Browse

You are looking at 101 - 200 of 10,077 items

Authors: Ádám Perényi, Balázs Sztanó, Zsolt Bella, Ilona Szegesdi, Miklós Csanády, Éva Kelemen, Barna Babik and László Rovó

Absztrakt:

A jelenleg is zajló SARS-CoV-2 okozta pandémia miatt a betegek 6%-ában tartós gépi lélegeztetést igénylő légzési elégtelenség alakul ki. A későbbi felső légúti szűkület létrejöttének veszélye miatt „békeidőben” korai tracheotomia jönne szóba. A jelen helyzetben azonban a fokozott aeroszolképződéssel járó beavatkozások kerülendők, ezért a javallatok újragondolására van szükség. A nemzetközi ajánlások alapján alakítottuk ki saját eljárásrendünket. Orv Hetil. 2020; 161(19): 767–770.

Open access
Authors: Elham Abbasi, Hossein Goudarzi, Ali Hashemi, Alireza Salimi Chirani, Abdollah Ardebili, Mehdi Goudarzi, Javad Yasbolaghi Sharahi, Sara Davoudabadi, Ghazaleh Talebi and Narjes Bostanghadiri

Abstract

A major challenge in the treatment of infections has been the rise of extensively drug resistance (XDR) and multidrug resistance (MDR) in Acinetobacter baumannii. The goals of this study were to determine the pattern of antimicrobial susceptibility, bla OXA and carO genes among burn-isolated A. baumannii strains. In this study, 100 A. baumannii strains were isolated from burn patients and their susceptibilities to different antibiotics were determined using disc diffusion testing and broth microdilution. Presence of carO gene and OXA-type carbapenemase genes was tested by PCR and sequencing. SDS-PAGE was done to survey CarO porin and the expression level of carO gene was evaluated by Real-Time PCR. A high rate of resistance to meropenem (98%), imipenem (98%) and doripenem (98%) was detected. All tested A. baumannii strains were susceptible to colistin. The results indicated that 84.9% were XDR and 97.9% of strains were MDR. In addition, all strains bore bla OXA-51 like and bla OXA-23 like and carO genes. Nonetheless, bla OXA-58 like and bla OXA-24 like genes were harbored by 0 percent and 76 percent of strains, respectively. The relative expression levels of the carO gene ranged from 0.06 to 35.01 fold lower than that of carbapenem-susceptible A. baumannii ATCC19606 and SDS – PAGE analysis of the outer membrane protein showed that all 100 isolates produced CarO. The results of current study revealed prevalence of bla OXA genes and changes in carO gene expression in carbapenem resistant A.baumannii.

Restricted access
Authors: P. L. Latchman, G. Gates, J. Pereira, R. Axtell R, K. Gardner, J. Schlie, Q. Yang, T. Yue, A. Morin-Viall and R. DeMeersman

Abstract

Purpose

High central blood pressure is more predictive of cardiovascular disease (CVD) versus high peripheral blood pressure. Measures of central pressures (CPs) include, central systolic blood pressure (CSBP) and central diastolic blood pressure. Measures of central pressures augmentation (CPsA) include augmentation pressure (AP) and the augmentation index @ 75 beats·min−1 (AIx@75). Increased sympathetic tone (ST) is also associated with CVD. The low to high frequency ratio (LF/HF) is often used to determine sympatho-vagal balance. Given the association between ST, CPs, CPsA and CVD there is a need to understand the association between these predictors of CVD. The aims of this study were to examine the association between the LF/HF ratio, CPs, and CPsA in men and women collectively and based on gender.

Methods

We measured the LF/HF ratio, CSBP, AP, and AIx@75 in 102 participants (41F/61M). The LF/HF ratio was determined via power spectral density analysis. CSBP, AP, and AIx@75 were determined via applanation tonometry.

Results

The LF/HF ratio was inversely associated with AP (r = –0.26) and AIx @75 (r = –0.29) in the combined group of men and women. The LF/HF ratio was inversely associated with CSBP (r = –0.27), AP (r = –0.28), and AIx@75 (r = –0.32) in men, but not in women.

Conclusion

There is an inverse association between the LF/HF ratio, AP, and AIx@75 in men and women combined. The association between the LF/HF ratio, CSBP, AP, and AIx@75, differs based on gender.

Restricted access

Abstract

Introduction

Left ventricular (LV) twist is considered an essential part of LV function due to oppositely directed LV basal and apical rotations. Several factors could play a role in determining LV rotational mechanics in normal circumstances. This study aimed to investigate the relationship between LV rotational mechanics and mitral annular (MA) size and function in healthy subjects.

Methods

The study comprised 118 healthy adult volunteers (mean age: 31.5 ± 11.8 years, 50 males). All subjects had undergone complete two-dimensional (2D) Doppler echocardiography and three-dimensional speckle-tracking echocardiography (3DSTE) at the same time by the same echocardiography equipment.

Results

The normal mean LV apical and basal rotations proved to be 9.57 ± 3.33 and −3.75 ± 1.98°, respectively. LV apical rotation correlated with end-systolic MA diameter, area, perimeter, fractional area change, and fractional shortening, but did not correlate with any end-diastolic mitral annular morphologic parameters. The logistic regression model identified MA fractional area change as an independent predictor of ≤6° left ventricular apical rotation (P < 0.003).

Conclusions

Correlations could be detected between apical LV rotation and end-systolic MA size and function, suggesting relationships between MA dimensions and function and LV rotational mechanics.

Open access

Abstract

Introduction

During mammalian brain development, neural activity leads to maturation of glutamatergic innervations to locus coeruleus. In this study, fast excitatory postsynaptic currents mediated by N-methyl-d-aspartate (NMDA) receptors were evaluated to investigate the maturation of excitatory postsynaptic currents in locus coeruleus (LC) neurons.

Methods

NMDA receptor-mediated synaptic currents in LC neurons were evaluated using whole-cell voltage-clamp recording during the primary postnatal weeks. This technique was used to calculate the optimum holding potential for NMDA receptor-mediated currents and the best frequency for detecting spontaneous excitatory postsynaptic currents (sEPSC).

Results

The optimum holding potential for detecting NMDA receptor-mediated currents was + 40 to + 50 mV in LC neurons. The frequency, amplitude, rise time, and decay time constant of synaptic responses depended on the age of the animal and increased during postnatal maturation.

Conclusion

These findings suggest that most nascent glutamatergic synapses express functional NMDA receptors in the postnatal coerulear neurons, and that the activities of the neurons in this region demonstrate an age-dependent variation.

Restricted access

Abstract

Numerous studies indicate that smoking during pregnancy exerts harmful effects on fetal brain development. The aim of this study was to determine the influence of maternal smoking during pregnancy on the early physical and neurobehavioral development of newborn rats. Wistar rats were subjected to whole-body smoke exposure for 2 × 40 min daily from the day of mating until day of delivery. For this treatment, a manual closed-chamber smoking system and 4 research cigarettes per occasion were used. After delivery the offspring were tested daily for somatic growth, maturation of facial characteristics and neurobehavioral development until three weeks of age. Motor coordination tests were performed at 3 and 4 weeks of age. We found that prenatal cigarette smoke exposure did not alter weight gain or motor coordination. Critical physical reflexes indicative of neurobehavioral development (eyelid reflex, ear unfolding) appeared significantly later in pups prenatally exposed to smoke as compared to the control group. Prenatal smoke exposure also resulted in a delayed appearance of reflexes indicating neural maturity, including hind limb grasping and forelimb placing reflexes. In conclusion, clinically relevant prenatal exposure to cigarette smoke results in slightly altered neurobehavioral development in rat pups. These findings suggest that chronic exposure of pregnant mothers to cigarette smoke (including passive smoking) results in persisting alterations in the developing brain, which may have long-lasting consequences supporting the concept of developmental origins of health and disease (DoHAD).

Open access
Authors: P. Kovács, József Gábor Joó, V. Tamás, Z. Molnár, D. Burik-Hajas, J. Bódis and L. Kornya

Abstract

Purpose

We aimed to assess the etiological role of apoptotic genes Bcl-2 and Bax in the background of major obstetric and gynaecological diseases.

Methods

Placental tissue samples were collected from 101 pregnancies with intrauterine growth restriction and 104 pregnancies with premature birth with 140 controll samples from term, eutrophic newborns. In addition, gene expression assessment of the genes Bax and Bcl-2 was performed in 101 uterine leiomyoma tissue samples at our disposal with 110 control cases. Gene expression levels were assessed by PCR method.

Results

The expression of the Bcl-2 gene was decreased in placental samples with intrauterine growth restriction. Significant overexpression of the proapoptotic Bax gene was detected in samples from premature infants. Antiapoptotic Bcl-2 gene expression was found to be significantly increased in fibroid tissues.

Conclusion

Apoptosis plays a crucial role in the development of the most common OB/GYN conditions. Decrease in the placental expression of the antiapoptotic gene Bcl-2 may upset the balance of programmed cell death.

Open access
Authors: L. Yahaghi, Parichehreh Yaghmaei, N. Hayati-Roodbari, S. Irani and A. Ebrahim-Habibi

Abstract

Purpose

Betanin is a betacyanin with antioxidant and anti-inflammatory activities whose effects were investigated in a nonalcoholic steatohepatitis (NASH) model.

Main methods

Ninety-six male naval medical research institute (NMRI) mice were divided into eight groups (n = 12) including normal control, high fat diet (HFD), Sham, and positive control treated with trans-chalcone. Three experimental groups were treated with 5 mg/kg, 10 mg/kg or 20 mg/kg betanin, and a betanin protective group was also defined.

Results

Four weeks of HFD treatment resulted in steatohepatitis with associated fibrosis. Significant increase was observed in serum levels of triglycerides (TG), total cholesterol (TC), glucose, insulin, leptin, liver enzymes, malondialdehyde (MDA), furthermore insulin resistance and (sterol regulatory element-binding protein-1c) SREBP-1c were detected. Levels of high-density lipoprotein cholesterol (HDL-C), adiponectin, superoxide dismutase (SOD), catalase (CAT), and PPAR-α (peroxisome proliferator-activated receptor-α) considerably decreased. Treatment by betanin, particularly the 20 mg/kg dosage, attenuated these changes.

Conclusion

Betanin is a potential treating agent of steatohepatitis and works through up-regulation of PPAR-α, down-regulation of SREBP-1c, modification of adipokine levels and modulation of lipid profile.

Restricted access

Abstract

Exercise‐induced stem cell activation is implicated in cardiovascular regeneration. However, ageing limits the capacity of cellular and molecular remodelling of the heart. It has been shown that exercise improves structure regeneration and function in the process of ageing. Aged male Wistar rats (n = 24) were divided into three groups: Control (CO), High-intensity interval training (HIIT) (80–100% of the maximum speed), and continuous endurance training (CET) (60–70% of the maximum speed) groups. Training groups were trained for 6 weeks. The expression of the Nkx2.5 gene was determined by real-time (RT-PCRs) analysis. Immunohistochemical staining was performed to assess the C-kit positive cardiac progenitor and Ki67 positive cells. The mRNA level of Nkx2.5 was significantly increased in the CET and HIIT groups (P < 0.05). Also, cardiac progenitor cells positive for C-kit were increased in both the CET and HIIT groups (P < 0.05). Exercise training improved the ejection fraction and fractional shortening in both training groups (P < 0.05). This study indicated that training initiates the activation of cardiac progenitor cells, leading to the generation of new myocardial cells (R = 0.737, P = 0.001). It seems that C-kit positive cells in training groups showed an increase in the expression of some transcription factors (Nkx2.5 gene), representing an increased regenerative capacity of cardiomyocytes during the training period. These findings suggest that the endogenous regenerative capacity of the adult heart, mediated by cardiac stem cells, would be increased in response to exercise.

Restricted access

Abstract

The physiology of baroreceptors and chemoreceptors present in large blood vessels of the heart is well known in the regulation of cardiorespiratory functions. Since large blood vessels and peripheral blood vessels are of the same mesodermal origin, therefore, involvement of the latter in the regulation of cardiorespiratory system is expected. The role of perivascular nerves in mediating cardiorespiratory alterations produced after intra-arterial injection of a nociceptive agent (bradykinin) was examined in urethane-anesthetized male rats. Respiratory frequency, blood pressure, and heart rate were recorded for 30 min after the retrograde injection of bradykinin/saline into the femoral artery. In addition, paw edema was determined and water content was expressed as percentage of wet weight. Injection of bradykinin produced immediate tachypneic, hypotensive and bradycardiac responses of shorter latency (5–8 s) favoring the neural mechanisms involved in it. Injection of equi-volume of saline did not produce any responses and served as time-matched control. Paw edema was observed in the ipsilateral hind limb. Pretreatment with diclofenac sodium significantly attenuated the bradykinin-induced responses and also blocked the paw edema. Ipsilateral femoral and sciatic nerve sectioning attenuated bradykinin-induced responses significantly, indicating the origin of responses from the local vascular bed. Administration of bradykinin in the segment of an artery produced reflex cardiorespiratory changes by stimulating the perivascular nociceptors involving prostaglandins. This is a novel study exhibiting the role of peripheral blood vessels in the regulation of the cardiorespiratory system.

Restricted access

Abstract

Pituitary adenylate cyclase activating polypeptide (PACAP) is involved in development and reproduction. We previously described elevated PACAP levels in the milk compared to the plasma, and the presence of its specific PAC1 receptor in the mammary gland. This study aimed to determine PACAP and vasoactive intestinal peptide (VIP) levels in female suckling lambs compared to ewe plasma and mammary gland, as well as their age-dependent alterations. mRNA expressions of PACAP, VIP, PAC1 receptor and brain-derived neurotrophic factor (BDNF) were quantified in the milk whey and mammary gland. PACAP38-like immunoreactivity (PACAP38-LI) was measured in plasma, milk whey and mammary gland by radioimmunoassay, VIP-LI by enzyme-linked immunoassay. PACAP38-LI was 5, 6 times higher in the milk compared to the plasma of lactating sheep. It significantly increased in the lamb plasma 1 h, but returned to basal level 2 h after suckling. However, VIP mRNA was not present in the mammary gland, we detected the VIP protein in the milk whey. BDNF mRNA significantly decreased with age to approximately 60% and 25% in the 3- and 10-year-old sheep respectively, compared to the 3-month-old lambs. No differences were found between mammary and jugular vein plasma PACAP and VIP concentrations, or during the daily cycle. We propose a rapid absorption of PACAP38 from the milk and/or its release in suckling lambs. PACAP accumulated in the milk might be synthesized in the mammary gland or secreted from the plasma of the mothers. PACAP is suggested to have differentiation/proliferation promoting and immunomodulatory effects in the newborns and/or a local function in the mammary gland.

Open access

Abstract

Social isolation damages the nervous system by weakening the antioxidant system and leading to behavioral disorders. Fennel (Foeniculum vulgare Mill.) is an herbal plant that has antioxidant and neuroprotective properties. The objective of this study was to evaluate the effect of fennel methanol extract and its major component trans-anethole on spatial learning and memory, anxiety and depression in male rats exposed to social isolation stress.

Rats were divided into six groups of Control (C), Fennel (F), trans-Anethole (A), Isolation, Isolation-F and Isolation-A. The rats were kept in the cage alone for 30 days to induce isolation. Fennel extract (150 mg/kg) and trans-anethole (80 mg/kg) were also gavaged during this period. At the end of the course, spatial learning and memory, anxiety and depression were measured by Morris water maze (MWM), elevated plus maze (EPM) and forced swimming test (FST), respectively.

Learning and memory were impaired in isolated rats. Swimming time and distance to reach the hidden platform in these animals increased compared with controls (P < 0.05). In the EPM test, the percentage of open arm entries and open arm time also decreased significantly in the Isolation group (P < 0.01). The immobilization time in FST also increased significantly in these animals compared with the Control group (P < 0.001). Fennel and trans-anethole were both able to eliminate these changes in isolated rats.

It is concluded that fennel and its major component, trans-anethole are suitable candidates for the prevention and treatment of stress-induced neurological disorders.

Restricted access

Abstract

Working with biodiversity data is a computationally intensive process. Numerous applications and services provide options to deal with sequencing and taxonomy data. Professional statistics software are also available to analyze these type of data. However, in-between the two processes there is a huge need to curate biodiversity sample files. Curation involves creating summed abundance values for chosen taxonomy ranks, excluding certain taxa from analysis, and finally merging and downsampling data files. Very few tools, if any, offer a solution to this problem, thus we present Taxamat, a simple data management application that allows for curation of biodiversity data files before they can be imported to other statistics software. Taxamat is a downloadable application for automated curation of biodiversity data featuring taxonomic classification, taxon filtering, sample merging, and downsampling. Input and output files are compatible with most widely used programs. Taxamat is available on the web at http://www.taxamat.com either as a single executable or as an installable package for Microsoft Windows platforms.

Open access

Abstract

Background

Thyroid cancer is the most common endocrine malignancy. Studies have observed an anti-cancer effect for vitamin D and found that polymorphisms of vitamin D receptors can influence the prevalence of various cancers. The present study investigated the serum level of vitamin D and FokI, BsmI and Tru9I polymorphisms of vitamin D receptors.

Methods

Forty patients with medullary thyroid cancer and 40 healthy controls were investigated. The genomic DNA of the subjects was extracted using saturated salt/proteinase K and investigated by PCR sequencing. Serum levels of vitamin D were evaluated by ELISA. The results were analyzed in SPSS and GraphPad Prism 5 software.

Results

The genotypic and allelic frequencies of FokI and BsmI polymorphisms showed no significant differences between test and control groups. For Tru9I polymorphism, Tt genotype and t allelic frequency in the test group were significantly different from those of the control group. Also, we found Tt genotype and t allelic frequency to be significantly associated with medullary thyroid cancer (MTC) type and the agressiveness of the disease. The average serum vitamin D level was 23.32 ng/mL and 18.95 ng/mL for patients and controls, respectively, and the difference between the two groups was statistically significant. Moreover, we found high serum vitamin D level to be associated with t allelic frequency.

Conclusions

Unexpectedly, the mean serum vitamin D level of the test group was significantly higher than that of the control group. Tru9I polymorphism was found to be significantly correlated with the prevalence of medullary thyroid carcinoma.

Restricted access

Abstract

Renal injury is reported to have a high mortality rate. Additionally, there are several limitations to current conventional treatments that are used to manage it. This study evaluated the protective effect of hesperidin against ischemia/reperfusion (I/R)-induced kidney injury in rats. Renal injury was induced by generating I/R in kidney tissues. Rats were then treated with hesperidin at a dose of 10 or 20 mg/kg intravenously 1 day after surgery for a period of 14 days. The effect of hesperidin on renal function, serum mediators of inflammation, and levels of oxidative stress in renal tissues were observed in rat kidney tissues after I/R-induced kidney injury. Moreover, protein expression and mRNA expression in kidney tissues were determined using Western blotting and RT-PCR. Hematoxylin and eosin (H&E) staining was done for histopathological observation of kidney tissues. The data suggest that the levels of blood urea nitrogen (BUN) and creatinine in the serum of hesperidin-treated rats were lower than in the I/R group. Treatment with hesperidin also ameliorated the altered level of inflammatory mediators and oxidative stress in I/R-induced renal-injured rats. The expression of p-IκBα, caspase-3, NF-κB p65, Toll-like receptor 4 (TLR-4) protein, TLR-4 mRNA, and inducible nitric oxide synthase (iNOS) was significantly reduced in the renal tissues of hesperidin-treated rats. Histopathological findings also revealed that treatment with hesperidin attenuated the renal injury in I/R kidney-injured rats. In conclusion, our results suggest that hesperidin protects against renal injury induced by I/R by involving TLR-4/NF-κB/iNOS signaling.

Restricted access

Abstract

Microvascular function has been assessed by determining the rhythmic oscillations in blood flow induced by the vasomotion of resistance vessels. Although laser-Doppler flowmetry (LDF) allows simple, non-invasive evaluation of this flow-motion in the cutaneous microcirculation, the temporal and spatial reproducibility of such assessments remains unclear.

In the present study, we investigated cutaneous flow-motion in three consecutive years in eight skin regions using LDF in six healthy young volunteers. The characteristic flow-motion frequency was determined using fast-Fourier transformation. Additionally, in two years a more traditional measure of microvascular reactivity, postocclusive reactive hyperemia (PORH) was evoked in the forearm after transient brachial artery occlusion (1–2–3 min) induced by cuff inflation.

Well-defined flow-motion was found in six regions showing significant differences in frequency: the highest flow-motion frequency was found in the frontal and temporal regions (8.0 ± 1.1 and 8.5 ± 1.0 cycles/min, cpm, respectively, mean ± SD) followed by the scapular, infraclavicular and coxal regions (7.5 ± 1.3; 6.7 ± 1.1 and 6.5 ± 1.2 cpm, respectively). The lowest, stable flow-motion was found in the posterior femoral region (5.5 ± 1.0 cpm), whereas flow-motion was detectable only sporadically in the limbs. The region-dependent flow-motion frequencies were very stable within individuals either between the body sides, or among the three measurements, only the infraclavicular region showed a small difference (114 ± 17%∗, % of value in 1st year; ∗P < 0.05). However, PORH indices differed after 2–3 min occlusions significantly in consecutive years.

We report that flow-motion frequencies determined from LDF signals show both region-specificity and excellent intra-individual temporal and spatial reproducibility suggesting their usefulness for non-invasive follow-up of microvascular reactivity.

Open access

Absztrakt:

A perioperatív fájdalomcsillapítás kérdésköre jelentős kihívás az egészségügyi ellátást végzők számára. A nem jól ellenőrzött, műtét utáni fájdalom szövődményekhez vezethet. A világszerte elterjedt szervezési módszer, az ’Acute Pain Service’ teamek kialakítása bizonyítottan növeli a posztoperatív fájdalomcsillapítás eredményességét. Összefoglalónk célja, hogy közlemények alapján leírja az akutfájdalom-kezelő szolgálat fogalmát, szervezeti struktúráját, minőségi kritériumait és a külföldön történt bevezetés modelljeit. Több adatbázisban történt keresés után PICO-technikával szisztematikusan áttekintettük az irodalmat, és 263 absztrakt került értékelésre. A világ számos országában működtetik a szolgálatot, alapvetően háromféle működési struktúrában. A személyzet aneszteziológusból és fájdalomterápiára specializálódott ápolószemélyzetből áll. A teamek működésének leírására 5 minőségi kritériumot hoztak létre, de fontos szerepe van a szolgálatnak a betegek és a személyzet oktatásában és a fájdalomterápiás protokollok kialakításában. Javasoljuk, hogy hazánkban is készüljön felmérés a szolgálatok működéséről és a minőségi kritériumok érvényesüléséről a posztoperatív fájdalomcsillapítási ellátás terén. Orv Hetil. 2020; 161(15): 575–581.

Open access

Absztrakt:

A COVID–19 vírussal kapcsolatos fertőzés ellátása egyre nagyobb kihívás elé állítja a hazai egészségügyi ellátórendszert és különösen a kritikus állapotú betegek ellátásáért felelős aneszteziológiai és intenzív terápiás szakmát. A hatékony ellátás elengedhetetlen feltétele az intenzív osztályos egészségügyi személyzet megóvása a fertőzés terjedésétől a mindennapi betegellátás során és az ezekkel kapcsolatos ismeretek széles körben való ismertté tétele. A szerzők gyakorlati szempontok alapján összefoglalják a COVID–19-betegek intenzív ellátásával kapcsolatos legfontosabb szervezési, kezelési és megelőzési teendőket. Orv Hetil. 2020; 161(17): 652–659.

Open access
Authors: Katalin Leiszter, Orsolya Galamb, Alexandra Kalmár, Sára Zsigrai, Gábor Valcz, Krisztina Andrea Szigeti, Barbara Kinga Barták, Zsófia Brigitta Nagy, Magdolna Dank, Zsolt Liposits, Péter Igaz, Zsolt Tulassay and Béla Molnár

Absztrakt:

A colorectalis carcinoma (CRC) az egyik leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedés világszerte. A sporadikus vastagbélrák incidenciája ötvenéves kor alatt alacsonyabb, majd az életkor előrehaladtával nő, továbbá jellegzetes klinikai, lokalizáció szerinti és molekuláris eltérést mutathat a nők és a férfiak között. Epidemiológiai és molekuláris biológiai kutatások eredményei szerint az ösztradiol (E2) által szabályozott jelútrendszer meghatározó szerepet játszik a CRC kialakulásában és prognosztikájában, döntően a vastagbélhámban domináns ösztrogénreceptor-bétán (ERβ) keresztül. Az ösztradiol emésztőrendszeri hatásai igen sokrétűek, az ép és tumoros vastagbélhámsejtekre gyakorolt hatását in vitro és in vivo vizsgálatok egyaránt igazolták. Az ösztrogénreceptor-alfával (ERα) ellentétben az ERβ aktivációja a sejtosztódást gátolja és az apoptózist fokozza, a béta-receptor kifejeződése ugyanakkor mind az élettani öregedés, mind a vastagbél kórállapotaiban megváltozhat. Az ösztradiol ERβ által közvetített daganatellenes hatása a sejtproliferáció gátlása, az apoptózis serkentése, az áttétképzés gátlása és gyulladáscsökkentő hatása révén valósulhat meg. Sejtkultúra- és állatkísérletes kutatások eredményei alapján az ösztrogénreceptor-bétára szelektíven ható receptormodulátorok (szelektív ösztrogénreceptor-modulátor [SERM]) és a fitoösztrogének új, hozzáadott kezelési lehetőséget jelenthetnek az idült gyulladással és a kóros sejtproliferációval jellemezhető colorectalis megbetegedésekben. Orv Hetil. 2020; 161(14): 532–543.

Open access
Authors: István László, Csilla Molnár, György Koszta, Tamás Végh, Ákos Fábián, Mariann Berhés, Marianna Juhász and Béla Fülesdi

Absztrakt:

A koronavírus-pandémia számos kihívással szembesíti az egészségügyi ellátószemélyzetet. A vírus cseppfertőzéssel terjed, és magas a virulenciája, ezért minden olyan beavatkozás, mely légúti aeroszolképződéssel jár, potenciálisan veszélyezteti az ellátásban részt vevők egészségét. A koronavírus-fertőzés mortalitása akár 10% feletti lehet, ezért a COVID–19-betegek körében gyakori a reanimáció. A reanimáció során fokozott a légúti aeroszolképződés valószínűsége, így magas az ellátószemélyzet fertőződésének a veszélye. Cikkünk célja, hogy gyakorlatorientált áttekintést adjon a koronavírussal fertőzött betegek újraélesztésének specialitásairól. Orv Hetil. 2020; 161(17): 710–712.

Open access
Authors: Tamás Végh, István László, Marianna Juhász, Mariann Berhés, Ákos Fábián, György Koszta, Csilla Molnár and Béla Fülesdi

Absztrakt:

A 2019 decemberében kitört koronavírus-fertőzéses világjárványban megbetegedettek ellátása jelentős terhet ró az egészségügyre. Nemcsak azért, mert a betegek egy része intenzív terápiás ellátást igényel, hanem mert a betegség bármely súlyossági formájában szenvedő betegeknek sebészi kezelésre is szükségük lehet. Ennek megoldása pedig jelentős kihívás elé állítja az aneszteziológusokat. Ezen összefoglaló a sebészi kezelést igénylő betegek aneszteziológiai és perioperatív ellátásának gyakorlati aspektusait hivatott bemutatni. Orv Hetil. 2020; 161(17): 692–695.

Open access

Absztrakt:

A feltételezhetően 2019 végén Kínából indult és világjárvánnyá vált koronavírus-betegség (COVID–19) az egészségügyi ellátórendszer minden szegmensét érinti világszerte, így hazánkban is. Mivel az egészségügyi személyzet számos egészségügyi ellátás során kapcsolatba kerülhet vírusfertőzöttekkel is, járvány idején elengedhetetlenül szükséges, hogy a különböző területen dolgozó hazai szakemberek is naprakész információt kapjanak a vírusról és a fertőzésnek a betegellátást befolyásoló aspektusairól, a javasolt intézkedésekről. A jelen közlemény egy irodalmi összefoglaló, melyben a szerzők a jelenleg elérhető, idevágó hivatkozásokat dolgozták fel, szem előtt tartva a klinikumi ellátás járványügyi vonatkozásait. A feldolgozott publikációk alapján kijelenthető, hogy az elsődlegesen a fej-nyak régiót érintő beavatkozások során, kiemelten a forgó eszköz használatát is igénylő intervenciók esetét, elengedhetetlenül szükséges a beavatkozáskor a helyiségben tartózkodó összes munkatárs teljes védelme, egyszer használatos teljes öltözékkel, szemüveggel és speciális maszkokkal. Ezen felszerelések cseréje és a rendelő tisztítása minden beavatkozás után meg kell, hogy történjen, és erre a teljes ellátóteamet oktatással előre fel kell készíteni. Annak érdekében, hogy megelőzhetők legyenek a kezelések alatti keresztfertőzések és a szakemberek fertőzései, elengedhetetlen a munkaegészségügyi és infekciókontroll-intézkedések szigorú betartása. Orv Hetil. 2020; 161(17): 660–666.

Open access
Authors: Anita Korsós, Szilvia Kupcsulik, András Lovas, Péter Hankovszky, Tamás Molnár, Zsolt Szabó and Barna Babik

Absztrakt:

2019 decemberében új koronavírus okozta járvány ütötte fel a fejét a kínai Wuhanban. Az azonosított kórokozó egy új koronavírus, melyet „severe acute respiratory syndrome coronavirus 2”-nek, azaz SARS-CoV-2-nek neveztek el, az általa kiváltott légzési tünetegyüttes pedig a „coronavirus disease 2019”, azaz COVID–19 nevet kapta. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a járványt 2020 márciusában pandémiává minősítette. Áttekintettük a jelenleg elérhető nemzetközi irodalmat a COVID–19-járvány vonatkozásában. Írásunkban az új koronavírus diagnosztikájára és prognosztikájára vonatkozó releváns információkat összegezzük. Részletezzük a klinikai gyanú felvetéséhez szükséges anamnesztikus tényezőket és kezdeti vizsgálati eredményeket, a mikrobiológiai mintavétel módját, a molekuláris diagnosztikai tesztre – az arany standardnak minősülő ’real-time’ reverztranszkriptáz polimeráz-láncreakcióra (RT-PCR) – vonatkozó alapvető információkat, különös tekintettel a diagnosztikus tesztelést érintő, jelenleg érvényben lévő népegészségügyi szabályozásra. Hangsúlyt fektetünk továbbá a nagy rizikójú betegek paramétereire és felismerésük módjára. A COVID–19-pandémia Magyarországon is jelentős járványügyi és egészségügyi következményekkel járhat. A járvány lassítására irányuló epidemiológiai intézkedéseken túl a már fertőzött személyek időbeli felismerése és megfelelő kórházi ellátása mortalitási szempontból is kulcskérdés. A kritikus állapotú betegek esélyeit csak magas minőségű, körültekintő intenzív terápiás ellátással lehet javítani, s hogy a legjobbat tudjuk nyújtani, hasznos, ha felhasználjuk a már endémiás országokban dolgozó orvoskollégák tapasztalatait. Orv Hetil. 2020; 160(17): 667–671.

Open access

Absztrakt:

A „developmental origin of health and disease” (DOHaD-) teória 1986-ban jelent meg, összehasonlító epidemiológiai vizsgálatokkal bizonyítva a korai fejlődésben megmutatkozó kóros eltérések (például alul- vagy túltápláltság, csecsemőkori halálozás) statisztikai összefüggését felnőttkori nem kommunikábilis betegségek (például ischaemiás szívbetegségek, hypertonia) megjelenésével – és azóta széleskörűen elterjedt. A teória nagyon hasonló a hormonális imprinting koncepciójához, mely 6 évvel korábban jelent meg, és állatkísérletek alapján bizonyította a hormonszerű molekulákkal való perinatalis találkozás szerepét a felnőttkori endokrin és endokrin szabályozás alatt álló kóros jelenségek fellépésében. Ami mindkét teóriában azonos, az a perinatalis expozíció és a felnőttkori jelenség (betegség) összefüggése – ez az epigenetikai programozás zavarára utal. Barker a rendkívül fontos DOHaD-elmélet megalkotásakor már ismerte a hormonális imprintinget, amelyet a DOHaD lehetséges okának minősített, s ez bátoríthatta az elmélet kidolgozásakor. Barker szerint a DOHaD a nem fertőző betegségekre vonatkozik, de figyelembe véve, hogy a hibás hormonális imprinting az immunrendszer felnőttkori működését is alapvetően és életreszólóan befolyásolja, lehetséges a fertőző betegségek, sőt az élettartam érintettsége is. A perinatalis időszakon kívüli kritikus periódus még a pubertás, amikor hibás átprogramozódás fordulhat elő, de bizonyos, folyamatosan differenciálódó sejtrendszerekben (például az immunrendszerben) a hibás imprinting felnőttkorban is létrejöhet. A két teória nem versenyez egymással, de eltérő módszereket alkalmazva és azonos következtetésre jutva kiegészíti és támogatja egymást, számos betegség epigenetikai magyarázatát (hibás átprogramozás) adva meg. A DOHaD és előzménye, a hormonális imprinting tehát nemcsak teóriák, de realitások, melyeket a diagnosztikában éppúgy, mint a terápiában ajánlatos figyelembe venni. Végiggondolva az emberi alkotótevékenység tendenciáit, a DOHaD (és a hibás imprinting) jelentősége a közeli és távoli jövőben várhatólag növekedni fog. Orv Hetil. 2020; 161(16): 603–609.

Open access
Authors: Csaba Bence Farkas, Dávid Petrétei, Gergely Babinszky, Gábor Dudás, Gergő Szabó, Csaba Bognár and Márta Jäckel

Absztrakt:

A 2019. év végén, elsőként a kínai Vuhan városában megjelenő, SARS-CoV-2 béta-koronavírus okozta járványt 2020. március 11-én világjárvánnyá minősítette az Egészségügyi Világszervezet. Magyarországon 2020. március 4-én jelentették az első megerősített COVID–19-esetet, s március 15-én vesztette életét az első, új típusú koronavírussal fertőzött beteg. Az elhunyt halálának pillanatában nem állt rendelkezésre központi, egységes irányelv, mely tisztázta volna a szükséges óvintézkedések körét, illetve egyértelmű leírást nyújtott volna a tetem biztonságos kezeléséhez. A halottak patológiai osztályra való szállítása, tárolása, esetleges boncolása, majd végső nyughelyre helyezése, ezek mikéntje számtalan kérdést vet fel. A fertőző betegségekre, illetve a halottakkal kapcsolatos teendőkre vonatkozó hatályos jogszabályok nem tartalmaznak elégséges információt egy COVID–19-fertőzött beteg halála utáni feladatok végrehajtását illetően. Az országos tisztifőorvos március 19-én felfüggesztette a boncolások elvégzését, a törvényszéki boncolások kivételével, azonban a szállítás, tárolás továbbra is problémát jelent. Bár 2020. március 21-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyi Szakmai Kollégiumának Patológia Tagozata kiadott egy hivatalos eljárásrendet, az ebben foglalt ajánlások a szakirodalom szűkebb spektrumát reprezentálják, több helyütt kiegészítésre szorulnak. Sajnálatosan a nemzetközi szakirodalomban szintén – a fontosságához mérten – alulreprezentált a post mortem eljárásokra vonatkozó adat. További problémát jelent, hogy a járványok okozta krízishelyzetek áldozatainak kezelésére írt cikkekben a fellelhető algoritmusok a magyarországitól eltérő jogi környezet mellett eltérő szervezeti és erőforrásbeli lehetőségekkel számolnak, mely körülmények a hazai adaptálást jelentősen nehezítik. Cikkünkben a szakirodalmi összefoglaláson túl a COVID–19-gyanús, valószínűsített és megerősített páciensek kezelésében részt vevő egészségügyi dolgozók, valamint a potenciálisan érintett patológiai osztályok számára kivitelezhető, az ellátók biztonságát növelő javaslatokat, ajánlásokat fogalmazunk meg.* Orv Hetil. 2020; 161(17): 713–722.

Open access
Authors: Mariann Berhés, Ákos Fábián, István László, Tamás Végh, Csilla Molnár, Béla Fülesdi and György Koszta

Absztrakt:

A COVID–19-fertőzéses, kritikus állapotba került betegek körében a cardiorespiratoricus rendszer összeomlása a következő mechanizmusok útján történhet: (1) citokinvihar, haemophagocytosis – szeptikus sokk, (2) uralhatatlan hypoxaemia, (3) specifikus szervelégtelenségek, illetve többszervi elégtelenség részjelenségeként. Ebben az összefoglalóban a fenti állapotok ellátásának és megelőzésének jelenleg rendelkezésre álló terápiás opcióit tekintjük át. A szeptikus sokk kezelésére az utóbbi években egyre gyakrabban és biztató sikerességgel kerül alkalmazásra a citokinek eltávolítása CytoSorb-haemoperfusióval. A konvencionális, mechanikus lélegeztetéssel már nem kezelhető hypoxaemia esetén szóba jön az inhalált nitrogén-oxid (iNO), az inhalációs formában bejuttatott epoprosztenol és a venovenosus extracorporalis membránoxigenizáció (VV-ECMO). A többnyire késői fázisban fellépő szervelégtelenségek gyakori komponense az akut veseelégtelenség, amely a rendelkezésre álló folyamatos vesepótló kezelések valamelyikének indítását igényli. Orv Hetil. 2020; 161(17): 704–709.

Open access
Authors: Ákos Fábián, István László, Marianna Juhász, Mariann Berhés, Tamás Végh, György Koszta, Csilla Molnár and Béla Fülesdi

Absztrakt:

Jelenleg a COVID–19 kezelésére bizonyítottan hatékony terápia nem áll rendelkezésre. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül az ilyen vonatkozásban leginkább vizsgált gyógyszerek kerülnek bemutatásra. A felsorolt terápiás lehetőségek mindegyike kísérletinek tekintendő ebben a fázisban. Tekintettel a járvány súlyos népegészségügyi hatásaira, illetve az intenzív osztályon kezelt COVID–19-betegek potenciálisan fatális kimenetelére, ’off-label’ alkalmazásuk mégis megfontolandó. Orv Hetil. 2020; 161(17): 685–688.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A nyugtatószer-függőség az egész világban, így Magyarországon is egyre aggasztóbb méreteket ölt. Az egyéb függőségben is szenvedők, valamint a pszichiátriai betegek különösen veszélyeztetettek a gyógyszerfüggőség szempontjából. A probléma valós nagyságáról azonban kevés tudományos adattal rendelkezünk. Célkitűzés: Benzodiazepin hatóanyagú gyógyszerek használatának vizsgálata egy budapesti kórház pszichiátriai rehabilitációs és addiktológiai rehabilitációs osztályán kezelt betegei fogyasztási szokásainak felmérésével és összehasonlításával. Módszer: A vizsgálat alapjául a két osztály 103 betege által anonim módon, önkéntesen, interjú során kitöltött, a nyugtatószer-használati szokásokra, illetve az ezzel kapcsolatos viselkedésekre vonatkozó, 19 kérdésből álló kérdőív szolgált. Statisztikai analízis: A demográfiai adatok leírása az átlaggal és a szórással vagy százalékos arányok megadásával történt. A csoportok összehasonlítására a minta eloszlásának megfelelően t-próbát, Mann–Whitney-féle U-tesztet vagy khi-négyzet-próbát alkalmaztunk. Eredmények: A gyógyszerfüggőségre utaló tünetek, a többféle nyugtató együttes használata, valamint a nyugtatószedés alkoholfogyasztással történő kombinálása is nagyon gyakori volt mindkét osztály betegei között. Az eredmények ugyanakkor számos kérdésnél szignifikáns különbséget mutattak a két mintában. A gyógyszerabúzus szignifikánsan gyakrabban fordult elő az addiktológiai betegek között, valamint az illegális csatornákon történő gyógyszerbeszerzés is ehhez a betegcsoporthoz köthető. A szociális státuszra vonatkozó demográfiai jellemzők, közülük is kiemelkedő módon a lakhatás, jelentősen befolyásolja a nem orvosi rendelésre történő gyógyszerfogyasztást. Következtetések: Az eredmények a gyógyszerfüggőség gyakoriságára hívják fel a figyelmet az addiktológiai és pszichiátriai betegek között, jelezve, hogy sürgős lépések szükségesek a probléma visszaszorítása érdekében. Orv Hetil. 2020; 161(15): 594–600.

Open access
Restricted access
Authors: András Lovas, Péter Hankovszky, Anita Korsós, Szilvia Kupcsulik, Tamás Molnár, Zsolt Szabó and Barna Babik

Absztrakt:

A legújabb koronavírus-járvány a nagy esetszámban előforduló hypoxiás légzési elégtelen beteg miatt komoly kihívás elé állítja a gyakorló intenzív terápiás orvosokat. Mivel a COVID–19-megbetegedés kritikus állapotot okozó patomechanizmusában kiemelkedő helyen áll a tüdőgyulladás, a képalkotó vizsgálatok első helyen szerepelnek mind a diagnosztikában, mind a betegség lefolyásának utánkövetésében, illetve a lehetséges szövődmények felderítésében. Az eddigi irodalmi adatokat áttekintve bemutatjuk a mellkas-CT, a mellkasröntgen és a mellkasfali ultrahang jellemző eltéréseit, illetve ajánlásokat fogalmazunk meg a különböző vizsgálati modalitások használatának indikációira. A vírusfertőzés kezdeti, atípusos megjelenési képe a CT-vel észlelt, jobb alsó lebenyi, perifériás, többgócú tejüveghomály, amely hamar kétoldali, a középső és az alsó tüdőmezőket érintő elváltozássá fajul. A betegség progressziójával nő a konszolidált területek aránya, majd fibroticus rajzolatfokozódás jelenik meg. A SARS-CoV-2 vírus miatti speciális infekciókontroll-szabályok miatt a betegágy melletti ultrahangvizsgálatnak komoly szerepe van abban, hogy a fertőzött betegek minél kisebb számú egészségügyi személyzettel kerüljenek kontaktusba. Orv Hetil. 2020; 161(17): 672–677.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Napjainkban a perifériás verőérbetegségek incidenciája mellett a sürgős végtagmentő műtétet igénylő, kritikus végtagischaemiás esetek aránya is növekszik. A modern orvoslás alapelve a minimálinvazivitás szemlélete, így az érrendszer helyreállító beavatkozásaiban is elsődlegessé váltak az endovascularis technikák. Az arteria poplitea atheroscleroticus betegségei korábban a térd alá vezetett femoropoplitealis bypassműtét indikációját jelentették. Manapság egyre gyakrabban használunk intervenciós megoldásokat, ezen az érszakaszon azonban a sztentek használatának indikációjában az irodalom nem egységes. Célkitűzés: Érsebészeti osztályunkon 2016. január óta használunk Jaguár öntáguló flexibilis sztenteket az arteria poplitea atheroscleroticus betegségeinek kezelésére, célunk ezen beavatkozások effektivitásának vizsgálata volt. Módszer: Vizsgálatunkba klinikánk Érsebészeti Osztályán 2016. január 1. és 2017. december 31. között olyan arteria poplitea intervención átesett betegeket válogattuk be, akiknél Jaguár sztent beültetése is történt. Egyéves utánkövetés során vizsgáltuk a sztentek átjárhatóságát, az amputációmentes túlélést és az ezeket befolyásoló rizikófaktorokat. Statisztikai analízis: A folyamatos változók összehasonlítását Student-féle t-teszttel, a kategorikusokat khi-négyzet-próbával végeztük. Eredmények: A vizsgált időszakban 33 esetben végeztünk olyan poplitea, illetve femoropoplitealis endovascularis beavatkozást, melynek során az arteria poplitea szegmentbe Jaguár sztent beültetése is történt. Reoperációt igénylő posztintervenciós szövődmény 2 esetben fordult elő. Az utánkövetés során az első év végén a popliteasztentek primer átjárhatósága 58,1%-os, szekunder átjárhatósága 74,2%-os, míg az amputációmentes túlélés 96,8%-os volt. Következtetés: Eredményeink alapján – a nemzetközi irodalmi adatokkal összehasonlítva – megállapítható, hogy bár a Jaguár sztentek egyéves primer átjárhatósága relatíve alacsonyabb, az egyéves amputációmentes túlélés már jónak mondható, emellett a módszer sok esetben lényegesen kisebb műtéti terheléssel jár. Orv Hetil. 2020; 161(15): 588–593.

Open access

Absztrakt:

A COVID–19-járvány mindenkit, szakembert és laikust egyaránt váratlanul érintett, jóllehet egy világméretű pandémia lehetőségét egyrészről az epidemiológusok, infektológusok, másrészről szociológusok, kommunikációs, sőt társadalmi szokásokkal foglalkozó viselkedéstudományi szakemberek elméletben már régóta elképzelhetőnek tartották. Mégis, szembesülve a „real-time” történésekkel, a napi fertőzöttségi és mortalitási statisztikákkal, szinte mindenki tudatlannak, illetve zavaróan tapasztalatlannak érzi magát. A jelen összefoglalás tudományos evidenciákról kíván áttekintést nyújtani. A 2020. március végén összeállított, korántsem teljességre törekedő anyag természetesen nem kevés olyan elemet tartalmaz, amely pár hét múlva meghaladott lesz. A szerzők remélik, hogy egy legközelebbi publikációban mindannyian sokkal jobb és reménytelibb kilátásokról tudósíthatunk. Orv Hetil. 2020; 161(17): 644–651.

Open access
Authors: Tamás Végh, István László, Marianna Juhász, Mariann Berhés, Ákos Fábián, György Koszta, Csilla Molnár and Béla Fülesdi

Absztrakt:

2019 decemberében egy új típusú pneumoniajárvány kitöréséről számoltak be a kínai Wuhan városából, melynek kórokozója egy új koronavírus volt. A kezdetben állatról emberre terjedő betegség később emberről emberre is terjedt, világjárványt okozva. A vírus okozta betegség (COVID–19) a tünetmentestől az enyhe tünetekkel járón keresztül a súlyos, légzési elégtelenséggel, intenzív osztályos ellátást igénylő spektrumon keresztül változatos formában megjelenhet. Ez utóbbi betegcsoport ellátása jelentős terhet ró az egészségügyre. Ezen összefoglaló célja az intenzív ellátást és légzéstámogatást/gépi lélegeztetést igénylő betegek ellátásának gyakorlati aspektusait hivatott bemutatni. Orv Hetil. 2020; 161(17): 678–684.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A trimetazidin olyan metabolikus hatású anyag, amelynek hatékonysága igazolást nyert a stabil koszorúér-szindróma kezelésében. Az ajánlás szerint a trimetazidin második vonalbeli kezelésként megfontolandó az angina gyakoriságának csökkentésére és a terhelési tolerancia javítására azokban a betegekben, akiknek a tünetei nem kontrollálhatók megfelelően béta-blokkolók, kalciumcsatorna-blokkolók és tartós nitrátok adása mellett. Célkitűzés: Jelen vizsgálatunkban a különböző adagolású (3 × 20 mg, 2 × 35 mg, 1 × 80 mg) trimetazidinkészítmények hatékonyságát kívántuk tisztázni stabil angina pectorisban. Az elsődleges klinikai célváltozók a következők voltak: heti anginaszám, valamint a heti rövid hatástartamú sublingualis nitrátfogyasztás. Módszer: Mindketten adatgyűjtést végeztünk a PubMed, a Cochrane Library és a Cochrane Central Register of Controlled Trials adatbázisokban az 1967-től 2019. szeptember 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan. A statisztikai elemzést standard metaanalízis-módszerekkel hajtottuk végre. Eredmények: Összesen 31 randomizált, kontrollált, illetve obszervációs tanulmány került bevonásra. 9856 beteg (átlagéletkor: 59,6 év, férfi: 61,6%) kezelését értékeltük. A trimetazidin a randomizált tanulmányokban a placebóval összehasonlítva csökkentette a heti anginaszámot (átlagos különbség: –1,84, 95% CI: –2,39; –1,30; p<0,0001) és a heti nitroglicerin-fogyasztást (–1,65, 95% CI: –2,17; –1,14; p<0,0001). A trimetazidin a kiinduláshoz képest a kombinációs és az obszervációs vizsgálatokban csökkentette a heti anginaszámot (átlagos különbség: –3,73, 95% CI: –4,53; –2,92; p<0,0001) és a heti nitroglicerin-fogyasztást (–3,23, 95% CI: –4,23; –2,24; p<0,0001). A három kezelési dózis között az anginaszám csökkenésében és a nitroglicerin-fogyasztásban nem lehetett különbséget kimutatni (p = 0,57, illetve p = 0,48). További eredményeink: a két primer változó vizitről vizitre csökkent; nagyobb beválasztási anginaszám a rövidebb időtartamú tanulmányokban és a kisebb adagú trimetazidint kapók között fordult elő gyakrabban, és ezek a betegek a többieknél fiatalabbak voltak. A rövidebb időtartamú tanulmányokban a kezdeti nitroglicerin-igény, illetve a -csökkenés nagyobb volt a hosszabb időtartamúakhoz képest. Következtetések: A trimetazidin kedvező klinikai hatású stabil angina pectorisban, az alkalmazott adagtól függetlenül. Új megállapításunk az, hogy a súlyosabb állapotú, fiatalabb betegek kezelésének klinikai haszna a legnagyobb. Orv Hetil. 2020; 161(16): 611–622.

Open access
Authors: István László, Csilla Molnár, György Koszta, Tamás Végh, Ákos Fábián, Mariann Berhés, Marianna Juhász and Béla Fülesdi

Absztrakt:

A világunkon végigvonuló koronavírus-járvány számos kihívással szembesíti az egészségügyben dolgozókat. A vírus cseppfertőzéssel terjed, és magas a virulenciája, ezért minden olyan beavatkozás, mely légúti aeroszolképződést generál, potenciálisan veszélyezteti az ellátásban részt vevők egészségét. A koronavírus-fertőzés súlyos formája progresszív légzési elégtelenséggel jár, melynek ellátásában a korai endotrachealis intubáció és invazív gépi lélegeztetés elengedhetetlen. Az intubáció során fokozott a légúti aeroszolképződés veszélye, így magas az ellátó személyzet fertőződésének veszélye. Az előzőeken túl ezen betegeknél relatíve gyakori a nehéz légútbiztosítás is. Cikkünk célja, hogy gyakorlatorientált áttekintést adjon a koronavírussal fertőzött betegek légútbiztosításának specialitásairól, különös tekintettel az infekciókontroll és a betegbiztonság szempontjaira. Orv Hetil. 2020; 161(17): 696–703.

Open access
Authors: Adél Molnár, Eszter Gombocz, Zoltán Zsolt Nagy and Miklós Schneider

Absztrakt:

A solaris retinopathia a fotoreceptorok és a retina pigmentepitheliumának ultraibolya (UV) fény okozta fotokémiai és termikus károsodása. A behatás következtében a leggyakoribb panaszok között a visuscsökkenés, a homályos látás és a pozitív scotomák szerepelnek. A diagnózis alkotásában az optikai koherencia tomográfia (OCT), a mikroperimetria és a fluoreszcein angiográfia (FLAG) nyújt segítséget. A szerzők egy 18 éves férfi esetét mutatják be, aki prolongált napfény-expozíció után jelentkezett a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján, mindkét szemet érintő centralis scotoma miatt. Az OCT-felvételeken a retina egyes rétegeiben folytonossághiányt és reflexiófokozódást figyeltünk meg, míg mikroperimetriás vizsgálattal a laesióknak megfelelően érzékenységcsökkenés volt tapasztalható. A féléves követés során a jobb retina folytonossághiánya csökkent, míg a bal oldal teljes restitúciót mutatott. A mikroperimetriás lelet az OCT-n látottakkal korrelált. A beteg szubjektív panasza a jobb szemén minimálisra csökkent, mindennapi életét nem korlátozza, a bal szemére megszűnt. A solaris retinopathiának jelenleg specifikus terápiája nincs. A panaszok és az eltérések kedvező esetben 3–6 hónap alatt normalizálódnak, ez felhívja a figyelmet a megfelelő tájékoztatás és a prevenció szerepére. Orv Hetil. 2020; 161(16): 632–636.

Open access
Authors: Gábor Tóth, Eszter Szalai, Béla Csákány, Réka Hécz, Gábor László Sándor, Olga Lukáts, Zoltán Zsolt Nagy and Nóra Szentmáry

Absztrakt:

Célunk a pigmentsejt-eredetű szemfelszíni elváltozások (conjunctivalis naevus, primer szerzett melanosis és conjunctivalis melanoma) összefoglaló ismertetése, különös hangsúlyt fektetve a klinikai megjelenésre, differenciáldiagnosztikára és kezelésre. A naevus a leggyakoribb benignus, pigmentsejt-eredetű conjunctivatumor. A primer szerzett (akvirált) melanosis közép- vagy időskorúakban jelenik meg, a conjunctivalis hám melanocytáinak proliferációja következtében. A conjunctivalis melanoma ritka daganat, a szemfelszíni laphám-neoplasia után a második leggyakoribb szemfelszíni malignus tumor, illetve a chorioidealis melanoma malignumot és a szemfelszíni laphám-neoplasiát követően a harmadik leggyakoribb ocularis malignoma. Rendkívül magas malignitási és áttétképzési potenciálja miatt fontos a korai felismerése és a megfelelő módon való kezelése. A gyakori recidívaképződés miatt kezelésében elengedhetetlen az intra- és posztoperatív adjuváns kezelési módok ismerete és alkalmazása, valamint a rendszeres kontrollvizsgálat. Orv Hetil. 2020; 161(15): 563–574.

Open access
Authors: Imre Gerlinger, Krisztián Molnár, Nelli Nepp, István Tóth, Tamás Tóth, István Szanyi, Péter Bakó and István Pap

Absztrakt:

Bevezetés: A subtotalis petrosectomia (STP) évtizedek óta ismert, de túlzott radikalitása és a hallásra gyakorolt kedvezőtlen hatása miatt a közelmúltig szinte feledésbe merült műtét a fülsebészet és az agyalapi sebészet határán. Az elmúlt évtizedben ez a beavatkozás számos előnye, valamint az új hallásrehabilitációs módszerekkel való kombinálhatósága miatt újra előtérbe került, hiszen számos problémás, a középfület érintő megbetegedésre nyújt végleges megoldást. Célkitűzés: Retrospektív klinikai tanulmányunkban a STP eredményességére kívántuk felhívni a figyelmet, hazai beteganyagon első alkalommal elemezve a műtét eredményességét, közreadva eddigi tapasztalainkat. Módszer: 44 betegünkön elvégzett 45 műtét adatait dolgoztuk fel. A sokrétű műtéti indikáció bemutatása mellett áttekintjük a műtét egyes lépéseit, elemezzük az audiológiai eredményeket – kitérve a különféle hallásrehabilitációs módszerekre is –, s elemezzük az előfordult komplikációkat is. Eredményeinket a nemzetközi szakirodalom tükrében is górcső alá vesszük. Eredmények: 44 betegünk közül 23 volt nő, 21 férfi. A betegek átlagéletkora 44,6 ± 20,5 év volt, átlagos követési idejük pedig 23 ± 16 hónap. Betegeink közül 25 (57%) korábban legalább két sikertelen fülműtéten esett át, 6 beteg (14%) a műtétet megelőzően már siket volt. A leggyakoribb indikáció a krónikus cholesteatomás otitis media volt. 13 betegen 14 cochlearis implantációt (23%) végeztünk, ezenfelül 6 alkalommal csontvezetéses implantátumot (BAHA) (14%) helyeztünk be; 2 betegnél (5%) kerekablak-VSB (Vibrant Soundbridge)-implantációra került sor. Komplikáció 11 betegünknél jelentkezett, ezek közül a leggyakrabban a liquorfistula (5 eset, 1%) és a sebszétválás (3 eset, 7%) fordult elő. Az audiológiai eredmények feldolgozására 3 betegünk adatai álltak rendelkezésre. Következtetés: A STP rendkívül hasznos műtéti megoldás számos, korábban jelentős problémát okozó fülészeti kórképben. Egyre növekvő népszerűségének hátterében az áll, hogy kombinálható számos modern, új hallásrehabilitációs módszerrel. Orv Hetil. 2020; 161(14): 544–553.

Open access

Absztrakt:

A hidroxiklorokin egy immunmodulátor szer, amelyet elsősorban malária, lupus erythematosus és rheumatoid arthritis esetén alkalmaznak. A szerzők összefoglalják ennek a készítménynek a lehetséges proarrhythmiás hatását és ennek kapcsán a gyógyszer indukálta hosszú-QT-szindróma felismerésének legfontosabb jeleit. A jelen összefoglaló aktualitását a COVID–19-járványban a hidroxiklorokin (jelenleg evidencia nélküli) gyakoribb alkalmazása adja. Orv Hetil. 2020; 161(17): 689–691.

Open access
Authors: Ádám Brzózka, Levente Kuthi, Erzsébet Hajdú, Sándor Magony, István Előd Király, Zsigmond Tamás Kincses, Angelika Szatmári, Emese Szalma, András Palkó and Zsuzsanna Fejes

Absztrakt:

A congenitalis adrenalis hyperplasia különféle megjelenési formáiban a testicularis adrenalis rest tumorok prevalenciája eltérő. A tapintható, általában kétoldali hereelváltozás az esetek 90–95%-ában a 21-hidroxiláz enzim hiánya okozta mellékvesekéreg-hyperplasia következményeként jelenik meg. Az adrenalis rest tumorok, bár jól ismert elváltozások, diagnózisuk és kezelésük multidiszciplináris megközelítést igényel. Az endokrinológiai, urológiai, patológiai és radiológiai szakmák együttműködése kiemelkedően fontos. Amennyiben korai stádiumban felismerésre kerül, adekvát szteroidhormon-emelés segíthet a térfoglalás méretének csökkentésében. Késői felismerés esetén azonban irrevezibilis károsodás jön létre, mely infertilitáshoz vezet. Mivel a kezelés az egyéb jó- és rosszindulatú hereelváltozásokhoz képest jelentősen különbözik, fontos a korai és pontos diagnózis felállítása. Esetismertetésünk kapcsán a testicularis adrenalis rest tumorok differenciáldiagnoszikai és kezelési nehézségeit multidiszciplináris szemszögből mutatjuk be. Orv Hetil. 2020; 161(16): 623–631.

Open access

Absztrakt:

Az egy betegség – egy célpont – egy gyógyszer paradigma az 1960-as évektől egészen a 2000-es évekig a gyógyszerkutatás meghatározó koncepciója volt. A gyógyszer-innováció eredményességének megtorpanása, sőt visszaesése, az egy támadáspontú megközelítés különösen multifaktoriális betegségek terápiájára való alkalmazhatóságának elvi korlátai azonban ráirányították a figyelmet az egy betegség – több célpont – egy gyógyszer több támadáspontú gyógyszer koncepciójára. Áttekintő közleményünkben a több támadáspontú gyógyszerek régi és új molekulatervezési stratégiáit és azok gyakorlati megvalósítását ismertetjük saját és mások példáin keresztül, melyek a több támadáspontú megközelítés különleges terápiás és diagnosztikai értékeit és előnyeit is illusztrálják. Végül rámutatunk arra, hogy a több támadáspontú koncepció új lehetőségeket is nyújtó teljes potenciálja rendszerszemléletű megközelítéssel, célszerűen kvantitatív rendszerfarmakológiával és adatelemzési, adatasszociációs (például mesterséges intelligenciát alkalmazó) módszerekkel bontakozhat ki. A rendszerfarmakológiai gyógyszer koncepciója új áttörést jelentő hatóanyagokhoz, kombinációs készítményekhez és gyógyszer-repozíciós készítményekhez is vezethet. Orv Hetil. 2020; 161(14): 523–531.

Open access
Authors: Sándor Rácz, Péter Molnár, László Héra, Piroska Újhelyi, István Páll, Andrea Sebők and Péter Sahin

Absztrakt:

Bevezetés: A nyelőcső-varixruptura a portalis hypertensio életet veszélyeztető szövődménye. A 6 hetes mortalitás kb. 20%. Célkitűzés: Annak elemzése, hogy a varixeredetű gastrointestinalis vérzés ellátásában a 2015-ben osztályunkon bevezetett változások hatással voltak-e ezen betegek kórházi halálozására. Módszer: Retrospektív módszerrel hasonlítottuk össze a 2014-ben és 2015-ben ellátott varixvérző betegek adatait. 2015-ben a varixvérző betegek ellátásában két változtatás történt: szubintenzív ellátóegységben láttunk el minden beteget, és minden, varixvérzésre gyanús betegnél alkalmaztunk terlipresszint. A vérzéscsillapítás sclerotherapiával és/vagy ligatióval történt. A szignifikanciát Student-féle t-próbával számoltuk. A betegek adatai 2014 vs. 2015: betegszám: 24 vs. 30, átlagéletkor: 59,8 vs. 57,6 év, férfi (%): 70,8 vs. 66,7. A Child–Pugh-stádiumokban nem volt szignifikáns különbség a két év között, p = 0,53. A betegeket úgy is csoportosítottuk az elemzéskor, hogy az ellátás évétől függetlenül kaptak-e terlipresszint vagy sem. Ekkor az adatok: betegszám: 22 vs. 32, átlagéletkor: 60,4 vs. 57,4, férfi (%): 63,6 vs. 70,6. Eredmények: A mortalitás 2015-ben 23%, 2014-ben 33% volt! A terlipresszint kapó és nem kapó betegek halálozása: 18,2% vs. 34,4%, p = 0,09. A kórházi mortalitást a legerősebben befolyásoló tényező a beteg felvételkori Child–Pugh-stádiuma (A- vs. B-stádium p = 0,05, A- vs. C-stádium p = 0,02). A Child–Pugh-féle C-stádiumú betegeknél alkalmazott terlipresszinterápia mortalitáscsökkentő hatása a szignifikancia határán volt (p = 0,055). Következtetés: Osztályunkon az elmúlt évben a varixeredetű gastrointestinalis vérzések ellátásában bevezetett változások a viszonylag kis esetszámok mellett is lényeges mortalitáscsökkenéshez vezettek. Orv Hetil. 2020; 161(15): 583–587.

Open access
Open access

Abstract

MALDI-TOF MS provides fast, easy to perform and cost-effective diagnosis in clinical microbiology laboratories, however in some cases results of MALDI-TOF MS should be confirmed with additional tests. This confirmation is especially important for causes of life-threatening infections like Neisseria meningitidis. In our laboratory, three isolates were identified as N. meningitidis by Bruker MALDI Biotyper (BD, USA) between April 2018 and March 2019 from clinical specimens of blood, sputum, and urine. 16S rRNA sequencing was performed for further investigation. Two of the isolates were identified as Neisseria subflava and only one was confirmed as N. meningitidis by sequencing. These results show that MALDI-TOF MS is not always reliable in the diagnosis of N. meningitidis and clinical microbiologists should confirm these results with additional tests. Also, clinical correlations should be determined. Accurate identification of this microorganism is very important because of the necessity of prophylactic antimicrobial usage and biosafety precautions. Enlarged databases of Neisseria species are needed to overcome this problem.

Restricted access
Authors: Zsuzsanna Ágoston, Gabriella Terhes, Péter Hannauer, Márió Gajdács and Edit Urbán

Abstract

Streptococcus suis is an emerging zoonotic human pathogen, which is a causative agent of invasive infections in people who are in close contact with infected pigs or contaminated pork products. It is associated with severe systemic infections, most commonly meningitis and sepsis, which may lead to high rates of morbidity and mortality. Serotype 2 is the most prevalent type in S. suis infections in humans. We have reported a case of a very rapidly proceeding fatal human S. suis infection in a splenectomized, but otherwise immunocompetent patient in Hungary. We would like to highlight the attention for this pathogen for the risk group patients, not only pig breeders, veterinarians, abattoir workers, meat processing and transport workers, butchers and cooks, that those persons who are immunocompromised including those with spleen removed, persons with diabetes mellitus, cancer and alcoholism, are also at greater risk of infection.

Open access
Authors: Jaime Vargas-Arzola, Aristeo Segura-Salvador, Honorio Torres-Aguilar, Mario Urbina-Mata, Sergio Aguilar-Ruiz, D. Lucía Díaz-Chiguer, Adrián Márquez-Navarro, Lázaro Morales-Reyes, Noé Alvarado-Vásquez and Benjamín Nogueda-Torres

Abstract

Demodex folliculorum shows a high occurrence in the general population, however, its pathologic relevance is still controversial. In this prospective study, we evaluated the prevalence of D. folliculorum on eyelashes from 8,033 subjects of a university population (including 7,782 students, and 251 academics). Additional information on some risk factors to infection by the mites was evaluated, as well. A prevalence of 1.47% was found, where 118 individuals were positive for D. folliculorum; and, among them, 63 (53.4%) were women and 55 (46.6%) were men. Results showed a negative correlation with the age (r = −0.45), the highest prevalence was found in individuals between 19 and 22 years of age (2.1%, 84 patients). The number of D. folliculorum mites did not differ between the right and left eye; however, the use of cosmetics or facial cream, contact lens, hair removers, were factors present in patients infected with D. folliculorum. Although Demodex prevalence did not increase in line with weight, we found significantly higher prevalence in the 51–60 kg and 71–80 kg weight groups, and a particularly high prevalence in the over 81 kg weight group (2.6%). In conclusion, it was observed that the main population positive to infection consisted of young adults; this is in contrast with the international evidence reporting a high rate of infection in older adults. Besides, our results suggest that items of daily use such as cosmetics, facial cream, eyeliner, glasses, or contact lenses may be some of the main culprits of the infection by D. folliculorum.

Restricted access
Authors: Dustin O'Neall, Emese Juhász, Ákos Tóth, Edit Urbán, Judit Szabó, Szilvia Melegh, Katalin Katona and Katalin Kristóf

Abstract

Our objective was to compare the activity ceftazidime-avibactam (C/A) and ceftolozane–tazobactam (C/T) against multidrug (including carbapenem) resistant Pseudomonas aeruginosa clinical isolates collected from six diagnostic centers in Hungary and to reveal the genetic background of their carbapenem resistance.

Two hundred and fifty consecutive, non-duplicate, carbapenem-resistant multidrug resistant (MDR) P. aeruginosa isolates were collected in 2017. Minimal inhibitory concentration values of ceftazidime, cefepime, piperacillin/tazobactam, C/A and C/T were determined by broth microdilution method and gradient diffusion test. Carbapenem inactivation method (CIM) test was performed on all isolates. Carbapenemase-encoding bla VIM, bla IMP, bla KPC, bla OXA-48-like and bla NDM genes were identified by multiplex PCR.

Of the isolates tested, 33.6% and 32.4% showed resistance to C/A and C/T, respectively. According to the CIM test results, 26% of the isolates were classified as carbapenemase producers. The susceptibility of P. aeruginosa isolates to C/A and C/T without carbapenemase production was 89% and 91%, respectively. Of the CIM-positive isolates, 80% were positive for bla VIM and 11% for bla NDM. The prevalence of Verona integron-encoded metallo-beta-lactamase (VIM)-type carbapenemase was 20.8%. NDM was present in 2.8% of the isolates.

Although the rate of carbapenemase-producing P. aeruginosa strains is high, a negative CIM result indicates that either C/A or C/T could be effective even if carbapenem resistance has been observed.

Open access
Authors: Susan Khanjani, Hadi Sedigh Ebrahim-Saraie, Mohammad Shenagari, Ali Ashraf, Ali Mojtahedi and Zahra Atrkar Roushan

Abstract

This study was aimed to evaluate occurrence of antibiotic resistance and the presence of resistance determinants among clinical isolates of Acinetobacter baumannii. This cross-sectional study from January to September 2018 was performed on 59 A. baumannii strains isolated from clinical samples in the north of Iran. Isolates were identified by standard microbiologic tests and molecular method. Antimicrobial susceptibility testing was carried out by disk diffusion and broth microdilution methods. The presence of carbapenem resistance genes was detected by PCR method. All isolates were resistant to cefepime, meropenem, imipenem and ceftazidime. The lowest resistance rate was observed against doxycycline with 33.9%. Minimum inhibitory concentration (MIC) results showed that all carbapenem-resistant A. baumannii (CRAB) isolates were susceptible to colistin with MIC50 and MIC90 values of 1/2 µg/mL. Among 59 CRAB, bla OXA-23-like was the most prevalent gene (86.4%) followed by bla OXA-24-like (69.5%). Meanwhile, none of the clinical isolates harbored bla OXA-58-like gene. We found a high prevalence of CRAB strains harboring OXA-type carbapenemases in the north of Iran. Our results suggests that the presence of OXA-type genes was not directly correlated with the increase of imipenem MIC level, but can be clinically important as they contribute to the selection of CRAB strains.

Restricted access

Abstract

Objective

The aim of this study was to detect the frequency of methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) colonization at admission in a group of presumably high-risk international or Turkish patients referred to our center for elective operations, some of whom were from countries with an unknown prevalence of MRSA infection or colonization.

Methods

The results of nasal swab screening for MRSA colonization performed using a specific algorithm between 2011 and 2018 in a private medical center were retrospectively reviewed. Presence of MRSA was ascertained using culture and/or real-time polymerase chain reaction (real-time PCR).

Results

A total of 3,795 patients were included in the study. More than half of the patients were ≤19 years of age (2,094, 55.2%), and MRSA positivity was more common among these patients. Turkish patients constituted 24.5% of the study population. International patients were most frequently referred from Iraq (55.92%), Libya (11.44%), Romania (2.69%), and Bulgaria (1.98%). MRSA positivity was significantly more common among patients referred from other countries when compared to Turkish nationals (11.5% vs. 4.4%, P = 0.00001). Countries with the highest prevalence rates of MRSA colonization were as follows with decreasing order: United Arab Emirates, 25.0%; Georgia, 23.1%; Russia, 22.7%; Iraq, 13.0%, Romania, 12.7%. Other countries with high number of admitted patients (>70 patients) had the following MRSA rates: Turkey, 4.4%; Libya, 6.0%; Bulgaria, 5.3%.

Conclusions

Although MRSA has a low prevalence in our center, a variation in the rate of MRSA positivity was observed across patients from different countries. Absence hospital acquired contamination or outbreaks in our institution may be attributed to the screening algorithm used and underscores the importance of risk analysis for patients referred from geographical locations with unknown MRSA frequency, to reduce the risk of transmission.

Restricted access

Abstract

The biofilm formation by oral bacteria on the implant surface is one of the most remarkable factors of peri-implant infections, which may eventually lead to bone resorption and loss of the dental implant. Therefore, the elimination of biofilm is an essential step for the successful therapy of implant-related infections. In this work we created a basic in vitro model to evaluate the antibacterial effect of three widely used antiseptics.

Commercially pure (CP4) titanium sample discs with sand blasted, acid etched, and polished surface were used. The discs were incubated with mono-cultures of Streptococcus mitis and Streptococcus salivarius. The adhered bacterial biofilms were treated with different antiseptics: chlorhexidine-digluconate (CHX), povidone-iodine (PI), and chlorine dioxide (CD) for 5 min and the control discs with ultrapure water. The antibacterial effect of the antiseptics was tested by colorimetric assay.

According to the results, the PI and the CD were statistically the most effective in the elimination of the two test bacteria on both titanium surfaces after 5 min treatment time. The CD showed significant effect only against S. salivarius.

Based on our results we conclude that PI and CD may be promising antibacterial agents to disinfecting the peri-implant site in the dental practice.

Open access
Authors: Ina Gajic, Lazar Ranin, Dusan Kekic, Natasa Opavski, Aleksandra Smitran, Vera Mijac, Snezana Jovanovic, Mirjana Hadnadjev, Maja Travar and Gordana Mijovic

Abstract

Tigecycline can be effective to treat infections of carbapenem-resistant Acinetobacter baumannii (CRAB) however, no interpretive criteria have been approved so far. The objectives of this study were to evaluate the proportion of CRAB isolates and to compare gradient test with a broth microdilution (BMD) method for tigecycline susceptibility testing of A. baumannii.

This study included 349 multidrug-resistant (MDR) Acinetobacter spp. collected from Serbia, Montenegro, Bosnia and Herzegovina in 2016 and 2017. Antibiotic susceptibility testing was performed by disk diffusion, VITEK2, gradient, ComASP Colistin. Tigecycline susceptibilities were interpreted according to breakpoints of European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) and Food and Drug Administration (FDA).

Majority of the tested isolates were CRAB (92.8%). Tigecycline MIC50/MIC90 values were 4/8 μg/mL by BMD and 0.5/4 μg/mL by gradient test. Essential agreement for BMD and gradient test amounted to 65.1%. With EUCAST breakpoints, categorical agreement (CA) was achieved in 38% isolates. Major discordance (MD-false susceptibility/resistance) and minor discordance (mD-false categorization involving intermediate results) were observed in 10% and 57% A. baumannii, respectively. With FDA breakpoints, CA, MD and mD were observed in 44%, 16% and 47% isolates, respectively. Colistin resistance was 2.1%.

The study highlights a high proportion of CRAB and several discordances between BMD and gradient test which may lead to inappropriate therapy.

Restricted access

Absztrakt:

Több mint ezer olyan légúti megbetegedést tart számon a Centers for Disease Control and Prevention (Atlanta, GA, USA), amelynek köze lehet az elektromos cigaretta használatához. Több mint nyolcszáz esetről bizonyosodott be (közülük 18 halálos kimenetelű volt), hogy vaporizálással összefüggő tüdősérülésről (vaping-associated lung injury – VALI) van szó. Bizonyosnak látszik az is, hogy az e-cigarettákban (mind a nikotin-, mind a kannabiszpatronokban) használt folyadékok több alkotóeleme potenciálisan mérgező. Még nem pontosan tisztázott ugyan, hogy mely komponens(ek) felelősek(ek) az esethalmozódásért, de a vizsgálatok fókuszában főleg olyan folyadékpatronok állnak, amelyek kannabiszszármazékokat tartalmaznak, a betegek nagy része ugyanis legális vagy illegális kannabiszolajat használt. A közegészségügyi hatóságok az e-pöfékelést világszerte mindeddig a dohányzás biztonságos alternatívájaként jegyezték. Azokban az országokban, ahol a kannabisz használata legális, az e-cigaretták hallatlan népszerűségre tettek szert diszkrét használatuk okán, humán vizsgálatok azonban még nem történtek a kannabisz-hatóanyagok e-cigarettával történő porlasztásával kapcsolatban, ezért ennek a beviteli útnak a biztonságossága nem ismert. Egy 2017-ben megjelent áttekintő cikk azzal a következtetéssel zárta értekezését, hogy az e-cigaretták biztonságossága ismeretlen ugyan, ám feltételezhető, hogy kevésbé káros, mint a kannabisztartalmú cigaretták szívása. Magyar, amerikai, ausztrál és európai szakmai szervezetek 2015 óta figyelmeztettek a szabályozatlan terjesztésben rejlő veszélyekre, ugyanakkor elkötelezték magukat a jövőbeli alapos klinikai vizsgálatok szükségessége mellett. Amennyiben a jelenlegi vizsgálatok kimutatják, hogy az e-cigarettázás maga nem feltétlenül káros, akkor alkalmasint új út nyílhat a kannabisz orvosi célú kutatásában és alkalmazásában, ellenkező esetben azonban jelentős változások várhatók a dohánytermékek piacán és a leszoktatást segítő programokban. Orv Hetil. 2020; 161(11): 413–418.

Restricted access
Authors: Róbert Maráz, László Venczel, László Sikorszki, Éva Ambrózay, Orsolya Serfőző, Mária Rajtár and Gábor Cserni

Absztrakt:

Bevezetés: Az őrszemnyirokcsomó-biopszia (SNB) bevezetésével a hónalji blokkdissectiók (ABD) aránya jelentősen csökkent. Az extracapsularis terjedés (ECT) jelenléte az őrszemnyirokcsomókban azonban bizonytalan jelentőségű. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkban 635 T1-T2N0M0 klinikai stádiumú emlőrákos beteg adatait elemeztük, akiknél SNB-t végeztünk 2014 és 2018 között. Az esetek 25%-ában (158 beteg) igazolódott őrszemnyirokcsomó- (SN) áttét. Az SN-áttétes betegeinket két csoportra osztottuk aszerint, hogy igazolódott-e az SN-ben ECT, vagy nem. Vizsgálatunk fő célja az volt, hogy elemezzük a masszív (>3) nyirokcsomóáttét arányát az ECT-negatív és -pozitív betegeknél, akiknél ABD történt. Eredmények: Az ECT-negatív csoportba 91/158 beteg (58%), míg az ECT-pozitívba 67/158 beteg (42%) került. Az ECT-negatív betegek 42%-ánál, az ECT-pozitívok 69%-ánál történt ABD. Nem találtunk szignifikáns különbséget a következő változókban: életkor, tumorméret, szövettani típus, grade és lymphovascularis invázió jelenléte, valamint a hormon- és HER2-receptorok arányai között. Amennyiben az SN-ben nem igazolódott ECT, de ABD történt, akkor a pN1-érintettség aránya 82%-os, míg a pN2+pN3 aránya 18%-os volt. Az ECT-pozitív ABD-s csoportban a pN1-érintettség 60%-os volt, míg a pN2+pN3 arány 40%-osnak bizonyult, amely az ECT-negatív csoport kétszerese; ez a különbség szignifikáns (p = 0,038). Következtetések: Az ECT a hónalj masszív nyirokcsomó-érintettség prediktora, ezért ha ECT igazolódik, akkor ez egy olyan tényező, amelyet az ABD-ről való döntésben figyelembe kell venni.

Open access

Absztrakt:

A gyermekkori rosszindulatú daganatos megbetegedések esetében meghatározó jelentőségű a beteg gyermek, a családja és a kezelőorvos között kialakult kapcsolat. Ennek alakulásában döntő szerepe van az orvosi kommunikációnak. Különösen nagy hangsúlyt kap a kommunikáció színvonala abban a helyzetben, amikor nincs lehetőség a gyermek megmentésére, és a palliatív kezelés kerül az ellátás középpontjába. A gyermekkori palliatív ellátás esetében a megfelelő orvosi kommunikáció jelenleg is intenzív kutatás tárgya, melyet nagyban nehezít a téma érzékenysége, a palliatív ellátásban részesülő vagy elhunyt gyermekek szüleinek, illetve az ellátószemélyzetnek a bevonási nehézségei. A jelen munkában áttekintjük a gyermekonkológiai palliatív ellátással kapcsolatos szakirodalmat. A széles körű kutatások ellenére alacsony azon vizsgálatok száma, melyek az orvosi kommunikáció gyakorlati aspektusait igyekeznek felmérni. A szakirodalomban bőségesen rendelkezésre álló elméletek gyakorlati megvalósításának eredményességéről nem szólnak vizsgálatok. A területtel kapcsolatos általános következtetések levonását nehezítik a szociokulturális különbségek, köztük az orvosokkal szemben támasztott elvárások eltérése a különböző kulturális, vallási környezetekben. Nincs eltérés annak megítélésében, hogy a palliatív ellátás korai integrációja elengedhetetlen a diagnózisközléssel egy időben. A már rendelkezésre álló ismeretek tükrében fontos e kutatások végzése a különböző szociokulturális környezetek speciális keretei között. Orv Hetil. 2020; 161(9): 323–329.

Restricted access