Browse

You are looking at 301 - 400 of 10,077 items

Absztrakt:

Bevezetés: A diabetes mellitus prevalenciájának növekedése világviszonylatban is aggasztó tendenciát mutat. Egy erős, jól működő alapellátás a primer, illetve a szekunder prevencióra fókuszál. Magyarországon kevés idő jut a megelőző munkára, ennek következtében a cukorbetegség, annak kórmegelőző állapotai nem a megfelelő időben kerülnek felismerésre. Célkitűzés: Az első körben felmérni egy halmozottan hátrányos helyzetű település 18–75 éves korosztályában a diabetes mellitus kialakulásának kockázatát, majd a fokozott, illetve magas rizikócsoportba tartozóknál laborvizsgálati módszerekkel az esetleges szénhidrátanyagcsere-zavarok kiszűrése. Módszer: A diabeteskockázat felmérése FINDRISC-kérdőív segítségével, a szénhidrátanyagcsere-állapot meghatározása pedig a fokozott, illetve magas rizikócsoportba tartozó pácienseknél orális glükóztolerancia-teszt, valamint glikálthemoglobin-vizsgálat elrendelésével történt. Eredmények: A 406 fős mintában 129 fő (31,77%) esetében fokozott, illetve magas diabeteskockázat igazolódott. A rizikó emelkedése az életkor (p<0,001) és a testtömegindex (p<0,001) vonatkozásában szignifikáns összefüggést mutatott. Orális glükóztolerancia-teszttel 28,3%-ban praediabetes került felismerésre, 9,43%-ban pedig korábban nem diagnosztizált diabetes mellitus. Glikált hemoglobin alkalmazásával a praediabetes előfordulási gyakorisága 50,94%, a diabetes mellitusé 11,32% volt. A praediabetes, illetve diabetes mellitus legerősebb prediktora az életkor (p = 0,047) volt. A leggyengébb korreláció a dohányzás (p = 0,635), illetve a fizikai aktivitás (p = 0,975) kapcsán igazolódott. A metabolikus szindróma fennállása átlagosan 0,2%-kal növelte meg a glikálthemoglobin-értéket a vizsgált pácienseknél. Következtetések: A kapott eredmények rávilágítottak a prevenciós munka fontosságára. A cukorbetegség jelentős mortalitási és egészségkárosító kockázata miatt a megelőzés és a korai felismerés kiemelt feladata az alapellátásnak. Az orális glükóztolerancia-teszt mellett a glikálthemoglobin-meghatározás is javasolt, figyelembe véve annak diagnosztikai korlátait. A glikálthemoglobin-eredmények értékelésekor célszerű figyelembe venni, hogy detektálható-e metabolikus szindróma a páciensnél. Orv Hetil. 2019; 160(50): 1976–1983.

Open access
Authors: József Kas, Attila Csekeő, Csaba Fehér, Luca Karskó, Lóránt Kecskés, Miklós Molnár, Attila Vágvölgyi, János Tamás Varga, Antal Bede, Zsolt Rozgonyi, János Fillinger, Ibolya Soltész, Jenő Elek, László Agócs, Ferenc Rényi-Vámos and Ákos Kocsis

Absztrakt:

Bevezetés: A komplettáló pneumonectomia (KP) a maradék tüdőszövet teljes eltávolítása az azonos oldali korábbi tüdőreszekciót követően. A standard pneumonectomiához viszonyítva magasabb mortalitással és morbiditással jár. Közleményünkben e műtéti típus javallatát és a perioperatív eredményeit tekintjük át. Módszer: 15 év alatt végzett KP‑műtéteink perioperatív eredményeit visszatekintően vizsgáltuk kórlapi adatok, műtéti leírás és szövettani leletek alapján, a javallatot három csoportra osztva: a korai posztoperatív szak szövődményét elhárító (mentő: mKP), szövettani lelettel igazolt inkomplett (patológiai: pKP) és a késői posztoperatív szakban végzett (konvencionális: kKP) műtétek. A szövődmények besorolását nemzetközi skála alapján végeztük. Eredmények: 102 beteg összegzett műtéti morbiditása 70,5% (minor: 36,27%, major: 34,23%), mortalitása 16,6%. Műtét alatti halálozás nem fordult elő. mKP: 24 beteg (18 férfi, 6 nő, 46–77 év, átlag 61,7 év). Időintervallum: 10,87 nap (0–32 nap). Javallatok: széteső vagy tályogos tüdő (8 eset), hörgősipoly (5 eset), anasztomózis-elégtelenség vagy -elzáródás (3 eset), masszív vérköpés (3 eset), mellüregi vérzés (2 eset), tüdőtágulási képtelenség (3 eset). Teljes morbiditás: 79,19%. Kilenc beteget vesztettünk el (37,5%). pKP: 7 beteg (5 férfi, 2 nő), 45–66 év (átlag: 56,3 év). Első műtét: 6 lobectomia, 1 bilobectomia. Időintervallum: 1–5 hónap (átlag: 2,84 hónap). Három beteg szövődmény nélküli, négy anaemia transzfúzióval, egy empyema fenesztrációval, egy exitus (14,28%) mellüregi elvérzés miatt. Négy betegnél nem volt tumor a kivett tüdőszövetben. kKP: 71 beteg (27 nő, 44 férfi, 29–79 év (átlag: 60,3 év). Időintervallum: 34 nap és 40 év között (átlag: 6,7 év). A korábbi műtét szövettana: primer tüdőtumor (64 beteg), más szervi daganat tüdőáttéte (1 beteg), bronchiectasia (1 beteg), tuberkulózis (5 beteg). A kKP javallata: késői hörgősipoly (2 beteg), igazolt daganat vagy gyanúja (65 beteg), egyéb (4 beteg). Szövettani leletek primer tüdőtumor-előzménnyel: 32 új tumor, 15 helyi recidiva, 9 áttét, 2 áttét vagy recidiva, 7 nem malignus. Szövettani leletek nem malignus előzménnyel: 3 új daganat, 1 tbc, 2 krónikus gyulladás. Teljes morbiditás (76,2%), 30 napon belüli és kórházi mortalitás (9,8%). Következtetések: Az mKP jár a legnagyobb morbiditással és halálozással, de a betegnek többnyire nincs más esélye a gyógyulásra. Az inkomplett tumorreszekció javallatával 10 éve már nem végzünk reoperációt. A kKP-műtéteink morbiditása nemzetközi összehasonlításban magasnak, a halálozás átlagosnak értékelhető.

Restricted access
Authors: Kinga Jakab-Péter, Arnold Tóth, Márta Andrea Barabás, Imre Gerlinger and László Lujber

Absztrakt:

Az esetismertetésben bemutatott betegünket több mint egy évtizeden át kezelték nem specifikus fejfájással. A bal oldali halántéklebenyben évekkel korábban arachnoidealis cystát diagnosztizáltak, de ezt a fejfájás etiológiájából többször is kizárták. A beteg purulens fülváladékozással került intézetünkbe, ahol krónikus gennyes középfülgyulladást és az antrumot kitöltő, a piramiscsont tegmenét destruáló és a középső koponyagödörbe törő koleszteringranulomát állapítottunk meg, elvetve a korábbi arachnoidealis cysta kórisméjét. Esetünk kapcsán a koleszteringranuloma kórképét, műtéti megoldását, differenciáldiagnosztikai problémáit és a kapcsolódó nemzetközi irodalmat ismertetjük. A beteg krónikus középfülgyulladását tympanoplastica során szanáltuk, a koleszteringranuloma intra- és extracranialis részét is transmastoidalis feltárás során két ülésben eltávolítottuk, és a sziklacsont tegmenjének csontos hiányát septumporc segítségével állítottuk helyre, így a másodlagosan kialakult iatrogén meningoencephalicus herniát megszüntettük. A beteg fejfájása a műtétet követően azonnal megszűnt. Krónikus gennyes középfülgyulladása szanálódott. Agyszövet hernializálódása, agyvízcsorgás, illetve meningitis nem alakult ki. Két évvel a műtét után teljesen panaszmentes a beteg. A nagy kiterjedésű, a középső koponyagödörben növekvő koleszteringranuloma súlyos komplikációkat okozhat, emiatt fokozott figyelmet és egyénre szabott műtéti megoldást, ellátást igényel. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2067–2072.

Open access

Purpose

Our intent was to (a) characterize weekly changes in resting testosterone (T), cortisol (C), and the T:C ratio in males during an intensive endurance training program, and (b) determine if clinical androgen deficiency (AD) based upon T-level criteria developed.

Methods

An 18-week training program in which individual training volume (km/week) increased at 25% increments over baseline (BL) levels observed prior to the study beginning at 4-week intervals throughout the first 12 weeks. After 12 weeks, the volume was reduced to that of the first 4 weeks until the study end (week 18). Competitive performance running tests were assessed at BL and every 4 weeks, while blood T and C were assessed weekly.

Results

Performance improved from BL at weeks 4–16 (p < 0.01). T was reduced (p < 0.01) from BL at weeks 3, and 5–18. The greatest reduction from BL was at week 13, subsequently T returned toward BL at week 18. C was highly variable, and no significant changes from BL were noted. The T:C ratio at weeks 5, 6, and 8–16 was significantly less than at BL (p < 0.01), the greatest reduction at week 13. The T:C ratio values also returned toward BL by week 18. Finally, ∼50% of the subjects reached T levels to be classified as AD.

Conclusions

Sports scientists should recognize decreases in T or T:C ratio is not always indicative of compromised competitive performance potential. Clinicians should be aware increased training loads can lead to AD in men.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A szervezett emlő- és méhnyakszűrés bevezetésére a népegészségügyi program keretében került sor Magyarországon. A program azt a célt tűzte ki, hogy 10 év alatt adott korcsoportban az emlőrák miatti halálozás 30%-kal, a méhnyakrák miatti halálozás 60%-kal csökkenjen 2012-ig. Célkitűzés: Kutatásunk célja az emlő- és méhnyakrák-mortalitási és -morbiditási adatok retrospektív elemzése, a bevezetett szűrővizsgálatok eredményességének vizsgálata volt. Módszer: Leíró statisztikai elemzést készítettünk a standardizált halálozási és megbetegedési adatokból 1980 és 2015 között, különös tekintettel a 2002–2012-es időszakra. Eredmények: A 45–64 éves nők emlőrák miatti halálozása 28,3%-kal, az emlőrák incidenciája 23,6%-kal csökkent, míg az in situ carcinoma incidenciája 242%-kal emelkedett 2002 és 2012 között. A 25–64 éves nők méhnyakrák miatti halálozása 25,5%-kal, a méhnyakrák incidenciája 21,2%-kal csökkent, míg az in situ carcinoma incidenciája 13,3%-kal növekedett a 2002–2012-es időszakban. Következtetés: Bár mind az emlőrák, mind a méhnyakrák miatti halálozás jelentősen csökkent Magyarországon, a halálozás csökkenése a méhnyakrák esetén jelentősen elmaradt a várt célértéktől. Orv Hetil. 2019; 160(49): 1948–1956.

Open access
Authors: Dániel Németh, Anikó Folhoffer, Szilvia Bianka László, László Kóbori, Dénes Görög, Imre Fehérvári, János Fazakas, Zsuzsanna Gerlei, Zoltán Máthé and Ferenc Szalay

Absztrakt:

Bevezetés: A Wilson-kór a rézanyagcsere ritka, kezelés nélkül fatális, öröklődő megbetegedése. Bár a diagnosztika és a kezelés jelentős fejlődésen ment át az elmúlt években, számos beteg esetében ma is májátültetésre van szükség. Célkitűzés: A vizsgálat célja a Magyarországon Wilson-kór miatt májátültetésen átesett betegek adatainak összegyűjtése és feldolgozása volt. Módszer: Retrospektív módon vizsgáltuk a Semmelweis Egyetemen 1996 és 2017 között Wilson-kór miatt májátültetésen átesett 24 beteg adatait. A Wilson-kór diagnózisa minden esetben a nemzetközi, lipcsei pontrendszeren alapult. A heveny májelégtelenség felállításához a King’s College-kritériumrendszert használtuk. A májátültetések a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján történtek, első alkalommal 1996-ban. Eredmények: Az átlagéletkor 26 év volt, a nő/férfi arány 13/11. 12 beteg heveny májelégtelenség miatt, 12 beteg dekompenzált cirrhosis miatt esett át májátültetésen. Egy beteg krónikus rejekció miatt retranszplantációra került. Három heveny májelégtelen beteg az Eurotransplant segítségével kapott új májat. A várólistán eltöltött átlagos idő 3 nap volt a heveny májelégtelen betegek, míg 320 nap a dekompenzált májbetegek esetében. Az ötéves túlélés 66% volt, azonban a 2002 után transzplantáltak esetében 80%, ami a tanulási folyamatot és a májátültetés elérhetőségének javulását jelezheti. A diagnosztika nehézségei ellenére a betegek többségében (21/24 beteg) már a műtét előtt ismert volt a Wilson-kór. Következtetések: Bár a Wilson-kór diagnosztikája és kezelése jelentős fejlődésen ment át az elmúlt évek során, ma is számos esetben van szükség májátültetésre. A betegek megfelelő kiválasztása és a transzplantáció időzítése jelentősen javítja a betegek túlélését. Orv Hetil. 2019; 160(51): 2021–2025.

Open access
Restricted access
Authors: Gábor Szabó, András Szarka, Gábor Rudas and János Rigó Jr.

Absztrakt:

Az újszülöttkorban igazolt mellékvesevérzések előfordulási gyakorisága az ultrahang-diagnosztika fejlődésével emelkedett az elmúlt években. A méhen belül kialakuló esetek ritkán kerülnek felismerésre. A mellékvese cysticus elváltozásainak differenciáldiagnózisa sokszor csak a megszületés után lehetséges. Esettanulmányunkban a 33. terhességi héten a magzati felhas bal oldalán kialakult és ultrahangvizsgálattal észlelt 4 × 3 cm-es cysticus elváltozás nyomon követését mutatjuk be. A terhesség alatt elvégzett képalkotó vizsgálatok (ultrahang, illetve mágneses rezonancia) mellékvesevérzést igazoltak. A 37. terhességi hétre a vérzés nyom nélkül felszívódott. Három héttel később, a 4150 grammos magzat tervezett császármetszés útján, jó állapotban jött világra. A megszületés után végzett endokrinológiai és ellenőrző ultrahangvizsgálatok eltérést nem találtak. Ez a tanulmány az első publikált eset a szakirodalomban, mely igazolja, hogy magzati mellékvesevérzés kialakulhat a méhen belül, és rövid idő alatt spontán felszívódhat. Esetünk felhívja a figyelmet arra, hogy a mellékvesevérzés a szülési traumától függetlenül is előfordulhat az újszülöttnél. Feltételezhető az is, hogy a várandósság alatti mellékvesevérzés előfordulási gyakorisága nagyobb az eddig az újszülöttkorban leírt esetekből következtetettnél. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2073–2078.

Open access
Authors: Ágnes Korom, Ildikó Csányi, Eszter Baltás, Judit Oláh, Zita Borbényi and Tímea Gurbity Pálfi

Absztrakt:

Bevezetés: Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a krónikus limfocitás leukémiában (CLL) szenvedő betegek körében a melanoma malignum (MM) kialakulásának kockázata nagyobb az átlagpopulációhoz viszonyítva. Amennyiben a melanoma a krónikus limfocitás leukémia diagnózisának felállítását követően alakul ki, rosszabb túlélésre lehet számítani, mint amikor a krónikus limfocitás leukémiát megelőzi. Jelen vizsgálatunk célja az volt, hogy a két malignus megbetegedés együttes előfordulása esetén a betegeket azonosítsuk, majd a kórtörténetben szereplő adatokat elemezzük, és a betegségek kórlefolyását megvizsgáljuk a szakirodalomban fellelhető korábbi tanulmányok tükrében. Betegek és módszerek: Retrospektív adatgyűjtés során a 2000 és 2016 közötti időszakban 947 krónikus limfocitás leukémiás beteg adatainak áttekintése során összesen 13 betegnél igazolódott krónikus limfocitás leukémia és melanoma malignum együttes előfordulása a Szegedi Tudományegyetemen. Eredmények: 11 esetben a krónikus limfocitás leukémia diagnózisa megelőzte a melanoma malignum diagnózisát, 1 esetben a melanoma malignum volt az első diagnózis, 1 esetben pedig egy időben került felismerésre a két betegség. Diagnózisok közt eltelt idő 7,4 év. 5 beteg részesült fludarabintartalmú kezelésben. Következtetés: A krónikus limfocitás leukémiás betegeink 1,3%-ában észleltük melanoma fennállását. Ezekben a betegekben a melanoma malignum diagnózisának felállításáig eltelt átlagos időtartamot nem befolyásolta, hogy a kezelés tartalmazott-e fludarabint. Az alacsony betegszám alapján a túlélésre vonatkozóan csak óvatos következtetést lehet levonni. Mindkét malignus betegség együttes fennállása esetén fontosnak tartjuk az interdiszciplináris együttműködés hangsúlyozását.

Open access
Authors: András Molnár, Stefani Maihoub, Zoltán Fent, László Tamás and Ágnes Szirmai

Absztrakt:

Bevezetés: A Ménière-betegség belsőfül-eredetű szédüléses kórkép; jellemző tünetei a forgó jellegű szédüléses epizódok, tinnitus, füldugulás és sensorineuralis halláscsökkenés, valamint vegetatív tünetek. A betegek gondozásának, tünetorientált kezelésének egyik alapja a szédülésnapló adatainak elemzése. Célkitűzés: Kutatásunkban a betegségre jellemző tünetek részletes elemzését végeztük, illetve hangsúlyozzuk a multidiszciplináris megközelítés jelentőségét. Anyag és módszer: 58 (12 férfi, 46 nő; átlagéletkor 56,97 év ± 10,45 SD) definitív Ménière-beteg által kitöltött szédülésnapló adatait elemeztük. A paraméterek statisztikai elemzését az IBM SPSS V24-es program segítségével hajtottuk végre. Mivel a paraméterek nem mutattak normáleloszlást, nem parametrikus teszteket (Mann–Whitney-féle U-teszt) alkalmaztunk. Eredmények: A panaszok elemzése alapján a legdominánsabb tünet a szédülés (átlagos erősség 5,38 ± 2,06 SD), második a sorban a fülzúgás (4,54 ± 2,81 SD), végül ezt követi a fejfájás (2,77 ± 3,1 SD). A fejfájás gyakori társulása ellenére a vestibularis migrén minden esetben kizárható volt. Fontos eredmény, hogy akik fejfájást is panaszoltak, szignifikánsan nagyobb értéket adtak meg a szédülés erősségével kapcsolatban (p = 0,001). A vegetatív tünetek tekintetében pedig még erőteljesebb összefüggés volt tapasztalható (p<0,01). A narratív elemzés alapján a betegek a leggyakrabban a stresszhelyzetet és a hidegfrontot jelölik meg rohamprovokáló tényezőként. Következtetés: A szédülés mint domináns tünet kezelése mellett az egyéb társuló tünetek kezelése is lényeges. Az életminőség-monitorozás és a gyakran társuló pszichés eltérések felvetik a multidiszciplináris megközelítés fontosságát. Orv Hetil. 2019; 160(48): 1915–1920.

Open access

Methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) has emerged as a significant opportunistic pathogen among human immunodeficiency virus (HIV) patients of Ethiopia. This study aimed at delineating the prevalence, antimicrobial resistance, and biofilm-forming potentials of nasally colonized MRSA among HIV patients in the Arba Minch province of Ethiopia. A cross-sectional study was performed in HIV patients who visit anti-retroviral therapy clinic of the Arba Minch Hospital between February and April 2017. Nasal samples were collected and inspected for Staphylococcus following standard procedures. MRSA was identified using cefoxitin disk and antibiotics sensitivity test was performed as per Kirby–Baur disk diffusion method. The formation of biofilm was inspected using both qualitative and quantitative methods. A total of 307 HIV patients were examined. The overall prevalence of S. aureus was found to be 39.7%. The prevalence of MRSA was 20.8%. The rate of nasal colonization of MRSA was relatively higher among females. In bivariate analysis, MRSA colonization was statistically significant in patients with CD4 count ≤350 (p value = 0.002) and co-trimoxazole prophylaxis (p value = 0.003). Concomitant resistance to erythromycin, tetracycline, and co-trimoxazole were 48.4%, 45.3%, and 39.0%, respectively. Invariably, all MRSA isolates were 100% sensitive to vancomycin. Of the 64 MRSA isolates, 18.7% were considered as multidrug-resistant. The rate of biofilm formation was 34.3%. The results revealed a high prevalence rate in the nasal colonization of MRSA in HIV patients.

Restricted access

In recent years, microbiota-associated neurodegenerative diseases have been exploited and provided new insight into disease pathogenesis. However, primary open-angle glaucoma (POAG), known as a complex neurodegenerative disease resulting from retinal ganglion cell death and optic nerve damage, can cause irreversible blindness and visual field loss. POAG, which shares several similarities with Parkinson’s disease (PD) and Alzheimer’s disease (AD), has limited studies and slow progression in the understanding of pathogenesis when compared to PD and AD. In this review, we summarized the current knowledge of POAG and commensal microbiota, combined with several lines of evidence in PD and AD to propose a possible hypothesis for POAG pathogenesis: microorganisms cause glaucoma via gut–retina axis, resulting in autoantibodies and autoreactive T cells that lead to autoimmunity. Furthermore, dual-hit hypothesis, an example of a commensal pathogen that causes PD, was partially exported in POAG. Finally, future perspectives are suggested to expand understanding of POAG.

Restricted access
Authors: Abraham Ajayi, Stella Ifeanyi Smith, Julien Coulibaly Kalpy, Ibidunni Oreoluwa Bode-Sojobi, Yao Kouamé René and Adeyemi Isaac Adeleye

Outbreaks of Salmonellosis remain a major public health problem globally. This study determined the diversity and antibiotic resistance gene profile of Salmonella enterica serovars isolated from humans and food animals. Using standard methods, Salmonella spp. were isolated from fecal samples, profiled for antimicrobial susceptibility and resistance genes. Seventy-one Salmonella isolates were recovered from both humans and food animals comprising cattle, sheep, and chicken. Forty-four serovars were identified, with dominant Salmonella Budapest (31.8%). Rare serovars were present in chicken (S. Alfort, S. Wichita, S. Linton, S. Ealing, and S. Ebrie) and humans (S. Mowanjum, S. Huettwillen, S. Limete, and S. Chagoua). Sixty-eight percent of isolates were sensitive to all test antibiotics, while the highest rate of resistance was to nalidixic acid (16.9%; n = 12), followed by ciprofloxacin (11.3%; n = 8) and tetracycline (9.9%; n = 8). Five isolates (7%) were multidrug-resistant and antimicrobial resistance genes coding resistance to tetracycline (tetA), beta-lactam (blaTEM), and quinolone/fluoroquinolone (qnrB and qnrS) were detected. Evolutionary analysis of gyrA gene sequences of human and food animal Salmonella isolates revealed variations but are evolutionarily interconnected. Isolates were grouped into four clades with S. Budapest isolate from cattle clustering with S. Budapest isolated from chicken, whereas S. Essen isolated from sheep and chicken was grouped into a clade. Diverse S. enterica serovars with high antibiotic resistance profile are ubiquitous in food animals; hence, there is a need for surveillance and prudent use of antibiotics in human and veterinary medicine.

Restricted access
Authors: Lívia Varga, Zsuzsanna Nemes Nagy, Andrea Mosonyiné Kőszegi, Sándor Nagy, Judit Jakab, Anikó Szilvási, Zsófia Vilimszky, András Bors, Attila Tordai, Ildikó Zsigmond Soós and Hajnalka Andrikovics

Absztrakt:

Klinikai szempontból az ABO a legjelentősebb vércsoportrendszer, amelyről a korábbi kiterjedt kutatások ellenére még mindig jelentős új felfedezések születnek. A vércsoportrendszer genetikai hátterének felderítése tette lehetővé, hogy a kereskedelmi forgalomban több ABO genotípus meghatározási módszer is elérhető legyen. A jelen tanulmány célja az ellentmondó ABO vércsoport-szerológiai eredmények bemutatása esettanulmányok segítségével, a lehetséges klinikai és genetikai okok összefoglalása és az ellentmondások feloldására használható megoldások bemutatása különös tekintettel a molekuláris genetikai módszerekre. Esettanulmányainkban kitérünk az onkohematológiai betegségek kapcsán gyakori csökkent A és B antigénkifejeződésre, valamint a genetikai ABO alcsoportokra. Az esetbemutatásokat követően irodalmi áttekintést adunk az ABO vércsoportrendszer alcsoportvariánsairól, valamint olyan, több ezer személy genetikai hátterét vizsgáló populációs tanulmányokat mutatunk be, amelyek a vércsoportrendszerek genetikai variánsait részletező Erythrogene adatbázis alapjául is szolgáltak.

Open access
Authors: Zsófia Pintér, Leila Rill, Géza Vitályos, Kornélia Borbásné Farkas, Béla Kolarovszki and Dorottya Frank

Absztrakt:

Bevezetés: A Moyers-féle vegyes fogazati analízis az egyik leggyakrabban használt predikciós módszer, melynek segítségével meghatározhatjuk az elő nem tört fogak méretét, így még vegyes fogazati időszakban informálódhatunk a helyviszonyokról. Mivel azonban a fogméretek az egyes etnikai csoportok közt jelentősen eltérhetnek, ahhoz, hogy a helyhiány súlyosságát a lehető legpontosabban tudjuk meghatározni, külön a vizsgált egyén saját etnikai csoportjára vonatkoztatott módszert lenne optimális alkalmazni. Célkitűzés: Célunk, hogy megvizsgáljuk, a Moyers-féle vegyes fogazati analízis mennyire pontosan használható Magyarországon. Módszer: 370 páciens alginátlenyomat alapján készült alsó és felső gipszmintája került kiértékelésre. Pittsburgh digitális tolómérő segítségével határoztuk meg az egyes fogak mesiodistalis szélességét. A kapott értékekből számoltuk ki egyrészt a fogak valós, másrészt a Moyers-féle predikciós táblázat segítségével a várható helyigényét, majd a két értéket összevetettük. Eredmények: Moyers-féle analízist használva minden viszonylatban, mindkét nem esetén szignifikáns különbséget találtunk az általunk mért valós és prediktív értékek között. A felső állcsonton férfiak esetében a 95%-os, 85%-os, 75%-os és 65%-os percentilisértékek is túlbecsülték az általunk mért értékeket, míg nők esetében csak a 65%-os becsülte alá azt. Az alsó állcsont esetén mindegyik percentilisérték túlbecsülte a valós mérések eredményeit. Következtetések: Eredményeink alapján a Moyers-féle vegyes fogazati predikciós módszer nem alkalmazható megbízhatóan a magyar lakosságnál. Amennyiben használjuk, javasolt a klinikumban elterjedt 75% percentilisérték helyett inkább a 65%-os adat alkalmazása, mivel ezzel a valós helyigényhez közelebbi eredményt kaphatunk. Orv Hetil. 2019; 160(50): 1984–1989.

Open access
Authors: Attila Szatmári, Ákos Menyhárt, Imre Antal, Imre Sallai, Gergely Holnapy, Zoltán Bejek and Gábor Skaliczki

Absztrakt:

Bevezetés: Az egyre nagyobb számban végzett nagyízületi arthroplasticák miatt előtérbe került a posztoperatív kórházi napok számának csökkentése, valamint a rehabilitáció gyorsítása. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő, hatékony, biztonságos posztoperatív fájdalomcsillapítás. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy összehasonlítsuk a hagyományos és az újfajta multimodális fájdalomcsillapító kezelésben részesült betegek posztoperatív funkcionális eredményeit, a műtétet követő fájdalomszintjüket és opioidfájdalomcsillapító-igényeiket. Módszer: Prospektív vizsgálatunkba 81 beteget vontunk be, akiknél 2017. február és 2018. január között intézetünkben primer csípőprotézis-implantációt végeztünk. A randomizált módon csoportosított betegek közül a kontrollcsoportban 38 fő, a multimodális fájdalomcsillapításban részesült betegek csoportjában 43 fő szerepelt. Vizuális analóg skála (VAS) segítségével ellenőriztük a betegek szubjektív fájdalomszintjét, valamint rögzítettük fájdalomcsillapító-igényüket. Eredmények: Multimodális fájdalomcsillapításban részesült betegeinknél az opioidtartalmú fájdalomcsillapítók iránti szignifikánsan alacsonyabb igényt, valamint szignifikánsan alacsonyabb VAS-értéket tapasztaltunk a posztoperatív 6. órában, 3. és 4. napon. Továbbá e csoport betegei szignifikánsan rövidebb ideig tartózkodtak a kórházban a műtétet követően. Következtetések: Tapasztalataink alapján a multimodális fájdalomcsillapítás egyoldali primer csípőízületi arthroplastica esetén szignifikánsan csökkentette a betegek posztoperatív szubjektív fájdalomérzetét és fájdalomcsillapító-igényét. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2054–2060.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A dohányzás káros hatásai jelentős népegészségügyi kérdést jelentenek az egész világon. Célkitűzés: A Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramja 2010–2020–2030 (MÁESZ) keretében a 2010 és 2018 közötti időszakban végzett szűrések eredményeinek bemutatása és összevetése a nemzetközi adatokkal. Módszer: A 9 éves, folyamatos szűrés során 71 922 nő és 60 934 férfi adatait elemeztük a 18–80 év közötti populációban, és vizsgáltuk a napi rendszerességgel dohányzók előfordulását. Az adatok gyűjtése speciális szűrési adatlapok segítségével történt asszisztencia mellett. Eredmények: A 9 év átlagában a szűrésen megjelentek közül a férfiak 24,4%-a, a nők 24,2%-a rendszeresen dohányzik. A dohányzás prevalenciája 2012 és 2015 között átmeneti szignifikáns csökkenést mutatott, majd 2016-tól újra emelkedni kezdett. A hullámvölgy egybeesik a nemzeti dohányboltok nyitási időszakával. Férfiaknál a fiatal felnőtt korban (18–25 év) szignifikánsan nagyobb volt a dohányzók aránya, mint a nőknél. A későbbi életszakaszban a különbség kiegyenlítődött, sőt 46–55 év között a nőknél volt nagyobb, a dohányzás prevalenciája. A két nem között a dohányzási szokásokban eltérés áll fenn, ami a nőknél feltehetően a házassággal, anyasággal hozható összefüggésbe. 56 éves kor után mindkét nem esetében rohamosan csökkent a dohányzók aránya. A magyarországi dohányzásprevalencia-átlagok minden korcsoportban szignifikánsan meghaladják az európai és világátlagokat. A középkorú nőknél észlelt átmeneti emelkedést az európai felmérésnél is leírták. Következtetések: Hazánkban 2010-hez képest a dohányzók aránya csökkent, de a 2015 után észlelt újabb emelkedési hullám nem kedvező jelenség. Aggasztónak találjuk a dohányzó nők magas arányát. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2047–2053.

Open access
Authors: Márton Koch, Katalin Tímea Török, Ferenc Nagy, Viktor Soós, Éva Pozsgai, Zsuzsanna Lelovics, Anna Nagy and Csaba Varga

Absztrakt:

Bevezetés: Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ adatai szerint a nyugat-nílusi vírus (West Nile virus, WNV) által okozott neuroinvazív tünetegyüttes előfordulása nagymértékben emelkedett Európában és hazánkban az elmúlt években. Ennek hátterében a klíma- és csapadékviszonyok változása valószínűsíthető. A WNV által okozott zoonosist szúnyogok terjesztik. A vírusfertőzés többnyire tünetmentes, 20%-ban általános vírusfertőzéses tüneteket okoz, és kevesebb, mint 1%-ban halálos kimenetelű neuroinvazív betegséghez vezethet. Célkitűzés: Közleményünk célja saját eseteinken keresztül a WNV által okozott neuroinvazív tünetegyüttes és az alkalmazott diagnosztikai és terápiás teendők bemutatása, valamint az infekció kapcsán a differenciáldiagnosztikai dilemmák feloldása. Módszer: A Somogy Megyei Kaposi Mór Kórházban 2018. július 31. és 2018. szeptember 4. között kezelt 4 beteg esetét mutatjuk be, akiknél szerológiai és molekuláris biológiai módszerekkel igazolódott a WNV-fertőzés. A retrospektív esetelemzést a WNV-fertőzés epidemiológiai áttekintésével egészítettük ki. Eredmények: A jelzett időintervallumban intézményünkben 4 betegnél igazolódott WNV-fertőzés. Minden esetben a neurológiai tünetek széles skáláját észleltük, egy haláleset következett be. A fertőzött betegek idősebbek voltak, valamint számos társbetegségben szenvedtek. Következtetések: A WNV-fertőzésekre a súlyosabb, neuroinvazív tünetekkel járó kórlefolyás megjelenése jellemző hazánkban is. A fertőzés terápiája szupportív, fájdalomcsillapítást és a szekunder infekciók kezelését foglalja magában. Az ismeretlen etiológiájú neurológiai kórképeknél – különösen encephalitisre utaló tünettan esetén – fontos gondolni a WNV-fertőzésre. Orv Hetil. 2019; 160(51): 2026–2035.

Restricted access
Authors: Balázs Liktor, Andor Hirschberg, Bálint ifj Liktor and Tamás Karosi

Absztrakt:

Az otosclerosis kizárólag az emberi temporalis csontban előforduló csontanyagcsere-megbetegedés, mely apró, gócszerű csontlaesiókat hoz létre az oticus kapszulában. A betegség tünetei leginkább a gócok elhelyezkedésétől függenek. Így, klinikai szempontból, a leginkább releváns a stapestalp fixációjával járó stapedialis otosclerosis, amely a legtöbbször jelentős fokú vezetéses hallászavarral jár. Sok esetben már az anamnesztikus adatok jellegzetességéből, a beteg életkorából és a fizikális vizsgálat semmitmondó leleteiből következtethetünk a stapesfixáció valószínűségére. Jóllehet preoperatív diagnózisunkat audiológiai tesztekkel, VEMP-vizsgálattal és különféle képalkotókkal tovább pontosíthatjuk, 100%-os diagnózist csak a műtét során eltávolított stapestalpak szövettani verifikálásával nyerhetünk. Orv Hetil. 2019; 160(51): 2007–2011.

Restricted access

Aim

This study investigated whether kisspeptin-10 (KP-10) prevents diabetic rhesus monkeys from insulin-induced hypoglycemic shock.

Materials and methods

Thirty-six adult male rhesus monkeys were used, six in each group. Diabetes was induced with streptozotocin (45 mg/kg b.w.; single dose i.v.). Groups were as: saline control, insulin alone, pre-insulin (treated with KP-10, 30 min before insulin), post-insulin (treated with KP-10, 30 min after insulin), treated with premix dose of KP-10 (50 μg) and insulin, and the group treated with the kisspeptin antagonist P234 (50 μg). Following an overnight fast, each animal was subjected to respective treatment, and blood glucose concentrations were recorded every 30-min interval for 3 h.

Results

Intergroup comparisons demonstrated that treatment with KP-10 prior to insulin administration and kisspeptin–insulin premix treatment allowed blood glucose levels to rise to significantly higher levels (p < 0.001) by 180 min in diabetic and healthy animals compared to treatment with insulin alone. However, intragroup comparisons revealed a significant decrease in blood glucose level in diabetic animals only. Treatment with P234 antagonist followed by insulin administration abolished the preventive action of kisspeptin, whereby blood glucose decreased significantly (p < 0.001) in both diabetic and healthy animals. KP-10 post-insulin treatment, however, remained ineffective and led, instead, to significantly decreased glucose concentrations by 180 min in both diabetic and healthy animals when compared to animals treated with insulin alone.

Conclusions

KP-10 bears therapeutic potential to prevent hypoglycemic shock that may sometimes occur during intensive insulin therapy. Several pharmacological aspects of its interaction with insulin and other drugs, however, remain to be investigated.

Restricted access

The plasma pharmacokinetics of danofloxacin was studied in healthy African catfish (Clarias gariepinus) following a single intravenous (IV) and intramuscular (IM) administration of 10 mg/kg at 22 °C. Catfish were divided into two groups (each group containing 78 fish), then danofloxacin mesylate (10 mg/kg) was administered IV (into the caudal vein) in Group 1 and IM (into the right epaxial muscle) in Group 2, and blood was obtained from the caudal vein before (0 h) and after (0.25, 0.5, 1, 2, 4, 8, 12, 24, 36, 48, 72 and 96 h) of drug administration. High-performance liquid chromatography was used for the determination of plasma concentration, and a non-compartmental model was used for the analysis of pharmacokinetic parameters. After IV administration, elimination half-life (t1/2λz, 24.49 h), mean residence time (MRT, 30.14 h), volume of distribution at steady state (Vdss, 1.07 L/kg) and total body clearance (CLT, 0.035 L/h/kg) were determined. After IM administration, t1/2λz, MRT, peak concentration (Cmax), time to reach Cmax and bioavailability were 47.64 h, 61.06 h, 5.22 µg/mL, 1 h and 67.12%, respectively. After IM administration, danofloxacin showed good bioavailability and long t1/2λz. The favourable pharmacokinetic characteristics after IM administration support the use of danofloxacin for the treatment of susceptible bacterial infections in catfish.

Restricted access
Authors: Mehrdad Mohammadi, Jila Yavarian, Vajihe Karbasizade, Sharareh Moghim, Bahram Nasr Esfahani and Nafiseh Sadat Hosseini

Human bocavirus (HBoV) was first characterized in nasopharyngeal aspirates from young children with acute respiratory infections. It is prevalent among children with acute wheezing. This study was carried out in order to analyze the infection frequency and coinfection rates of HBoV with respiratory syncytial virus (RSV) and to perform phylogenetic analysis of HBoV in samples of children with acute respiratory infection in Isfahan, Iran. During the time period 2016–2017, altogether 75 respiratory samples from children hospitalized with acute respiratory infection were collected. The samples were first screened for RSV by direct immunofluorescence method and then subjected to detect HBoV DNA by PCR. Genotyping of HBoV-positive samples was conducted by direct sequencing of PCR products using NP and VP1/VP2 genes. Out of 75 respiratory samples, 20 (26.7%) and 10 (13.3%) were positive for RSV and HBoV, respectively. The coinfection rate was 40% (p = 0.048). Considering the seasonal distribution, winter has the highest extent outbreak (p = 0.036). Sequence analysis of positive samples exhibits that all of the isolated HBoV were related to genotype 1 (HBoV-1) with minimal sequence variations. Increasing frequency of HBoV suggests that the virus is related to acute respiratory infection in children. A single genetic lineage of HBoV1 seems to be the major genotype in Iran.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A méhlepény patológiai feldolgozása Magyarországon jelenleg kisszámú esetre korlátozódik, pedig a nemzetközi gyakorlat azt bizonyítja, hogy számos esetben az in utero elhalás okának megállapításában, az újszülött postnatalis adaptációs zavarában, esetleg később manifesztálódó betegség kimutatásában fontos információval szolgálhat. Fontos jelzője a későbbi neurológiai defektusok kialakulásának. Célkitűzés: A placenta vizsgálatának hazai gyakorlata elmarad a nemzetközi gyakorlattól, ezért is van szükség a nemzetközi gyakorlat átvételére, szakmai protokollok bevezetésére, indokolt esetben a patológiai feldolgozás módjának meghatározására. A jelen munka hiánypótló, mivel hasonló iránymutatással a magyar gyakorlatban nem találkozni. Módszer: Az angolszász orvosi irodalomban számos kiváló tanulmány foglalkozik a témával, melyek alapján jól használható ajánlások, útmutatók készültek. A „Placenta” című, először 1980-ban megjelent, 2 feletti impaktfaktorral bíró folyóirat e kérdés jelentőségére utal. Eredmények: A szerzők a szülész és neonatológus kollégáknak és a területen dolgozó egészségügyi szakembereknek a kialakult, az angliai gyakorlaton alapuló mintaképet elemzik, bemutatva a Royal College of Pathologists által ajánlottakat. Ennek szempontjait figyelembe véve gyakorlati útmutatást kívánnak nyújtani a vizsgálat indikációinak ismertetésével és a jelentősebb klinikopatológiai összefüggések bemutatásával. A cikk végén táblázatos formában mutatják be a releváns klinikopatológiai összefüggéseket. Következtetés: A placenta vizsgálatától várható információ értéke és kétségtelen klinikai haszna messze felülmúlja a szükséges anyagi ráfordítást. Orv Hetil. 2019; 160(48): 1894–1903.

Open access
Authors: Mehmet Ege Ince, Kursad Turgut, Aybars Akar, Amir Naseri, Ismail Sen, Havva Süleymanoglu, Merve Ertan and Vedat Sagmanligil

The goal of this study was to determine the distribution of left ventricular (LV) systolic and diastolic dysfunctions and their prognostic value in canine parvovirus-infected dogs suffering from severe sepsis and septic shock (SS/SS). Twenty dogs with SS/SS (experimental group) and 18 healthy dogs (control group) were used in the study. Systolic and diastolic dysfunction was present in three (15%) and 14 (70%) diseased dogs, respectively, with both types of dysfunction present in two (10%) of the patients. These dogs were split into two groups: survivors (Sv, n = 14) and non-survivors (non-Sv, n = 6). The pulsed wave tissue Doppler (PW-TDI) septal mitral annulus systolic velocity (LVS'), an index of systolic dysfunction, had a high sensitivity and specificity to differentiate Sv and non-Sv animals, with values of 83.3% (95% CI: 41.6–98.4) and 83.3% (95% CI: 59.8–94.8), respectively, at an optimum cut-off point of ≥ 9.90. The PW-TDI septal early mitral annulus early-diastolic peak velocity (E'), an index of diastolic dysfunction, had the best sensitivity and specificity to differentiate Sv and non-Sv dogs, with values of 100% (95% CI: 55.2–100) and 100% (95% CI: 78.9–100), respectively, at an optimum cut-off point of ≤ 6.50. Therefore, diastolic dysfunction determined by E' is a good independent outcome predictor.

Restricted access

Purpose

Proprioception plays an essential role in motor control and in psychological functioning: it is the basis of body schema and the feeling of body ownership. There are individual differences in the processing accuracy of proprioceptive stimuli. Although proprioceptive acuity plays an important role in physical competence, there are contradictory findings concerning the role it plays in healthy psychological functioning. This study aims to shed more light on this association.

Material and methods

Sixty-eight young adults participated in this study. We estimated proprioceptive acuity by the reposition accuracy of elbow joint positions. We tested both dominant and non-dominant hands with two different versions of Joint Position Reproduction Test. Perceived physical competence, body awareness, and affectivity were assessed using questionnaires (Physical Competence scale of Body Consciousness Questionnaire, Somatic Absorption Scale, and Positive and Negative Affectivity Schedule, respectively).

Results

No significant association between proprioceptive acuity and body awareness, perceived body competence, and positive and negative affect was found.

Conclusion

Proprioceptive acuity, measured in the elbow joint, does not play a substantial role in body awareness, perceived body competence, and affect.

Open access
Authors: István Szabó, Tamás Molnár, Imre Nemes, Tamás Abonyi, Zsolt Terjék and Ádám Bálint

Eradication of porcine reproductive and respiratory syndrome virus (PRRSV) from the pig population of Hungary started in 2014 on the basis of the territorial principle. In order to reach this goal it was crucial to render each fattening unit free of this disease, since fattening units play a significant role in spreading the virus all over the country. In 2015, 188 out of 307 large-scale fattening farms (61.2%) kept PRRS-positive animals. The main source of infection of these farms was the import of PRRS-infected fattening pigs. The following methods were used during the eradication from 2017: (1) Only pigs coming from PRRS-free farms were allowed to be used for fattening in Hungary; (2) Quarantine of all herds for 60 days; (3) PCR test for PRRS 48 hours after the arrival of the prefattening animals; (4) Serological test for PRRS at the end of the quarantine period. If any diagnostic test gave even one positive result and the result was confirmed by another test, the stock had to be sold for slaughter within 15 days or placed outside Hungary, so that the infected stock would not compromise the PRRS status of that area. PRRSV eradication on large-scale fattening units applying all-in/all-out operation was relatively simple, using the depopulation-repopulation method. On permanently operating farms, the infected herd was sold from time to time, without having to be repopulated until the last delivery. After cleaning, disinfection and restocking, the repopulation was done with PRRS-free animals. As the eradication progressed over the years, a ban on the import of infected fattening pigs was imposed. As a consequence of these measures, by the end of 2018, Hungarian large-scale fattening farms became free of PRRS. Maintaining the national-level PRRS-free status of large-scale pig fattening units contributes to eliminating a significant cost factor from the Hungarian pork production industry, and opens the way for a significant reduction in antibiotic consumption as well.

Open access

The aim of this study was to determine the reference range of Schirmer tear test (STT) values in sheep using Greek indigenous and mixed breeds and to investigate the potential effect of breed and season on these values. Ninety (30 Chios, 30 Florina and 30 Lacaune mixed breed) ewes aged 2 years or more were used for the study. The aqueous portion of the tear film was measured using Schirmer tear test (STT) commercial strips bilaterally by the same investigator with the animal in standing position. The average STT value recorded was 18.45 ± 3.93 mm/min and the range 10.8–26.2 mm/min. STT was significantly affected by the season and the recorded values were significantly higher in summer compared to winter. The breed had no significant effect on tear secretion. The results of the present study provide a reference range of STT values in sheep and indicate that tear secretion is significantly affected by the season.

Restricted access

This study performed an epidemiological survey of Neisseria meningitidis strains isolated from patients and from asymptomatic carriers. Altogether, 74 N. meningitidis strains (46 invasive and 28 non-invasive) were isolated between February 2011 and May 2018 in different regions of the Republic of Belarus. Serogenotyping was carried out by real-time PCR. Minimum inhibitory concentrations (MICs) of antibiotics were determined by broth microdilution and results were interpreted in accordance with EUCAST. The serogroups of N. meningitidis were determined as follows: serogroup B – 65%, C – 11%, W – 9%, A – 5%, Y – 4%, and Z and NG – 3% each. The MIC50 and MIC90 for benzylpenicillin (0.032/0.064–0.125 mg/L), ampicillin (0.032/0.125 mg/L), amoxicillin (0.125/0.25 mg/L), cefotaxime (0.016/0.016 mg/L), ceftriaxone (0.002/0.016 mg/L), ciprofloxacin (0.004/0.008 mg/L), chloramphenicol (1/1 mg/L), meropenem (0.008/0.008–0.016 mg/L), tetracycline (0.25/0.5 mg/L), and rifampicin (0.016/0.25 mg/L) were established. Strains with intermediate susceptibility for benzylpenicillin (12.3%), ampicillin (6.8%), and amoxicillin (24.7%) have been identified. In this study, we report the first rifampicin-resistant N. meningitidis in Belarus.

Restricted access

Introduction

Microgravity has been shown to impose various effects on breast cancer cells. We exposed human breast cancer cells to simulated microgravity and studied morphology and alterations in gene expression.

Materials and methods

Human breast cancer cells were exposed to simulated microgravity in a random positioning machine (RPM) for 24 h. Morphology was observed under light microscopy, and gene alteration was studied by qPCR.

Results

After 24 h, formation of three-dimensional structures (spheroids) occurred. BRCA1 expression was significantly increased (1.9×, p < 0.05) in the adherent cells under simulated microgravity compared to the control. Expression of KRAS was significantly decreased (0.6×, p < 0.05) in the adherent cells compared to the control. VCAM1 was significantly upregulated (6.6×, 2.0×, p < 0.05 each) in the adherent cells under simulated microgravity and in the spheroids. VIM expression was significantly downregulated (0.45×, 0.44×, p < 0.05 each) in the adherent cells under simulated microgravity and in the spheroids. There was no significant alteration in the expression of MAPK1, MMP13, PTEN, and TP53.

Conclusions

Simulated microgravity induces spheroid formation in human breast cancer cells within 24 h and alters gene expression toward modified adhesion properties, enhanced cell repair, and phenotype preservation. Further insights into the underlying mechanisms could open up the way toward new therapies.

Restricted access
Authors: Milan Miljević, Olivera Bjelić Čabrilo, Verica Simin, Borislav Čabrilo, Jelena Boganč Miljević and Dušan Lalošević

In the present study, 223 foxes were collected from various localities in the northern part of the Republic of Serbia (Vojvodina province) and examined for intestinal helminths. Among the examined foxes 178 (79.8%) were infected. The most frequently identified parasites were Mesocestoides spp. (49.3%) and Toxascaris leonina (36.3%). The parasite with the lowest prevalence was Pterygodermatites affinis (0.9%), and this is the first confirmed finding in Serbia. The other recovered species were Alaria alata (25.6%), Taenia spp. (6.3%), Echinococcus multilocularis (13%), Toxocara canis (16.6%) and Uncinaria stenocephala (14.8%). The highest number of foxes infected with E. multilocularis were in the Srem area. The results of this study indicate the presence of helminth species in red foxes in Vojvodina which may also infect humans.

Restricted access
Authors: Adrienn Düh, Ágnes Till, Zsolt Bánfai, Márta Hegyi, Béla Melegh and Kinga Hadzsiev

Absztrakt:

A szerzők egy negatív családi anamnézisű, súlyos, neonatalis kezdetű epilepsziás encephalopathiában szenvedő, jelenleg kétéves fiúgyermek esetét mutatják be. A terápiarezisztens epilepszia és az igen súlyos fejlődésbeli elmaradás etiológiáját kiterjedt klinikai vizsgálatokkal sem sikerült tisztázni. Genetikai okot feltételezve, külföldi genetikai laboratóriumban 128 gént tartalmazó újgenerációs szekvenálási (NGS-) panelvizsgálatot indikáltak epilepsziás encephalopathiát okozó betegségek irányában. A vizsgálat egy eddig ismeretlen hemizigóta misszensz mutációt igazolt a MECP2-génben. A szerzők az esetbemutatás kapcsán áttekintik a lányokban klasszikusan Rett-szindrómát okozó, a MECP2-gén mutációi által előidézett idegfejlődési rendellenességek spektrumát fiúkban. Más, X-hez kötött domináns öröklődésű betegségekhez hasonlóan sokáig úgy gondolták, hogy a MECP2-gén-mutációt hordozó fiúmagzatok életképtelenek, napjainkra azonban ez a nézet megváltozott. A szerzők úgy tudják, hogy betegük az első magyar fiúgyermek, akinél a MECP2-gén mutációja igazolódott. Orv Hetil. 2019; 160(51): 2036–2039.

Open access
Author: Magyar Sebészet Szerkesztősége
Restricted access
Authors: Bálint Gergely Szabó, Rebeka Kiss, Katalin Szidónia Lénárt, Nikolova Radka and Béla Kádár

Absztrakt:

A streptococcalis toxikus sokk szindróma hiperakut, életet veszélyeztető betegség, invazív (a leggyakrabban A-, kisebb arányban B-, G- és C-csoportú) Streptococcus-fertőzés szövődménye. A bevezető tünetek – láz, influenzára emlékeztető panaszok és a hipotenzió – szegényesek és aspecifikusak. A betegség gyors progressziója és rossz prognózisa miatt a diagnosztika feltétele a gyakran jellegtelen tünettanra (néha csupán láz és sokkállapot) támaszkodó korai klinikai gyanú. Az ellátás hárompillérű – antistreptococcalis terápia (és bizonyos esetekben intravénás immunglobulin) mellett a kórképhez társuló sokszervi elégtelenség intenzív szupportációja, valamint az infektív góc radikális sebészi megoldása elengedhetetlen. Közleményünkben infekciós góc nélküli (primer) S. pyogenes bacteriaemiához társuló streptococcalis toxikus sokk szindrómában meghalt betegünk esetét mutatjuk be, és összefoglaljuk a kórképpel kapcsolatos legfőbb irodalmi ismereteket. Orv Hetil. 2019; 160(48): 1887–1893.

Open access
Authors: Ali Shivaee, Rokhsareh Mohammadzadeh, Shahla Shahbazi, Elahe Pardakhtchi, Elnaz Ohadi and Behrooz Sadeghi Kalani

Staphylococcus epidermidis is an opportunistic pathogen causing infections related to the usage of implants and medical devices. Pathogenicity of this microorganism is mainly linked to its capability to form biofilm structures. Biofilm formation vastly depends on several factors including different proteins. We studied the expression levels of three proteins including SdrH, Bap, AtlE, and MazF at different time intervals during the course of biofilm formation. In this study, a catheter-derived S. epidermidis isolate with strong ability of biofilm formation was selected. PCR assay was used to detect sdrH, bap, atlE, and mazF genes in this isolate. Real-time PCR was used to determine the expression levels of these genes after 4, 8, and 20 h during the course of biofilm formation. The studied genes showed different expression levels at different time intervals during biofilm formation by real-time PCR method. Expression levels of atlE and sdrH genes were the highest at 4 h, whereas bap gene showed the highest expression level at 8 h during the course of biofilm formation. In addition, the expression level of mazF gene peaked at 4 h and then progressively decreased at 8 and 20 h. Our results suggest the importance of AtlE, SdrH, and MazF proteins in the establishment and development of the biofilm structure. In addition, our results showed the important role of protein Bap in the accumulation of biofilm structure. Future studies are required to understand the exact role of MazF in the process of biofilm formation.

Restricted access

Absztrakt:

Az immunthrombocytopenia (ITP) változatos vérzéses tünetekkel jelentkezik, incidenciája felnőtteknél 3,4/100 000 fő/év, prevalenciája pedig 9,5/100 000 felnőtt. Az elmúlt évtizedben árnyaltabb lett a betegség patofiziológiájáról alkotott képünk, így új irányelvek mentén diagnosztizáljuk és kezeljük az ITP-s betegeket, illetve megújult a kórképpel kapcsolatos terminológia is. A jelenlegi bizonyítékok alapján van létjogosultsága a lépeltávolításon kívüli egyéb kezelési lehetőségeknek a tartósan alacsony vérlemezkeszámmal és vérzéssel jelentkező betegek második vonalbeli kezelésében. A hosszú távú követési adatok arra utalnak, hogy különösen a trombopoetinreceptor-agonisták hatásosak és biztonságosak, remisszió pedig csak későn jelentkezik. Az ITP miatt splenectomizált betegek követése során jelentős potenciális kockázatokkal számolhatunk, melyekről a beteget megfelelően tájékoztatni kell, és amelyek hatással lehetnek arra, hogy az orvos és a beteg a másodvonalbeli kezelések közül melyiket választja.

A terápiás szükségletek kielégítése érdekében több új gyógyszerjelölt fejlesztése van folyamatban. A felnőttkori ITP első vonalbeli kezelése nem sokat változott az elmúlt években, a második vonalbeli ITP terápiájában viszont olyan előrelépések tanúi lehettünk, melyek miatt a klinikusok egy része szeretne útmutatást kapni. 2018-ban az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) jóváhagyta a fosztamatinib alkalmazását a felnőttkori krónikus ITP második vonalbeli kezeléseként. Így ez a gyógyszer lett a romiplosztim és eltrombopag egy évtizeddel korábbi engedélyezése óta az első új, kereskedelmi forgalomba kerülő készítmény a felnőttkori ITP kezelésében. 2019 júniusában az FDA jóváhagyta az avatrombopagot a thrombocytopenia kezelésére olyan, krónikus immunthrombocytopeniában szenvedő felnőtt betegeknél, akiknél a korábbi kezelésekre elégtelen terápiás választ figyeltek meg.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control, ECDC) korábbi nemzetközi felmérése az egészségügyi dolgozók védőoltásokkal kapcsolatos fenntartásait, vakcinációs bizonytalanságát tárta fel. Célkitűzés: A magyar alapellátásban dolgozó felnőtt-, vegyes és gyermek- (háziorvosi praxisban dolgozó) szakorvosok, valamint a védőnők védőoltásokkal kapcsolatos attitűdjeinek vizsgálata. Módszer: Az egészségügyi szakemberek védőoltással kapcsolatos fenntartásait saját fejlesztésű kérdőívvel vizsgáltuk, amelynek alapjául az ECDC négy országos nemzetközi kutatása szolgált. Az adatfelvétel 2017 májusától júliusáig zajlott, online kérdőíves megkereséssel. A kérdőívet összesen 765 egészségügyi szakember: 189 házi gyermekorvos, 375 felnőtt-, illetve vegyes praxisú háziorvos, valamint 201 védőnő töltötte ki. A mintát a munkavégzés helyének régiója, településtípusa, valamint a szakember életkora szerint súlyozással igazítottuk az országos megoszláshoz az egyes szakmai csoportokon belül, így ezen szempontok mentén reprezentatívnak tekinthető. Eredmények: Megállapítható volt, hogy a vizsgált témakörökben kapott válaszok nem különböztek érdemben az ECDC hasonló, más országokban talált eredményeitől. Az alapellátó orvosok mintegy 2/3-a, a védőnők fele van meggyőződve a védőoltások nyújtotta előnyökről és értékekről. Megnyugtatóan alacsony arányban vannak fenntartásaik a védőoltások biztonságosságát illetően, bár az ajánlott védőoltásoknál az értékek némileg magasabbak voltak az életkor szerint kötelezőkhöz – a Nemzeti Immunizációs Programban adott oltásokhoz – képest. A szakirodalomból is jól ismert kifejezett oltásellenes rémhírek – autizmus–MMR stb. – fellelhetők ugyan, de elenyésző arányban, ám ez összefüggésben állhat a vizsgálatban való önkéntes részvétellel is. Az életkor szerint előírt oltások közül a leginkább elutasított a BCG-oltás, míg a legtöbb kétely az MMR-oltást övezi. Következtetés: Az alapellátók védőoltásokkal kapcsolatos kommunikációs készségeinek fejlesztését szolgáló képzésekre igény van, mind a graduális, mind a posztgraduális stúdiumokban. Orv Hetil. 2019; 160(48): 1904–1914.

Restricted access
Authors: Nafiye Yilmaz, Necati Hancerliogullari, Mustafa Kara and Yaprak Engin-Ustun

Objectives

Gonadotropin-releasing hormone agonist (GnRHa) could influence the levels of sex hormones and thyroid hormones. The aim of this study was to investigate the effect of GnRHa on thyroid function.

Materials and methods

The data of the patients were collected from the registrations of July 2014–October 2014. A total of 41 women who underwent one-time IVF cyclus were evaluated in this cross-sectional study. The patients were categorized into two groups according to the serum T3, T4, and TSH levels before and 2 weeks’ after the administration of GnRHa.

Results

Mean basal TSH and mean TSH levels on hCG day were 1.98 ± 0.77 and 1.75 ± 0.70, respectively. The difference between the two groups was statistically significant (p < 0.05). GnRHa did not lead to statistically significant difference on serum-free T3 and T4 levels.

Conclusions

In conclusion, our results demonstrate that GnRHa led to a decrease on serum TSH level. Serum-free T3 and T4 levels were remained unchanged and this might be due to early measurement of the hormone levels (just 2 weeks later from GnRHa administration).

Open access

Aim

The aim of this study is to compare subcutaneous 5% dextrose versus subacromial corticosteroid injection for the treatment of chronic rotator cuff tendinopathy.

Methods

We carried out a randomized clinical trial with two parallel groups at a university hospital. Overall, 57 (32 women) were included in two groups of corticosteroid (n = 29) and dextrose (n = 28). The mean pain score was 6.6 (1.0). We used a visual analog scale for pain and goniometry for the range of motion. The measurements were repeated 1 month after the interventions. For corticosteroid, a single injection of triamcinolone and 1% lidocaine, and for dextrose, a mixture of 5% dextrose and 2% lidocaine three times weekly were prescribed.

Results

Both interventions were effective in decreasing pain compared to the baseline (both p < 0.001). The difference in pain between the two groups was nearly significant 1-month post-intervention (p = 0.052). The comparison of the two groups in considerable pain reduction (≥2.8) was in favor of dextrose (p = 0.046). The differences in the range of motion were not conclusive. None of the participants reported an important adverse effect.

Conclusion

The 5% dextrose treatment is at least as effective as corticosteroid for reducing pain in patients with rotator cuff tendinopathy.

Open access
Authors: László Tamási, Ágnes Miksi, Zsófia Kardos, Ágnes Flórián and Zoltán Szekanecz

Absztrakt:

A szerzők az elhízás mozgásszervi vonatkozásait új megközelítésben, elsősorban annak metabolikus hatásait kiemelve ismertetik. Az elhízással és különösen a metabolikus szindrómával járó biokémiai változások megváltoztatják a csont, az ízületi struktúrák és az izomzat működését. Ezek alapján szemléletváltozás szükséges bizonyos kórképekben az eddig kialakult nézetekben. A gyulladásos reumatológiai betegségek lefolyásának súlyosságában és az alkalmazott kezelések megválasztásában is figyelembe kell venni az elhízással járó anyagcsere-változásokat. A társuló komorbiditások miatt a személyre szabott kezelés fontossága kiemelt jelentőségű. Orv Hetil. 2019; 160(44): 1727–1734.

Open access
Authors: Anita Gáborján, Judit Götze, Marianna Küstel, Nóra Kecskeméti, Ildikó Baranyi, Fatime Csontos and László Tamás

Absztrakt:

A gyermek komplex érzékelésének, a hangok felismerésének, a beszédfejlődésnek, a teljes értékű kommunikációnak egyik alapvető feltétele a megfelelő hallás. Az újszülöttkori hallásszűrés biztosíthatja a veleszületett halláscsökkenések felismerését; az objektív szűrés kötelezővé tétele Magyarországon jelentős előrelépés a korai hallásdiagnosztikában. A Semmelweis Egyetem Fül-, Orr-, Gégészeti és Fej-, Nyaksebészeti Klinikájának audiológiája verifikálócentrumként végzi a kiszűrt gyermekek további részletes vizsgálatát. A 2018-ban végzett vizsgálatok eredményeinek összesítését tűztük ki célul. Anamnézis, fül-orr-gégészeti vizsgálat, agytörzsi elektromos kiváltott válasz regisztrálása, impedanciaaudiometria, otoakusztikus emisszió mérése, szurdopedagógiai vizsgálat, genetikai vizsgálat alapján állítjuk fel a diagnózist, és ennek megfelelően kezdjük meg az ellátást. Összesen 261 csecsemő audiológiai vizsgálata történt 2018-ban klinikánkon, közülük a részletesen elemzésre kerülő 7 hónapban 164 gyermek hallásdiagnosztikáját végeztük el. Az esetek 77%-ában megfelelő hallást igazoltunk mindkét fülön. Halláscsökkenés 37 esetben (az esetek 23%-ában) került verifikálásra. Maradandó halláscsökkenést 19 esetben, az egyik fülön 4, mindkét oldalon 15 esetben diagnosztizáltunk. Közülük 17 gyermeknél sensorineuralis halláscsökkenés, két gyermeknél vezetéses halláscsökkenés igazolódott. Átmeneti halláscsökkenést okozó serosus otitist 18 gyermeknél találtunk, melyek a legtöbb esetben spontán gyógyultak. Az újszülöttkori objektív hallásszűrés rendszere 2015-ben elindult Magyarországon. A verifikálás során a lehető legkorábban diagnosztizáljuk és ellátjuk a hallássérült gyermekeket. A folyamat megfelelően koordinált működését a Nemzeti Újszülöttkori Hallásszűrés Regiszter biztosíthatja. Orv Hetil. 2019; 160(47): 1850–1855.

Open access

Absztrakt:

Az újraélesztés a legsürgetőbb orvosi tevékenységek egyike, a lehető legmagasabb színvonalon történő végzése nemcsak szakmai, de etikai kötelességünk is. Mindehhez a nemzetközi szakmai társaságok, mint az Európai Resuscitatiós Tanács (ERC) vagy az Amerikai Szívtársaság (AHA) rendszeresen frissített, robusztus evidenciákon vagy (ahol ez nem elérhető) széleskörűen elfogadott szakértői konszenzuson alapuló ajánlásokat tesznek rendszeresen közzé (az érvényes, 2015-ös ERC-ajánlás kivonata magyarul is olvasható a Magyar Resuscitatiós Társaság honlapján). Az utóbbi évek-évtizedek egyik kellemetlen tapasztalata, hogy újraélesztéseink egyre nagyobb hányada nem arrhythmogen eredetű keringésmegállás: ilyenkor az ajánlások (és a józan klinikai belátás) szerint is létfontosságú az esetlegesen fennálló kiváltó okok (az ún. reverzibilis okok) keresése és hatékony kezelése, mely nélkül sikeres kimenetel kevésbé valószínű. Ebben nyújthat jelentős segítséget a már akár az újraélesztés közben elvégzett, célzott és protokollizált ultrahangvizsgálat. Cikkemben a szakirodalom és az érvényes ajánlások áttekintésével szeretném ezen eszköz jelenlegi szerepét pontosítani, amivel nem titkolt célom, hogy az átgondolt, protokollizált ultrahanghasználat mindennapos része legyen újraélesztési tevékenységünknek. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1821–1825.

Restricted access
Authors: Fruzsina Benyó, Alexandra Farkas, Hajnalka Horváth, Zoltán Zsolt Nagy and Zsuzsanna Szepessy

Absztrakt:

Közleményünkben a nem fertőzéses eredetű uveitises, szisztémás biológiai terápiában részesülő betegeink kórtörténetét ismertetjük, ahol a szemészeti panaszok első/vezető tünetként jelentkeztek és hívták fel a figyelmet a háttérben rejlő autoimmun, több szervet érintő betegségre. Első esetünkben a panuveitis hátterében Vogt–Koyanagi–Harada-betegség, második esetünkben a panuveitis hátterében sarcoidosis, míg harmadik esetünkben az intermedier uveitis hátterében gyulladásos bélbetegség állt. A betegek a szemészetben újonnan bevezetett biológiai terápiában (adalimumab) részesültek, amely nemcsak az intraocularis gyulladás megszűnését, hanem a háttérbetegség aktivitásmentességét is eredményezte. A szemészetben új, szisztémás biológiai terápia, az adalimumab alkalmazása a háttérben álló autoimmun betegségek kezelése mellett a látóélesség megőrzése szempontjából is döntő jelentőségű. Orv Hetil. 2019; 160(44): 1744–1750.

Open access

Absztrakt:

A keringésmegállásból sikeresen újraélesztett betegeknél a hosszú távú túlélést elsődlegesen a beteg postresuscitatiós residualis neurológiai károsodása határozza meg. Amennyiben a beteg hosszan tartó újraélesztést követően a keringésmegállás utáni szindróma (PCAS – post-cardiac arrest syndrome) részeként tartósan kómában marad, szervspecifikus intenzív kezelésben kell részesíteni, melynek célja a beteg hemodinamikai állapotának stabilizálása, a szervperfúzió normalizálása és a sejtszintű károsodások megelőzése. A PCAS-kezelés egyik alappillére e betegeknél az agy hypoxiás károsodásának megelőzése kontrollált, célzott, terápiás enyhe hypothermiás kezeléssel (THT). E kezelés a hypothermia okozta fiziológiás változások miatt fokozott monitorozást és speciális intenzív beavatkozásokat igényel, melyek sokszor gátolhatják a kezelés gyakorlati alkalmazását. A 2013-ban megjelent, célhőmérséklet-orientált kezelést célzó (TTM – targeted temperature management) vizsgálat azonban megkérdőjelezte a THT-kezelés szükségességét, ami megváltoztatta az intenzíves társadalom eddigi PCAS-kezelési gyakorlatát. A jelen cikk célja a két módszer létjogosultságának összevetése, valamint a THT magyarországi implementációs lehetőségeinek és a THT-finanszírozásnak a gyakorlati bemutatása. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1840–1844.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A cukorbetegség világméretű problémája hazánkban is egyre súlyosabb népegészségügyi kérdéseket vet fel. Az elsődleges okaként megjelölt elhízásról az utóbbi években a civilizációs ártalmak komplex megértésére terelődött a hangsúly: felmerült és igazolódott az alvásproblémák és a stressz szerepe a betegség kialakulásában és az állapot súlyosbodásában. Célkitűzés: A vizsgálat célja a stressz, az alvásproblémák és a diabetes összefüggéseinek vizsgálata a reprezentatív Hungarostudy 2013 kutatás mintáján. Módszer: A keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatban 2000 felnőtt vett részt. Átlagéletkor: 46,9 (SD = 18,24) év. BMI-átlag: 26,0 (SD = 4,97) kg/m2. Mérőeszközök: szociodemográfiai adatok, a kezelt cukorbetegség jelenlétére vonatkozó kérdés, tünetlista, Észlelt Stressz Kérdőív. Eredmények: Az adatfelvétel időpontját megelőző egy évben kezelt cukorbetegség előfordulási gyakorisága 8,2%. A diabetesszel kezeltek észlelt stressz-szintje szignifikánsan magasabb, mint a cukorbetegséggel nem kezelteké (t(1944) = –2,586; p = 0,010). Az észlelt stressz a potenciális háttérváltozók kontrollja mellett tendenciaszintű kapcsolatot mutat a diabetesszel (OR = 1,03; p = 0,052). Az elmúlt hónapra vonatkozóan alvással kapcsolatos problémák jelenlétéről a válaszadók 26,0%-a, míg fáradtságról és energiahiányról a válaszadók 40,2%-a számolt be. Az alvással kapcsolatos problémák jelenléte (χ2(2) = 61,108; p<0,001), és a fáradtság, illetve energiahiány érzése (χ2(2) = 51,061; p<0,001) egyaránt szignifikánsan gyakoribb a cukorbetegséggel élőknél. A kezelt cukorbetegség a potenciális háttérváltozók kontrollja mellett is előre jelzi az alvásproblémák (OR = 1,77; p = 0,003), valamint a fáradtság és energiahiány (OR = 1,88; p = 0,004) jelenlétét. Következtetés: Eredményeink rámutatnak arra, hogy a világ más részein érvényesülő tendenciáknak megfelelően mind az alvásproblémáknak, mind a stressznek jelentős szerepe van a cukorbetegség alakulásában Magyarországon is. Mindez felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzetközi protokolloknak megfelelően szükség lenne mind a cukorbetegség megelőzése, mind ellátása során ezen tényezők hatékony szűrésére és kezelésére. Orv Hetil. 2019; 160(47): 1872–1880.

Open access
Authors: Gábor Fritúz, Edina Gradvohl, Helga Judit Feith, J. Ágnes Lukács, András Falus and János Gál

Absztrakt:

A kutatási cél az alapszintű újraélesztés (laikus újraélesztés – basic life support, BLS) kortársoktatók által iskoláskorú diákok számára történő készségszintű megtanítása és annak tudományos mérőeszközzel történő hatékonyságvizsgálata. Az újraélesztést a nemzetközileg elterjedt négylépcsős készségátadási módszerrel oktattuk. A betanítás eredményességét kérdőíves módszerrel, szociológiai szempontok bevonásával is követtük (n = 91). Az újraélesztésre vonatkozó korábbi tudás és attitűd felmérése után, az általunk alkalmazott eljárás reprodukálható elsajátítása mellett kiemelhető egy váratlan szituációhoz való alkalmazkodásra történő hajlandóság fokozása is. Mindez jelentős életkori eltéréseket nem mutatott. A laikus újraélesztés vállalására irányuló érzékenyítő és technikai tréning eredményes nevelési eljárást igazol. Az alkalmazott kortársoktatási modell alkalmasnak mutatkozik az újraélesztési ismeretek átadására. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1816–1820.

Open access
Authors: Zsuzsanna Erzsébet Papp, Mihaela Chincesan, Adrienne Mária Horváth and Izabella Kelemen

Absztrakt:

Bevezetés: A herediter spherocytosis egy öröklött heterogén tünetcsoport, melyre jellemző a kis átmérőjű, gömb alakú vörösvértestek jelenléte a perifériás kenetben haemolysissel társulva. Célkitűzés: Röviden és áttekinthetően összefoglalni a herediter spherocytosis klinikai laboratóriumi jellemzőit, összefüggéseket keresni a saját beteganyagunk adataiból, majd megfigyeléseinket összehasonlítani a szakirodalom eredményeivel. Módszer: Tanulmányunkban retrospektív módon a Marosvásárhelyi 1. és 2. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Hemato-onkológia Osztályának hatéves beteganyagát (2012 és 2017 között) néztük át a klinikai tünetek, a laboratóriumi vizsgálatok és a szövődmények szempontjából. Eredmények: Betegeink között 27 lány és 20 fiú volt. Az anamnézisből kiderült, hogy a 47 gyerekből 20 gyereknek volt pozitív családi kórelőzménye. A perifériás kenetben a sphaerocyták %-os aránya 5–20% között volt a leggyakoribb. A máj megnagyobbodását 31 betegnél, splenomegalia jelenlétét 44 betegnél mutattuk ki. A leggyakrabban előforduló komplikáció a haemolyticus krízis volt (23 eset), mely 8 esetben társult aplasztikus krízissel, illetve 5 esetben epehólyag-gyulladással is. 7 betegünknél epekőbetegség alakult ki, négy páciensnél végeztek epehólyag-eltávolítást. Következtetés: A haemolyticus anaemiák patológiájának leggyakoribb képviselője a herediter spherocytosis. A diagnózis felállításának fő elemei az anamnézis, a klinikai tünetek és a laboratóriumi eredmények, illetve a családi kórelőzmények elemzése. Orv Hetil. 2019; 160(45): 1798–1803.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A betegek haláloki adatainak feldolgozása az ellátás szempontjából fontos. Célkitűzés: A józsefvárosi Addiktológiai Gondozóban kezelt és 2001 és 2018 között elhunyt betegek adatainak vizsgálata. Módszer: A betegadatok a gondozó nyilvántartásából, az országos, illetve a budapesti adatok a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos kiadványaiból származnak. Eredmények: Az elhunyt betegek életkora nők esetében 52,85 ± 11,81 év, míg férfiak esetében 51,99 ± 12,47 év. Kétharmaduk, nemtől függetlenül, alkoholfüggő volt. Különösen sok erőszakos haláleset történt. Új jelenség a droghoz „kapcsolt” halálesetek és a gyilkosság áldozatává váltak magas száma. Az előbbiben férfi-, az utóbbiban női túlsúly volt. Az öngyilkosság miatt elhunytak aránya 14,6%. Öngyilkossági kísérlet a betegek 22,4%-ánál fordult elő. Az elhunyt betegek többsége szakmunkás volt. Következtetések: Az adatok alátámasztják azt az ismert tényt, hogy az addiktológiai betegek korábban meghalnak. A korábbi vizsgálatokkal ellentétben vezető halálok az erőszakos halál. Az öngyilkosságot elkövetők aránya meghaladja az országos öngyilkossági arányt, ám a korábban közölt arányszámokkal megegyezik, ami ezen populáció magas veszélyeztetettségére utal. Az erőszakos halál vonatkozásában további vizsgálatokat igénylő nemi eltérések észlelhetők. Orv Hetil. 2019, 160(47): 1864–1871.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A betegellátás során bekövetkező nemkívánatos események hátterében a leggyakrabban kommunikációs okok állnak. Az egészségügyi technológiák fejlődése és az ellátás fokozódó specializációja miatt a betegek kezelésében egyre több egészségügyi szakember vesz részt, aminek következtében egyre jelentősebb szerepe és egyben kockázata van a betegátadásoknak. Célkitűzés: A közlemény célja a betegátadással kapcsolatos ismeretek aktuális helyzetének bemutatása egy nemzetközi projekt eredményein keresztül. Módszer: 3 magyar és 3 lengyel kórházban saját fejlesztésű, anonim, feleletválasztós kérdőív segítségével vizsgáltuk a betegátadásokkal kapcsolatos tudást a közvetlen betegellátásban részt vevő egészségügyi dolgozók körében. Mindkét országban elemeztük a válaszok gyakoriságát megfelelőségük mértéke szerint. A hazai mintában többváltozós logisztikus regresszióval vizsgáltuk a kitöltők jellemzőinek szerepét a tudásszint alakulásában. Eredmények: A kérdőívet a megkérdezett 2963 dolgozó 63%-a töltötte ki. A két országban nem volt lényeges különbség a kifogástalan és a hibátlan válaszok arányaiban. A betegátadás definícióját vizsgáló kérdésre a válaszadók közel fele adott kifogástalan választ (49,4–45,7%). A legalacsonyabb hibátlan válaszadási arány a betegátadási technika elemeire feltett kérdés esetén volt tapasztalható (14,4–11,1%). A kérdések nehézségének mintázata is jelentős mértékű hasonlóságot mutatott. Következtetés: A felmérés eredményei alapján megállapítható, hogy a betegátadással kapcsolatos tudás fejlesztendő területnek bizonyul mindkét országban. Az ellátók rendelkeznek ugyan a témakörrel kapcsolatban ismeretekkel, ám tudásuk nem tekinthető pontosnak és teljes körűnek. A betegek és az ellátók biztonságának érdekében fontos az ellátók ismereteinek és betegátadási gyakorlatának összehangolt fejlesztése. Orv Hetil. 2019; 160(44): 1735–1743.

Open access

Absztrakt:

A váratlan szívhalál a fejlett országokban a halálozás egyik vezető oka. Bekövetkeztekor csak az azonnali ellátás mentheti meg a beteg életét. Az eszméletvesztéskor jelen lévő laikus tanú által alkalmazott egyszerű beavatkozással (CPR) a túlélés esélye jelentősen nő, mégis az eseteknek kevesebb mint a felében történik ilyen beavatkozás. Az utóbbi évek egyik legfontosabb felimerése az volt, hogy az alapfokú újraélesztés lépéseinek egyszerűsítése, az oktatás rövidítése és népszerűsítése szélesebb körben javíthatja a laikus segélynyújtás gyakoriságát és ezzel a túlélési esélyeket. A kezdeményezés valóban sikeres, és az utóbbi években számos tanulmánynak sikerült kimutatnia a laikus újraélesztés gyakoribbá válását a világban, Európában és hazánkban is. A túlélési mutatók kismértékű javulása is tetten érhető, ugyanakkor még mindig jelentősen elmarad az ideális körülmények között elérhetőtől. A jelen összefoglaló áttekinti azokat a szempontokat, amelyek a laikus segélynyújtás mennyiségi és minőségi javulását eredményezhetik hosszabb távon. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1810–1815.

Restricted access
Authors: Kinga Jenei, Ildikó Szatmári, Eszter Szabó, Anjum Mariam, Andrea Luczay, Petra Zsidegh and Péter Tóth-Heyn

Absztrakt:

Bevezetés: A klinikumban ismert a diabeteses ketoacidosisban (DKA) kialakuló hyperlactataemia, azonban a háttérben álló mechanizmusok és a változások kinetikája tisztázatlan. Az emberi szervezetben fiziológiásan főleg a laktát L-izomere van jelen. Hyperglykaemiás állapotokban azonban fokozott lehet a D- és L-laktát-termelés is, így a szöveti hypoperfusio mellett ez a tényező is szerepet játszhat a laktátváltozásokban. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a ketoacidosisban és a frissen diagnosztizált diabetesben jelentkező laktátváltozások kinetikájának és mechanizmusának feltérképezése volt. Módszer: Ketoacidosis (DKA-csoport, n = 13) és frissen diagnosztizált 1-es típusú diabetes mellitus (T1DM-csoport, n = 6) miatt felvett 5–18 éves gyermekek prospektív vizsgálata történt. A felvételt követően 0–12–24–48 órával vérgázvizsgálatot végeztünk, mely az L-laktát-koncentráció meghatározására is alkalmas. Minden időpontban meghatároztuk az összlaktátot (L + D) is gázkromatográfiás tömegspektrometriával. Eredmények: Felvételkor minden ketoacidoticus betegnél kórosan magas