Browse our Medical Journals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Discover the latest journals in Medical and Health Sciences

The primary function of medical articles is the validation of cutting-edge theoretical and clinical research, by providing reference and relevant forums. New drugs and medical practices can only enter the mainstream practise if their randomised trials had passed under the critical lens of prestigious peer reviewed journals. Technical reports help practitioners to improve their arsenal. Case reports confirm theories and provide tools for investigating or disclosing possible malpractice. Review articles serve educational purposes. Some more popular articles may play a role in educating the interested audience.

Types of medical articles

The papers published in medical journals can be classified in the following main categories

  • Research articles report about novel research results, of both theoretical and (direct or indirect) practical relevance.
  • Review articles survey specific topics by summarising and analysing all information available in the medical literature. Reviews are kind of combining results from different studies on the same topic. They can be useful for specialists in the field, may help them to prevent, diagnose, or treat a particular disease.
  • Case reports and case series reports about a concrete story of a concrete patient. They can be interesting because of their uniqueness, not matching any known diagnosis or describing unexpected symptoms. The report should describe each of the diagnosis, treatment, the patient’s response to it and the follow-up history. Case series are related reports about similarly treated patients.
  • Editorials are typically not peer reviewed shorter communications from senior members of the Editorial Board or from invited renown scholars. They discuss questions of relevance for the scientific community at the moment (say, about public health, or more generally, the health system).
  • Letters to the editor are articles of the interactive type, a form for readers to contact the medical journal. They can express comments, questions, or criticisms regarding some articles published in that journal. They provide a sophisticated forum for medical communities.

Medical Journals at AKJournals

AKJournals has 9 medical journals. Three of them are in Hungarian. The other six journals are in English and accept submissions from all over the world. Some of them are widely available Open Access journals. The covered topics include immunology, medical imaging, physiology, and veterinary and health care science. In these journals, you can find more than 11.000 medical articles altogether. A filter tool helps to single out the relevant titles. In addition to that, we highly recommend using the search box to find the most important topics only

Medical and Health Sciences

You are looking at 81 - 90 of 11,092 items for

  • All content x
Clear All
Magyar Sebészet
Authors: Csaba Dzsinich, László Szentpétery, Gabriella Nagy, Tibor Pataki, Gábor Darabos, and László Barta

Összefoglaló. Complex aortaaneurysmáról beszélünk, ha az több, egymástól anatómiailag nem elválasztható aortaszegmentumra terjed, és/vagy az aneurysma egy vagy több életfontosságú mellékág szájadékát is magában foglalja. Kettős vagy többszörös aortaaneurysmák egymástól sebészileg jól szeparálható elváltozásokat jelentenek. Míg a complex elváltozások egy ülésben vagy időben, egymást néhány nappal követő beavatkozással kezelendők, addig a kettős/többszörös aneurysmák szeparált megoldásokkal uralhatók. E kiterjedt elváltozások kezelése jelentős javallati és technikai kihívásokkal társul. A kezelési lehetőségek széles spektrumával rendelkezünk. Korábban a nagy sebészi traumával, jelentős morbiditással és mortalitással járó nyitott műtétek nagy rizikóval terhelt betegeken siker reményében nem voltak elvégezhetők. Napjainkban a sebészi és endograft technikákkal végzett hybrid műtétek, illetve a tisztán endovascularis megoldások a kiterjedt elváltozások kezelésének javallatát jelentősen kiszélesítették. Dolgozatunkban ismertetjük a lehetséges, és az általunk már alkalmazott technikákat, valamint azokat a lehetőségeket, amelyeket a rohamos technikai fejlődés kínál.

Summary. Complex aortic aneurysms extend to more aortic segments, and/or include one or more orifices of highly important side branches. Meanwhile complex aneurysms need reconstructive solutions in one sitting or hybrid procedures timely close to each other, multiple aneurysms can be treated technically and timely separated. Previously, open surgery was the only opportunity to intervene, which was associated with significant surgical trauma and was not suitable for high risk patients when devastating complications were likely. Recently combination of lower risk surgery with endovascular treatment options – the so called hybrid techniques – resulted in that indications for treatment remarkably widened. In addition, permanent technical progress made available pure endovascuar solutions, so a wide range of surgical procedures provide number of options for treatment. In this paper we report on the treatment options of complex aortic aneurysms, and present our own relevant experience.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Tamás Molnár F., Péter Zsoldos, and Attila Oláh

Összefoglaló. A szerzők a sebészeti varrógépekkel kapcsolatos technikai fogalmak rendszerezett definícióját végzik el. Nem titkolt céljuk a sebészeti eszközök közbeszerzése során észlelhető félreértések elkerülése, a kettős vagy még többes értelmezések tisztázása, a fogalmak egyértelműsítése.

Summary. Definition and systemic review of the different surgical staplers are offered in a comprehensive manner. Improved efficacy in tender decisions, better understanding and usage of clear categories are the main targets of the present overview.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Attila Oláh and Magyar Sebészet Szerkesztősége
Restricted access

Összefoglaló. A vena cava inferior leiomyosarcomája a vena tunica mediájából kiinduló igen ritka rosszindulatú daganat. Tünetei és radiomorfológiai jelei nem mindig juttatnak pontos kórisméhez, szövettani mintavétele pedig elhelyezkedése miatt veszélyes lehet. Diagnózisa ezért sokszor jelent kihívást a klinikusok számára. Kezelése elsősorban sebészi, amelyet együtt vagy monoterápiában alkalmazott radioterápia és kemoterápia egészít ki.

Esetünkben egy 74 éves nőbeteg tünetmentes, a v. cava inferior jobb v. renalis fölötti részének jobb mellékvesével összefüggő tumorát találtuk. Endokrinológiai kivizsgálása során a szérum kortizol, adrenalin, noradrenalin, adenocorticotrop hormon (ACTH), teljes és szabad tesztoszteron, dehidroepiandroszteron-szulfát (DHEA-S), nemi hormon kötőfehérje (sex hormone binding globulin, SHBG) normál tartományban volt, a tumor hormonszekréciót nem mutatott. A tumor sebészi eltávolítása mellett döntöttünk. Preoperatív biopsziát annak kockázatai miatt nem végeztünk.

A műtét során a v. cava inferior daganatát találtuk, a tumor eltávolítását végeztük a vena falának resectiójával, a jobb mellékvese eltávolításával és a jobb v. renalis neoimplantatiójával. A jobb feltárás érdekében a műtét elején cholecystectómiát is végeztünk. A műtét után szövődmény nem jelentkezett. A beteg adjuváns radioterápiában részesült.

A tumor korai diagnózisának és en bloc resectiójának köszönhetően jelentősen növeltük a beteg gyógyulási esélyeit, az elvégzett radioterápiával pedig csökkentettük a recidíva valószínűségét.

Summary. Leiomyosacroma of the inferior vena cava is an extremely rare malignancy originating from the tunica media of the venous wall. Its symptoms and radiomorphological signs do not always lead to an accurate diagnosis. Histological sampling can be dangerous due to its location. Therefore the diagnosis is often a challenge for clinicians. Its treatment is primarily surgical, supplemented by radiotherapy and chemotherapy applied together or in monotherapy.

In our case, an asymptomatic 74-year-old female patient was diagnosed with a tumor of the inferior caval vein located just above the right renal vein and involving the right adrenal gland. As serum cortisol, epinephrine, norepinephrine, adrenocorticotropic hormone (ACTH), total and free testosterone, dehydroepiandrosterone sulfate (DHEA-S), sex hormone binding globulin (SHBG) was at normal level, the tumor showed no hormone secretion. Primary surgical resection was planned. Preoperative biopsy was not performed due to its high risk of complications.

During operation, tumor resection was performed by resection of the venous wall, removal of the right adrenal gland and neoimplantation of the right renal vein. For better exposure, cholecystectomy was also performed at the beginning of surgery. There were no postoperative complications. The patient received adjuvant radiation therapy.

Thanks to the early diagnosis of the tumor and the complete resection, we significantly increased the patient’s chances of total recovery. With the radiotherapy performed, we reduced the likelihood of tumor recurrence.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Sung Jae Kim, Van Giap Nguyen, Cheong Ung Kim, Bong Kyun Park, Thi-My Le Huynh, Sook Shin, Woo Kyung Jung, Yong Ho Park, and Hee Chun Chung

Abstract

Porcine epidemic diarrhoea virus (PEDV) is one of the major pathogens causing acute enteritis, which is characterised by vomiting and watery diarrhoea and commonly leads to high rates of mortality and morbidity in suckling piglets. Chitosan has been regarded as a promising natural disinfectant. In this study, the disinfectant effect and mammalian-cell toxicity of chitosan were evaluated against PEDV using Vero cells. A 0.01% solution of chitosan was determined to be an effective disinfectant. In addition, no evidence of toxicity was observed during the cell toxicity test; on the contrary, chitosan promoted cell proliferation. In conclusion, chitosan is a promising candidate for an effective and safe disinfectant against PEDV as well as other coronaviruses.

Open access

Összefoglaló. Bevezetés: Az akut pancreatitis az egyik leggyakoribb kórházi felvételt igénylő gastrointestinalis kórkép. A korai visszavételi arány egyrészt az ellátást jellemző minőségi mutató, másrészt az akut pancreatitis 1 éves mortalitásának legerősebb prognosztikai faktora. Célkitűzés: A korai visszavétel arányának, illetve okainak vizsgálata klinikánkon akut pancreatitis diagnózisával kezelt betegek körében. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunkat azon 18 év feletti betegek körében végeztük, akiket a 2010. január és 2018. december közötti időszakban akut pancreatitis diagnózisával kezeltünk klinikánkon, és az első emissziótól számítva 30 napon belül újból felvételre kerültek. A betegek adatait az Akut Pancreatitis Regiszter és a betegnyilvántartó rendszer (MedSol ) segítségével gyűjtöttük össze. A biliaris, illetve nem biliaris akut pancreatitises eseteket hasonlítottuk össze az epidemiológiai adatok, a visszavétel oka, a visszavételig eltelt átlagos időtartam, és a visszavétel időtartama, valamint kimenetele vonatkozásában. Eredmények: Akut pancreatitis diagnózisával 647 beteg került felvételre. Közülük 28 beteg került újrafelvételre. A leggyakoribb okok között 1) peripancreaticus szövődmények, 2) epés panaszok és 3) az akut pancreatitis kiújulása szerepel. A biliaris és a nem biliaris pancreatitises eseteket összehasonlítva, a visszavétel oka epés panasz volt az előbbi csoport 65,5%-ában és az utóbbi 15%-ában. A középsúlyos pancreatitises esetek száma szignifikánsan magasabbnak adódott a nem biliaris csoportban. Következtetés: A középsúlyos/súlyos pancreatitises esetek aránya magasabb volt a nem biliaris pancreatitises csoportban. Biliaris pancreatitis esetén javasolt index-cholecystectomia végzése. Orv Hetil. 2021; 162(11): 413–418.

Summary. Introduction: Acute pancreatitis is the leading cause of hospitalization among gastrointestinal diseases. The early readmission rate is a quality marker and the strongest prognostical factor of 1-year mortality of acute pancreatitis. Objective: To investigate the rate and cause of early readmission among patients treated with acute pancreatitis at our clinic. Methods: Our retrospective study was conducted among patients (>18 years) treated with acute pancreatitis between January 2010 and December 2018 at our clinic, by whom unplanned readmission happened <30 days from emission. Personal data were collected from the Hungarian Pancreas Registry. Data of biliary and non-biliary acute pancreatitis cases were compared concerning epidemiological data, cause of readmission, mean time elapsed until readmission, its duration and outcome. Results: 647 patients were diagnosed with acute pancreatitis. Of them, 28 patients had early readmission. The most common causes were 1) local pancreatic complications, 2) biliary and 3) recurrence of acute pancreatitis. By investigating the biliary and non-biliary pancreatitis cases separately, the cause of readmission was biliary in 65.5% and 15%, respectively. The number of moderately severe pancreatitis cases was significantly higher in the non-biliary group. Conclusion: The proportion of moderate/severe diseases was higher in the non-biliary pancreatitis group. In the case of biliary pancreatitis, it is suggested to perform index cholecystectomy. Orv Hetil. 2021; 162(11): 413–418.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Anita Nagy, Levente Tóth, János Theisz, Nándor Bajkó, Zsófia Zolnai, Mária Varga, and Iván Igaz

Összefoglaló. A Cronkhite–Canada-szindróma egy extrém ritka, nem öröklődő, gyomor-bél rendszeri polyposissal, fehérjevesztő enteropathiával és ectodermalis elváltozásokkal járó megbetegedés. A világon eddig összesen körülbelül 500 esetet jegyeztek fel. Az etiológia pontosan nem tisztázott, hátterében elsősorban autoimmun folyamatot feltételeznek. A diagnózis a páciens kórtörténetén, a fizikális vizsgálaton, az endoszkópos képen és a szövettani leleten alapul. A jelen közleményben egy 71 éves férfi beteg esetét mutatjuk be. A klinikai kép és az elvégzett vizsgálatok alapján a tünetek hátterében Cronkhite–Canada-szindrómát igazoltunk, majd a szakirodalomban leggyakrabban alkalmazott kombinált protonpumpagátló, kortikoszteroid és meszalazin adását vezettük be, illetve táplálásterápiát alkalmaztunk. Tudomásunk szerint Cronkhite–Canada-szindrómás beteg esete Magyarországon elsőként kerül ismertetésre. Orv Hetil. 2021; 162(11): 432–438.

Summary. Cronkhite–Canada syndrome is an extremely rare, noninherited disease, characterized by gastrointestinal polyposis, protein-losing enteropathy and ectodermal abnormalities. Approximately 500 cases have been reported worldwide. The aetiology is unknown, most probably autoimmune mechanisms may be involved. The diagnosis is based on patient history, physical examination, endoscopic findings and histology. Here we report the case of a 71-year-old male, diagnosed with Cronkhite–Canada syndrome. The treatment consisted of proton-pump inhibitor, corticosteroids, mesalazin and nutritional therapy. To the best of our knowledge, this is the first report of Cronkhite–Canada syndrome in Hungary. Orv Hetil. 2021; 162(11): 432–438.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Éva Zöllei, Gábor Bari, Ivett Blaskovics, Kinga Bodó, Zsófia Csorba, Péter Hankovszky, Anita Korsós, András Lovas, Antal Szabó-Biczók, Barna Babik, Zsolt Molnár, and László Rudas

Összefoglaló. Az extracorporalis membránoxigenizációt egyre gyakrabban alkalmazzák világszerte refrakter légzési és/vagy keringési elégtelenség kezelésében. Intézetünkben 2015-ben kezdtük meg a program előkészítését és felépítését. Célunk az extracorporalis membránoxigenizációs kezelés élettani alapjainak rövid ismertetése, különös tekintettel a venovenosus konfigurációra, és az eddig kezelt eseteink eredményeinek összefoglalása. Az irodalom szisztematikus áttekintése és a kezelt esetek adatainak retrospektív értékelése voltak a módszereink. 2016 óta összesen 14 beteg esetében használtunk extracorporalis membránoxigenizációt (8 férfi, 6 nő, életkor 51 ± 15 év, APACHE II. score 24 ± 7). Az indikáció 9 esetben súlyos refrakter hypoxaemiás légzési elégtelenség, 1 esetben tracheooesophagealis fistula és légzési elégtelenség, 1 esetben műtét alatti támogatás tervezett trachearekonstrukció során és 3 beteg esetében refrakter cardiogen shock volt. Az extracorporalis membránoxigenizáció 11 betegben a légzés, 3 betegben a keringés támogatását szolgálta, 13 venovenosus, 1 venoarteriosus konfigurációban. Az extracorporalis támogatás ideje légzéstámogatás esetében 14 ± 6 nap, a cardialis támogatások esetében 5 ± 4 nap volt. Az intenzív osztályos ápolási idő 27 ± 13, illetve 21 ± 17 nap volt a két betegcsoportban. 9 beteget jó funkcionális állapotban bocsátottunk el, 5 beteg halt meg osztályunkon, további 3 később a kórházi bennfekvés során. Az extracorporalis membránoxigenizációs program regionális centrumokban Magyarországon is megvalósítható. A nemzetközi ajánlások, oktatási módszerek alkalmazásával a nemzetközi irodalomban közölt túlélési eredményekhez hasonló eredmények érhetők el hazánkban is. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425–431.

Summary. Extracorporeal membrane oxygenisation is commonly used worldwide for refractory respiratory and circulatory failure. We started to organise the introduction of this therapeutic modality in 2015. Our aim is to give a short review about extracorporeal life support, especially veno-venous extracorporeal membrane oxygenation, and to present our first results. We provide a systematic review of the currently available literature and a summary of our first treatments. As of 2016, we supported 14 patients with extracorporeal membrane oxygenisation (8 men, age 51 ± 15 years, APACHE II score 24 ± 7). The indications were refractory hypoxaemic respiratory failure in 9, tracheo-oesophageal fistula and respiratory failure in 1, support during surgery for planned tracheal reconstruction in 1, and refractory cardiogenic shock in 3 patients. We provided respiratory support in 11, circulatory support in 3 cases, with 13 veno-venous and 1 veno-arterial configuration. The support lasted for 14 ± 6 days in respiratory, and for 5 ± 4 days in cardiac cases. Intensive care length of stay was 27 ± 13 and 21 ± 17 days in the two patient groups. We discharged 9 patients in good functional state, 5 patients died during intensive care and further 3 later, during the hospital stay. Our results show that the implementation of an extracoporeal membrane oxygenation program is feasible in Hungarian tertiary centers. In line with international recommendations and adapting international training courses, the survival is very similar to that reported in the literature. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425–431.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Borbála Tobisch, László Blatniczky, Ingrid Schusterova, Levente Kovács, and László Barkai

Összefoglaló. Számos adat igazolja, hogy az inzulinrezisztencia gyakori jelenség gyermek- és serdülőkorban, és szoros kapcsolatban áll a cardiovascularis kockázat növekedésével, ami miatt a kérdéskörre az életnek ebben a korai szakaszában is kiemelt figyelmet kell fordítani. Ma már egyre több ismerettel rendelkezünk a kockázati tényezőket illetően, nincs azonban egységes álláspont az inzulinrezisztencia meghatározására vonatkozóan a klinikai gyakorlatban, és nem rendelkezünk megfelelő laboratóriumi markerekkel, melyek segítségével a veszélyeztetetteket széles körben eredményesen lehetne azonosítani. Mindezek alapján a laboratóriumi módszerrel történő szűrés ebben az életkorban nem indokolt, azonban a társuló és következményes kórállapotok klinikai alapon történő felismerésére törekedni kell. A cardiovascularis kockázat megelőzésére irányuló életmódbeli prevenció hatásos az inzulinrezisztencia csökkentésében, a gyakorlatban azonban kivitelezése és eredményessége korlátozott. A gyógyszeres intervenció jelenleg ebben az életkorban csak egyes szelektált esetekben kerülhet alkalmazásra. További klinikai kutatásokra van szükség az inzulinrezisztencia mérése, az életmódbeli és gyógyszeres intervenciós lehetőségek területén annak érdekében, hogy sikeres stratégiák legyenek kialakíthatók a cardiovascularis halálozás megelőzése, csökkentése érdekében. Orv Hetil. 2021; 162(11): 403–412.

Summary. Numerous data confirm that insulin resistance is a common phenomenon in children, and closely links to an increase in cardiovascular risk, therefore it is urgent to pay attention to this from early childhood. Today, we have more and more knowledge about risk factors, but there is no common position on the definition of insulin resistance in clinical practice and we do not have adequate laboratory markers to identify those at risk effectively. Based on all these factors, laboratory screening is not justified at this age, however, efforts should be made to recognize associated and consequent conditions on a clinical basis. Lifestyle prevention to prevent cardiovascular risk is effective in reducing insulin resistance, but in practice its implementation and effectiveness are limited. At present, pharmacological intervention can only be used in certain selected cases with this age group. Further clinical research is needed to measure insulin resistance, lifestyle and drug intervention options in order to develop successful strategies to prevent and reduce cardiovascular death. Orv Hetil. 2021; 162(11): 403–412.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Szalai, Júlia Hallgató, Péter Kunovszki, and Zsuzsanna Tóth

Összefoglaló. Bevezetés: A kiégés jelensége fokozottan érinti az egészségügyi dolgozókat, a nagyfokú stressz, a folyamatos fizikai és emocionális megterhelés miatt. A kiégés mérését fogorvosok körében végeztük, mivel Magyarországon még nem készült csak fogorvosokat mérő keresztmetszeti vizsgálat. Célkitűzés: Elsődleges célunk a fogorvosi kiégés előfordulásának, súlyosságának mérése, a rizikófaktorok kiszűrése volt. Másodlagos célul a kiégés veszélyére való figyelem felkeltését tűztük ki az érintett csoportban. Módszer: Az adatgyűjtés a ’Maslach Burnout Inventory – Human Services Survey’ 22 tételes magyar, validált változatával történt online formában. Eredmények: Online kérdőívünket 407 fogorvos töltötte ki. A következő eredményeket kaptuk: az emocionális kimerülés esetében a válaszadók 20%-a (81 fő) tartozik a magas kategóriába, a cinizmus dimenziójának esetében a válaszadók 17,5%-át (70 fő) jellemzi a magas pontszám. A teljesítményvesztés magas dimenziója a minta 75%-ában (302 fő) volt igazolható. Szignifikáns (p≤0,05) védőfaktornak találtuk a harmonikus kollegiális viszonyt, a hobbi meglétét, a 2–4 óra napi munkát, a támogató otthoni és munkahelyi légkört, az egészségi probléma és a saját vállalkozás hiányát. Szignifikáns negatív eltérést 6–10 éve dolgozó férfiak körében találtunk. Következtetés: Az eredmények felhívják a figyelmet a legfontosabb protektív tényezőkre, melyek segítségével csökkenthető a kiégés mértéke. Orv Hetil. 2021; 162(11): 419–424.

Summary. Introduction: Burnout has an increased impact on healthcare workers due to severe stress, constant physical and emotional strain. Burnout was measured among dentists, as no such cross-sectional study has been made in Hungary. Objective: Our primary goal was to measure the incidence and severity of dental burnout and to screen for the risk factors. Our secondary goal was to raise awareness of the risk of burnout in the affected group. Method: Data collection was performed online with the 22-item Hungarian validated version of Maslach Burnout Inventory – Human Services Survey. Results: 407 dentists completed our online questionnaire. The following results were obtained: in the case of emotional exhaustion, 20% of the respondents belong to the high category, in the cynicism dimension, 17.5% of the respondents have high scores. The high dimension of performance loss is typical in 75% of the sample. We found that harmonious collegial relationships, the existence of a hobby, 2–4 hours of daily work, a supportive home and work atmosphere, the lack of health problems and self-employment are significant (p≤0.05) protective factors. Significant negative differences were found among men who had been working for 6–10 years. Conclusion: The results draw attention to the most important protective factors that can help reduce the rate of burnout. Orv Hetil. 2021; 162(11): 419–424.

Open access