Browse

You are looking at 21 - 30 of 10,327 items

Orvosi Hetilap
Authors: György Fekete, Gábor Kovács and Miklós Garami
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Kalinics, Imre Gerlinger, Péter Révész, Péter Bakó, Ildikó Végh, Márton Kovács and Attila Fehér

Összefoglaló. Halláspanasszal számos beteg fordul orvoshoz. A rutinszerűen elvégzett súgottbeszéd-, hangvilla- és tisztahangküszöb-audiometriai vizsgálat alapján vezetéses, sensorineuralis, illetve a kettő együttes fennállása esetén kevert típusú halláscsökkenést különböztetünk meg. Vezetéses halláscsökkenés létrejöhet mind a külső, mind a közép- vagy a belső fül veleszületett vagy szerzett rendellenességei esetén. Amennyiben a stapediusreflex kiváltható, ugyanakkor a betegnél nincs jelen a külső fület, valamint a középfület érintő kórfolyamat, felmerül a harmadikablak-szindróma lehetősége. A kórkép okaként egy, a belső fül csontos tokján „harmadik ablakként” funkcionáló laesio van jelen, amely az ovális ablakon keresztül beérkező hangenergia egy részét elvezeti, mielőtt az a kerek ablakon át kivezetődik a középfülbe. A diagnózis felállítása gyakran nehéz feladat elé állítja a klinikust, melyhez a megfelelő audiológiai, illetve képalkotó vizsgálatok elvégzése elengedhetetlen. Tekintettel arra, hogy a panaszok megszüntetésére számos műtéti módszer került leírásra, közleményünkben átfogó képet adunk a kórkép etiológiájáról, diagnosztikájáról, terápiájáról, valamint bemutatjuk saját kezdeti tapasztalatainkat is 2 eset prezentálásával. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1944–1952.

Summary. Patients frequently present to the physician with hearing loss. Routine hearing tests include speech field (whisper test), tuning forks and pure tone threshold audiometry, which can identify the presence of sensorineural hearing loss, conductive hearing loss or a combination of both (mixed type). Conductive hearing loss can be a symptom of many different conditions. These include congenital or acquired malformations of the outer, middle and inner ear. If a conductive hearing loss with intact stapedial reflexes are recorded and in the absence of outer or middle ear pathology, then the third window syndrome should be considered. The cause is a bony defect on the otic capsule that acts as a ’third window’, dissipating the incoming sound energy. Without the appropriate audiological and imaging tests, the diagnosis of the condition is challenging in clinical setting. Several surgical techniques have been described to treat the condition. The authors give a comprehensive review of the etiology, diagnosis and treatment of the disease presenting their initial experiences with 2 cases. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1944–1952.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: József Borbola, Csaba Földesi, Attila Kardos and Zoltán Som

Összefoglaló. Bevezetés: Az inadekvát, aránytalan sinuscsomó-tachycardia a szív nomotop ingerképzési zavarával járó, nem ritka klinikai szindróma. A szívritmuszavar-entitást a nem paroxysmalis, magas nyugalmi sinusfrekvencia, a fizikai/pszichés stresszre adott aránytalan sinustachycardia, valamint főként palpitációs panaszok jellemzik. Célkitűzés: Az aránytalan sinuscsomó-tachycardiás betegeink gyógyszeres kezelésével szerzett tapasztalataink ismertetése. Módszerek: 2008 és 2018 között 104 beteget (92 nő, 12 férfi; átlagéletkor 31 ± 10 év) kezeltünk ezzel a szívritmuszavarral. A betegek kivizsgálásuk után 12 elvezetéses EKG-, terheléses EKG-, valamint 24 órás Holter-monitoros EKG-megfigyeléseken vettek részt a gyógyszeres kezelés előtt és után (bizoprolol: 2 × 5 mg/nap; ivabradin: 2 × 5 mg/nap). Az életminőség változását a European Heart Rhythm Association (EHRA) tüneti skálája szerint állapítottuk meg. Eredmények: Mindkét gyógyszer jelentősen csökkentette a nyugalmi sinusfrekvenciát (kontroll: 102 ± 10/min; bizoprolol: 78 ± 6/min; ivabradin: 74 ± 8/min, mindkettő: p<0,0001). A gyógyszeres kezelés nélküli, 24 órás Holter-monitoros EKG-felvételek során mért szívfrekvenciák (minimum–maximum [átlag] sinusfrekvencia/min) a kontrollértékekről (58 ± 8–159 ± 14 [94 ± 6]/min) mindkét gyógyszerre egyaránt szignifikánsan csökkentek (bizoprolol: 53 ± 7–132 ± 13 [77 ± 9]/min [mindhárom: p<0,0001]; ivabradin 51 ± 6–134 ± 18 [77 ± 8]/min [mindhárom: p<0,0001]). A terheléses EKG-vizsgálatok előtt (kontroll: 99 ± 13/min; bizoprolol 81 ± 11/min [p<0,0001]; ivabradin: 84 ± 10/min [p<0,0001]) és a terhelés csúcspontján mért sinusfrekvenciák (kontroll: 164 ± 15/min; bizoprolol: 140 ± 16/min [p<0,0001]; ivabradin: 142 ± 14/min [p<0,0001]) is jelentősen mérséklődtek. Az azonos dózisban adott két gyógyszer szívfrekvencia-csökkentő hatásai között számottevő különbséget nem tapasztaltunk. Az életminőséget tükröző EHRA tüneti skálán (kontroll: 2,3 ± 0,7) mind a bizoprolol (1,4 ± 1,4; p<0,0001), mind az ivabradin (1,1 ± 0,2; p<0,0001) egyformán csökkentette a betegek tüneteit, panaszait. Számottevő cardiovascularis mellékhatás egyik betegcsoportban sem jelentkezett. Következtetések: Vizsgálati eredményeink alapján megállapítható, hogy az aránytalan sinuscsomó-tachycardiás betegek gyógyszeres kezelésére: (1) a kardiospecifikus adrenerg béta-blokkoló bizoprolol és az If-csatorna-gátló ivabradin egyaránt hatékonynak és biztonságosnak bizonyult; (2) az azonos adagban adott két gyógyszer hatékonysága között számottevő különbség nem volt; (3) a gyógyszeres kezelés nemcsak a sinusfrekvenciát csökkentette, hanem a betegek panaszait, tüneteit is mérsékelte. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1953–1958.

Summary. Introduction: The inadequate, inappropriate sinus-node tachycardia is not a rare clinical syndrome, defined as a disturbance of the nomotopic impulse formation of the heart. This cardiac arrhythmic entity is characterized by a non-paroxismal, increased sinus rate at rest, and/or inadequate response to physical and/or emotional stress and palpitations. Objective: The aim of this study was to describe our experiences with pharmacological therapy of patients with inappropriate sinus tachycardia syndrome. Methods: Between 2008 and 2018, 104 patients (92 women, 12 men, mean age: 31 ± 10 years) were treated with this cardiac arrhythmia entity. All patients underwent 12-lead ECG, 24-hour Holter-ECG monitoring and standard bicycle dynamic exercise tests before and after drug treatment (bisoprolol: 5 mg bid; ivabradine: 5 mg bid). Changes in the quality of life were estimated by using the European Heart Rhythm Association (EHRA) score. Results: Both drugs decreased significantly the resting heart rate (control: 102 ± 10/min; bisoprolol 78 ± 6/min (p<0.0001), ivabradine: 74 ± 8/min (p<0.0001). The results of the parameters of the 24-hour Holter ECG recordings (expressed as minimal–maximal [average] heart rate/min) with drug therapy showed a significant decrease from control values in all three parameters: control 58 ± 8–159 ± 14 (94 ± 6)/min; bisoprolol 53 ± 7–132 ±13 (77 ± 9)/min (all three: p<0.0001); ivabradine: 51 ± 6–134 ± 18 (77 ± 8)/min (all three: p<0.0001). The sinus rate reduced significantly both before the bicycle dynamic exercise tests (control: 99 ± 13/min; bisoprolol: 81 ± 11/min [p<0.0001]; ivabradine: 84 ± 10/min [p<0.0001]) and at the peaks of the exercise test (control: 164 ± 15/min; bisoprolol: 140 ± 16/min [p<0.0001]; ivabradine 142 ± 14/min [p<0.0001]). The heart rate reducing effects of the two drugs did not differ significantly. The EHRA quality of life score was equally improved by the two drugs (control: 2.3 ± 0.7; bisoprolol: 1.4 ± 1.4 [p<0.0001]; ivabradine: 1.1 ± 0.2 [p<0.0001]). No cardiovascular side effects were observed while taking bisoprolol or ivabradine. Conclusions: Based on our clinical results, it can be pointed out that in the drug therapy of patients with inappropriate sinus node tachycardia: (1) bisoprolol (5 mg bid) and ivabradine (5 mg bid) proved to be equally effective and safe; (2) the heart rate reducing effect of the two drugs – given in the same dosage – did not differ considerably; (3) the pharmacological therapy significantly decreased not only the sinus frequency, but also reduced the symptoms of the patients. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1953–1958.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Bálint, Zsuzsanna Mihály, Zoltán Oláh and Péter Sótonyi

Összefoglaló. A patkóvese a vese leggyakrabban előforduló fejlődési rendellenességeinek egyike. Hasi aortaaneurysmával való együttes előfordulása kifejezetten ritka (a hasi aortaaneurysmás esetek 0,12%-a). Az első esetben egy 64 éves férfi akut alsó végtagi panaszokkal került felvételre. A CT-angiográfia patkóvesét és thrombotizált infrarenalis aortaaneurysmát igazolt. Az akut műtét során a hasi aortaaneurysma resectióját és aortobifemoralis bypassműtétet végeztünk a patkóvese ishmusának megtartásával. A második esetben hasi panaszokat okozó, mindkét arteria iliaca communisra ráterjedő infrarenalis aortaaneurysma esetén végeztünk aortobiiliacalis rekonstrukciót. Az aneurysma előtt elhelyezkedő isthmus tervezetten szétválasztásra került, a poláris veseartériát visszaültettük. A tünetes hasi aortaaneurysma abszolút műtéti indikációt képez. A preoperatív CT- vagy MR-angiográfia kulcsfontosságú mind a műtéti indikáció felállítása, mind pedig a műtét megtervezése szempontjából. A beavatkozás előtt pontos képet kell kapnia az érsebésznek az aorta anatómiája mellett a patkóvese vérellátásáról és a húgyúti rendszerről. Az érsebészeti rekonstrukció esetén a transperitonealis feltárás – főleg akut műtét esetén – több előnnyel rendelkezik, mint a retroperitonealis feltárás. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1966–1971.

Summary. Horseshoe kidney is one of the most common congenital disorders of the kidney. The simultaneous incidence of horseshoe kidney and abdominal aneurysm is very low (0.12% of all cases of abdominal aortic aneurysm). In the first case, a 64-year-old male patient was admitted with acute lower limb ischaemia. CT-angiography revealed an occluded aortic aneurysm. During the emergency operation, the abdominal aneurysm was resected and an aortobifemoral bypass procedure was performed sparing the kidney’s isthmus. In the second case, the abdominal complaints were caused by an infrarenal abdominal aneurysm that involved both common iliac arteries. Aortobiiliac reconstruction was performed with planned separation of the kidney isthmus and reimplantation of the accessory renal artery. Symptomatic abdominal aortic aneurysm is an urgent indication for reconstruction. The preoperative CT- or MR-angiography play a key role in the indication and planning of the reconstruction. It is highly important for the vascular surgeon to have a clear picture of the blood supply of the horseshoe kidney and the urinary tract along with the anatomy of the aorta before the operation. The transperitoneal approach has several advantages over the retroperitoneal approach during vascular reconstruction surgery. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1966–1971.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lenke Jenei Kluch, Irén Erdei, Éva Remenyik, Éva Surányi, Ferenc Bodnár, Gabriella Emri and Andrea Szegedi

Összefoglaló. Két fiatal nőbetegnél a valproátról lamotriginre történő gyógyszerátállítás során a 3–4. héten influenzaszerű prodromalis tüneteket követően toxikus epidermalis necrolysis (TEN), más néven Lyell-szindróma alakult ki. Mindkét beteg 5 napja kezdődött bőr- és nyálkahártyatünetekkel, kiterjedt hámleválást okozó hámnekrózissal került felvételre a Debreceni Egyetem Bőrgyógyászati Klinikájának Égési Intenzív Osztályára. Multidiszciplináris szupportív terápia mellett nagy dózisú szteroid- és immunglobulin-terápiát alkalmaztunk. A 37 éves nőbetegnél 3 hét után a kórkép fatális kimenetellel végződött. A 19 éves nőbeteg tünetei 4 hét intenzív terápia után szövődményekkel gyógyultak. A TEN ritka, gyógyszer által okozott, életet veszélyeztető, késői hiperszenzitivitási reakció. Patogenezisében a gyógyszermolekula, a humán leukocytaantigén (HLA) I. osztályú molekula és a T-sejt-receptor kóros interakciója szerepel. Kezelésében a legfontosabb a kiváltó gyógyszer elhagyása, valamint az azonnal kezdett komplett szupportív terápia alkalmazása. A specifikus kezelést illetően nincsenek egységes szakmai irányelvek. A veszélyes gyógyszerek titrált bevezetése csökkentheti a kialakuló hiperszenzitivitás súlyosságát, ezenfelül a beteg szoros követése és az adverz tünetek korai felismerése javíthatja a TEN kimenetelét. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1959–1965.

Summary. After switching from valproate to lamotrigine, on the 3rd–4th weeks, two young female patients developed flu-like prodromal symptoms, followed by the development of toxic epidermal necrolysis (TEN), also known as Lyell syndrome. Both patients were admitted to the Burn Intensive Care Unit of the Department of Dermatology, University of Debrecen with skin and mucosa symptoms; extensive epithelial death and detachment started 5 days earlier. In addition to multidisciplinary supportive treatment, high-dose corticosteroid and immunoglobulin therapy were administered. In the case of the 37-year-old female patient, the disease resulted in a fatal outcome. The 19-year-old patient healed with some sequelae. TEN is a rare, life-threatening delayed-type hypersensitivity reaction caused by drugs. Its pathogenesis involves an interaction between small-molecule drug, human leukocyte antigen class I molecule and T-cell receptor. The most important treatment is immediate withdrawal of potentially causative drugs and prompt application of supportive therapy. There is no standard guidance on specific treatment. Slow dose escalation of dangerous drugs can be beneficial in avoiding severe reactions, furthermore, close patient follow-up and early detection of the possible adverse reactions contribute to a more favourable outcome of TEN. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1959–1965.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Ervin Albert, Rita Sipos, Szilárd Jánosi, Péter Kovács, Árpád Kenéz, Adrienn Micsinai, Zsófia Noszály and Imre Biksi

Abstract

The last surveys on methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) isolated from bovine milk in Hungary took place in the 2000s. To elucidate the genetic variability and to estimate the burden of the pathogen, MRSA from our strain collection and prospectively collected Staphylococcus aureus (SA) isolates originating from two milk hygiene laboratories were investigated. Between 2003 and 2018, 27 MRSA strains originating from 10 dairy farms were deposited and characterised. Most strains (n = 20) belonged to ST1-t127-SCCmecIV and were recovered from three unrelated farms. From other farms, variable genotypes were identified sporadically: ST22-t032-SCCmecIV from three farms; a newly described double locus variant of ST97, ST5982-t458-SCCmecIV from two farms; and ST398-t011-SCCmecIV and ST398-t011-SCCmecV from two respective farms. The prospective screening of 626 individual SA isolates originating from 42 dairy farms resulted in four (0.48 %) MRSA strains from three (7.14 %) farms. All MRSA isolates belonged to the clonal complex 398 and a novel spa-type t19251 was also identified. Most isolates were resistant to three or more antimicrobial classes. The occurrence and significance of MRSA of dairy origin seems to be unchanged in the past decade in Hungary. However, the low host specificity and multiresistance of the identified genotypes calls for periodic revision on the role and distribution of the pathogen in the Hungarian dairy sector.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Mohsen Bashashati, Zohreh Mojahedi, Ali Ameghi Roudsari, Morteza Taghizadeh, Aidin Molouki, Najmeh Motamed, Fereshteh Sabouri and Mohammad Hossein Fallah Mehrabadi

Abstract

Despite the use of wide-scale vaccination programmes against the H9N2 virus, enzootic outbreaks of H9N2 avian influenza (AI) have often occurred and caused serious nationwide economic losses, particularly in broiler chickens. In this study, the haemagglutinin (HA) and neuraminidase (NA) genes of nine recent H9N2s and a common vaccine strain were fully sequenced and compared with other representative Iranian viruses. Phylogenetic analysis revealed that all Iranian viruses were grouped into the G1 sub-lineage with different clusters in which recent isolates (2014–2017) formed a distinct cluster compared to the vaccine group (1998–2004). All Iranian H9N2s exhibited low pathogenicity AI connecting peptide feature with an R/KSSR motif. Amino acid 226, located in the 220 loop of the receptor binding site, was leucine among the recent Iranian viruses, a characteristic of human influenza viruses. With an overall gradual increase in the genetic diversity of H9N2s, Bayesian skyline plots of Iranian HA and NA genes depicted a fluctuation and a relative stable situation, respectively. It is recommended to apply constant surveillance to assess any increase in viral human adaptation and evolutionary changes in circulating field H9N2s. Moreover, antigenic characterisation of the prevailing H9N2 viruses seems to be necessary for evaluating the possible antigenic drift from the vaccine strain.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: István Szabó, Lajos Bognár, Tamás Molnár, Imre Nemes and Ádám Bálint

Abstract

Porcine reproductive and respiratory syndrome (PRRS) causes significant losses to the swine industry worldwide, which leads to launching eradication programmes. The PRRS eradication programme in Hungary is based on the territorial principle, and it is obligatory for each swine farm irrespective of the number of animals kept there. Hungary has an exceptionally large herd size in large-scale pig farms. Large fattening farms operate as all-in/all-out or continuous flow systems. The large-scale breeding herds are predominantly farrow-to-finish types. In large-scale breeding farms, PRRS eradication was carried out by the depopulation-repopulation method in 33 farms, of which 23 received state compensation, 18 farm units either finished production or changed to producing fatteners only. Two farms used the test and removal method for eradication. One farm was classified as ‘vaccinated free’. At this farm the breeding animals are vaccinated continuously but there is no vaccination of the progeny at any age, and the PRRS-free status of the farm is strictly controlled and monitored. By 31 December 2019, all pigs in five euroregions of Hungary had become free from PRRS virus, while the PRRS eradication process is still ongoing in the remaining two regions.

Open access

Abstract

The aim of this study was to identify antimicrobial resistance and virulence factor genes exhibited by multidrug resistant (MDR) Acinetobacter baumannii, to analyze biofilm formation and to investigate clonal subtypes of isolate. Whole genome sequencing was done by Illumina NovaSeq 6,000 platform and multilocus sequence typing (MLST) was performed by Oxford and Pasteur typing schemes. Influence of imipenem and levofloxacin on biofilm formation was investigated in 96-well plates at 3 replicates. The strain was found to carry OXA-23, OXA-51-like, AmpC and TEM-1 beta-lactamases. The sequence of the bla OXA-51-like gene has been identified as a bla OXA-66. According to Pasteur MLST scheme the strain displayed ST2 allelic profile. However, based on Oxford MLST scheme this strain represents the new ST2121, as the gdhB gene has a single allelic mutation namely, the gdhB-227. It was determined that MDR isolate carried bap, basABCDFGHIJ, csuA/BABCDE, bauABCDEF, plcD, pgaABCD, entE, barAB, ompA, abaIR, piT2EAFTE/AUBl, fimADT, cvaC, bfmR, bfmS virulence genes. In our study imipenem induced the highest biofilm formation at a concentration of 32 µg/ml and levofloxacin at a concentration of 16 µg/ml. In conclusion, we detected a new MDR A. baumannii ST2121 clone harboring bla OXA-66 gene that has been reported for the first time in Turkey.

Restricted access