Browse

You are looking at 111 - 120 of 10,322 items

Absztrakt:

Bevezetés: Kórházi betegek körében a betegség okozta változások miatt a társas kapcsolatok átrendeződhetnek, erősödhetnek, de akár gyengülhetnek is. Ezen változások mérése, a szubjektíve megélt társas támogatás mértékének, elérhetőségének vagy akár az észlelt izolációnak a kimutatása fontos feladat, ugyanis ezen dimenziók összefüggnek a gyógyulási mutatókkal. Célkitűzés: A kutatás célja annak bemutatása, hogy az általunk fejlesztett PRISM-D rajzteszt hogyan alkalmazható az észlelt társas támogatás mérésére. További célkitűzés a teszten mért társas támogatás mutatóinak és a depresszió-, valamint a szorongásszint közötti kapcsolatnak a vizsgálata súlyos betegek esetében. Módszer: 194 súlyos, kórházi kezelés alatt álló beteg (daganatos, műtéti beavatkozást igénylő gyomor-bél rendszeri betegségben és krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek) esetében a PRISM-D rajzteszt, a STAI- és BDI-tesztek felvétele kórházi osztályokon. Eredmények: A vizsgálati személyek többsége megjelenítette a rajzteszten a társas támogatást (95,7%), jelentős hányaduk több körrel (64,0%) és nagyobbnak, mint a betegséget szimbolizáló kör (71,2%). Azok a személyek, akik nem jelenítettek meg egyetlen társas támogató személyt sem, szignifikánsan magasabb szorongásszintet éltek meg (STAI-S: p = 0,040, df = 181; STAI-T: p = 0,005, df = 153). A térbeli elhelyezkedést tekintve azok a betegek, akik az Ént és a betegséget szimbolizáló kör közé helyezték el a társas támogatást, alacsonyabb szintű szorongást és depresszív tüneteket éltek meg, mint akik a betegséget rajzolták közelebb, a társas támogatást távolabb (STAI-S: p = 0,016, df = 91; BDI: p = 0,027, df = 142). Következtetés: Eredményeink szerint a PRISM-D rajzteszt alkalmas az észlelt társas támogatás vizsgálatára, az Énhez és a betegséghez viszonyított szubjektív jelentőségének és észlelt közelségének mérésére, továbbá az észlelt szociális izoláció detektálására. Gyors, egyszerű mérőeszközként nagymértékben segítheti kórházi osztályokon a szűrést és a terápiás munkát. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1688–1696.

Open access

Absztrakt:

Az innováció és a találmány szabadalmaztatása manapság majdnem olyan fontos, mint egy eredeti kísérleti eredményt vagy klinikai megfigyelést jó folyóiratban közölni. Ez főleg olyan országokban fontos, mint Magyarország, amelynek „innovációs indexe” messze az EU-átlag alatt van. Ezért kutatóintézetek, oktató kórházak és kutatók is felelősek, mert még nem általános szokás egy új gyógyszerhatást vagy alkalmazható alapkutatási eredményt szabadalmaztatni a kongresszusi előadás vagy szaklapi közlés előtt. Ezt az innovációs folyamatot kutatólaboratóriumunk öt példájával illusztrálom, amelyek közül négyet sikerült szabadalmaztatni. A dopaminagonisták (például bromokriptin, L-deprenil) gyomor- és nyombélfekély-ellenes hatása bármennyire meglepő és újszerű volt is, a gyógyszereket gyártó vállalatok nem szabadalmaztatták, mert ezeket a molekulákat más klinikai alkalmazásra hozták eredetileg forgalomba. A pirazolszármazékok hosszan tartó (például 12–24 órás) gasztroprotektív hatása, valamint a vérlemezke-eredetű növekedési faktor és más, angiogenikus növekedési faktorok és az új angiogenikus szteroidok fekélygyógyulást serkentő hatása könnyen szabadalmaztatható volt, mint a szomatosztatinnak a szeptikus shock ellen védő hatása állatmodellekben, de ez még klinikai megerősítésre vár. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1658–1667.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Kocsis, Noémi Mezőlaki, Dorottya Porkoláb, Gábor Mohos, Erika Kis, János Varga, Eszter Baltás, Henriette Ócsai, Irma Korom, Erika Varga, István Balázs Németh, Lajos Kemény and Judit Oláh

Absztrakt:

Bevezetés: Az őrszemnyirokcsomó-biopszia (SNB) jelentősége az előrehaladott – 4 mm-nél vastagabb – melanomák kezelésében eddig vitatott volt a szakirodalomban. Manapság azonban az adjuváns terápiák alkalmazásának előfeltétele a regionális nyirokcsomók érintettségének szövettani igazolása. Ugyanakkor az SNB szükségességének kritériumai Magyarországon sem egységesek, van, ahol jelenleg a vastag melanomák esetén nem végzik el ezt a beavatkozást. Célkitűzés: Klinikánkon az elmúlt években konzekvensen elvégeztük az őrszemnyirokcsomók vizsgálatát 4 mm-nél vastagabb melanomák esetén is, így érdemesnek tartottuk értékelni, hogy ebben a betegcsoportban milyen arányban fordul elő a tájéki nyirokcsomók klinikailag nem, szövettanilag viszont detektálható áttéte. Módszer: A klinikánkon 2007 és 2011 között melanomával diagnosztizált 1133 beteg közül kiválasztottuk azokat a pácienseket, akiknek 4 mm-nél vastagabb primer tumoruk volt, és retrospektíven értékeltük a betegek demográfiai adatait, primer daganatuk klinikai, valamint szövettani jellegzetességeit az őrszemnyirokcsomó szövettani paramétereinek függvényében. Eredmények: Az 5 éves időszakban 116 olyan, melanomában szenvedő beteget diagnosztizáltunk, akinél vastag melanoma került sebészi kimetszésre. 78 páciensnél történt SNB, mely 50 esetben szövettanilag pozitívnak bizonyult. A betegek átlagos életkora közel 58 év volt. Következtetés: Klinikánkon évente tíz olyan, vastag melanomás beteget kezelünk, akinél az őrszemnyirokcsomó szövettani pozitivitása alapján igazoltuk a betegség metastaticus stádiumát. Eredményeink és a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján akár 100 körülire becsülhető azoknak a pácienseknek a száma Magyarországon, akiknél ezzel a patológiai stádiumot meghatározó módszerrel az adjuváns kezelés szükségessége megállapítható. A betegcsoport fiatal életkorát figyelembe véve, hatékony target/immunterápia adjuváns alkalmazásával eredményesebben csökkenthető lehet az elvesztett életévek száma, mint a belszervi metastaticus stádiumban megkezdett kezelésekkel. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1675–1680.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: József Szász, Szabolcs Szatmári, Viorelia Constantin, István Mihály, Attila Rácz, Imola Török, Előd Nagy, Krisztina Kelemen, Timea Forró, Beáta Baróti and Károly Orbán-Kis

Absztrakt:

Bevezetés: Parkinson-kórban gastrointestinalis zavarok a betegség minden stádiumában előfordulnak, gyakran évekkel a diagnózis felállítása előtt. Jelentőségük előrehaladott Parkinson-kórban nagy, mert az életminőséget tovább rontják, és korlátozhatják mind a hagyományos, mind az eszközös terápiás lehetőségeket. Célkitűzés: Előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegeknél jelentkező gastrointestinalis zavarok felmérése. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban 6 éves periódusban minden olyan, levodopára reagáló Parkinson-kóros beteg adatait elemeztük, akinél legalább napi 2 óra off állapot bizonyítható, az on állapot súlyossága a Hoehn–Yahr-skálán mérve legalább 3 pont, és legalább napi négyszer kapott levodopát különböző kombinációkban. A gastrointestinalis panaszokat a következő célzott kérdésekre adott igen-nem válaszok segítségével azonosítottuk: volt-e nyelészavar, étvágytalanság, gyomortáji diszkomfort, puffadás, korai jóllakottság, émelygés, hányás, székrekedés. Eredmények: A 286 beteget két csoportra osztottuk a gastrointestinalis panaszok jelenléte, illetve hiánya szerint. A legalább egy gastrointestinalis tünetre panaszkodó 181 beteg esetében szignifikánsan hosszabb volt a kórtartam (10,13 ± 4,03 vs. 7,4 ± 2,42 év), illetve súlyosabb a klinikai kép (hosszabb off periódusok: 4,03 ± 1,32 vs. 2,91 ± 1,02 óra, tartósabbak a dyskinesisek: 2,76 ± 0,91 vs. 1,83 ± 0,61 óra, magasabb a Hoehn–Yahr-pontszám). Ezek a betegek nagyobb levodopaadagokat kaptak nagyobb adagolási frekvenciával. A gastrointestinalis panaszok közül a székrekedés (59%) és a meteorismus (32,5%) volt a leggyakoribb. A panaszok nagy többsége szignifikánsan gyakrabban fordult elő a dyskinesises betegeknél. Következtetés: A tápcsatorna működésére vonatkozó panaszok gyakoriak előrehaladott Parkinson-kórban. Ezek felmérése a rutinvizsgálat szerves része kell, hogy legyen. Meg kellene határozni a betegek gastrointestinalis profilját, interdiszciplináris megközelítésben, a megfelelő klinikai és paraklinikai módszerekkel. A gastroparesis és a dyskinesisek közötti kapcsolat fontos láncszem lehet az előrehaladott Parkinson-kór patomechanizmusában, ennek tisztázására további vizsgálatok szükségesek. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1681–1687.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Xantus, Allen Penny, Sharon E. Norman and Péter László Kanizsai

Absztrakt:

Az angliai Committee for Quality Improvement anyagi támogatást nyújt azon sürgősségi osztályoknak, ahol a felnőtt, szeptikusnak véleményezett betegek a beérkezéstől számított 1 órán belül kapnak széles spektrumú antibiotikumot és 30 ml/kg-os krisztalloidbolus-infúziót. A fentihez hasonló egyórás célkitűzés számos más európai országban, az Egyesült Államokban és Ausztráliában is meghatározó minőségi mutatóvá vált, ugyanakkor szinte megjelenésének pillanatában éles támadások kereszttüzébe került, ugyanis az ajánlást alátámasztó bizonyítékok egyrészt nem feltétlenül vonatkoztathatók a sürgősségi ellátásra, másrészt valószínűleg idejétmúltak. A jelen cikk szerzői szisztematikus áttekintést terveztek annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy az 1 órán belül beadott, 30 ml/kg intravénás bolus krisztalloidinfúzió valóban jelent-e klinikai előnyt (a mortalitás vagy a kórházi ápolási idő tekintetében) felnőtt, sürgősségi osztályon diagnosztizált szeptikus betegek kezelése esetén. A kutatási protokollt a szerzők prospektív módon regisztrálták a PROSPERO-n. Két párhuzamos lépésben 5 elsődleges (Embase, CINAHL, Medline, PubMed és Cochrane Library) és több másodlagos adatbázist vettünk górcső alá a 2012 és 2019 közötti időszakban teljes szöveggel megjelent cikkek vonatkozásában. Amennyiben a kutatásnak sikerül minimum 15, az előre lefektetett beválogatási kritériumoknak megfelelő cikket azonosítani, a szerzők megkísérelnek egy fix- vagy randomeffektus-metaanalízist. Amennyiben ez nem lehetséges, Fisher-féle kombinált p-érték kerül kiszámításra, és narratív szintézis kerül közlésre. A sürgősségi keretek között végzett, magas szintű evidenciát produkáló kutatás segíthet annak a felnőtt szeptikus betegcsoportnak (valamint a pontos klinikai előnyöknek és/vagy iatrogén ártalmaknak) a beazonosításához, akiknek a kezelésében a 30 ml/kg bolus krisztalloidinfúzió klinikailag igazolt előnyöket eredményezhet. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1668–1674.

Restricted access

Abstract

It may take time to obtain a vaccine for the current COVID-19, and the virus genome may keep an evolution and mutations, so a universal and effective vaccine for the coronavirus may not be possible. Epidemiological studies reveal the infection of SARS and COVID-19 in children is less frequent and less severe than in adults. Childhood vaccine-mediated cross cellular immunity and immunomodulation might provide protection against the infections of COVID-19. These data suggest that herd immunization with children vaccines in adults may improve the adult cross cellular immunity and immunomodulation and improve their clinical presentation and prognosis. This can be also useful to cope with future pandemics.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Seyedeh Marzieh Jabbari Shiadeh, Leila Azimi, Taher Azimi, Ali Pourmohammad, Mehdi Goudarzi, Bahare Gholami Chaboki and Ali Hashemi

Abstract

Antibiotic resistance and especially multiresistance in Enterococci, is a serious public health issue especially in infections of immunocompromised patients. EfrAB is a heterodimeric multidrug ATP-binding cassette (ABC) transporter that causes endogenous resistance to antimicrobials including fluoroquinolones in Enterococcus spp. The aim of this study was to seek the gene expression rate and role of efrAB efflux pump in ciprofloxacin resistant Enterococcus faecalis and Multilocus Sequence Typing (MLST) of multiresistant isolates. Phenotypic and genotyping identification of 80 E. faecalis isolates were performed. Minimum inhibitory concentrations (MICs) to ciprofloxacin (CIP) were measured with and without carbonylcyanide 3-chlorophenylhydrazone (CCCP) by broth microdilution. After DNA extraction and sequencing for detection of efrA and efrB genes, the efrAB efflux positive isolates that were resistant to ciprofloxacin and showed decrease of ciprofloxacin MIC range were identified. Isolates that exhibited decrease in ciprofloxacin MIC range from two to ten folds were assessed for biofilm formation and finally, the expression levels of efrB, efrA genes were measured by quantitative Real-Time PCR (qRT-PCR). High rates of resistance to tetracycline and minocycline and low rates of resistance to the most antibiotics used in this study were detected. The results in this study indicated that the incidence of Multiple drug resistance (MDR) was 23.7% and all isolates that were resistant to ciprofloxacin revealed several degrees of overexpression in efrA and efrB genes. Our study found two ST480 and one ST847 in E. faecalis isolates. In conclusion, despite of low frequency of resistance to the most antibiotics and MDRs in our region, we found one ST480 isolate with resistance to eight antibiotics that also exists in other parts of the world.

Restricted access

Abstract

Urinary tract infections are one of the most common bacterial infections and rapid diagnosis of the infection is essential for appropriate antibiotic therapy. The goal of our study was to identify urinary pathogens directly by MALDI-TOF MS and to perform antibiotic susceptibility tests in order to shorten the period spent for culturing.

Urine samples submitted for culture to the Clinical Microbiology Laboratory were enrolled in this study. Urine samples were screened for leukocyte and bacteria amount by flow cytometry. Samples with bacterial load of 106–107/mL were tested directly by MALDI-TOF MS and antibiotic susceptibility tests (AST) were performed.

In total, 538 positive urine samples were evaluated in our study. MALDI-TOF MS identified the microorganism directly from the urine sample in 91.8% of these samples and the concordance rate of conventional identification and direct detection was 95.8% for Gram-negatives at the genus and species level. Escherichia coli (n:401) was the most frequently isolated microorganism, followed by Klebsiella pneumoniae (n:57). AST results were generated for 111 of these urine samples and the concordance was 90% and 87% for E. coli and K. pneumoniae, respectively.

Our results showed that screening of urine samples with flow cytometry to detect positive samples and identification of uropathogens directly by MALDI-TOF MS with an accuracy of over 90% can be a suitable method particularly for Gram-negative bacteria in clinical microbiology laboratories.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Ebrahim Ezzati, Saeed Mohammadi, Hassanali Karimpour, Javad Amini Saman, Afshin Goodarzi, Amir Jalali, Afshin Almasi, Kamran Vafaei and Rasool Kawyannejad

Introduction

Negligence of proper time and poor performance of resuscitation team can lead to more mortality and negative consequences of cardiac arrest, as well as less survival. This study was conducted with objective of determining the arrival time of physician and resuscitation team to survive the victims of cardiopulmonary arrest.

Materials and methods

In this prospective and descriptive-analytic study, the resuscitation performance and the arrival time of resuscitation team in 143 inpatients who had been diagnosed with witnessed cardiopulmonary arrest were examined using a researcher-made checklist. Data analysis was performed using parametric and non-parametric statistical tests and SPSS.

Results

Initial survival rate was 26.6%. In general, the mean time of physician’s presence after the code announcement in minutes and seconds was 02:31 ± 01:22. It was also 02:24 ± 01:15 in successful cases and 02:34 ± 01:25 in unsuccessful cases. Independent t-test did not show a significant difference between the physician’s presence time and the rate of initial successful resuscitation (p = 0.504). The time of first shock after observing ventricular fibrillation/tachycardia (in minutes and seconds) was 01:30 ± 00:47. According to independent t-test, the aforementioned time was less than the mean time (02:31 ± 01:22) of physician’s presence (p < 0.001).

Conclusions

In this study, the initial survival rate in comparison to other regions in the country was almost more favorable and it was similar to global norms. In this study, the starting time of resuscitation was within the acceptable range. There was no relationship between the presence of physician and the initial survival rate of patients, as well as the use of defibrillator (by physician compared to other team members) and intubation with the initial survival rate. This could indicate the adequate performance of resuscitation team in the absence of physician on the condition of having sufficient knowledge and skill.

Open access

Introduction

Sleep quality is an essential aspect in human health and function. Considering high prevalence of using smartphones and social networks among students and their impact on sleep quality, this study was conducted to determine the relationship between the overuse of cell phone and addiction to social networks and students’ sleep quality.

Materials and methods

This cross-sectional study was conducted in Kermanshah University of Medical Sciences, Kermanshah, Iran in 2018. Using cluster sampling, 321 students from different disciplines were selected. Data gathering tools consisted of the questionnaire of Pittsburgh Sleep Quality Index (PSQI). Cell phone use and addiction to social networks were assessed using Cell Phone Overuse Scale and a researcher-made questionnaire, respectively. Data were analyzed using SPSS software (version 19) and Pearson’s correlation test.

Results

The mean total score of sleep quality in students was 6.58 ± 1.05. There was a positive and significant correlation between sleep quality and social networks addiction score (p < 0.05, r = 0.5) and cell phone overuse (p < 0.05, r = 0.44); this is an inverse correlation, because higher scores of the total PSQI denote a lower sleep quality and, in Cell Phone Overuse Scale, higher scores shows overuse.

Conclusions

According to the findings of this study, there was a significant statistical relationship between the overuse of cell phone and social networks and students’ sleep quality. In other words, students who have had overuse of cell phones had poorer sleep quality. Therefore, providing effective educational programs to improve the sleep quality in this group is essential.

Open access