Browse

You are looking at 91 - 100 of 10,335 items

Absztrakt:

A köhögés miatt orvoshoz forduló betegek száma jelentős. A krónikus köhögés – amely definíció szerint 8 hétnél hosszabb ideig tart, és amelynek hátterében nem igazolható sem kóros radiológiai elváltozás, sem külső inhalatív ártalom, például dohányzás – leggyakoribb okai a felső légúti köhögés szindróma, az asztma, a refluxbetegség és a gyógyszer (ACE-gátló)-mellékhatás. A szerző a közleményben összefoglalja a kórképekkel kapcsolatos legújabb szakmai ajánlásokat, az oki kezelést, és rövid kitekintést nyújt a tünetei kezelés lehetőségeire. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1707–1710.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csenge Hargittay, Judit Dénes, Erika Hubina, Gábor László Kovács, Zoltán Görömbey, Sándor Czirják, László Kovács, Krisztián Vörös and Miklós Góth

Absztrakt:

Az acromegalia ritka, de klinikailag fontos betegség, amelyet a növekedési hormon és az inzulinszerű növekedési faktor-1 krónikusan magas szintje okoz. Számos tünete és komplikációja lehet, amelyek közül a diabetes mellitus gyakori szövődmény. A növekedési hormon különböző mechanizmusokon keresztül hathat a szénhidrát-anyagcserére és idézhet elő inzulinrezisztenciát. Cikkünkben egy acromegaliás beteg esetét dolgozzuk fel, kiemelve a beteg szénhidrátanyagcsere-eltéréseit, valamint az eset kapcsán ismertetjük az acromegalia kezelésében használt terápiás lehetőségeknek a glükózháztartásra gyakorolt hatását a nemzetközi irodalom áttekintésével. A contrainsularis hatású növekedésihormon-túlprodukció rontja a glükóztoleranciát. Ennek megfelelően a kórosan fokozott növekedésihormon-termelést csökkentő különböző kezelési módok (mint a sebészi vagy radioterápia, illetve a gyógyszeres kezelés bizonyos típusai) hatására javul a szénhidrát-anyagcsere. Ugyanakkor a gyógyszeres terápiás lehetőségek közül az első generációs szomatosztatinreceptor-ligandok az esetek kis részében ronthatják a szénhidrátháztartást, míg a második generációs pazireotid a betegek jelentős részénél hyperglykaemiát okoz. Az acromegaliás beteg kezelése komplex feladat, több diszciplína képviselői (endokrinológus, idegsebész, radioterapeuta, az egyes speciális problémák megoldásában részt vevő orvosok, fogorvosok) végzik, de a kezelés összefogásáért az endokrinológus szakorvos a felelős. Az acromegaliának, illetve a kezelés szövődményeinek, kiemelten a szénhidrátháztartás zavarainak ellátásában a háziorvosnak is fontos szerepe van, ehhez pedig ismernie kell a kezelési módozatok főbb pontjait és potenciális mellékhatásait. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1724–1729.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Vajer, Orsolya Csenteri, János Szabó, Ferenc Tamás and László Kalabay

Absztrakt:

Bevezetés: Az Egészségügyi Világszervezet a COVID–19-járvány idején nyújtandó szolgáltatásokról ajánlásokat (megfelelő tájékoztatás, a gyógyszerellátottság biztosítása, a rendelési idők kiszélesítése, távkonzultáció bevezetése) fogalmazott meg. Célkitűzés: Az ajánlások háziorvosi ellátórendszerbeli érvényesülésének, a betegellátás (napi betegforgalom, a légúti betegek ellátása, javaslatos készítmények felírása, keresőképtelen állományba vétel) változásainak felmérése. Módszer: 2020. április 26. és május 3. között háziorvosok körében online, anonim, 26 tételes kérdőíves adatgyűjtés történt a medukator.eu weboldalon (a praxisok alapjellemzői; a járvánnyal kapcsolatos szabályok ismerete; információs csatornák/hatékonyságuk; a betegforgalom és a rendelési idő változása; távkonzultáció; a légúti betegek ellátása). Eredmények: A kérdőívet 787 (287 férfi és 500 nő) háziorvos töltötte ki. A háziorvosok 96,6%-a a járási hivataltól értesül a járvánnyal kapcsolatos feladatairól, 44,6% szerint elegendő a tájékoztatás. A betegek lakóhelyi tájékoztatásával a háziorvosok 20,8%-a teljes mértékben elégedett, szemben a központi tájékoztatással (15,4%). Minden háziorvos szerint – életkoruktól függetlenül – járványban bárkinek rendelhető gyógyszer távkonzultációval. Járványban az átlagos rendelői esetszám alakulása Budapesten 8,5, a 15 000–50 000 lakosú városokban 9,4, míg az 5000–15 000 fős településeken 15. Az otthoni átlagos heti látogatások szignifikáns mértékben csökkentek a 40–65 év közötti (a járvány előtt: 8,3; a járvány idején: 1,5), illetve a 65 évesnél idősebb (a járvány előtt: 7,52; a járvány idején: 1,1) háziorvosoknál. A praxisok 87%-a felkészült a távkonzultációra, ennek megtartását támogatja a 40 év alattiak 53,8%-a, a 40–65 év közöttiek 52,5%-a, a 65 év felettiek 43%-a. Következtetések: A járványhelyzet felhívta a figyelmet az egyértelmű, egycsatornás információk hiánya okozta problémákra a háziorvosi rendszerben Magyarországon. A rendelői és az otthoni betegellátások számának csökkenése mellett bebizonyosodott, hogy a távkonzultáció rendszerszinten is működhet, jelentősen bővített esetkörrel a jövőben is kívánatos a napi gyakorlatban. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1699–1705.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Dóra Solymosi, Szilvia Molnár, Éva Csajbókné Csobod and Márta Veresné Bálint
Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Anikó Lajtai, Ágnes Lakatos, Mónika Kuzma, Mátyás Mayer and Attila Miseta

Absztrakt:

Az őszi és téli meghűléses időszakban sokan vásárolnak különböző, vény nélkül kapható, megfázás elleni készítményeket, ezen belül is nagy számban paracetamol- (más néven acetaminofén-) tartalmú szereket. A paracetamol különböző típusú fájdalmak (fejfájás, migrén, meghűlés-láz okozta fájdalom, fogfájás, menstruációs fájdalom stb.) enyhítésére szolgáló, igen népszerű, a nemopioid típusú analgetikumok közé sorolható hatóanyag, amely többek között tabletta, kúp és oldat formájában is elérhető a gyógyszertárakban. Magyarországon 2020-ban 86, törzskönyvezett paracetamoltartalmú készítmény van forgalomban. A paracetamol alkalmazása biztonságos és hatékony, amennyiben az előírásnak megfelelően használják. Közleményünkben három olyan esetet mutatunk be, amelyben a beteg halála összefüggésbe hozható a paracetamol alkalmazásával. Mindhárom, krónikus alkoholizmusban szenvedő beteg (34, 42 és 51 évesek) rövid idővel a kórházba kerülés után elhunyt. Vizsgálataink során három betegből származó, összesen kilenc szérumminta került feldolgozásra. A paracetamolnak és metabolitjainak együttes meghatározása enzimatikus módszerrel (Roche assay) történt, míg a paracetamol specifikus mérésére tandem-tömegspektrométerrel kapcsolt szuperkritikus folyadékkromatográfot (SFC–MS/MS) alkalmaztunk. Enzimatikus meghatározással mindegyik mintában terápiás koncentrációt mutattunk ki. SFC–MS/MS módszerrel történt meghatározás esetén egy betegtől származó négy mintában a terápiás tartománynál alacsonyabb paracetamolkoncentrációkat mértünk. A paracetamolterápia alkalmazása krónikus alkoholizmusban szenvedő betegek esetén fokozott kockázatot jelent. A klinikai toxikológiai gyakorlatban a paracetamol meghatározására használt enzimatikus módszer eredményét a máj- és vesefunkciós paraméterekkel együttesen szükséges értékelni, mert krónikus alkoholizmusban szenvedő betegek esetén az enzimatikus módszerrel kapott terápiás tartományba eső koncentráció nem zárja ki a paracetamoltoxicitást. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1720–1723.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Fekete, Judit Pákó, Gergő Szőllősi, Krisztina Tóth, Mónika Szabó, Dorottya Horváth and János Tamás Varga

Absztrakt:

Bevezetés: COPD-ben szenvedő betegeknél kóros tápláltsági állapot alakulhat ki a gyulladásos citokinek termelődése, valamint a beszűkült étrend miatt. Célkitűzés: A COPD-s betegek tápláltsági állapotának kombinált rizikószűrése, a testtömeg rendellenességének és kapcsolatának vizsgálata a légzőszervi és funkcionális paraméterekkel, valamint e rendellenességek életminőségre gyakorolt hatásának elemzése. Módszer: A tápláltsági rizikó kombinált szűrését végeztük MUST (Malnutrition Universal Screening Tool) kérdőívvel és a bioelektromosimpedancia-analízis elvén működő InBody 170 géppel, valamint OMRON BF511 testösszetétel-elemző mérőkészülékkel az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet Légzésrehabilitációs Osztályán 2019. január 1. és december 31. között, 40 év feletti COPD-s betegek körében. Eredmények: A betegek medián életkora 66 (IQR 61–72) év, a medián BMI 24,5 (IQR 19,1–29,7) kg/m² volt; a 110 COPD-s beteg közül 32% (n = 35) alultáplált volt, és 45% (n = 49) akaratlanul fogyott az előző évben. Az alultáplált betegek gyengébb tüdőfunkcióval rendelkeztek (FEV1ref%: 36 [IQR 29–49]), mint a normál súlyú (FEV1ref%: 46 [IQR 35–52]) vagy túlsúllyal rendelkező (FEV1ref%: 46 [IQR 39–57]) betegek, életminőségük szignifikánsan gyengébb volt (65,63 vs. 56,59 vs. 47,23; p = 0,045). Szignifikáns korrelációt találtunk a BMI – FEV1ref% (ρ = 0,26; p = 0,007) és a BMI – exacerbatiók száma között (ρ = 0,37; p = 0,008). Következtetés: Megállapítottuk, hogy az alultáplált COPD-s betegek gyengébb tüdőfunkcióval és rosszabb életminőséggel rendelkeznek, valamint azt is, hogy a kóros tápláltsági állapot kialakulásának magas kockázata miatt COPD-s betegeknél javasoljuk a tápláltsági állapot rizikójának kombinált szűrését és a táplálásterápia hatékonyságának vizsgálatát. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1711–1719.

Open access

Abstract

In recent years, free fatty acid binding proteins (FABPs) are implicated in spermatogenesis and sperm morphology. FABPs are members of the intracellular lipid-binding protein family; they exhibit tissue specific expression like the FABP9/PERF15 (Perforated15) male germ cell-specific fatty acid linkage-protein.

The aim of the study was to assess the levels of seminal FABP-9 in normozoospermic and oligozoospermic men, and the possible relations between seminal FABP-9 levels and semen parameters.

Research was carried out on 60 male volunteers who were admitted to Selcuk University Faculty of Medicine of Andrology Laboratory. Normozoospermic individuals (n = 30) were identified as Group 1, and Oligozoospermic individuals (n = 30) were identified as Group 2. The semen samples were collected in sterile plastic containers. Sperm parameters were assessed according to Kruger's criteria. Seminal plasma FABP-9 levels were analyzed by ELISA method. Outcomes were statistically evaluated at 0.05 significance level with SPSS (22.0). The Receiver Operating Characteristic (ROC) curve was used to evaluate the performance of FABP-9 levels as compared to that of the concentration and motility data of the sperm. FABP-9 levels were significantly higher in normozoospermic individuals (3.41 ± 1.64 ng/mL) than in oligozoospermic individuals (1.99 ± 0.78 ng/mL). There were significant correlations between FABP-9 levels and sperm concentration, total sperm count, motility, progressive motility, immobility, Total Progressive Motil Sperm Count (TPMSC), head anomaly, and teratozoospermia index.

We suggest that FABP-9 level is an important biomarker, and low levels of semen FABP-9 may impact the fertility status based on the ROC findings.

Restricted access

Abstract

Objective

Parkinson's disease (PD) is a progressive neurodegenerative disorder. In order to explore a noninvasive treatment of PD, in the current study the authors evaluated the neuroprotective efficacy of caloric vestibular stimulation (CVS) using the rotenone-induced rat model of PD. The rotenone models of PD are gaining attention due to high reproducibility. It is also considered to be an improved model to exhibit the pathogenesis of PD and test the neuroprotective effect of various therapeutic interventions.

Materials and methods

Rotenone was i.p. injected (3 mg/kg body weight) to male Wistar albino rats for 21 days to induce PD. As PD is chronic and progressive in nature, the efficacy of chronic CVS intervention was evaluated for 30 days after inducing PD in rats. Motor symptoms were evaluated by assessing locomotor activity in actophotometer, whereas movement analysis was done using Ludolph test and motor coordination was evaluated using rotarod apparatus. The neurochemical and neuropathological changes were also observed in the corpus striatum of rats.

Results

Rotenone administration showed decreased locomotor activity, motor coordination and general movement associated with significant (P < 0.05) reduction in dopamine content in the corpus striatum. The immunohistochemical analysis revealed a marked decrease in tyrosine hydroxylase (TH) immunoreactivity in striatal neurons indicating the significant loss of dopaminergic neurons in substantia nigra (SN) following rotenone injection. However, chronic treatment with CVS restored the nerve terminals in the striatum from rotenone damage. CVS treatment improved the dopaminergic system function by restoring dopamine content in the striatum. CVS also improved the motor deformities clearly suggesting the neuroprotective function.

Conclusion

The results of the present study suggested CVS to be a safe and simple neuroprotective measure against neurodegenerative changes in PD and a promising noninvasive technique to overcome the motor symptoms associated with it. The findings could be useful for further investigations and clinical applications of CVS in the treatment of PD.

Restricted access
Physiology International
Authors: J.A. Loeppky, R.M. Salgado, A.C. Sheard, D.O. Kuethe and C.M. Mermier

Abstract

Reports of VO2 response differences between normoxia and hypoxia during incremental exercise do not agree. In this study VO2 and V E were obtained from 15-s averages at identical work rates during continuous incremental cycle exercise in 8 subjects under ambient pressure (633 mmHg ≈1,600 m) and during duplicate tests in acute hypobaric hypoxia (455 mmHg ≈4,350 m), ranging from 49 to 100% of VO2 peak in hypoxia and 42–87% of VO2 peak in normoxia. The average VO2 was 96 mL/min (619 mL) lower at 455 mmHg (n.s. P = 0.15) during ramp exercises. Individual response points were better described by polynomial than linear equations (mL/min/W). The V E was greater in hypoxia, with marked individual variation in the differences which correlated significantly and directly with the VO2 difference between 455 mmHg and 633 mmHg (P = 0.002), likely related to work of breathing (W b). The greater V E at 455 mmHg resulted from a greater breathing frequency. When a subject's hypoxic ventilatory response is high, the extra work of breathing reduces mechanical efficiency (E). Mean ∆E calculated from individual linear slopes was 27.7 and 30.3% at 633 and 455 mmHg, respectively (n.s.). Gross efficiency (GE) calculated from mean VO2 and work rate and correcting for W b from a V E–VO2 relationship reported previously, gave corresponding values of 20.6 and 21.8 (P = 0.05). Individual variation in V E among individuals overshadows average trends, as also apparent from other reports comparing hypoxia and normoxia during progressive exercise and must be considered in such studies.

Restricted access