Browse our Medical Journals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Discover the latest journals in Medical and Health Sciences

The primary function of medical articles is the validation of cutting-edge theoretical and clinical research, by providing reference and relevant forums. New drugs and medical practices can only enter the mainstream practise if their randomised trials had passed under the critical lens of prestigious peer reviewed journals. Technical reports help practitioners to improve their arsenal. Case reports confirm theories and provide tools for investigating or disclosing possible malpractice. Review articles serve educational purposes. Some more popular articles may play a role in educating the interested audience.

Types of medical articles

The papers published in medical journals can be classified in the following main categories

  • Research articles report about novel research results, of both theoretical and (direct or indirect) practical relevance.
  • Review articles survey specific topics by summarising and analysing all information available in the medical literature. Reviews are kind of combining results from different studies on the same topic. They can be useful for specialists in the field, may help them to prevent, diagnose, or treat a particular disease.
  • Case reports and case series reports about a concrete story of a concrete patient. They can be interesting because of their uniqueness, not matching any known diagnosis or describing unexpected symptoms. The report should describe each of the diagnosis, treatment, the patient’s response to it and the follow-up history. Case series are related reports about similarly treated patients.
  • Editorials are typically not peer reviewed shorter communications from senior members of the Editorial Board or from invited renown scholars. They discuss questions of relevance for the scientific community at the moment (say, about public health, or more generally, the health system).
  • Letters to the editor are articles of the interactive type, a form for readers to contact the medical journal. They can express comments, questions, or criticisms regarding some articles published in that journal. They provide a sophisticated forum for medical communities.

Medical Journals at AKJournals

AKJournals has 9 medical journals. Three of them are in Hungarian. The other six journals are in English and accept submissions from all over the world. Some of them are widely available Open Access journals. The covered topics include immunology, medical imaging, physiology, and veterinary and health care science. In these journals, you can find more than 11.000 medical articles altogether. A filter tool helps to single out the relevant titles. In addition to that, we highly recommend using the search box to find the most important topics only

Medical and Health Sciences

You are looking at 101 - 110 of 11,127 items for

  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: László Venczel, Róbert Maráz, Éva Ambrózay, Gábor Cserni, and László Sikorszki

Összefoglaló. Bevezetés: Napjainkban az őrszemnyirokcsomó felkeresésének legelterjedtebb módszere a radioizotópos és kék festékes kettős jelölés, emellett azonban több más jelölés is alkalmazható. Az indociánzöld-fluoreszcencia ígéretes nyirokút-térképezési módszer, mely a találati arányát tekintve – irodalmi adatok alapján – összevethető a radioizotópos módszerrel. Módszer: Osztályunkon 2020. 03. 31. és 2020. 04. 15. között 10, emlőrák miatt operált betegünknél alkalmaztuk az indociánzöld és a kék festékes kettős jelölés módszerét az őrszemnyirokcsomó felkeresésére. Eredmények: A 10 operált betegünknél összesen 17 őrszemnyirokcsomót azonosítottunk és távolítottunk el. 16 őrszemnyirokcsomó jól festődött indociánzölddel (találati arány: 0,94; 95%-os konfidenciaintervallum [CI ]: 0,73–0,99), míg kék festékkel 9 jelölődött (találati arány: 0,53; 95%-os CI: 0,31–0,74). A szövettani feldolgozás során összesen 2 őrszemnyirokcsomó bizonyult áttétesnek, ezek közül 1 kék és fluoreszcens volt, 1 pedig csak kék festékkel jelölődött. Következtetés: Kezdeti, kis esetszámnál nyert tapasztalataink alapján az indociánzöld jelölés emlőrák során végzett őrszemnyirokcsomó-biopszia esetén jól használható kettős jelölési módszer részeként, kék festékkel kiegészítve. A módszer találati aránya, valamint fals negatív aránya irodalmi adatok alapján nem különbözik szignifikánsan a radioizotópos jelölés módszerétől. Orv Hetil. 2021; 162(8): 293–297.

Summary. Introduction: The current practice in sentinel lymph node biopsy for breast cancer is the radioisotope and blue dye dual labelling technique, however, other mapping methods are also available. Indocyanine green fluorescence is one of the best alternatives of the standard technique, with detection rates comparable to those of the radioisotope method. Method: Between 31. 03. 2020 and 15. 04. 2020, a total of 10 sentinel lymph node biopsies for breast cancer were performed using the indocyanine green fluorescence and blue dye dual technique. Results: 17 sentinel lymph nodes were detected and removed in total, from which 16 showed explicit fluorescence activity (detection rate: 0.94; 95% confidence interval [CI]: 0.73–0.99), whilst 9 where blue (detection rate: 0.53; 95% CI: 0.31–0.74). During histopathological examination, 2 sentinel lymph nodes proved to be metastatic, from which 1 was fluorescent and blue, the other was blue only. Conclusion: Regarding our early experience based on a small number of patients, indocyanine green fluorescence, used together with blue dye as part of a dual technique, is a usable method for sentinel lymph node mapping. Based on data from the literature, the detection rate and the false-negative rate of the indocyanine green fluorescence method shows no significant difference from the radioisotope mapping technique. Orv Hetil. 2021; 162(8): 293–297.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés: A diabeteses retinopathia minden harmadik cukorbeteget érinti a világban, és a dolgozó korú lakosság körében a vakság vezető oka. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a diabeteses retinopathia prevalenciaalapú költségterhének meghatározása 2018-ban a 18 évnél idősebb korú lakosság körében Magyarországon. Módszer: Standardizált ’rapid assessment of avoidable blindness’ (RAAB) + diabeteses retinopathia modul alapú metodikán alapuló modellel analizáltuk a diabeteses retinopathia költségterhét. A diabeteses retinopathia okozta gazdasági terhet a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és a páciensek oldaláról felmerülő költségeket analizálva vizsgáltuk. A prevalenciaalapú diabeteses retinopathia költségmodellt a skót diabeteses retinopathia klasszifikációnak és a diabeteses retinopathia súlyossági stádiumának megfelelően állítottuk össze. Eredmények: A diabeteses retinopathia költségterhe 43,66 milliárd Ft volt 2018-ban. A két fő költségviselő az anti-VEGF-injekciók (28,91 milliárd Ft) és a vitrectomiák (8,09 milliárd Ft) voltak. Ez a két kezelési mód volt felelős a diabeteses retinopathiával kapcsolatban felmerülő összes költség 84,7%-áért. Az egy páciensre jutó átlagos költségteher 54 691 Ft volt hazánkban. Következtetés: A cukorbetegek szemészeti járó- és fekvőbeteg-ellátása alulfinanszírozott hazánkban. A proliferatív diabeteses retinopathia és a diabeteses maculaoedema növekvő társadalmi-gazdasági terhe miatt érdemes volna javítani a megelőzés, a szűrés és a korai kezelés jelenlegi helyzetén. Orv Hetil. 2021; 162(8): 298–305.

Summary. Introduction: Diabetic retinopathy affects every third people with diabetes mellitus in the world and is the leading cause of blindness in adults of working age. Objective: The aim of this study was to analyse the economic burden associated with diabetic retinopathy in people aged 18 years and older in Hungary. Method: Rapid assessment of avoidable blindness (RAAB) with the diabetic retinopathy module (DRM) based diabetic retinopathy cost model study was conducted in Hungary in 2018. Economic burden of diabetic retinopathy was analysed from the perspective of the National Health Insurance Fund system and the patients. Our prevalence-based diabetic retinopathy cost model was performed according to the Scottish diabetic retinopathy grading scale and based on the diabetic retinopathy severity stadium. Results: The total diabetic retinopathy-associated economic burden was 43.66 billion HUF in 2018. The two major cost drivers were anti-VEGF injections (28.91 billion HUF) and vitrectomies (8.09 billion HUF) in Hungary; they covered to 84.7% of the total cost among people with diabetes mellitus. The diabetic retinopathy-related cost per patient was 54 691 HUF in Hungary. Conclusion: Outpatient and inpatient eye care of people with diabetes mellitus are underfinanced in Hungary. Due to the increasing socio-economic burden of proliferative diabetic retinopathy and diabetic macular oedema, it would be important to invest in proliferative diabetic retinopathy and macular oedema prevention, screening and early treatment. Orv Hetil. 2021; 162(8): 298–305.

Open access

Összefoglaló. A methaemoglobinaemia az oxigén szállítására képtelen methemoglobin szintjének kóros emelkedését jelenti a vérben, ami jelentős szöveti oxigénhiányt okozhat, súlyos, akár életveszélyes tünetekhez vezethet. Methaemoglobinaemiát számos, oxidáló hatású exogén anyag idézhet elő, ezek közé tartoznak a partidrogként használt alkil-nitritek, az ún. „popperek” is. A „poppereket” korábban „alacsony rizikójú” drogként tartották számon, azonban számos esetet közöltek, amikor súlyos, időnként fatális kimenetelű methaemoglobinaemiát okoztak. A folyadékok gőzének belélegzése euforizáló, szexuálisvágy-fokozó és simaizom-lazító hatású, ezért a „popperek” igen népszerűek a homo- és biszexuális férfiak körében, de fiatal felnőttek és tinédzserek is használják. A folyadékok szájon át való fogyasztása különösen veszélyes. A szerzők két esetet ismertetnek, amelyekben a „popperek” használatát követően methaemoglobinaemia alakult ki. Mindkét betegnél, a jó általános állapot mellett, centrális és perifériás cyanosis tüneteit észlelték. Az alkalmazás módja (inhaláció/lenyelés), a methaemoglobinaemia súlyossága (16,4% és 57%) és a terápia eltérő volt a két betegnél. Az első beteg oxigén adása és tüneti kezelés mellett gyógyult, a másodiknál antidotum (metilénkék) adására is szükség volt. Mindketten panaszmentesen távoztak a kórházból. A szerzők célja az volt, hogy felhívják a figyelmet az illékony alkil-nitrit-származékok által okozott methaemoglobinaemiára, annak felismerésére, kezelésére, és bemutassák azok kevésbé ismert szövődményeit is. Orv Hetil. 2021; 162(8): 306–313.

Summary. Methemoglobinemia means the abnormally elevated level of methemoglobin in the blood, which is incapable of oxygen transport, accordingly it can cause significant tissue hypoxia, leading to severe or even life-threatening clinical symptoms. Several exogen oxidative agents can induce methemoglobinemia, including alkyl-nitrites which are also used as party drugs, the so-called ‘poppers’. The ‘poppers’ were previously considered ‘low-risk’ drugs, however, several cases have been published when they caused severe, sometimes fatal methemoglobinemia. Inhaling vapours from liquids has euphoric, smooth-muscle relaxing and aphrodisiac effects, therefore ‘poppers’ are extremely popular among gay and bisexual men but also used by young adults and teenagers. Oral consumption of the fluids is particularly dangerous. The authors present two cases when methemoglobinemia developed after ‘poppers’ usage. Both patients were in good general condition and symptoms of central and peripheral cyanosis were detected. The method of application (inhalation/ ingestion), the severity of methemoglobinemia (16,4% and 57%) and the treatment were different in the two patients. The first patient recovered with inhalation of oxygen and symptomatic treatment; the second patient required administration of antidote (methylene blue). Both patients left the hospital without complaints. The authors’ aim was to attract attention to methemoglobinemia caused by volatile alkyl-nitrites, its recognition, treatment and to present their lesser-known complications. Orv Hetil. 2021; 12(8): 306–313.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Xantus, Balázs Rékassy, and László Závori

Összefoglaló. A SARS-CoV-2 okozta megbetegedés (COVID–19) a cikk megírásáig a világon több mint 82 millió embert érintett, a halálos áldozatok száma 1,8 millió (2,2%). Hazánkban eddig 300 000 feletti esetszámot regisztráltak, a cikk megjelenésének idején már várhatóan több mint 10 000 halottal (3%). Habár a megbetegedésnek oki gyógyszeres terápiája egyelőre nincs, egyes antivirális szerek és a rekonvaleszcens plazma alkalmazása a tapasztalatok szerint csökkentik a vírusterhelést, és ezzel hozzájárulnak a beteg gyógyulásához. Az eddig példa nélküli epidemiológiai rendelkezések nem tudták megállítani, csak lelassítani a betegség terjedését, ezért a megelőzés tűnik az egyetlen, a közeljövőben tömegek számára is elérhető megoldásnak. A jelen cikk nem egy virológiai vagy biotechnológiai szakmunka, sokkal inkább egy összefoglaló házi- és általános orvosok számára, amely ismerteti a jelenleg engedélyezett, illetve a közeljövőben forgalomba kerülő védőoltások előnyeit és hátrányait a COVID–19 tágabb kontextusában. Írásunkban bemutatjuk a leggyakoribb álhíreket, rémhíreket is, valamint ezek cáfolatát is annak érdekében, hogy kollégáink felkészültebben tudják betegeiket informálni, valamint segíteni a vakcináció fontosságával kapcsolatos döntéshozatalt. Egy járvány megfékezésének legkézenfekvőbb módja a társadalmi szintű védettség megvalósítása. A nyájimmunitás kialakulása nélkül nagy valószínűséggel e jelenlegi pandémia sem állítható meg. Amennyiben egyéni és társadalmi szinten is vissza szeretnénk térni a vírus előtti életünkhöz, újra élvezve az akadálytalan áru- és kereskedelmi forgalom jelentette előnyöket, akkor a tömeges oltás tűnik a leghatékonyabb eszköznek ennek eléréséhez. A fertőző betegségek számának és mortalitásának a 20. században tapasztalt jelentős csökkenése egyértelműen a társadalmi szintű átoltottságnak, valamint a higiénés körülmények javulásának köszönhető. Az oltás ugyan önkéntes, de felvételének kérdése pandémiás helyzetben valószínűleg nemcsak egyéni döntés, de társadalmi felelősségvállalás kérdése is. Orv Hetil. 2021; 162(8): 283–292.

Summary. Out of more than 82 million people worldwide, 1.8 million (2.2%) succumbed to SARS-CoV-2 disease (COVID–19). In 2020, more than 300 000 cases were registered in Hungary, and by the time of publication of this article, the death toll would probably exceed 10 000 (3%). Currently no causative drug therapy is available, however, observational evidence suggests that certain antivirals and the use of convalescent plasma may change the disease course. The unprecedented, strict epidemiological provisions managed to slow down the spread of the disease though they could not stop it. It seems that prevention remains the only readily available option to beat COVID–19. This is not a virology or biotechnology paper, but an unbiased review for general practitioners, aiming to summarize the advantages/disadvantages of the (emergency) authorized and soon-to-be-launched vaccines in the wider context of COVID–19. We also intended to address and debunk the most common misconceptions, aiming to help both doctors and patients to make a fact-based, informed decision about vaccination. Herd immunity is paramount to combat COVID pandemic. Without population-level vaccination, we are unlikely to regain the quality of life, the freedom of travel and the unrestricted economy/commerce we enjoyed before. It is obvious that the significant reduction in morbity/mortality of infectious diseases in the 20th century was achieved through advancements in vaccinology and improved hygiene. Albeit voluntary, vaccination in a pandemic situation is probably not only an individual decision, but social responsibility as well. Orv Hetil. 2021; 162(8): 283–292.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés: A kutatócsoport 99 fő, cerebralis paresisben (CP) szenvedő gyermek (8–18 éves) önállóan közölt életminőségét értékelte, és az eredményeket összehasonlította egy 237 fős kontrollcsoport adataival, amelyek hasonló életkorú, egészséges általános populációhoz tartozó gyermekektől származtak. Célkitűzés: A kutatás célja annak megismerése volt, hogy a CP-ben szenvedő gyermekek hogyan vélekednek egészségi állapotukról és társadalmi helyzetükről. Módszer: Életminőség-kérdőív alkalmazása. Betegségspecifikus és társadalmi-demográfiai mutatók mérése, kiértékelése. Eredmények: Az CP-ben szenvedő gyermekek és szüleik az egészséggel kapcsolatos életminőséget rosszabbnak ítélték meg, mint társaik. Eredményeink azt mutatják, hogy a női nem, a rosszabb motoros funkció és a komorbiditások (epilepszia, incontinentia és intellektuális károsodás) negatív hatású. A szülői vélemény alkalmas volt proxyjelentésként a korreláció mért erőssége miatt. Figyelemre méltó, hogy az agyi bénulás típusai közül az egyoldali spasticus CP-ben szenvedő gyermekek életminőség-értéke a legalacsonyabb. A válaszadók valószínűleg a test két oldala között lévő funkcionális különbséget érezték. A szellemi fogyatékosság a betegpopuláció több mint felénél fordult elő. Testvéreik között a mentális betegség 5,7-szer gyakoribb. A CP-s gyerekek családi környezete sokkal hátrányosabb volt, mint az egészséges gyermekeké. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a szülő alacsonyabb iskolai végzettsége és munkaerőpiaci inaktivitása, valamint az egyszülős család a CP-s gyerekeknél szignifikánsan magasabb arányban fordult elő, és ezek a tényezők negatív hatást gyakoroltak az életminőségre. Következtetés: A fogyatékkal élő gyermekek életminőségét a betegség és a szociodemográfiai környezet egyaránt befolyásolja. Orv Hetil. 2021; 162(7): 269–279.

Summary. Introduction: Self-reported health-related quality of life (HRQoL) of 99 children (8–18 years) with cerebral palsy (CP) was assessed and compared with 237, age-matched healthy control children from the general population. Objective: The aim was to find out the opinions of children with CP about their health status and social condition. Method: Assessment of quality of life questionnaire was carried out. Measurements of disease-specific and sociodemographic variables were done. Results: Children with CP and their parents rated HRQoL poorer than their counterparts. Our results show that female sex, worse gross motor function and comorbidities (epilepsy, incontinence and intellectual impairment) had negative impact. The parental opinion was suitable as proxy report because of the measured strength of the correlation. Among the types of CP, interestingly, children with unilateral spastic CP had the poorest HRQoL. They were likely to feel a functional difference between the two sides of the body. Intellectual disability occurred in more than half of our patient population. Among their siblings, mental illness is 5.7 times more common. The family environment was much more disadvantageous than in the case of healthy children. As our study shows, lower education, inactive status in the labour market and single-parent family occurred at a much higher rate and worsened the quality of life. Conclusion: Quality of life of children with disability was influenced by both the sociodemographic background and the disease. Orv Hetil. 2021; 162(7): 269–279.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Annamária Pápai, Lucica Emilia Coșa, Maria Melania Cozma, and Adriana Mihai

Összefoglaló. Bevezetés: A tudományos szakirodalomban számos kérdés fogalmazódik meg a pajzsmirigybetegségeket befolyásoló pszichológiai tényezőkről. Kevés tanulmány készült a pajzsmirigybetegségek és a megküzdési stratégiák kapcsolatáról. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célja felmérni a megküzdési stratégiák, a depresszió és a szorongás szintjének változásait a pajzsmirigybetegek (hyperthyreosis és hypothyreosis) esetében a gyógyszeres kezelés (Thyrozol és Euthyrox) hatására. Módszer: A betegeket a szakorvos diagnózisa, illetve a TSH- és fT4-szint alapján hyperthyreosis- (n = 10) és hypothyreosis- (n = 21) csoportba soroltuk. Mindkét csoport tagjait az endokrinológiai kezelés előtt és után pszichológiai felmérésnek vetettük alá. A felmérés során a megküzdési stratégiák felméréséhez a következő skálákat alkalmaztuk: Kognitív Érzelem Szabályozás Kérdőív (Cognitive Emotion Regulation Questionnaire – CERQ), Hobfoll-féle Megküzdési Stratégia Kérdőív (Strategic Approach to Coping Scale – SACS). A Beck Depresszió Kérdőívet (Beck Depression Inventory – BDI-II) alkalmaztuk a depresszió felmérésére, az Állapot- és Vonásszorongás Kérdőívet (State-Trait Anxiety Inventory, Form Y – STAI-Y) a szorongás szintjének felmérésére. Eredmények: A két csoport pszichológiai és laboreredményeit összehasonlítottuk a gyógyszeres kezelés előtt és után. Mind a hyperthyreosisban, mind a hypothyreosisban szenvedő betegeknél magas volt a depresszió és a szorongás szintje. A hyperthyreosisban szenvedő betegeknél a depresszió magasabb. A gyógyszeres kezelés után a depresszió és a szorongás szintje csökkent mindkét csoportban, a megküzdési stratégiák többnyire változatlanok maradtak. Következtetések: Pajzsmirigybetegeknél a kognitív viselkedésbeli pszichoterápiás beavatkozás a gyógyszeres kezelés kiegészítő alternatívája lehet a szorongás és a depresszió szintjének csökkentése és a diszfunkcionális megküzdési stratégiák módosítása szempontjából. Orv Hetil. 2021; 162(7): 262–268.

Summary. Introduction: There is a high interest in the scientific literature in psychological factors that influence the course of thyroid disease. There are a few studies on the link between thyroid disease and coping strategies. Objective: In the present study, we aimed to evaluate the manifestation of depression, anxiety and coping strategies in people with thyroid disease and the impact of endocrinological medication on these psychologic items. Method: The patients were grouped into two groups, hyperthyroid (n = 10) and hypothyroid (n = 21), according to the diagnosis established by the attending physician, TSH and fT4 level. Patients with hyperthyroidism and hypothyroidism were evaluated before and after endocrinological treatment with the Cognitive Emotion Regulation Questionnaire (CERQ), Strategic Approach to Coping Scale (SACS) for the evaluation of coping strategies, Beck Depression Inventory (BDI-II) for assessing the level of depression, State-Trait Anxiety Inventory, Form Y (STAI-Y) for assessing anxiety. These two groups have been compared. Results: The psychological and laboratory results of the two groups were compared before and after drug treatment. Both patients with hyperthyroidism and with hypothyroidism had high levels of depression and anxiety. In hyperthyroidism, depression is more severe. Following treatment with Thyrozol and Euthyrox, the level of depression and anxiety decreases in patients with hyper- and hypothyroidism; the coping strategies remained almost unchanged. Conclusion: Cognitive-behavioral psychotherapeutic intervention could be supplementary to drug treatment in terms of reducing anxiety, depression, and modifying dysfunctional coping strategies for patients with thyroid diseases. Orv Hetil. 2021; 162(7): 262–268.

Restricted access

Összefoglaló. Bevezetés: A pszichoszomatikus medicina területéhez tartozó betegek ellátása rossz hatásfokú. Ez egyaránt jelentős terhet jelent a betegek és az egészségügy számára. Célkitűzés: A pszichoszomatikus tünetek és betegségek megjelenésének és ellátási ajánlásainak vizsgálata az irányadó hivatalos szakmai anyagban. Módszer: Az adatgyűjtés időpontjában elérhető 531 Szakmai irányelvből annak a 134 dokumentumnak a részletesebb elemzése, amelynek témájában pszichoszomatikus tünetek/betegségek gyakoribbak. Ebből 39 egyértelműen pszichoszomatikus vonatkozású anyag tartalmi vizsgálata, továbbá a Szakmai Kollégiumok listáján szereplő három pszichiátriai szakterület összes (26) szakmai irányelvének hasonló szempontú értékelése. Eredmények: A megvizsgált irányelvek töredéke tartalmaz csupán a pszichoszomatikus tünetképzésre, illetve kezelésre, megelőzésre vonatkozó megállapítást. A releváns témájú irányelvekben szereplő diagnosztikai utalások aránya: direkt 10,25, indirekt forma 23,7, a terápiás ajánlások között direkt 25,64, indirekt forma 15,38%. A megelőzésre vonatkozóan alig (5,12%-ban) szerepel említés, a pszichés betegségek egyidejű fennállásának esélyére is mindössze 10,25%-ban történik megállapítás. A szorongásos zavarok befolyásáról kevesebb, mint minden harmadik irányelv számol be (30,76%). A pszichiátriai irányelvek között pszichoszomatikus betegségekre vonatkozóan nincs célzott szakmai irányelv. Következtetés: A pszichoszomatikus medicina a hatékony betegellátás követelményeit meghatározó szakmai irányelvekben elégtelen arányban jelenik meg. Okait szemléleti zavarokban, a pszichiátriai szakmai konszenzus és a szakmaközi együttműködés hiányosságaiban kell keresni. Mind a vonatkozó kutatásokban, mind az irányelvek fejlesztése során erőfeszítéseket kell tenni a fentiek miatt kallódó nagy betegpopuláció hatékonyabb ellátása érdekében. A szerző javaslatot tesz a szükséges konkrét lépésekre. Orv Hetil. 2021; 162(7): 252–261.

Summary. Introduction: The care of patients with psychosomatic disorders has bad efficacy. It beards hard both for the patients and the health care providers. Objective: Review of presentrecommendations for psychosomatic symptoms and illnesses in the recent Hungarian medical protocols. Method: A detailed evaluation of 134 medical protocols from altogether 531 protocols with closer connection with psychosomatic disorders were carried out, their diagnostic and therapeutic recommendations were analyzed. Further review of 39 (of the 134)directly related to psychosomatics was done. Investigation of psychiatric protocols for the same aspects was carried out, as well. Results: Only a small part of the protocols contain recommendations for psychosomatic disorders. Ratios of their presence: diagnostic – direct 10.25, indirect 23.7, therapeutic – direct 25.64, indirect 15.38%. Efforts for prevention are only in 5.12% of the materials and 10.25% of the protocols mention a possible dual nature of the given clinical manifestation. Anxiety disorders occur only in 30.76%. Psychiatric protocol directly aiming psychosomatic problems is lacking. Conclusion: Presence of psychosomatic medicine in clinical guidelines defining the conditions of successful care of patients is practically minimal. Possible explanations: confusion in approaches, lack of consensus among the psychiatric institutions, and deficiency of interdisciplinary cooperation. Both in relevant clinical research and in development of medical protocols common additive efforts are necessary for achieving a more successful care of high numbers of patients presently neglected because of the mentioned causes. Author advises some concrete steps for the solution. Orv Hetil. 2021; 162(7): 252–261.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Máté Magyar, Nóra Luca Nyilas, Dániel Bereczki, György Bozsik, Gábor Rudas, Csaba Ertsey, Pál Maurovich-Horvat, and Péter Barsi

Összefoglaló. A klasszikus esetben ortosztatikus fejfájást okozó, spontán intracranialis hypotensiót az esetek túlnyomó többségében a gerinccsatornában, annak nyaki-háti átmenetében, illetve a háti szakaszán található liquorszivárgás okozza. Meglévő kötőszöveti betegség, degeneratív gerincbetegségek, illetve kisebb traumák szerepet játszhatnak a szivárgás kialakulásában. Az ortosztatikus fejfájás létrejöttében szerepet játszhat a meningealis szerkezetek, érzőidegek és hídvénák vongálódása. A klasszikus pozicionális, ortosztatikus fejfájásban szenvedő betegek körében gondolni kell a spontán intracranialis hypotensio lehetőségére, és az agykoponya, illetve a gerinc kontrasztanyaggal végzett mágneses rezonanciás vizsgálata (MRI) javasolt. A kontrasztanyaggal végzett koponya-MRI-vel klasszikus esetben diffúz, nem nodularis, intenzív, vaskos pachymeningealis kontrasztanyag-halmozás, kitágult vénássinus-rendszer, subduralis effusiók és az agytörzs caudalis diszlokációja („slumping”) látható. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy az esetek 20%-ában ezen eltérések nem detektálhatók. Jó minőségű, randomizált, kontrollált vizsgálatok nem történtek, a kezelés hagyományokon alapul. Kezdetben általában konzervatív terápiát alkalmaznak (ágynyugalom, koffein- és folyadékbevitel), ennek hatástalansága esetén epiduralis sajátvér-injekció, epiduralis fibrinragasztó-injektálás, illetve sebészi terápia jöhet szóba. Orv Hetil. 2021; 162(7): 246–251.

Summary. Spontaneous intracranial hypotension, the classic feature of which is orthostatic headache, is most commonly caused by a cerebrospinal fluid leakage at the level of the spinal canal, in most cases at the thoracic level or cervicothoracic junction. Underlying connective tissue disorders, minor trauma, degenerative spinal diseases may play a role in the development of cerebrospinal fluid leaks. Traction on pain-sensitive intracranial and meningeal structures, particularly sensory nerves and bridging veins, may play a role in the development of orthostatic headache. In the case of patients with classic orthostatic headache, the possibility of spontaneous intracranial hypotension should be considered, and if suspected, brain magnetic resonance imaging (MRI) with gadolinium and additional spine MRI are recommended. Diffuse, non-nodular, intense, thick dural enhancement, subdural effusions, engorgement of cerebral venous sinuses, sagging of the brain are typical features on brain MRI, which, however, remain normal in up to 20 percent of patients with spontaneous intracranial hypotension. Unfortunately, no randomized clinical trials have evaluated the effectiveness of the various treatment strategies and no definitive treatment protocols have been established. In clinical practice, the first-line treatment of spontaneous intracranial hypotension is conservative (bed rest, caffeine and fluid intake). If conservative therapy is not effective, epidural blood patch, epidural fibrin glue, or surgical repair should be considered. Orv Hetil. 2021; 162(7): 246–251.

Open access