Browse

You are looking at 31 - 40 of 10,209 items

Authors: Katiuska Satué, Esterina Fazio, Cristina Cravana, Marco Quartuccio, Maria Marcilla and Pietro Medica

Abstract

The aim of the study was to assess the physiological reference values for systemic and intrafollicular placental growth factor (PlGF) concentrations in different categories of follicular sizes in cycling mares, according to progesterone (P4) and oestradiol (E2) patterns. Sixty ovaries were taken after slaughter from 30 clinically healthy mares. Regarding their size, the follicles were classified into three different categories, i.e. small (20–30 mm), medium-sized (31–40 mm) and large (≥41 mm), and follicular fluid (FF) was sampled from each single follicle. Intrafollicular PlGF concentrations were significantly increased in larger and medium-sized follicles compared to small follicles, and their values were 1.48 and 1.36 times higher than the systemic values, respectively. On the other hand, systemic PlGF concentrations were 1.3 times higher than those in the FF of follicles of small size. Intrafollicular P4 concentrations were significantly higher in larger follicles than in small ones, and their concentrations were 6.74 and 3.42 times higher than the systemic values, respectively. Intrafollicular E2 concentrations were significantly higher in large and medium-sized follicles than in follicles of small size, and their concentrations were 21.1, 15.4 and 8.35 times higher than the systemic values, respectively. Intrafollicular and systemic PlGF concentrations were strongly and positively correlated; nevertheless, no correlations between intrafollicular and systemic steroid hormones, PlGF and follicle diameters, PlGF and E2, or PlGF and P4 were observed. This represents the first study to characterise systemic and intrafollicular PlGF concentrations in cycling normal mares, providing evidence that the bioavailability of this factor in follicles of medium and large sizes was higher than in small follicles, independently of steroid hormone concentrations. Further studies are needed to assess the presumable implications of PlGF in follicular angiogenesis in mares, similar to those already observed in women and primates.

Restricted access
Authors: Ottó Szenci, Kamal Touati, Noelita Melo De Sousa, Jean-Luc Hornick, Gijsbert Cornelis van der Weyden, Marcel Antonie Marie Taverne and Jean-François Beckers

Abstract

The aim of this study was to further develop and extensively describe a surgical technique in order to realise long-term fetal blood sampling in the bovine species. Eleven Holstein–Friesian 6- to 8-month pregnant cows (4–10 years old) were used for this study. Gestational age on the day of surgery varied from approximately 180 days (n = 1) to 240 days (minimum: 232 days, maximum 252 days; n = 10). The fetal medial tarsal artery was catheterised in pregnant cows with a polyvinyl catheter in dorsal recumbency under general anaesthesia. Although 5 out of 11 operations (45.5%) performed between 232 and 252 days of gestation were lost due to different causes mainly associated with peritonitis and septicaemia, the mean interval between operations and calvings was 42.5 days (between 27 and 95 days). It is important to emphasise that a well-trained surgical team is needed for bovine fetal cannulation in order to be able to decrease the risk factors during the operations. Due to the fact that after 5 unsuccessful cases none of the pregnancies were lost, this skill can be reached, and our technique can enable bovine fetal blood sampling for long-term endocrinological and physiological investigations before and during parturition.

Open access

Abstract

Metabolic acidosis is diagnosed based on the concentration of bicarbonate ions and partial pressure of carbon dioxide in arterial blood, although acid–base balance (ABB) disorders may also be diagnosed based on the serum ion concentrations in order to determine the values of strong ion difference (SID), anion gap (AG), corrected anion gap (AGcorr) and chloride/sodium ratio (Cl/Na+). The aim of this study was to assess and compare the classic model, the value of the AG, AGcorr, and Cl/Na+ in the diagnosis of ABB disorders in cats with chronic kidney disease (CKD). The study group consisted of 80 cats with CKD, divided into four groups based on the guidelines of the International Renal Interest Society (IRIS). The control group (C) included 20 healthy cats. Metabolic acidosis – diagnosed based on the classic model (Hendersson–Hasselbalch equation) – was found in IRIS group IV. AG, AGcorr, SID calculated for IRIS groups II, III and IV were lower than in group C, while the value of AGdiff and Cl/Na+ in those groups was higher than in group C. We can conclude that ABB analysis using the classic model enabled the detection of ABB disorders in cats in stage IV CKD. However, the analysis of the AG, AGcorr and Cl/Na+ values enabled the diagnosis of acid–base balance disorders in cats with IRIS stage II, III and IV CKD.

Restricted access
Authors: Igor Ribeiro dos Santos, Daniel Ricardo Rissi, Betânia Pereira Borges, Guilherme Reis Blume and Fabiano José Ferreira de Sant’Ana

Abstract

A 10-year-old female coati (Nasua nasua) was necropsied after an 8-day history of apathy, weight loss and dehydration. Gross changes consisted of multifocal to coalescing nodules ranging from 0.5 to 2.0 cm in diameter in the wall of the small intestine, adjacent to the mesentery and in the mesenteric lymph nodes. Histologically, neoplastic CD3-positive lymphocytes infiltrated all layers of the intestine, as well as the mesenteric adipose tissue and mesenteric lymph nodes. Based on the pathological and immunohistochemical findings, a diagnosis of intestinal T-cell lymphoma was made.

Restricted access

Abstract

Implants have been considered the treatment of choice to replace missing teeth, unfortunately, peri-implant disease is still an unresolved issue. Contaminated implants may be decontaminated by physical debridement and chemical disinfectants; however, there is a lack of consensus regarding the ideal techniques/agents to be used for the decontamination. The objective of our study was to compare the decontaminating efficacy of different chemical agents on a titanium surface contaminated with Porphyromonas gingivalis, a typical representative of the bacterial flora associated with peri-implantitis. Commercially pure Ti grade 4 discs with a polished surface were treated with a mouthwash containing chlorhexidine digluconate (0.1%), povidone-iodine (PVP-iodine) solution (10%) or citric acid monohydrate (40%). Qualitative and quantitative assessment of cellular growth and survival were assessed by a 3-(4,5-dimethylthiazol-2-yl)-2,5-diphenyl tetrazolium bromide (MTT) assay and scanning electron microscopy (SEM). Significant differences in the quantity of P. gingivalis could be observed after 6 days of incubation. A numerical, but not statistically significant (P = 0.066) decrease in the amount of living bacteria was observed in the group treated with the PVP-iodine solution as compared to the control group. The chlorhexidine (CHX)-treated group presented with significantly higher cell counts, as compared to the PVP-iodine-treated group (P = 0.032), while this was not observed compared to the control group and citric acid-treated group. Our results have also been verified by SEM measurements. Our results suggest that for P. gingivalis contamination on a titanium surface in vitro, PVP-iodine is a superior decontaminant, compared to citric acid and chlorhexidine-digulconate solution.

Open access

Abstract

Approaching the process of normal ageing with a health psychology model was an important development in health science. In earlier healing models, questions of old age were either ignored or dealt with only in the context of various diseases. Definitions of the stages of human life have changed and pushed the limits of old age to a higher level. The expanding human life course raises important medical, psychological, and sociological issues. The definition of ageing and the characteristics of normal ageing need to be reconsidered. The cognitive representations of ageing people are a good reflection of how they think about themselves, the world, and the stage of life ahead. The contribution of health psychology as a modern approach to healthy ageing has greatly altered the attitudes of healthcare professionals. The concept of active old age helps to deal with the growing number of elderly people in a new context. In this brief overview of the health psychology approach to normal ageing, we aim to help healthcare professionals better manage the problems in their daily work. In a brief introduction, we review the physical and mental symptoms of ageing. We strive to isolate the normal variants from gerontopsychiatric and neuropsychiatric disorders. While normal ageing does not require clinical attention, psychiatric disorders do, and we briefly describe the therapeutic forms. Psychoeducation, group therapy, and supportive techniques prove to be the most effective.

Open access
Authors: László Mangel, Miklós Lukács, András Hajnal, Henrik Sárkány, Mónika Forgács-Menyhért, Zsuzsanna Varga, Eszter Herendi, Emőke Papp, Zsuzsanna Jéglné Illés, Nóra Szigeti, Róbert Almási, Sándor Ferencz, Péter Kanizsai, Andor Sebestyén and Ágnes Csikós

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az előrehaladott, áttétes daganatos betegek megfelelő tüneti és életvégi ellátása, illetve ennek elérése komoly kihívás minden egészségügyi ellátó számára. A palliatív onkoteamrendszer kialakításával célunk a betegek időbeni palliatív ellátásba vonása és a konzekvencia nélküli sürgősségi kivizsgálások és ellátások számának lehetőség szerinti csökkentése volt. Módszer és eredmények: A palliatív onkoteam megbeszéléseit kéthetente tartottuk meg; a team állandó tagjai palliatív szakorvos, onkológus, belgyógyász, pszichiáter, szakápoló, pszichológus voltak, de időszakosan más szakemberek is csatlakoztak. 2019 májusa és 2020 januárja között 93, előrehaladott stádiumú daganatos betegnél 97 eseti megbeszélést tartottunk, egy-egy ülésen 6–10 beteg esetét tárgyaltuk végig. Minden esetben meghatároztuk a beteg további palliatív ellátásának formáját (szakrendelésen jelentkezés, otthoni szakellátás, intézeti elhelyezés) és azt, hogy adott esetben még szóba jön-e további aktív onkológiai ellátás. A megbeszélésre került betegek esetében pár hónap eltelte után a felesleges sürgősségi megjelenések számában egyértelmű csökkenés mutatkozott. Következtetés: A kezdeti, sokszor heves érzelmekkel is kísért megbeszélések rövid időn belül komoly operatív szakmai fórummá váltak. Úgy gondoljuk, hogy ez a rendszer is komolyan hozzájárulhat ahhoz, hogy az előrehaladott daganatos betegek időben palliatív szakellátáshoz jussanak, és ahhoz is, hogy a gyógyító onkológiai attitűd fokozatosan segítő orvosi hozzáállássá tudjon válni. Orv Hetil. 2020; 161(34): 1423–1430.

Open access
Authors: Anna Egresi, Dóra Drexler, Krisztina Hagymási, Anna Blázovics, Zsuzsanna Jakab, Ibolya Kocsis, Sarolta Dakó, Anna Bacsárdi and Gabriella Lengyel

Absztrakt:

Bevezetés: Napjainkban az egészséges életmódra törekvés fontos ösztönző tényező mind a bio-, mind a funkcionális élelmiszerek fogyasztására. A bioélelmiszerek kevesebb növényvédőszer-maradékot és szignifikánsan több, egészségre kedvező vegyületeket tartalmaznak, mint például a növényi termékek polifenoljait, valamint a tejben és a húskészítményekben található, többszörösen telítetlen zsírsavakat. A legújabb tanulmányok szerint a bél–máj tengely fontos szerepet játszik a nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) patogenezisében, így a pre- és probiotikumok terápiás eszközök lehetnek. Az ökológiai gazdálkodásból származó joghurtok egészségre gyakorolt hatásait az úgynevezett hagyományos joghurtokkal azért nehéz összehasonlítani, mert nincs kellően érzékeny biomarker. Célkitűzés: Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy különböző biomarkerek mennyire használhatók annak kimutatására, hogy hogyan hat a hagyományos és az ökológiai joghurt a NAFLD-ben szenvedő betegek állapotára. Betegek és módszer: Prospektív, kohorszos vizsgálatot végeztünk 37 (életkor = 51,73 ± 11,82, férfi = 21, nő = 16), nem alkoholos zsírmájbetegségben szenvedő beteg bevonásával. A NAFLD diagnosztizálása ultrahangvizsgálaton és egyéb etiológia kizárásán alapult. A betegeket shear wave elasztográfiával is megvizsgáltuk a májfibrosis stádiumának meghatározására. A betegeket véletlenszerűen két csoportra osztottuk. A betegek egyenként 8 héten keresztül napi 300 gramm ökológiai (n = 21) vagy hagyományos (n = 16) gazdálkodásból származó joghurtot fogyasztottak. 37 rutin laboratóriumi adatot vizsgáltunk, mértünk 4 citokinkoncentrációt, 3 redoxhomeosztázis-markert és 14 testösszetétel-értéket a joghurtok fogyasztása előtt, befejezéskor, valamint 12 héttel a befejezés után. Eredmények: Mindkét joghurt fogyasztását követően enyhén növekedett a D-vitamin-szint, és minimálisan csökkent a LDL-szint, a többi 35 rutin laboratóriumi adatban statisztikailag nem volt különbség. Az adiponektin (8793,64 ± 5365,98 pg/ml – 13 161,33 ± 8346,24 pg/ml) és a leptin (161,70 ± 158,41 – 277,94 ± 188,15 pg/ml) szintje megemelkedett a 8 hetes joghurtfogyasztás után a „hagyományos csoportban”. Ezzel szemben a kezelés után az adiponektinszintek szignifikáns csökkenését tapasztaltuk az „ökológiai csoportban” (12 017,57143 ± 7122,12 – 8833,5 ± 5216,17). A két csoportban csak az adiponektin tendenciája különbözött. Az indukált szabad gyökök mennyisége statisztikailag szintén alacsonyabb (10,05 ± 16,67 – 5,58 ± 4,41) volt közvetlenül a joghurtok fogyasztása után. A testösszetétel-mérés eredményei (testsúly, teljes testvíz, fehérje, ásványi anyagok, testzsírtömeg, vázizomtömeg, testtömegindex, testzsírszázalék, visceralis zsír területe, alapanyagcsere, derék-csípő arány, a csontok ásványianyag-tartalma, testsejttömeg) között nem volt szignifikáns különbség. Következtetés: Ezek az adatok arra utalnak, hogy az adiponektin lehetséges biomarkerként szerepelhet a nem alkoholos zsírmájbetegségben alkalmazott probiotikus kezelés hatékonyságának értékeléséhez. Munkánk az alapját képezheti a jövőbeli tanulmányoknak, amelyek a (bio)joghurt fogyasztása és az egészségre gyakorolt hatások közötti összefüggéseket vizsgálják. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1466–1474.

Open access
Authors: Ádám Remport, Zsuzsanna Gerlei, Orsolya Cseprekál, László Wagner, Katalin Földes, Adrienn Marton, Attila Patonai, Szilárd Török, Anita Haboub-Sandil, Marina Varga, Attila Doros, Anikó Smudla, János Fazakas and László Kóbori

Absztrakt:

Az új koronavírus okozta COVID–19-járvány kihívást jelent a szervátültetett betegek ellátását illetően is, ezért lényegesnek tartjuk az ezzel kapcsolatos friss ismeretek megosztását a hazai ellátásban dolgozók számára. Nagyobb esetszámmal májátültetettekről még nincsenek adatok az irodalomban, vesetranszplantáltak esetén azonban a spanyol és a francia adatbázisok 18,6%-os és 13%-os halálozásról számoltak be, ami kissé magasabb az ottani átlagpopulációénál. Tünetmentes esetekben SARS-CoV-2-pozitív PCR-eredmény birtokában nem szükséges a transzplantáltak immunszuppresszív terápiáján változtatni, azonban láz, gastrointestinalis vagy légúti tünetek kialakulását követően a mikofenolsav és mTOR-gátló készítmények elhagyása javasolt, és a kalcineurininhibitorok vérszintjét a legalacsonyabb effektív szintre kell csökkenteni. Tüdőkárosodás észlelését követően vesetranszplantáltak esetében a kalcineurininhibitorokat is le kell állítani, míg a májtranszplantáltak esetében a dózis csökkentése szükséges a fenntartó kortikoszteroid mellett. Ez utóbbi dózisának emelése szükséges hyperinflammatiós szindróma (HIS) kialakulásakor. A HIS terápiás befolyásolására transzplantáltakban is sikerrel lehet alkalmazni az IL1- és IL6-gátló monoklonális antitesteket. Célzott vírusellenes készítmény nem áll rendelkezésre, a legszerencsésebb, ha a beteg bevonható a remdesivir vagy a favipiravir klinikai vizsgálatába. A hidroxiklorokin transzplantáltaknak is adható, bár hatékonysága és biztonságossága kérdésessé vált. A lopinavir/ritonavir kombináció a kalcineurininhibitorokkal fennálló súlyos gyógyszerkölcsönhatás miatt nem adható. A SARS-CoV-2 cytopathiás hatása endotheldiszfunkciót okoz, amely prokoaguláns állapot kialakulásához vezet, emellett megváltozik a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer egyensúlya is. Fontos ezért a betegek kezelése során a thrombosisprofilaxis korai elkezdése alacsony molekulasúlyú heparinnal és alacsony dózisú acetilszalicilsavval. Az angiotenzinkonvertálóenzim-gátló (ACEI) és az angiotenzin-II-receptor-antagonista (ARB) terápiára beállított betegek kezelését a COVID–19 miatt nem szabad abbahagyni. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1310–1321.

Open access