Browse

You are looking at 101 - 110 of 10,133 items

Authors: Cecília Czakó, Gábor Sándor, Hajnalka Horváth, Zsuzsanna Szepessy, Zoltán Zsolt Nagy and Illés Kovács

Absztrakt:

A különböző szerveket érintő betegségek gyógyításában szisztémásan alkalmazott gyógyszerek szemészeti mellékhatásai lehetnek tünetmentes elváltozások, azonban látást veszélyeztető kórképek is, mint a toxikus retinopathia vagy az opticus neuropathia. A szemészeti szűrővizsgálatok során a mellékhatások korai felismerésével a további progresszió és a maradandó látáskárosodás az esetek többségében megelőzhető. Összefoglaló közleményünkben a klinikai gyakorlatban széles körben használt gyógyszerek leggyakoribb és legjelentősebb szemészeti mellékhatásait ismertetjük. Célunk a gyógyszereket felíró orvosok tájékoztatása a terápia lehetséges szemészeti szövődményeiről, a szemészeti vizsgálatok fontosságáról és rendszerességéről. Orv Hetil. 2020; 161(23): 951–961.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A szívelégtelenség magas mortalitású, nagy betegpopulációt érintő, cardiovascularis betegség. A mortalitási adatok és azok változásai fontos információt jelentenek a kezelés hatékonyságának céljából. Célkitűzés: A szívelégtelenség miatti halálozás alakulásának és változásának tanulmányozása a 2010 előtti időszakhoz képest. Módszer: A 2017-ben szívelégtelenség miatt kezelt betegek számát, illetve mortalitási adatait elemeztem, a kórházi halálozást, valamint az 1–6–12 hónapos halálozást figyelembe véve. Az I50 és I42 BNO-kódokat vettem figyelembe, függetlenül attól, hogy az ápolást indokló fő- vagy mellékdiagnózisként szerepeltek. A mortalitásnál csak az összhalálozást értékeltem. Eredmények: A 2017. évben szívelégtelenség miatt szakorvosi ellátásban részesülők száma 1,1%-os prevalenciát adott. Ezen betegek kórházi halálozása 3,9% volt, míg az 1–6–12 hónapos halálozás 5,2–12–17%-nak adódott. Következtetések: A szívelégtelenség prevalenciája kisebb, mint a 2009-ben megadott 1,6%. Ez annak köszönhető, hogy most csak egy évet néztem, míg 2009-ben figyelembe vettük az előző 5 évben diagnosztizált szívbetegeket is, akik adott évben nem voltak szakorvosi ellátáson. A mortalitási adatok is jelentős javulást mutatnak 2009-hez képest, de még mindig a nyugat-európai értékek felett vannak. A javulás nagy valószínűséggel a túlélést nyújtó gyógyszerek jobb feltitrálásával, illetve a jobb adherenciával magyarázható. Orv Hetil. 2020; 161(24): 1012–1014.

Restricted access
Authors: Réka Borbála Tamás, Dóra Perczel-Forintos, Orsolya Máté and Zsuzsanna Gyenge

Absztrakt:

Bevezetés: A teljes populációt tekintve az alapellátásban és a szakellátásban megjelenők mintegy 25–30%-át teszik ki a „szomatizáló” betegek, akiknek testi tünetei mögött nem találnak orvosilag kimutatható szervi eltérést. A szomatikus panaszok gyakorisága az időskor mellett gyermek- és serdülőkorban a legmagasabb. A 7–12 év közötti gyermekek között a szomatikus tünetzavar jelenléte az alapellátásban közel 20%, a gyermekklinikák szakambulanciáin pedig 47%. A leggyakoribb szomatizációs panaszok a fejfájás, a hasfájás vagy a különböző végtagfájdalmak, amelyek magas komorbiditást mutatnak más mentális zavarokkal, elsősorban szorongásos megbetegedésekkel. A szomatizációs zavarok esetében mindig multikauzális problémáról van szó, amelynek kialakulásában a biológiai, környezeti és pszichés tényezők komplex módon kapcsolódnak össze. A tapasztalatok alapján a szomatizáló páciensek sokszor évekig vándorolnak az egészségügyi rendszerben, ahol adekvát kezelés hiányában legfeljebb gyógyszeres ellátásban részesülnek, így a panasz könnyen krónikussá válhat. Célkitűzés, módszer: Tanulmányunk célja a gyermekkori szomatizációs zavarok bizonyítottan hatékony kezelési módszereire vonatkozó legfrissebb szakirodalom áttekintése, különös tekintettel a komplex, pszichoterápiás lehetőségekre. Szemléltetésül egy szédüléssel, gastrointestinalis panaszokkal és alvászavarral küzdő serdülő fiú kognitív viselkedésterápiás kezelését ismertetjük. Megbeszélés: A hatékonyságvizsgálatok eredményei egyértelműen a kognitív viselkedésterápiát, valamint kiegészítésként a családterápiát/családkonzultációt javasolják a nagy gyakorisággal megjelenő szomatizációs zavarok adekvát kezelésére. A terápiás ellátás során a pszichoszociális stresszoroknak, az egészségszorongásnak, a katasztrofizáló gondolkodásnak a felismerésére és csökkentésére, az eredményes megküzdési és kommunikációs készségek kialakítására és az életkornak megfelelő aktivitás fenntartására kell fókuszálni. Következtetés: A biopszichoszociális szemléletű állapotfelmérés és kezelés kulcsfontosságú a szomatizáló betegeknél, hogy a megbetegedés kialakulásában és fenntartásában szerepet játszó pszichés és környezeti tényezőket feltérképezve, bizonyítottan hatékony kognitív viselkedésterápiában részesüljenek. Orv Hetil. 2020; 161(25): 1050–1058.

Open access
Author: Magyar Sebészet Szerkesztősége
Restricted access
Authors: Zsuzsa Győrffy, Sándor Békási, Noémi Szathmári-Mészáros and Orsolya Németh

Absztrakt:

A WHO által 2020. március 11-én hivatalosan is pandémiának nyilvánított COVID–19-járvány ismét felhívja a figyelmet a telemedicina lehetőségeire. Az új koronavírus-fertőzés megfékezése érdekében, az ellátórendszer működtetése során, a fertőződés kockázatának maximális csökkentése mellett új utakat, módszereket, platformokat kell találnunk. Célunk, hogy szakirodalmi összegzéssel és gyakorlati szempontú útmutatók révén, valamint a hazai telefogászat különleges példáján keresztül bemutassuk, milyen kísérletek történtek a COVID–19-járvány kapcsán a telemedicinának az ellátásba való bevonására mind a nemzetközi, mind pedig a hazai ellátórendszerek különböző szintjein. Mind a nemzetközi, mind a hazai adatok azt mutatják, hogy a telemedicina kiemelt szerepű lehet a triázs folyamatában, a fertőzöttek korai kiemelésében, diagnosztizálásában, ellátásában, betegútjának menedzselésében úgy, hogy a szakszemélyzet nem érintkezik a potenciálisan fertőzött páciensekkel. Ugyancsak fontos szerepe van a gondozott, krónikus betegséggel élő páciensek állapotának távoli monitorozásában, ellátásában és a veszélyeztetett egészségügyi dolgozói csoport ellátásba való visszakapcsolásában. A potenciális előnyök mellett nem szabad megfeledkeznünk a telemedicinális ellátás korlátairól, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy széles hozzáférhetősége miatt a veszélyhelyzet kapcsán kellő rugalmasságot adhat mind az alapellátás, mind a szakellátás számára. Éppen ezért mielőbb szükséges a hazai szakmai irányelveket, a jogi és a finanszírozási lehetőségeket e területen hosszú távon fenntartható módon is meghatározni.* Orv Hetil. 2020; 161(24): 983–992.

*Megjegyzés: A jelen cikk írását 2020. április 30-án zártuk le. A COVID–19-pandémia és az ezzel kapcsolatos kutatások, vizsgálatok dinamikusan változnak azóta is.

Open access
Authors: Anna Rieth, Aurél Ottlakán, Tamás Kovács, Brigitta Balogh and József Furák

Absztrakt:

A tracheobronchialis sérülések ritkák, de életveszélyes állapotot jelenthetnek. Leggyakoribb okaik a nyaki vagy mellkasi, nagy energiájú tompa trauma, a nehéz intubálás vagy az intratrachealis tubus és gyomorszonda együttes viselése. A korai diagnózis és a megfelelő kezelés életmentő lehet, e sérülések felismerése azonban az atípusos tünetek és a súlyos társsérülések miatt gyakran elhúzódik. Típusos esetekben a fizikális vizsgálat során progresszív, kiterjedt subcutan emphysema hívhatja fel rájuk a figyelmet. További nehézséget jelent, hogy a radiológiai jelek nem elég specifikusak, a komputertomográfiás felvételeken pedig a leggyakrabban csupán subcutan emphysema, pneumomediastinum vagy esetenként pneumothorax látható. Cikkünkben három eset kapcsán mutatjuk be a tracheobronchialis sérüléseket – egy baleseti, egy nehéz intubációs légúti sérülés, illetve egy tracheooesophagealis fistula kialakulása során. Az endotrachealis tubus ballonja a tracheafal rupturája mentén mindegyik esetben túlfújhatóvá vált, így a légút falán kívülre terjedt – ez a képalkotó vizsgálatokon láthatóvá is vált. Ez egy ritka, de direkt és egyértelmű jele a légúti sérüléseknek, mely alapján a trachea teljes falvastagságának szakadására lehet számítani. Cikkünkben a túlfújt ballon diagnosztikus jelentőségére szeretnénk rávilágítani. Orv Hetil. 2020; 161(25): 1063–1068.

Open access
Authors: Bálint Pordány, György Herczeg and Miklós Máté

Absztrakt:

Az új koronavírus által okozott COVID–19 tüdőgyulladással, heveny légzési elégtelenséggel vagy akár szepszissel járhat. Azoknál a betegeknél alakul ki gyakrabban súlyos állapot, akik valamilyen krónikus alapbetegségben szenvednek. Cikkünk célja felhívni a figyelmet azon esetekre, amelyek elemzése segíthet a COVID–19-tüdőgyulladás lefolyását és mortalitását befolyásoló faktorok felderítésében. Idős betegünk anamnézisében rectumexstirpatio szerepel intraoperatív reanimációval. 2020 januárjában egy időben igazolódott colon ascendens adenocarcinoma, illetve pulmonalis embolia. Hathetes, terápiás dózisú, kis molekulatömegű heparinos (LMWH-) kezelést követően elvégeztük a daganatos szegment reszekcióját. Intraoperatív sikeres reanimáció történt. A műtét után 15 nappal endoszkóposan nem csillapítható, spriccelő anastomosisvérzés miatt akut jobb oldali hemicolectomiát végeztünk. Ezt követően a lázas állapot hátterében COVID–19 igazolódott; tüneti kezelés mellett a beteg láztalanná vált. A továbbiakban anastomosisinsufficientia alakult ki, mely konzervatív terápia alkalmazása mellett szintén gyógyult. Három negatív SARS-CoV-2-vizsgálat után betegünket emittáltuk. Figyelemre méltó, hogy betegünk preoperatív tartós LMWH-kezelésben részesült; az aktív vérzés miatt gyógyszereléséből az angiotenzinkonvertálóenzim (ACE)-gátló elhagyásra került, majd ezt követően SARS-CoV-infekció alakult ki, de multimorbiditása ellenére is meggyógyult. A colorectalis carcinomák a lassan növekvő malignomák közé tartoznak ugyan, ám fontosnak tartjuk ezek megfelelő időben történő kezelését, még súlyos járványügyi helyzetben is. Nagy kihívás elé állít minden orvost a pandémia alatt a betegek megfelelő ellátása, de – mint esetünk is példázza – sikeres lehet a multimorbid betegek sebészeti ellátása is. További következtetésünk, hogy érdemes lenne vizsgálni a társbetegségek kezelésére használt gyógyszerek és a SARS-CoV-2 közötti azon interakciókat, amelyek befolyásolhatják a COVID–19-tüdőgyulladás kimenetelét. Orv Hetil. 2020; 161(25): 1059–1062.

Restricted access
Authors: Eloisa Sevilla, Raúl C. Mainar-Jaime, Bernardino Moreno, Inmaculada Martín-Burriel, Mariano Morales, Sara Andrés-Lasheras, Manuel Chirino-Trejo, Juan J. Badiola and Rosa Bolea

Abstract

The aim of this study was to estimate the prevalence of antimicrobial resistance (AMR) in Escherichia coli from a dog population in Spain and assess specific virulence factors. Susceptibility to 22 antimicrobials was tested along with the production of extended-spectrum β-lactamases (ESBLs) and AmpC in faecal isolates from 100 dogs. Virulence-related genes associated with attaching and effacing E. coli (eae, Stx1, Stx2) and extraintestinal pathogenic E. coli – ExPEC – (papC, hlyA and cnf1) were detected by PCR. At least one kind of AMR was observed in 73% of the isolates. The highest prevalences corresponded to penicillin (45%), aminoglycoside (40%) and non-extended spectrum cephalosporin (39%) classes. Multidrug resistance (MDR) was observed in 53.4% of the resistant isolates. No resistance to colistin was found. Production of ESBL/AmpC enzymes was detected in 5% of E. coli. Shiga toxin-producing E. coli were not observed, enteropathogenic E. coli were identified in only 12% of them, and ExPEC were found in 25%. Dog faeces can be a source of E. coli strains potentially presenting a threat to humans through their virulence factors or AMR. The non-hygienic keeping of animals may increase the risk of colonisation of such pathogens in humans.

Restricted access

Abstract

This paper reports the detection of the myxozoan species Myxobolus elegans Kashkovsky 1966 in common dace (Leuciscus leuciscus) that has not been previously listed as its host. The problem of differentiation of phenotypically similar Myxobolus species is addressed. During parasitological survey of common dace from the desalinated part of the Gulf of Finland at the city of Sestroretsk, Russia, numerous oval-shaped plasmodia, 0.2–0.4 mm in size, filled with Myxobolus spores were found on the gills. Pear-shaped myxospores were 15.4 (14.8–16.0) × 10.2 (9.6–10.9) µm in size with a rib on each valve. On the basis of spore morphology, the species appeared to be similar to M. elegans and Myxobolus hungaricus Jaczó, 1940. In order to identify the species, molecular genetic analysis was performed, and the species was identified on the basis of morphological characteristics and 18S rDNA data. The results obtained indicate that the Myxobolus species observed on the gills of dace is M. elegans. Thus, common dace is another valid host of M. elegans besides the type host, ide (Leuciscus idus).

Restricted access
Authors: Aleksandra Trościańczyk, Aneta Nowakiewicz, Sebastian Gnat, Magdalena Wójcik, Sylwia Wdowiak-Wróbel and Michał Kalita

Abstract

The aim of the study was to assess the incidence, resistance, virulence, and genotypic characteristics of Staphylococcus spp. residing in the gastrointestinal tract of dogs and cats, as a group of animals causing potential contamination of the urban space. A high percentage of strains resistant to penicillin (58%), oxacillin (9%) and tetracycline (60%) were found. All isolates resistant to penicillin, kanamycin, or chloramphenicol carried genes responsible for individual resistance (blaZ, aph(3′)-IIIa, and cat (pC194)/cat (pC223), respectively. The mecA gene was detected in 45% of the oxacillin-resistant Staphylococcus pseudintermedius strains. The amplification of DNA fragments surrounding rare restriction sites analysis demonstrated high heterogeneity of genotypic profiles correlating with phenotypic resistance profiles. Multilocus sequence typing analysis classified the methicillin-resistant S. pseudintermedius strains as ST71, ST890, and the totally new ST1047. The presence of a high level of resistance among Staphylococcus strains may suggest a potential risk of transfer of these bacteria between companion animals and humans.

Restricted access