Browse our Medical Journals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Discover the latest journals in Medical and Health Sciences

The primary function of medical articles is the validation of cutting-edge theoretical and clinical research, by providing reference and relevant forums. New drugs and medical practices can only enter the mainstream practise if their randomised trials had passed under the critical lens of prestigious peer reviewed journals. Technical reports help practitioners to improve their arsenal. Case reports confirm theories and provide tools for investigating or disclosing possible malpractice. Review articles serve educational purposes. Some more popular articles may play a role in educating the interested audience.

Types of medical articles

The papers published in medical journals can be classified in the following main categories

  • Research articles report about novel research results, of both theoretical and (direct or indirect) practical relevance.
  • Review articles survey specific topics by summarising and analysing all information available in the medical literature. Reviews are kind of combining results from different studies on the same topic. They can be useful for specialists in the field, may help them to prevent, diagnose, or treat a particular disease.
  • Case reports and case series reports about a concrete story of a concrete patient. They can be interesting because of their uniqueness, not matching any known diagnosis or describing unexpected symptoms. The report should describe each of the diagnosis, treatment, the patient’s response to it and the follow-up history. Case series are related reports about similarly treated patients.
  • Editorials are typically not peer reviewed shorter communications from senior members of the Editorial Board or from invited renown scholars. They discuss questions of relevance for the scientific community at the moment (say, about public health, or more generally, the health system).
  • Letters to the editor are articles of the interactive type, a form for readers to contact the medical journal. They can express comments, questions, or criticisms regarding some articles published in that journal. They provide a sophisticated forum for medical communities.

Medical Journals at AKJournals

AKJournals has 9 medical journals. Three of them are in Hungarian. The other six journals are in English and accept submissions from all over the world. Some of them are widely available Open Access journals. The covered topics include immunology, medical imaging, physiology, and veterinary and health care science. In these journals, you can find more than 11.000 medical articles altogether. A filter tool helps to single out the relevant titles. In addition to that, we highly recommend using the search box to find the most important topics only

Medical and Health Sciences

You are looking at 101 - 110 of 11,215 items for

  • All content x
Clear All
Physiology International
Authors: N. Almási, Z. Murlasits, A. Al-awar, Á. Csonka, S. Dvorácskó, C. Tömböly, S. Török, D. Bester, A. Pósa, C. Varga, and K. Kupai


Aging is a multifactorial process, which is considered as a decline over time. It is increasingly clear that there is a gender difference in aging and in the prevalence of age-related diseases as well. We aimed to examine the effects of the aging process in the colonic tissue of female Wistar rats aged 10 weeks (young) and 13 months (middle-aged) at an early stage, according to three main symptoms associated with aging: a decrease in the efficacy of the proteasome and muscle function and an increase in oxidative stress. The aging process was found to cause a significant decrease in ubiquitin C-terminal hydrolase ligase (UCHL-1) and a significant increase in 3-nitrotyrosine (3-NT), total glutathione (GSH), calcium (Ca2+), calcitonin gene-related peptide (CGRP) and superoxide dismutase (SOD) activity in middle-aged animals. In summary, it is suggested that the reduced activity of the proteasomal degradation system may be the result of the diminished expression of the UCHL-1 enzyme and the decreased levels of ubiquitin; furthermore, we found some key targets which may help to better understand the fundamental aging process.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Borbála A. Lőrincz, Agustina Anson, Stephan Handschuh, Alexander Tichy, Conor Rowan, Balázs B. Lőrincz, and Rita Garamvölgyi


Hippocampal changes in epilepsy may manifest as hippocampal atrophy/sclerosis. A recent human study suggests that the demonstration of hippocampal volume loss is more reliable using quantitative evaluation methods. The aim of the present study was to obtain volumetric data in both epileptic and healthy dogs, to compare hippocampal volumes in both groups, and to compare subjective and volumetric assessment. Volumetric measurements of the hippocampi, lateral ventricles and hemispheria were performed in 31 epileptic and 15 control dogs. There was a positive association between the body weight and the hemispheric volume, as well as between the hemispheric volume and the ipsilateral hippocampal volume. There was no significant correlation between age and the volume of any measured brain structures. There was no statistically significant difference between the hippocampal volumes of the control group and the epileptic group. A statistically significant difference between the two groups for hippocampus/hemispherium ratio or hippocampal asymmetric ratio was not identified. An extrapolated hippocampal volume based on body weight was not possible in this study population.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Diószegi, Beáta Kovács, Szabolcs Lengyel, Sándor Szántó, Erika Kocsis, Dénes Páll, and Mariann Harangi

Összefoglaló. A cardiovascularis megbetegedések kialakulását és progresszióját jelentősen befolyásolja az életmód, ezen belül a fizikai aktivitás. A rendszeres testmozgás csökkenti a szív- és érrendszeri kórképek kockázatát, többek között a magas vérnyomásra, a zsíranyagcsere-eltérésekre és az elhízásra gyakorolt kedvező hatásán keresztül, továbbá független tényező a cardiovascularis halálozás szempontjából is. Az artériás érfali merevség az elasztikus artériák falát alkotó extracelluláris mátrix degeneratív eltéréseinek következtében alakul ki a különböző kockázati tényezők hatására. Korábban, különböző populációkon már igazolták az érfali merevség prediktív értékét a cardiovascularis események kialakulásának tekintetében. A pulzushullám-terjedési sebesség mérése a leggyakrabban alkalmazott módszer az érfali merevség meghatározására. A pulzushullám-terjedési sebesség mérésének hasznát a cardiovascularis kimenetel és élettartam becslésében számos populációs szintű követéses vizsgálat igazolja. Jelen munkánkban áttekintjük a rendszeres fizikai aktivitás, az érfali merevség, az érelmeszesedés és a cardiovascularis események közötti összefüggéseket. Összefoglaljuk az edzésnek és az érfali merevség paramétereinek kapcsolatát egészséges populáción vizsgáló legfontosabb tanulmányok eredményeit. Megállapítjuk, hogy az érfali merevség figyelemre méltó, érdekes biomarker a cardiovascularis kockázat becslése során a rendszeresen sportoló személyek esetén is. Mindezek alapján, tekintve annak prognosztikai hasznát, felmerül a pulzushullám-terjedési sebesség mérésének beillesztése a klinikai döntéshozatali folyamatba mind amatőr, mind professzionális sportolók esetében. Orv Hetil. 2021; 162(16): 615–622.

Summary. The development and progression of cardiovascular disorders is importantly dependent on lifestyle factors, including physical activity. Regular physical activity decreases cardiovascular morbidity by ameliorating risk factors such as hypertension, dyslipidemia and obesity, moreover, also independently affects cardiovascular mortality. Arterial stiffness results from a degenerative process affecting mainly the extracellular matrix of elastic arteries under the effect of risk factors. Previously, the independent predictive value of arterial stiffness for cardiovascular events has been demonstrated in various populations. Pulse wave velocity is the most commonly used method for the assessment of arterial stiffness. The value of measuring pulse wave velocity to predict cardiovascular health outcomes and longevity has been established in several population-based longitudinal studies. In this review, we summarize the main associations between regular physical exercise, arterial stiffness, atherosclerotic burden and incident cardiovascular events. We cite findings from the major studies focusing on the effect of training on arterial stiffness parameters in healthy subjects. We conclude that arterial stiffness is emerging as an interesting biomarker for cardiovascular risk stratification in subjects doing regular physical activity. Therefore, the incorporation of pulse wave velocity measurement into clinical decision-making could be indicated in the case of both amateur and professional athletes, given the prognostic information it provides. Orv Hetil. 2021; 162(16): 615–622.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Monika Drážovská, Boris Vojtek, Jana Mojžišová, Simona Koleničová, Filip Koľvek, Marián Prokeš, Ľuboš Korytár, Alexander Csanady, Anna Ondrejková, Tatiana Vataščinová, and Mangesh Ramesh Bhide


Anaplasma phagocytophilum is the causative agent of granulocytic anaplasmosis. It affects humans and several wild and domesticated mammals, including horses. The aim of our study was a preliminary survey of the occurrence of these re-emerging pathogens in horses in Slovakia. The sera from 200 animals of different ages and both sexes were tested for the presence of A. phagocytophilum antibodies by indirect immunofluorescence assay. Subsequently, detection of the 16S rRNA gene fragment of A. phagocytophilum was attempted by polymerase chain reaction (PCR) in each blood sample. Our results confirmed the presence of specific antibodies in 85 out of 200 individuals (42.5%), but no significant changes were found between the animals of different ages and sexes. However, the PCR analysis did not detect any positive animals. Our data represent one of the highest values of seropositivity to A. phagocytophilum in horses in Central Europe. These results may contribute to a better understanding of the circulation of A. phagocytophilum in this region, thus indicating a potential risk to other susceptible species.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés: A COVID–19-pandémia miatt a gyermekkori appendicitisek kezelésében számos változás történt (laparoszkópia helyett nyílt műtét, antibiotikumkezelés). Világszerte emelkedett a szövődményes appendicitisek aránya. Célkitűzés: Munkánk során a COVID–19-járványnak a gyermekkori akut appendicitisekre kifejtett hatását szerettük volna vizsgálni: lett-e több perforált eset? Módszerek: A 2012 és 2020 között akut vakbélgyulladás miatt operált gyermekeket vizsgáltuk, külön, havi bontásban a 2020-as eseteket. A szövettani diagnózis alapján perforált és nem perforált appendicitis csoportokat alkottunk. A 2020-ban operált betegek COVID–19-statusát is rögzítettük. Statisztikai analízisre a khi2-próbát (’chi2 test for trend’) és a Fisher-féle egzakt tesztet alkalmaztuk. Eredmények: A vizsgált időszakban 1343 appendectomia történt, többségében nem perforált akut appendicitis miatt (1166/1343). 2015-től kezdődően a perforált esetek aránya szignifikáns emelkedést mutat (p = 0,0002). Az igazoltan COVID–19-pozitív betegek között magasabb volt a perforáltak aránya (5/8), mint az igazoltan negatív betegek között (15/92) (p = 0,0075). Megbeszélés: A nemzetközi trendeknek megfelelően 2020-ban osztályunkon is magasabb volt a perforált appendicitisek aránya, mint a korábbi években. Ez az emelkedés 2015-től tart, a pandémiával nem mutat szoros összefüggést. A perforált appendicitisek COVID–19-pozitív betegek között észlelt magas arányának okát nem ismerjük. Következtetés: További vizsgálat indokolt annak feltárására, hogy mi okozza a perforált appendicitisek COVID–19-pozitív betegek között észlelt magas, illetve 2015 óta emelkedő rátáját. Orv Hetil. 2021; 162(16): 608–610.

Summary. Introduction: As a result of the COVID-19 pandemic, the management of paediatric appendicitis has changed (open instead of laparoscopic appendectomy, antibiotic treatment). The number of complicated appendicitis cases increased worldwide. Objective: Our aim was to study the effect of the COVID-19 pandemic on paediatric acute appendicitis: has there been more perforated cases? Methods: Children operated because of acute appendicitis between 2012 and 2020 were studied. Cases from the year 2020 were analysed monthly. Patients were divided into perforated and non-perforated appendicitis groups according to their histological findings. COVID-19 status of patients in 2020 was studied. Chi2 test for trend and Fisher’s exact test were used for statistical analysis. Results: In the study period, 1343 appendectomies were performed. The majority of our cases were non-perforated (1166/1343). The rate of perforated appendicitis cases has been increasing from 2015 (p = 0.0002). The number of perforated cases was higher in COVID-19 positive patients (5/8) then in negative ones (15/92) (p = 0.0075). Discussion: In line with the international trend, more perforated appendicitis cases were treated in our departement in 2020. However, this increase started in 2015, and there is no correlation with the COVID-19 pandemic. The cause of the increased number of perforated cases in COVID-19 positive appendicitis patients is unknown. Conclusion: The causes of the high proportion of perforated cases in COVID-19 positive patients and the rising rate of perforated appendicitis cases since 2015 need further studies. Orv Hetil. 2021; 162(16): 608–610.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Nóra Nádudvari, Dominik Németh, Györgyi Pónyai, Miklós Sárdy, and Erzsébet Temesvári

Összefoglaló. Bevezetés: A nikkel széleskörűen elterjedt fém és kontaktallergén. Megtalálható mindennapi használati tárgyainkban, feldolgozza az ipari termelés, és az egészségügyben is rendre bővül alkalmazási köre. Egyidejűleg a társadalom növekvő hányadánál fordul elő nikkel-kontaktszenzibilizáció. Célkitűzés: Az epicutan tesztelt betegcsoport adatainak feldolgozása, kiemelve a nikkelpozitív betegek megoszlását nem, életkor, diagnózis, a klinikai tünetek lokalizációja és a társult fémérzékenység szerint, továbbá a 2004 óta érvényes európai uniós Nikkel Direktívák hatásainak tanulmányozása. Módszer: A közlemény a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikájának Allergológia Laboratórium és Szakambulanciáján 1994-től 2014-ig 13 693 fő (10–87 év közötti) standard környezeti epicutan sorral tesztelt beteg adatait vizsgálja retrospektív módon. Eredmények: Az összes vizsgált bőrbeteg nikkelszenzibilizációs aránya 1994-ben 13,1%, 2004-ben 11,5%, 2014-ben 19,1% volt. A nikkel-kontaktdermatitis főként nőbetegeknél (93,0%) fordul elő. A klinikai tünetek elsősorban a karokra és az arcra lokalizálódnak. Nikkelérzékenyeknél az allergiás kontaktdermatitis diagnózisa 65,8%, atopiás dermatitis 9,7%-nál fordul elő. A nikkelérzékenységhez leggyakrabban társult fémallergének a kobalt és a króm. Az 1994–2004-es periódushoz képest az európai uniós Nikkel Direktívákat követő 10 évben a szenzibilizáció százalékos emelkedése szignifikáns volt, ugyanakkor a nikkelpozitívak évenkénti száma csökkent. 1994-ben a betegek legnagyobb hányada (26,5%) a 20–24 éves korcsoportba tartozott, 2004-ben szintén (20,8%), 2014-ben azonban a 35–39 éves korosztályhoz (15,1%). Következtetések: A nikkelszenzibilizáció korban eltolódást mutat az idősebb korosztály felé, a 35 évesnél fiatalabb betegek száma mérséklődött. A Nikkel Direktívák révén a fiatalabbak későbbi életkorban és kisebb mértékű nikkelexpozíciónak vannak kitéve. A vizsgált betegek nikkelérzékenységének százalékos emelkedése miatt azonban újabb szabályozások bevezetése és a hatályban lévők módosítása szükségszerű. Orv Hetil. 2021; 162(16): 629–637.

Summary. Introduction: Nickel is a widely used metal and contact allergen. It can be found in our everyday objects and it is becoming more prevalent in healthcare. Simultaneously, nickel contact sensitization occurs more frequently. Objective: Analysis of data of patch tested patients by gender, age, diagnosis, localization of skin lesions, and associated metal sensitivity. Furthermore, to study the effects of the European Nickel Directives in force since 2004. Method: Retrospective analysis of data of 13 693 patients (aged 10–87) tested with a standard series of contact allergens at the Allergy Outpatient Unit and Laboratory of the Department, Venereology and Dermatooncology, Semmelweis University. Result: Nickel sensitization of all examined patients was 13.1% in 1994, 11.5% in 2004, and 19.1% in 2014. Contact dermatitis occurred mainly in females (93.0%). Skin lesions are primarily localized to the arms and face. Diagnosis of allergic contact dermatitis occurred in 65.8%, and atopic dermatitis in 9.7% of tested patients. Commonly associated metal sensitivities were cobalt and chromium. In the 10 years following the Nickel Directives, the increase of the ratio of sensitized patients was significant while the number of nickel-positives per year decreased. Both in 1994 and 2004, the largest proportion of patients belonged to the 20–24 age group (26.5% and 20.8%, respectively), but in 2014, to the 35–39 age group (15.1%). Conclusion: Nickel sensitization shifts towards the older age group, with a decrease in young patients. Because of the Nickel Directives, people are exposed to nickel at a later age and to a lesser extent. Due to the increase of the ratio of nickel-sensitive patients, it is necessary to introduce new regulations and amend the existing ones. Orv Hetil. 2021; 162(16): 629–637.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Cecília Ormay, Beáta Onozó, Réka Fitala, Károly Halász, Erzsébet Szakos, Nikoletta Kosztopulosz, and Péter Hauser

Összefoglaló. Újabb megfigyelések szerint a SARS-CoV-2-fertőzést követően gyermekekben a paediatric inflammatory multisystem syndrome (PIMS) elnevezésű, sokkállapottal szövődött Kawasaki-megbetegedéshez hasonlító, többszervi elégtelenségnek megfelelő tünetegyüttes alakulhat ki. A gyermekek többségében ilyenkor a direkt víruskimutatás már sikertelen, azonban a SARS-CoV-2 ellen képződött antitest igazolhatja a diagnózist. Dolgozatunk célja az egyik első hazai eset ismertetése. Egy 15 éves fiú került gyermek intenzív osztályos felvételre több napon át észlelt magas láz, kesztyű-, zokniszerű exanthema, conjunctivitis, többszervi elégtelenség, szeptikus sokk tüneteivel, akut gyulladásra utaló laboratóriumi eltérésekkel és diffúz hasi panaszokkal. Felvételét megelőzően néhány héttel SARS-CoV-2-fertőzésen esett át. Felvételekor a direkt víruskimutatás sikertelen volt, ám a SARS-CoV-2 elleni antitest vizsgálata pozitív lett. Komplex intenzív terápia mellett állapota stabilizálódott. Az irodalmi ajánlásoknak megfelelően immunglobulin-, acetilszalicilsav- és szteroidkezelésben részesítettük, melynek hatására állapota maradványtünetek nélkül rendeződött. A növekvő esetszámú gyermekkori SARS-CoV-2-fertőzés mellett egyre gyakrabban várható a SARS-CoV-2-fertőzést követő, a Kawasaki-betegség tüneteire emlékeztető PIMS kialakulása. Gyermekekben súlyos szeptikus állapot és többszervi elégtelenség esetén gondolni kell a PIMS lehetőségére, mely esetenként intenzív osztályos ellátást és célzott terápiát igényel. Legjobb tudomásunk szerint a leírásra került beteg a Magyarországon diagnosztizált egyik legkorábbi eset. Orv Hetil. 2021; 162(16): 602–607.

Summary. Recently following SARS-CoV-2 infection, a new, multisystem disease (paediatric inflammatory multisystem syndrome, PIMS) with fever was recognized in children with shock and multiorgan failure. On of the first Hungarian cases will be described. A 15-year-old boy was admitted to the Paediatric Intensive Care Unit with persistent high fever, diffuse abdominal pain, septic shock, multiple organ failure, gloves- and socks-shaped cutan exanthema, conjunctivitis and laboratory signs of inflammation. Some weeks preceding his admission, symptoms of mild SARS-CoV-2 infection were revealed. At admission, the SARS-CoV-2 PCR and antigen tests were negative, however, the presence of IgG antibody was shown. Following complex supportive intensive care along with internationally recommended immunoglobulin, aspirin and steroid treatment, the patient was completely cured without any sequalae. In children after SARS-CoV-2 infection, PIMS could occur mimicking Kawasaki syndrome. At this time, in children virus PCR or antigen tests are usually negative already, but the presence of SARS-CoV-2 antibody could prove the preceding disease. Due to the increasing number of SARS-CoV-2 infections, the occurrence of post-SARS-CoV-2 PIMS in childhood is expected to increase. For paediatric patients, in case of severe septic state and multiple organ failure, PIMS should be also considered, which may require intensive care and targeted therapy. As far as we know, the described case is one of the earliest cases of PIMS in Hungary. Orv Hetil. 2021; 162(16): 602–607.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Drozgyik, Dániel Kollár, Márta Knausz, István Sipőcz, F. Tamás Molnár, and Tamás Kullmann

Összefoglaló. A COVID–19 mortalitását a súlyos társbetegségek, közöttük bizonyos daganatos betegségek is növelik. Immunszuppresszív hatásuk miatt felmerülhet a citotoxikus kezelések rizikónövelő hatása is. Ugyanakkor az onkológiai terápia megszakítása vagy halasztása, különösen az agresszívebb, kiterjedtebb és fiatalkorban jelentkező daganatok esetében ronthatja a kórjóslatot. Egy 39 éves nőbeteg esetét ismertetjük. A járvány során késlekedve felismert, lokoregionálisan kiterjedt emlődaganat miatt primer szisztémás kemoterápiában részesült. A kezelés 5. ciklusa során enyhe légúti tünetek kapcsán, az onkológiai ambulancián SARS-CoV-2-fertőzése igazolódott. Kemoterápiás kezelését felfüggesztettük. A diagnózistól számított 3. napon tünetmentessé vált, ám SARS-CoV-2-PCR-pozitivitása még a 43. napon is fennállt. A 19. napon hormongátló kezelést indítottunk. Az 51. napon mastectomia és axillaris block dissectio történt. A 82. napon a megszakított kemoterápiát a hormongátló kezelés leállítását követően G-CSF-profilaxis mellett újraindítottuk. A kezelés során fertőzéses szövődményt nem észleltünk. Kemoterápia és műtét SARS-CoV-2-fertőzött, tünetmentes daganatos betegnél szövődménymentesen végezhető elhúzódó virológiai pozitivitás esetén, felszabadító vizsgálat nélkül is. A daganatos betegek koronavírus-fertőzése esetén az onkológiai protokolltól történő eltérés egyénre szabott optimalizálásával és a multidiszciplináris team szorosabb együttműködésével az infektológiai és az onkológiai kockázat együttes alacsonyan tartása is megvalósítható. Orv Hetil. 2021; 162(16): 611–614.

Summary. Mortality of COVID-19 is increased when certain co-morbidities, among others advanced malignancies are present. Deleterious effect of cytotoxic therapy, related to its immunosuppressive effect, may also be hypothesised. However, postponing or cancelling oncologic treatment, especially in younger patients with advanced and more aggressive tumors may worsen the prognosis. The case of a 39-year-old female patient is presented, who was diagnosed with loco-regionally advanced breast cancer during the pandemic. Primary systemic chemotherapy was started. The patient presented with acute respiratory tract symptoms during the fifth cycle and subsequently SARS-CoV-2 infection was diagnosed. Chemotherapy was cancelled. Symptoms resolved in three days after diagnosis. SARS-CoV-2 PCR remained positive up to day 43. Antihormonal therapy was introduced on day 19 and she underwent mastectomy with axillary lymph node dissection on day 51. Chemotherapy was reset postoperatively on day 82 with prophylactic G-CSF protection. No adverse event was observed throughout the treatment. Cytotoxic chemotherapy and surgery can be successfully delivered in breast cancer patients with prolonged asymptomatic SARS-CoV-2 PCR positivity, even without negative swab result. Individual optimisation of the therapy may require deviations from standard protocols. Closer multidisciplinary cooperation may contribute to the minimisation of both oncologic and infectious risks. Orv Hetil. 2021; 162(16): 611–614.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Perényi, Bálint Posta, Linda Szabó, Zoltán Tóbiás, Balázs Dimák, Roland Nagy, Gyöngyi Jónás, Zsófia Bere, József Kiss, László Rovó, and Miklós Csanády

Összefoglaló. Bevezetés: Az emberi sziklacsont a halántékcsont része, egy bonyolult és változatos anatómiai felépítésű struktúra. A sziklacsonton végzett beavatkozások előtt, a műtéti szövődmények megelőzése érdekében, nélkülözhetetlen a biztos anatómiai tudás és kézügyesség megszerzése, valamint az egyes műtéti lépések és mozdulatok begyakorlása. A VOXEL-MAN Tempo 3D fül-orr-gégészeti szimulátor a virtuális valóság és a robotika alkalmazásával nyújt gyakorlási lehetőséget. Célkitűzés: A Szegedi Tudományegyetem 2019-ben VOXEL-MAN fül-orr-gégészeti szimulátort helyezett üzembe az Orvosi Készségfejlesztési Központban. A cikk fül-orr-gégész szakorvos szerzői a VOXEL-MAN Tempo szimulátor megismerését követően bemutatják a készüléket, és megfogalmazzák a szimulátorral végzett beavatkozásokkal szemben támasztott igényüket. Módszer: A szerzők a megfogalmazott szempontoknak megfelelően értékelik a VOXEL-MAN Tempo szimulátort, és meghatározzák, milyen szerepet szánnak neki a gyakorlati képzésben. Eredmények: A szimulátor virtuálisan, mégis valósághűen mutatja meg a sziklacsont anatómiai viszonyait, a fontos anatómiai struktúrák valós térbeli elhelyezkedését és egymástól, illetve a sebészi eszköztől mért távolságát. A rendszer lehetővé teszi a fülműtétek valósághű elvégzését (kétkezes csontmunka fúróval és szívóval, vérzés szimulálása) taktilis visszacsatolással. Az egy- vagy kétkezes feladatokkal fejleszthetjük a sebészi készségeket. A fülműtétek csontmunkája reprodukálható módon elvégezhető valódi beteg halántékcsontjáról készített rutin, nagy felbontású komputertomográfiás vizsgálat anyagából. Következtetés: Tapasztalataink alapján a szimulátor kiválóan alkalmas az egyes műtéti lépesek begyakorlására. A jövőben fontos szerepet szánunk a virtuális rendszernek a fül-orr-gégészeti graduális és a fülsebészeti posztgraduális képzésben. Orv Hetil. 2021; 162(16): 623–628.

Summary. Introduction: The pars petrosa of the human temporal bone is a structure of complex and diverse anatomy. Prior to surgical interventions, in order to prevent surgical complications, it is essential to acquire sound anatomical knowledge and dexterity as well as to practice each surgical step and movement. The VOXEL-MAN Tempo 3D simulator uses virtual reality and robotics to provide an opportunity to practice. Objective: In 2019, the University of Szeged installed a VOXEL-MAN Virtual Reality simulator at the Medical Skills Development Center. After learning about the VOXEL-MAN Tempo simulator, the authors present the device and articulate their need for interventions with the simulator. Method: The VOXEL-MAN Tempo simulator is evaluated according to the formulated criteria and the role assigned to it in the practical training is determined. Results: The simulator shows the anatomical structure of the temporal bone virtually, yet realistically, the real spatial location of the important anatomical structures and their distance from each other and from the surgical instrument. The system allows ear surgery to be performed realistically (two-handed bone work with a drill and suction) with tactile (vibration) and visual (bleeding) feedback. One can improve surgical skills with one- or two-handed tasks. Bone work in ear surgeries can be performed in a reproducible manner from routine, high-resolution computer tomography of the temporal bone of a real patient. Conclusion: With reference to our experience, the simulator is excellent for practicing each surgical step. In the future, we intend to use this virtual system in undergraduate and postgraduate training in otolaryngology. Orv Hetil. 2021; 162(16): 623–628.

Open access