Browse our Medical Journals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Discover the latest journals in Medical and Health Sciences

The primary function of medical articles is the validation of cutting-edge theoretical and clinical research, by providing reference and relevant forums. New drugs and medical practices can only enter the mainstream practise if their randomised trials had passed under the critical lens of prestigious peer reviewed journals. Technical reports help practitioners to improve their arsenal. Case reports confirm theories and provide tools for investigating or disclosing possible malpractice. Review articles serve educational purposes. Some more popular articles may play a role in educating the interested audience.

Types of medical articles

The papers published in medical journals can be classified in the following main categories

  • Research articles report about novel research results, of both theoretical and (direct or indirect) practical relevance.
  • Review articles survey specific topics by summarising and analysing all information available in the medical literature. Reviews are kind of combining results from different studies on the same topic. They can be useful for specialists in the field, may help them to prevent, diagnose, or treat a particular disease.
  • Case reports and case series reports about a concrete story of a concrete patient. They can be interesting because of their uniqueness, not matching any known diagnosis or describing unexpected symptoms. The report should describe each of the diagnosis, treatment, the patient’s response to it and the follow-up history. Case series are related reports about similarly treated patients.
  • Editorials are typically not peer reviewed shorter communications from senior members of the Editorial Board or from invited renown scholars. They discuss questions of relevance for the scientific community at the moment (say, about public health, or more generally, the health system).
  • Letters to the editor are articles of the interactive type, a form for readers to contact the medical journal. They can express comments, questions, or criticisms regarding some articles published in that journal. They provide a sophisticated forum for medical communities.

Medical Journals at AKJournals

AKJournals has 9 medical journals. Three of them are in Hungarian. The other six journals are in English and accept submissions from all over the world. Some of them are widely available Open Access journals. The covered topics include immunology, medical imaging, physiology, and veterinary and health care science. In these journals, you can find more than 11.000 medical articles altogether. A filter tool helps to single out the relevant titles. In addition to that, we highly recommend using the search box to find the most important topics only

Medical and Health Sciences

You are looking at 41 - 50 of 11,212 items for

  • All content x
Clear All
Restricted access

Döntési szempontok és az eszközös terápia elfogadásához szükséges idő előrehaladott Parkinson-kórban

Egy nagy betegforgalmú közép-európai központ retrospektív adatai

Decision-making and duration to accept device-aided therapy in advanced Parkinson’s disease

Retrospective data from a Central European center with high patient turnover
Orvosi Hetilap
Authors: József Attila Szász, Szabolcs Szatmári, Viorelia Constantin, István Mihály, Attila Rácz, Attila Frigy, Előd Nagy, Krisztina Kelemen, Timea Forró, Emőke Almásy, and Károly Orbán-Kis

Összefoglaló. Bevezetés: Az előrehaladott Parkinson-kór bizonyos fázisában a motoros komplikációk már nem befolyásolhatók hatékonyan a hagyományos orális, illetve transdermalis gyógyszerekkel. Ilyenkor meg kell fontolni, komplex felmérési és döntési folyamatot követően, az invazív eszközös terápiák bevezetését. Célkitűzés: A döntéshozatal és a fontosabb klinikai paraméterek elemzése levodopa-karbidopa intestinalis géllel kezelt betegeinknél az elfogadás időtartamának függvényében. Módszer: Retrospektíven vizsgáltuk azon betegeink adatait, akiknél a marosvásárhelyi 2. Sz. Ideggyógyászati Klinikán 2011. június 1. és 2019. december 31. között vezettük be a levodopa-karbidopa intestinalis géllel történő terápiát. A kezelés elfogadásához szükséges időintervallum szerint két csoportot alkottunk: egy hónap vagy annál rövidebb, illetve egy hónapnál több idő az első, célzott kivizsgálás és a tesztelés megkezdése között. Eredmények: A vizsgált időszakban 163 betegnél teszteltük orrszondán a kezelés hatékonyságát, közülük 127 esetben történt meg a terápia véglegesítése. A döntéshozatal 56 betegnél egy hónap vagy annál rövidebb időt, míg 71 betegnél egy hónapnál több időt igényelt. A dyskinesisek átlagos időtartamának szempontjából szignifikáns különbséget találtunk a két csoport között (3,1 ± 0,7 vs. 2,8 ± 0,8 óra, p = 0,02). Az eszközös terápia bevezetése előtti levodopa-átlagadag 821,5 ± 246,6 mg volt, naponta átlagosan 5-ször adagolva. A kiegészítő terápiák alkalmazási arányai: a dopaminagonisták 80,3%-ban, a katechol-O-metiltranszferáz-gátlók 62,2%-ban, illetve a monoaminoxidáz-B-gátlók 68,5%-ban. Az átlagos off időtartam 4,7 ± 1,1 óra volt, és 85 betegünknél tapasztaltunk 2,9 ± 0,8 óra átlag-időtartamú dyskinesist. Következtetés: Hamarabb fogadják el az eszközös terápiát azok az előrehaladott Parkinson-kóros betegek, akiknek hosszabb időtartamú a napi dyskinesisük, illetve régebbi a betegségük. A terápiás irányelvek gyakorlatba ültetésekor figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat: a kiegészítő gyógyszerekhez, illetve az eszközös terápiákhoz való hozzáférést. Orv Hetil. 2021; 162(21): 839–847.

Summary. Introduction: In advanced stages of Parkinson’s disease, motor complications cannot be effectively controlled with conventional therapies. In such cases, the complex assessment and decision-making process that leads to device-aided therapies should be considered. Objective: To analyze the decision-making and key clinical parameters, as a function of duration of acceptance, patients treated with levodopa-carbidopa intestinal gel. Method: We retrospectively examined the data of patients who started levodopa-carbidopa intestinal gel therapy at the 2nd Department of Neurology Târgu Mureş, between 1 June 2011 and 31 December 2019. Two groups were formed: less than one month and more than one month between the first targeted examination and the start of testing. Results: Therapeutic efficiency was tested with nasal tube on 163 patients, out of whom 127 patients remained on treatment. Decision-making took one month or less for 56 patients and more than a month for 71 patients. Duration of dyskinesias was significantly different between the two groups (3.1 ± 0.7 vs 2.8 ± 0.8 hours, p = 0.02). Mean dose of levodopa prior to the introduction of device-aided therapy was 821.5 ± 246.6 mg, administered 5 times daily. Dopamine agonists were used in 80.3%, catechol-O-methyltransferase inhibitors in 62.2%, and monoamine oxidase-B inhibitors in 68.5% of cases. The mean off-time was 4.7±1.1 hours and data from 85 patients showed 2.9 ± 0.8 hours of dyskinesia. Conclusion: Device-aided therapy is adopted sooner by patients with advanced Parkinson’s disease with longer disease duration and more dyskinesias. Local specificities, such as access to add-on medication and device-aided therapies, must be taken into account when implementing therapeutic guidelines. Orv Hetil. 2021; 162(21): 839–847.

Restricted access

A hazai csecsemőhalandóságban 2019-ben tapasztalt emelkedés lehetséges okainak vizsgálata

Investigation of possible causes of increase in Hungarian infant mortality in 2019

Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Valek, József Vitrai, Lilla Erdei, Gabriella Branyiczkiné Géczy, Bea Pászthy, Attila Szabó, and Miklós Szabó

Összefoglaló. Bevezetés: Magyarországon a csecsemőhalandóság 2014 óta folyamatosan javult, azonban 2019-ben az előző évi adathoz képest 11%-kal magasabb érték mutatkozott. Célkitűzés: A vizsgálat célja a 2019. évi kedvezőtlenebb csecsemőhalálozási mutató lehetséges összetevőinek feltárása. Módszer: A 2018. és 2019. évi csecsemőhalálozási adatokat hasonlítottuk össze a csecsemő kora, a halál oka és a gyógyintézeti, illetve nem gyógyintézeti elhalálozás szerint. A vizsgálathoz a Központi Statisztikai Hivatal adatait használtuk. A trendvizsgálatnál 2010-től elemeztük az adatokat. A nem gyógyintézeti haláleseteket 10 évre összevonva járásonként térképesen ábrázoltuk. Eredmények: 2018-ban 304, 2019-ben 335 csecsemő halt meg Magyarországon, a csecsemőhalálozási arányszám 3,4 ezrelékről 3,8 ezrelékre emelkedett. A 2019. évi érték az előző évtizedek trendjére illesztett görbe alapján megfelelt a várható értéknek. 2019-ben a 0–27 napos csecsemőhalálozás alig változott a 2018. évihez képest, a 28–364 napos korban bekövetkezett halálesetek száma viszont növekedett. A vizsgált évben 59%-kal emelkedett a nem gyógyintézeti csecsemőhalálozás. A 2019. évi csecsemőhalálozás növekedéséért 74%-ban a nem gyógyintézeti esetek voltak felelősek. A nem gyógyintézeti halálozás döntő többsége késői csecsemőkorban következett be. A járásonkénti, 10 évre összevont, nem intézményben elhunyt csecsemők számában és 1000 élve születésre vonatkozó arányában ötszörös területi különbségek mutatkoztak. A halálokok közül a perinatalis szakban keletkező bizonyos állapotok miatt meghalt csecsemők száma emelkedett a leginkább, a nem gyógyintézeti halálozás esetében pedig a hirtelen csecsemőhalál szindrómában meghaltaké. Következtetés: 2019-ben kiugróan magas volt a nem gyógyintézeti, késői csecsemőhalálozás száma és részaránya, ezen esetek feltűnő regionális halmozódást mutattak. A csecsemőhalandóság csökkentésének hatásos eszköze lehetne a jövőben minden egyes csecsemőhalál részletes szakmai értékelése. Orv Hetil. 2021; 162(1): 830–838.

Summary. Introduction: In Hungary, infant mortality has been steadily declining since 2014, but in 2019 it increased by 11% compared to 2018.Objective: The aim of our study is to explore the possible components of the above increase. Method: Ten-year trends of infant mortality were analized and compared by age, cause, place of deaths (hospital or non-hospital environment) and location, using Central Statistical Office data. Results: There were 304 infant deaths in Hungary in 2018 and 335 in 2019. Infant mortality rate rose from 3.4‰ to 3.8‰, however, it was in line with the expected value based on the curve fitted to the trend of previous decades. In 2019, 0–27-day infant mortality basically did not change compared to 2018, while the number of deaths at 28–364 days of age increased. Non-hospital infant mortality increased by 59% in 2019 and these cases accounted for 74% of the total increase in infant mortality; the vast majority of these deaths occurred in late infancy. There were fivefold regional differences in the number of non-hospital infant deaths. Among the causes of death, the conditions related to the perinatal period and sudden infant death syndrome increased the most. Conclusion: In Hungary, the number and proportion of non-hospital infant mortality was remarkably high in 2019 compared to previous years. These cases showed a striking regional accumulation. An effective tool for reducing infant mortality could be an appropriate professional assessment of each infant death in the future. Orv Hetil. 2021; 162(21): 830–838.

Open access

Hogyan csökkent a császármetszések aránya a debreceni Szülészeti Klinikán a koronavírus-pandémia alatt?

How the cesarean delivery rate decreased at the Department of Obstetrics and Gynecology, University of Debrecen during the COVID-19 pandemic

Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Deli, Rudolf Lampé, Alpár Gábor Juhász, Tamás Kovács, Péter Daragó, György Bacskó, and Olga Török

Összefoglaló. Bevezetés: Az új koronavírus (SARS-CoV-2) okozta pandémia számos változást eredményezett életünk minden területén, így a debreceni Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán is. Célkitűzések: A koronavírus-járvány többek között a terminus körüli elektív szülésindukciók gyakorlatának megváltoztatását igényelte. A bevezetett új szakmai eljárásrendeknek, járványügyi intézkedéseknek, a megyei kórházi funkciót ellátó debreceni Kenézy Kórház Szülészeti Osztálya és a Szülészeti Klinika összevonásának, illetve a megváltozott jogi környezetnek a szülészeti ellátásra kifejtett együttes hatásait elemezzük. Módszerek: Helyi protokollokat és részletes eljárásrendeket készítettünk és vezettünk be. 1. Szülésindukció. 2. Szülésindukció cervixérlelést igénylő esetekben. 3. A szülés módjának megválasztása előzményi császármetszés után. 4. A császármetszés utáni hüvelyi szülést támogató, terminus körüli gondozási protokoll. A protokollok bevezetését követő első 9 hónap szülészeti mutatóit (szülésszám, császármetszések aránya, perinatalis kimenetel, szülésindukciók aránya és sikeressége) vizsgáltuk és hasonlítottuk össze a megelőző időszak debreceni adataival, illetve az országos szülészeti mutatókkal. Eredmények: Klinikánkon a császármetszés aránya 2020-ban 33,5%-ra csökkent, a protokollok bevezetése óta pedig 30,7%, miközben a 2020. évi magyarországi arány 40,3%. Az összes szülés 20%-a volt 2020-ban szülésindukció, melyek közül 74% végződött hüvelyi szüléssel, míg ugyanez 2019-ben 11% indukcióból 47%-nak adódott. A havi szülésszám 2020. január és 2021. január között folyamatosan emelkedett (250-ről 450-re), a havi császármetszési arány pedig 41%-ról 25%-ra csökkent. Mindezen változások mellett 2019-ről 2020-ra csökkent mind a perinatalis mortalitás (6,3‰-ről 4,2‰-re), mind a szülés után a Neonatalis Intenzív Centrumba történő felvételek aránya (14,8%-ról 13,5%-ra). Következtetések: A bemutatott tényezők együttes hatásaként – elsődlegesen a megfelelő és következetesen betartott protokolloknak köszönhetően – a szülésindukciók aránya és sikeressége jelentősen növekedett, a császármetszések aránya szignifikánsan csökkent, javuló perinatalis morbiditási és mortalitási mutatók mellett. Orv Hetil. 2021; 162(21): 811–823.

Summary. Introduction: The pandemic caused by the new coronavirus (SARS-CoV-2) has catalized several changes in many fields of our lives, and also at the Department of Obstetrics and Gynecology of the University of Debrecen, Hungary. Objectives: We wanted to analyse the compound effect of our new local protocols regarding elective labour inductions at term, the coronavirus pandemic and the resulting infection control measures, the merging of the Obstetrics and Gynecology Ward of the Kenézy County Hospital of Debrecen and the University Department of Obstetrics and Gynecology, and also the change of the legal environment. Methods: Local protocols were introduced: 1. Labour induction. 2. Cervical ripening in labour induction. 3. Choosing the route of delivery after cesarean. 4. Management of pregnancy around term in the case of planned trial of labour after cesarean. We compared the obstetrical data (number of deliveries, cesarean section rate, perinatal outcome and the rate and success rate of labour inductions) before and after the implementation of the protocols. The results were also compared to the Hungarian national database. Results: The annual cesarean rate at our department dropped to 33.5% in 2020. In the first 9-month period, after the introduction of the new reforms, the cesarean rate decreased to 30.7%, whereas the Hungarian national rate was 40.3% in 2020. At our department, 20% of all the deliveries were induced and 74% of them led to vaginal deliveries in 2020, while in 2019 only 11% of deliveries were labour inductions, and 47% of these cases were vaginal deliveries. The monthly number of deliveries was rising constantly between January 2020 (250 deliveries) and January 2021 (450 deliveries), and the monthly cesarean rate decreased from 41% to 25%. Comparing the data of 2019 and 2020, the annual perinatal mortality rate dropped from 6.3‰ in 2019 to 4.2‰ in 2020. Neonatal morbidity, as measured by admissions to the neonatal intensive care unit, also decreased (14.8% in 2019 and 13.5% in 2020). Conclusions: As a compound result of the described factors, but mainly due to the new protocols, both the rate and the success rate of labour inductions increased significantly, while the cesarean rate decreased with improving perinatal mortality and morbidity. Orv Hetil. 2021; 162(21): 811–823.

Open access

A csípőprotézis-választás nehézségeinek és felelősségének bemutatása egy eset kapcsán

The hip replacement type choice: presentation of difficulty and responsibility about a case

Orvosi Hetilap
Authors: Dragos Schiopu, F. Pieter Reynders, and S. Tamás Illés

Összefoglaló. A felszínpótló, fém a fémen csípőízületi protézisek reneszánszukat élték a 2000-es években. Elsősorban fiatal, aktív betegek esetében javasolták használni a remélt elméleti előnyök, mint a combfej csontállományának megőrzése, a csípőízület biomechanikájának fenntartása, a luxatio kockázatának csökkentése, a polietilén törmelékek és kopástermékek hiánya miatt. Bemutatunk egy beteget, akinél 19 éves korában kétszeri vesetranszplantációt követő, hosszan tartó szteroidkezelés következtében kialakult kétoldali combfejnekrózis miatt került sor felszínpótló, fém a fémen csípőprotézis beültetésére. A harmadik posztoperatív évtől mindkét csípőt érintő, fokozatosan súlyosbodó fájdalom, pszichés tünetek, valamint ismételt veseelégtelenség alakult ki. A tünetek hátterében kifejezetten magas Co-Cr szérumszintet, a csípőízület környezetében pszeudotumor-kialakulást, kiterjedt acetabularis cystákat, a combnyakak jelentős elvékonyodását találtuk, mely jobb oldalon periprotetikus combnyaktörést okozott. A revíziós műtétek során talált kiterjedt szöveti metallosis eltávolítását követően a felszínpótló protéziseket cement nélküli kerámia–kerámia totális protézisekre cseréltük. A revíziókat követően a lokális és pszichés tünetek megszűntek, a szérum Co-Cr szintje normalizálódott, ami lehetővé tette a harmadik vesetranszplantáció elvégzését is. Páciensünk csípőrevíziókat követő gyors javulása közvetett bizonyítékként szolgál a Co-Cr ionok negatív szerepére mind a helyi, mind a szisztémás szöveti reakciókban, így a transzplantált vese károsodásában. Esetünk tanulságai, hogy szervtranszplantációt követően kerülni kell a fém a fémen protézisek használatát, valamint hogy nem elég a csípőízületi protézis indikációjának felállítása és a legmodernebbnek tartott protézis használata. Különös gonddal és elmélyülten kell elemezni a beteg járulékos körülményeit, gyógyszerelését, társbetegségeit is ahhoz, hogy a legmegfelelőbb típusú protézist tudjuk kiválasztani, ami nem megkerülhető felelőssége az ortopéd sebészeknek. Orv Hetil. 2021; 162(20): 800–805.

Summary. The surface replacement, metal on metal hip prostheses, experienced a renaissance in the 2000s. It has been recommended for use primarily in young, active patients due to expected theoretical benefits such as preserving femoral bone stock, maintaining hip joint biomechanics, reducing the risk of dislocation, and lacking polyethylene debris abrasion products. We present a patient who had resurfacing prosthesis because of bilateral femoral head necrosis due to long-term steroid treatment following double kidney transplantation at the age of 19. In the third postoperative year, progressive pain in both hips, psychiatric symptoms, and recurrent renal failure developed. We found extremely high serum Co-Cr levels, pseudotumor formation of the hip joint, extensive acetabular cysts, and significant thinning of the femoral neck, followed by a periprosthetic femoral neck fracture on one side. After removing the extensive tissue metallosis found during the revision surgeries, the surface replacement prostheses were replaced with cementless ceramic–ceramic total prostheses. Following the revisions, local and psychiatric symptoms resolved, and serum Co-Cr levels normalized, allowing a third kidney transplant to be performed. The rapid improvement of our patient after prosthesis revisions serves as indirect evidence for the negative role of Co-Cr ions in both local and systemic tissue reactions, including damage to the transplanted kidney. Our case report shows that the use of metal on metal prostheses after organ transplantation should be avoided and simply setting up an indication for hip prosthesis and use the most modern type of prosthesis is inadequate. Depth analysis of the patient’s ancillary conditions, medications, co-morbidities are required to select the most appropriate prosthesis type, which is an unavoidable responsibility of orthopedic surgeons. Orv Hetil. 2021; 162(20): 800–805.

Restricted access
Restricted access

Multimodális hiperspektroszkópia – előrelépés a digitális technológia felé a méhnyakszűrésben

Multimodal hyperspectroscopy – the use of digital technology in cervical cancer screening

Orvosi Hetilap
Authors: Zoárd Tibor Krasznai, Zsuzsa Bagoly, Eszter Nagy, Zsolt Farkas, Róbert Póka, Péter Török, Rudolf Lampé, and Zoltán Hernádi

Összefoglaló. Bevezetés: Bevezetés: A citológiai alapú méhnyakrákszűrés átmeneti kategóriáinak optimális menedzselése a humán papillomavírus (HPV) szűrése és tipizálása ellenére jelenleg is kihívás. Vizsgálatunk célja a modern cervixspektroszkópiának (multimodális hiperspektroszkópia – MHS), egy azonnali eredményt nyújtó, digitális technológiára épülő módszernek a vizsgálata volt a citológiai alapú méhnyakszűrés találati biztonságának javítására. Betegek és módszer: Vizsgálatainkat 208, 18 és 75 év közötti nőbeteg bevonásával végeztük, akiknél már indikálásra került valamely, a méhnyakon végzendő műtét, citológiai eredményük rendelkezésre állt (a HPV-tesztet, amennyiben nem történt meg, elvégeztük), valamint valamennyi betegnél elvégeztük a műtét előtt az MHS-vizsgálatot. A szövettani mintavétel 166 betegnél történt meg. Eredmények: A citológiai vizsgálatot (az összes betegre tekintve) magas álpozitív arány jellemezte (69,28%), amely megfigyelések mindenképpen utalnak az újabb komponens alkalmazásának igényére a triázsban. Az összes citológiai kategóriára nézve az MHS-eredmények közül kiemelendő az álnegatív leletek rendkívül alacsony aránya (3/166 = 1,8%), mely a HPV-teszt esetén ennél magasabb volt (11/165 = 6,66%). A spektroszkópiás vizsgálat álpozitív aránya ugyanakkor kedvezőtlenebbnek bizonyult (91/166 = 54,81%) a HPV-vizsgálat álpozitív arányánál (40/165 = 24,24%). Az atípusos laphámsejt (ASC-US/ASC-H) citológiai kategória esetén a spektroszkópia álnegatív eredményeinek aránya (3/126 = 2,38%) szintén kedvezőbb volt, mint a HPV-vizsgálaté (9/126 = 7,14%). A cervicalis intraepithelialis neoplasia-2 vagy súlyosabb fokozatú hámelváltozások azonosításában a spektroszkópia szenzitivitása 94% (95% CI = 0,84–0,99), specificitása 22% (95% CI = 0,15–0,31), negatív prediktív értéke 90% (95% CI = 0,73–0,98), pozitív prediktív értéke 34% (95% CI = 0,26–0,43) volt (p = 0,00130). Következtetés: Az MHS fejlett innovatív technológián alapuló, azonnali eredményt adó vizsgálóeljárás, amely kiemelkedően alacsony álnegatív eredménye miatt nagy segítséget nyújt a citológiai eltéréssel rendelkező betegek további vizsgálatában. Orv Hetil. 2021; 162(20): 790–799.

Summary. Introduction: Despite the use of human papillomavirus (HPV) testing, the management of the transitional categories of cytology-based screening still remains a challenge. The modern multimodal hyperspectroscopy (MHS) of the cervix is a novel digital technology based on artificial intelligence, providing an instant result in the assessment of cytology-based screening abnormalities. Patients and methods: 208 women (age 18–75) were enrolled. The patients already had cytology results and an operation on the cervix indicated at the time of inclusion. HPV and the hyperspectroscopy examination was performed pre-operatively. The pre-indicated operation was performed on 166 patients. Results: Cytology-based screening alone (in the category of all patients) resulted in a high false-positive rate (69.28%). In this category, the MHS had an outstanding false-negative rate (3/166 = 1.80%) compared to the HPV (11/165 = 6.66%). The false-positive rate of the spectroscopy examination (91/166 = 54.81%) was higher than that of the HPV testing (40/165 = 24.24%). In the atypical squamous cell (ASC-US/ASC-H) category, the false-negative rate of the spectroscopy (3/126 = 2.38%) was also lower than that of the HPV test (9/126 = 7.14%). In the detection of high-grade abnormalities (cervical intraepithelial neoplasia 2 and worse), the spectroscopy had a 94% sensitivity (95% CI = 0.84–0.99), with a 22% specificity (95% CI = 0.15–0.31), an 90% negative predictive value (95% CI = 0.73–0.98), and a 34% positive predictive value (95% CI = 0.26–0.43) (p = 0.00130). Conclusion: In the case of cytological abnormality, the MHS provides an immediate result based on advanced digital technology, and because of its outstanding false negative rate it is a great aid and should be considered in the triage of such patients. Orv Hetil. 2021; 162(20): 790–799.

Open access

Pachychorioidealis kórképek

Pachychoroid diseases

Orvosi Hetilap
Authors: Róbert Gergely, Mónika Ecsedy, Illés Kovács, András Papp, Miklós Resch, Zsuzsa Récsán, Antal Szabó, and Zoltán Zsolt Nagy

Összefoglaló. Célunk, hogy közleményünkben összefoglaljuk a pachychorioidealis kórképekkel kapcsolatos ismereteket egy-egy saját esettel illusztrálva. Az irodalmi adatok és a saját klinikai tapasztalatok alapján összegeztük a pachychorioidealis kórképekkel kapcsolatos ismereteinket, az alcsoportok kezelési lehetőségeiről összefoglaló folyamatábrát készítettünk. A pachychorioidealis kórképekbe a következő betegségek tartoznak: centrális serosus chorioretinopathia (CSCR), pachychorioidealis pigmentepitheliopathia (PPE), pachychorioidealis neovasculopathia (PNV), polypoid chorioidealis vasculopathia (PCV), peripapillaris pachychorioidealis syndroma (PPS), focalis chorioideaexcavatio (FCE). A pachychorioidealis kórképek közös jellemzője a chorioidea kvantitatív vagy kvalitatív eltérései, melyekhez gyakran subretinalis folyadékgyülem társul. A betegségcsoportnak jelenleg nincs standard kezelési protokollja; a többféle kezelési mód közül néhány hatékonyabbnak bizonyul, az alcsoportok között azonban lényeges különbségek mutatkoznak. Összegezzük, hogy melyik alcsoportban érdemes eplerenonetablettás kezeléssel, mikropulzuslézer-kezeléssel, verteporfinos fotodinámiás kezeléssel (PDT) vagy intravitrealis anti-VEGF-injekciós kezeléssel kezdeni. Orv Hetil. 2020; 162(20): 770–781.

Summary. The aim of this study is to present our knowledge about pachychoroid diseases using case reports, literature review and our own clinical experiences. A summary flow chart of treatment options for the subgroups was prepared, too. Pachychoroid diseases include the following: central serous chorioretinopathy (CSCR), pachychoroid pigment epitheliopathy (PPE), pachychoroid neovasculopathy (PNV), polypoidal choroidal vasculopathy (PCV), peripapillary pachychoroid syndrome (PPS), focal choroidal excavation (FCE). A common feature of pachychoroid diseases is the quantitative or qualitative abnormality of the choroidea, which is often associated with subretinal fluid accumulation. The disease group does not currently have a standard treatment protocol; some of the multiple treatments prove to be more effective, however, there are significant differences between the subgroups. We summarize which subgroup benefits from eplerenone tablet therapy, micropulse laser therapy, verteporfin photodynamic therapy or intravitreal anti-VEGF injection therapy. Orv Hetil. 2020; 162(20): 770–781.

Open access

A Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház által bevezetett gyors reagálású rendszer hatása a kórházi mortalitásra

Effect of rapid response system on hospital mortality, implemented by Somogy County Kaposi Mór Teaching Hospital

Orvosi Hetilap
Authors: János Fogas, Rita Koroseczné Pavlin, Krisztina Szabó, Eszter Héra, Imre Repa, and Mariann Moizs

Összefoglaló. Bevezetés: Általánosságban elmondható, hogy a fekvőbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi intézmények intenzív terápiás osztályain (ITO) jelennek meg a legsúlyosabb kórképekkel és a legmagasabb halálozási aránnyal bíró esetek, rendszerint megkésve. Eltérően az ITO-tól, más betegellátó osztályokon előfordulhat, hogy nem észlelik megfelelően és időben a betegek olyan állapotváltozásait, melyek előre jelzik például a szívleállást vagy a keringési rendszer várható összeomlását. Ennek kiküszöbölésére jelenthet megoldást az úgynevezett gyors reagálású rendszer (RRS), melynek segítségével csökkenthető a kórházon belüli mortalitás. Célkitűzés: A Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház a teljes intézményre kiterjedően a 2016. évtől alkalmazza az RRS-t. A jelen tanulmány célja a kórházi mortalitás csökkentésével kapcsolatos első eredmények bemutatása. Módszer: Vizsgálatunkban az ITO-ra került betegek adatbázisán alapuló kereszttáblás, illetve nemparametrikus statisztikai módszereket alkalmaztuk. Eredmények: A statisztikai próbák eredményei alapján megállapítottuk, hogy az intenzív ellátás felvételi diagnózisai (légzési elégtelenség, neurológiai ok, reanimáció, szepszis, szív/keringési, egyéb ok) között statisztikailag igazolható eltérés tapasztalható (p = 3,815e-14) RRS alkalmazásával és a nélkül. Az RRS-sel felvettek között magasabb arányt képviseltek a légzési elégtelenséggel és szepszissel érkező, súlyosabb betegek, ugyanakkor kisebbnek bizonyult a reszuszcitáltak száma. Megbeszélés: Az RRS nélküli időszak 2,983%-os intézményi mortalitása az RRS-időszakban 2,932%-ra csökkent, azonban a beküldő osztályonkénti adatokban jelentős különbségeket tapasztaltunk. 21 fekvőbeteg-osztály közül 19 osztály esetén csökkent a mortalitás az RRS bevezetését követően. Következtetés: Arra a megállapításra jutottunk, hogy a nemzetközi szakirodalom alapján bevezetett RRS növelte az egészségügyi ellátás hatékonyságát, és ezáltal sikerült csökkenteni az intézményi szintű mortalitást. Orv Hetil. 2021; 162(20): 782–789.

Summary. Introduction: In general, the cases with the most severe diseases and highest mortality rate are admitted to the intensive care units (ICU) usually late. Contrary to ICU, in other in-patient units it can happen that those changes in patients’ condition, which pre-indicate, e.g., cardiac arrest or collapse of circulatory system, are not noticed properly and in time. To eliminate this, the so-called rapid response system (RRS) can be the solution, by the help of which hospital mortality can be reduced. Objectve: The RRS has been used all institution-wide in Somogy County Kaposi Mór Teaching Hospital from 2016. The aim of this study is to demonstrate the results concerning hospital mortality cutdown. Method: Our analysis was based on ICU patients’ database and we applied cross-tabulation and non-parametric statistical methods. Results: We appointed, that among admission diagnosises to ICU (respiration insufficiency, neurological reason, reanimation, sepsis, cardiac/circulatory condition, other), statistically verifiable discrepancy can be experienced (p = 3.815e-14) with using RRS or without it. Among those admitted via RRS, more severe patients with respiration insufficiency and septic conditions were represented in higher rate, while the number of the admitted ones after resuscitation has decreased. Discussion: Hospital mortality rate of 2.983% without using RRS decreased into 2.932% in the period of using RRS, though we observed remarkable differences in data of non-ICU in-patient departments. Mortality has reduced in 19 in-patient departments out of 21, after implementing RRS. Conclusion: To sum it up, we identified that RRS implemented on the basis of international references has increased the efficiency of healthcare and owing to it, institution-level mortality has successfully decreased. Orv Hetil. 2021; 162(20): 782–789.

Open access