Browse

You are looking at 111 - 120 of 10,081 items

Abstract

Social isolation damages the nervous system by weakening the antioxidant system and leading to behavioral disorders. Fennel (Foeniculum vulgare Mill.) is an herbal plant that has antioxidant and neuroprotective properties. The objective of this study was to evaluate the effect of fennel methanol extract and its major component trans-anethole on spatial learning and memory, anxiety and depression in male rats exposed to social isolation stress.

Rats were divided into six groups of Control (C), Fennel (F), trans-Anethole (A), Isolation, Isolation-F and Isolation-A. The rats were kept in the cage alone for 30 days to induce isolation. Fennel extract (150 mg/kg) and trans-anethole (80 mg/kg) were also gavaged during this period. At the end of the course, spatial learning and memory, anxiety and depression were measured by Morris water maze (MWM), elevated plus maze (EPM) and forced swimming test (FST), respectively.

Learning and memory were impaired in isolated rats. Swimming time and distance to reach the hidden platform in these animals increased compared with controls (P < 0.05). In the EPM test, the percentage of open arm entries and open arm time also decreased significantly in the Isolation group (P < 0.01). The immobilization time in FST also increased significantly in these animals compared with the Control group (P < 0.001). Fennel and trans-anethole were both able to eliminate these changes in isolated rats.

It is concluded that fennel and its major component, trans-anethole are suitable candidates for the prevention and treatment of stress-induced neurological disorders.

Restricted access

Abstract

Working with biodiversity data is a computationally intensive process. Numerous applications and services provide options to deal with sequencing and taxonomy data. Professional statistics software are also available to analyze these type of data. However, in-between the two processes there is a huge need to curate biodiversity sample files. Curation involves creating summed abundance values for chosen taxonomy ranks, excluding certain taxa from analysis, and finally merging and downsampling data files. Very few tools, if any, offer a solution to this problem, thus we present Taxamat, a simple data management application that allows for curation of biodiversity data files before they can be imported to other statistics software. Taxamat is a downloadable application for automated curation of biodiversity data featuring taxonomic classification, taxon filtering, sample merging, and downsampling. Input and output files are compatible with most widely used programs. Taxamat is available on the web at http://www.taxamat.com either as a single executable or as an installable package for Microsoft Windows platforms.

Open access

Abstract

Background

Thyroid cancer is the most common endocrine malignancy. Studies have observed an anti-cancer effect for vitamin D and found that polymorphisms of vitamin D receptors can influence the prevalence of various cancers. The present study investigated the serum level of vitamin D and FokI, BsmI and Tru9I polymorphisms of vitamin D receptors.

Methods

Forty patients with medullary thyroid cancer and 40 healthy controls were investigated. The genomic DNA of the subjects was extracted using saturated salt/proteinase K and investigated by PCR sequencing. Serum levels of vitamin D were evaluated by ELISA. The results were analyzed in SPSS and GraphPad Prism 5 software.

Results

The genotypic and allelic frequencies of FokI and BsmI polymorphisms showed no significant differences between test and control groups. For Tru9I polymorphism, Tt genotype and t allelic frequency in the test group were significantly different from those of the control group. Also, we found Tt genotype and t allelic frequency to be significantly associated with medullary thyroid cancer (MTC) type and the agressiveness of the disease. The average serum vitamin D level was 23.32 ng/mL and 18.95 ng/mL for patients and controls, respectively, and the difference between the two groups was statistically significant. Moreover, we found high serum vitamin D level to be associated with t allelic frequency.

Conclusions

Unexpectedly, the mean serum vitamin D level of the test group was significantly higher than that of the control group. Tru9I polymorphism was found to be significantly correlated with the prevalence of medullary thyroid carcinoma.

Restricted access

Abstract

Renal injury is reported to have a high mortality rate. Additionally, there are several limitations to current conventional treatments that are used to manage it. This study evaluated the protective effect of hesperidin against ischemia/reperfusion (I/R)-induced kidney injury in rats. Renal injury was induced by generating I/R in kidney tissues. Rats were then treated with hesperidin at a dose of 10 or 20 mg/kg intravenously 1 day after surgery for a period of 14 days. The effect of hesperidin on renal function, serum mediators of inflammation, and levels of oxidative stress in renal tissues were observed in rat kidney tissues after I/R-induced kidney injury. Moreover, protein expression and mRNA expression in kidney tissues were determined using Western blotting and RT-PCR. Hematoxylin and eosin (H&E) staining was done for histopathological observation of kidney tissues. The data suggest that the levels of blood urea nitrogen (BUN) and creatinine in the serum of hesperidin-treated rats were lower than in the I/R group. Treatment with hesperidin also ameliorated the altered level of inflammatory mediators and oxidative stress in I/R-induced renal-injured rats. The expression of p-IκBα, caspase-3, NF-κB p65, Toll-like receptor 4 (TLR-4) protein, TLR-4 mRNA, and inducible nitric oxide synthase (iNOS) was significantly reduced in the renal tissues of hesperidin-treated rats. Histopathological findings also revealed that treatment with hesperidin attenuated the renal injury in I/R kidney-injured rats. In conclusion, our results suggest that hesperidin protects against renal injury induced by I/R by involving TLR-4/NF-κB/iNOS signaling.

Restricted access

Abstract

Microvascular function has been assessed by determining the rhythmic oscillations in blood flow induced by the vasomotion of resistance vessels. Although laser-Doppler flowmetry (LDF) allows simple, non-invasive evaluation of this flow-motion in the cutaneous microcirculation, the temporal and spatial reproducibility of such assessments remains unclear.

In the present study, we investigated cutaneous flow-motion in three consecutive years in eight skin regions using LDF in six healthy young volunteers. The characteristic flow-motion frequency was determined using fast-Fourier transformation. Additionally, in two years a more traditional measure of microvascular reactivity, postocclusive reactive hyperemia (PORH) was evoked in the forearm after transient brachial artery occlusion (1–2–3 min) induced by cuff inflation.

Well-defined flow-motion was found in six regions showing significant differences in frequency: the highest flow-motion frequency was found in the frontal and temporal regions (8.0 ± 1.1 and 8.5 ± 1.0 cycles/min, cpm, respectively, mean ± SD) followed by the scapular, infraclavicular and coxal regions (7.5 ± 1.3; 6.7 ± 1.1 and 6.5 ± 1.2 cpm, respectively). The lowest, stable flow-motion was found in the posterior femoral region (5.5 ± 1.0 cpm), whereas flow-motion was detectable only sporadically in the limbs. The region-dependent flow-motion frequencies were very stable within individuals either between the body sides, or among the three measurements, only the infraclavicular region showed a small difference (114 ± 17%∗, % of value in 1st year; ∗P < 0.05). However, PORH indices differed after 2–3 min occlusions significantly in consecutive years.

We report that flow-motion frequencies determined from LDF signals show both region-specificity and excellent intra-individual temporal and spatial reproducibility suggesting their usefulness for non-invasive follow-up of microvascular reactivity.

Open access

Absztrakt:

A perioperatív fájdalomcsillapítás kérdésköre jelentős kihívás az egészségügyi ellátást végzők számára. A nem jól ellenőrzött, műtét utáni fájdalom szövődményekhez vezethet. A világszerte elterjedt szervezési módszer, az ’Acute Pain Service’ teamek kialakítása bizonyítottan növeli a posztoperatív fájdalomcsillapítás eredményességét. Összefoglalónk célja, hogy közlemények alapján leírja az akutfájdalom-kezelő szolgálat fogalmát, szervezeti struktúráját, minőségi kritériumait és a külföldön történt bevezetés modelljeit. Több adatbázisban történt keresés után PICO-technikával szisztematikusan áttekintettük az irodalmat, és 263 absztrakt került értékelésre. A világ számos országában működtetik a szolgálatot, alapvetően háromféle működési struktúrában. A személyzet aneszteziológusból és fájdalomterápiára specializálódott ápolószemélyzetből áll. A teamek működésének leírására 5 minőségi kritériumot hoztak létre, de fontos szerepe van a szolgálatnak a betegek és a személyzet oktatásában és a fájdalomterápiás protokollok kialakításában. Javasoljuk, hogy hazánkban is készüljön felmérés a szolgálatok működéséről és a minőségi kritériumok érvényesüléséről a posztoperatív fájdalomcsillapítási ellátás terén. Orv Hetil. 2020; 161(15): 575–581.

Open access

Absztrakt:

A COVID–19 vírussal kapcsolatos fertőzés ellátása egyre nagyobb kihívás elé állítja a hazai egészségügyi ellátórendszert és különösen a kritikus állapotú betegek ellátásáért felelős aneszteziológiai és intenzív terápiás szakmát. A hatékony ellátás elengedhetetlen feltétele az intenzív osztályos egészségügyi személyzet megóvása a fertőzés terjedésétől a mindennapi betegellátás során és az ezekkel kapcsolatos ismeretek széles körben való ismertté tétele. A szerzők gyakorlati szempontok alapján összefoglalják a COVID–19-betegek intenzív ellátásával kapcsolatos legfontosabb szervezési, kezelési és megelőzési teendőket. Orv Hetil. 2020; 161(17): 652–659.

Open access
Authors: Katalin Leiszter, Orsolya Galamb, Alexandra Kalmár, Sára Zsigrai, Gábor Valcz, Krisztina Andrea Szigeti, Barbara Kinga Barták, Zsófia Brigitta Nagy, Magdolna Dank, Zsolt Liposits, Péter Igaz, Zsolt Tulassay and Béla Molnár

Absztrakt:

A colorectalis carcinoma (CRC) az egyik leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedés világszerte. A sporadikus vastagbélrák incidenciája ötvenéves kor alatt alacsonyabb, majd az életkor előrehaladtával nő, továbbá jellegzetes klinikai, lokalizáció szerinti és molekuláris eltérést mutathat a nők és a férfiak között. Epidemiológiai és molekuláris biológiai kutatások eredményei szerint az ösztradiol (E2) által szabályozott jelútrendszer meghatározó szerepet játszik a CRC kialakulásában és prognosztikájában, döntően a vastagbélhámban domináns ösztrogénreceptor-bétán (ERβ) keresztül. Az ösztradiol emésztőrendszeri hatásai igen sokrétűek, az ép és tumoros vastagbélhámsejtekre gyakorolt hatását in vitro és in vivo vizsgálatok egyaránt igazolták. Az ösztrogénreceptor-alfával (ERα) ellentétben az ERβ aktivációja a sejtosztódást gátolja és az apoptózist fokozza, a béta-receptor kifejeződése ugyanakkor mind az élettani öregedés, mind a vastagbél kórállapotaiban megváltozhat. Az ösztradiol ERβ által közvetített daganatellenes hatása a sejtproliferáció gátlása, az apoptózis serkentése, az áttétképzés gátlása és gyulladáscsökkentő hatása révén valósulhat meg. Sejtkultúra- és állatkísérletes kutatások eredményei alapján az ösztrogénreceptor-bétára szelektíven ható receptormodulátorok (szelektív ösztrogénreceptor-modulátor [SERM]) és a fitoösztrogének új, hozzáadott kezelési lehetőséget jelenthetnek az idült gyulladással és a kóros sejtproliferációval jellemezhető colorectalis megbetegedésekben. Orv Hetil. 2020; 161(14): 532–543.

Open access
Authors: István László, Csilla Molnár, György Koszta, Tamás Végh, Ákos Fábián, Mariann Berhés, Marianna Juhász and Béla Fülesdi

Absztrakt:

A koronavírus-pandémia számos kihívással szembesíti az egészségügyi ellátószemélyzetet. A vírus cseppfertőzéssel terjed, és magas a virulenciája, ezért minden olyan beavatkozás, mely légúti aeroszolképződéssel jár, potenciálisan veszélyezteti az ellátásban részt vevők egészségét. A koronavírus-fertőzés mortalitása akár 10% feletti lehet, ezért a COVID–19-betegek körében gyakori a reanimáció. A reanimáció során fokozott a légúti aeroszolképződés valószínűsége, így magas az ellátószemélyzet fertőződésének a veszélye. Cikkünk célja, hogy gyakorlatorientált áttekintést adjon a koronavírussal fertőzött betegek újraélesztésének specialitásairól. Orv Hetil. 2020; 161(17): 710–712.

Open access