Browse

You are looking at 61 - 70 of 10,316 items

Abstract

Preeclampsia is a severe, sometimes life-threatening complication of pathological pregnancies. The incidence of neonatal morbidity and mortality is usually increased. Besides general maternal symptoms like hemolysis, low platelet number, elevated liver enzyme level, proteinuria, cardiovascular problems, neurological and cerebral complications, serious ophthalmic symptoms might occur. These include focal or generalized narrowing of the arterioles, flame-shaped retinal haemorrhages, and cotton-wool spots. Rarely, disc swelling, exudative retinal detachment, cystoid macular edema, bilateral occipital lobe infarction, or cortical blindness might occur. In this article, I review the retinal and macular changes, retinal detachment, and the cause of blindness. Optical coherence tomography (OCT) allows ophthalmologists to diagnose early and late changes in choroid vasculature and circulation, and consequent retinal morphological changes. Spectral-domain OCT and enhanced depth imaging provide important insight and possible prognosis for the course of the disease. After termination of the pathological pregnancy, vision returns to normal in most cases; unfortunately, there are some exceptions.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Anett Sánta, Kata Judit Szántó, Pál Miheller, Patrícia Sarlós, Anita Juhász, Edina Hamvas, Emese Szegedi-Hallgató, Klaudia Farkas, Beatrix Rafael and Tamás Molnár

Absztrakt:

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség olyan kórkép, mely a diagnózistól kezdve élethosszig hatással van a betegek fizikális és pszichés egészségi állapotára és életminőségére. Célkitűzés: Megvizsgálni gyulladásos bélbetegek körében a depresszív tünetek és az öngyilkossági gondolatok előfordulásának gyakoriságát, valamint az ezekkel összefüggésben lévő betegség- és terápiaspecifikus tényezőket. Módszer: A vizsgálatban 300 fő vett részt (átlagéletkor 38,8 év, férfiak 47%, nők 53%). A depresszív tüneteket (PHQ-9), öngyilkossági gondolatokat (PHQ-9 9. tétele), a reménytelenség mértékét (Beck Reménytelenség Skála) és a betegséggel összefüggő jóllét mértékét (SIBDQ) vizsgáltuk online formában. Eredmények: A vizsgálati személyek 28,6%-a mutatott depresszív tüneteket, és 9,3%-uk a magas rizikójú csoportba tartozik a reménytelenség tekintetében. Öngyilkossági gondolatokat a válaszadók 16%-a jelzett, ebből magas rizikót a minta 5,3%-a mutatott. A lineáris regressziós modell eredménye alapján a depresszív tüneteket magyarázó tényezők közé tartozik a reménytelenség mértéke, a bélen kívüli tünet fennállása, fájdalomcsillapító rendszeres szedése, a női nem, valamint a betegség aktivitása. Következtetés: A vizsgálatunkban szereplő gyulladásos bélbetegek öngyilkossági gondolatainak és depresszív tüneteinek előfordulási aránya a nemzetközi adatokkal egyezően magas, amire kiemelt figyelmet érdemes fordítani a betegek pszichés vezetése során. A pszichológiai tényezők rendszeres vizsgálata és kezelése fontos része kell hogy legyen a betegek gondozásának, mivel javíthat a páciensek szubjektív állapotán, és a betegség lefolyására is pozitív hatással lehet. Orv Hetil. 2020; 161(42): 1797–1805.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Nikoletta Ráhel Czobor, Zsófia Ocsovszky, Márta Csabai, György Róth, Barna Konkolÿ Thege, László Ablonczy, Edgár Székely, János Gál and Andrea Székely

Absztrakt:

Bevezetés: A korai életkorban szívsebészeti beavatkozáson átesett gyermekek fejlődése során fellépő viselkedési diszfunkciók jelentősen függenek a perioperatív szakban átélt eseményektől. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja, hogy feltárja a hosszú távú viselkedési változásokat a szívsebészeti beavatkozáson átesett gyermekek körében, és leírja azokat a perioperatív állapotokat, melyek befolyásolhatják a későbbi megküzdési mechanizmusokat. Módszer: 80, szívműtéten átesett és 62 egészséges kontroll adatait elemeztük. A pszichológiai status felmérése a vizsgálati időszakban a Megküzdési Módok Kérdőív, illetve a Gyermekviselkedési Kérdőív önértékelő kérdéssorának segítségével, míg a perioperatív adatok felvétele az intézeti adatbázisból retrospektíven történt. Eredmények: Az operált gyermekek körében mind a problémamegoldó, mind az érzelemközpontú megküzdési főskála szignifikánsan alacsonyabb értékeket mutatott az egészséges kontrollcsoporthoz képest. A Gyermekviselkedési Kérdőív önértékelő változata sem internalizáció, sem externalizáció tekintetében nem mutatott szignifikáns eltérést. A hosszú időn át inkomplett keringéssel rendelkező betegek és a kontrollcsoport között szignifikáns eltérést figyeltünk meg az érzelemközpontú megküzdés, illetve a szomatizáció terén, míg az acyanoticus és a kontrollcsoport között a problémaközpontú megküzdés alskáláin (problémaelemzés, alkalmazkodási képesség). A többszöri műtét mind az érzelem-, mind a problémaközpontú megküzdés alacsonyabb fokú aktivációjával összefüggést mutatott, és a hosszú kórházi tartózkodással együtt egy menekülő-elkerülő magatartásforma kialakulásához vezetett. Következtetés: Úgy tűnik, hogy a kialakult maladaptív viselkedési mechanizmusok jellege jelentősen függ az inkomplett keringés fennállásának időtartamától, a műtétek számától és a kórházi tartózkodás hosszától. A megküzdési stratégiák mozgósítása legfőképp csökkent érzelem- vagy problémaközpontú válaszkészségben, illetve a szomatizációs tendenciák és a menekülő-elkerülő magatartásforma felerősödésében nyilvánul meg. Orv Hetil. 2020; 161(42): 1787–1796.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Borbála Mikos, Anita Gergely, Réka Balázsfi, Edina Bányász, Beáta Gyömörei, Mónika Hantos, Judit Czelecz, Rita Jakus, Hajnalka Kárász, Mónika Zilahy, Eszter Molnár, Éva Paraicz, Ágnes Csohány, Fanni Szénási, Lejla Vendégh, András Fogarasi and György Velkey

Absztrakt:

A veleszületett gerincvelői izomsorvadás ritka, progresszív neurodegeneratív betegség, a gyermekkori halál egyik legjelentősebb genetikai oka. Az orvostudomány lehetőségei a XXI. század előtt a progresszió megfékezésére, a szövődmények késleltetésére és ellátására korlátozódtak. A legsúlyosabb génhibában szenvedő gyermekeket általában kétéves kor előtt elveszítettük. A genetikai diagnosztika fejlődése lehetővé teszi a korai diagnózist, a súlyosság és a progresszió előrejelzését. A 2018-ban hazánkban engedélyezett intrathecalis nuszinerszennel a nagy betegszámon alapuló klinikai eredmények meggyőzőek. A 2019-től elérhető új, intravénás génpótló terápiával (onaszemnogén abeparvovek) kapcsolatos tapasztalatok még kisebb betegszámon alapulnak. Hazánkban öt betegnél került sor az alkalmazására a Bethesda Gyermekkórházban, szigorú szakmai kritériumok és előkészületek alapján. Közülük annak a három gyermeknek a kezeléséről számolunk be dolgozatunkban, akiknél már rendelkezünk utánkövetési tapasztalatokkal. Vizsgálatunk szerint a készítmény elősegíti a mozgásteljesítmény javulását. A mellékhatások elsősorban reverzibilis májenzim-emelkedésben, thrombocytopeniában, granulocytopeniában és a szívizom-nekroenzim emelkedésében nyilvánultak meg. Ezért fontosnak tartjuk a betegek szoros és tartós követését, a mellékhatások korai észlelése és elhárítása érdekében. Orv Hetil. 2020; 161(42): 1806–1816.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: József Janszky, Beáta Bóné, Réka Horváth, Zsófia Sütő, László Szapáry, Vera Juhos, Sámuel Komoly and Norbert Kovács

Absztrakt:

A status epilepticus a második leggyakoribb, sürgősségi kezelést igénylő neurológiai állapot. Halálozása 15–25%. A „time is brain” elve a status epilepticus kezelésére is igaz: minél korábban kezdjük a megfelelő kezelést, annál nagyobb valószínűséggel tudjuk megállítani a progressziót. Magas szintű evidenciákon alapuló kezelési protokollal a status epilepticus progressziója az esetek 75–90%-ában megelőzhető, az indukált kóma és a halálos kimenetel elkerülhető. A status epilepticus kezelése akkor a legsikeresebb, ha már a korai szakban megkezdjük a parenteralis benzodiazepinterápiát: im. midazolám (0,2 mg/tskg, max. 10 mg). Szabad véna esetén lehet vénásan is adni a benzodiazepint (10 mg diazepám iv). Ha az első benzodiazepinbolusra nem reagál a status epilepticus, állandósult (benzodiazepinrefrakter) status epilepticusról beszélünk. Ilyenkor a benzodiazepin ismétlésével párhuzamosan nem benzodiazepin típusú, gyorsan ható vénás antiepileptikumot is adni kell: iv. valproát (40 mg/kg, max. 3000 mg, 10 perc alatt) vagy levetiracetám (60 mg/kg, max. 4500 mg, 10 perc alatt) javasolt. Az 1 órán túl is tartó, sem benzodiazepinre, sem antiepileptikumra nem reagáló, refrakter status epilepticust neurointenzív osztályon, teljes narcosissal (indukált kómával) kell kezelni. Az indukált kómát gyors hatású anesztetikummal lehet elérni, elsősorban propofol–midazolám kombinációval. Orv Hetil. 2020; 161(42): 1779–1786.

Open access

Abstract

Due to its difficult diagnosis and complicated treatment, inflammatory bowel disease (IBD) in dogs is a challenge for the veterinarian. Several aspects connected with pathological changes during IBD still remain unknown. Since one of these aspects is the participation of intestinal innervation in the evolution of the disease, the aim of this study was to demonstrate changes in the number and distribution of intramucosal colonic nerve fibres immunoreactive to substance P (SP) arising as the disease progresses. SP is one of the most important neuronal factors in intestinal innervation which, among other tasks, takes part in the conduction of pain stimuli. Using routine immunofluorescence technique, the density of nerve fibres containing SP was evaluated within mucosal biopsy specimens collected from the descending colon of healthy dogs and animals suffering from IBD of varying severity. The results of the study indicate that during severe IBD the number of nerve fibres containing SP located in the colonic mucosal layer increases in comparison to control animals. The number of SP-positive intramucosal nerves amounted to 10.99 ± 2.11 nerves per observation field in healthy dogs, 14.62 ± 2.86 in dogs with mild IBD, 14.80 ± 0.91 in dogs with moderate IBD and 19.03 ± 6.11 in animals with severe IBD. The observed changes were directly proportional to the intensity of the disease process. These observations may suggest a role of this neuronal substance in pathological processes occurring during IBD. Although the exact mechanism of the observed changes has not been completely explained, the results obtained in this investigation may contribute to improving the diagnosis and treatment of this disease, as well as the staging of canine IBD in veterinary practice.

Restricted access

Abstract

Bovine tuberculosis (bTB) is a common zoonosis prevalent in many countries with grave economic consequences. Most developed and developing countries have implemented the test-and-slaughter policy to protect public health and reduce economic losses in the cattle industry. The official diagnosis of bTB is based on assays dependent on cell-mediated immunity (CMI). CMI-based diagnosis demonstrates diagnostic incapability at late stages of infection, which could be overcome by diagnosis based on humoral immunity (HI). Therefore, there is an urgent need to identify and define the B cell antigenome of Mycobacterium bovis. In this study, the B cell antigenome of culture filtrate proteins (CFP) was defined by mass spectrometry-based proteomics technology. Four spots were detected on 2-dimensional gel electrophoresis (2-DE) against M. bovis-positive serum in an immunoblotting experiment. Twenty-one proteins were identified in four spots by proteomic tools, such as Mb2900, Mb2898, Mb0448, Mb3834c, Mb1918c, Mb0134c, Mb0358 and Mb1868c, which are known B cell antigens, including 13 new proteins, i.e. Mb3751, Mb2006c, Mb3276c, Mb2244, Mb1164c, Mb2553c, Mb2946c, Mb1849c, Mb1511c, Mb1034c, Mb2616c, Mb0854c and Mb2267. These new proteins identified by 2-DE and immunoblotting were the B cell antigens used in developing serological diagnostic methods based on HI to bTB.

Restricted access

Abstract

An 11-year-old Hanoverian gelding used for jumping was evaluated for gait abnormalities and hoof problems in the hindlimbs. Clinical examinations revealed signs consistent with shivers. A thyroid gland enlargement was noticed, baseline serum thyroid hormone (TH) concentrations were low, and a low response to thyrotropin-releasing hormone administration was observed. Hypothyroidism was suspected. The horse was treated with levothyroxine for 1 year. TH concentrations returned to the normal range by week 4 of treatment. Thirty weeks after the initiation of levothyroxine therapy, the gait abnormality improved. Our findings suggest that the assessment of thyroid status and especially of the subclinical thyroid gland disorders in horses affected with shivering, as well as evaluation of the effects of levothyroxine on the improvement of clinical signs could be promising in establishing the aetiopathogenesis and/or treatment of shivering in horses.

Restricted access

Abstract

Aeromonads are recognised as important pathogens of fishes. In this study, ten water samples were randomly collected from pet shops' fish tanks and home aquaria inhabited by several fish species (silver arowana, koi, goldfish, catfish, pictus fish, silver shark and silver dollar fish). Altogether 298 colonies were isolated using Aeromonas selective agar. A total of 154 isolates were then confirmed as belonging to the genus Aeromonas using the GCAT gene. Using ERIC-PCR, a total of 40 duplicate isolates were excluded from the study and 114 isolates were subjected to PCR-RFLP targeting the RNA polymerase sigma factor (rpoD) gene using lab-on-chip. A total of 13 different Aeromonas species were identified. The most prevalent species were A. veronii (27%, 31/114), followed by A. dhakensis (17%, 19/114), A. finlandiensis (9%, 10/114), A. caviae (8%, 9/114), A. hydrophila (4%, 4/114), A. jandaei (4%, 4/114), A. rivuli (3%, 3/114), A. enteropelogens (2%, 2/114), A. tecta (2%, 2/114), A. allosaccharophila (1%, 1/114), A. eucrenophila (1%, 1/114), A. media (1%, 1/114) and A. diversa (1%, 1/114). Twenty-six isolates (23%) were unidentifiable at species level. The present study demonstrates that Aeromonas species are highly diverse in freshwater fish tanks, and suggests the potential risks posed by the isolated bacteria to the health of ornamental fish species.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A COVID–19 kórlefolyásában újabban több szerző felvetette a D-dimer-pozitivitás és a D-dimer-emelkedés prediktív értékét a betegség súlyosbodásában, illetve az eseti halálozásban. Célkitűzés: Magyar betegek értékeinek összehasonlítása a nemzetközi adatokkal, ennek részeként a D-dimer prediktív értéke a 2 héten belüli eseti halálozásra. Módszerek: A szerzők 51, RT-PCR-rel igazolt SARS-CoV-2-fertőzött beteg D-dimer-eredményeit dolgozták fel retrospektív módon. Megvizsgáltuk, hogy ha a D-dimer eléri vagy meghaladja a vágóérték 4-szeresét, akkor ez milyen kockázatot (odds ratio) jelent a halálozásra. Logisztikus regresszióval meghatároztuk, hogy a 2 héten belüli halálozás esélyhányadosa a konvencionális vágóérték hányszorosa mellett lesz szignifikáns. Eredmények: Az 51 betegből 13 halt meg a kórházba kerülést követően 2 héten belül. Megállapítottuk, hogy a tradicionális, 0,5 µg/ml FEU vágóérték mellett meghatározott D-dimer-pozitivitásnak alacsony a prediktív értéke a halálozásra. Ha azt vizsgáltuk, hogy a D-dimer eléri vagy meghaladja a vágóérték 4-szeresét, és ez milyen kockázatot jelent a halálozás szempontjából, akkor a logisztikus regresszió paraméterei 1,64-szeres emelkedést mutattak (p = 0,00183), és az esélyhányados (odds ratio) értéke 5,17 (CI 95% = 1,32–20,22) volt. A D-dimer prediktív értéke a halálozásra az életkor függvényében változik. A 13 elhunyt közül 12 idősebb volt 80 évesnél, így a 80 év feletti életkor a magas D-dimer-szintnél nagyobb kockázatot jelentett a halálozásra, odds ratio: 20,7 (CI 95% = 2,41–175,5). Következtetés: A több mint négyszeres vágóértékre emelkedett D-dimer-szint az életkor mellett COVID–19-ben előre jelezheti a 2 héten belüli halálozást. Orv Hetil. 2020; 161(41): 1739–1743.

Open access