Browse our Medical Journals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Discover the latest journals in Medical and Health Sciences

The primary function of medical articles is the validation of cutting-edge theoretical and clinical research, by providing reference and relevant forums. New drugs and medical practices can only enter the mainstream practise if their randomised trials had passed under the critical lens of prestigious peer reviewed journals. Technical reports help practitioners to improve their arsenal. Case reports confirm theories and provide tools for investigating or disclosing possible malpractice. Review articles serve educational purposes. Some more popular articles may play a role in educating the interested audience.

Types of medical articles

The papers published in medical journals can be classified in the following main categories

  • Research articles report about novel research results, of both theoretical and (direct or indirect) practical relevance.
  • Review articles survey specific topics by summarising and analysing all information available in the medical literature. Reviews are kind of combining results from different studies on the same topic. They can be useful for specialists in the field, may help them to prevent, diagnose, or treat a particular disease.
  • Case reports and case series reports about a concrete story of a concrete patient. They can be interesting because of their uniqueness, not matching any known diagnosis or describing unexpected symptoms. The report should describe each of the diagnosis, treatment, the patient’s response to it and the follow-up history. Case series are related reports about similarly treated patients.
  • Editorials are typically not peer reviewed shorter communications from senior members of the Editorial Board or from invited renown scholars. They discuss questions of relevance for the scientific community at the moment (say, about public health, or more generally, the health system).
  • Letters to the editor are articles of the interactive type, a form for readers to contact the medical journal. They can express comments, questions, or criticisms regarding some articles published in that journal. They provide a sophisticated forum for medical communities.

Medical Journals at AKJournals

AKJournals has 9 medical journals. Three of them are in Hungarian. The other six journals are in English and accept submissions from all over the world. Some of them are widely available Open Access journals. The covered topics include immunology, medical imaging, physiology, and veterinary and health care science. In these journals, you can find more than 11.000 medical articles altogether. A filter tool helps to single out the relevant titles. In addition to that, we highly recommend using the search box to find the most important topics only

Medical and Health Sciences

You are looking at 41 - 50 of 11,198 items for

  • All content x
Clear All

A hazai sclerosis multiplex betegpopuláció életkori és nemi megoszlása 2004 és 2016 között

Age and gender characteristics of patients affected with multiple sclerosis in Hungary between 2004 and 2016

Orvosi Hetilap
Authors: Anna Iljicsov, Dániel Bereczki, Balázs Dobi, Ferenc Oberfrank, Mónika Bálint, András Ajtay, Dániel Milanovich, and Magdolna Simó

Összefoglaló. Bevezetés: Mivel hazánkban a sclerosis multiplex gyakoriságáról, valamint életkori és nemi jellegzetességeiről az elmúlt évtizedekben – egészen 2020-ig – csak regionális jellegű felmérések készültek egy-egy centrum betegforgalma alapján, az újonnan diagnosztizált és már ismert betegek országos koreloszlásáról és annak időbeli változásairól nincsenek ismereteink. Célkitűzés: Jelen munkánkban több mint 14 000 beteg adatainak elemzésével a prevalens és incidens betegek koreloszlásának változását vizsgáljuk 2004–2016 során, és eredményeinket összevetjük az elmúlt évtizedekben közölt hazai adatokkal. Módszer: Munkacsoportunk az egészségbiztosítási pénztár anonimizált NEUROHUN adatbázisát elemezte, amely tartalmazza a 2004 és 2016 között az összes hazai, államilag finanszírozott, a fekvő- és járóbeteg-szakellátásból neurológiai diagnózissal jelentett esetet. A sclerosis multiplex BNO-kódjának előfordulása alapján korábban létrehoztuk a betegség adminisztratív definícióját, és megbecsültük a sclerosis multiplex országos prevalenciáját és incidenciáját. Eredmények: A prevalens betegek átlagéletkora 2015-ben 47,9 év, ugyanebben az évben az incidens betegek átlagéletkora 37,4 év volt. Vizsgálatunk szerint a prevalens betegek átlagéletkora szignifikánsan – évente egyötöd–egyharmad évvel (p<0,001) – emelkedik, mégpedig a nők esetében nagyobb mértékben. A nők átlagosan fél évvel idősebbek, mint a férfi páciensek (szignifikáns különbség: p = 0,002). A prevalens betegekben a legnépesebb korosztály az ötvenévesek felől a fiatalabb, 35–40 éves korosztály felé mozdul. Az incidens betegek átlagéletkora lassan, de szignifikánsan – évente átlagosan egyharmad évvel (p<0,001) – csökken. Következtetés: Eredményeink szerint az újonnan diagnosztizált sclerosis multiplexes páciensek átlagosan egyre fiatalabbak, és a prevalens betegek között is egyre fiatalabb korosztályok a legnépesebbek, de a javuló túlélés és a hosszabb élettartam miatt a prevalens betegek átlagéletkora összességében valószínűleg fokozatosan emelkedik. Orv Hetil. 2021; 162(19): 746–753.

Summary. Introduction: The nationwide age and gender distribution of newly diagnosed and prevalent multiple sclerosis patients has been unknown in Hungary, as until 2020 only regional studies had been reported about the frequency and age characteristics of subjects with multiple sclerosis, based on single-center patient registries. Objective: In the present study with the analysis of over 14 000 patients, we describe the changes in age distribution of prevalent and incident subjects between 2004 and 2016 and compare our results with the data published on the subject during the last decades in Hungary. Method: We have analyzed the pseudonymized NEUROHUN database provided by the single-payer National Health Insurance Fund, that contains each claim submitted by public hospitals and outpatient services for neurologic diseases between 2004 and 2016. Using the ICD10-code of multiple sclerosis, we have previously established the administrative definition of the illness and estimated its prevalence and incidence in the country. Results: The mean age of prevalent patients was 47.9 years in 2015, whereas in the same year the mean age of incident cases was 37.4 years. The average age of prevalent patients shows a significant rise – with an annual increase of one fifth–one third year (p<0.001) – with a more pronounced increase among women. The age of women is higher by half a year (p = 0.002). The most populous age groups among prevalent subjects shift from the fifties towards the younger generations between 35–40 years of age. The average age of incident subjects slowly, but significantly decreases, with a mean annual decrease of about one third year (p<0.001). Conclusion: Our results suggest that though new patients are younger year-by-year and the most populous age groups are also younger, altogether the average age of prevalent subjects continuously increases, probably due to the longer survival and lifespan of patients with multiple sclerosis. Orv Hetil. 2021; 162(19): 746–753.

Open access

Korai repolarizációs mintázatot mutató fiatal férfiak echokardiográfiás jellemzőinek összehasonlító vizsgálata

Comparative study of echocardiographic parameters in young males with early repolarization pattern

Orvosi Hetilap
Authors: István Adorján Szabó, Loránd Kocsis, Szabolcs László, Lajos Fehérvári, Ana-Maria Fárr, and Attila Frigy

Összefoglaló. Bevezetés: Az EKG-n megjelenő korai repolarizációs mintázat diagnosztikai kritériumai és klinikai jelentősége elsősorban az elmúlt évtizedben került tisztázásra, ugyanakkor viszonylag kevés vizsgálat foglalkozott mind ez idáig a korai repolarizációs mintázathoz köthető esetleges strukturális szívelváltozások felderítésével. Módszer: Egy prospektív vizsgálat során azonosított 30, korai repolarizációs mintázatot mutató fiatal férfi (átlagéletkor: 22,5 ± 1,5 év) echokardiográfiás paramétereit hasonlítottuk össze egy 32 főből álló (átlagéletkor: 22,3 ± 1,9 év) megfeleltetett kontrollcsoport azonos jellemzőivel. A hagyományos paraméterek mérésén túlmenően, szöveti Doppler- és ’strain’ (deformáció – speckle tracking módszerrel) vizsgálatot is végeztünk, összesen 35 jellemzőt követve. A paraméterek összehasonlítása kétmintás t-próba, illetve khi-négyzet-próba segítségével történt (szignifikancia: p<0,05). Eredmények: Nem találtunk patológiás elváltozásokat egyik személy esetében sem, és a két csoport között csupán két paraméter tekintetében fedeztünk fel szignifikáns eltérést. A korai repolarizációs mintázatot mutató csoportban kisebbnek bizonyult a bal kamra végsystolés térfogata (37,6 ± 15,2 ml vs. 45,5 ± 13,4 ml; p = 0,037), illetve gyakoribbnak találtuk az enyhe mitralis regurgitatio előfordulását (41,4% vs. 6,5%; p<0,001). Következtetés: A korai repolarizációs mintázatot mutató fiatal férfiak esetén kimutathatók bizonyos echokardiográfiás jellegzetességek. Ezek időbeli alakulásának, illetve prognosztikai, aritmológiai jelentőségének megítélése további, longitudinális követést igényel. Orv Hetil. 2021; 162(19): 741–745.

Summary. Introduction: The diagnostic criteria and clinical significance of early repolarization pattern on ECG were clarified mainly in the last decade. However, there are only a few studies published on the exploration of cardiac structural changes underlying early repolarization pattern. Method: We compared the echocardiographic parameters of 30 young males with early repolarization pattern (mean age: 22.5 ± 1.5 years), who were identified during a prospective survey, with the same parameters of a matched control group consisting of 32 young males (mean age: 22.3 ± 1.9 years). Beyond measuring the conventional parameters, tissue Doppler and strain measures (speckle tracking) were obtained. Comparison of parameters was performed using t-test and chi-square test (significancy: p<0.05). Results: There were no pathological changes in any person, and we found significant difference between the two groups only in the case of two parameters. In the early repolarization pattern group, the left ventricular end-systolic volume was smaller (37.6 ± 15.2 ml vs. 45.5 ± 13.4 ml; p = 0.037) and the presence of mild mitral regurgitation was more frequent (41.4% vs. 6.5%; p<0.001). Conclusion: In young males with early repolarization pattern, we managed to demonstrate the existence of certain echocardiographic features. The assessment of their time course, prognostic and arrhythmological significance requires a longer follow-up. Orv Hetil. 2021; 162(19): 741–745.

Restricted access
Restricted access

A praenatalis és postnatalis mikrobiom jelentősége és hatásai a korai egyedfejlődés időszakában és az intervenciós kezelés lehetőségei

Significance and effects of prenatal and postnatal microbiome in the period of early individual development and options for interventional treatment

Orvosi Hetilap
Authors: Vilmos Fülöp, János Demeter, and Áron Cseh

Összefoglaló. A humán mikrobiom az emberi szervezetben és az emberi testfelszínen élő mikrobaközösségek összessége, amelyek többsége a gyomor-bél rendszerben él. Ezek a mikrobaközösségek számos és sokféle baktériumot tartalmaznak, gombákat, vírusokat, archeákat és protozoonokat. Ez a mikrobiális közösség, vagy mikrobiota, a gazdaszervezetben nagyrészt egymással kölcsönösségi viszonyban tenyészik, és gondoskodik a bélben a tápanyagok anyagcseréjéről, kalibrálja az anyagcsere-működést, tanítja az immunrendszert, fenntartja a közösség integritását, és véd a kórokozók ellen. A majdan megszületendő magzat a megfelelő tápanyagellátását az anyai véráramból kapja, és így az anyai szervezetben a mikrobiota indukálta baktériumkomponensek vagy metabolitok hatékonyan átvihetők a magzatba. Az anyai mikrobiális közösségek – ideértve a praenatalis bélrendszeri, hüvelyi, száj- és bőrmikrobiomot – a terhesség alatt valójában kifejezett változásokon mennek keresztül, amelyek befolyásolhatják az egészség megőrzését, és hozzájárulhatnak a közismert betegségek kialakulásához. A magzat nem steril, és immunológiai szempontból sem naiv, hanem az anya révén környezeti ingerek hatásaitól befolyásolva kölcsönhatásba lép az anyai immunrendszerrel. Számos anyai tényező – beleértve a hormonokat, a citokineket és a mikrobiomot – módosíthatja az intrauterin környezetet, ezáltal befolyásolva a magzati immunrendszer fejlődését. A fokozott stresszben élő anyák csecsemőinél nagyobb az allergia és a gyomor-bél rendszeri rendellenességek aránya. A várandós étrendje is befolyásolja a magzati mikrobiomot a méh közvetítésével. A bélflóránk, vagyis a mikrobiom, a belünkben élő mikrobák összessége és szimbiózisa, amelynek kényes egyensúlya már csecsemőkorban kialakul, és döntően meghatározza az intestinalis barrier és a bélasszociált immunrendszer működését. A probiotikumok szaporodásához szükséges prebiotikummal is befolyásolható a bélflóra. A pre- és a probiotikum kombinációja a szimbiotikum. Az anyatej a patogénekkel szemben protektív hatású, részben azáltal, hogy emeli a Bifidobacterium-számot az újszülött bélflórájában. A dysbiosis a kommenzális, egészséges bélflóra megváltozása. Ennek szerepét feltételezik funkcionális gastrointestinalis kórképekben, egyre több pszichiátriai és neurológiai kórképben is, mint az autizmus-spektrumzavar. Orv Hetil. 2021; 162(19): 731–740.

Summary. The human microbiome is the totality of microbe communities living in the human body and on the human body surface, most of which live in the gastrointestinal tract. These microbe communities contain many and varied bacteria, fungi, viruses, archaea and protozoa. This microbial community or microbiota in the host is largely reciprocal and takes care of nutrient metabolism in the gut, calibrates metabolism, teaches the immune system, maintains community integrity, and protects against pathogens. The fetus to be born is adequately supplied with nutrients from the maternal bloodstream, and thus microbial-induced bacterial components or metabolites can be efficiently transferred to the fetus in the maternal body. Maternal microbial communities, including prenatal intestinal, vaginal, oral, and dermal microbiomes, actually undergo pronounced changes during pregnancy that can affect health maintenance and contribute to the development of well-known diseases. The fetus is not sterile or immunologically naïve, but interacts with the maternal immune system through the effects of environmental stimuli through the mother. Many maternal factors, including hormones, cytokines, and the microbiome, can modify the intrauterine environment, thereby affecting the development of the fetal immune system. Infants of mothers under increased stress have higher rates of allergies and gastrointestinal disorders. The diet of the gravida also affects the fetal microbiome through the uterus. Our intestinal flora, or microbiome, is the totality and symbiosis of the microbes living in them, the delicate balance of which is established in infancy and decisively determines the functioning of the intestinal barrier and the intestinal associated immune system. The prebiotic required for the proliferation of probiotics can also affect the intestinal flora. The combination of pre- and probiotic is symbiotic. Breast milk has a protective effect against pathogens, in part by raising the number of Bifidobacteria in the intestinal flora of the newborn. Dysbiosis is a change in the commensal, healthy gut flora. Its role is hypothesized in functional gastrointestinal disorders, as well as in more and more psychiatric and neurological disorders such as the autism spectrum disorder. Orv Hetil. 2021; 162(19): 731–740.

Open access

Személyre szabott, pozitív nyomású légzésterápia cystás fibrosisban

Personalised positive-pressure ventilation in cystic fibrosis

Orvosi Hetilap
Authors: Fanni Keserű, Andrea Párniczky, Éva Gács, Gábor Katona, and Pálma Edina Benedek

Összefoglaló. A cystás fibrosis az egyik leggyakoribb veleszületett genetikai rendellenesség, előfordulása Magyarországon 1:4000. Az érintett szervekben a mirigyek által termelt nyák emelkedett viszkozitása krónikus gyulladáshoz vezet. A progressziót a pulmonalis folyamat határozza meg, súlyos esetben a tüdőtranszplantáció az egyetlen megoldás. A betegek instabil állapota és a hosszú várólista miatt a megfelelő előkészítés kihívásokkal teli, a műtét sokszor sikertelen. A szerzők egy eset segítségével ismertetik a személyre szabott, pozitív nyomású légzésterápia szerepét a transzplantációra való előkészítésben cystás fibrosisban. A 13 éves serdülőt csecsemőkorában történt jobb tüdőcsúcs-reszekciót, majd verejtékvizsgálatot és genetikai tipizálást követően 8 hónapos korától gondoztuk a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben cystás fibrosissal. Fokozatosan romló klinikai állapota miatt 11 éves korától otthoni oxigénterápiát igényelt, 13 éves korára tüdőtranszplantáció vált szükségessé. A transzplantációig a légzési munka könnyítése érdekében noninvazív lélegeztetést kezdtünk, melyet a beteg nem tolerált. A rapidan romló általános állapot és légzésfunkció, az inhalatív és szisztémás kezelés ellenére is fennálló folyamatos oxigénigény és jelentős nehézlégzés javítása céljából személyre szabott, pozitív nyomású légzésterápia beállítása történt. Ennek eredményeként 4 vízcentiméteres nyomáson 1 liter/perc oxigén adása mellett a teljes alvásidő 100%-a 90% fölötti oxigénszaturációval telt. A kezelést a gyermek jól tűrte, éjszakái nyugodtabban teltek, általános állapota és légzésfunkciója javult, majd sikeres tüdőtranszplantáción esett át. A személyre szabott, pozitív nyomású légzésterápia javítja a cystás fibrosisban szenvedő gyermekek általános állapotát és légzésfunkcióját, ezáltal megkönnyíti a beteg tüdőtranszplantáció előtti felkészülését, és növeli a műtét sikerességének esélyét. Orv Hetil. 2021; 162(19): 760–765.

Summary. Cystic fibrosis is one of the most common hereditary genetic disorders, the appearance rate of which in the Hungarian population is 1:4000. The increased viscosity of mucus leads to chronic inflammation in the affected organs. The pulmonary manifestation defines the progression, in severe cases lung transplantation is needed. Unstable health condition can make the preparation for surgery difficult and unsuccessful. The role of personalised positive airway pressure therapy prior to lung transplantation in cystic fibrosis is presented through a case report. The 13-year-old child was treated at Heim Pál National Pediatric Institute from the age of 8 months with cystic fibrosis after pulmonary lobectomy, followed by sweat chlorid- and genetic testing. The significant impairment of his general condition required oxygen therapy from the age of 11 years and lung transplantation at the age of 13 years. Until lung transplantation, to relieve the respiratory distress, noninvasive ventilation was started, without success. Considering the rapid progression and persistent need for oxygen – despite inhalation and systemic treatment – personalised positive airway pressure therapy was indicated. At the pressure of 4 cmH2O and an oxygen flow rate of 1 l/min, oxygen saturation was higher than 90% during 100% of the total sleep time. Improvement was registered in both general condition and respiratory function, followed by a successful lung transplantation. In patients with cystic fibrosis, personalized positive airway pressure therapy improves respiratory function, general condition and elevates the success rate of lung transplantation. Orv Hetil. 2021; 162(19): 760–765.

Restricted access

Tapasztalataink a rekeszsérvek laparoszkópos sebészetével

Our experience with the laparoscopic surgery of hiatal hernias

Orvosi Hetilap
Authors: Máté Csucska, Mittal Sumeet K., Balázs Kovács, Tamás Kremzer, Lilla Ozorai, Zoltán Lóderer, and Árpád Juhász

Összefoglaló. Bevezetés: A hiatus hernia egy anatómiai betegség; gyakoribb előfordulása idősebbeknél jelezheti, hogy a betegség idővel előrehalad, súlyosbodik. Elhanyagolt esetben szövődmények alakulhatnak ki, melyek növelhetik a perioperatív mortalitást. Célkitűzés: A laparoszkópos hiatusrekonstrukciók sebészetében szerzett műtéti tapasztalataink ismertetése mellett igyekeztünk statisztikailag alátámasztható korrelációt találni a rekeszizom-defektus anatómiai paraméterei, valamint a betegek életkora között. Módszer: Retrospektív tanulmányunk keretében elemeztük azon betegeinket, akik laparoszkópos hiatus hernia műtéten estek át egy 58 hónapos (2016. január–2020. október) vizsgálati periódus során. A rekeszi defektus méreteit endoszkópos vonalzóval a műtét közben megmértük, a hiatus oesophagei felszínét standard matematikai formula segítségével számoltuk ki. A sürgősséggel műtétre kerülő betegeink adatait külön elemeztük. Statisztikai analízis: A defektus mérete és a betegek életkora és magassága közötti korrelációt a Spearman-féle ró (ρ)-korreláció segítségével állapítottuk meg. A szignifikanciaszint p≤0,05 volt. Eredmények: Az elektív csoportban 142 operált páciensből 47 beteg mérési adatai feleltek meg a kritériumoknak. Az átlagéletkor 64,7 ± 12,7 év volt, 33 páciens volt nő (70,2%), az átlagos testtömegindex 28,8 ± 5,5 kg/m2 volt. A defektus haránt átmérője és felszíne szignifikáns pozitív korrelációt mutatott a betegek életkorával (p≤0,05). Akut indikációval 5 beteg került műtétre; a defektus méretét illetően hasonló eredményeket tapasztaltunk, mint az elektív csoportnál, 2 esetben azonban súlyos szövődmények alakultak ki. Következtetés: A betegség mögött húzódó anatómiai okok jobb megértése és a megfigyeléseink alapján módosított sebésztechnika reményeink szerint csökkentheti a hosszú távú kiújulások számát a jövőben. Az időben elvégzett elektív beavatkozás alacsonyabb mortalitással, kevesebb szövődménnyel és rövidebb hospitalizációval jár együtt. Orv Hetil. 2021; 162(19): 754–759.

Summary. Introduction: Hiatal hernia is an anatomical disease, and the higher incidence for elderly patients suggests that it is progressing over time. Neglected cases can cause serious complications, raising perioperative mortality. Objective: We are presenting our experience in laparoscopic hiatal reconstructions. Our main goal is to find a statistical correlation between the anatomical parameters of the hiatal defect and the patients age. Method: Surgical data were reviewed retrospectively for patients who underwent laparoscopic hiatal hernia repair between January 2016 and October 2020. Dimensions of the hiatal defect were measured intraoperatively with an endoscopic ruler. The defect size was calculated using a standard formula. The acute surgeries were analyzed as a separate arm of the study. Statistical analysis: The correlation between the patients age and the size of the defect were calculated using Spearman’s rho (ρ) correlation. The level of significance was p≤0.05. Result: In the elective group, out of 142 patients 47 met the inclusion criteria. The mean age was 64.7 ± 12.7 years, 33 patients were women, and the mean BMI was 28.8 ± 5.5 kg/m2. Patient age showed significant positive correlation with the transverse dimension and the size of the hiatal defect. 5 patients underwent surgery due to acute indications. We found similarities in the size of the defects; at 2 patients we documented severe complications. Conclusions: A better understanding of the underlying anatomical disorders and the consecutively modified surgical technique will hopefully reduce the long-term recurrencies in the future. The elective surgery performed in the right time results in lower mortality, less complications and shorter hospitalization time. Orv Hetil. 2021; 162(19): 754–759.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Zohreh Riahi Rad, Zahra Riahi Rad, Hossein Goudarzi, Mehdi Goudarzi, Hesam Alizade, Fariba Naeimi Mazraeh, Javad Yasbolaghi Sharahi, Abdollah Ardebili, and Ali Hashemi

Abstract

Carbapenems are employed to treat infections caused by Gram-negative bacteria including Klebsiella pneumoniae. This research is aimed to perform phenotypic detection of β-lactamases and molecular characterization of NDM-1 positive K. pneumoniae isolates. Another objective is to investigate NDM-1 producing K. pneumoniae among children in Iran. From 2019 to 2020, altogether 60 K. pneumoniae isolates were acquired from various patients in certain Iranian hospitals. Antimicrobial susceptibility testing was performed by disk diffusion and broth microdilution methods. In addition, mCIM and eCIM were used to confirm the production of carbapenemases and metallo-beta-lactamases (MBLs), respectively. Detection of resistance genes namely, bla NDM-1, bla IMP, bla VIM, bla KPC, bla OXA-48-like, bla CTX-M, bla SHV, bla TEM, and mcr-1 was performed by PCR and confirmed by DNA sequencing. Multilocus sequence typing (MLST) was employed to determine the molecular typing of the strains. According to the findings, the highest rate of carbapenem resistance was detected against doripenem 83.3% (50). Moreover, 31.7% (19) were resistant to colistin. Further to the above, altogether 80% (48) were carbapenemase-producing isolates and among them 46.7% (28) of the isolates were MBL and 33.3% (20) isolates were serine β-lactamase producer. According to the PCR results, 14 isolates produced bla NDM-1. Remarkably, four bla NDM-1 positive isolates were detected in children. In addition, these isolates were clonally related as determined by MLST (ST147, ST15). Altogether ten bla NDM-1 positive isolates were ST147 and four bla NDM-1 positive isolates were ST15. Based on the results, the emergence of NDM-producing K. pneumoniae among children is worrying and hence, it is necessary to develop a comprehensive program to control antibiotic resistance in the country.

Restricted access

Abstract

We aimed to monitor the adverse effects (AE) and efficacy of post exposure prophylaxis (PEP) in health care workers (HCWs) exposed to a rabies patient. In this study 109 HCWs and eight household contacts were PEP candidates. Contact persons without infection control precautions were in Group I (high risk-82 cases). HCWs indirectly exposed to environmental surfaces were classified in Group II (low risk-35 cases). PEP schedule was rabies vaccine (RBV) + equine rabies immunoglobulin (eRIG) in Group I and only RBV in Group II. Local and systemic AE were observed in all cases. Efficacy of post exposure prophylaxis (PEP) was determined by rabies development in a six month follow-up. 585 doses of RBV have been used in 117 cases and eRIG has been used in 82 cases. 32 Nurses (39%); 22 emergency medicine technicians (26.8%); 12 doctors (14%); six laboratory technicians (0.07%); six radiology technicians (0.07%); four cleaners (0.05%) were in Group I (82 cases), respectively. One doctor, laboratory technician, nurse and radiology technician (0.02%); two emergency medicine technicians (0.04%) and nine cleaners (25.7%) were in Group II (35 cases), respectively. Routes of transmission were blood in five (0.06%); saliva in 14 (17%); sweat in 50 (61%); CSF/serum in five (0.06%); sexual intercourse in one (0.01%); personal equipment in seven (0.09%) in Group I, respectively. Indirect contact was the only route in Group II. The most common local and systemic AE were seen in Group I; pain at injection side (19 cases) and fever (13 cases). Both of them showed statistically significant difference (P<0.05). Allergic rash has been seen at only one case. PEP failed in one case where the possible exposure way was sexual intercourse. PEP is the safest way to prevent rabies. Infection control precautions were still not enough applied. eRIGs are also safe and have rare AE.

Restricted access

Abstract

Infection of the urinary tract ranks as one of the most common infections affecting people worldwide and its treatment is made complicated by the rising incidence of antibiotic resistance. This study aimed to detect extended spectrum beta-lactamase (ESBL) genes and antibiotic resistance profile of uropathogenic Escherichia coli (E. coli) recovered from patients attending a University Teaching hospital in Nigeria. Uropathogenic E. coli isolates were obtained from the culture collection of Department of Microbiology and Parasitology of the University Teaching hospital for a period of four months (October 2019–January, 2020). Antibiotic susceptibility testing was done using the disc diffusion method while phenotypic ESBL production was detected using double disc synergy test (DDST). Detection of β-lactamase genes was done using Real-Time PCR. Forty-nine E. coli isolates were recovered from 120 urine samples, with 24 (49%) being ESBL positive. The resistance to antibiotics in the ESBL producers was: ciprofloxacin (100%), cefotaxime (100%), cefpodoxime (100%), tetracycline (95.7%), ceftazidime (56.7%), amoxicillin-clavulanate (50%), gentamicin (33.3%), and imipenem (0%). All the ESBL producers carried bla TEM, bla CTX-M-1 and bla CTX-M-9, 75% (18/24) carried bla SHV, while bla CTX-M-2, bla CTX-M-8 and bla CTX-M-25 groups were detected in 20.8% (5/24) of the isolates. There was co-occurrence of CTX-M, SHV and TEM β-lactamases in 79.2% (19/24) isolates, while five isolates (20.8%) co-harbored bla CTX-M and bla TEM. This study showed a high level of multidrug resistance and ESBL gene carriage in uropathogenic E. coli obtained in this study, suggesting a likely review of therapeutic options in the treatment of UTI to clamp down on the rising cases of antibiotic resistance.

Restricted access
Imaging
Authors: Máté Magyar, Tibor Glasz, Tekla Kovács, András Bálint Deák, Pál Maurovich-Horvat, and Balázs Futácsi

Abstract

Gastroparesis, a form of gastrointestinal dysfunction and the increased risk for aspiration pneumonia are well known complications in patients with Parkinson’s disease. In our case report we demonstrate the case of an 83-year-old, bedridden male patient with Parkinson’s disease, who had a slowly progressing stomach dilation, gradually pushing the otherwise normal liver to a highly unusual craniodorsally rotated position.

Open access