Browse our Medical Journals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Discover the latest journals in Medical and Health Sciences

The primary function of medical articles is the validation of cutting-edge theoretical and clinical research, by providing reference and relevant forums. New drugs and medical practices can only enter the mainstream practise if their randomised trials had passed under the critical lens of prestigious peer reviewed journals. Technical reports help practitioners to improve their arsenal. Case reports confirm theories and provide tools for investigating or disclosing possible malpractice. Review articles serve educational purposes. Some more popular articles may play a role in educating the interested audience.

Types of medical articles

The papers published in medical journals can be classified in the following main categories

  • Research articles report about novel research results, of both theoretical and (direct or indirect) practical relevance.
  • Review articles survey specific topics by summarising and analysing all information available in the medical literature. Reviews are kind of combining results from different studies on the same topic. They can be useful for specialists in the field, may help them to prevent, diagnose, or treat a particular disease.
  • Case reports and case series reports about a concrete story of a concrete patient. They can be interesting because of their uniqueness, not matching any known diagnosis or describing unexpected symptoms. The report should describe each of the diagnosis, treatment, the patient’s response to it and the follow-up history. Case series are related reports about similarly treated patients.
  • Editorials are typically not peer reviewed shorter communications from senior members of the Editorial Board or from invited renown scholars. They discuss questions of relevance for the scientific community at the moment (say, about public health, or more generally, the health system).
  • Letters to the editor are articles of the interactive type, a form for readers to contact the medical journal. They can express comments, questions, or criticisms regarding some articles published in that journal. They provide a sophisticated forum for medical communities.

Medical Journals at AKJournals

AKJournals has 9 medical journals. Three of them are in Hungarian. The other six journals are in English and accept submissions from all over the world. Some of them are widely available Open Access journals. The covered topics include immunology, medical imaging, physiology, and veterinary and health care science. In these journals, you can find more than 11.000 medical articles altogether. A filter tool helps to single out the relevant titles. In addition to that, we highly recommend using the search box to find the most important topics only

Medical and Health Sciences

You are looking at 151 - 160 of 11,062 items for

  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Dániel Fabó, Zoltán Horváth, Péter Klivényi, and Anita Kamondi

Összefoglaló. Bevezetés: A COVID–19-járvány világszerte hónapokra átalakította a járóbeteg-ellátás működését is. Magyarországon a 2020. március 11-től 2020. június 17-ig fennálló egészségügyi veszélyhelyzeti rendelkezések szabták meg az új kereteket. Célkitűzés: Az első veszélyhelyzeti periódus második felében, 2020. április 22. és 2020. május 5. között mértük fel az epilepsziaellátásban részt vevő orvosok véleményét, hogy milyen mértékben változott a betegek ellátása, és hogyan élték meg a változásokat személyesen. Módszer: Internetes kérdőíves véleményfelmérés történt, a Magyar Epilepszia Liga 2020. április 16–17-re tervezett, de a COVID–19-járvány miatt elhalasztott XV. kongresszusára regisztrált neurológusok között. Kilenc egyszeres vagy többszörös feleletválasztós kérdés és ’szabad kommentár’ mezők álltak rendelkezésre. Eredmények: A megkeresett 116 neurológus közül 33-an válaszoltak (28%), összesen 30 kommentár került rögzítésre. 73%-uk szerint a változások komoly nehézséget okoztak, 15%-uk gondolta, hogy ennek súlyos következményei lesznek. Új betegek fogadása 53%-ban leállt, 25%-ban nagy nehézségekbe ütközött. A gondozott betegek problémáit 49%-ban a távvizit lehetőségeivel élve meg tudták oldani, de 24%-ban ez nem sikerült. A beteg távollétében lebonyolított vizitek 68%-a dokumentált telefonbeszélgetések formájában zajlott. Az orvosok kétharmada veszélyeztetve érezte magát, hogy elkapja a vírust, ebből 40% úgy érezte, nem kap elegendő védelmet, 6% (2 fő) kapta el a fertőzést. Következtetés: A COVID–19-járvány a leginkább az új szakvélemények kiadását érintette, de a gondozási feladatokat sem mindig lehetett megfelelően megoldani. A károkat jelentősen enyhítette az ellátószemélyzet rugalmassága. A telefonvizitek, szükség esetén, az epileptológiában pótolhatják a személyes orvos-beteg találkozásokat. A járvány visszatérésének veszélye miatt a távvizit-alkalmazások technikai fejlesztése és ezek dokumentálási kérdéseinek megoldása fontos. A járványidőszakban a személyzet védelmére nagy figyelmet kell fordítani a fertőződés elkerülése és az orvosok biztonságérzetének fokozása érdekében. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1939–1943.

Summary. Introduction: COVID-19 pandemic has transformed the operation of outpatient care worldwide for months. The new framework was set in Hungary by the health emergency regulations that existed from 11. 03. 2020 to 17. 06. 2020. Objective: In the second half of the emergency period, between 22. 04. 2020 and 05. 05. 2020, we surveyed the opinion of physicians involved in epilepsy care about the extent to which patient care had changed and how they experienced the changes in person. Method: An internet questionnaire survey was conducted among neurologists registered for the annual congress of the Hungarian Chapter of the International League Against Epilepsy. Nine single- or multiple-choice questions and ‘free comment’ fields were available. Results: Of 116 neurologists contacted, 33 responded (28%), and a total of 30 comments were recorded. 73% said the changes caused a serious difficulty, 15% thought it would have serious consequences. Reception of new patients was stopped in 53%, and 25% encountered great difficulties. In 49%, the problems of the cared patients could be solved using remote visits, but 24% could not solve them properly. 68% of outpatient visits took the form of documented telephone conversations. Two-thirds of doctors feared catching the virus, 40% of whom felt they were not getting enough protection. 6% caught the infection. Conclusion: The COVID-19 pandemic has mostly affected the issuance of new expert opinions, but care tasks have not always been adequately addressed. The damage was significantly mitigated by the flexibility of the care staff. Telephone visits, if necessary, can replace personal doctor-patient encounters in epileptology. The technical development of remote visit applications and their documentation issues are important. During the pandemic period, great care must be taken to protect staff in order to avoid infection and increase the sense of safety of doctors. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1939–1943.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: György Fekete, Gábor Kovács, and Miklós Garami
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Kalinics, Imre Gerlinger, Péter Révész, Péter Bakó, Ildikó Végh, Márton Kovács, and Attila Fehér

Összefoglaló. Halláspanasszal számos beteg fordul orvoshoz. A rutinszerűen elvégzett súgottbeszéd-, hangvilla- és tisztahangküszöb-audiometriai vizsgálat alapján vezetéses, sensorineuralis, illetve a kettő együttes fennállása esetén kevert típusú halláscsökkenést különböztetünk meg. Vezetéses halláscsökkenés létrejöhet mind a külső, mind a közép- vagy a belső fül veleszületett vagy szerzett rendellenességei esetén. Amennyiben a stapediusreflex kiváltható, ugyanakkor a betegnél nincs jelen a külső fület, valamint a középfület érintő kórfolyamat, felmerül a harmadikablak-szindróma lehetősége. A kórkép okaként egy, a belső fül csontos tokján „harmadik ablakként” funkcionáló laesio van jelen, amely az ovális ablakon keresztül beérkező hangenergia egy részét elvezeti, mielőtt az a kerek ablakon át kivezetődik a középfülbe. A diagnózis felállítása gyakran nehéz feladat elé állítja a klinikust, melyhez a megfelelő audiológiai, illetve képalkotó vizsgálatok elvégzése elengedhetetlen. Tekintettel arra, hogy a panaszok megszüntetésére számos műtéti módszer került leírásra, közleményünkben átfogó képet adunk a kórkép etiológiájáról, diagnosztikájáról, terápiájáról, valamint bemutatjuk saját kezdeti tapasztalatainkat is 2 eset prezentálásával. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1944–1952.

Summary. Patients frequently present to the physician with hearing loss. Routine hearing tests include speech field (whisper test), tuning forks and pure tone threshold audiometry, which can identify the presence of sensorineural hearing loss, conductive hearing loss or a combination of both (mixed type). Conductive hearing loss can be a symptom of many different conditions. These include congenital or acquired malformations of the outer, middle and inner ear. If a conductive hearing loss with intact stapedial reflexes are recorded and in the absence of outer or middle ear pathology, then the third window syndrome should be considered. The cause is a bony defect on the otic capsule that acts as a ’third window’, dissipating the incoming sound energy. Without the appropriate audiological and imaging tests, the diagnosis of the condition is challenging in clinical setting. Several surgical techniques have been described to treat the condition. The authors give a comprehensive review of the etiology, diagnosis and treatment of the disease presenting their initial experiences with 2 cases. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1944–1952.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: József Borbola, Csaba Földesi, Attila Kardos, and Zoltán Som

Összefoglaló. Bevezetés: Az inadekvát, aránytalan sinuscsomó-tachycardia a szív nomotop ingerképzési zavarával járó, nem ritka klinikai szindróma. A szívritmuszavar-entitást a nem paroxysmalis, magas nyugalmi sinusfrekvencia, a fizikai/pszichés stresszre adott aránytalan sinustachycardia, valamint főként palpitációs panaszok jellemzik. Célkitűzés: Az aránytalan sinuscsomó-tachycardiás betegeink gyógyszeres kezelésével szerzett tapasztalataink ismertetése. Módszerek: 2008 és 2018 között 104 beteget (92 nő, 12 férfi; átlagéletkor 31 ± 10 év) kezeltünk ezzel a szívritmuszavarral. A betegek kivizsgálásuk után 12 elvezetéses EKG-, terheléses EKG-, valamint 24 órás Holter-monitoros EKG-megfigyeléseken vettek részt a gyógyszeres kezelés előtt és után (bizoprolol: 2 × 5 mg/nap; ivabradin: 2 × 5 mg/nap). Az életminőség változását a European Heart Rhythm Association (EHRA) tüneti skálája szerint állapítottuk meg. Eredmények: Mindkét gyógyszer jelentősen csökkentette a nyugalmi sinusfrekvenciát (kontroll: 102 ± 10/min; bizoprolol: 78 ± 6/min; ivabradin: 74 ± 8/min, mindkettő: p<0,0001). A gyógyszeres kezelés nélküli, 24 órás Holter-monitoros EKG-felvételek során mért szívfrekvenciák (minimum–maximum [átlag] sinusfrekvencia/min) a kontrollértékekről (58 ± 8–159 ± 14 [94 ± 6]/min) mindkét gyógyszerre egyaránt szignifikánsan csökkentek (bizoprolol: 53 ± 7–132 ± 13 [77 ± 9]/min [mindhárom: p<0,0001]; ivabradin 51 ± 6–134 ± 18 [77 ± 8]/min [mindhárom: p<0,0001]). A terheléses EKG-vizsgálatok előtt (kontroll: 99 ± 13/min; bizoprolol 81 ± 11/min [p<0,0001]; ivabradin: 84 ± 10/min [p<0,0001]) és a terhelés csúcspontján mért sinusfrekvenciák (kontroll: 164 ± 15/min; bizoprolol: 140 ± 16/min [p<0,0001]; ivabradin: 142 ± 14/min [p<0,0001]) is jelentősen mérséklődtek. Az azonos dózisban adott két gyógyszer szívfrekvencia-csökkentő hatásai között számottevő különbséget nem tapasztaltunk. Az életminőséget tükröző EHRA tüneti skálán (kontroll: 2,3 ± 0,7) mind a bizoprolol (1,4 ± 1,4; p<0,0001), mind az ivabradin (1,1 ± 0,2; p<0,0001) egyformán csökkentette a betegek tüneteit, panaszait. Számottevő cardiovascularis mellékhatás egyik betegcsoportban sem jelentkezett. Következtetések: Vizsgálati eredményeink alapján megállapítható, hogy az aránytalan sinuscsomó-tachycardiás betegek gyógyszeres kezelésére: (1) a kardiospecifikus adrenerg béta-blokkoló bizoprolol és az If-csatorna-gátló ivabradin egyaránt hatékonynak és biztonságosnak bizonyult; (2) az azonos adagban adott két gyógyszer hatékonysága között számottevő különbség nem volt; (3) a gyógyszeres kezelés nemcsak a sinusfrekvenciát csökkentette, hanem a betegek panaszait, tüneteit is mérsékelte. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1953–1958.

Summary. Introduction: The inadequate, inappropriate sinus-node tachycardia is not a rare clinical syndrome, defined as a disturbance of the nomotopic impulse formation of the heart. This cardiac arrhythmic entity is characterized by a non-paroxismal, increased sinus rate at rest, and/or inadequate response to physical and/or emotional stress and palpitations. Objective: The aim of this study was to describe our experiences with pharmacological therapy of patients with inappropriate sinus tachycardia syndrome. Methods: Between 2008 and 2018, 104 patients (92 women, 12 men, mean age: 31 ± 10 years) were treated with this cardiac arrhythmia entity. All patients underwent 12-lead ECG, 24-hour Holter-ECG monitoring and standard bicycle dynamic exercise tests before and after drug treatment (bisoprolol: 5 mg bid; ivabradine: 5 mg bid). Changes in the quality of life were estimated by using the European Heart Rhythm Association (EHRA) score. Results: Both drugs decreased significantly the resting heart rate (control: 102 ± 10/min; bisoprolol 78 ± 6/min (p<0.0001), ivabradine: 74 ± 8/min (p<0.0001). The results of the parameters of the 24-hour Holter ECG recordings (expressed as minimal–maximal [average] heart rate/min) with drug therapy showed a significant decrease from control values in all three parameters: control 58 ± 8–159 ± 14 (94 ± 6)/min; bisoprolol 53 ± 7–132 ±13 (77 ± 9)/min (all three: p<0.0001); ivabradine: 51 ± 6–134 ± 18 (77 ± 8)/min (all three: p<0.0001). The sinus rate reduced significantly both before the bicycle dynamic exercise tests (control: 99 ± 13/min; bisoprolol: 81 ± 11/min [p<0.0001]; ivabradine: 84 ± 10/min [p<0.0001]) and at the peaks of the exercise test (control: 164 ± 15/min; bisoprolol: 140 ± 16/min [p<0.0001]; ivabradine 142 ± 14/min [p<0.0001]). The heart rate reducing effects of the two drugs did not differ significantly. The EHRA quality of life score was equally improved by the two drugs (control: 2.3 ± 0.7; bisoprolol: 1.4 ± 1.4 [p<0.0001]; ivabradine: 1.1 ± 0.2 [p<0.0001]). No cardiovascular side effects were observed while taking bisoprolol or ivabradine. Conclusions: Based on our clinical results, it can be pointed out that in the drug therapy of patients with inappropriate sinus node tachycardia: (1) bisoprolol (5 mg bid) and ivabradine (5 mg bid) proved to be equally effective and safe; (2) the heart rate reducing effect of the two drugs – given in the same dosage – did not differ considerably; (3) the pharmacological therapy significantly decreased not only the sinus frequency, but also reduced the symptoms of the patients. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1953–1958.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Bálint, Zsuzsanna Mihály, Zoltán Oláh, and Péter Sótonyi

Összefoglaló. A patkóvese a vese leggyakrabban előforduló fejlődési rendellenességeinek egyike. Hasi aortaaneurysmával való együttes előfordulása kifejezetten ritka (a hasi aortaaneurysmás esetek 0,12%-a). Az első esetben egy 64 éves férfi akut alsó végtagi panaszokkal került felvételre. A CT-angiográfia patkóvesét és thrombotizált infrarenalis aortaaneurysmát igazolt. Az akut műtét során a hasi aortaaneurysma resectióját és aortobifemoralis bypassműtétet végeztünk a patkóvese ishmusának megtartásával. A második esetben hasi panaszokat okozó, mindkét arteria iliaca communisra ráterjedő infrarenalis aortaaneurysma esetén végeztünk aortobiiliacalis rekonstrukciót. Az aneurysma előtt elhelyezkedő isthmus tervezetten szétválasztásra került, a poláris veseartériát visszaültettük. A tünetes hasi aortaaneurysma abszolút műtéti indikációt képez. A preoperatív CT- vagy MR-angiográfia kulcsfontosságú mind a műtéti indikáció felállítása, mind pedig a műtét megtervezése szempontjából. A beavatkozás előtt pontos képet kell kapnia az érsebésznek az aorta anatómiája mellett a patkóvese vérellátásáról és a húgyúti rendszerről. Az érsebészeti rekonstrukció esetén a transperitonealis feltárás – főleg akut műtét esetén – több előnnyel rendelkezik, mint a retroperitonealis feltárás. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1966–1971.

Summary. Horseshoe kidney is one of the most common congenital disorders of the kidney. The simultaneous incidence of horseshoe kidney and abdominal aneurysm is very low (0.12% of all cases of abdominal aortic aneurysm). In the first case, a 64-year-old male patient was admitted with acute lower limb ischaemia. CT-angiography revealed an occluded aortic aneurysm. During the emergency operation, the abdominal aneurysm was resected and an aortobifemoral bypass procedure was performed sparing the kidney’s isthmus. In the second case, the abdominal complaints were caused by an infrarenal abdominal aneurysm that involved both common iliac arteries. Aortobiiliac reconstruction was performed with planned separation of the kidney isthmus and reimplantation of the accessory renal artery. Symptomatic abdominal aortic aneurysm is an urgent indication for reconstruction. The preoperative CT- or MR-angiography play a key role in the indication and planning of the reconstruction. It is highly important for the vascular surgeon to have a clear picture of the blood supply of the horseshoe kidney and the urinary tract along with the anatomy of the aorta before the operation. The transperitoneal approach has several advantages over the retroperitoneal approach during vascular reconstruction surgery. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1966–1971.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lenke Jenei Kluch, Irén Erdei, Éva Remenyik, Éva Surányi, Ferenc Bodnár, Gabriella Emri, and Andrea Szegedi

Összefoglaló. Két fiatal nőbetegnél a valproátról lamotriginre történő gyógyszerátállítás során a 3–4. héten influenzaszerű prodromalis tüneteket követően toxikus epidermalis necrolysis (TEN), más néven Lyell-szindróma alakult ki. Mindkét beteg 5 napja kezdődött bőr- és nyálkahártyatünetekkel, kiterjedt hámleválást okozó hámnekrózissal került felvételre a Debreceni Egyetem Bőrgyógyászati Klinikájának Égési Intenzív Osztályára. Multidiszciplináris szupportív terápia mellett nagy dózisú szteroid- és immunglobulin-terápiát alkalmaztunk. A 37 éves nőbetegnél 3 hét után a kórkép fatális kimenetellel végződött. A 19 éves nőbeteg tünetei 4 hét intenzív terápia után szövődményekkel gyógyultak. A TEN ritka, gyógyszer által okozott, életet veszélyeztető, késői hiperszenzitivitási reakció. Patogenezisében a gyógyszermolekula, a humán leukocytaantigén (HLA) I. osztályú molekula és a T-sejt-receptor kóros interakciója szerepel. Kezelésében a legfontosabb a kiváltó gyógyszer elhagyása, valamint az azonnal kezdett komplett szupportív terápia alkalmazása. A specifikus kezelést illetően nincsenek egységes szakmai irányelvek. A veszélyes gyógyszerek titrált bevezetése csökkentheti a kialakuló hiperszenzitivitás súlyosságát, ezenfelül a beteg szoros követése és az adverz tünetek korai felismerése javíthatja a TEN kimenetelét. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1959–1965.

Summary. After switching from valproate to lamotrigine, on the 3rd–4th weeks, two young female patients developed flu-like prodromal symptoms, followed by the development of toxic epidermal necrolysis (TEN), also known as Lyell syndrome. Both patients were admitted to the Burn Intensive Care Unit of the Department of Dermatology, University of Debrecen with skin and mucosa symptoms; extensive epithelial death and detachment started 5 days earlier. In addition to multidisciplinary supportive treatment, high-dose corticosteroid and immunoglobulin therapy were administered. In the case of the 37-year-old female patient, the disease resulted in a fatal outcome. The 19-year-old patient healed with some sequelae. TEN is a rare, life-threatening delayed-type hypersensitivity reaction caused by drugs. Its pathogenesis involves an interaction between small-molecule drug, human leukocyte antigen class I molecule and T-cell receptor. The most important treatment is immediate withdrawal of potentially causative drugs and prompt application of supportive therapy. There is no standard guidance on specific treatment. Slow dose escalation of dangerous drugs can be beneficial in avoiding severe reactions, furthermore, close patient follow-up and early detection of the possible adverse reactions contribute to a more favourable outcome of TEN. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1959–1965.

Open access

Abstract

The aim of this study was to identify antimicrobial resistance and virulence factor genes exhibited by multidrug resistant (MDR) Acinetobacter baumannii, to analyze biofilm formation and to investigate clonal subtypes of isolate. Whole genome sequencing was done by Illumina NovaSeq 6,000 platform and multilocus sequence typing (MLST) was performed by Oxford and Pasteur typing schemes. Influence of imipenem and levofloxacin on biofilm formation was investigated in 96-well plates at 3 replicates. The strain was found to carry OXA-23, OXA-51-like, AmpC and TEM-1 beta-lactamases. The sequence of the bla OXA-51-like gene has been identified as a bla OXA-66. According to Pasteur MLST scheme the strain displayed ST2 allelic profile. However, based on Oxford MLST scheme this strain represents the new ST2121, as the gdhB gene has a single allelic mutation namely, the gdhB-227. It was determined that MDR isolate carried bap, basABCDFGHIJ, csuA/BABCDE, bauABCDEF, plcD, pgaABCD, entE, barAB, ompA, abaIR, piT2EAFTE/AUBl, fimADT, cvaC, bfmR, bfmS virulence genes. In our study imipenem induced the highest biofilm formation at a concentration of 32 µg/ml and levofloxacin at a concentration of 16 µg/ml. In conclusion, we detected a new MDR A. baumannii ST2121 clone harboring bla OXA-66 gene that has been reported for the first time in Turkey.

Restricted access

Abstract

Epidemics and pandemics have happened throughout the history of mankind. Before the end of the 20th century, scientific progress successfully eradicated several of the pathogens. While no one has to be afraid of smallpox anymore, there are some new pathogens that have never caused human disease before. Coronaviruses are a family of enveloped RNA viruses. In the 21st century, three of them have caused serious pandemics, including severe acute respiratory syndrome in 2002 and Middle East Respiratory Syndrome in 2012. In 2019 severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-CoV-2) caused the coronavirus disease-19 (COVID-19) pandemic, which has destroyed hundreds of thousands of lives and continues to rage.

Open access

Abstract

Epidemics and pandemics have happened throughout the history of mankind. Before the end of the 20th century, scientific progress successfully eradicated several of the pathogens. While no one has to be afraid of smallpox anymore, there are some new pathogens that have never caused human disease before. Coronaviruses are a family of enveloped RNA viruses. In the 21st century, three of them have caused serious pandemics, including severe acute respiratory syndrome in 2002 and Middle East Respiratory Syndrome in 2012. In 2019 severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-CoV-2) caused the coronavirus disease-19 (COVID-19) pandemic, which has destroyed hundreds of thousands of lives and continues to rage.

Open access