Browse our Medical Journals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Discover the latest journals in Medical and Health Sciences

The primary function of medical articles is the validation of cutting-edge theoretical and clinical research, by providing reference and relevant forums. New drugs and medical practices can only enter the mainstream practise if their randomised trials had passed under the critical lens of prestigious peer reviewed journals. Technical reports help practitioners to improve their arsenal. Case reports confirm theories and provide tools for investigating or disclosing possible malpractice. Review articles serve educational purposes. Some more popular articles may play a role in educating the interested audience.

Types of medical articles

The papers published in medical journals can be classified in the following main categories

  • Research articles report about novel research results, of both theoretical and (direct or indirect) practical relevance.
  • Review articles survey specific topics by summarising and analysing all information available in the medical literature. Reviews are kind of combining results from different studies on the same topic. They can be useful for specialists in the field, may help them to prevent, diagnose, or treat a particular disease.
  • Case reports and case series reports about a concrete story of a concrete patient. They can be interesting because of their uniqueness, not matching any known diagnosis or describing unexpected symptoms. The report should describe each of the diagnosis, treatment, the patient’s response to it and the follow-up history. Case series are related reports about similarly treated patients.
  • Editorials are typically not peer reviewed shorter communications from senior members of the Editorial Board or from invited renown scholars. They discuss questions of relevance for the scientific community at the moment (say, about public health, or more generally, the health system).
  • Letters to the editor are articles of the interactive type, a form for readers to contact the medical journal. They can express comments, questions, or criticisms regarding some articles published in that journal. They provide a sophisticated forum for medical communities.

Medical Journals at AKJournals

AKJournals has 9 medical journals. Three of them are in Hungarian. The other six journals are in English and accept submissions from all over the world. Some of them are widely available Open Access journals. The covered topics include immunology, medical imaging, physiology, and veterinary and health care science. In these journals, you can find more than 11.000 medical articles altogether. A filter tool helps to single out the relevant titles. In addition to that, we highly recommend using the search box to find the most important topics only

Medical and Health Sciences

You are looking at 51 - 60 of 11,198 items for

  • All content x
Clear All
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Supissara Wongsuttawas, Pasakorn Brikshavana, Sumit Durongphongtorn, and Somporn Techangamsuwan


Haemangioma (HA) and haemangiosarcoma (HSA) are among the most common splenic neoplasms in dogs. The survival time in splenic HSA is short, probably due to the lack of proper biological markers allowing early detection. We investigated the serum angiopoietin-2 (Ang-2) concentrations in 9 healthy dogs and 40 dogs with abnormal splenic masses. The Ang-2 concentration differences were further compared in healthy dogs, dogs with splenitis, splenic HA and HSA. The results showed that the Ang-2 level in healthy dogs was significantly lower than in the splenitis and splenic HA cases. Moreover, the Ang-2 level was significantly higher in splenic HA than in splenic HSA. Conversely, no significant differences in Ang-2 level were recorded between healthy and splenic HSA dogs, and between splenitis and splenic neoplasms (HA and HSA). No significant correlations were observed between the Ang-2 level and (i) the clinical stage, (ii) histological growth pattern, and (iii) median survival time of splenic HSA dogs. In conclusion, serum Ang-2 concentration is a potentially useful biological marker for the discrimination of dogs with splenitis and splenic HA, as well as for the differentiation of splenic HA from its malignant form, HSA.

Restricted access


Robinsoniella peoriensis is a gram-positive, spore-forming, anaerobic rod. In our study, we isolated R. peoriensis from an open fracture of the left distal tibia of a three-year-old male patient. Tissue anaerobic culture was positive for R. peoriensis. It was identified with both matrix-assisted laser desorption ionization time-of-flight mass spectrometry and confirmed via 16S rRNA gene sequencing. The patient responded to ampicillin-sulbactam and amikacin antibiotic therapy. Antimicrobial susceptibility testing should be performed to guide the choice of treatment. To the best of our knowledge, this is the first report of R. peoriensis osteomyelitis in a pediatric patient and first report from Turkey.

Restricted access

Összefoglaló. Bevezetés: A csípőtáji törések jelentősen terhelik az egészségügyi ellátórendszereket. Magyarországon 13 000–15 000 beteg szenved évente csípőtáji törést, jelentős részük műtéten is átesik. A betegek túlélését vizsgálták a EuroHOPE és BRIDGE kutatások, amelyek a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek a finanszírozási célból gyűjtött, esetszintű adataira támaszkodtak. Az ilyen jellegű adatok megbízhatóságát több kutatás vizsgálta eltérő eredményekkel, ezért a további vizsgálatok előtt szükségesnek tartottuk a csípőtáji törésekre vonatkozóan is ellenőrizni őket. Célkitűzés: Egy magyarországi kórház reprezentatívan kiválasztott eseteinek vizsgálatán keresztül annak megállapítása, hogy a finanszírozási adatbázis adatai megfelelnek-e a betegdokumentációban rögzített adatoknak. Módszer: Egy magyarországi kórházba 2015-ben csípőtáji töréssel felvett betegek kórlapjainak anonim, reprezentatív mintáját összevetettük a EuroHOPE és BRIDGE kutatások adatbázisával tíz különböző adatelemre vonatkozóan. Az adatbázisokat rekordszinten párosítottuk, az egyezést adatelemre és rekordra vonatkozóan néztük. Eredmények: A reprezentatív minta 259 esetet tartalmazott. Az adatbázisok összevetése során nem találtunk eltérést a beteg neme, életkora, ápolást indokló fődiagnózisa és az osztályról történő távozás dátuma esetén. Egy eltérést találtunk az osztályos felvétel dátumában, a műtét dátumában öt darabot. A beteg további sorsa esetén tíz eltérést találtunk. A műtéttípusok esetén is alacsony mértékű (2–4 eset) eltérést tapasztaltunk. Jelentős mértékű eltérést a társbetegségek és a szövődmények esetén találtunk. Következtetés: Eredményeink alapján további vizsgálatokhoz felhasználhatók az alfanumerikus kódokat, számokat vagy dátumokat tartalmazó mezők (például fődiagnózis, felvételi és távozási dátumok), a társbetegségekre és a szövődményekre vonatkozó adatok azonban nem alkalmazhatók mélyebb elemzések során. Orv Hetil. 2021; 162(18): 712–719.

Summary. Introduction: Hip fractures pose a heavy burden on healthcare systems. In Hungary, 13 000–15 000 patients experience hip fractures, most of them undergo surgery. Their survival was examined by the EuroHOPE and BRIDGE studies, using patient level data from the National Health Insurance Fund. Data from healthcare financing reports have been examined worldwide, with contradicting results, so we considered it necessary to observe data validity for hip fractures before further analysis. Objective: The aim of our study was to observe a representative sample of patient records in a Hungarian hospital in order to validate the finance reports. Method: We matched a representative sample of hip fracture patient records in a Hungarian hospital with hip fractures in 2015 with the database of the EuroHOPE and BRIDGE studies. The databases were matched on record level, the analysis included ten data fields and was conducted for data fields and records. Results: The sample included 259 cases. No differences were observed in the patients’ gender, age and main diagnosis, or dates of discharge. One difference was observed in the dates of admission, and 5 in the dates of surgery. Minor differences were found in the types of surgery (2–4 cases), but the differences between the databases in comorbidities and complications were large. Conclusion: Based on our results, we can conclude that data fields containing alphanumeric codes, numbers or dates (e.g., main diagnosis, admission, discharge and surgery dates) can be used for further analysis, but comorbidity and complication data are not recommended for research purposes. Orv Hetil. 2021; 162(18): 712–719.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Miklós Pólos, Roland Stengl, Cristina-Maria Şulea, Kálmán Benke, Elektra Bartha, Bence Ágg, Ádám Koppányi, István Hartyánszky, Andrea Székely, Endre Németh, Attila Kovács, Béla Merkely, and Zoltán Szabolcs

Összefoglaló. Bevezetés: A Marfan-szindróma autoszomális domináns módon öröklődő, szisztémás kötőszöveti betegség. A hosszú távú túlélés szempontjából fontos a nagyérkatasztrófák megelőzése. Szívsebészeti szempontból a legfontosabb elváltozás az aortagyök tágulata. Aortagyök-rekonstrukciós beavatkozásaink Bentall–DeBono-, David I. és módosított Yacoub-műtétek, melyek mind preventív jelleggel, mind dissectio esetén jó eredménnyel végezhetők. Célkitűzés: A marfanos betegeknél eltérő technikával végzett aortagyök-rekonstrukciós műtéteink összehasonlítása. Módszer: A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján 1993 és 2020 között Marfan-szindrómásoknál elvégzett Bentall–DeBono-, David I. és módosított Yacoub-féle aortagyök-rekonstrukciókat elemeztük. A műtét szerinti csoportok életkora a beavatkozás idején 29,69 (21,98–41,25) év, 29,15 ± 11,99 év és 35,29 ± 14,14 év volt, a fenti sorrendben. Az adatok forrásául a Magyar Marfan Regiszter és az Aortagyök-rekonstrukciós Regiszter szolgált. Eredmények: Az utánkövetési idő 132 ± 81,04 hónap volt a Bentall-, 76 ± 27,77 hónap a David-, valamint 4,5 (0,75–11,75) hónap a Yacoub-műtét esetén. A David- és a Yacoub-beavatkozások gyakrabban voltak profilaktikusak, mint a Bentall-operációk (p = 0,0153; p = 0,0085). A Bentall-műtéteknél ritkább volt a primer műtét esetleges későbbi elégtelenségéből fakadó reoperáció, mint a David-operációknál (p<0,001). David-beavatkozásnál a Bentall-műtéthez képest hosszabb volt a cardiopulmonaris bypass (p = 0,0013) és az aortalefogás ideje (p = 0,0048), valamint David- és Yacoub-műtét esetén gyakrabban lépett fel korai posztoperatív szövődmény, mint Bentall-operációnál (p = 0,0005; p = 0,0037). A késői szövődmények és a túlélés tekintetében a csoportok nem különböztek. Következtetés: Marfan-szindrómában a leggyakrabban halált okozó szövődmény az akut aortaruptura, illetve akut aortadissectio. Eredményeink alapján mindhárom profilaktikus aortagyök-rekonstrukciós műtéti típus jól reprodukálható és jó eredménnyel végezhető Marfan-szindrómában. Orv Hetil. 2021; 162(18): 696–704.

Summary. Introduction: Marfan syndrome is an autosomal dominant, systemic connective tissue disorder. Preventing vascular complications is essential for long-term survival. Aortic dilation is the main cardiac surgical manifestation. Bentall–DeBono, David I and modified Yacoub aortic root reconstructions treat and prevent aortic dissections with great outcomes. Objective: Comparing results of aortic root reconstructions in Marfan syndrome. Method: We analysed the data of Bentall–DeBono, David I and modified Yacoub operations performed in Marfan syndrome at the Heart and Vascular Center, Semmelweis University between 1993 and 2020. Ages of surgical groups at the time of operation were 29.69 (21.98–41.25) years, 29.15 ± 11.99 years and 35.29 ± 14.14 years, respectively. Data were obtained from the Hungarian Marfan Register and the Aortic Root Reconstruction Register. Results: Follow-up time was 132 ± 81.04 months for Bentall, 76 ± 27.77 months for David and 4.5 (0.75–11.75) months for Yacoub groups. David and Yacoub operations were prophylactic more frequently than Bentall ones (p = 0.0153; p = 0.0085). Freedom from reoperation after primary surgery insufficiency was more common for Bentall than for David procedure (p<0.001). Compared to Bentall, David surgeries required longer cardiopulmonary bypass (p = 0.0013) and aortic cross clamp time (p = 0.0048), more early postoperative complications occurred after David and Yacoub, than after Bentall operations (p = 0.0005; p = 0.0037). Late complications and survival did not differ among the groups. Conclusion: In Marfan syndrome, acute aortic rupture and dissection are the main contributors to mortality. Based on our results, the prophylactic aortic root reconstructions are reproducible and can be performed with great outcomes. Orv Hetil. 2021; 162(18): 696–704.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Kriszta Katinka Boros, Kata Kelen, György Reusz, Péter Sallay, Attila Szabó, and Antal Dezsőfi

Összefoglaló. A gyulladásos bélbetegség (inflammatory bowel disease, IBD) incidenciája folyamatosan nő, etiológiája egyelőre ismeretlen. Kezelésében gyakran alkalmazunk immunszuppresszív, illetve immunmoduláns szereket. Egyes esetekben azonban szolidszerv-transzplantációt követően, folyamatos immunszuppresszív kezelés mellett is megfigyelhető de novo IBD kialakulása. Célunk az volt, hogy Klinikánk beteganyagából összesítsük azon eseteket, amelyekben szolid szerv (máj, vese, tüdő) transzplantációját követően de novo IBD alakult ki. A transzplantációt megelőzően szklerotizáló cholangitis miatt gondozott betegeket kizártuk. A Klinikánkon gondozott, szolid szerv transzplantációján (179 máj, 197 vese, 29 tüdő) átesett betegek közül 4 (2 máj- és 2 vesetranszplantált) gyermeknél alakult ki de novo IBD. A transzplantációhoz vezető alapbetegségek biliaris atresia, polycystás vese és Denys–Drash-szindróma voltak. A transzplantációt követő immunszuppresszív terápia mind a 4 esetben tartalmazott szisztémásszteroid- és takrolimuszkezelést, emellett 3 esetben mikofenolát-mofetil (MMF)-terápiát is. A kivizsgálást indikáló főbb tünetek a haematochesia, hasmenés, fáradékonyság és fogyás voltak. A családi anamnézis 1 esetben volt pozitív. A de novo IBD diagnózisának felállítását követően mind a 4 betegnél az addigi immunszuppressziós terápia módosításra került. Összességében elmondható, hogy a szolidszerv-transzplantációt követő de novo IBD kialakulása ritka, etiológiája tisztázatlan. Az irodalom felveti az alkalmazott immunszuppresszív szerek (takrolimusz és MMF), illetve infekciók etiológiai szerepét, de az is felmerül, hogy a de novo IBD olyan önálló entitás, mely elkülönül a klasszikus IBD kategóriáitól. Klinikai szempontból fontos a tünetek hátterében álló betegség tisztázása, hiszen a prezentációs tüneteknek megfelelő, a differenciáldiagnosztika során felmerülő egyéb betegségek terápiája merőben eltér. A megfelelő terápia hozzájárulhat a transzplantált betegek morbiditásának és mortalitásának csökkentéséhez. Orv Hetil. 2021; 162(18): 720–726.

Summary. The incidence of inflammatory bowel disease (IBD) is increasing, however, the aetiology is still unknown. The therapy consists of immunosuppressants and immunomodulators. In some cases, despite the continuous immunosuppressant therapy, de novo IBD develops. Our aim was to evaluate patients diagnosed with de novo IBD after solid organ (liver, kidney, or lung) transplantation. Patients treated with sclerosing cholangitis prior to liver transplantation were excluded. 4 patients (two kidney and two liver transplants) were diagnosed with de novo IBD. The underlying diseases leading to transplantation were biliary atresia, polycystic kidney, and Denys–Drash syndrome. All patients received systemic steroid and tacrolimus treatment, and 3 patients (2 kidney and 1 liver transplant) also received mycophenolate mofetil (MMF). The main symptoms indicative of de novo IBD were haematochezia, diarrhoea, fatigue, and weight loss. Family history for IBD was positive in 1 case. Following the diagnosis of IBD, immunosuppressive therapy was modified. Overall, the development of de novo IBD following solid organ transplantation is quite rare, and its aetiology is unknown. According to the literature, immunosuppressants (tacrolimus and MMF) and infections play a role in the pathomechanism, but it seems that de novo IBD is a separate entity from the classical IBD categories. From a clinical point of view, it is important to elucidate the underlying disease of the symptoms, as the treatment of other diseases that arise during differential diagnosis according to the presentation symptoms is very different. Appropriate therapy can help reduce morbidity and mortality in transplant patients. Orv Hetil. 2021; 162(18): 720–726.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Bence Kozma, Krisztina Pákozdy, Rudolf Lampé, Ervin Berényi, and Péter Takács

Összefoglaló. Az ultrahang-elasztográfia az elmúlt évek során egyre növekvő figyelmet kapott a lágyszövetek elaszticitásának vizsgálatában. A módszer használatát az teszi szükségessé, hogy egyes, a mechanikai tulajdonságaikban különböző szövetek hasonló echogenitásúak lehetnek, valamint hogy egy adott szövet megváltozott struktúrája vagy mechanikai tulajdonsága nem minden esetben jár együtt a szövet hagyományos ultrahangképének megváltozásával. Az elmúlt évtizedben a deformációs és a nyírási ultrahang-elasztográfia vált széles körben elérhetővé. Ezen új képalkotási technika egyre nagyobb szerepet tölt be a szülészeti-nőgyógyászati ultrahang-diagnosztikában is. A nőgyógyászatban szerephez juthat az endometriosis és az adenomyosis kimutatásában, valamint a benignus és a malignus cervicalis és ovarialis képletek elkülönítésében. A nőgyógyászathoz hasonlóan a szülészetben is jelentős változást hozhat az ultrahang-elasztográfia: alkalmas lehet a szülésindukció sikerességének, a koraszülés bekövetkezésének és a praeeclampsia kialakulásának előrejelzésére. Orv Hetil. 2021; 162(18): 690–695.

Summary. Ultrasound elastography has received significant attention for the assessment and measurement of soft tissue elastic properties in recent years. The advantage of ultrasound elastography lies in the fact that two different tissues can share similar echogenicities but may have other mechanical properties or, on the contrary, mechanical abnormalities of a designated tissue do not necessarily go hand in hand with an altered appearance on a conventional ultrasound image. In the last decade, strain and shear-wave elasticity imaging methods have become the most widely available among commercial ultrasound equipments. The importance of this new method expands rapidly also in the field of obstetrics and gynecology. Ultrasound elastography has a promising role in the diagnosis of endometriosis and adenomyosis and helps to differentiate benign and malignant cervical and ovarian lesions. The use in the prediction of the outcome of labor induction and preterm birth, and in the evaluation of preeclampsia are emerging. Orv Hetil. 2021; 162(18): 690–695.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés: Szemhéjcsüngésnek (ptosis vagy blepharoptosis) nevezzük azt az állapotot, amikor a felső szemhéj abnormálisan alacsony pozícióban van. A szemhéjcsüngésnek lehetnek veleszületett és szerzett formái. Célkitűzés: Célunk volt bemutatni a szemhéjemelő izom (levator) – veleszületett szemhéjcsüngés korrekciója céljából végzett – kötőhártya felőli redőzésének eredményeit retrospektív módszerrel. Módszer: 20 beteg 22 szemhéján végeztük el a műtétet (átlagéletkor: 19,4 ± 9,9 év, férfi: 12 [60%], nő: 8 [40%]). Beválasztási kritérium volt a közepes (5–8 mm) vagy jó (9 mm felett) levatorfunkció. Kizártuk a korábban szemhéjkorrekciós műtéten átesett és a 3 hónapnál rövidebb követési idővel rendelkező betegeket. A műtét előtt megmértük a levatorfunkciót és a margó–reflex-távolságot. A műtét után megmértük a margó–reflex-távolságot, a szemhéjak magassága közti aszimmetria mértékét, és elemeztük a szemhéj posztoperatív kontúrját. Eredmények: A preoperatív levatorfunkció 10,6 ± 3,0 mm, a preoperatív margó–reflex-távolság 1,8 ± 0,8 mm volt. A 7,8 ± 7,2 hónap átlagos követési idő alatt a posztoperatív margó–reflex-távolság 3,2 ± 0,8 mm volt. A preoperatív és a posztoperatív margó–reflex-távolság különbsége nem tért el szignifikánsan a sikeres és a sikertelen műtétek között (p = 0,523). A szemhéjak magassága közti aszimmetria mértéke 3 betegnél haladta meg az 1 mm-t. A szemhéj posztoperatív kontúrja minden esetben megfelelő volt. A műtét összességében 86,4%-ban (19/22) volt sikeres. A helyi érzéstelenítésben és altatásban végzett műtétek közt nem találtunk szignifikáns különbséget a sikeresség tekintetében (p = 0,227). Következtetés: Tanulmányunk alapján az elvégzett műtéteink eredményessége a nemzetközi irodalomban közöltekhez hasonló volt. A veleszületett szemhéjcsüngés korrekciójára a kötőhártya felőli levatorredőzés megfelelő kezelési mód közepes vagy annál jobb levatorfunkció esetén. Orv Hetil. 2021; 162(18): 705–711.

Summary. Introduction: Droopy eyelid (ptosis or blepharoptosis) is defined through abnormally low upper eyelid position. Ptosis can be classified as congenital or acquired. Objective: Our purpose was to report the results of posterior approach levator plication for congenital ptosis in a retrospective review. Method: 22 eyelids of 20 patients were included in this study (age: 19.4 ± 9.9 years, male: 12 [60%], female: 8 [40%]). The inclusion criteria were moderate (5–8 mm) or good (more than 9 mm) levator function. Patients with postoperative follow-up time shorter than 3 months and those who underwent previous eyelid surgery were excluded. The data collected included preoperative levator function and margin reflex distance, postoperative margin reflex distance, inter-eyelid height asymmetry and postoperative eyelid contour. Results: Preoperative levator function was 10.6 ± 3.0 mm, preoperative margin reflex distance was 1.8 ± 0.8 mm. During 7.8 ± 7.2 months postoperative follow-up, postoperative margin reflex distance was 3.2 ± 0.8 mm. The difference between preoperative and postoperative margin reflex distance was not significant (p = 0.523) in the group of successful operations compared with unsuccessful operations. Inter-eyelid height asymmetry was more than 1 mm in 3 cases. Satisfactory postoperative eyelid contour was achieved in all cases. Overall success rate was 86.4% (19/22). Surgical success did not differ significantly between surgeries in local or general anaesthesia (p = 0.227). Conclusion: Our study shows an overall success rate of the procedures comparable to those in international publications. Posterior approach levator plication for congenital ptosis with moderate or better levator function seems to be a suitable treatment method. Orv Hetil. 2021; 162(18): 705–711.

Open access
Authors: Veronica Frank, Sonaz Shariati, Bettina Katalin Budai, Bence Fejér, Ambrus Tóth, Vince Orbán, Viktor Bérczi, and Pál Novák Kaposi


It has been proven in a few early studies that radiomic analysis offers a promising opportunity to detect or differentiate between organ lesions based on their unique texture parameters. Recently, the utilization of CT texture analysis (CTTA) has been receiving significant attention, especially for response evaluation and prognostication of different oncological diagnoses. In this review article, we discuss the unique ability of radiomics and its subfield CTTA to diagnose lesions in the pancreas and kidney. We review studies in which CTTA was used for the classification of histology grades in pancreas and kidney tumors. We also review the role of radiogenomics in the prediction of the molecular and genetic subtypes of pancreatic tumors. Furthermore, we provide a short report on recent advancements of radiomic analysis in predicting prognosis and survival of patients with pancreatic and renal cancers.

Open access