Browse

You are looking at 901 - 1,000 of 10,077 items

Authors: Audrone Muleviciene, Federica D’Amico, Silvia Turroni, Marco Candela and Augustina Jankauskiene

Nutritional iron deficiency (ID) causes not only anemia but also malfunction of the entire human organism. Recently, a role of the gut microbiota has been hypothesized, but limited data are available especially in infants. Here, we performed a pilot study to explore the gut microbiota in 10 patients with iron deficiency anemia (IDA) and 10 healthy controls aged 6–34 months. Fresh stool samples were collected from diapers, and the fecal microbiota was profiled by next-generation sequencing of the V3–V4 hypervariable region of the 16S rRNA gene. Except for diet diversity, the breastfeeding status at the enrollment, the exclusive breastfeeding duration, and the introduction of complementary foods did not differ between groups. Distinct microbial signatures were found in IDA patients, with increased relative abundance of Enterobacteriaceae (mean relative abundance, patients vs. controls, 4.4% vs. 3.0%) and Veillonellaceae (13.7% vs. 3.6%), and reduced abundance of Coriobacteriaceae (3.5% vs. 8.8%) compared to healthy controls. A decreased Bifidobacteriaceae/Enterobacteriaceae ratio was observed in IDA patients. Notwithstanding the low sample size, our data highlight microbiota dysbalance in IDA worth for further investigations, aimed at unraveling the ID impact on the microbiome trajectory in early life, and the possible long-term consequences.

Restricted access

Absztrakt:

Az irritábilisbél-szindróma a lakosság 7–21%-át érintő krónikus funkcionális gastrointestinalis megbetegedés. A betegcsoportot csökkent életminőség, munkahelyi teljesítményromlás és nagymértékű pszichológiai distressz jellemzi. Az érintettek a komorbid pszichiátriai zavarok, hangsúlyosan a depresszív és generalizált szorongásos zavarok megemelkedett prevalenciáját mutatják. Az irritábilisbél-szindróma biopszichoszociális megközelítése, illetve az agy-bél tengelynek a betegség patogenezisében betöltött központi szerepe a pszichológiai beavatkozási lehetőségek szükségességére hívja fel a figyelmet. Ezen intervenciók elsősorban központi idegrendszeri mechanizmusokra, a betegekre jellemző megemelkedett zsigeri érzékenységre, csökkent fájdalomtoleranciára, illetve a gastrointestinalis panaszokhoz kapcsolódó fokozott szorongásra fókuszálnak. Sikeresen csökkentik a betegséggel kapcsolatos negatív hiedelmeket, a maladaptív megküzdési stratégiák alkalmazását, a tünetek katasztrofizációját és a krónikus izomfeszültséget. Ennek következtében szignifikáns tünetjavulást eredményeznek, illetve pozitív hatást gyakorolnak a mentális egészségre és a mindennapi funkcionálásra. A pszichológiai kezelési lehetőségeknek az irritábilisbél-szindróma terápiájában történő alkalmazása, illetve a különböző szakmák dinamikus együttműködése jelentős támogatást jelenthet a családorvosi gyakorlatban, és összességében csökkentheti az egészségügyi ellátórendszer igénybevételét. A jelen áttekintő tanulmány az irritábilisbél-szindrómában megjelenő komorbid pszichiátriai zavarok, illetve a betegség terápiájában alkalmazható, tudományos eredményekkel alátámasztott pszichológiai kezelési eljárások kurrens szakirodalmán alapszik. A ScienceDirect, illetve a PubMed adatbázisok felhasználásával közel 60 tanulmány elemzésére került sor. A legtöbb kutatási eredmény a kognitív viselkedésterápia, illetve a hipnoterápia vonatkozásában jelent meg, mely területeken metaanalíziseket is publikáltak. A különböző stresszkezelési módszerek és relaxációs technikák kérdésköre ezzel szemben rendkívül alulreprezentált. A tudatos jelenlét elméletén alapuló, irritábilisbél-szindrómával élők számára tervezett intervenciók elterjedése pedig további metaelemzéseket sürget. Ennek következtében a testi folyamatok tudatosításán alapuló terápiák szisztematikus vizsgálata a jövőbeli kutatások kiemelt feladata. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2115–2121.

Restricted access

Absztrakt:

Veleszületett immundefektusokban a légutak fertőzései a leggyakoribb prezentációs jelek és egyben a vezető halálok. Az egyes immundefektusokra jellemző lehet a domináns kórokozó vagy kórokozóspektrum, amelynek ismerete a fertőzések empirikus kezelésében és prevenciójában játszik döntő szerepet, vagy éppen fordítva, a szokványostól eltérő patogén azonosítása terelheti gyanúnkat immundefektus irányába. Az akut légúti betegségek mellett a primer immundefektus krónikus tüdőbetegségekre is gyakran hajlamosít. A visszatérő fertőzések következtében az alsó légutak visszafordíthatatlan szerkezeti károsodása, bronchiectasia alakulhat ki, amely további fertőzések kiindulási gócaként szolgálhat. A krónikus tüdőbetegségek másik csoportja, az interstitialis tüdőbetegségek az infekcióktól függetlenek, és az egyes immundefektusokban jellemző immunregulációs zavar megnyilvánulásaként foghatók fel. Az életminőség, a hosszú távú prognózis tekintetében döntő jelentőségű a másodlagos tüdőkárosodás szempontjából rizikócsoportot jelentő betegek azonosítása és a rendszeres szűrővizsgálatok elvégzése az elváltozások korai felismerése érdekében. Orv Hetil. 2018; 159(49): 2043–2049.

Restricted access

Background and objectives

Considering that very few studies have been conducted on the effect of Entonox on oxidative stress markers, this study was conducted to compare these markers in natural vaginal delivery (NVD) with and without Entonox.

Materials and methods

The present cohort study was conducted on 120 women in maternity wards divided into two groups, including an NVD group with and an NVD group without Entonox. After obtaining the mothers’ written consent, 5 cc of venous blood was taken at the end of their second stage of labor for lipid peroxidation, thiol groups, and total antioxidant capacity tests. The data obtained were analyzed using descriptive (mean) and inferential (t-test) statistics.

Results

Lipid peroxide was 6.267 ± 5.39 in NVD without Entonox and 5.12 ± 3.89 in NVD with Entonox, suggesting the lack of a statistically significant difference (p = 0.191). Thiol marker was 0.34 ± 0.26 in NVD without and 0.26 ± 0.24 in NVD with Entonox, suggesting the lack of a statistically significant difference (p = 0.09).The FRAP results were 0.936 ± 0.696 in NVD without and 1.21 ± 0.89 in NVD with Entonox, suggesting the lack of a statistically significant difference (p = 0.06).

Discussion

Entonox can be safely used in NVD without increasing the risk of oxidative stress.

Open access
Authors: Eiji Kobayashi and Shin Enosawa

Abstract:

Introduction: Research has made progress in organ fabrication using an extracellular matrix, cell sheets, or organoids. Human liver tissue has been constructed using a 3-dimensional (3D) bioprinter and showed evidence that an in vitro generated liver bud was reformed in a rodent liver model. This study describes the stages of development of rat fetal organs and liver structure and reviews recent progress in liver organoid transplantation. Methods: The authors developed the procedures for creating a transected plane for use in experimental microsurgery in rats. A liver lobe was fixed vertically with gauze and it was ligated with 6-0 silk suture in the cut line; the parenchyma was cut, and major vessels were ligated to create the transected plane. The ligated tissue was carefully resected. Hemostasis was not required and hepatic components remained on the transected plane. The plane was covered by omentum. Results: Using this model, we transplanted fetal liver or a 3D bioprinted liver organoid. This microsurgical method enabled creation of an intact liver parenchyma plane. No bleeding was observed. The transplanted liver components successfully engrafted on the liver. Conclusion: This method may provide an essential environment for growing liver using portal and arterial blood flow.

Restricted access

Background

Obstructive sleep apnea (OSA) is a chronic, progressive disease that can cause cardiovascular complications and atherosclerosis. We evaluated the relationship between serum bilirubin levels and carotid intima-media thickness (cIMT), as a surrogate marker of subclinical atherosclerosis, in patients with OSA.

Methods

We enrolled 84 consecutive patients with OSA. The patients underwent ultrasonography, polysomnography, and echocardiography. Blood samples were obtained from all of the subjects, which were used for biochemical comparisons. The patients were divided into groups according to cIMT values (<0.9 vs. >0.9 mm).

Results

The patient population consisted of 84 OSA patients (mean age: 54.2 + 8.0 years, 62.9% male). The OSA patients with cIMT ≥0.9 had significantly elevated high-sensitive C-reactive protein (hsCRP), Oxygen desaturation index, apnea–hypopnea index (AHI), and significantly lower total and indirect bilirubin levels. Multivariate regression analyses revealed that total bilirubin, hsCRP, and AHI were the independent predictors of subclinical atherosclerosis. There was a negative correlation between total bilirubin and cIMT.

Conclusions

This study showed that high hsCRP and low serum total bilirubin levels could be paving the way for the development of subclinical atherosclerosis. Simple measures such as total bilirubin may provide predictive information regarding the risk of cardiovascular disease in patients with OSA.

Open access

Absztrakt:

Míg a XX. század folyamán a hagyományos sebészi visszérműtétek folyamatos fejlesztése zajlott, addig a XXI. század első éveitől kezdve terjednek a különböző endovascularis eljárások. Fő előnyük, hogy sebészi feltárás nélkül, punkciókból, speciális katéterekkel zárják, hegesítik el a kezelendő saphenatörzseket. A beavatkozást megelőzően és annak során is ultrahanghasználat szükséges. A legszélesebb körben a lézeres visszérműtét terjedt el, melynek eredményei tovább javultak a lézeres crossectomia bevezetésével. Másik, gyakran alkalmazott műszer a rádiófrekvenciás koagulátor. További, hő alkalmazásával ható eljárás a forró gőzzel végzett műtét. Újabb módszer a cianoakriláttal történő érösszeragasztás. A már régóta ismert sclerotherapia továbbfejlesztése mind a felhabosított anyaggal, mind a mechanikus károsítással kombinált injekciós visszérkezelés. A szövődmények ritkábbak, mint a hagyományos sebészi eljárással, hiszen a műtéti feltárásból adódó komplikációk az eljárás lényegéből adódóan kiesnek. Orv Hetil. 2018; 159(52): 2195–2201.

Restricted access

Absztrakt:

Az új generációs szekvenálási módszerek a molekuláris genetikai diagnosztika legújabb korszakát jelképezik. A szerző a primer immundeficientiákról írt általános bevezetőt követően összefoglalja a molekuláris genetikai vizsgálatok, különösen az új generációs szekvenálás jelentőségét a primer immundeficientiák diagnosztikájában. A közlemény célja továbbá, hogy rövid történeti áttekintésen keresztül megismertesse az új generációs szekvenálás módszertani alapjait. A szerző összehasonlítva elemzi a primer immundeficientia génpanel-szekvenálás, valamint a teljesexom- és a teljesgenom-szekvenálás előnyeit és hátrányait. Összefoglaló táblázatban kerülnek bemutatásra az új generációs szekvenálásnak köszönhetően eddig felismert primer immundeficientia gének és betegségek. A szerző végül részletesen ír arról, hogy primer immundefektusokban a génszintű diagnosztika miért nem nélkülözhető, és bemutatja a Magyarországon korábban elért eredményeket. Orv Hetil. 2018; 159(49): 2095–2112.

Restricted access
Authors: Endang W. Bachtiar, Ferry P. Gultom, Atika Rahmasari and Boy M. Bachtiar

Aim

This study aims to analyze the number Mutans Streptococci (MS) and its protein profile from the saliva of early childhood caries (ECC) and caries-free subjects.

Methods

MS counts were cultured from saliva samples, and the protein profile of MS was determined from ECC and caries-free subjects. The number of colonies were counted, and the protein bands with the molecular weight of 13, 29, 39, 41.3, 74, and 95 kDa were determined by sodium dodecyl sulfate polyacrylamide gel electrophoresis method.

Results

We found that the number of colonies from saliva of ECC patients was higher than those caries-free (22.20 × 106 CFU/ml vs. 19.16 × 106 CFU/ml, p < 0.05). There are higher expression frequencies in protein 29, 39, 41.3, and 74 kDa of MS in ECC than caries-free subjects.

Conclusions

There is the higher number of MS colonies and difference of MS protein profile isolated from saliva among children with ECC and caries-free counterparts.

Open access

Absztrakt:

A cardiovascularis egészség szempontjából a negatív érzelmek közül a depresszió, a szorongás, a vitális kimerültség és az ellenségesség szerepét vizsgálták a leggyakrabban. A depresszió tünetei közül elsősorban a szomatikus tünetek, a szorongást illetően pedig elsősorban a generalizált szorongás és a pánik hozható összefüggésbe a szív- és érrendszeri betegségekkel. Myocardialis infarctuson átesett betegek interjúit elemezve azt találták, hogy vitális kimerültség előzi meg az infarktust, vagyis a fáradtság, az energiahiány, az ingerlékenység és egy általános demoralizáció együttese. A vitális kimerültség bizonyítottan hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához, és mindkét nemnél a szívbetegségek egyik legerősebb rizikófaktora. Az ellenségességet illetően a kutatások azt mutatták, hogy a harag elfojtása, valamint a harag destruktív kifejezése (mások hibáztatása) mutatott szoros összefüggést a szív- és érrendszeri betegségekkel. Az is igazolást nyert, hogy az ok-okozati összefüggés a negatív érzelmek és a szív- és érrendszeri betegségek között kétirányú, vagyis a szív- és érrendszeri betegségek megléte is hozzájárul a negatív érzelmek fokozódásához, és mindkét betegségcsoportban az alacsony szívritmus-variabilitás játssza a főszerepet. A tanulmány az Európai Irányelvek (2016) által a negatív érzelmek vizsgálatára javasolt kérdéssort is bemutatja. Orv Hetil. 2018; 159(48): 2005–2010.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A világon több mint 1 milliárd ember, ebből Magyarországon a 2011. évi népszámlálás alapján 500 000 ember él valamilyen fogyatékkal. Ezek az emberek veszélyeztetett csoportba tartoznak fogászati szempontból is, hiszen a funkcióveszteség következményeként a szájhigiéniás rutin és rendszeres fogorvosi kontroll nehezített. 2015 őszén a Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet által közösen működtetett fogorvosi rendelő került átadásra, hogy a rehabilitáció alatt állók szájhigiéniás felmérése, dentális és szájhigiéniás rehabilitációja is megtörténjen. Célkitűzés:aCélkitűzés: 608, rehabilitációs kezelés alatt álló beteg fogászati állapotának felmérése és sztomatoonkológiai szűrése, valamint szükség esetén kezelése történt meg. Ezáltal átfogó képet kapunk a rehabilitációra szoruló, fogyatékossággal élő betegek szájüregi állapotáról. Módszer:aMódszer: A fogorvosi klinikai vizsgálat WHO-ajánlás alapján történt: a DMF-T-számot, a fogászati ellátottságot, a szájnyálkahártyán látható elváltozásokat mértük fel. A 20 kérdésből álló kérdőív segítségével a szájhigiéniás rutinról, a fogorvoshoz járás gyakoriságáról, az étkezési szokásokról, a káros szenvedélyekről és a szociális háttérről nyertünk adatokat. Eredmények:aEredmények: Az ellátottság csupán alacsony szintjét figyelhetjük meg. A hiányzó fogak száma magas, viszont a fogazat pótoltsága alacsony. A DMF-T-szám 20,5, ebből a D-T = 2,6, M-T = 11,2, F-T = 6,7. A páciensek fogászati és szájnyálkahártya-elváltozások okozta panaszai minimálisak az általános fogászati állapotukhoz képest, nagy részük nem észlelt fogfájást az előző 12 hónapban. Az utolsó fogorvosi vizsgálat időpontja a betegek többségénél meghaladja a 12 hónapot. Következtetések:aKövetkeztetések: A fogyatékkal élő betegek szájhigiéniás állapota rossz, ennek oka, hogy fogászati terápiájuk, gondozásuk a mindennapi gyakorlatban nem megoldott. Orv Hetil. 2018; 159(52): 2202–2206.

Open access
Authors: Marcello Andrea Tipaldi, Gianluigi Orgera, Miltiadis E. Krokidis, Florindo Laurino, Fabio Capuano and Michele Rossi

A rare postoperative complication of aortic root replacement is pseudoaneurysm formation. Surgical repair may be rather challenging particularly in patients who are elder and with significant comorbidities. Endovascular approach may also be technically demanding, given the high blood velocity and the anatomical challenges of the area of the aortic root and the ascending aorta. We would like to describe a case of an 85-year-old patient with history of prosthetic graft aortic root replacement who had been developed a 7-cm pseudoaneurysm with sternotomy diastasis and extension in the subcutaneous tissue, 7 years after the initial operation. Given the comorbidities, open repair was not considered a valid option and successful endovascular repair with the use of a ventricular septal occluder plug followed. One-year follow-up confirmed satisfactory exclusion of the pseudoaneurysm with no migration of the endovascular device and no other complication. This is one of the rare cases on endovascular repair of an ascending aorta postoperative pseudoaneurysm.

Open access
Authors: Smiline AS Girija, Vijayashree Priyadharsini Jayaseelan and Paramasivam Arumugam

Carbapenems are administered as the final drug of choice for treating complicated nosocomial infections caused by multidrug-resistant Acinetobacter baumannii strains. It is currently a worldwide issue that metallo-β-lactamases (MBLs) as carbapenem-hydrolyzing enzymes are one of the major drug resistance mechanisms. This investigation is thus aimed to assess the prevalence and characterize the MBL-producing strains of A. baumannii both by phenotypic assays and by genotypic characterization. A total of 73 isolates of A. baumannii were phenotypically and genotypically characterized from patients (N = 1,000) with severe urinary tract infection. Tested strains were subjected to double disc synergy testing (DDST) by Kirby–Bauer disc diffusion method with imipenem (IMP) and IMP/EDTA combination discs. Plasmid DNA was molecularly screened for MBL-encoding bla IMP, bla VIM, bla GIM, and bla NDM genes by PCR for the genetic relatedness of the MBL genes with carbapenem resistance. Carbapenem resistance profile showed 100%, 45%, and 49% non-susceptibility against imipenem, doripenem, and meropenem, respectively. Altogether 42.46% (n = 31) of the isolates showed MBL production upon double disc phenotypic test with IMP and IMP/EDTA discs. The bla VIM and bla GIM were detected in 34.24% (n = 25) and 16.43% (n = 12) of the isolates, respectively, while the co-occurrence of bla VIM and bla GIM was 2.73% among the isolates. DDST-positive isolates showed 21.19% and 9.58% strains positive for bla VIM and bla GIM, respectively, whereas 1.36% of the strains for both genes. None of the strains yielded bla IMP and bla NDM genes. The findings of this study showed prevalence of carbapenem resistance among A. baumannii from urine samples and the frequency of bla VIM and bla GIM.

Restricted access

Absztrakt:

A primer immundefektusok (PID) ritka, veleszületett, többnyire öröklődő immunhiányos állapotok. Körülbelül 350 gén érintettsége mutatható ki ezen betegségeknél, amelynek következménye az immunsejtek számbeli és/vagy funkcionális csökkenése. A primer immunhiány gyakorisága napjainkban egyre nő. A PID kezelésében jelentős eredményeket értek el az immunglobulinpótlás és az őssejtterápia bevezetésével, ennek köszönhetően ezen betegek hosszú távú túlélése is megnövekedett. Mivel a PID-es betegek tovább élnek, mint néhány évtizeddel ezelőtt, több rosszindulatú daganatos megbetegedést is diagnosztizálunk náluk. PID-ben szenvedő gyermekek és felnőttek körében is a malignitás áll a fertőzések után a halálokok között a második helyen. Jelen munkánk során bemutatjuk a PID-es betegségekben előforduló gyakoribb rosszindulatú betegségeket és azok klinikai jellemzőit. Orv Hetil. 2018; 159(49): 2073–2078.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Egy súlyos betegség lelki megélésének, egyéni értelmezésének a vizsgálata fontos feladat, ugyanis ezen tényezők befolyásolhatják a megküzdéses válaszokat, illetve a betegség pszichés és szomatikus kimenetelét. A klinikai gyakorlatban a maladaptív reakciók szűrése, illetve a pszichés intervenciók hatékony megtervezése érdekében olyan, széles körben alkalmazható mérőeszközre van szükség, mely a betegséggel összefüggő érzelmi és kognitív reprezentációkat gyorsan, mégis kellően részletesen méri. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a Pictorial Representations of Illness and Self Measure teszt általunk kifejlesztett rajztesztverziója (PRISM-D) és utótesztje alkalmazhatóságának vizsgálata volt a klinikai gyakorlatban, daganatos betegek körében. Módszer: Vizsgálatunk során 150 fő, kezelés alatt álló daganatos beteggel vettük fel a Pictorial Representations of Illness and Self Measure rajztesztverzióját és annak utótesztjét. Eredmények: A teszten nyerhető kvantitatív adatok alapján a vizsgált személyek nagymértékű, betegségtől való lelki szenvedést éltek meg, bár e tekintetben a mintára nagyfokú heterogenitás jellemző. A betegek többsége negatív érzéseket társított a betegségéhez, úgymint distressz, félelem, szomorúság, bizonytalanságérzés. A betegségreprezentációk tekintetében megjelent a betegség jelzésként, akadályként, megoldandó feladatként, küzdelemként, veszteségként, csapásként és személyes kudarcként való interpretálása. A betegséget szimbolizáló kör mérete és térbeli elhelyezkedése alapján azonosíthatók a betegséget tagadó, illetve bagatellizáló betegek, továbbá a betegséget rendkívül súlyosnak megélő személyek is. Ezen információk feltárása a betegséggel való megküzdés és a betegségviselkedés szempontjából kiemelten fontos. Következtetések: Vizsgálatunk alapján a teszt mind a klinikai gyakorlatban, mind a kutatásokban jól alkalmazható, gyors és komplex információt nyújtó mérőeszköz, mely alkalmas a betegséggel összefüggő érzelmi és kognitív reprezentációk kvantitatív és kvalitatív mérésére kórházi környezetben, súlyos, akár verbálisan nehezen hozzáférhető betegek esetében is. Orv Hetil. 2018; 159(48): 2021–2030.

Restricted access
Authors: Ana Cristina Silvestre-Ferreira, Mário Cotovio, Mário Maia, Felisbina Queiroga, M João Pires and Aura Colaço

The Lusitano horse is an autochthonous Portuguese breed with a growing worldwide expansion. Our objective was to establish reference intervals for haematological parameters using the haematological cell counter LaserCyte (IDEXX). For this purpose, blood samples from 100 healthy adult horses (13 females and 87 males, ranging from 3 to 25 years of age) were analysed. The reference intervals were estimated following the ASVCP guidelines with the Reference Value Advisor software. The obtained reference intervals were 6.4–10.1 × 1012/L for red blood cells, 30.6–45.1% for haematocrit, 11.6–17.1 g/dL for haemoglobin, 42.8–53.2 fL for mean corpuscular volume (MCV), 15.5–20.8 pg for mean corpuscular haemoglobin (MCH), 33.7–39.4 g/dL for mean corpuscular haemoglobin concentration, 17.8–20.3% for red cell distribution width (RDW), 4.5–10.1 × 109/L for white blood cells, 2.2–6.0 × 109/L for neutrophils, 0.9–4.9 × 109/L for lymphocytes, 0.2–0.5 × 109/L for monocytes, 0.1–0.6 × 109/L for eosinophils, 0.0–0.1 × 109/L for basophils, 78.5–172.2 K/mL for platelets, 4.3–9.4 fL for mean platelet volume, 18.8–24.2% for platelet distribution width, and 0.06–0.12% for plateletcrit. LaserCyte equine reference intervals are transferable to the Lusitano horse for 18 of the 22 analytes studied. Regarding age, significant statistical differences were observed for MCV, RDW, neutrophils and lymphocytes between the mean values of young (3–6 years old), middle-aged (7–14 years old) and old (< 15 years old) age groups. MCH means were statistically significantly different between the three age groups. The haematological reference intervals established in this study might represent a valuable and applicable tool for haematological assessment of adult Lusitano horses, providing useful information that helps clinicians to interpret clinical data.

Restricted access
Authors: Tereza Zakova, Johana Rondevaldova, Andrea Bernardos, Premysl Landa and Ladislav Kokoska

Staphylococcus aureus is a major human pathogen that is responsible for both hospital- and community-acquired infections. Stilbenes are polyphenol compounds of plant origin known to possess a variety of pharmacological properties, such as antibacterial, antiviral, and antifungal effects. This study reports the in vitro growth-inhibitory potential of eight naturally occurring stilbenes against six standard strains and two clinical isolates of S. aureus, using a broth microdilution method, and expressing the results as minimum inhibitory concentrations (MICs). Pterostilbene (MICs = 32–128 μg/ml), piceatannol (MICs = 64–256 μg/ml), and pinostilbene (MICs = 128 μg/ml) are among the active compounds that possess the strongest activity against all microorganisms tested, followed by 3′-hydroxypterostilbene, isorhapontigenin, oxyresveratrol, and rhapontigenin with MICs 128–256 μg/ml. Resveratrol (MIC = 256 μg/ml) exhibited only weak inhibitory effect. Furthermore, structure–activity relationships were studied. Hydroxyl groups at ortho-position (B-3′ and -4′) played crucial roles for the inhibitory effect of hydroxystilbene piceatannol. Compounds with methoxy groups at ring A (3′-hydroxypterostilbene, pinostilbene, and pterostilbene) produced stronger effect against S. aureus than their analogues (isorhapontigenin and rhapontigenin) with methoxy groups at ring B. These findings provide arguments for further investigation of stilbenes as prospective leading structures for development of novel antistaphylococcal agents for topical treatment of skin infections.

Restricted access
Authors: András Gáspárdy, Viktoria Holly, Petra Zenke, Ákos Maróti-Agóts, László Sáfár, Ágnes Bali Papp and Endre Kovács

The authors studied the present status of Hungarian indigenous sheep breeds based on the genetic background of scrapie resistance. The aim of this investigation was to estimate the relative frequency of prion haplotypes, genotypes and risk categories, as well as to reveal the efficiency of the scrapie eradication programme achieved over the last decade. A novel approach in the characterisation of prion by using its genic variation was also implemented. The authors established that the proportion of deleterious sites (%) can be a useful indicator of the eradication programme. Based on a large sample size, it was confirmed that the scrapie resistance of the Cikta breed is low, and the classification of this breed according to risk category has not improved. However, the frequent genotype ARQ and risk category 3 can also be considered characteristic of the breed. The careful use of these genotypes is permitted and will contribute to the maintenance of breed diversity. The response of prion genic variation to selection for scrapie resistance in the other breeds (Tsigai, Milking Tsigai, White Racka, Black Racka and Gyimes Racka) was definitely successful.

Open access

Purpose

This study aimed to examine the effectiveness of CO2 laser-assisted sclerectomy surgery (CLASS) in eyes with primary open-angle glaucoma (POAG) showing progression in spite of maximal local antiglaucomatous therapy.

Materials and methods

Patients with progressive POAG received CLASS treatment. We performed CLASS on 15 eyes (eight males and seven females). The primary endpoint was the change in the intraocular pressure (IOP), and additionally best spectacle-corrected visual acuity (BSCVA), C/D ratio (cup-to-disc), as well as use of antiglaucomatous drops were also investigated. Following the preoperative assessment, measurements were performed at 6-month follow-up.

Results

The average preoperative IOP was 26.13 ± 6.79 mmHg that dropped to 9.57 ± 4.09 mmHg at 1 day. IOP was stable at 1 month, 3 months, and 6 months. The BSCVA decreased to the 1-day and 1-week follow-up but returned to its original value to the 1-month check-up. Preoperatively, all patients were on maximal antiglaucoma drop therapy, after CLASS none of the patients needed antiglaucomatous treatment at 1 month. However, at 3 months, one of them needed antiglaucoma drops. C/D ratio showed non-significant changes.

Conclusions

CLASS procedure was found to be effective in decreasing IOP in POAG patients whose IOP was not compensated with maximal antiglaucomatous local therapy; patients needed significantly less local therapy following the CO2 laser surgery.

Open access
Restricted access
Authors: Anna Stanitznig, Karsten Velde, Thomas Wittek and Sonja Franz

Two cattle were referred to the University Clinic for Ruminants of the University of Veterinary Medicine in Vienna. The main clinical sign in both cattle was dyspnoea with nasal stridor. Clinical examination of the upper respiratory tract was conducted, supplemented by ultrasonography, endoscopy and radiography. In addition, histological, bacteriological, and cytological examinations of different specimen materials were performed. The cow of Case 1 suffered from cystic nasal conchae, which was treated successfully by a laser technique. The cow of Case 2 also suffered from cystic nasal conchae. No surgery was performed in this case because the cyst opened spontaneously the day after diagnostic endoscopic procedures had been performed and the animal did not show any respiratory signs anymore. Pathological changes in the upper respiratory tract, such as nasal obstructions, should be included in the list of differential diagnoses in cattle showing respiratory distress.

Restricted access
Authors: Balázs Vincze, István Lázár, Péter Mezei, Sándor Almássy and Imre Tóth

Absztrakt:

A spontán haemothorax a vér felhalmozódását jelenti a mellüregben baleset vagy iatrogén okok hiányában. Egy 17 éves férfi beteg esetét ismertetjük, akinél a vérzés okaként többszörös kóros artériás összeköttetéseket találtunk a szisztémás keringés és a tüdőkeringés között. Az eset kapcsán rövid irodalmi áttekintést nyújtunk a kiváltó okról, valamint a haemothorax klinikumáról, illetve az ennek megoldásában szóba jövő intervenciós radiológiai módszerekről.

Restricted access
Authors: Hossein Namdar, Leyla Imani, Samad Ghaffari, Naser Aslanabadi, Najmeh Reshadati, Zhila Samani, Ghiti Davarmoin, Naser Moayyednia, Yalda Nazer, Shahla Sarhangzadeh and Ahmad Separham

Background

The early identification of patients with acute inferior ST-segment elevation myocardial infarction (STEMI) with high risk features is particularly important. Acute inferior STEMI may be associated with ST-segment depression in the left precordial leads (V4–V6). This study assessed prognostic value of ST-segment depression in these left precordial leads during the admission of patients with acute inferior STEMI treated with primary percutaneous coronary intervention.

Methods

This retrospective study enrolled 1,374 patients with acute inferior STEMI who underwent primary percutaneous coronary angioplasty between March 2011 and June 2014. The patients were divided into two groups: one group (n = 687) with left precordial ST-segment depression and the other (n = 687) without such ST-segment changes.

Results

The patients with left precordial ST-segment depression were older and had higher incidence of hypertension, diabetes mellitus, and higher levels of troponin. In-hospital mortality was higher in patients with left precordial ST-segment depression. Advanced coronary artery disease was more observed in these patients.

Conclusion

In patients with acute inferior STEMI treated with primary coronary intervention, left precordial ST-segment depression during admission of ECG is associated with more advanced coronary artery disease, and worse in-hospital clinical outcomes.

Open access
Authors: Shivanand Patil, Natraj Setty, Rangaraj Ramalingam, Jayasheelan Mambally and Cholenahally Nanjappa Manjunath

Objectives

Although rare, incidents of broken/dislodged fragment of various angioplasty hardwares, including catheters, guidewires, angioplasty balloons, and stents, are being increasingly reported in recent years. Since these broken fragments may cause life-threatening consequences for a patient, it is vital for an interventional cardiologist to be acquainted with different retrieval techniques. Here, we are reporting our observations of several incidents of device dislodgement/fracture during cardiac interventions and their retrieval using simple balloon method.

Methods

We present a study of eight patients in whom we attempted to retrieve dislodged/fractured cath-lab hardwares during cardiac interventions, using simple balloon method. These cases include two cases of balloon, three cases of stent, and three cases of guidewire dislodgement/fracture.

Results

Fractured/dislodged cath-lab hardwares were successfully retrieved using a simple balloon method in six out of eight cases (75%), without any need of other retrieval hardwares. We observed no major complications in any patient.

Conclusions

The balloon-assisted retrieval method is a simple, safe, and cost-effective way to avoid complications of endothelial injury, myocardial infarction, emergency coronary artery bypass graft, and sudden cardiac death. This study, particularly the context of retrieval technique used in each case, will offer valuable information to fellow interventional cardiologists.

Open access

Purpose

In the past decade, novel psychoactive substances (NPSs) gained a significant role on the contemporary drug scene. Synthetic cathinones and synthetic cannabinoids are the most common NPSs both in Hungary and worldwide. This study aims to provide a literature review on the Hungarian characteristics related to the use of these NPSs.

Materials and methods

Available literature regarding synthetic cathinone and cannabinoid use in Hungary was overviewed and structured into (a) epidemiological studies, (b) studies on the subjective and somatic effects, and (c) studies on toxicity and adverse consequences. Published papers between 2007 and 2017 were identified using PubMed and MATARKA search engines.

Results

One hundred twenty-six papers were identified and after exclusion, 54 papers remained for in-depth analysis. Most of the reviewed studies were providing epidemiological information regarding the NPSs of our interest. Hungarian prevalence rates were not higher than the European averages. Identified risks of these NPSs consisted of drug-induced psychosis, further severe psychiatric symptoms, and fatal overdose. Injecting of cathinones was also a commonly reported phenomenon, mostly among clients of needle-exchange programs.

Conclusion

Based on the reviewed body of research, necessary information is available to plan effective prevention and intervention programs and establishes specific therapeutic guidelines for the treatment of NPS users.

Open access
Authors: Márta Szegedi, Melinda Erdős and Ildikó Tar

Absztrakt:

Primer immundeficientiákban a társuló szájüregi manifesztációk leggyakrabban fogágybetegség, fogszuvasodás és szájnyálkahártya-betegségek formájában jelentkeznek. A fogszuvasodás kialakulására való fokozott hajlam elsősorban az immunglobulintermelés zavarával járó immunhiány-betegségeket jellemzi, míg a plakk jelenlétéhez köthető fogágybetegség phagocytadefektusokban gyakori. A fogak szerkezeti rendellenessége az apoptózis zavarával járó immunhiányos betegségekben fordulhat elő. A DNS-repair-mechanizmusok defektusával járó immundeficientiákban rosszindulatú szájüregi daganatok is kialakulhatnak. Orv Hetil. 2018; 159(49): 2079–2086.

Restricted access
Authors: Flóra Tímár Pásztor, Zita Borbényi, Bence Kővári, László Krenács and Klára Piukovics

Absztrakt:

Bevezetés: A közönséges variábilis immundeficiencia a primer veleszületett immunhiányos állapotok közül a leggyakoribb felnőttkorban manifesztálódó kórkép. A betegséget alacsony immunglobulinszintek, az ellenanyagképzés csökkenése vagy hiánya jellemzi. Klinikai megjelenése változó, visszatérő heveny és krónikus fertőzések dominálnak. Változatos autoimmun betegségek képében is manifesztálódhat, fennállása esetén szolid tumorok és extranodalis B-sejtes lymphomák előfordulása gyakori. A kórkép kezelése rendszeres immunglobulinpótlásból áll. Esetismertetés: A szerzők egy immun thrombocytopenia és autoimmun haemolyticus anaemia miatt évekig gondozott fiatal férfi beteg esetét mutatják be. Osztályos észlelésekor a láz és a thrombocytopenia dominált igen alacsony immunglobulin- és memória-B-sejt- (sejtfelszíni CD27+ antigén jelenléte) szintek mellett. Infekció, malignus betegség nem igazolódott. A közönséges variabilis immundeficiencia diagnózisát a hypogammaglobulinaemia szekunder okainak kizárását követően állították fel. A beteg rendszeres immunglobulinpótlásban részesült. Állapota romlásakor fokozódó hepatosplenomegaliát, pancytopeniát és hemophagocytosis szindróma laboratóriumi jeleit észlelték. Kiterjesztett terápiás erőfeszítése ellenére a beteg elhunyt, a halála előtt megismételt csontvelő-biopsziás minta poszt-mortem igazolta a perifériás T-sejtes lymphoma, tovább nem osztályozható diagnózisát cytotoxikus fenotípussal. A kórboncolás számos szervrendszer súlyos érintettségét írta le. Megbeszélés: A közönséges variábilis immundeficienciához társuló lymphoproliferatív betegségek szinte kivétel nélkül B-sejtes fenotípusúak, T-sejtes lymphoma társulásáról csak elvétve lehet adatot találni az irodalomban.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Egészségi állapotunk megőrzésében kulcsfontosságú a táplálkozás. Ezért a megfelelő étkezési szokások kialakítása igen fontos a serdülőkorban. Az étkezési magatartást olyan személyiségjegyek is befolyásolják, mint például az énhatékonyság, az optimizmus/pesszimizmus és az önkontroll. Célkitűzés: Célunk a serdülők étkezéssel kapcsolatos attitűdjeinek, magatartásának és az őket befolyásoló információforrásoknak a feltérképezése, valamint ezek szociodemográfiai és pszichológiai változókkal való kapcsolatának vizsgálata volt. Módszer: A résztvevők középiskolások voltak (n = 277; 54% fiú; átlagéletkor: 16 év; szórás = 1,25). Önkitöltős kérdőívünk szociodemográfiai, étkezési magatartásra, attitűdökre és információkra vonatkozó kérdéseket, valamint három pszichológiai skálát tartalmazott. Eredmények: Faktoranalízissel kialakítottuk az étkezési magatartás (egészségtudatos, nem egészségtudatos, nyersétel-alapú), az attitűdök (elutasító, ambivalens, elfogadó) és az információszerzés (laikus, szakértő, internet) főbb faktorait. A korrelációelemzések szerint bár a serdülők meglehetősen egészségtudatosak a táplálkozási magatartás és attitűdök terén, megjelenik az elutasítás és az ambivalencia is. Az énhatékonyság, az önkontroll és az optimizmus nemcsak az egészségtudatos magatartás és az elfogadó attitűd kialakulásában, hanem a nem egészségtudatos magatartás és attitűd elutasításában is szerepet játszott. Az egészségtudatos táplálkozási magatartás összefügg a jobb anyagi helyzettel, a szülők magasabb iskolai végzettségével, de kevésbé a nemmel. Az információválasztást részben szociodemográfiai változók is befolyásolják: a szakértői forrásokat elsősorban a lányok, a gimnazisták és a jó tanulók választják. Következtetések: Adataink felhívják a figyelmet, hogy a serdülők táplálkozási szokásainak megismerése rendkívül fontos nemcsak a magatartás, hanem az attitűd és az információ szintjén is. Ez az életszakasz a gyermekkori táplálkozási szocializáció szempontjából nagyon lényeges, hiszen egyre inkább autonómmá válnak a fiatalok döntései ezen a téren is. Orv Hetil. 2018; 159(51): 2183–2192.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A szerzők a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukémia/lymphoma regiszterben az elmúlt 35 év alatt (1983. január 1. és 2017. december 31. között) 4942 újonnan felismert, malignus hematológiai betegségben szenvedő, megyéjükben élő felnőtt beteg adatait rögzítették. A 4942 beteg között 640 akut myeloid leukémiás, 274 krónikus myeloid leukémiás, 287 polycythaemia verás, 378 essentialis thrombocythaemiás és 126 myelofibrosisos fordult elő. Célkitűzés: A regisztrált myeloid malignitásokban előfordult szolid tumorok ismertetése. Módszer: A leukémia/lymphoma regiszter társult tumorokra vonatkozó adatainak az elemzése. Eredmények: A 35 éves megfigyelési idő alatt 80 betegben, a myeloid malignitások 4,7%-ában fordult elő társult tumor, 23 akut myeloid leukémiás (3,6%), 18 krónikus myeloid leukémiás (6,6%), 16 polycythaemia verás (5,6%), 18 essentialis thrombocythaemiás (4,8%) és 5 myelofibrosisos (4,0%) betegben. Többes tumorok miatt a tumorok száma 84 volt. Huszonöt betegben a társult tumor a hematológiai malignitás felismerése után jelentkezett, 35-ben azt megelőzően, 20 beteg esetében a kétfajta malignitást egyidejűleg ismerték fel. Következtetések: A társult tumorok gyakorisága megyéjükben kissé elmarad az irodalomban ismertetett arányoktól. Az elemzett epidemiológiai adatok alapján több esetben ok-okozati összefüggés lehetősége merül fel a társulások létrejöttében.

Restricted access

Incidence of type 1 diabetes (T1D) is on the rise and yet, despite decades of research, the exact ethology of the disease still remains a mystery. The autoimmune reaction, which ultimately leads to the destruction of pancreatic beta cells, causing insulin deficiency and T1D, is a result of genetic susceptibility and environmental factors. Precisely, what are these environmental factors? Current popular opinion implies these pathogens, such as viruses, especially human enteroviruses, are a triggering factor. On the other hand, the hygiene hypotheses states in which the increase of autoimmune diseases, such as T1D, can, in fact, be explained by the decrease of infections, and infectious agents, more like viruses, actually serve as a defense mechanism, therefore, protect us from developing certain autoimmune diseases. Additionally, the relationship between the gut microbiota and autoimmune diseases is currently gaining increased interest including relative research now demonstrating how the guts immune system plays a crucial role in the development of autoimmune diseases. This literature review aims to evaluate these three popular suspects: Viral infections, hygiene and gut microbiota, in relation to their potential triggering effect on T1D and their close relationship to one another.

Open access

Fulminant hepatitis in pregnant women is one of the major public health issues and remains a challenging clinical problem with extremely high maternal and fetal morbidity and mortality, which, in parallel, viral factors are the most common cause of hepatic disorders and dysfunction during pregnancy that may lead to fulminant hepatic with a fast progression. Therefore, this review helps to inform clinicians about the current status of the incidence of fulminant hepatitis due to viral agents during pregnancy.

Open access

Absztrakt:

A transzfúzió gyakorlata jelentősen változott az elmúlt két évtizedben. A meglévő anémia és a perioperatív szakban alkalmazott transzfúzió a betegek gyógyulási esélyét csökkentik. A vértakarékos betegellátás programját a vérzés nagy kockázatával járó elektív sebészeti műtétekhez dolgozták ki szerte a világban. A műtét előtt az anémia, az elégtelen vasraktárak és a hemosztázis zavarának kezelése, a beavatkozás okozta vérvesztés csökkentése a program legfontosabb elemei. A vértranszfúzió egy egységenként történő adásának gyakorlata, az intraoperatív vérmentés, és a masszív transzfúziós protokoll, tranexámsav használata, a gondos sebészi hemosztázis, az intraoperatív hypothermia, acidózis elkerülése a program ugyancsak kiemelkedően fontos részei. A jelenlegi ajánlások a megszorító vörösvérsejt-transzfúziós gyakorlatot javasolják a hemodinamikailag stabil sebészeti és belgyógyászati betegeknél, miszerint transzfúzió adása nem szükséges, ha a hemoglobinszint több mint 70–80 g/l. A restriktív transzfúziós gyakorlat megfelelő lehet a legtöbb, anémia tüneteit nem mutató betegnél, csökkenti a transzfúzió adásának kockázatát és nem befolyásolja hátrányosan a mortalitást és morbiditást.. A restriktív transzfúziós gyakorlat megfelelő lehet a legtöbb anémia tüneteit nem mutató betegnek, csökkenti a transzfúzió adásának kockázatát és nem befolyásolja a mortalitást és morbiditást. A vértakarékos betegellátás bevezetése csökkentette az intraoperatív vérvesztést, vérfelhasználást, kórházi kezelés idejét és javította a betegellátás eredményességét. A programot sikeresen vezették be számos európai, amerikai és ausztráliai kórházban. Nincs kétség afelől, hogy kívánatos lenne ez hazánkban is.

Open access
Authors: Anna Lengyel, Anna Kosik, Éva Pinti, Csaba Lódi, Kálmán Tory, György Fekete and Irén Haltrich

Absztrakt:

A 9-es kromoszóma rövid karjának (9p) teljes vagy részleges triszómiáját a gyakoribb, élettel összeegyeztethető kromoszóma-rendellenességek között tartjuk számon. A szindróma valamennyi szervrendszert érintheti, az arc és a koponya fejlődési rendellenességeinek előfordulási gyakorisága a legmagasabb. Jellemző még a típusos arckarakter és az ujjakat, körmöket érintő elváltozások. Betegünk, egy 1 hónapos fiúcsecsemő kamrai sövényhiány (VSD), veleszületett csípőficam, sárgaság, elégtelen súlygyarapodás és diszmorfiás arcvonások miatt került felvételre. Megfigyelése alatt dekompenzációs tüneteket észleltünk. A kardiológiai konzílium jelentős VSD-t, aortaív-hypoplasiát, pulmonalis hypertoniát, dekompenzált keringési elégtelenséget és mérsékelt balkamra-diszfunkciót véleményezett. Rutin citogenetikai vizsgálat során egy szám feletti marker kromoszómát azonosítottunk. Fluoreszcens in situ hibridizációs (FISH-) vizsgálattal kimutattuk, hogy a marker a 9-es kromoszóma rövid karjával azonos. A gyermek karyotypusa: 47,XY,+der(9)dup(9)(p10p24)dn. Fokozódó állapotromlása és a magas műtéti kockázat miatt a beavatkozásra nem került sor; a kisgyermek rövid palliatív ellátást követően elhunyt. A gyermek klinikai képe, állapotának szokatlan súlyossága kiváló példája annak, hogy a genetikai anyag többletét okozó kromoszomális eltérések rendkívüli heterogén fenotípusokat okozhatnak. Ez a heterogenitás nem csupán a diagnosztikát nehezíti meg, hanem a terápia mértékének és jellegének, oki vagy palliatív voltának megítélését is, mely ezért minden esetben egyéni mérlegelést igényel. Orv Hetil. 2018; 159(47): 1994–2000.

Open access
Authors: Balázs Nemes, Réka P. Szabó, László Bidiga, Károly Kalmár Nagy, Lóránt Illésy and Anikó Szilvási

Absztrakt:

A veseátültetés utáni hosszú távú túlélést befolyásoló tényezők egyike az antitestmediált rejekció (ABMR). A szerzők áttekintést nyújtanak az ABMR jelenleg ismert diagnosztikai és kezelési hátteréről. A Debreceni és a Pécsi Egyetem transzplantációs központjainak együttműködése alapján áttekintik a 2013 és 2017 közötti időszakban végzett veseátültetések után kialakult korai ABMR-eseteket és a releváns közleményeket. A két központban összesen 454 veseátültetés történt. ABMR-diagnózist összesen 18 esetben állítottunk fel (4%). Minden esetben perkután biopszia történt. A betegek közül 22% volt primer, 78% retranszplantált eset. Az átlagéletkor 51,2 ± 6 év volt. A veseátültetés után az ABMR diagnózisáig eltelt idő 15,4 ± 22,1 hónap volt. A C4d-pozitivitást 7 esetben sikerült igazolni, ami az összes ABMR-eset 39%-a. Összesen 16 betegnél történt szteroidbolus + intravénás immunglobulin (IVIG) + plazmaferézis (PF) kezelés, a 6 debreceni beteg közül 5 kapott ezenfelül rituximabot és 1 alemtuzumabot. 9 (47,4%) beteg él működő beültetett vesével, 4 beteg meghalt (21%), és 5 került vissza művesekezelésre graftvesztés miatt (31%). Az ABMR veszélyes szövődmény a veseátültetés után. A diagnosztikus kritériumok sokáig változtak. A gold standard a szövettan. A C4d-esetekben is lehet akcelerált ABMR. A retranszplantáción átesett fiatalabb, preformált donorspecifikus antitesttel (DSA) jelentkező betegek és azok, akik EC-donorból kapnak vesét, kockázati csoportot jelentenek. A de novo DSA megjelenése, az átlagos fluoreszcenciaintenzitás (MFI) kinetikája lehet az a pont, amely felhívja a figyelmet az akut ABMR veszélyére. A rituximab hatékonyságát megkérdőjelezik, az új gyógyszerekkel (belatacept, bortezomib vagy ekulizumab) még nincs elég tapasztalat, vagy rendkívül drágák. Saját anyagunkban a 40% feletti gyógyulási arány kiemelkedően jó eredmény. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1913–1929.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az asthma bronchiale a szakirodalom alapján a szomatikus és a pszichés tényezők összefonódásával jellemezhető. Lényeges, hogy ezen betegcsoport egészségmagatartására releváns hatással lehet a szociális deficiteket kompenzáló virtuális világ. Célkitűzés: Célunk, hogy azonosítsunk olyan faktorokat, amelyeknek köszönhetően a jövőbeli intervenciók hatékonyabbá tehetik a betegellátást. Vizsgálni kívánjuk a közösségimédia- és internethasználatot, az önértékelést és a kötődéssel összefüggő szociodemográfiai tényezőket. Módszer: A vizsgálathoz az általunk magyarra adaptált Facebook Használati Kérdőívet, a Problémás Internethasználat Kérdőívet, a Rosenberg Önbecsülés Skálát és egy szociodemográfiai kérdőívet alkalmaztunk. A kutatásba 10 és 18 év közötti, 175 fő, asthma bronchialéban szenvedő gyermeket vontunk be (92 fiú, 83 lány). Eredmények: A Facebook használata elterjedtebb a lányok, a bölcsődébe járt, illetve a nem szoptatott gyermekek, mint a fiúk, a bölcsődébe nem járt, illetve a szoptatott gyermekek körében (p<0,01). Az internethasználatra ezek a tényezők nem gyakoroltak szignifikáns befolyást. Már az 1–7 napig tartó szoptatás is kötődést megerősítő hatással bír, ami megmutatkozik a kisebb mértékű közösségimédia-használatban, összevetve a nem szoptatott gyermekek értékeivel (p<0,01). Közepes erősségű, negatív kapcsolatot találtunk a Facebook-használat és a gyermekek száma a családban (ρ = –0,400; p<0,01), illetve az önértékelés és a Facebook-használat között (ρ = –0,475; p<0,01). A lakóhely nagysága és a Facebook-használat közepes erősségű, pozitív korrelációval jellemezhető (ρ = 0,492; p<0,01). Következtetések: A kötődési hiányokkal jellemezhető asthmás fiatalok valószínűbben használják a szociális visszacsatolásokat (feedbackeket) fokozottan nyújtó közösségi médiát önértékelésük és szociometriai státuszuk kompenzálására, főképpen a lányok. Védőfaktorként az élő, személyes kapcsolatok meglétét, valamint a korai életévekbeli anya–gyermek kapcsolatot emelhetjük ki. Orv Hetil. 2018; 159(47): 1971–1980.

Restricted access
Authors: Dávid Zakariás, Gábor Marics, Kata Kovács, Ágnes Jermendy, Barbara Vatai, György Schuster, Péter Tóth-Heyn, Attila Szabó J. and Csaba Lódi

Absztrakt:

A kritikus állapotú betegek kezelésében elengedhetetlen fontosságú a hemodinamikai monitorozás. Az utóbbi években az intenzív osztályos ellátás a technika fejlődésének köszönhetően ezen a területen is egyre inkább a nem invazív irányt követi. A néhány évtizeddel ezelőtt rutinszerűen bevezetett invazív hemodinamikai monitorozás használata a gyermek intenzív, valamint egyre több helyen a felnőtt intenzív ellátásban is csökkenő tendenciát mutat. A nem invazív monitorozás elterjedésének oka a biztonságossága, szövődménymentessége mellett a költséghatékonysága is. Összefoglalónk témája az elektromos kardiometrián (electric cardiometry) alapuló ICON® betegmonitor ismertetése, amely egy újonnan kifejlesztett nem invazív, hemodinamikai paramétereket mérő és regisztráló eszköz. Klinikai alkalmazhatósága kiterjed a csecsemő-, gyermek- és felnőttosztályos gyakorlatra is. Az ICON® elektromos kardiometriai monitor működési elve egyszerű: az aortában a vér vezetőképessége az idő függvényében változást mutat, az aortabillentyű nyitása előtt a vörösvérsejtek random elhelyezkedést mutatnak, míg kamrai kontrakció hatására párhuzamos irányultságot vesznek fel. Négy elektróda felhelyezését követően az eszköz a két állapot közti vezetőképesség-változást rögzíti, majd a kapott értékekből a perctérfogatot és a verőtérfogatot méri, valamint más cardiovascularis paramétereket (például szisztémás vascularis rezisztencia) számol a mellkasi elektromos bioimpedancia szívciklushoz kapcsolódó változásainak követésével. Az ICON® legfontosabb előnyei az azonnali és folyamatos mérési lehetőség, illetve a nem invazivitásból fakadó alacsony szövődményráta. Az ICON® új, ígéretes hemodinamikai eszköz az intenzív terápia területén. A nem invazív, valós idejű mérési módszerrel szinte azonnal felmérhető a betegek hemodinamikai statusa, így az optimális terápia indítása késlekedés nélkül elkezdhető. A pontosabb klinikai indikációk meghatározásához további kutatások folyamatban vannak. Orv Hetil. 2018; 159(44): 1775–1781.

Open access

Absztrakt:

A hasi szervek transzplantációja kiemelkedő szerephez jut számos kórkép gyógyítása esetén. Az elmúlt évtizedekben robbanásszerű fejlődés ment végbe a transzplantáció kapcsán tevékenykedő szakmák mindegyikét érintően. A szervtranszplantáció sikerének kulcsa több szakma specialistáinak szoros együttműködése. A csapatmunka a teljes folyamatot végigkíséri, a megfelelő technikai és humánerőforrás-lehetőségek biztosításától a beültetett szervek és recipienseik lényegében élethosszig tartó gondozásáig. Ezen folyamat fontos részei a diagnosztikus és az intervenciós radiológia. Az utóbbi lehetőségeit, szerepét foglaljuk össze a transzplantáció előtti és utáni kóros állapotok minimálisan invazív megoldásában. Érképleteken keresztül végzett – vascularis – és folyadékgyülemeket, epevezetékeket, húgyvezetékeket érintő – nonvascularis – intervenciók mellett az intervenciós onkológia egyes lehetőségei is említésre kerülnek az összefoglalóban, a hazai tapasztalatok és a nemzetközi irodalom tükrében. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1940–1947.

Open access
Authors: Attila Szatmári, Balázs Benedek, Tamás Perlaky, Krisztián Szalay, Imre Sallai, Gábor Skaliczki, Miklós Szendrői and Imre Antal

Absztrakt:

Bevezetés: A válltáji primer és áttéti csonttumorok miatt végzett humerus proximalis vég reszekciókat követő rekonstrukcióra több módszer (csontgraft, endoprotézisek) is használatos. Az új eljárások egyike az ízületi felszínek és az eltávolított, különböző hosszúságú humerus proximalis vég reverz vállprotézissel, adott esetben csontbeültetéssel kiegészített (kompozit eljárás) pótlása, az elérhető jobb vállfunkció reményében. Célkitűzés: A fenti eljárással általunk operált betegcsoport vállfunkciójának összevetése azon betegekkel, akiknél a reverz protézis indikációját degeneratív vállbetegség (rotátorköpeny-arthropathia) képezte. Továbbá annak vizsgálata, hogy a két csoport között mekkora különbséget találunk a vállfunkciót, stabilitást, a protézis megbízhatóságát illetően, azokat nem onkológiai jellegű értékelőrendszerekkel vizsgálva. Módszer: A vizsgálatban 23 beteg vett részt (13 férfi, 10 nő), akiket 2012 és 2016 között operáltunk intézményünkben. Közülük 15-nél rotátorköpeny-arthropathia volt a reverz protézis indikációja, míg 8 esetben tumoros elváltozás miatt végeztük a humerus vállközeli reszekcióját, illetve a protetizálást. Betegeink átlagéletkora 62,5 év volt (17–82), az átlagos utánkövetés időtartama pedig 23,5 hónap (5–57). Betegeinknél fizikális vizsgálatot végeztünk, az operált karjukról röntgenfelvételek készültek, valamint funkcionális pontrendszerek alapján rögzítettük és elemeztük az adatokat. Eredmények: A betegek által jelzett posztoperatív fájdalom mértéke csaknem megegyezett a két csoportban, azonban csak a rotátorköpeny-arthropathiás csoportban voltak olyan betegek, akik gyógyszeres fájdalomcsillapításra szorultak. Várakozásunkkal összhangban tumoros betegeink esetén mindhárom pontrendszerben valamelyest alacsonyabb értékeket kaptunk. A tumoros betegek az elért eredménnyel elégedettek voltak. Következtetések: A humerus proximalis vég reszekciókat követően a reverzprotézis-beültetés esetenként csontallografttal kiegészítve a rekonstrukció megbízható módszere, mely az elérhető funkciókat és a megbízhatóságot illetően megközelíti a nem tumoros indikációval vállprotetizált betegeknél tapasztalhatókat. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1838–1843.

Open access
Authors: László Wagner, István Wittmann, László Piros, Réka P. Szabó and Péter Szakály

Absztrakt:

A cukorbetegség számos vesebetegség kockázatát növeli. A legjelentősebb a diabeteses nephropathia, de ischaemiás vesebetegséget, krónikus pyelonephritist és papillanecrosist is okozhat. A diabeteses nephropathia prognózisa a ma alkalmazott kezelés mellett sokat javult, ennek ellenére még az egyik leggyakoribb oka a dialízisnek és a veseátültetésnek. A diabetes további szövődményei közül elsősorban a cardiovascularis betegségek határozzák meg a mortalitást, de a cerebrovascularis események és az alsó végtagi amputációt igénylő obstruktív verőérbetegség is megemlítendő. A diabeteses retinopathia szinte mindig fennáll diabeteses nephropathia esetén, de a neuropathia is gyakori, illetve az érkárosodások gyakran kombináltan állnak fenn. Ezek miatt a betegek komplex kivizsgálást, követést és korai kezelést igényelnek. Ha transzplantáció indokolt, akkor érdemesebb azt preemptív módon végezni, illetve a legjobb eredmények az élődonoros veseátültetéstől várhatók. A szénhidrátháztartás zavarának különböző formáival találkozhatunk transzplantáció kapcsán: új keletű poszttranszplantációs diabetes alakulhat ki, de a recipiens diabetese is progrediálhat transzplantációt követően. A veseátültetés mellett hasnyálmirigy-átültetésre 1-es típusú diabetes okozta végstádiumú veseelégtelenségben kerülhet sor, a leggyakrabban szimultán módon, mely normoglykaemiát és inzulinindependenciát is eredményezhet, illetve a diabetes több másodlagos szövődményének progressziója is megállhat. A szervátültetést közvetlenül követő néhány hétben a betegek jelentős részében transzplantációhoz asszociált hyperglykaemia alakul ki, ennek oka sokszor átmeneti, azonban az immunszuppresszív kezelés és a beteg állapotának stabilizálódása ellenére a betegek akár harmadánál megmaradhat. Patogenezisében elsősorban inzulinszekréciós zavar játszik szerepet, de kifejlődéséhez inzulinrezisztencia is kell. Megelőzésében és kezelésében elsősorban inzulinkezelés segíthet, de más antidiabetikumok is szóba jöhetnek. Mind a kadáver, mind a vese-élődonorok esetén fontos a szénhidrát-anyagcsere felmérése. A szerzők a fenti állapotok magyar vonatkozásairól is beszámolnak összefoglalójukban. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1930–1939.

Open access
Authors: Réka Andó, Kornél Dános, Lili Lakatos, Péter Fritz, István Kucsera and László Tamás

Absztrakt:

A dirofilariosis egy élősködő fonalféreg által okozott fertőző betegség. Az emberi fertőzésekért – szúnyog csípésével közvetítetten – többnyire a Dirofilaria repens felelős, az eredeti behatolás közvetlen környezetétől nem messze kialakuló bőrdirofilariosist okozva (csomót). Az utóbbi időben az emberen észlelt dirofilariosis növekvő tendenciát mutat.

Esetismertetésünkben egy 35 éves nőbeteg néhány hete tartó halántéktáji fájdalmának és duzzanatának hátterében a bőr alatti zsírszövetbe és részben a temporalis izomba ágyazott fonalférget igazoltunk. A hosszas kivizsgálás alatt több lehetséges diagnózis is felmerült: orbánc, kezdődő herpes zoster fertőzés, arteritis temporalis. A végső eredményt a halántékrégió ultrahangvizsgálata szolgáltatta, mely helminthiasist véleményezett. Infektológus javaslatára sebészi feltárás és az elváltozás eltávolítása történt, melynek feldolgozása során egy nőstény fonalféreg igazolódott. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1844–1847.

Open access

Absztrakt:

Palpitációs panasz miatt vizsgált vietnami betegnél az EKG I-es típusú Brugada-jelet mutatott, felrostozott QRS-ekkel. A Brugada-EKG korai felismerése, majd a beteg arrhythmiakockázatának felmérése a legfontosabb feladat. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1848–1850.

Restricted access

Absztrakt:

A központilag koordinált vesecsereprogramokban krónikus vesebetegek cserélhetik el immunológiailag inkompatibilis élődonorjaikat egymással. Az ENCKEP (European Network for Collaboration on Kidney Exchange Programmes) COST Action 2016 szeptemberében kezdte meg működését, és azóta a nemzetközi kutatóhálózatnak sikerült feltárnia, hogy miként működnek a vesecsereprogramok Európában. Ezen tanulmány célja az ENCKEP COST Action eredményeinek összefoglalása és a tervezett hazai vesecsereprogramra nézve a tanulságok levonása. A COST Action számos workshopot tartott, illetve az első munkacsoportja két európai felmérést szervezett, amelyek eredményeit két kézikönyvben összegezte; ezeket az ismereteket dolgozza fel tanulmányunk. Európában jelenleg 10 országban működnek nemzeti vesecsereprogramok, a legrégebbi Hollandiában (2004 óta) és a legnagyobb az Egyesült Királyságban, ahol az elmúlt 10 évben több mint 700 vesét transzplantáltak a program keretében. Több ország jelenleg tervezi a nemzeti vesecsereprogram elindítását, illetve nemzetközi együttműködések is szerveződnek. A nemzeti vesecsereprogramok nagymértékben növelik a vesebetegek lehetőségeit az élődonoros átültetésre, de egy hatékony program létrehozásának érdekében számos orvosi, logisztikai, optimalizálási, etikai és jogi kérdést kell sikeresen megoldaniuk a szervezőknek. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1905–1912.

Open access
Authors: István Hartyánszky, Ferenc Horkay, Tivadar Hüttl, Levente Fazekas, Miklós Pólos, László Daróczi, Krisztina Heltai, Balázs Sax, Dávid Becker, Endre Németh, Béla Merkely and Zoltán Szabolcs

Absztrakt:

A szerzők rövid történeti áttekintést adnak a felnőttszív-átültetés nemzetközi és hazai fejlődéséről, megvilágítva párhuzamokat, kiemelve egy program evolúciójának sajátosságait. Megvizsgálják a Magyarországon transzplantációra kerülő recipiensek betegadatait, melyeket összehasonlítanak nemzetközi adatokkal. Céljuk bemutatni, hogyan változott az elmúlt öt évben a szívtranszplantáció eredményessége, és ezt milyen módszerekkel, a programban végrehajtott változtatások révén érték el. Ehhez 496 transzplantáció adatait vizsgálták meg, és hasonlították össze a nemzetközi adatokkal. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1869–1875.

Open access
Authors: Kata Szántó, Dániel Szűcs, Noémi Vass, Ágnes Várkonyi, Anita Bálint, Renáta Bor, Anna Fábián, Ágnes Milassin, Mariann Rutka, Zoltán Szepes, Ferenc Nagy, Tamás Molnár and Klaudia Farkas

Absztrakt:

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek gyakran serdülőkorban manifesztálódnak. A transzfer a betegek gyermekgyógyászati szakrendelésről történő átadását kísérő folyamatnak, a tranzíciónak az utolsó lépése, melynek kimenetelével ez idáig kisszámú tanulmány foglalkozott. Célkitűzés: Felmérni az általunk alkalmazott transzfer eredményességét gyermekszakrendelésről felnőttszakrendelésre átkerülő betegeink körében. Módszer: A Szegedi Tudományegyetem, I. Belgyógyászati Klinikára átkerült és gondozott betegek demográfiai és klinikai adatait elemeztük retrospektív módon. Az általunk vizsgált betegeknél a gyulladásos bélbetegség diagnózisa a gyermekgyógyászati ellátásban került felállításra. Klinikánkon a betegek transzferje során részletes egészségügyi dokumentáció elkészítése és átadása történt. Eredmények: 59 gyulladásos bélbeteg adatait elemeztük. Huszonhét esetben (45,7%) történt endoszkópia a transzferhez kötötten. A transzfer idejében a betegek 28,8%-ánál enyhe, illetve közepesen súlyos volt a betegség aktivitása, míg 71,2%-uk remisszióban volt. A betegek 58%-ánál kortikoszteroid indult, átlagosan 9,1 hónap után. Anti-tumornekrózisfaktor-terápia a gyermekgyógyászati ellátás alatt a betegek 24%-ánál lett bevezetve, és a betegek további 23%-ánál történt meg a felnőttellátás során, a transzfert követően átlagosan 28 hónapon belül. A betegek 70%-a részesült immunszuppresszív kezelésben a transzfer körüli időszakban. Sebészeti beavatkozásra 17%-ban volt szükség a transzfer után átlagosan 10,7 hónapon belül. Következtetés: Betegeink egyharmada aktív állapotban került át a felnőttellátásba. Fiatal betegeink 58%-a igényelt kortikoszteroidterápiát és 17%-a sebészeti beavatkozást a transzfert követő kevesebb, mint egy éven belül. Minden ötödik betegnél biológiai terápia indult a felnőttellátásban. A longitudinális tranzíció folyamatát alkalmazva valószínűleg volna esélyünk csökkenteni az átadásközeli terápiaeszkalációk számát és a relatíve magas sebészeti beavatkozási arányt. Orv Hetil. 2018; 159(44): 1789–1793.

Open access
Authors: Zalán Piski, Imre Gerlinger, Eszter Tóth, István Háromi, Nelli Nepp and László Lujber

Absztrakt:

Bevezetés: Az endoszkópos melléküregműtétek során alkalmazott orrtamponáló módszerek hatékonysága máig ellentmondásos témakör az irodalomban. Célkitűzés: Egy új típusú, kitozánt tartalmazó orrtamponnak a gyógyulási folyamatra gyakorolt hatását vizsgáltuk állatkísérletes modellen. Módszer: Vizsgálatunkban 10 nyúlon standard nyálkahártya-sérülést okoztunk, kétoldali endoszkópos orrüregi beavatkozás során. Az egyik orrfélbe kitozán orrtampont helyeztünk, míg a másik orrfél tamponálás nélkül maradt. Az eredmények értékelése a posztoperatív 12. héten történt orrendoszkópos vizsgálatokkal, illetve szövetmintavétellel. A szövetmintákat pásztázó elektronmikroszkóppal is vizsgáltuk, ennek során a csillókkal nem rendelkező vagy elhalt hámsejteknek az épen maradt hámsejtekhez viszonyított arányát százalékban határoztuk meg. Orrendoszkópiával a nyálkahártya ödémáját, pörkösödését és az orrváladék jellegét, valamint az adhaesioképződés mértékét vizsgáltuk. A tünetek súlyosságától függően 0-tól 3-ig terjedő pontszámokat osztottunk ki Berlucchi és mtsai pontozási rendszerének módosításával. A magasabb pontszámok jelezték a kedvezőtlenebb állapotot. Eredmények: Az adhaesiót vizsgálva a nem tamponált orrfeleknél mindössze 1 pont adódott (átlag: 0,1; standard deviáció [SD]: 0,32), míg a tamponált oldalon egyáltalán nem jelentkezett ez a tünet. A nem tamponált orrfelek pörkösödése 1 ponttal bizonyult kevesebbnek (9, átlag: 0,90; SD: 0,74), mint a tamponált orrfélnél (10, átlag 1,00; SD: 0,82). Orrváladék és nyálkahártya-ödéma nem volt észlelhető. Az elektronmikroszkópos vizsgálat alapján a százalékos értékek átlaga a tamponált oldalon 22,06% (SD: 0,25), míg a nem tamponált oldalon 36,11% (SD: 0,48) volt. A különbségek nem érték el a szignifikancia szintjét (p = 0,806). Következtetés: A kitozántampon vizsgálata során egyik állatban sem tapasztaltunk műtéti szövődményt. A tamponált és a tampon nélküli orrfelek nyálkahártyájának gyógyulása között nincs szignifikáns különbség ezen állatkísérletes modell alapján. Orv Hetil. 2018; 159(47): 1981–1987.

Restricted access
Authors: Amanda Illés, Balázs Nemes, Sándor Kovács and Antal Bugán

Absztrakt:

A vesetranszplantációhoz való viszony jelentősen befolyásolja a vesebetegek döntését a jobb életminőséget biztosító kezelés elfogadásában. Célunk a vesebetegek érzelmi-kognitív viszonyainak feltárása az egyes betegségstádiumok mentén. Vizsgálatunk 285 vesebeteg bevonásával készült. A vesebetegeknek három alcsoportját különítettük el: predializáltak, dializáltak és transzplantáltak. Elővizsgálatunk során egy 85 itemből álló attitűdkérdőívet alakítottunk ki, amelynek segítségével leírhattuk a betegeknek a betegségükhöz való kognitív-érzelmi viszonyulását. A transzplantáció előtt álló betegek körében a transzplantációval kapcsolatos negatív attitűdök jelentek meg. Ezzel szemben a már műtéten átesett betegek a veseátültetésről kifejezetten pozitívan vélekedtek. Sok beteg elutasítja a transzplantációt, ami összefüggést mutat a betegséggel és gyógyulással kapcsolatos attitűdökkel. Eredményeink azt mutatják, hogy a vesebetegek kognitív-érzelmi viszonyainak feltárása az orvosi diagnózis mellett jobb adherencia kialakítását teszi lehetővé, segíthet a jobb életminőséget biztosító vesepótló kezelés elfogadásában. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1898–1904.

Open access
Authors: Balázs Gieszer, Péter Radeczky, Áron Ghimessy, Attila Farkas, Kristóf Csende, Levente Bogyó, Levente Fazekas, Nóra Kovács, Ildikó Madurka, Ákos Kocsis, László Agócs, Klára Török, Tibor Bartók, Tamás Dancs, Nóra Schönauer, Krisztina Tóth, József Szabó, Noémi Eszes, Anikó Bohács, Krisztina Czebe, Eszter Csiszér, Sándor Mihály, Lajos Kovács, Veronika Müller, Jenő Elek, Ferenc Rényi-Vámos and György Lang