Browse

You are looking at 601 - 700 of 10,077 items

Authors: Szabolcs Kosztolányi, Bálint Horváth, Diána Hosnyánszki, László Kereskai, Erzsébet Sziládi, Pál Jáksó, Hussain Alizadeh, Károly Szuhai, Donát Alpár and Béla Kajtár

Absztrakt:

Bevezetés: A plazmasejtes myeloma változatos klinikai lefolyással járó hematológiai malignitás, melyhez heterogén genetikai háttér társul. A betegség patogeneziséhez és progressziójához asszociáltan gyakran jelennek meg visszatérő kromoszomális és szubkromoszomális eltérések, melyek diagnóziskor való kimutatása segíti a betegek genetikai karakterizálását, klasszifikációját és prognosztikai besorolását. Célkitűzés: Tanulmányunkban átfogóan értékeltük a Pécsi Klinikai Központ és a Tolna Megyei Balassa János Kórház plazmasejtes myelomában szenvedő betegein 2005 és 2018 között általunk elvégzett molekuláris citogenetikai vizsgálatok eredményeit. Módszer: Az említett periódusban 231 beteg csontvelői és perifériás vérmintájában szűrtünk visszatérő genetikai aberrációkat fluoreszcens in situ hibridizációval. A módszerrel az immunglobulin-nehézlánc-gént érintő kromoszómatranszlokációkat, az 1p és 17p kromoszómakarokat érintő vesztéseket, az 1q kromoszómakart érintő többletet, valamint a 13-as kromoszómát érintő kiegyensúlyozatlan aberrációkat vizsgáltuk. Negyvenkét beteg mintáján multiplex ligatiofüggő szondaamplifikációval vizsgáltuk az 1p, 1q, 5q, 12p, 13q, 16q és 17p kromoszómakarok jellemző vesztéseit és többleteit. A vizsgált időszakban 116 csontvelői mintán kariotipizálásra is sor került. Eredmények: Összesen 233 genetikai eltérést azonosítottunk célzottan, az aberrációk gyakorisága megfelelt a korábbi nemzetközi tanulmányok által látottaknak. Azonos kromoszómakarokat fluoreszcens in situ hibridizációval, valamint multiplex ligatiofüggő szondaamplifikációval vizsgálva az eredmények 96,2%-os egyezést mutattak. Az utóbbi technikával a fluoreszcens in situ hibridizációval detektált abnormalitásokon túl további 21 kiegyensúlyozatlan genetikai aberrációt azonosítottunk 16/42 betegben (38%). Következtetés: Eredményeink alapján az általunk használt két molekuláris citogenetikai módszer együttes alkalmazása jelentősen segítheti a jövőben a plazmasejtes myelomában szenvedő hazai betegek átfogóbb genetikai karakterizálását. Orv Hetil. 2019; 160(24): 944–951.

Open access
Authors: Božena Kotnik Kevorkijan, Živa Petrovič, Aleksander Kocuvan and Maja Rupnik

The methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) is one of the major causes of a variety of infections in hospitals and the community. One of the most prominent changes in the MRSA epidemiology is the emergence of livestock-associated MRSA (LA-MRSA) strains in the human population. The aim of this study was to follow the MRSA epidemiology in a large teaching hospital during an 8-year time period (2006–2013). Altogether 519 MRSA, cultured from screening or clinical samples, were distributed into 77 spa types, of which three (t003 and t001, associated with CC5; and t015; associated with CC45) were the most common. LA-MRSA-associated spa types (t011, t034, t108, t899; associated with CC398) started to emerge in the year 2009 and continued to be found annually at a frequency from 3.9% to 12.7% of all MRSA strains examined. Only 6 of 27 LA-MRSA strains were associated with infections.

Restricted access
Authors: G Benedek, S Keri, A Nagy, G Braunitzer and M Norita

The purpose of this paper is to give an overview of our present knowledge about the feline tecto-thalamo-basal ganglia cortical sensory pathway. We reviewed morphological and electrophysiological studies of the cortical areas, located in ventral bank of the anterior ectosylvian sulcus as well as the region of the insular cortex, the suprageniculate nucleus of the thalamus, caudate nucleus, and the substantia nigra. Microelectrode studies revealed common receptive field properties in all these structures. The receptive fields were extremely large and multisensory, with pronounced sensitivity to motion of visual stimuli. They often demonstrated directional and velocity selectivity. Preference for small visual stimuli was also a frequent finding. However, orientation sensitivity was absent. It became obvious that the structures of the investigated sensory loop exhibit a unique kind of information processing, not found anywhere else in the feline visual system.

Open access
Authors: Lajos Kotsis, Szilárd Kostic, Zoltán Heller and Pál Vadász

Absztrakt:

A szerzők nagy késéssel felismert nyelőcső-perforációk és -rupturák diagnosztikus problémáit és kezelési típusait tárgyalják. A késedelem mögött, scleroterápia, idegentest-eltávolítás, tévesen értelmezett mellkasi gyülem vagy cerviális bőr alatti emphysema, kiterjesztett mediastinális lymphadenectomia és mellkasi szúrt sérülés elégtelen exploratiója húzodott meg. Az áthatoló nyelőcsősérülés megszüntetése ellenére, a beteg sepsise végzetes volt. Az alkalmazott műtétek a primer sutura fedésétől vagy szervkímélő időleges kirekesztésétől, a rezekciót kiváltó, Johnson-típusú nyelőcső-kirekesztésig terjedtek, melyet a nyelést helyreállító colon-bypass követett. Reménytelennek tűnő esetekben sem kizárt az eredetileg ép nyelőcső rekonstrukciója.

Restricted access

Absztrakt:

A reumatológiai kórképekben a hatásos fájdalomcsillapítás a mai napig kihívás. A gyulladásos reumatológiai betegségekben a leghatásosabb fájdalomcsillapítás az alapbetegség kezelése. Adjuváns kezelésként analgetikumot, nemszteroid gyulladáscsökkentőt és opioid szert adhatunk. A degeneratív kórképekben a hatásos fájdalomcsillapítás áll a terápia középpontjában. A mai napig a nemszteroid gyulladáscsökkentő szerek a leghatásosabb fájdalomcsillapítók. A gyógyszerek biztonságosságát illetően nagyon sok kérdés merült fel. Nincsen olyan szerv, amely ne lenne érintett, de a legsúlyosabb szövődménynek a gyomor-bél rendszer megbetegedését tartottuk. A XXI. század elején a cardiovascularis események felismerése jelentősen megváltoztatta a gondolkodásunkat ezekről a gyógyszerekről a fájdalomcsillapítás keretében. Orv Hetil. 2019; 160(22): 855–860.

Open access
Authors: Judit Csomor, Gergő Papp, Csilla Hornyák and Péter Farkas
Open access

A carbapenem-resistant Klebsiella pneumoniae strain was isolated in Turkey in 2012 and bla NDM-1 and bla OXA-48 genes were observed in this strain. The aim of this study was to investigate transferability of plasmid bearing bla OXA-48 in K. pneumoniae and to use whole-genome sequencing in order to understand the genetic context of plasmid. K. pneumoniae strain was used as donor in conjugation experiments. Antibiotic susceptibility profile of selected transconjugant was determined. Plasmid was isolated from transconjugant colony and was named as pKPT. Complete sequencing of the pKPT was conducted using a next-generation sequencing. Annotation of the contigs was performed using the Geneious R9, followed by finding open reading frames (ORFs) with selected web-based tools. BLAST analysis was performed at the NCBI BLAST server to determine genes showing more than 90% similarity with these ORFs. Results of antibiotic susceptibility test showed that transconjugant colony was resistant to ampicillin/sulbactam, piperacillin, and piperacillin/tazobactam. The pKPT plasmid had a length of 45,217 bp and an average G + C content of 49%. Blast analysis revealed that pKPT was included in the IncL/M incompatibility group. The pKPT was found to contain bla OXA-48 within Tn1999.2 transposon without any other antibiotic resistance gene.

Restricted access

Prion diseases are fatal neurodegenerative diseases characterised by the accumulation of an abnormal prion protein isoform (PrPSc), which is converted from the normal prion protein (PrPC). Prion diseases have been reported in an extensive number of species but not in horses up to now; therefore, horses are known to be a species resistant to prion diseases. The prion-like protein gene (PRND) is closely located downstream of the prion protein gene (PRNP) and the prion-like protein (Doppel) is a homologue with PrP. Previous studies have shown that an association between prion diseases and polymorphisms of the PRND gene is reported in the main hosts of prion diseases. Hence, we examined the genetic variations of the PRND gene in Thoroughbred horses. Interestingly, polymorphisms of the PRND gene were not detected. In addition, we conducted a comparative analysis of the amino acid sequences of the PRND gene to identify the differences between horses and other species. The amino acid sequence of the horse PRND gene showed the highest identity to that of sheep (83.7%), followed by that of goats, cattle and humans. To the best of our knowledge, this is the first genetic study of the PRND gene in horses.

Restricted access
Authors: Csilla Forró, Zsófia Mészáros, Márton Sipos, Rita Zsuzsanna Kerényi, Péter Barsi, Gábor Rudas, Dániel Bereczki and Ildikó Vastagh

Absztrakt:

A cervicalis agyi erek dissectiója az ischaemiás stroke-betegség gyakori oka a fiatal felnőttek körében. Kialakulhat erőteljes nyaki trauma, de minor erőbehatás következtében is. Gyakori a spontán esetek előfordulása, melyek genetikai, anatómiai és környezeti tényezőkkel is összefüggésbe hozhatók. A kórkép klinikai megjelenése változatos, a tünetek lehetnek kizárólag helyi jellegűek, illetve az érintett arteriás területre jellemzőek. Korai felismerése kiemelkedően fontos, ugyanis az idejében megkezdett kezeléssel kimenetele számottevően javítható. A végleges diagnózis felállításához a képalkotó eljárások elengedhetetlenek. A közlemény célja a cervicalis agyi erek dissectiójának (carotis és vertebralis arteria dissectio) összefogló leírása 19 eset bemutatása kapcsán. A vizsgálat során három év alatt a Neurológiai Klinikán extracranialis arteria dissectio miatt kezelt betegek klinikai jellemzőit, rizikófaktorait, diagnosztikai eredményeit és terápiáját elemeztük. A kórkép prognózisa változatos, betegeink 42%-a tünetmentessé vált. Orv Hetil. 2019; 160(22): 861–868.

Open access

Background and aims

P wave dispersion (PWD) has been reported to be a non-invasive electrocardiographic predictor for atrial fibrillation. The aim of this study is to evaluate PWD between men with erectile dysfunction (ED) and healthy controls in order to investigate whether PWD was prolonged in patients with ED and related to severity of the disease.

Methods

This study included a total of 72 men (42 patients with ED and 30 healthy controls). Demographic data and clinical features were recorded on admission. An electrocardiographic evaluation was obtained to measure PWD values for both patients and controls.

Results

Maximum P wave duration was 108.5 ± 4.7 and 108.3 ± 4.3 in ED group and control group, respectively (p = 0.748). Minumum P wave duration was significantly higher in the control group than in the ED group. PWD was 48.1 ± 5.9 in the ED group. As a result, PWD was prolonged in patients with ED (48.1 ± 5.9 vs. 38.0 ± 3.9, p < 0.05). A significant negative correlation was observed between IIEF score and PWD values (p < 0.05, r = −0.662).

Conclusions

Patients with ED exhibited prolonged PWD values compared with normal controls. In addition, PWD was found to be associated with severity of the disease.

Open access

Fluoroquinolone resistance in Enterobacteriales is developed by chromosomal and plasmid-mediated mechanisms. Plasmids play an important role in dissemination of resistant genes and they carry genes that protect bacteria in different stress-induced situations. In this study, we studied Escherichia coli strains, each carried one plasmid-mediated quinolone resistance determinant namely, qnrA1, qnrB1, qnrC1, and qnrD1. We exposed 0.5 McFarland density of each strain to 0.5 mg/L ciprofloxacin from the period of 30, 60, 90, and 120 min over 24 h. All treated strains were further exposed to a constantly increasing 1, 2, 4, and 8 mg/L ciprofloxacin solution through 24, 48, and 120 h. In given timepoints, RNA was extracted from all treated strains. Expression of qnrA1, qnrB1, qnrC1, and qnrD1 was investigated by quantitative PCR. Mutations in gyrA and parC genes were analyzed by PCR and nucleic acid sequencing. In this study, during 0.5 mg/L ciprofloxacin exposition, the following expression levels were detected: 1.2 for qnrA1, 1.47 for qnrD1, 12.44 for qnrC1, and 80.63 for qnrB1. In case of long-term study, we selected a resistant strain in qnrB1-positive E. coli, and its expression increased from 105.91 to 212.31. On the contrary, plasmid copy number increased in time from 1 to 4.13. No mutations in gyrA or in parC chromosomal genes of treated strains were detected. Our results show that qnrB1-positive E. coli strain was able to develop fluoroquinolone resistance by upregulated qnrB1 expression that was linked to a minor increase in plasmid copy number but no mutations occurred in gyrA or parC.

Restricted access

Aim

This study aimed to evaluate the possible role of heat shock protein-70 (HSP70) induction by 17-allylaminodemethoxygeldanamycin (17-AAG) in collagen-induced arthritis in rats.

Material and methods

Male Wistar rats were divided into five groups (n = 10/group) and were treated intraperitoneally twice a week for 4 weeks, namely normal control (saline), arthritis control (AR; saline), AR + 17-AAG, AR + methotrexate (MTX), and AR + 17-AAG + MTX. At the end of the treatments, arthritic score was determined and then the animals were sacrificed. Erythrocyte sedimentation rate (ESR), serum levels of HSP70, interleukin-17 (IL-17), tumor necrosis factor-alpha (TNF-α), rheumatic factor (RF), C-reactive protein (CRP), malondialdehyde (MDA), glutathione peroxidase (GPx), and matrix metalloproteinase-9 (MMP-9) were determined.

Results

In the AR group, all parameters increased significantly, except for GPx, which showed a pronounced decrease. The 17-AAG and/or MTX treatments significantly reduced arthritic score, ESR, IL-17, TNF-α, RF, CRP, MDA, and MMP-9 with significant increase in GPx compared to the AR group. The HSP70 level was significantly higher in the AR + 17-AAG and the AR + 17-AAG + MTX groups but significantly lower in the AR + MTX group as compared to the AR group. Also, it was significantly lower in the AR + MTX group as compared to the AR + 17-AAG group.

Conclusion

We concluded that HSP70 induction by 17-AAG attenuated the inflammatory process in a rheumatoid arthritis (RA) model induced by collagen, which suggested that HSP70 inducers can be promising agents in the treatment of RA.

Restricted access
Authors: Lyudmila Boyanova, Petyo Hadzhiyski, Rumyana Markovska, Penka Yaneva, Daniel Yordanov, Galina Gergova and Ivan Mitov

Helicobacter pylori positivity was assessed among 656 symptomatic children in 2010–2017. Overall infection prevalence was 24.5% and a significantly higher rate was detected in girls (28.5%) compared to boys (20.0%). Moreover, in children with duodenal ulcer, H. pylori prevalence was higher (47.4%) compared with the rest (23.9%). On the contrary, the infection was detected 1.9-fold less frequently in patients with GERD (14.5%) compared with the other (27.0%) patients and 2.1-fold less often in the presence of duodenogastric reflux (bile) reflux (13.0%) compared with the absence of the reflux (27.0%). No significant difference was observed between the younger (aged ≤7 years, 20.0%) and the older (aged 8–18 years, 25.5%) patients. H. pylori infection rate in Bulgarian pediatric patients between 2010 and 2017 was 2.5-fold lower than that in 1996–2006. In conclusion, H. pylori infection is still an important concern for Bulgarian children, although having decreased by about 1.8%/yearly over 21 years. This study reveals the importance of H. pylori diagnostics even in the youngest symptomatic children and demonstrates an inverse association between either GERD or bile reflux and H. pylori infection.

Restricted access
Authors: Laís L. Fernandes, Sheila C. Rahal, Alexandre T. Fabro, Sabrina S. Batah, Alicia G. Hippólito, Jacqueline M. Bisca, Inajara N. Hirot and Carlos R. Teixeira

The aim of this study was the preparation and histological evaluation of Leukocyte- and Thrombocyte-Rich Fibrin (L-TRF) membranes obtained from the blood of four bird species. Forty adult healthy birds were divided into four groups of equal size: G1 – macaws, G2 – domestic chickens, G3 – parrots, G4 – toco toucans. A total of 0.5 mL of blood was collected from each bird, put into a glass tube without anticoagulant and centrifuged at 3000 rpm for 10 min. L-TRF membranes produced after compression of the clot were processed for histological analysis. The ratio of thrombocytes/area was not significantly different among Groups G2, G3 and G4, but a significant difference was found between Groups G1 and G2 with the highest thrombocyte concentration/area in G1. The groups did not differ statistically in the number of leukocytes/area. The fibrin-to-cells ratio did not vary statistically among Groups G1, G2 and G3, but this ratio was significantly higher in Group G4 than in the other groups. The thrombocyte-to-leukocyte ratio was the highest in Group G1, but it did not differ among Groups G2, G3 and G4. In conclusion, the centrifugation protocol allowed the production of L-TRF membranes in the four bird species studied. Histologically, cell ratios were analogous in domestic chickens and parrots, and macaws had the highest ratio of thrombocytes.

Restricted access
Authors: Lea Lénárt, Marcel Taverne, Peter Wolleswinkel, Zoltán Gubik, László Molnár and Ottó Szenci

The aim of this study was to create a fetal heart rate (FHR) reference curve for singleton bovine fetuses in the first trimester of gestation and to determine its possible relationship with the outcome of pregnancy. Forty-eight Holstein-Friesian cows with one fetus and five cows with twins were used. Fetal heart beatings were recorded on videotape during transrectal scanning with a 5 and/or 7.5 MHz linear array transducer on a weekly basis between Days 40 and 95 of gestation. FHR was calculated by averaging the results of five counts of the same record by the same observer. For singleton pregnancies, a reference curve was created using the mean, the standard deviation (SD) and the 5th and 95th percentiles. The FHR increased from Days 40–46 (173 beats/min) to Days 61–67 (183 beats/min). After a peak, the FHR decreased slowly until Days 89–95 (175 beats/min), while the SD increased. There was no significant difference between singleton and twin fetuses. in the aborted and lost fetuses in twin gestation due to fetal reduction, both bradycardia and tachycardia were detected compared to the singleton pregnancy reference curve.

Open access
Authors: Baukje G. Andela, Frank J. C. M. Van Eerdenburg, Ali Choukeir, Dávid Buják, Zoltán Szelényi, Szabolcs Boldizsár, Fruzsina Luca Kézér, László Molnár, Levente Kovács and Ottó Szenci

Activities of alkaline phosphatase, aspartate aminotransferase and alanine aminotransferase, and concentrations of serum metabolites [beta-hydroxybutyrate (BHB) and non-esterified fatty acids (NEFA)] of primiparous (n = 83) and multiparous (n = 213) Holstein cows were studied as possible predictors of retained fetal membranes (RFM), grade 2 clinical metritis (CM) and clinical endometritis (CEM). A logistic regression model was used to calculate odds ratios (OR) for the prevalence of CM diagnosed between 0–5, 6–10 and 11–20 days in milk (DIM) and for the prevalence of CEM diagnosed between 22–28 and 42–49 DIM. The activities of the examined serum enzymes did not show significant associations either with CM or with CEM. For NEFA sampled on days 0 and 5, an OR of 2.38 for CM 0–20 DIM and an OR of 2.58 for CM 11–20 DIM was found. For BHB sampled on days 0 and 5, an OR of 8.20 for CEM 22–28 and 42–49 DIM and an OR of 1.98 for CM 6–10 DIM were found. The prevalence of RFM was higher in ≥ 4 parity cows compared to primiparous cows (46.3% vs. 26.5%). BHB and NEFA levels measured between 0 and 5 DIM could have a predictive ability for postpartum uterine disorders such as RFM, CM and CEM.

Open access

Lyme borreliosis, granulocytic anaplasmosis and monocytic ehrlichiosis are well studied in humans and dogs. In horses, these diseases are not widely investigated and limited information is available about their occurrence. The purpose of this study was to present the first ELISA-based report on the seroprevalence of Anaplasma phagocytophilum, Ehrlichia spp. and Borrelia burgdorferi in horses from Northern Bulgaria. A total of 192 horses were investigated from three regions in Northern Bulgaria (Northwestern, North-Central and Northeastern Bulgaria). All equine sera were tested for A. phagocytophilum, Ehrlichia spp. and B. burgdorferi antibodies by a commercial rapid ELISA test. Antibodies against A. phagocytophilum were found in all the three regions at a mean frequency of 12% (23/192), ranging from 9.38 to 15.63% by region. Antibodies against Ehrlichia spp. were found in horses from one region (Northeastern) at a rate of 0.5% (1/192). Anti-B. burgdorferi antibodies were detected in all the three regions with a mean frequency of 15.1% (29/192), ranging from 14.06 to 17.19% by region. A co-exposure to A. phagocytophilum and B. burgdorferi was observed in 6.3% of the cases (12/192). This is the first report on the natural exposure of horses to these bacteria (A. phagocytophilum, Ehrlichia spp. and B. burgdorferi) in Northern Bulgaria.

Restricted access
Authors: Dorottya Kriskó, Andrea Popper-Sachetti, Ágnes Sallai, Gábor Sándor, Zoltán Zsolt Nagy and Zsuzsanna Szepessy

Absztrakt:

Angioid csíkokon a szemfenék speciális morfológiai elváltozását értjük, amely klinikailag a leggyakrabban szabálytalan, eltérő vastagságú, vöröses, barnás csíkok formájában jelenik meg a látóidegfő körül, illetve a hátsó póluson. Szövettani vizsgálat alapján a jelenség okai az elvékonyodott Bruch-membrán rétegében látható repedések, folytonossághiányok, amelyeket az elasztikus rostok degenerációja okoz. Célunk három eset ismertetésén keresztül bemutatni ezen ritka entitás szemészeti szövődményét, illetve felhívni a figyelmet a háttérben esetlegesen előforduló szisztémás betegségekre. Első és harmadik esetünkben pseudoxanthoma elasticum (Grönblad–Strandberg-szindróma) állt a háttérben, míg második esetünkben hematológiai megbetegedés igazolódott. Az első és második esetben a szemészeti szövődmény chorioidealis érújdonképződés volt, amelyet intravitrealis anti-VEGF-injekcióval kezeltünk. Harmadik esetünkben trauma következtében egy másik jellegzetes szemészeti szövődmény, chorioidearuptura alakult ki. Az angioid csíkok a szemfenéken szisztémás betegségek részjelenségei lehetnek, amelyek kimutatása, differenciáldiagnosztikája és kezelése interdiszciplináris összefogást igényel a társszakmák orvosai között. Orv Hetil. 2019; 160(25): 994–1000.

Open access

Absztrakt:

A progranulin egy újonnan felfedezett multifunkcionális glikoprotein, amely összefüggésben van az elhízás és a cukorbetegség kialakulásával. A progranulin a tumornekrózisfaktor-α endogén antagonistája, kompetitíven kötődik annak receptorához, így antiinflammatoricus aktivitással rendelkezik. Érdekes módon korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a progranulin szérumszintje emelkedett a cukorbetegekben, és összefüggésbe hozták a cukorbetegség bizonyos komplikációival, beleértve a micro- és macroangiopathiát, a macroalbuminuriát és a csökkent vesefunkciót. Továbbá a hyperprogranulinaemia közrejátszhat az elhízáshoz társuló inzulinrezisztencia patogenezisében. A cikkben összefoglaljuk a jelenleg elérhető adatokat a progranulinnak – mint új markernek – a szénhidrát-metabolizmusban és a gyulladásban betöltött szerepére vonatkozóan. Orv Hetil. 2019; 160(25): 973–979.

Open access
Author: Magyar Sebészet Szerkesztősége
Restricted access
Authors: Ljiljana Kuruca, Aleksandra Uzelac, Ivana Klun, Vesna Lalošević and Olgica Djurković-Djaković

Consumption of undercooked or raw pork is considered a significant risk factor for human infection with Toxoplasma gondii. In this study, we investigated the genetic structure of 18 T. gondii strains obtained from slaughter pigs from Northern Serbia (mainly Vojvodina). The examined samples originated from eight pigs from large commercial farms, six backyard pigs and four free-range Mangalica pigs, all found to be positive for either viable T. gondii or T. gondii DNA. Genotyping was attempted from both pig tissues and mouse brains from the bio-assays using a multiplex multilocus nested polymerase chain reaction–restriction fragment length polymorphism (Mn-PCR-RFLP) method with seven markers (GRA6, alt. SAG2, PK-1, BTUB, C22-8, CS3 and Apico). Identification was achieved for nine T. gondii isolates. Seven isolates were classified as type II and two as type III. These results are consistent with previous studies on animal isolates from Serbia as well as with previous reports that type III is more frequently found in samples from Southern Europe than in those from other parts of the continent.

Restricted access
Authors: Kálmán Almási, Szabolcs Ábrahám, József Baracs, Attila Bursics, Zoltán Jánó, Tamás Sztipits, Áron Szűts, Dezső Tóth, Attila Zaránd and Balázs Bánky

Absztrakt:

A rectum jó- és korai rosszindulatú elváltozásainak kivizsgálási, sebészeti kezelési, valamint betegkövetési elveit foglaltuk össze. Célunk a transanalis minimálisan invazív műtéti technika hazai szakmai gyakorlatának egységes szemléletű összefogása (szinopszis), valamint egy közös, hazai transanalis műtéti audit (minőségellenőrzési) rendszer alapjainak a megteremtése.

Open access
Authors: Petra Kövy, András Kozma, András Bors, Nóra Meggyesi, Emma Ádám, Adrienn Borsy, János Dolgos, Nóra Lovas, József Harasztdombi, Viktor Lakatos, István Vályi-Nagy, Gábor Mikala, Péter Reményi and Hajnalka Andrikovics

Absztrakt:

Az izocitrát dehidrogenáz 1 és 2 szomatikus mutációk az akut myeloid leukémia visszatérő genetikai eltérései, tágabb értelemben vett epigenetikus hatásmóddal. Az irodalomban ellentmondó adatok szerepelnek arra vonatkozóan, hogy e szerzett genetikai eltérések pre-leukémiás, leukémia alapító vagy domináns klónban alakulnak ki.

Tanulmányunk célja az izocitrát dehidrogenáz 1 és 2 mutációk gyakoriságának, egyéb genetikai eltérésekkel való társulásának, illetve a diagnózis és relapszusminta párokban észlelt stabilitásának vizsgálata akut myeloid leukémiában.

A vizsgálatba 2001–2018 között Intézményünkben konszekutívan diagnosztizált és kezelt 748 akut myeloid leukémiában szenvedő beteget vontunk be. A mutációk vizsgálata komplex algoritmus szerint történt, olvadásigörbe-analízissel, allélspecifikus polimeráz-láncreakcióval és Sanger-szekvenálással.

A betegek 8,6%-a (64/748) rendelkezett izocitrát dehidrogenáz 1 mutációval és 11%-a (82/748) izocitrát dehidrogenáz 2 mutációval. Mindkét mutáció főként normál kariotípussal társult (58,3%, p = 0,0135; 58,1% p = 0,006) a mutációnegatívakhoz (39,3%) képest. Az izocitrát dehidrogenáz 1 mutációk 52,4%-a (p < 0,001), az izocitrát dehidrogenáz 2 mutációk 39%-a (p < 0,001) nucleophosminmutációval együtt fordult elő (a mutációnegatív betegekhez képest: 24.3%). Az izocitrát dehidrogenáz 1 mutáció 96,2%-ban (102/106), az izocitrát dehidrogenáz 2 97,4% (111/114) stabilan jelen volt a diagnózisos és relapszusos mintapárokban.

Vizsgálataink megerősítették, hogy az izocitrát dehidrogenáz mutációk az akut myeloid leukémia leggyakoribb genetikai eltérései közé tartoznak (19,5%). A mutációk stabil jelenléte a diagnózis és relapszusminta párokban a mutáció korai kialakulását sugallja (pre-leukémiás vagy leukémiaalapító). Ezek a megfigyelések hangsúlyozzák az izocitrát dehidrogenáz mutációk vizsgálatának szerepét a célzott terápia kiválasztásában és a mérhető reziduális betegség követésében akut myeloid leukémiában.

Restricted access
Restricted access
Authors: Szilvia Krizsán, Zsófia Dénes, Ambrus Gángó, Bence Gerecs, Judit Demeter, Zsolt Nagy, Ilona Tárkányi, Tamás Masszi, Péter Farkas, András Masszi, Gergely Szombath, Szabolcs Benedek, Judit Várkonyi, Laura Horváth, Zsolt Nagy, Gáspár Radványi, István Takács, Aryan Hamed, Zsolt Lázár, Erzsébet Süveges, Ágnes Kárpáti, Márk Plander, Tamás Szendrei, Katalin Pál, Mihály Gurzó, János Jakucs, Miklós Egyed and Csaba Bödör

Absztrakt:

Az akut myeloid leukémia (AML) osztályozásának és rizikóbecslésének alapjául a citogenetikai eltérések szolgálnak, azonban az elmúlt években az új generációs szekvenálásnak (NGS) köszönhetően nagy előrelépések történtek az AML genomszintű feltérképezésében. Az újonnan megismert genetikai eltérések diagnosztikus és prognosztikus jelentőséggel bírnak, így mára a nemzetközi ajánlásokba is felvételre kerültek. Az AML kezelése terén az elmúlt évtizedekben nem következett be jelentős változás, azonban a visszatérő génmutációk azonosítása révén több célzott terápiás gyógyszer került kifejlesztésre.

Jelen tanulmányunk célja a hazai AML-es betegpopulációban előforduló citogenetikai és molekuláris genetikai eltérések gyakoriságának meghatározása, különös tekintettel azokra a mutációkra, melyekkel szemben már léteznek célzott terápiák.

329 AML-es beteg esetében végeztük el az IDH1, IDH2 és FLT3-TKD mutációanalízist hagyományos Sanger-szekvenálással, míg az FLT3-ITD, NPM1 és CEBPA mutációs státusz, valamint a citogenetikai vizsgálatok eredményei rendelkezésünkre álltak, mivel a diagnosztikus rutin részét képezik.

Az általunk vizsgált betegpopuláció 51,4%-ában mutattunk ki kromoszómaeltérést, melyek közül leggyakrabban a –5/del(5q) (10,6%), 8-as triszómia (7,9%), a t(15;17) (7,9%) valamint a –7/del(7q) (7,5%) fordult elő, míg a betegek fennmaradó 48,6%-a normál kariotípussal rendelkezett. A mutációanalízis eredményeképpen a betegek 7,0%-ában volt kimutatható az IDH1-, 13,4%-ában az IDH2-, 5,8%-ában az FLT3-TKD-, 22,4%-ában FLT3-ITD-, 27,3%-ában NPM1-, valamint 7,1%-ában CEBPA-mutáció. A genetikai eltéréseken alapuló Európai LeukémiaNet (ELN) 2017-es ajánlása szerint elvégzett rizikóbesorolás során szignifikáns különbség volt kimutatható a rizikócsoportok túlélése között: a medián teljes túlélési idő a kedvező rizikócsoportban 34,7 hónap, az intermedier rizikócsoportban 10,0 hónap, míg a kedvezőtlen rizikócsoportban 3,7 hónap volt (p < 0,0001).

Eredményeink azt mutatják, hogy az AML-es betegek közel fele hordoz olyan génmutációt, mellyel szemben már rendelkezünk célzott terápiával. Reményeink szerint a jövőben további támadáspontok is azonosításra kerülnek, és ezáltal az AML-es betegek kezelésében is megvalósulhat a mutációs státuszon alapuló személyre szabott célzott kezelés, ami megnövelheti a betegek várható élettartamát.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Számos adat támasztja alá, hogy az alvás ideje alatt jelentkező légzészavar-epizódok szoros összefüggést mutatnak krónikus szív-ér rendszeri és mentális megbetegedésekkel. Célkitűzés: A jelen vizsgálatban arra kerestük a választ, hogy az alvás ideje alatt fellépő oxigénszaturáció-csökkenés és annak időtartama milyen hatással van a depresszió kialakulására, illetve annak mértékére. Módszer: A vizsgálatban 76 személy adatait dolgoztuk fel. Az alvás ideje alatt mért oxigénszaturációt poliszomnográfiás szűrőkészülék adataiból nyertük. A depressziós tünetekre vonatkozó adatgyűjtés validált kérdőívvel történt. Az éjszakai oxigénszaturáció-csökkenés kórképet befolyásoló hatását esélyhányados-számítással szemléltettük. Eredmények: Az alvás ideje alatti átlagos oxigénszaturáció 90% alatti értéke a depresszió kialakulásának kockázatát több mint kétszeresére növeli. Kockázati tényezőként szerepel továbbá a depresszió súlyosságának kialakulásában is. A csökkent szaturáció mellett töltött alvásidőtartamot vizsgálva az főként a súlyos depresszió kialakulásának veszélyét növeli. Következtetések: Az alvás alatt jelentkező hypoxia és a hypoxiás periódusok időtartama kockázati tényezőként szerepel a depresszió kialakulásában, aminek terápiás és diagnosztikus következményei vannak. Orv Hetil. 2019; 160(20): 780–783.

Open access
Authors: György Lengyel, Noel Ánosi, Anna Marossy, Mária Mátyus, Tünde Bosnyákovits and László Orosz

Absztrakt:

A kanyaró az egyik legsúlyosabb megelőzhető fertőző megbetegedés, mely hazánkban az elmúlt 10–20 évben a ritkábban előforduló kórképek közé tartozott. Ennek egyik oka, hogy az 1969 után született magyar lakosság átoltottsága közel 99%-os. A másik ok pedig az, hogy az oltási érát megelőző időszakban a gyakran előforduló országos kanyarójárványok az érintettekben életre szóló immunitást hagytak maguk után. A természetes és a mesterséges immunizáció így összességében tehát kiterjedt nyájimmunitást biztosított a populációnak. Az Európában jelenleg is zajló kanyarójárványok azonban rávilágítottak arra, hogy a megbetegedéssel kapcsolatos tünettani és differenciáldiagnosztikai ismeretek az utóbbi 20 évben háttérbe szorultak. Az európai kanyarójárványok hazánkra vonatkozó konzekvenciájának áttekintése mellett a jelen közlemény célja a kanyaró járványügyi kontrolljához szükséges klinikai és labordiagnosztikai ismeretek felelevenítése és összefoglalása. Orv Hetil. 2019; 160(20): 767–773.

Restricted access
Authors: László Szerafin and János Jakó

Absztrakt:

A bélflóra és a különböző betegségek (elhízás, diabetes mellitus, metabolikus kórképek, allergiás és autoimmun betegségek, gyulladásos bélbetegségek, májelégtelenség, infekciók, egyes neuropszichiátriai kórképek, daganatok) közötti összefüggés vizsgálata az utóbbi években előtérbe került. A mikrobióta depléciója gátolja a csontvelői vérképzést. Az infekciók és azok antibiotikumkezelése szintén hatással lehet a vérképzésre. A bélflóra a graft-versus-host betegség súlyosságát is befolyásolhatja és a T-regulátor sejteken keresztül szerepet játszhat az immunthrombocytopenia patogenezisében is. A dolgozat összefoglalja a bélflóra jellemzőit, a mikrobiótának a csontvelői vérképzésre, az infekciók lefolyására, az allogén csontvelő-transzplantációra, a graft-versus-host betegségre, a lymphomák kialakulására gyakorolt hatását, az ezzel kapcsolatos kutatások eredményeit és a terápiás lehetőségeket. Röviden tárgyalja a bélflóra és az immunthrombocytopenia, valamint a daganatok immunterápiájának eredményessége közötti lehetséges kapcsolatot és hatását a von Willebrand-faktor-szintézisre. Felhívja a figyelmet a mikrobiótadiverzitás fenntartásának fontosságára. Orv Hetil. 2019; 160(20): 774–779.

Open access
Authors: Alpár György, Ferenc Schmal, Huba Szabó, Lajos Barna Tóth and Péter Lukovich

Absztrakt:

A benignus multicysticus peritonealis mesothelioma a hashártyából kiinduló ritka, jóindulatú daganat, mely leginkább fiatal, reproduktív életkorban lévő nőket érint. A betegség klinikai képe teljesen aspecifikus, a pontos diagnózis emiatt nagyon sok esetben a végleges szövettani lelet segítségével kerül felállításra. A fiatal nőbeteg kizáródott lágyéksérv gyanújával, sürgősséggel került műtétre. A műtét során a Nuck-csatornában a ligamentum rotundummal összetapadó cystosus képlet került eltávolításra, ugyanakkor sérv nem volt észlelhető. A szövettani vizsgálat benignus multicysticus peritonealis mesotheliomát igazolt. A beteget hyperthermiás intraperitonealis kemoterápiát végző osztályra irányítottuk, ahol laparoszkópos exploráció történt. Ennek során residualis tumor vagy egyéb eltérés nem volt észlelhető. Egy 41 éves férfi beteg 4 évvel a jelenlegi osztályos felvételt megelőzően köldöksérv miatt elektív műtéten esett át. Ekkor a hasfali peritoneumról egy 2 cm-es cysticus képletet exstirpáltak, melynek szövettana benignus multicysticus peritonealis mesotheliomát igazolt. 2018 márciusában periappendicularis abscessus gyanúja miatt történt műtétekor az appendix distalis részén, az appendixszel együtt, egy diónyi, többrekeszes cystosus képlet is eltávolításra került. A szövettan a primer tumor recidíváját igazolta. Kontroll radiológiai vizsgálat során nem volt residualis tumormasszára utaló eltérés. A benignus multicysticus peritonealis mesothelioma malignizálódásra való hajlama alacsony. En bloc műtéti eltávolítása javasolt, ebben az esetben a recidíva valószínűsége 50% körüli. Amennyiben az utánkövetés alatt a tumor kiújul, mérlegelendő a totális peritonectomia, illetve a hyperthermiás intraperitonealis kemoterápia elvégzése. Orv Hetil. 2019; 160(21): 839–843.

Restricted access

Absztrakt:

A cukorbetegség és a depresszió világszerte népbetegség. Mindkettő kialakulása multifaktoriális, amelyben szerepet játszhatnak külső, környezeti tényezők, valamint belső, a szervezetben játszódó folyamatok, többek között különböző gének nem megfelelő működése. Bár a diabetes és a depresszió komorbiditása jól ismert, a két betegség hátterében zajló folyamatok, illetve ezen folyamatok egymásra hatása nem minden részletet illetően tisztázott. A szerzők összefoglaló közleményének célja bemutatni a 2-es típusú cukorbetegség és a depresszió közötti kétirányú kapcsolat hátterében álló ismert és még csak feltételezett mechanizmusokat, illetve felhívni a figyelmet a két betegség egyidejű szűrésének és kezelésének fontosságára, hiszen együttes fennállásukkor nőhet a morbiditás és a mortalitás. A cukorbetegek depresszióra irányuló szűrésével és a depressziós betegek diabetes irányú kivizsgálásával csökkenthető lehet a komorbiditásból származó komplikációk és szövődmények, illetve a kezelési nehézségek előfordulása. A két betegség ellátásában fontos szerepe van a családorvosnak, aki a korai diagnózissal és kezeléssel javíthatja a betegek életminőségét, lassíthatja a betegségek progresszióját és a szövődmények kialakulásának kockázatát. Orv Hetil. 2019; 160(21): 807–814.

Open access
Authors: Victoria Wittmann, Melinda Látos, Zoltán Horváth, Zsolt Simonka, Attila Paszt, György Lázár and Márta Csabai

Absztrakt:

Bevezetés: Interdiszciplináris kutatásokkal igazolták, hogy a daganatos betegség diagnózisa és a diagnózist követő hosszú terápiás folyamat olyan negatív és megterhelő érzelmi állapotot hozhat létre, amely hátráltathatja a páciens fizikai és pszichés felépülését. Célkitűzés: Kutatásunk célja egy komplex pszichológiai intervenciós program kidolgozása emlődaganatos nőbetegek számára és az előzetes eredmények bemutatása. Módszer: 6 hetes vizsgálatunkban 50, sebészeti műtétre váró emlődaganatos páciens került a mintába. A páciensek közül 20 fő az intervenciós csoportba került, 30 fő pedig a kontrollcsoportba. Mérőeszközként szolgált a Beck Depresszió Kérdőív (BDI), a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív (STAI), a Sebészeti Beavatkozástól Való Félelem Kérdőív (SFQ), a Vizuális Analóg Skála (VAS), az Emlődaganatos Betegekre Kifejlesztett Életminőség Skála (FACT-B) és az Emlőrákkezelés Hatását Mérő Skála (BITS). Terápiás eszközként két újszerű eljárás, a PRISM-D rajzteszt és a Testképszobor Teszt került alkalmazásra. Eredmények: A kapott eredmények szerint az intervenció ígéretesnek mutatkozik, a programba bevont személyek a műtéttel kapcsolatos alacsonyabb félelmekről és állapotszorongásról számoltak be 6 héttel a műtét után, mint a kontrollcsoport tagjai. A műtét típusa jelentősen befolyásolta a testkép változásával kapcsolatos stressz mértékét. Következtetés: A kutatás a műtét előtti és a műtét utáni pszichológiai intervenció fontosságára hívja fel a figyelmet emlődaganatos nőbetegek körében. Orv Hetil. 2019; 160(18): 700–709.

Open access
Authors: Áron Nyilas, Zsolt Palásthy, Zsuzsanna Mihály, Enikő Veres-Lakos and Zoltán Szeberin

Absztrakt:

Bevezetés: Az extracranialis carotis aneurysma rendkívül ritka, változatos etiológiájú kórállapot, ellátása nagy kihívást jelent. Célkitűzés: A carotisaneurysma invazív kezelésével kapcsolatos perioperatív és hosszú távú tapasztalataink elemzése. Módszer: A Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján és a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján az elmúlt 13 évben carotisaneurysma miatt végzett beavatkozások adatait gyűjtöttük össze retrospektív módon. Elemeztük a betegek anamnesztikus adatait, az aneurysmák karakterisztikáját és a terápiás modalitásokat, valamint a rövid (<30 nap) és hosszú távú eredményeket. Eredmények: Carotisaneurysma miatt 25 beavatkozás történt. A betegek átlagéletkora 57,8 ± 15,15 év, a férfi/nő arány 10/15 volt, 17 (68%) beteg volt tünetes. Az aneurysmák átlagos átmérője 26,8 ± 11,25 mm volt. A kóreredet 11 esetben (44%) atherosclerosis, 4 esetben (16%) arteria carotis interna műtét utáni állapot, ugyancsak 4 (16%) esetben fertőzés, 6 esetben (24%) pedig egyéb ok (kötőszöveti betegség, dissectio és trauma) volt. Tizenkilenc esetben végeztünk nyitott, hat esetben endovascularis műtétet. A korai halálozás 4% (egy eset) volt. Az átlagos hospitalizáció 4,52 ± 2,38 nap volt. Reoperációra három betegnél (12%) került sor. Négy esetben (16%) észleltünk perifériás idegi károsodásra utaló tüneteket, mindet nyitott műtétek után. Korai posztoperatív stroke nem történt. Az átlagos utánkövetési idő 41,2 ± 38,54 hónap volt, melynek során további öt páciens (24%) hunyt el. Az operált nyaki verőérrel összefüggésben álló haláleset nem volt. Egy stroke, egy tranziens ischaemiás attak (TIA) történt, valamint két esetben tünetmentes graftelzáródás igazolódott. Következtetés: A carotisaneurysma kezelésében a hagyományos műtéti megoldásoknak és az endovascularis eljárásoknak egyaránt létjogosultságuk van. A változatos etiológia és a betegség ritka előfordulása miatt centrumokban történő, egyénre szabott ellátás javasolt. Orv Hetil. 2019; 160(21): 815–821.

Open access
Authors: Ágnes Till, Renáta Szalai, Márta Hegyi, Erzsébet Kövesdi, Gergely Büki, Kinga Hadzsiev and Béla Melegh

Absztrakt:

A molekuláris genetikai technológiák fejlődése következtében egyre több, korábban idiopátiásnak tartott betegség hátterében ismerjük meg a genetikai eltérést. A generalizált epilepsziában szenvedő, a betegség lefolyása során epilepsziaszindrómát váltó, jó intellektusú, kiterjedt hipopigmentált folttal rendelkező fiúgyermek célzott genetikai vizsgálata neurocutan szindróma irányába nem hozott eredményt. Teljesexom-szekvenálás során egy kálium-klorid-kotranszporter génjének heterozigóta misszensz mutációja igazolódott, ami a fenotípussal összevetve, az irodalomban az idiopátiás generalizált epilepszia 14-es típusaként ismert epilepsziaszindróma diagnózisát támasztja alá. Orv Hetil. 2019; 160(21): 835–838.

Open access
Authors: Nóra Kecskeméti, Anita Gáborján, Magdolna Szőnyi, Marianna Küstel, Ildikó Baranyi, Mária Judit Molnár, László Tamás, Anikó Gál and Ágnes Szirmai

Absztrakt:

Bevezetés: Veleszületett halláscsökkenés 1000 újszülöttből 1–3 esetben fordul elő. A gyermekkori súlyos fokú percepciós halláscsökkenés hátterében számos ok szerepelhet. Az esetek döntő százalékában genetikai eredet valószínűsíthető, de emellett lehet infekció, fejlődési rendellenesség és egyéb szerzett megbetegedések is. Célkitűzés: Célunk volt a Semmelweis Egyetem Fül-, Orr-, Gégészeti és Fej-, Nyaksebészeti Klinikáján a 18 év alatti, cochlearis implantáción átesett betegek között az etiológiai tényezők előfordulási arányának felmérése. Módszer és eredmények: A halláscsökkenés okát betegeink 62,9%-ában meg tudtuk határozni. A leggyakoribb etiológia a gap junction protein β-2 gén c.35delG patogén mutációja, mely a vizsgált populációban 38,8%-os allélfrekvenciát mutatott. Emellett az infektív eredet (10,1%), a meningitishez, illetve a cytomegalovirusfertőzéshez társuló halláscsökkenés fordult elő nagyobb százalékban. Betegeink 79,7%-a részesült a beszédfejlődés lezáródását megelőzően műtéti rehabilitációban, a veleszületett halláscsökkent gyermekek 11,2%-a azonban továbbra is későn diagnosztizált eset volt. Következtetés: Eredményeink alapján elmondható, hogy a gyermekkori súlyos fokú halláscsökkenés esetén fontos a genetikai eredet tisztázása. Az időben megkezdett rehabilitáció a gyermek egész életére hatással van, késői implantáció esetén a gyermek beszédfejlődése jelentősen elmarad. A késői implantációk magas aránya a 2015-ben bevezetett új újszülöttkori hallásszűrés-protokollal, valamint az orvoskollégák megfelelő tájékoztatásával és a betegeknek a megfelelő centrumba történő irányításával várhatóan csökkenthető. Orv Hetil. 2019; 160(21): 822–828.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A háromdimenziós (3D-s) modellezés és nyomtatás elősegíti a személyre szabott gyógyítást. A kongenitális szívsebészetben a 3D-modellek a vizuális és taktilis ingerek egyesítésével megkönnyítik a komplex anatómia megértését, hozzájárulnak a műtétek megtervezéséhez és elpróbálásához (virtuális műtét). Használatukkal javulhat a kommunikáció a multidiszciplináris gyógyító csapaton belül, illetve a betegek és hozzátartozóik felé. A 3D-modellek gyakran új anatómiai információt is nyújtanak, és alternatív műtéti megoldásokra sarkallnak. Célkitűzés: Mindezen lehetséges klinikai előnyök megvalósulását vizsgáltuk. Módszer: A komputertomográfiás-angiográfiás adatokból elkészült a szívnagyerek virtuális 3D-modellje, amelyből életnagyságú „vértérfogat”- (átlátszatlan anyagból) és egy 1,5×-es nagyítású „üreges” (rugalmas, áttetsző anyagból) 3D-nyomtatvány készült. A modellek pontosságát a műtéti viszonyokkal ellenőriztük. Eredmények: Tizenkét komplex veleszületett szívbeteg (6 fiú, 6 lány, medián életkor: 11 hónap; tartomány: 6,5–82) szívnagyereinek 3D virtuális és 3D nyomtatott modelljét készítettük el szívműtétre való előkészítés keretében. Az intraoperatív viszonyok milliméteres nagyságrendben igazolták a modellek pontosságát. Az atrioventricularis billentyűk 3D-nyomtatással való ábrázolására a módszer jelenleg nem alkalmas. A modellek 8 esetben pontosították a diagnózist, 6-ban új információt nyújtottak (rendellenes coronaria eredés/lefutás, korábban nem észlelt kommunikáció stb.); 6-ban megváltoztatták a műtéti tervet (például megnyitandó szívüreg, intracardialis korrekció mibenléte stb.), 10 esetben műtéttechnikai segítséget adtak. A 3D-modelleken elpróbált műtéti tervet (Aristotle-rizikó medián: 11; 10–14) minden esetben sikerült kivitelezni. A műtétek (10/12 tervezett reoperáció) során szövődmény, halálozás nem fordult elő. A 3D-modellek tetszési indexe, elfogadottsága mind a szakmai csapat, mind a betegek/hozzátartozók körében magas volt. Következtetés: A 3D nyomtatott szívmodellek válogatott esetekben nagymértékben növelhetik a komplex veleszületett szívhibák műtéteinek biztonságát. Számos előnyük mellett – jelenleg – hátrányuk, hogy az elkészítésükkel járó idő- és anyagi ráfordítás finanszírozására még nincs megfelelő biztosítási háttér. Orv Hetil. 2019; 160(19): 747–755.

Open access
Authors: Tamás Major, Réka Gindele, Zsuzsanna Szabó, Natália Jóni, Zsuzsanna Kis, László Bora, Péter Bárdossy, Tamás Rácz, Tamás Karosi and Zsuzsanna Bereczky

Absztrakt:

Bevezetés: A herediter haemorrhagiás teleangiectasia (HHT) egy 1 : 5000 – 1 : 10 000 prevalenciájú, autoszomális domináns módon öröklődő többszervi vascularis anomália. Diagnózisa a klinikai Curacao-kritériumokra épül. Az esetek körülbelül 85%-ában az ENG- vagy az ACVRL1-génben igazolhatók családspecifikus mutációk heterozigóta formában. Célkitűzés: Jelen tanulmányunkban 23 hazai HHT-család klinikai és genetikai vizsgálatát, családszűrését és az alapító hatások vizsgálatát tűztük ki célul. Módszer: A probandokat részben az intézményünk ellátási területének stratifikált populációs szűrésével, részben a genetikai vizsgálat igényével hozzánk forduló egyének között azonosítottuk. A diagnózis a karakterisztikus teleangiectasia lokalizációkkal kiegészített fül-orr-gégészeti fizikális vizsgálatból, a belszervi arteriovenosus malformatiók képalkotó vizsgálataiból, továbbá az ENG- és az ACVRL1-gén szekvenciaanalíziséből állt. A családszűrés része a családfa-analízis, az elsőfokú rokonok fizikális vizsgálata és családspecifikus mutációra történő genetikai szűrése, valamint a definitív/valószínű HHT-betegek és/vagy a mutációhordozó egyének esetében az arteriovenosus malformatiók képalkotó vizsgálata. Eredmények: Huszonkét családban 63 mutációhordozó egyént találtunk, közülük 48-an definitív, 12-en valószínű HHT-betegek. Hét ENG- és ugyanennyi ACVRL1-mutációt észleltünk, többségük patogén. Három esetben alapító hatás igazolódott. Egy definitív HHT-ban szenvedő proband valamennyi vizsgált HHT-specifikus locuson a vad típusú allélt hordozta. Következtetések: A genetikai teszt jelentős szereppel bír a HHT megerősítésében vagy kizárásában a patogén mutációval rendelkező családok fiatal tünetmentes tagjaiban. Az ENG- és az ACVRL-mutáció által okozott betegség tünettana átfedi egymást, így a genetikai leletnek prognosztikai jelentősége nincs. Az alapító mutációk azonosítása az illető régióból származó új HHT-betegek genetikai diagnosztikáját jelentősen egyszerűsítheti. Orv Hetil. 2019, 160(18): 710–719.

Restricted access
Authors: Márton Kovács, János Uzsaly, Gréta Bodzai, Kinga Harmat, Adrienne Németh, Imre Gerlinger and Péter Bakó

Absztrakt:

Hirtelen halláscsökkenésnek nevezzük a 72 órán belül kialakuló, 3 egymást követő frekvenciát érintő és 30 dB-t meghaladó sensorineuralis halláscsökkenést. A betegség a leggyakrabban idiopathiás, és mielőbbi kezelést igényel. A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjának Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáján 2015. 01. 01. és 2016. 12. 31. között 149 beteget kezeltünk hirtelen halláscsökkenéssel. Retrospektív analízisünkben a kezelés eredményességét, valamint az azt befolyásoló tényezőket vizsgáltuk. A hallásjavulás mértékét negatívan befolyásolta a magas frekvenciákat érintő halláskárosodás (p = 0,012), az idősebb életkor (p = 0,005), a cardiovascularis társbetegség (p = 0,009), illetve a cukorbetegség megléte (p = 0,029), valamint a kisebb mértékű kisfokú halláscsökkenés (p<0,001). Nem befolyásolta a javulást a kezelés megkezdéséig eltelt idő, a beteg neme és az érintett fül oldalisága. Eredményeink döntőrészt megfelelnek a nemzetközi irodalmi adatoknak. Orv Hetil. 2019; 160(18): 687–693.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A kiégésszindróma vizsgálata a különböző egészségügyi szakterületeken kiemelten fontos és elengedhetetlen a tünetegyüttes átfogó megértéséhez, a megfelelő preventív és intervenciós program kialakításához. A sebészeten dolgozók rizikócsoportot jelentenek az egészségügyi dolgozók körében, így a jelen vizsgálattal igyekszünk tovább bővíteni a hazai ismereteket, továbbá fényt deríteni a kiégésszindróma jellemzőire a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján dolgozók körében. Az ott kapott vizsgálati eredményeket összehasonlítjuk a Szegedi Tudományegyetem Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztályának eredményeivel. Célkitűzés: Célunk a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján dolgozók kiégésének felmérése és különböző változókkal való összefüggésének elemzése, továbbá az adatok összehasonlítása a Szegedi Tudományegyetem Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztályának korábban már publikált adataival. Módszer: Kérdőíves vizsgálat, amellyel a demográfiai adatok, a társas támogatottság, a szomatikus panaszok adatfelvétele mellett Oláh-féle Pszichológiai Immunkompetencia Kérdőívvel felmértük a pszichológiai immunrendszert, míg a kiégésszindrómát a Maslach Kiégés Kérdőívvel vizsgáltuk. Eredmények: Statisztikai elemzésünk alapján a kiégés mértéke szignifikánsan magasabb minél több munkaórát vállal a vizsgálati személy, illetve minél több szomatikus tünetről számol be. Szignifikánsan alacsonyabb a kiégés azon dolgozóknál, akiknek nagyobb számú, jó minőségű társas kapcsolatuk van, és akiknek erősebb a pszichológiai immunrendszerük. A Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájának és Sürgősségi Osztályának mintáját összehasonlítva különbséget találtunk az életkornak és az egészségügyben töltött évek számának vonatkozásában, ahogy a társas támogatás érzésének megélésében és a kiégésnek a deperszonalizációskálán elért pontszámában. Következtetés: A kapott eredmények további összefüggéseket mutatnak, és fényt derítenek protektív és rizikófaktorokra, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek a kiégésszindróma leküzdésére tervezett preventív és intervenciós programokban. Orv Hetil. 2019; 160(20): 784–791.

Open access
Authors: Marianna Dinyáné Szabó, Gabriella Pusztai and Marianna Szemerszki

Absztrakt:

Bevezetés: Az orvostanhallgatókat 2015-től – évente emelkedő – súlyozott tanulmányi átlag el nem érése esetén költségtérítési képzésbe sorolják át, ami komoly egészségpolitikai következményekkel járhat az orvosutánpótlás biztosítása szempontjából, a megnövekedett lemorzsolódások miatt. Célkitűzés: A hazai orvostanhallgatók lemorzsolódási magatartásának vizsgálata, a költségtérítés fenyegetése nélküli képzési struktúrában. Módszer: A Felsőoktatási Információs Rendszer 2010. évi, a magyar orvostanhallgatókra vonatkozó teljes körű adatbázisa alapján (n = 1046), többváltozós elemzéssel feltártuk a lemorzsolódásra ható tényezőket. Eredmények: A 2010-ben kezdők 83,6%-a mindvégig államilag finanszírozottként tanult (a lemorzsolódás 9,4% volt), 8% átkerült költségtérítéses képzésre (a lemorzsolódás meghaladta az 50%-ot). A lemorzsolódókra jellemző a kreditakkumuláció korai lelassulása, a passziváltatás. A gyűjtött kreditek száma csökkentette, a passzív félévek száma növelte a lemorzsolódás esélyét. Következtetés: A lemorzsolódást tanulmányi (alacsony kreditszám, passzív félévek) és nem tanulmányi (költségtérítés) tényezők befolyásolhatják. Védőhálót jelenthet a kollégiumi elhelyezés, ami a tanulmányokkal összefüggő költségeket mérsékeli, ugyanakkor a hallgató társadalmi tőkére tehet itt szert, ami támogathatja tanulmányai eredményességét is. Orv Hetil. 2019; 160(21): 829–834.

Open access

Absztrakt:

A művi abortusz olyan esemény, amelyet elsődlegesen a nők nézőpontjából vizsgálnak a kutatások, akár a döntés oka, akár annak következménye a kérdés. Pedig minden egyes terhességmegszakítás (éppúgy, ahogy a várandósság létrejötte) érint egy férfit is, ezért fontos volna, hogy minél több ismeretünk legyen a férfi partnerek művi abortusszal kapcsolatos megéléséről, saját igényeiről és szükségleteiről. Összefoglalónkban az abortuszellátás gyakorlata szempontjából vizsgáljuk a férfi partnerek helyzetét és szerepét. A rendelkezésre álló kutatási eredmények szerint a férfiak bevonása az abortuszellátásba részben a saját érzelmi egyensúlyuk, részben pedig a nő alkalmazkodásának elősegítése miatt fontos. A hangsúlyosabb szerepvállalás jelentheti egyrészt a részvételt az abortusz előtti tanácsadáson, a nő elkísérését a terhességmegszakításra, a férfi partner jelenlétét az abortusz megtörténtekor, illetve az abortusz utáni gondozásban való részvételt. A kutatások eredményei szerint a fentiek mindegyike pozitív kapcsolatban áll a nő kedvező abortusztapasztalataival (amennyiben a nő a férfi bevonását támogatja) és így gyorsabb felépülésével. A férfi partnerek fokozottabb jelenléte az abortuszellátás folyamatában a szolgáltatók oldaláról lehetőséget ad a megfelelő, saját igényekhez igazított tájékoztatásra is (magáról a beavatkozásról, a lehetséges következményekről vagy a fogamzásgátlás lehetőségeiről stb.). Az érintett férfiak bevonása az ellátás folyamatába, valamint az igényeikhez, elvárásaikhoz igazított információátadási, tanácsadási és intervenciós gyakorlatok alkalmazása támogatja a párok közös és informált döntését, a fogantatásért, illetve fogamzásgátlásért vállalt közös felelősségvállalást, és mindezen keresztül segítheti a művi terhességmegszakítások számának csökkenését is. Orv Hetil. 2019; 160(18): 694–699.

Open access

Absztrakt:

A hosszan tartó intubatio gyakori szövődménye a postintubatiós stenosis, mely a leggyakrabban a subglotticus területen alakul ki. Az elmúlt évtizedek adatai szerint az incidencia emelkedő tendenciát mutat, különösen a kisgyermekek és a koraszülöttek körében. A terápia megválasztásakor fontos szempont a jó életminőség biztosítása, ezért ma már a tracheotomia elkerülésére törekszünk. Az alábbi esetünkben egy 4 éves kislány glottosubglotticus szűkületének ultrapulzációs lézerrel történő megoldását ismertetjük, melyet a refibrosis kialakulásának gátlása végett mometazon (Elocom) és mitomicin (Mitomycin-C) submucosus injektálásával egészítettünk ki. A légúti szűkületek megoldásában is egyre nagyobb szerepet játszanak a minimálinvazív beavatkozások, melyek gyermekeknél is biztonsággal végezhetők. Utánkövetésünk során a hangrés kellően tág, újabb hegesedés nem alakult ki. Tapasztalataink szerint a postintubatiós stenosis terápiájában a szteroid-mitomicin infiltrálással kiegészített ultrapulzációs lézeres hegoldás hatékony megoldást jelent. Orv Hetil. 2019; 160(20): 792–796.

Open access

Absztrakt:

Az emberi szájüreg mikroorganizmusok milliárdjainak élőhelye. A legnagyobb arányban baktériumok vannak jelen, több mint 600 baktériumfaj izolálható. Nagy részük ártalmatlan, némelyik kifejezetten hasznos, azonban nem megfelelő szájhigiénia, illetve legyengült immunstatus esetén számos lágy- és keményszöveti megbetegedést okozhatnak, melyeknek sok esetben szisztémás következményeik lehetnek. A szájüreg leggyakoribb bakteriális megbetegedésének tekinthető a fogszuvasodás és a fogágybetegség. Mindkét esetben elsődleges kóroki szerepe van a nem megfelelő szájhigiénia következtében kialakult dentális biofilmnek. A fogszuvasodás kórfolyamatában a Streptococcus mutans, a S. sanguinis, a S. viscosus és a Lactobacillus acidophilus játszik főszerepet, súlyos fogágybetegség esetén viszont az anaerob parodontopathogen kórokozók jellemzők, úgymint Aggregatibacter actinomycetemcomitans, Porphyromonas gingivalis, Bacteroides forsythus, Prevotella intermedia, Fusobacterium nucleatum, Campylobacter rectus. A kezeletlen fogszuvasodás a fogbél elhalásához vezet, s ez a fogágy irányába terjedő gyulladást okoz, amely gócnak tekintendő. A kezeletlen fogágybetegség esetén csonttasakok keletkeznek, melyek szintén gócnak minősülnek. A fogászati gócoknak számos szisztémás következményük lehet, úgymint szív-ér rendszeri megbetegedések, cukorbetegség, tüdőgyulladás, ízületi gyulladás, koraszülés, foltos hajhullás. Ezen betegségek esetén mindenképpen gondolni kell fogászati gócra. A tervezett műtétek előtti professzionális plakk-kontroll és klórhexidines öblögetés kiemelkedő jelentőséggel bír az aspirációs pneumonia prevenciójában. A szájüregi daganatok multikauzálisak; egyre több kutatócsoport vizsgálja az egyes baktériumok szerepét a szájüregi daganatok karcinogenezisében. Az említett kórképeken kívül a viszonylag ritka, ámde sokféle formában megjelenő, gyakran diagnosztikai kihívást jelentő bakteriális lágyrész-betegségek bemutatását egy következő közleményben tervezzük. Orv Hetil. 2019; 160(19): 739–746.

Open access

Absztrakt:

A terápiás apheresis több szakmát érintő kezelési lehetőség. Viszonylag drága beavatkozásról van szó, melyet csak kijelölt centrumok végezhetnek az adott indikációk alapján. A kezelés eseti finanszírozásban részesül, a Terápiás Aferezis Bizottság és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő közösen ellenőrzi az elvégezhető beavatkozások számát, az új diagnózisok bevezetését, illetve új apheresiseljárások magyarországi engedélyezését. Ebben a munkában a 2013 és 2017 közötti időszak hazai apheresisterápiás gyakorlatát tekintjük át, ismertetve a bevezetés alatt álló új eljárásokat is. Orv Hetil. 2019; 160(19): 727–738.

Open access
Authors: Csaba Weninger, Edit Várady, Giyab Omar, Imre Szabó and Tamás Tornóczky

Absztrakt:

A hasi és retroperitonealis (például vese, máj) daganatokkal összefüggő vénás invázió viszonylag gyakori. Az elsődleges vascularis (vénás) daganatok azonban ritkák, szokatlanok. A szerzők egy 67 éves nőbeteg esetét ismertetik, akit rossz általános állapotban, icterusosan utaltak kórházba. Laboratóriumi leletei máj- és veseelégtelenséget mutattak. A hasi ultrahangvizsgálat egy nagy retroperitonealis terimét mutatott, lehetséges uterinalis eredettel. A hasi CT-vizsgálat is retroperitonealis folyamatot ábrázolt, amely magában foglalta a vena (v.) cava inferiort hasüregi vagy kismedencei tumor egyértelmű jele nélkül. A beteg rossz átalános állapotára tekintettel műtétet nem végeztek, a beteg néhány napos ápolás során meghalt. A boncolás a v. cava inferior primer leiomyosarcomáját igazolta. Szakirodalmi adatok alapján a v. cava inferior primer leiomyosarcomája kifejezetten ritka. A v. cava inferior leiomyosarcoma különböző tüneteket képes okozni, attól függően, hogy a véna melyik részét érinti a kórfolyamat. Sebészi beavatkozás a betegség korai stádiumában végezhető el, rossz prognózisú. A v. cava inferiort magában foglaló, bizonytalan retroperitonealis daganatok esetén a radiológusnak gondolnia kell a vascularis eredetű daganat lehetőségére is. Orv Hetil. 2019; 160(19): 756–761.

Restricted access

Absztrakt:

Az alkoholos májbetegség patogenezise nemcsak az etanol toxikus hatásától, hanem a gazdaszervezet és a környezeti tényezők kölcsönhatásától is függ. A genetikai prediszpozíció mellett a komorbiditás és számos egyéb körülmény is szerepet kap a betegségkimenetel alakulásában. Másrészt a terápiás stratégiában meghatározó az etiológiai ágens kiiktatása, ez az alkohol esetén az absztinencia. A dolgozat áttekintést ad az alkoholos májbetegség genetikájáról, kockázati tényezőiről és az absztinencia hatásáról. Az alkohol metabolizmusában szerepet játszó alkohol-dehidrogenáz ADH1B *2 és aldehid-dehidrogenáz ALDH2 *2 variánsai „védő hatásúak” az alkoholizmussal szemben, az általuk okozott magas véracetaldehid-szinttel kapcsolatos panaszok miatt. A citokróm P450 CYP2E1 *5 c2 indukálható mikroszomális oxidáz, alkoholhatásra jelentősen megnőtt aktivitása acetaldehid és reaktívoxigén-gyökök fokozott képzése révén súlyosbítja a májkárosodást. Három új génpolimorfizmus – a patatin-like phospholipase domain-containing 3 (PNPLA3 I148M C>G), a transmembrane 6 superfamily member 2 (TM6SF2 E167K) és a membrane-bound O-acyltransferase domain-containing 7 (MB0AT7 rs641738 C>T) – a steatohepatitis, a fibrosis és a hepatocellularis carcinoma kockázati tényezőjének bizonyult mind alkoholos, mind nem alkoholos zsírmájas és cirrhosisos betegekben. Az alkohol által kiváltott epigenetikai hatások, a reverzibilis, de örökölhető génexpresszió-változások – mint a hisztonmódosulások, a DNS-metilációk és a mikro-RNS-ek – azon túlmenően, hogy jelentősek a májbetegség keletkezésében, a jövőben diagnosztikus eszközként, illetve terápiás célpontként is szolgálhatnak. A nők háromszor érzékenyebbek az alkohol toxikus hatására, mint a férfiak, továbbá a malnutritio, az obesitas, a diabetes, a hepatitisvírus-infekció és a dohányzás is megnöveli a májbetegség kockázatát. Ugyanakkor az alkoholos májbetegséget megelőzhető betegségnek kell tekinteni. Számos klinikai megfigyelés utalt arra, hogy az alkohol tartós megvonása a steatohepatitis és a fibrosis regressziójához, a cirrhosis kompenzálódásához vezethet, a betegek állapotának javulásával és a túlélés megnövekedésével, még előrehaladott stádiumban is. Korai diagnózisra és az absztinencia fenntartásához multidiszciplináris intervencióra van szükség, hogy az alkoholos cirrhosis megelőzhető legyen. Orv Hetil. 2019; 160(14): 524–532.

Open access
Authors: Róbert Pónusz, Dóra Endrei, Dalma Kovács, Noémi Németh, Bence Schiszler, Bálint Molics, László Bence Raposa, László Gulácsi, Mohamed Gamal Eldin and Imre Boncz

Absztrakt:

Bevezetés: Az elmúlt évtizedek egyik legdinamikusabban fejlődő egészségügyi ellátási típusa az egynapos sebészet, amely számos ellátórendszeri, illetve szakmapolitikai előnyt prognosztizálhat. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja, hogy Magyarországon a 2010 és 2015 közötti időszak során közfinanszírozott formában elszámolt egynapos sebészeti esetszámokat és beavatkozásokat különböző aspektusokban elemezze. Módszer: Retrospektív, kvantitatív típusú kutatásunk a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által biztosított adatbázison alapult, amely a 2010 és 2015 között közfinanszírozott formában elszámolt és az elszámolható egynapos sebészeti esetszámokat, a betegek nemét és életkorát, megye szerinti lakhelyét, az ellátóintézmények típusát, az ellátószakmák megnevezését, valamint a beavatkozások kódjait (OENO) tartalmazta. Eredmények: A vizsgált, 2010 és 2015 közötti időszak során jelentősen emelkedett az egynapos formában ellátott esetek éves száma Magyarországon – 130 995-ről (2010) 251 328-ra (2015). Az egynapos ellátást igénybe vevő betegek átlagéletkora is jelentősen emelkedett, a 2010. évi 47,4 évről 2015-re 54,5 évre nőtt. 2010-ben az elszámolható egynapos sebészeti esetek mindössze 42%-át számolták el ténylegesen a szolgáltatók egynapos sebészeti ellátásban, 2015-ben ez az arány már elérte a 65%-ot. Hazánkban a szülészet-nőgyógyászati, a szemészeti, a sebészeti és az urológiai szakma jár élen az egynapos sebészeti ellátásban. Következtetés: A vizsgált mutatók ismeretében az egynapos sebészet kiemelkedő fejlődését tapasztalhatjuk Magyarországon, különösen a szülészet-nőgyógyászati és a szemészeti szakma esetében. Orv Hetil. 2019; 160(17): 670–678.

Open access
Authors: Fanni Virág Ralovich, Norbert Kiss, Krisztina Horváth, Sarolta Kárpáti and Márta Medvecz

Absztrakt:

A szerzők a ritka, örökletes kötőszöveti betegségek közé tartozó Ehlers–Danlos-szindrómacsoportra vonatkozó korszerű, nemzetközi osztályozáson alapuló klinikai ismereteket foglalják össze. Az Ehlers–Danlos-szindrómacsoport vezető tünete az ízületi hipermobilitás, a bőrhiperextenzibilitás és az általános szöveti fragilitás. Az Ehlers–Danlos-szindróma klinikailag és genetikailag nagyfokú heterogenitást mutató multidiszciplináris jelentőségű betegségcsoport. A szindróma egyes altípusai elsősorban az életminőséget rontják, de bizonyos formái súlyos, fatális kimenetelű vascularis és intestinalis komplikációkhoz vezethetnek. A nemzetközi gyakorlatban nagy esetszámban megvalósult genotípus-fenotípus korrelációs vizsgálatok szolgáltatta adatok alapján a szindróma klinikai alcsoportjainak új osztályozását vezették be. Az Ehlers–Danlos-szindrómák 2017-ben közreadott korszerű, nemzetközi nozológiája 13 klinikai alcsoportot különít el, megadva azok genetikai hátterét, öröklődésmenetét, és definiálja az egyes altípusok major és minor diagnosztikus kritériumrendszerét. Az Ehlers–Danlos-szindrómák összetett, multidiszciplináris tüneteit a differenciáldiagnosztikai gondolkodást segítő összefoglaló táblázatba gyűjtöttük össze. A mindennapi orvosi gyakorlatban az Ehlers–Danlos-szindrómák által érintett betegek azonosítása a klinikai gondozás feladatainak meghatározását és ezáltal a súlyos szövődmények prevencióját szolgálja. Orv Hetil. 2019; 160(16): 603–612.

Open access
Authors: József Attila Szász, Szabolcs Szatmári, Viorelia Constantin, István Mihály, Attila Rácz, Lajos Csaba Domokos, Tamás Vajda and Károly Orbán-Kis

Absztrakt:

Bevezetés: A Parkinson-kór előrehaladásával jelentkező motoros, illetve nem motoros komplikációk jelentősen rontják a Parkinson-kóros betegek életminőségét, behatárolják a terápiás lehetőségeket. Nincs egyértelműen meghatározva az „előrehaladott” Parkinson-kór, sem az invazív terápiák bevezetésének optimális pillanata. Kevés irodalmi adat vonatkozik arra, hogy a mindennapi klinikai gyakorlatban alkalmazott levodopaadagok felső határai hogyan alakulnak előrehaladott Parkinson-kórban, illetve az egyes eszközös terápiák elérhetősége hogyan befolyásolja ezeket. Célkitűzés: A szubsztitúciós terápia elemzése előrehaladott Parkinson-kórban. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban 2011. június 1. és 2017. május 31. között minden olyan, Parkinson-kórral kezelt beteget megvizsgáltunk, aki legalább napi 2 óra off állapotról számolt be, dyskinesisekkel vagy ezek nélkül, és legalább napi négyszer kapott különböző kombinációkban levodopát. Elemeztük a levodopaterápia sajátosságait az eszközös, illetve a további konzervatív kezelésre javasolt betegcsoportoknál. Eredmények: Előrehaladott Parkinson-kórt állapítottunk meg 311 betegnél, közülük 125-nél véltük indokoltnak valamilyen eszközös terápia elkezdését, míg 42-nél a levodopa dózisának emelését. Az eszközös kezelésre javasolt betegcsoport és a konzervatív kezelést folytató betegcsoport között különbségek voltak a betegség fennállása, a levodopa átlagadagja és adagolási frekvenciája tekintetében. A 107 levodopa-karbidopa intestinalis gélre tesztelt betegnél az adagolási frekvencia és a levodopa-átlagadagok magasabbak voltak. Következtetés: A vizsgált periódusban előrehaladott Parkinson-kórban az irodalmi adatokhoz viszonyítva kisebb levodopaadagokat találtunk, a kombináció adjuváns terápiával viszont gyakoribb. Előrehaladott Parkinson-kórban érdemes az eszközös terápiát mérlegelni, ha a napi átlagos levodopaadag legalább 750–1000 mg, minimum ötszöri adagolásra elosztva, és kombinált terápia ellenére az életminőséget jelentősen csökkentő motoros komplikációk jelentkeznek. Ezeket a betegeket erre szakosodott központokban multidiszciplináris csapat közreműködésével kell tesztelni, és a legjobb döntést meghozni a további teendőket illetően. Orv Hetil. 2019; 160(17): 662–669.

Restricted access