Browse our Medical Journals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Discover the latest journals in Medical and Health Sciences

The primary function of medical articles is the validation of cutting-edge theoretical and clinical research, by providing reference and relevant forums. New drugs and medical practices can only enter the mainstream practise if their randomised trials had passed under the critical lens of prestigious peer reviewed journals. Technical reports help practitioners to improve their arsenal. Case reports confirm theories and provide tools for investigating or disclosing possible malpractice. Review articles serve educational purposes. Some more popular articles may play a role in educating the interested audience.

Types of medical articles

The papers published in medical journals can be classified in the following main categories

  • Research articles report about novel research results, of both theoretical and (direct or indirect) practical relevance.
  • Review articles survey specific topics by summarising and analysing all information available in the medical literature. Reviews are kind of combining results from different studies on the same topic. They can be useful for specialists in the field, may help them to prevent, diagnose, or treat a particular disease.
  • Case reports and case series reports about a concrete story of a concrete patient. They can be interesting because of their uniqueness, not matching any known diagnosis or describing unexpected symptoms. The report should describe each of the diagnosis, treatment, the patient’s response to it and the follow-up history. Case series are related reports about similarly treated patients.
  • Editorials are typically not peer reviewed shorter communications from senior members of the Editorial Board or from invited renown scholars. They discuss questions of relevance for the scientific community at the moment (say, about public health, or more generally, the health system).
  • Letters to the editor are articles of the interactive type, a form for readers to contact the medical journal. They can express comments, questions, or criticisms regarding some articles published in that journal. They provide a sophisticated forum for medical communities.

Medical Journals at AKJournals

AKJournals has 9 medical journals. Three of them are in Hungarian. The other six journals are in English and accept submissions from all over the world. Some of them are widely available Open Access journals. The covered topics include immunology, medical imaging, physiology, and veterinary and health care science. In these journals, you can find more than 11.000 medical articles altogether. A filter tool helps to single out the relevant titles. In addition to that, we highly recommend using the search box to find the most important topics only

Medical and Health Sciences

You are looking at 131 - 140 of 11,062 items for

  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Kincső Sára Kovács, Anna Rebeka Kovács, Balázs Harangi, Rudolf Lampé, and Péter Török

Összefoglaló. Bevezetés: Jelenleg a méh méretének pontos megítélése meglehetősen szubjektív, az azt leíró ultrahangleletek igen nagy eltérést mutatnak. Számos klinikai szituációban azonban nagyon fontos az eltérések méretének, elhelyezkedésének, meghatározott anatómiai pontokhoz való viszonyának pontos leírása. Célkitűzés: Célunk egy egységes mérési módszer kifejlesztése, mellyel sorvezetőt adunk a vizsgálók kezébe, így csökkentve az egyéni variabilitásból adódó eltéréseket. A standardizált adatok lehetőséget adnak a szisztematikus gyűjtésre, azok egységes feldolgozására, rendszerbe foglalására, tudományos értékelésére, segítséget nyújtva a mindennapi klinikai gyakorlatban és kutatásokban. Módszer: A méh általunk végzett ultrahangvizsgálatait, valamint a nemzetközi tanulmányokat alapul véve kívánunk javaslatot tenni egy egységes mérési módszer kialakítására, mellyel egyértelmű, pontos, reprodukálható adatokat kaphatunk a méhről. Eredmények: Létrehoztunk egy standardizált paraméterekkel rendelkező mérési eljárást Uteromap néven, melyet alkalmazva objektív méretadatokat kaphatunk a méh ultrahangvizsgálata során. Külön figyelmet fordítottunk arra, hogy az általunk létrehozni kívánt standardizált mérési eljárás alkalmas legyen minden általános, valamint speciális esetben is. A kipróbálás során a legelső 253 páciens adatait elemeztük retrospektív módon. Eredményeink szerint az idősebb életkor megnövekedett méhmagassággal és nagyobb hátsó falvastagsággal korrelált. Következtetés: Arra a következtetésre jutottunk, hogy standardizált mérési módszerünk alkalmazásával a méhről és elváltozásairól sokkal pontosabb, objektívebb és egységesebb adatokat nyerhetünk anélkül, hogy a vizsgálathoz szükséges idő szignifikánsan hosszabb lenne. Munkánk folytatásaként minél több vizsgáló bevonásával szeretnénk a standardizált módszert a mindennapi gyakorlatra kiterjeszteni, a felmerülő igények, javaslatok alapján fejleszteni és létrehozni egy nemzetközileg elfogadott, standardizált mérési eljárást, mellyel az ultrahangvizsgálatok minőségét növelhetnénk, azzal a végső céllal, hogy javítsuk a betegek biztonságát és az ellátás eredményességét. Orv Hetil. 2020; 161(48): 2029–2036.

Summary. Introduction: Currently, the accurate assessment of the size of the uterus is rather subjective as the related ultrasound findings show an immense difference. However, in several clinical situations it is crucial to accurately describe the size and location of abnormalities and their relationship to specific anatomical positions. Objective: We aim to develop a unified measurement method that can serve as a guide for the examiners, thus reducing variances due to individual variability. Standardized data provide an opportunity for systematic collection, unified processing, systematization, and scientific evaluation, assisting in everyday clinical practice and research. Method: Based on our ultrasound examinations and the international studies, we propose a unified measurement method that can provide precise, accurate and reproducible data on the uterus. Results: We have established a measurement procedure with standardized parameters called Uteromap, which obtained objective size data during the ultrasound examination of the uterus. Special attention was given to creating a standardized measurement procedure suitable for general and special cases, too. According to our results, older age was correlated with increased uterine height and greater posterior wall thickness. During the trial, the data of the first 253 patients were analyzed retrospectively. Conclusion: We concluded that our standardized measurement method could obtain more accurate, objective, and consistent data about the uterus and its lesions without significantly increasing the time of the examination. Continuing our work, we would like to extend the standardized method to everyday practice, develop and create an internationally accepted standardized measurement procedure based on the emerging needs and recommendations, with the ultimate aim of improving patient safety and effectiveness of care. Orv Hetil. 2020; 161(48): 2029–2036.

Open access


This study investigated carbapenem resistance among Acinetobacter baumannii isolated from respiratory specimens. Epidemiological relationship of the isolates was also evaluated. In this study, 81 respiratory specimens of A. baumannii from AL Zahra Hospital were confirmed by phenotypic and genotypic methods. Antimicrobial susceptibility was performed by disc diffusion method. Carbapenem resistance genes were identified by PCR. The isolates were typed by RAPD-PCR and multilocus sequence typing (MLST) methods. All isolates were resistant to imipenem and 80 isolates to meropenem. Frequency of oxacillinase genes was as follows: bla OXA-23 gene was positive in 74 (91.3%), bla OXA-24 gene in 50 (61.7%) and bla OXA-58 was not found in any isolates. On the other hand 22 (27.2%) isolates contained bla IMP-1, 3 (3.7%) isolates contained bla IMP-2 gene, 5 (6.2%) isolates contained bla VIM-1, 4 (5%) isolates had bla VIM-2 and none of the isolates had bla SIM-1 gene. RAPD-PCR typing identified 16 different patterns, with one pattern being the most frequent one in 26 isolates. In MLST 6 different sequence types were identified, the most predominant being ST2 belonging to clonal complex 2. The results of this study showed high resistance to carbapenems as well as high abundance of oxacillinase genes.

Restricted access


The aim of this study was to investigate the rate of resistance to macrolide-lincosamide-streptogramin B (MLSB) antibiotics, the mechanisms underlying this resistance and to evaluate their relationship with virulence genes profiles of 435 Bulgarian clinical isolates Staphylococcus aureus. The highest resistance was observed to penicillin (96.09%), followed by resistance to erythromycin and clindamycin (34.02 and 22.76%, respectively). Of the tested clinical strains of S. aureus, 96.09% contained the blaZ gene associated with penicillin resistance and 11.03%, the mecA gene responsible for methicillin resistance. The most prevalent were the erm genotypes associated with the presence mainly of ermA and ermC genes followed by ermB. The frequency rates of these genes, alone or in combinations were ermA 41.89%, ermB 27.70%, ermC 43.99%. The majority of Bulgarian macrolide resistant S. aureus exhibited cMLS phenotype, in 58.78% (P = 0.0036). The following virulence genotypes were present significantly more often in the macrolide resistant S. aureus isolates among the studied ones: hlg; hlg,seb; hlg,seb,sec; hlg,seb,seh; hlg,sec; hlg,sec,sei; hlg,sec,sei; hlg,sei; hlg,sei,sej; hlg,sej. This survey found correlation between the virulence profiles with a small number of genes and macrolide resistance among Bulgarian clinical S. aureus isolates, in contrast to sensitive strains, which possessed profiles predominantly with multiple genes.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Bacsur, Soma Skribanek, Ágnes Milassin, Klaudia Farkas, Renáta Bor, Anna Fábián, Mariann Rutka, Anita Bálint, Kata Judit Szántó, Tibor Tóth, Ferenc Nagy, Zoltán Szepes, Krisztina Boda, and Tamás Molnár

Összefoglaló. Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek kezelésében a tumornekrózisfaktor-alfa-ellenes (anti-TNFα) antitestek elsődleges választási lehetőséget jelentenek a kortikoszteroid- és immunmoduláns kezelésre refrakter páciensek kezelési stratégiájában. Ezek a hatóanyagok hatékonyak, ám hosszú távú hatásosságukkal kapcsolatban sok az ellentmondás. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja megvizsgálni az anti-TNFα-terápia (infliximab [IFX], adalimumab [ADA]) hosszú távú hatékonyságát gyulladásos bélbetegek körében. Módszerek: Retrospektív, adatgyűjtéses vizsgálatunkba a Szegedi Tudományegyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinikáján gondozott, 18–65 év közötti gyulladásos bélbetegeket vontunk be. Az adatgyűjtést a Klinika informatikai rendszeréből végeztük a betegek ambuláns megjelenéseinek kezelőlapjaiból, illetve a zárójelentésekből. Eredmények: 102 beteg adatait elemeztük (Crohn-beteg: 67 fő, colitis ulcerosás: 35 fő). A Crohn-betegség diagnózisát követően átlagosan 7,84 év, a colitis ulcerosa diagnózisát követően átlagosan 9,86 év telt el az első anti-TNFα-terápia elkezdéséig. Az első kezelési ciklus átlagosan 2,64 évig tartott, a ciklus végén az IFX-t kapó betegek 50%-ánál, az ADA-t kapó betegek 46%-ánál volt remisszióban a betegség. A második kezelési ciklus átlagosan 4,67 évig tartott, a ciklus végén az IFX-t kapó betegek 36%-a, az ADA-t kapó betegek 40%-a volt remisszióban. Az első, illetve a második kezelési ciklus alatt az allergiás reakciók gyakorisága IFX esetében 13% és 18%, ADA esetében 4% és 3% volt. A primer hatástalanság és a másodlagos hatásvesztés az első ciklusban IFX esetében 4% és 10,5%, ADA esetében 11,5% és 19% volt. A második kezelési ciklusban IFX esetében 9%-ban és 18%-ban, ADA esetében 23%-ban és 10%-ban jelentették a ciklus végét. Következtetés: Az anti-TNFα-terápiák eredményeink alapján hosszú távon is hatékonynak és biztonságosnak bizonyultak. Másodlagos hatásvesztés kisebb arányban fordult elő a vizsgált populációban az irodalmi adatokhoz képest. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1989–1994.

Summary. Introduction: Anti-tumor necrosis factor-alpha (anti-TNFα) treatment is reserved for steroid-dependent or steroid/immunomodulator-refractory inflammatory bowel diseases patients. These agents are effective, however, their long-term safety is still questionable. Objective: We aimed to assess the long-term efficacy and safety of two anti-TNFα therapies. Methods: In our retrospective study, we reviewed medical records via the administration system of the First Department of Medicine, University of Szeged. Female and male patients, aged between 18–65 years who received anti-TNFα therapy between 2010–2019 were enrolled. Results: 102 patients with inflammatory bowel disease were enrolled (Crohn’s disease: 67, ulcerative colitis: 35). The first anti-TNFα therapy was introduced after an average 7.84 and 9.86 years from diagnosis of Crohn’s disease and ulcerative colitis. The first treatment period lasted for 2.64 years; 50% of patients receiving IFX and 46% of patients receiving ADA were in remission at the end of the period. The second treatment period lasted for 4.67 years, 36% of IFX-treated patients and 40% of ADA-treated patients were in remission at the end of the period. 13% and 18% of patients treated by IFX and 4% and 3% of patients treated by ADA experienced infusion reaction during the first and the second treatment period. Primary non-response and loss of response rates were 4% and 10.5% (IFX) and 11.5% and 19% (ADA) during the first treatment period. These rates were 9% and 18% (IFX) and 23% and 10% (ADA) during the second treatment period. Conclusion: Our study confirmed the long-term efficacy and safety of the anti-TNFα therapies. Loss of response rate is lower in our population compared to the literature. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1989–1994.

Open access

Arrhythmiarizikó és cardialis szövődmények áramütéses balesetet követően

Szakirodalmi áttekintés és sürgősségi ellátási protokoll

Orvosi Hetilap
Authors: Dávid Pilecky, Enikő Kovács, and Endre Zima

Összefoglaló. Az áramütés súlyos esetben hirtelen halállal vagy több szervrendszer kiterjedt károsodásával járhat. A magasfeszültségű áramütés (>1000 V) általában súlyosabb égési sérülésekkel és magasabb kórházi mortalitással jár, mint az alacsonyfeszültségű, de a sérülések súlyosságát a feszültségen kívül a test ellenállása, az áramexpozíció ideje, az áram fajtája, erőssége és útja is befolyásolja. A kritikus állapotú vagy súlyos égési sérüléseket szenvedett betegek sürgősségi ellátása komplex és multidiszciplináris szemléletet igényel. A súlyos szövődményekkel járó áramütéses balesetek ugyanakkor a fejlett országokban ritkák: az áramütés következtében sürgősségi osztályon jelentkező betegek döntő többsége panaszmentesen vagy minor panaszokkal kerül felvételre. A ritmuszavarok az áramütéses balesetek messze leggyakoribb cardialis szövődményei, és rendszerint közvetlenül az áramütés után jelentkeznek. Az elektromos áram kamrafibrillációt vagy asystoliát is kiválthat, mely a baleset helyszínén ellátás nélkül halálhoz vezethet. Bár sok helyen elterjedt gyakorlat az áramütést szenvedett betegek rutinszerű monitorozása, a klinikailag releváns arrhythmiák összességében ritkák, és a felvételi EKG alapján diagnosztizálhatók, ezért EKG-monitorozás csak meghatározott rizikófaktorok esetén szükséges. Jelen munkánk célja összefoglalni az áramütést szenvedett betegek optimális sürgősségi ellátásával kapcsolatos legfontosabb szempontokat, különös tekintettel az áramütéses balesetet követően fellépő cardialis szövődményekre és arrhythmiákra, valamint az EKG-monitorozás indikációira. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1979–1988.

Summary. Electrical accidents (EA) may cause sudden death or severe injuries of multiple organs. High voltage injuries (>1000 V) are associated with more severe burn injuries and higher in-hospital mortality than low voltage injuries, however, the severity of complications depends on several other factors like resistance of the body, duration of current exposition, intensity, type and pathway of current. Critically ill patients with severe burns and/or other injuries require a multidisciplinary intensive treatment. However, such complications are rare in the developed countries: most patients present in the emergency department with no or minor symptoms and do not require hospital admission. Arrhythmias are the most frequent cardiac complications after EA. Electrical current may cause ventricular fibrillation or asystolia which can lead to death on the scene. In patients presenting in the emergency department, clinically relevant arrhythmias are rare and can be diagnosed by a 12-lead ECG, therefore a systematic monitoring may not be indicated. Aim of our work is to review the most frequent complications after an electrical accident with special focus on cardiac complications and arrhythmias. The other aim of the manuscript is to summarize the most important aspects of emergency treatment and indication for ECG monitoring after electrical accident. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1979–1988.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Barna, Zsuzsanna Takács-Szabó, and László Kostyál

Összefoglaló. Bevezetés: Congenitalis coronariaanomáliának tekintik azokat a coronariamorfológiai rendellenességeket, melyek 1%-nál kisebb gyakorisággal fordulnak elő. Többségük nem jár tünettel, olykor azonban okozhatnak mellkasi fájdalmat, eszméletvesztést, és hirtelen halálhoz is vezethetnek. A coronariaanomáliák gyakoriságáról Magyarországon eddig csak invazív koronarográfiás adatok alapján jelent meg közlemény. Célkitűzés: Jelen vizsgálatunkban a coronariák eredési rendellenességeinek gyakoriságát mértük fel intézetünk coronaria-komputertomográfiás angiográfián átesett betegeinél. Módszer: A coronaria-komputertomográfiás vizsgálatra került betegek felvételeinek értékelésekor rögzítettük a coronariaanomália jelenlétét. A vizsgálat indikációja általában mellkasi fájdalom volt. 128 szeletes berendezést használtunk, a vizsgálatok során részben retrospektív, részben prospektív EKG-kapuzást alkalmaztunk. Eredmények: 1751 beteg komputertomográfiás angiográfiás felvételeit elemeztük. A betegek között a férfiak aránya 38,4%, a vizsgálatra kerülők életkorának átlaga pedig 58,07 ± 11,07 év volt. Eredési anomáliát 1,83%-ban találtunk, ezen belül a leggyakoribb volt a körbefutó ág (ramus circumflexus) és az elülső leszálló ág különálló eredése a bal Valsalva-sinusból (1%). A további rendellenességek a következők voltak: a jobb coronaria eredése magasan az aortából (0,34%), ramus circumflexus a jobb sinusból vagy a jobb coronariából (0,34%), jobb coronaria a bal Valsalva-sinusból (0,057%), elülső leszálló ág részben a bal Valsalva-sinusból a circumflexustól külön, részben a jobb coronariából (kettős elülső leszálló ág, 0,057%). Következtetés: Mindössze 0,057%-ban fordult elő potenciálisan tünetet okozó coronariaeredési rendellenesség (a bal sinusból eredő jobb coronaria). A komputertomográfiás angiográfia segítségével a coronariaeredés helye pontosan megállapítható, tisztázható az ér lefutása és ennek során viszonya a környező struktúrákhoz. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1995–1999.

Summary. Introduction: Congenital coronary artery anomaly is defined as a coronary morphology which occurs in less than 1% of the cases. Usually these anomalies do not result in symptoms but sometimes they can cause chest pain, syncope and sudden death. In Hungary, the prevalence of these abnormalities was published only from data of invasive coronary angiography. Objective: In this study, we evaluated the prevalence of the anomalies of coronary origin in the patients of our institution undergoing coronary computed tomography. Method: While reading the computed tomography angiograms of our patients, we registered the presence of coronary anomalies. In most of the cases, the indication of the coronary computed tomography was chest pain. A scanner with 128 detectors was used, scans were performed partly with prospective, partly with retrospective ECG gating. Results: We assessed 1751 patients. The ratio of males was 38.4%, while the average age of patients 58.07 ± 11.07 years. Anomaly of coronary origin was present in 1.83% of our patients, with the separate origin of left anterior descending and left circumflex artery being the most frequent (1%) among them. Other anomalies were as follows: high take-off of the right coronary artery from the ascending aorta (0.34%), left circumflex arising from the right sinus of Valsalva or from the right coronary (0.34%), right coronary artery from the left sinus of Valsalva (0.057%), left anterior descending arising partly from the left sinus of Valsalva, apart from the left circumflex, partly from the right coronary (dual left anterior descending artery, 0.057%). Conclusion: The prevalence of potentially symptomatic coronary anomalies was only 0.057% in our series (right coronary from the left sinus of Valsalva). The computed tomography angiography can precisely define the origin of the coronary artery, depict its run-off and its relationship to the neighbouring structures. Orv Hetil. 2020; 161(47): 1995–1999.

Open access

Összefoglaló. A bal oldali septalis fasciculusblokk EKG-manifesztációja a magas, keskeny R-hullám a V1–2-elvezetésekben. Egy eset kapcsán ennek frekvenciafüggő megjelenése kerül bemutatásra. A hazai szakirodalomban még nem ismert a bal oldali septalis fasciculusblokk, irodalmilag is ritka ennek frekvenciafüggő megjelenése. Orv Hetil. 2020; 161(47): 2011–2013.

Summary. Electrocardiogram with dominant R wave in the right precordial leads (V1–2) are the most important ECG manifestations of left septal fascicular block. A case is presented with acceleration-dependent left septal fascicular block. Its a rare manifestation of the tetrafascicular conduction system, not published in the Hungarian medical records. Orv Hetil. 2020; 161(47): 2011–2013.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Aurél Ottlakán, Attila Paszt, László Tiszlavicz, Márton Vas, Csenge Vass, and György Lázár

Összefoglaló. A mellékvese-haemangiomák ritkán előforduló, nehezen diagnosztizálható elváltozások, melyek sebészi eltávolítása gyakran nagy fokú technikai jártasságot igényel. Vizsgálatunkban egy 69 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél fogyás és hypertonia miatt végzett kivizsgálás mellékvesecisztát feltételezett, valamint felvetette adrenocorticalis carcinoma jelenlétét. A preoperatív kivizsgálás során (CT és MRI) a felmerülő malignitás miatt sebészi eltávolítás vált szükségessé. A kezdeti laparoszkópos transperitonealis technikát követően a bonyolult elhelyezkedés, illetve vérzés miatt kis méretű, paramedián metszésből konvertáltunk, és bal oldali nyitott adrenalectomiát végeztünk, valamint a vese caudalis részéről egy folyadéktartalmú képletet távolítottunk el. A szövettani feldolgozás a vese középső harmadának magasságából reszekált cisztát, valamint a cranialis lokalizációról eltávolított, ritka előfordulású mellékvese-haemangiomát igazolt. A ritkán előforduló és többnyire bizonytalan preoperatív diagnózissal bíró mellékvese-haemangiomák sebészi eltávolítása nagy méretük, kompresszióra való hajlamuk, valamint malignitást utánzó megjelenésük miatt is indokolt. A laparoszkópos transperitonealis adrenalectomia extra nagy méretű (>10 cm ) és malignus tumorok, illetve nagy méretű haemangiomák eltávolítására is alkalmas eljárás. A mellékvese-haemangiomák sebészi reszekciója nagyfokú körültekintést igényel, megnövekedett vérzéshajlamuk, valamint a gyakori, nagyerekhez való közeli elhelyezkedés miatt a konverzió veszélye is jelentősen növekszik. Orv Heti. 2020; 161(47): 2006–2010.

Summary. Adrenal hemangiomas are rare. Their preoperative diagnosis is usually vague, and often require advanced surgical skills for resection. We herein describe the case of a 69-year-old female patient initially presented with weight loss and hypertension. Preoperative Computed Tomography (CT) and magnetic resonance imaging (MRI) confirmed the presence of an adrenal cyst and possible adrenocortical carcinoma requiring surgical intervention. After initial laparoscopic transperitoneal approach, conversion to open surgery through a small paramedian incision was carried out due to the lesion’s problematic location and continuous intraoperative bleeding. Open adrenalectomy along with the removal of a fluid-bearing lesion from the caudal pole of the kidney was performed. Histology confirmed a cyst removed from the mid-third, and a rare occurring adrenal hemangioma from the cranial part of the kidney. Adrenal hemangiomas usually bear uncertain preoperative diagnosis. Surgical removal becomes necessary in case of increasing size, potential to compress neighbouring structures and possible malignancy. Laparoscopic transperitoneal adrenalectomy is a feasible approach for the removal of extra large (>10 cm) and even malignant lesions as well as for large hemangiomas. Surgery of adrenal hemangiomas require a high level of caution, moreover, their potential for bleeding and frequent vicinity to nearby vascular structures may increase the need for open surgery. Orv Hetil. 2020; 161(47): 2006–2010.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Ildikó Gasparik, Monica-Beáta Demián, Ionela Maria Pascanu, Iulian Merlan, László Hodinka, and Edit Vereckei

Összefoglaló. Bevezetés: A sarcopenia – időskori izomerő- és izomtömeg-csökkenés – a természetes öregedés része, ha viszont súlyos működési zavarokat okoz, már betegségnek tekintendő. Ezért a szövődményes, rossz kimenetelek mérsékléséhez minél korábbi felismerése nélkülözhetetlen. Célkitűzés: A sarcopenia kockázatának gyors értékelésére a SARC-F szerzői egyszerű szűrő kérdőívet alkottak, amelyet a sarcopeniát meghatározó diagnosztikus ajánlások kiemelten javallanak. E kérdőív magyar változatának jellemzőit vizsgáltuk, annak validálása céljából. Módszer: A kérdőívet 105, 65 éves vagy ennél idősebb személy bevonásával teszteltük. Az izomtömeg, az izomerő és a teljesítmény értékelése előtt a résztvevők kitöltöttek két generikus, valamint egy betegségspecifikus életminőség-kérdőívet. A megbízhatóság, konvergens, divergens, valamint konstruktumérvényesség vizsgálata mellett az eszköz diagnosztikus alkalmasságát is teszteltük. Statisztikai analízis: A Cronbach-alfa-érték, a Spearman/Pearson-féle korrelációs koefficiensek, a khi-négyzet-teszt, a szenzitivitás, a specificitás meghatározásához, a pozitív és negatív predikciós számításokhoz az SPSS 17.0 programot használtuk. Eredmények: A sarcopenia várható kockázata a SARC-F-teszt szerint (≥4 pont) 36%, míg az európai konszenzusdefiníció alapján sarcopeniásnak minősített esetek előfordulása 40% volt. A sarcopeniás egyéneknek jelentősen magasabb – domének szerinti és összesített – SARC-F-pontjaik voltak. A kérdőívet nagyon jó belső konzisztencia (Cronbach-alfa: 0,755), jó specificitás és magas negatív predikciós értékek jellemezték. Következtetés: A SARC-F magyar változata megbízható eszköznek tekinthető a sarcopenia kockázatának gyors és olcsó előrejelzésére. Orv Hetil. 2020; 161(47): 2000–2005.

Summary. Introduction: Sarcopenia is an age-related involution process, causing a significant functional disability, therefore it can be classified as a disease. Early recognition of the disease is essential. Objetive: Authors of the original SARC-F questionnaire developed a simple and rapid screening tool, recommended by the European Working Group on Sarcopenia as the mandatory first step in the diagnostic process of sarcopenia. Our study aimed to test and validate the Hungarian version of this instrument. Method: 105 volunteers of 65+ years were recruited and evaluated for sarcopenia (muscle mass, strength and performance). Participants completed the SARC-F, other two generic and one disease-specific quality-of-life questionnaires. We checked the instrument for reliability, validity (discriminative power, construct, convergent and divergent validity) and screening performance. Statistical analysis: Cronbach’s alpha test, the Pearson/Spearman’s correlation coefficient, chi-square test, sensitivity, specificity, positive and negative predictive value calculations have been performed. The SPSS 17.0 statistical program was used. Results: The prevalence of sarcopenia according to the SARC-F test (score: ≥4) was 36%, while 40% was diagnosed with the European consensus definition. Sarcopenic individuals had significantly higher SARC-F total and domain scores. Very good internal consistency (Cronbach’s alpha 0.755), specificity and negative predictive values were found. Conclusion: A reliable, rapid and inexpensive sarcopenia indicator is now available to timely detect the Hungarian-speaking patients at risk of sarcopenia. Orv Hetil. 2020; 161(47): 2000–2005.

Restricted access