Browse

You are looking at 191 - 200 of 10,327 items

Absztrakt:

Bevezetés: A systemás lupus erythematosus (SLE) legsúlyosabb manifesztációja a lupus nephritis, melynek kialakulása és az immunszuppresszív kezelés eredményessége alapvetően meghatározza a betegek életkilátását és életminőségét. Célkitűzés: Retrospektív obszervációs vizsgálatunk célja a Szent Margit Kórház Immunonephrologiai Ambulanciáján lupus nephritis miatt tartósan gondozott betegeink hosszú távú kezelésének értékelése volt. Eredmények: Vizsgálatunkban az 1997. december 1. és 2019. április 30. között gondozott lupus nephritises betegek adatait elemeztük. A 73 betegnél (akik 33,7 ± 15 évesek, 82% nő, 18% férfi, a megfigyelési idő középértéke 119 hó [szélsőértékek 3–264]) a lupus nephritis diagnosztizálásakor a betegek nagy részében jelentősen beszűkült vesefunkciót észleltünk, az eGFR 68 [7–120] ml/min, a proteinuria 2800 [23–16812] mg/nap volt; 10 fő akutan hemodialízis-kezelésre szorult. A 68 főnél elvégzett vesebiopszia eredménye 55 főnél proliferatív, 6 betegnél membranosus lupus nephritist igazolt. Kombinált immunszuppresszió alkalmazásával 50 esetben komplett, 21 betegnél részleges remissziót sikerült elérni; 28 főnél egy vagy több alkalommal relapsus jelentkezett. Ketten már a gondozásba kerülésükkor krónikus dialízisre szorultak, emellett 3 betegnél a vesefunkció hosszú távon végstádiumú veseelégtelenségig progrediált. A többiek veseműködése stabilizálódott, közel normálissá váltak a SLE aktivitását jelző SLEDAI-pontszám, a komplement- és immunleletek. Következtetések: A lupus nephritis kombinált indukciós és elhúzódóan alkalmazott fenntartó immunszuppresszióval megfelelően kezelhető, a betegség progressziójának megakadályozásához azonban tartós gondozás szükséges, nephrologus-immunológus együttműködésével. Az alapbetegség többszervi manifesztációjának és az immunszuppresszió potenciális szövődményeinek kivédésére az ellátó teamnek magában kell foglalnia mindazon szakembereket, akik hozzájárulhatnak a komplex ellátást igénylő betegek állapotának javulásához. Célszerű, hogy a lupus nephritises beteg gondozását és az együttműködő team vezetését nephrologus irányítsa. Orv Hetil. 2020; 161(31): 1293–1301.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Anna Blázovics, Péter Sipos, Ibolya Kocsis, Hedvig Fébel, Dénes Kleiner, Klára Szentmihályi and Erzsébet Fehér

Absztrakt:

Bevezetés: A zsírmáj kialakulhat betegségek, műtétek, gyógyszerek, éhezés vagy túlzott mértékű alkoholfogyasztás következtében, de a helytelen táplálkozást, a zsírbő és rostszegény étkezést tartják az elsődleges oknak. A nem alkoholos zsírmájbetegség a lakosság 20–30%-át érintheti. A táplálkozási eredetű zsírmájat korai stádiumban általában szövődménymentes májkárosodásnak írják le. Célkitűzés: Kutatásaink célja a zsírdús táplálkozás bél–máj tengelyre gyakorolt hatásának a feltérképezése volt. Módszerek: Rutinlaboratóriumi, analitikai és szövettani módszerekkel patkányokban vizsgáltuk a bél és a máj redoxparamétereit, valamint a máj zsírsavösszetételét és elemtartalmát. Eredmények: A máj elzsírosodása során a vérszérumban mérhető májenzim- és metabolitértékek eltérései mellett a redox-homeosztázis mutatóiban is szignifikáns változások igazolódtak. Változás volt kimutatható a májban, a vérben és a belekben. A máj elzsírosodásának folyamata együtt jár a transzmetiláló képesség csökkenésével. Megváltozott a zsírsavösszetétel és a fémion-homeosztázis is a májban. Szövettani vizsgálatoknál a májlobulusok centrális részén a hepatocyták megduzzadtak, bennük zsírcseppek láthatók, piknotikus sejtmagok alakultak ki, ami a zsíros elfajulásra jellemző. A vékony- és vastagbél enterocytái sérültek, helyenként lelökődtek a felszínről, és gyulladásos reakciók figyelhetők meg a nyálkahártyában. Következtetés: Eredményeink alapján leszögezhető, hogy a zsírdús diéta okozta steatosis már korai stádiumban sem tekinthető egyszerűen reverzibilis változásnak, mert a változások kedvezőtlenül befolyásolják az egész szervezet redox-homeosztázisát, és egyben alapját képezhetik súlyos szív- és metabolikus betegségeknek, valamint siettethetik a gastrointestinalis tumorok kialakulását. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1456–1465.

Open access

Factors associated with postural control in nursing home residents

Oral presentation at the 13th Conference of the Hungarian Medical Association of America – Hungary Chapter (HMAA-HC) at 30–31 August 2019, in Balatonfüred, Hungary

Developments in Health Sciences
Authors: R.L. ErdŐs, I. Jónásné Sztruhár, A. Simon and É. Kovács

Abstract

Purpose

Decline of the sensory and motor systems in older people negatively affects postural control. This increases the risk of falls, which is dangerous for older people in long-term care. Being aware of the quality of postural control and the factors affecting it among elderly people, is crucial in implementing an effective fall-prevention program. This study aimed to measure postural control and the demographic, health-related, and functional factors presumed to be correlated with it among nursing home residents. Another aim was to find valid screening tools based on these factors.

Materials and methods

Seventy one nursing home residents were included. Postural control was measured using the Berg Balance Scale. Grip strength, the 30-s chair stand test, and the Timed Up and Go test were used to measure global muscle strength, and functional mobility, respectively. The results of these functional tests were dichotomized using age-specific reference values.

Results

Postural control was significantly worse in those who did not reach the age-specific reference values in any of the three functional tests. Effect sizes were large for functional mobility and medium for muscle strength. Multimorbidity and gender had no effect on postural control in our sample.

Conclusions

Among nursing home residents, postural control is related to functional mobility and muscle strength. Thus, routine testing of these skills among elderly people is an important task of the physiotherapist.

Open access

History of cataract surgery from ancient times to today

Honorary Lecture at the 13th Conference of the Hungarian Medical Association of America – Hungary Chapter (HMAA-HC) at 30–31 August 2019, in Balatonfüred, Hungary

Developments in Health Sciences
Author: Z. Z. Nagy

Abstract

Cataract surgery is the most frequently performed ophthalmic surgery worldwide. This year approximately 32 million surgeries will be performed. The journey to modern, quick, and safe cataract surgery has been quite long. This review covers topics from ancient couching to the most modern phacoemulsification and femtosecond laser-assisted cataract surgery. The gain in quality of life is the largest with cataract surgery compared to other implant surgeries (e.g. knee, hip replacement, etc.). Ophthalmology has made huge advancements in recent decades. New microsurgical tools and diagnostic equipment have been developed, together with new surgical methods and foldable intraocular lenses, made from biocompatible material. From monofocal lenses, through aspheric, toric, and multifocal lenses, to multifocal toric lenses, today almost all kinds of refractive error can be compensated, including presbyopia. Teamwork, precise preoperative assessment, and fine surgical technique should also be emphasized in order to achieve the best and most predictable postoperative results for both patient and surgeon.

Open access

Nutritional intake and body composition in children with inflammatory bowel disease

Oral presentation at the 13th Conference of the Hungarian Medical Association of America – Hungary Chapter (HMAA-HC) at 30–31 August 2019, in Balatonfüred, Hungary

Developments in Health Sciences
Authors: H. K. Pintér, K. K. Boros, E. Pálfi and G. Veres

Abstract

Purpose

In this study we assessed nutritional intake, body composition, and their relationship in patients with paediatric inflammatory bowel disease (IBD).

Methods

We conducted a longitudinal, prospective study of 38 patients' nutritional intake using 3-day food records (FR) and bioimpedance analysis of body composition. FR were evaluated by Nutricomp DietCAD software. Results were analysed with Microsoft Excel 2013 and IBM SPSS Statistics 22 software.

Results

Patients treated with biological and conventional therapy (CT) had a higher intake of vegetable protein and carbohydrate from starch than those treated earlier with exclusive enteral nutrition (EEN) in the remission phase (F = 5.926, F = 5.130, P < 0.05). The former EEN group had a higher intake of iron compared to the other two groups (F = 3.967, P = 0.036). Protein intake and fat-free mass (FFM) had a significant positive correlation, while added sugar correlated with body fat mass (BFM) in the same way (R 2 = 0.122, R 2 = 0.169, P < 0.05). Body-fat mass in patients of the biological therapy (BT) group overstepped the healthy median, and the FFM in the EEN group stayed under it.

Conclusions

Our results confirm that it is essential to monitor body composition and not only measure body weight. Patients should be advised based on their body composition, therapy, and phase of the disease.

Open access

Abstract

By now, there is no doubt that regular physical exercise has an overall beneficial effect on each organ of the body. However, the effects of highly competitive sports (HCS) are more complex, as they exert greater demands on the cardiovascular and metabolic systems, among others. Strength, athletic, and aesthetic sport types each has a different exercise intensity and nutritional loading, as well as a different prevalence of cardiometabolic diseases at a later age. HCS athletes experience hypertension and mental stress during competitions and high nutritional loads between them. The post-career effects of this behaviour on the heart, arteries, cellular metabolism, and risk of obesity, are not well known and are not often the focus of research. In this review, we aimed to summarize the post-career effects of HCS. Based on data in the literature, we propose that athletes involved in highly competitive strength sports progressively develop metabolic syndrome and sustained elevated blood pressure.

Open access

Abstract

By now, there is no doubt that regular physical exercise has an overall beneficial effect on each organ of the body. However, the effects of highly competitive sports (HCS) are more complex, as they exert greater demands on the cardiovascular and metabolic systems, among others. Strength, athletic, and aesthetic sport types each has a different exercise intensity and nutritional loading, as well as a different prevalence of cardiometabolic diseases at a later age. HCS athletes experience hypertension and mental stress during competitions and high nutritional loads between them. The post-career effects of this behaviour on the heart, arteries, cellular metabolism, and risk of obesity, are not well known and are not often the focus of research. In this review, we aimed to summarize the post-career effects of HCS. Based on data in the literature, we propose that athletes involved in highly competitive strength sports progressively develop metabolic syndrome and sustained elevated blood pressure.

Open access