Browse

You are looking at 701 - 800 of 10,077 items

Objectives

Impaired angiogenesis in sciatic nerve is a major complication of diabetic neuropathy. Protein kinase B (AKT) and extracellular signal regulated kinase (ERK) signaling pathways play critical roles during capillary-like network formation in the angiogenesis process.

Methods

Twenty-four adult male Wistar rats (weight: 250–300 g) were used in the research. The rats were randomly divided into four groups (n = 6): (1) diabetic (Dia), (2) diabetic + castration (Dia-Cas), (3) diabetic + exercise (Dia-E), and (4) diabetic + castration + exercise (Dia-Cas-E). Type 1 diabetes (T1D) was induced with streptozotocin (50 mg/kg). After 6 weeks, sciatic nerve was separated and used for histological evaluation and determination of phosphorylated AKT (P-AKT) and phosphorylated ERK (P-ERK) levels by ELISA method.

Results

Glucose levels decreased in the Dia-E group compared to the Dia-Cas group (p < 0.01). In addition, our finding shows that exercise in the Dia-Cas group diminished blood glucose levels compared to the Dia-Cas group but this effect of exercise was not significant. Voluntary exercise in the diabetic castrated group decreased P-AKT protein and increased P-ERK 1/2 protein levels in the sciatic tissue compared to the diabetes group significantly (p < 0.05). Histopathological findings showed that Dia-Cas group with 6-week exercise training significantly raised the number of microvascular density in the sciatic tissue of diabetic rats compared to the diabetic group (p < 0.05).

Conclusions

Voluntary exercise in diabetic rats increases angiogenesis in the sciatic nerve. The possible mechanism is the increase of P-ERK 1/2 but not P-AKT levels in the sciatic nerve of T1D rats.

Restricted access

The aim of this study was to compare the effects of 8 weeks of aerobic versus resistance training programs on serum fetuin-A, fetuin-B, and fibroblast growth factor-21 (FGF-21) levels in males with type 2 diabetes mellitus. Participants (n = 34) were randomly assigned to a resistance training group (RTG; n = 12), an aerobic training group (ATG; n = 11), or a control group (n = 11). The ATG completed 30–45 min of aerobic running training at 65%–75% of the maximum heart rate. The RTG completed three sets of 10 repetitions maximum of leg press, bench press, knee extension, seated cable row, knee flexion, military press, and calf rise. Blood samples were taken before and after the training period to assess dependent variables. After 8 weeks, both the ATG and the RTG reduced fetuin-A (p < 0.05) and fetuin-B (p < 0.05), but increased FGF-21 (p < 0.05). Moreover, the RTG showed greater decrease than the ATG in fetuin-A (−18.3% vs. −7.9%), fetuin-B (−29.2% vs. −11.45%), and a lower increase in FGF-21 (42.2% vs. 25.1%), respectively. Aerobic and resistance exercise training significantly decreased serum fetuin-A, and fetuin-B, and increased FGF-21 levels in males with type 2 diabetes mellitus. However, more significant alterations in serum factors were observed from resistance training. Thus, resistance training may be considered a more suitable training strategy.

Restricted access

Purpose

We examined the effects of exercise therapy on postural stability, multifidus thickness, and pain intensity in patients with low-back pain.

Materials and methods

Subjects were divided into a chronic low-back pain (CLBP; n = 10) group and a healthy control (C; n = 10) group. Group CLBP took part in an 8-week training programme, whereas group C did not. The thickness of the multifidus in both groups was assessed using ultrasonography before and after 8 weeks, in prone and kneeling positions, in relaxed and contracted states. A standing heel-raising test was used to assess postural stability.

Results

After the intervention in group CLBP, the thickness of the contracted multifidus increased in the prone position, whereas the thickness of both the contracted and relaxed multifidus decreased in the kneeling position. In group C after 8 weeks, multifidus thickness decreased in both positions, while both relaxed and contracted. Group C performed the standing heel-raising test significantly better than group CLBP before the 8-week period. After the training, group CLBP improved significantly, but no changes were found in group C.

Discussion and conclusions

Changes in thickness of the multifidus correlate with improved postural stability and decreased pain intensity. Decreasing thickness in healthy individuals may be an early sign of developing CLBP.

Open access

The article presents the results of lipid peroxidation activity in blood serum, which were assessed on the base changes in the level of oxidative modification of proteins, TBA-active products, and total amount of nitrogen (II) oxide metabolites (NO2  + NO3 ). Indices were determined on the 14th day of development in experimental periodontitis both without correction, and in condition treatment with a water-soluble flavonol quercetin (corvitin). The treated animals take intramuscular injections of corvitin in a dose 100 mg/kg weight for 7 days. For further testing, blood serum was selected. The results were statistically analyzed using parametric and non-parametric indices. In this investigation, characterized dynamics of changes in the indices of oxidative processes activity were revealed both during the period of formation and the course of periodontitis. In particular, it was found that, for the period of the most expressed inflammatory reaction in the periodontal complex, intensive increase in the level of reactive forms of oxygen. The treatment with flavonol quercetin for 7 days resulted in stabilization of free radical processes and the suppression of the inflammatory reaction.

Open access

The results of experimental research of antioxidant system are presented in this article. Superoxide dismutase activity, catalase, and ceruloplasmin have been determined on the 7th and 14th days of experimental periodontitis development both without correction and with the injection of a water-soluble quercetin drug (corvitin). Hence, there was a decrease in superoxide dismutase activity, intensive increase in catalase activity, and ceruloplasmin maintenance in the blood serum during acute period of inflammatory process. The usage of flavonoid for 7  days resulted in stabilization of radical oxidation due to reduction of superoxide dismutase activity, maintenance at the high-level catalase activity, and ceruloplasmin concentration in the rat’s blood plasma with experimental bacterial-immune periodontitis.

Open access
Authors: Zhao Namula, Fuminori Tanihara, Manita Wittayarat, Maki Hirata, Nhien Thi Nguyen, Takayuki Hirano, Quynh Anh Le, Masahiro Nii and Takeshige Otoi

Tris (hydroxymethyl) aminomethane (Tris) has been used as a pH regulator for buffering the pH of dilution extenders for boar semen, such as the Modena extender. The purpose of the present study was to assess the effects of Tris supplementation at different concentrations (0, 8, 24 and 72 μM) into the freezing extender on the quality and fertilising capacity of frozen-thawed boar spermatozoa. The results showed that the supplementation of 24 μM of Tris gave significantly higher percentages of sperm viability and plasma membrane integrity than those of the control group at any time point of assessment (0 h and 3 h post-thawing) (P < 0.05). However, there were no significant differences in the acrosome integrity parameter among the groups. Higher percentages of sperm motility were observed in the spermatozoa cryopreserved with 24 μM of Tris compared to the control groups when the samples were analysed 0 h after thawing (P < 0.05). However, an increase of the Tris concentration to 72 μM did not enhance the sperm motility parameters. The total numbers of fertilised oocytes and blastocysts obtained with spermatozoa frozen with 24 μM Tris were significantly higher than those of the control group without Tris (P < 0.05). In conclusion, the supplementation of 24 μM Tris into the freezing extender contributes to a better boar sperm quality and fertilising capacity after the process of freezing and thawing.

Restricted access
Author: János Sinkó
Restricted access

Thirty-three Pseudomonas aeruginosa isolates, resistant to one or more β-lactams, were included in this study. Identification of tested strains was confirmed using MALDI-TOF/MS. Phenotypic and genotypic β-lactamase patterns were investigated. Most of the isolates were resistant to carbapenems (32 out of 33) and to the extended-spectrum cephalosporins (ESC) (30 out of 33). Phenotypically, the production of extended-spectrum beta-lactamase (ESBL), metallo-β-lactamases (MBL), and carbapenemases was detected in 10, 23, and 9 isolates, respectively. However, AmpC hyperproduction was not phenotypically detected among all isolates. Genotypically, ESBL and MBL encoding genes were detected in 23 and 27 isolates, respectively. Altogether 27 strains were detected as bla VIM positive and 16 strains carried bla OXA-10 gene. To the best of our knowledge, this is the first report of P. aeruginosa clinical isolates harboring bla VEB together with bla GES in Egypt, where 5 of our 30 ESC-resistant isolates showed this genotype. Our results confirmed that resistance of P. aeruginosa isolates to β-lactam antibiotics is mediated via multiple β-lactamases belonging to different molecular classes. To the best of our knowledge, this is the first report of bla VEB among P. aeruginosa clinical isolates from Egypt. Ten isolates harbored bla VEB and five of them co-harbored bla VEB together with bla GES, bla VIM, and bla OXA-10.

Restricted access
Authors: Jelena Petrović, Živoslav Grgić, Jasna Prodanov Radulović, Radomir Ratajac, Miroslav Urošević, Tatjana Pustahija and Snežana Medić

Trichinellosis is one of the most important foodborne diseases in the Eastern European countries. The main objective of this study was to investigate the epidemiological patterns of trichinellosis outbreaks that occurred between 2005 and 2016 in Vojvodina, a northern province of the Republic of Serbia. The average incidence was 3.5 per 100,000 inhabitants. A total of 828 people acquired the infection. The disease occurred in all age groups, slightly more often in males, and quite frequently in a severe form considering the high share of hospitalised patients and the fatal outcome rate (41.6 ± 31.1% and 0.4%, respectively). Trichinella spiralis was confirmed as the causative agent in eight outbreaks. The outbreaks usually occurred among family members due to the consumption of pork or traditional pork products from not tested backyard pigs. Veterinary control measures and the education of consumers and farmers should be implemented to control this zoonotic disease.

Restricted access
Authors: Szabolcs Vigvári, Dávid Sipos, Jenő Solt, Áron Vincze, Béla Kocsis, Zsuzsanna Nemes, Ágnes Kappéter, Zsófia Feiszt, Beáta Kovács and Zoltán Péterfi

Faecal microbiota transplantation (FMT) has been reported to be effective in treating relapsing of refractory Clostridium difficile infections, although some practical barriers are limiting its widespread use. In this study, our objective was to evaluate the rate of resolution of diarrhea following administration of lyophilized and resolved FMT via a nasogastric (NG) tube. We recruited 19 patients suffered from laboratory-confirmed C. difficile infection. Each of them was treated by lyophilized and resolved inoculum through a NG tube. One participant succumbed following the procedure due to unrelated diseases. Out of 18 cases, 15 patients reportedly experienced a resolution of the symptoms. One patient was treated with another course of antibiotics, and two of the non-responders were successfully retreated with another course of FMT utilizing a lyophilized inoculum. Notably, no significant adverse activities were observed. In accordance to our clinical experiences, a patient will likely benefit from FMT treatment including lyophilized inoculum.

Restricted access
Authors: Seyedeh Marzieh Jabbari Shiadeh, Ali Hashemi, Fatemeh Fallah, Parnian Lak, Leila Azimi and Marjan Rashidan

Enterococcus faecalis is one of the most significant pathogen in both nosocomial and community-acquired infections. Reduced susceptibility to antibiotics is in part due to efflux pumps. This study was conducted on 80 isolates of E. faecalis isolated from outpatients with urinary tract infection during a period of 1 year from April 2014 to April 2015. The antibiotic susceptibility patterns of isolates were determined by the disk diffusion method and presence of efrA and efrB genes was detected by PCR and sequencing. Minimum inhibitory concentrations (MICs) to ciprofloxacin (CIP) were measured with and without carbonyl cyanide 3-chlorophenylhydrazone (CCCP) by broth microdilution. The highest resistance rate was observed to erythromycin (83.3%) and the prevalence of efrA and efrB genes in all E. faecalis isolates was 100%. This study showed that 9 out of 13 (69.2%) ciprofloxacin-resistant isolates became less resistant at least fourfolds to CIP in the presence of efflux pump inhibitor. Our result showed that CCCP as an efflux inhibitor can increase effect of CIP as an efficient antibiotic and it is suggested that efrAB efflux pumps are involved in resistance to fluoroquinolone.

Restricted access
Authors: Salem Juwaid, Ratko Sukara, Aleksandra Penezić, Darko Mihaljica, Gorana Veinović, Nickolas G. Kavallieratos, Duško Ćirović and Snežana Tomanović

Tick-borne haematozoans cause severe diseases in domestic animals, and some of them have zoonotic potential. The results of previous studies in Europe point to the important role of foxes in natural endemic cycles of several tick-borne pathogens, including protozoa. The aim of the present research was to acquire information on the prevalence and distribution of tick-borne protozoan parasites among foxes in Serbia. Legally hunted foxes from 14 localities throughout Serbia were analysed. Spleen samples were collected from 129 animals and tested for the presence of Babesia spp. and Hepatozoon spp. by PCR. In total, 79/129 (61.2%) of the tested foxes were positive for H. canis, while the presence of two Babesia species was confirmed: B. vulpes (37/129, 28.7%) and B. canis (1/129, 0.8%). Coinfection with B. vulpes and H. canis was present in 26/129 (20.2%) foxes and one animal (1/129, 0.8%) was co-infected by B. canis and H. canis. The results of this study indicate the important role of foxes in the epizootiology of B. vulpes and H. canis in the Republic of Serbia and stress the need for further research to clarify all elements of the enzootic cycle of the detected pathogens, including other reservoirs, vectors, and transmission routes.

Restricted access
Authors: Maria Grazia Amoroso, Francesco Cerutti, Nicola D’Alessio, Maria Gabriella Lucibelli, Anna Cerrone, Pier Luigi Acutis, Giorgio Galiero, Giovanna Fusco and Simone Peletto

Metagenomic analysis revealed the presence of porcine parvovirus 3 (PPV3) in the pool of the internal organs of a wild boar found dead in Southern Italy. Phylogenetic analysis based on the complete coding sequences showed that the newly detected virus is most closely related to those found also in wild boars in Romania during 2010–2011. Even though the death could not be associated with this virus, PPV3 could have contributed to lowering the host’s immunological defences.

Restricted access
Authors: Júlia Radó, Edit Kaszab, Tibor Benedek, Balázs Kriszt and Sándor Szoboszlay

The emergence of opportunistic Acinetobacter spp. in healthcare settings poses a significant threat to public health. The major reasons for nosocomial spread of these species are their abilities to develop and transfer drug resistance against various classes of antibiotics. Considering that Acinetobacter spp. are ubiquitous in nature, can utilize several carbon sources, and reach humans via various pathways, our aim was to obtain information about the environmental strains of this genus. Our first step was to develop and test a multistep isolation procedure based on traditional scientific methods. Antibiotic resistance patterns of the isolated strains were determined, as susceptibility to 12 antibiotics of 7 classes was tested by MIC Test Strip method. Altogether 366 samples (groundwater, surface water, and soil) of 24 sites were investigated and a collection of 37 Acinetobacter isolates was obtained. Among others, clinically important human pathogen Acinetobacter spp., such as A. baumannii, A. johnsonii, and A. gyllenbergii were identified. Three environmental strains were determined as multidrug-resistant including a carbapenem-resistant, hemolytic Acinetobacter beijerinckii strain isolated from a hydrocarbon-contaminated groundwater sample. In summary, it has been found that the applied multistep isolation procedure is applicable to isolate various species of Acinetobacter genus. Based on the antibiotic resistance assay, we can conclude that environmental representatives of Acinetobacter spp. are able to develop multidrug resistance, but at a lower rate than their clinical counterparts.

Open access
Authors: Brigitta Zana, Lili Geiger, Anett Kepner, Fanni Földes, Péter Urbán, Róbert Herczeg, Gábor Kemenesi and Ferenc Jakab

Western honey bees (Apis mellifera) are important pollinators in the ecosystem and also play a crucial economic role in the honey industry. During the last decades, a continuous decay was registered in honey bee populations worldwide, including Hungary. In our study, we used metagenomic approaches and conventional PCR screening on healthy and winter mortality affected colonies from multiple sites in Hungary. The major goal was to discover presumed bee pathogens with viral metagenomic experiments and gain prevalence and distribution data by targeted PCR screening. We examined 664 honey bee samples that had been collected during winter mortality from three seemingly healthy colonies and from one colony infested heavily by the parasitic mite Varroa destructor in 2016 and 2017. The subsequent PCR screening of honey bee samples revealed the abundant presence of Apis mellifera filamentous virus (AmFV) for the first time in Central Europe. Based on phylogeny reconstruction, the newly-detected virus was found to be most closely related to a Chinese AmFV strain. More sequence data from multiple countries would be needed for studying the detailed phylogeographical patterns and worldwide spreading process of AmFV. Here we report the prevalent presence of this virus in Hungarian honey bee colonies.

Open access
Authors: Elisa Rampacci, Marco Masi, Francesco Carlo Origgi, Valentina Stefanetti, Marco Bottinelli, Paolo Selleri, Mauro Coletti and Fabrizio Passamonti

A retrospective study was conducted to investigate the presence of ferlavirus, ball python nidovirus and bacteria in 32 tracheobronchial lavages from ball pythons raised in captivity and affected by respiratory disease. A touchdown reverse transcription polymerase reaction (RT-PCR) was performed to detect ball python nidovirus RNA targeting a 260-bp portion of the ORF1a gene, while a nested RT-PCR was applied to identify RNA targeting the 518-bp ferlavirus partial L gene. RT-PCR positive products were submitted for Sanger’s sequencing and phylogeny reconstruction. Bacteriological examinations were performed to diagnose a possible bacterial involvement. BLAST analysis revealed that the nucleotide sequences of the six (18.8%) RT-PCR positive amplicons were 90–97% identical to the partial sequence of the ORF1a gene of the recently described ball python nidovirus. All tested snakes were negative for ferlavirus. Thirteen out of 32 samples (40.6%) were bacteriologically positive. Respiratory tract diseases can be a substantial problem for snake breeders, considering the rapid transmission of respiratory pathogens. The results and published studies show that ball python nidovirus is circulating in python collections and could be linked to suboptimal management practices. Surveillance programs are desirable as part of the routine snake health assessment. Tracheobronchial lavage is a fast, practical, cost-effective procedure for sample collection.

Restricted access
Authors: Dorottya Gheorghita, Gabriella Eördegh, Ferenc Nagy and Márk Antal

Absztrakt:

A cardiovascularis betegség világszerte a halálozás és a rokkantság vezető oka. Ezen halálozások többségének hátterében atheroscleroticus és thromboembolisatiós folyamatok állnak, amelyek ischaemiás szívbetegség és stroke kialakulásához vezetnek. A gyulladásos folyamatok szerepe jól dokumentált mind az atherosclerosis, mind az atherothrombosis kialakulásában. Egyre több tudományos eredmény támasztja alá a fogágybetegség, azon belül is a parodontitis szerepét az atherosclerosis és így a cardiovascularis betegségek egyik potenciális rizikófaktoraként. A krónikus gyulladásban lévő, fertőzött parodontalis tasakban lévő kórokozók, valamint azok toxinjai és bomlástermékei növelik a szervezetben zajló szisztémás gyulladásos választ. A szisztémás keringésbe jutva és magukat az atheroscleroticus plakkokat is infiltrálva, további lokális és szisztémás gyulladásos választ indukálnak, összességében fokozzák az atherosclerosis progresszióját, és potenciálisan növelik a cardiovascularis megbetegedések kialakulásának kockázatát. Ennek megfelelően a jó általános szájhigiénia, súlyosabb esetekben parodontalis terápiával elősegítve, potenciálisan csökkentheti a cardiovascularis megbetegedések kialakulásának kockázatát, és része lehet a primer és szekunder prevenciós tevékenységeknek is. Jelen közleményünk célja a fogágybetegség és a cardiovascularis megbetegedések közötti lehetséges patofiziológiai kapcsolatok összefoglalása epidemiológiai vizsgálatok alapján, klinikai evidenciák bemutatása a fogágybetegség és bizonyos cardiovascularis kórképek között, valamint megvizsgálni a parodontalis terápia lehetséges hatásainak szerepét a cardiovascularis megbetegedések megelőzésében, kezelésében. Orv Hetil. 2019; 160(11): 419–425.

Open access
Authors: Árpád Illés and Csaba Bödör
Restricted access
Authors: Anna Valkó, András Marosi, Attila Cságola, Rózsa Farkas, Zsuzsanna Rónai and Ádám Dán

Enteric viral diseases of swine are one of the most frequent disorders causing huge economic losses in pork production. After the reappearance of an emerging enteropathogen, porcine epidemic diarrhoea virus (PEDV) in Hungary in 2016, an extensive survey was initiated in an attempt to identify diarrhoea-related porcine viruses, including adeno-, astro-, boca-, calici-, circo-, corona-, kobu-, rota- and Torque teno viruses. A total of 384 faecal samples collected during a twoyear period from diarrhoeic and asymptomatic pigs of various ages in 17 farms were screened by conventional and real-time PCR methods. Half of the samples contained at least one examined virus with the dominance of kobuvirus (55.1%) followed by bocaviruses (33.2%) and rotavirus groups A and C together (20.9%), while coronaviruses including PEDV were not found in this set of samples. Statistical analysis showed a highly significant difference (P < 0.0001) in the frequency of single infections compared to mixed ones with the exception of weaned pigs, in which group additionally most viruses were detected. The results of this study suggest that the complexity of this disease may vary with age, which makes the prevention of diarrhoea a challenge, especially in weaned pigs.

Open access

The Crimean-Congo hemorrhagic fever (CCHF) virus (CCHFV) is a tick-borne virus, whose viral RNA consists of S, L, and M segments. The virus is migrating through the ticks with animals and migratory birds and the geographical distribution can be investigated based on genetic analysis. To better understand the connection between the seropositivity and the mortality rate, the key factor could be the temporal and spatial analysis of the different strains. In this study, serum samples (n = 26) were selected from CCHFV RNA-positive patients and subjected to sequence analysis of the gene regions encoding the S segments. According to the neighbor-joining analysis, the obtained partial sequences were linked to the European strain. The strains were closely related to Turkey-Kelkit06, Turkey 200310849 viruses, and viruses from Russia and Kosovo. The comparison with previously analyzed isolates from the GenBank showed 95%–99% sequence similarity. The isolates in phylogenetic branches were divided into two groups. AST, platelet, and APTT levels were found significantly higher in Group 2 compared to Group 1. Nucleotide differences can be prognostic factor in CCHF disease. Increasing CCHF cases not originating from local isolates were circulating strains imported from different neighboring countries of Turkey. The results show new evidence to the emerging threat of the CCHF disease.

Restricted access
Authors: Klaudia Szalai, Károly Tempfli, Erika Lencsés-Varga and Ágnes Bali Papp

Traditional selection has led to remarkable differences in allele frequencies among various chicken breeds. Indigenous and broiler-type chicken populations were genotyped for polymorphisms in thyroid hormone responsive Spot14α, prolactin (PRL), IGF-binding protein 2 (IGFBP2), and somatostatin (SST) genes in order to determine potential utilisation type-associated allele frequencies. Significant (P < 0.05) differences were detected between Hungarian Yellow and broiler populations for Spot14α, PRL, and IGFBP2 allele frequencies, whereas the same SST allele (A) was fixed in both groups. In this study, the most significant associations (P < 0.05) were found between the IGFBP2 genotypes and the measured traits (body weight, carcass weight, breast muscle weight with or without skin, breast muscle weight as a percentage of carcass weight) in the broiler population. The results can be applied for the evaluation of polymorphism effects in the analysed populations; however, contradictory allele effects in different breeds and hybrids indicate the need for cautious marker utilisation in selection programmes.

Open access
Authors: János László Iványi, Árpád Vadvári, Tamás Szendrei, Márk Plander, Imre Henits, Ramóna Szöllősi, Gergely Garab and István Király

Absztrakt:

Myeloma multiplexes betegek csontlaesióinak pontos detektálására az egyik legérzékenyebb képalkotó eljárás a gerinc/csontozatot leképező diffúziósúlyozott magnetikus rezonancia, mely a korai stádium rögzítésére, a terápia hatásosságának követésére alkalmas módszer, ezenkívül még a csontvelő vascularisaltságáról és cellularitásáról is nyújt információt. Célkitűzés: Intézményi felmérésben 2009–2017 között osztályunkon kórismézett, kezelt myelomás betegeknél a diagnóziskor, ill. relapszus/progresszió időpontjában készített MR előtt vett csontvelő (aspirátum, csontvelő-biopszia) plazmasejtes infiltrációjának mértékét vetettük össze az MR eredményével. Betegek és módszer: 2009-től Philips Achieva 3T készüléken diffúziósúlyozott módszerrel készített teljes gerinc felvételeken elemeztük a myelomás csontlaesiók méretét, számát, kiterjedtségét, meghatároztuk a víz Brown-féle mozgásából származtatott mennyiségi együtthatót (apparent diffusion coefficent, ADC, cut-off 0,60), melyet összevetettük a csontvelő plazmasejtes infiltrációjának százalékával (10–25; 26–35; 36–50; >50). Statisztikai elemzést az SPSS Statistical Program 13.0 alkalmazásával végeztünk (korreláció analízis). Eredmények: 149 myelomás beteg közül 70 esetben készült induló MR és csontvelővizsgálat, 25-ben relapszus/progresszió esetén újabb MR/csontvelő, melyet összevetettünk a korábbiakkal. Kórlefolyásuk során nyolcnál kétszer, két betegnél 3–4× történt ismételt MR/csontvelő-analízis. A diagnóziskor számított plazmasejt-infiltráció mértéke nem korrelált az ADCmax értékkel (Spearman-féle korrelációs együttható 0,12; r 2 = 0,012, p = 0,322), a kezelés utáni plazmasejt-infiltráció szignifikáns csökkenést mutatott a kórisme idején készítettel (p = 0,01). A kórlefolyás, újabb kezelés során készített MR/ADCmax értékek azonban korreláltak a klinikai/radiológiai képpel (20/25). Következtetések: Adataink alapján a myelomás csontvelő plazmasejtes infiltrációja a kórisme idején nem mutatott párhuzamot a diffúziós koefficienssel, valószínűleg a csontvelőminta a gócos myelomás eltéréseket nem kellően reprezentálja, ill. az ADC-mérés további finomítása, a lemért terület pontosítása szükséges. A kórlefolyás alatt megismételt MR/ADCmax értékek párhuzamot mutattak a myelomás gócok változásával, ezért a diffúziósúlyozott MR alkalmas módszer a myelomás csontlaesiók detektálására és a kezelés képi kontrolljára.

Open access
Authors: Serap Süzük Yıldız, Banu Kaşkatepe, Hüsniye Şimşek and Fatma Mutlu Sarıgüzel

When the problem with carbapenem-resistant Enterobacteriaceae (CRE) increases, the older antimicrobial agents such as colistin and fosfomycin are used for the treatment of these infections. In this study, the broth microdilution method for colistin and the agar dilution method for fosfomycin were used for a total of 147 multidrug-resistant (MDR) or extensively drug-resistant (XDR) strains of CRE. The study included Klebsiella pneumoniae (91.16%), Escherichia coli (7.48%), Enterobacter cloacae (0.68%), and Serratia marcescens (0.68%). All these strains produce various types of carbapenemase, including OXA-48, NDM, and KPC. Some of these strains also have three different carbapenemase mechanisms, including OXA-48 (78.23%), NDM (2.04%), and KPC (0.68%) or OXA-48 and NDM (10.88%), or OXA-48 and KPC (0.68%). About 76.19% of the strains and 67.35% of the strains were resistant for colistin and fosfomycin, respectively. A total of 21 out of 35 colistin-susceptible strains were found to be susceptible to fosfomycin. This study showed that the resistance rates of colistin and fosfomycin are high. The MDR and XDR strains of CRE are spreading in our region and thus a monitoring system for CRE should be followed. Moreover, the applicability of antimicrobial stewardship programs should be increased in all inpatient and outpatient settings.

Restricted access
Author: Hematológia–Transzfuziológia Szerkesztősége
Restricted access
Authors: HI Korkmaz, NE Hahn, KM Jansen, RJP Musters, J van Bezu, WN van Wieringen, PPM van Zuijlen, MMW Ulrich, HWM Niessen and PAJ Krijnen

Purpose

We previously found that homocysteine (Hcy)-induced apoptosis in endothelial cells coincided with increased NADPH oxidase (NOX) activity. In addition, in ischemic endothelial cells present in the heart, we showed that loss of serine protease dipeptidyl peptidase IV (DPP4) expression was correlated with induction of tissue factor (TF) expression. Since Hcy can initiate thrombosis through the induction of TF expression, in this study, we evaluated whether the inverse relation of TF and DPP4 is also Hcy-dependent and whether NOX-mediated reactive oxygen species (ROS) is playing a role herein.

Methods

Human umbilical vein endothelial cells (HUVECs) were incubated with 2.5 mM Hcy for 3 and 6 h. The effects of Hcy on DPP4 and TF expression and NOX2/p47phox-mediated nitrotyrosine (ROS) production were studied using digital-imaging microscopy.

Results

In HUVECs, high levels of Hcy showed a significant increase of TF expression and a concomitant loss of DPP4 expression after 6 h. In addition, NOX subunits NOX2 and p47phox were also significantly increased after 6 h of Hcy incubation and coincided with nitrotyrosine (ROS) expression. Interestingly, inhibition of NOX-mediated nitrotyrosine (ROS) with the use of apocynin not only reduced these effects, but also counteracted the effects of Hcy on TF and DPP4 expression.

Conclusion

These results indicate that the inverse relation of TF and DPP4 in endothelial cells is also Hcy-dependent and related to NOX activity.

Restricted access
Authors: Ákos Boros, Zsófia Hamarics, Hajnalka Fenyvesi, Zoltán Liptai, Zoltán Nyul, Péter Pankovics and Gábor Reuter

Absztrakt:

Bevezetés: A humán parechovírus (HPeV, Picornaviridae víruscsalád) okozta fertőzések többsége tünetmentes, de gyermekeknél hasmenéssel járhatnak. Újabb megfigyelés, hogy a HPeV-ok a csecsemők körében súlyos, központi idegrendszeri megbetegedést és szepszisszerű kórképet is okozhatnak. A HPeV-ok szerepe a hazai klinikumban nem ismert. Célkitűzés: A HPeV-ok kimutatása, meghatározása gyermekektől származó székletmintákból és a klinikai tünetek elemzése. Módszer: A HPeV-ok kimutatása és tipizálása a reverz transzkripció–polimeráz-láncreakció és a szekvenálás módszereivel történt három betegcsoportban: A) 10 év alatti kórházban kezelt, n = 75; B) 1 év alatti, n = 237; és C) szisztémás/idegrendszeri tüneteket is mutató hasmenéses gyermekek (<18 év), n = 105 székletmintáiból. Eredmények: Az A csoportban 4% (3/75) volt a HPeV-pozitív minták aránya (két HPeV1, egy nem tipizálható HPeV), mind gastroenteralis tüneteket mutató csecsemőkből (7–11 hónapos). A B csoportban a HPeV-fertőzések aránya 6,8% (16/237) volt, melyek közül öt HPeV1, hat HPeV3 és öt nem tipizálható HPeV volt. E csoportban a HPeV1-fertőzések többsége (4/5) nem igényelt kórházi ellátást, míg a HPeV3-fertőzéses esetek 83%-a (5/6) igényelte azt. A szisztémás/idegrendszeri tüneteket is mutató betegekből (C csoport) azonosított HPeV-pozitív minták (4,8%) két genotípusba tartoztak (három HPeV1 és két HPeV3), és mind kórházban kezelt fiatal (≤2 hónapos) csecsemőktől származtak. Következtetés: A HPeV1-fertőzések általában enyhébb lefolyásúak, és ritkábban igényelnek kórházi ellátást. A HPeV1-fertőzés vezető tünete a hasmenés, azonban 1–2 hónapos csecsemőknél idegrendszeri érintettség (aluszékonyság, bágyadtság) is tapasztalható volt. Az újszülöttek körében a HPeV3-megbetegedések gyakoribbak. A súlyos HPeV3-fertőzésre jellemzőek a gastroenteralis tünetek (7/8), a ≥38 °C-os láz (6/7), az étvágytalanság (6/7), az exanthema (4/7), az aluszékonyság/bágyadtság (3/7), a szepszisszerű állapot (3/7) és a légzőszervi tünetek (2/7). Orv Hetil. 2019; 160(10): 386–395.

Open access
Authors: János Deák, Gergely Zádori, Adrienn Csiszkó, László Damjanovich and Zsolt Szentkereszty

Primary pancreatic hydatid disease is extremely rare. Diagnosis of the disease is difficult because hydatid cysts can be confused with a pseudocyst or neoplastic cystic diseases. Authors report a case of a surgically treated hydatid disease of the uncinate process of pancreas. In a 34-year-old patient with minor symptoms, a cystic disease of the pancreas was accidentally identified. CT scan revealed a multivesicular cystic mass with a maximum of 13-cm diameter and with a calcificated wall. During laparotomy, the uncinate process of pancreas was resecated and the cystic lesion was enucleated. Patient was recovered without complications and recurrence of the disease. There must be a suspicion of hydatid disease when cysts are identified in good conditioned, asymptomatic patients, or in case of wall calcification or multivesicular cysts revealed by radiological images. Surgical procedures are recommended in uncertain diagnoses too, because differentiation preoperatively between cystic pancreatic lesions is often impossible.

Open access

Neuropeptide Y (NPY) is a neuronal active substance taking part in the regulation of gastrointestinal (GI) tract activity. This study used retrograde neuronal tracing and immunofluorescence methods to analyse NPY-positive neurons located in superior cervical ganglion and supplying the cervical oesophagus in the pig. The presence of NPY was observed in 30% of all neurons supplying the part of oesophagus studied. Probably the number of Fast Blue (FB) positive cells depends on the area of the wall injected with FB and the fragment of oesophagus studied. Therefore, the obtained results indicate that the described peptide is an important factor in the extrinsic innervation of this part of the GI tract.

Restricted access

The role of immune system is to protect the organism from the not built-in program-like alterations inside and against the agents penetrating from outside (bacteria, viruses, and protozoa). These functions were developed and formed during the evolution. Considering these functions, the immune system promotes the lengthening of lifespan and helps longevity. However, some immune functions have been conveyed by men to medical tools (e.g., pharmaceuticals, antibiotics, and prevention), especially in our modern age, which help the struggle against microbes, but evolutionarily weaken the immune system. Aging is a gradual slow attrition by autoimmunity, directed by the thymus and regulated by the central nervous system and pineal gland. Considering this, thymus could be a pacemaker of aging. The remodeling of the immune system, which can be observed in elderly people and centenarians, is probably not a cause of aging, but a consequence of it, which helps to suit immunity to the requirements. Oxidative stress also helps the attrition of the immune cells and antioxidants help to prolong lifespan. There are gender differences in the aging of the immune system as well as in the longevity. There is an advantage for women in both cases. This can be explained by hormonal differences (estrogens positively influences both processes); however, social factors are also not excluded. The endocrine disruptor chemicals act similar to estrogens, like stimulating or suppressing immunity and provoking autoimmunity; however, their role in longevity is controversial. There are some drugs (rapamycin, metformin, and selegiline) and antioxidants (as vitamins C and E) that prolong lifespan and also improve immunity. It is difficult to declare that longevity is exclusively dependent on the state of the immune system; however, there is a parallelism between the state of immune system and lifespan. It seems likely that there is not a real decline of immunity during aging, but there is a remodeling of the system according to the claims of senescence. This is manifested in the remaining (sometimes stronger) function of memory cells in contrast to the production and number of the new antigen-reactive naive T-cells.

Restricted access
Authors: Tais Meziara Wilson, Mizael Machado, Davi Emanuel Ribeiro De Sousa, Tainã Braúna, Rafael Torres Neto, Renée Laufer-Amorim, Matias Pablo Juan Szabó and Marcio Botelho De Castro

At clinical examination, a 5-year-old male domestic short-haired cat exhibited painful swelling and erythema of the pinnae of both ears. Microscopically, the lesions on both pinnae were composed of diffuse granulomatous chondritis with degeneration and necrosis of the pinnal cartilage. Numerous mast cells were also observed within and surrounding the inflammatory lesion. Immunohistochemistry showed a mixed inflammatory infiltrate characterised by the predominance of macrophages (CD68+, MAC 387+ and Lysozyme+), T lymphocytes (CD3+), some B lymphocytes (CD79α+) and neutrophils. Immunopathological characterisation of the lesion showed a granulomatous inflammation profile and suggests that the morphological changes and immunopathogenesis of auricular chondritis in cats presents a similarity with relapsing polychondritis in humans.

Restricted access

Introduction

Malnutrition inhibits children from normal development and leads to irreversible consequences with respect to mental and physical performance.

Materials and methods

We analysed the aggregate data in the 2013–2015 reports of regional visiting nurses on the nutritional status of Hungarian children at the ages of 1, 3, and 5 years. In the regions of Hungary, stratum-specific proportions were calculated with 95% confidence intervals for the proportion of children with lower than a 10th percentile score.

Results

The proportions of malnutrition among children whose score was below the 10th percentile nationwide were 8.14% [8.03%–8.25%] at age 1, 6.87% [8.03%–8.25%] at age 3, and 5.68% [5.59%–5.78%] at age 5. In all three age groups, the proportion of children below the 10th percentile was significantly lower in the Central Hungarian region than in the national reference proportion and in Northern Hungary and the Southern Great Plain.

Discussion and conclusions

These results indicate that Hungary’s incidence of malnutrition is no better than the worldwide average. To improve this situation, Hungarian healthcare professionals must at least begin following a precise, standardized protocol for the compulsory assessment of nutritional status in the framework of their reporting on the primary care of children.

Open access
Authors: Attila Nemes, Kálmán Havasi, László Sághy, Mária Kohári and Tamás Forster

Absztrakt:

Pitvarfibrilláció fennállása esetén a thrombusképződés emelkedett rizikója áll fenn, mely a jobb szívfelet is érintheti. A jobb pitvari fülcse nehezen ábrázolható képlet; a jelen összefoglaló célja a rutinban elérhető echokardiográfiás vizsgálómódszerek bemutatása és az ezzel kapcsolatos klinikai adatok ismertetése. Orv Hetil. 2019; 160(12): 443–447.

Open access
Authors: Klaudia Balog, Adrienn Csiszkó, Nóra Krasnyánszky, Máté Farkas, Mariann Berhés, István László, Károly Palatka, László Damjanovich, Péter Sápy and Zsolt Szentkereszty

Absztrakt:

Bevezetés: Akut pancreatitis miatti necrectomiát ideálisan a betegség kezdetétől számított 4–6. héten javasolt elvégezni, amikor az ún. demarkált necrosis (walled-off pancreatic necrosis –WOPN) már kialakult. A szerzők ismertetik a kiterjedt WOPN miatt végzett sebészi transgastricus necrectomiák során nyert tapasztalataikat. Betegek és módszer: Kiterjedt WOPN miatt 2012. január 1-től 2017. december 31-ig terjedő időszakban 17 (12 férfi, 5 nő, átlag életkor 64,00 ± 15,14 év) betegnél végeztek sebészi transgastricus necrectomiát. Valamennyi betegnél a műtétet megelőzően konzervatív és szemikonzervatív kezelés történt átlagosan 61,00 ± 33,47 napig. A WOPN mérete átlagosan 14,00 ± 5,23 cm volt és valamennyi esetben a retrocolicus, retroduodenalis terekbe is beterjedt. A necrosis minden esetben bakteriálisan kontaminált volt. Eredmények: A műtétekkel kapcsolatos szövődmény nem volt. Az ápolási napok száma a műtétet követően 10,00 ± 3,08 nap volt. A mortalitás 5,9% volt. Késői műtét vagy egyéb beavatkozás pseudocystaképződés, vagy pancreas fistula miatt nem volt. Két betegnél a WOPN és a gyomor közötti anastomosis-endoszkópos tágítása és öblítése történt lázas állapot miatt. Frissen kialakult diabetest nem, a meglévő súlyosbodását 6,3%-ban észleltük. Következtetés: A kiterjedt, fertőzött demarkált necrosis kezelésében a sebészi transgastricus necrectomia jó eredménnyel alkalmazható. A műtét előnye, hogy a necrectomia után nem alakulhat ki külső pancreas sipoly és pseudocysta.

Open access
Authors: Dávid Sipos, Adrienn Nyul, Krisztina Kovács, Hussain Alizadeh and Zoltán Péterfi

Absztrakt:

Bevezetés: Míg korábban az antibiotikumok felfedezésével, klinikai alkalmazásával az orvostudomány jelentős előrelépést tett az infekciós kórképek kezelésében, a 21. században az antibiotikumok igen széles körű, gyakorta nem megfelelő felhasználásával e betegségek ismét reneszánszukat élik, a multirezisztens kórokozók pedig egyre nagyobb kihívást jelentenek a mindennapi orvoslásban. Különösen igaz ez a csökkent védekezőképességű betegekre. Mindezek szükségessé teszik, hogy az antibiotikumokat megfontoltan, az országos és helyi rezisztenciaviszonyoknak megfelelően alkalmazzuk. Célkitűzés: Egy hároméves periódusban felmérni tanszékünkön a véráramfertőzések leggyakoribb bakteriális kórokozóit, azok antibiotikum-érzékenységét és a multirezisztens kórokozók arányát. Módszer: A vizsgált időszakban a valós véráramfertőzést mutató pozitív hemokultúrás minták eredményeinek feldolgozása. Eredmények: A vizsgálati eredmények alapján tanszékünkön a véráramfertőzések legnagyobb részéért Gram-negatív kórokozók tehetőek felelőssé, előtérben az Enterobacteriaceae család tagjaival. Hematológiai betegek esetében megszokott módon, emellett fontos kórokozó a Pseudomonas aeruginosa. A Gram-pozitív baktériumok és multirezisztens kórokozók okozta véráramfertőzések gyakorisága kisebb. A Pseudomonas törzsek között magasabb carbapenemrezisztencia mellett kedvezőbb érzékenységi eredmények észlelhetőek piperacillin/tazobaktám, valamint cefepim tekintetében. Következtetések: Ahogy vizsgálatunk is mutatja, Hematológiai Tanszékünkön a Pseudomonas-ellenes antibiotikumok kiegyensúlyozott alkalmazásával sikerült egy olyan középutat megtalálni, amely mind a magas rizikójú betegcsoport empirikus kezelésének, mind pedig a multirezisztens kórokozók adta kihívásoknak meg tud felelni.

Open access
Authors: Anita Csorba, Anna Soproni, Otto Maneschg, Zoltán Zsolt Nagy and Anna Szamosi

Absztrakt:

Napjainkban az allergiás megbetegedések száma folyamatosan emelkedik. Az atópiás betegeknél gyakran jelentkeznek szemet érintő allergiás megbetegedések (szezonális és perennialis allergiás kötőhártya-gyulladás, vernalis keratoconjunctivitis, atópiás keratoconjunctivitis, óriás papillás kötőhártya-gyulladás, kontaktblepharoconjunctivitis). Az allergiás szembetegségek kezelésében szemcsepp formájában használt gyógyszerek közé tartoznak az antihisztaminok, a hízósejtmembrán-stabilizálók, a kettős támadáspontú szerek, az érösszehúzók és a kortikoszteroidok. Egyes esetekben szisztémásan antihisztaminok is használhatók. A kezelés látszólag egyszerű, a helytelen terápia azonban – szélsőséges esetben – akár látásvesztéshez is vezethet. A szemtünetek enyhítésében a kortikoszteroidok kiváló gyógyszernek számítanak, de használatuk jelentős figyelmet igényel mind a kezelőorvos, mind a beteg részéről, hiszen súlyos mellékhatásaik vannak. Ezek közül a látást leginkább veszélyeztető elváltozások a szteroidindukált szürke hályog és a még súlyosabb szteroidindukált glaukóma. Felnőttek körében e két kórkép jellemzőit, előfordulási gyakoriságát és kockázati tényezőit részletesen tanulmányozták, ellenben gyermekek esetében igen kevés irodalmi adat áll rendelkezésünkre a szteroidszemcsepp mellékhatásaival kapcsolatosan. Az eddigi tanulmányok alapján gyermekeknél sokkal nagyobb arányban alakulnak ki mellékhatások a szteroidterápia mellett, mint felnőttek körében. Orv Hetil. 2019; 160(9): 329–337.

Open access

Introduction

Maintaining appropriate eating habits is one of the key components of good health. It is especially difficult during adolescence, a critical period in life because of the increased autonomy and the intention to take risks. Investigating the theoretical background of adolescents’ eating behaviour is therefore a worthwhile line of research. We applied the widely used health belief model to explore adolescents’ likelihood of healthy eating.

Materials and methods

A sample of adolescents (Szeged, Hungary; N = 400, age = 14–19 years; mean age = 16.01 years, SD = 1.18 years; 37% males) participated in the study. Data were collected through online, self-administered/anonymous questionnaires. Based on bidirectional correlations of the variables, we used a path analysis to examine relationships between elements of a modified health belief model.

Results

Our modified model showed the direct impacts of cues to action, benefits, barriers, and self-efficacy, and the indirect impacts of perceived severity and susceptibility-via-cues-to-action on the likelihood of healthy eating.

Discussion and conclusions

Elements of the health belief model play a decisive role in estimating adolescents’ healthy eating behaviour. We suggest that the model can serve as a useful theoretical background in planning and evaluating prevention programs to reduce obesity and promote healthy eating.

Open access

Absztrakt:

A facialis angiofibroma a Bourneville–Pringle-kór (sclerosis tuberosa) igen karakterisztikus bőrtünete, egyben egyik major diagnosztikus kritériuma is. Az arc centrális részére lokalizálódó hamartomatosus növedékek gyermekkorban alakulnak ki, majd az életkor előrehaladtával progrediálnak, és a beteg számára jelentős kozmetológiai problémát okoznak, a kezelőorvos számára pedig terápiás kihívást jelentenek. A tradicionális, invazív kezelési eljárások mellett új, ígéretes kezelési lehetőség a lokálisan alkalmazott szirolimusz. Az új terápiás lehetőségről számos nemzetközi közlemény született az utóbbi években, azonban egységes ajánlás az optimális szirolimuszkoncentrációra és -összetételre vonatkozólag nem áll rendelkezésre. A szerzők két, Bourneville–Pringle-kór miatt gondozott gyermek esetét mutatják be, akiknél sikeresen alkalmaztak lokális szirolimuszterápiát. Orv Hetil. 2019; 160(13): 516–520.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A szerzők a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukémia/lymphoma regiszterben 35 év alatt (1983. január 1. és 2017. december 31. között) 4942 újonnan felismert, malignus hematológiai betegségben szenvedő, megyéjükben élő felnőtt beteg adatait rögzítették. A regisztrált esetek 34,6%-a (1711 beteg) myeloid, 65,4%-a (3231) lymphoid malignitás volt. Célkitűzés: A leukémia/lymphoma regiszterben fellelhető malignus hematológiai kórkép társulások ismertetése. Módszer: A társult hematológiai malignitásokra vonatkozó adatok részletes elemzése. Eredmények: A regisztráltak között 37 olyan beteget találtak, akikben egyidejűleg vagy egymást követően két különböző hematológiai malignitás fordult elő. Hat esetben a kétfajta megbetegedést egyidejűleg ismerték fel, szekunder myeloid malignitást nyolc, szekunder lymphoid malignitást tizenhét beteg esetében tapasztaltak, hat beteg esetében különböző non-Hodgkin-lymphomák társulását észlelték. Következtetések: A malignus hematológiai kórképek társulásával részletesen foglalkozó közlemények nem gyakoriak, betegeik adatainak az ismertetése ezért figyelmet érdemel. Az elemzett epidemiológiai adatok alapján néhány esetben ok-okozati összefüggés lehetősége is felmerül a társulások létrejöttében.

Restricted access
Authors: Judit Csomor, Tamás Györke, Richárd Kiss and Zoltán Mátrai
Open access
Authors: Ahmad Al Aiyan, Kenneth Richardson, George Manchi, Johanna Plendl and Leo Brunnberg

The aim of this study was to get precise normal values of the femoral neck angle (FNA) in support of developing an optimally functioning total hip prosthesis for medium and large dog breeds. Accordingly, two- and three-dimensional computed tomographic images of the anatomical structures of the proximal femora of 58, hip-dysplasia-free, mature dogs of medium and large breeds were studied. Based on the length of their femora the dogs were allocated to Group I (from 145 to 195 mm) and Group II (from 196 to 240 mm). The FNA was measured on each femur using multi-slice spiral computed tomography (CT). The two- and three-dimensional image data were processed as multi-planar and threedimensional reconstructions using Advantage Workstation software. The CT measurements revealed that Group I had an average femoral neck angle of 147.59° (min. 144.05°, max. 153.35°), while in Group II the average FNA was 147.46° (min. 141°, max. 154.35°). There was no significant correlation between the length of the femur and the FNA in either group. The optimal FNA for a total hip prosthesis is 147.5° for medium and large dog breeds.

Restricted access
Authors: Zsolt Tidrenczel, Erika P. Tardy, Henriett Pikó, Edina Sarkadi, Ildikó Böjtös, János Demeter, P. János Kósa and Artúr Beke

Absztrakt:

Az invazív mintavétel kapcsán elvégzett hagyományos magzati kromoszómavizsgálat a mai napig a praenatalis diagnosztika alapvető vizsgálómódszere. Felhasználásának a fénymikroszkópos vizsgálat felbontási képessége szab határt. A kariotipizálással nem felismerhető, szubmikroszkópos kromoszóma-rendellenességek, microdeletiók és microduplicatiók, kópiaszám-variációk (CNV-k) vizsgálatára a nagy felbontású molekuláris vizsgálóeljárások biztosítanak lehetőséget. A kromoszomális összehasonlító microarray-vizsgálat (array-komparatív genomhibridizálás – arrayCGH) alkalmas az anyai életkortól függetlenül előforduló kópiaszám-variációk prae- és postnatalis kimutatására. A módszer a fejlett országok orvosi gyakorlatában rutinszerűen alkalmazott eljárás a magzati diagnosztikában. Az elmúlt egy évtized külföldi eredményei alapján alkalmazása ultrahangeltérést nem mutató magzatok esetén körülbelül 1–2%, strukturális ultrahangeltérést mutató magzatoknál körülbelül 5–7% többlet genetikai információval szolgál a hagyományos kromoszómavizsgálattal szemben. Közleményünkben áttekintjük az arrayCGH módszerét, praenatalis alkalmazásának nemzetközi gyakorlatát, s javaslatokat és indikációs kört fogalmazunk meg a módszer praenatalis használatának magyarországi bevezetésére. Orv Hetil. 2019; 160(13): 484–493.

Open access
Authors: András Kozma, Melinda Paksi, Emma Ádám, András Bors, Hajnalka Andrikovics and Gábor Mikala

Absztrakt:

A mielodiszpláziás szindrómák (MDS) a leggyakoribb hematológiai megbetegedések közé tartoznak, különös tekintettel az idősödő populációkra. Közös jellemzőjük az ineffektív hemopoézis és következményes citopéniák, valamint az akut leukémiába történő transzformáció jelentős esélye. A citogenetikai vizsgálat az MDS diagnózisa felállításának egyik sarokköve, fontos prognosztikai jelentőséggel. Az egyes citogenetikai eltérések orvosi ismerete fontos terápiás következményekkel bír: a lenalidomid hatékony terápiás eszközünk 5q- okozta anémia és esetleg 13-as triszómia esetén. Ugyanakkor 3q- eltérés azonosítása esetén átlagon felüli hatást várhatunk a demetiláló azacitidin- vagy decitabin-terápiától, míg 8-as triszómia és hipocellularitás esetén megfontolandó az immunszuppresszív kezelés alkalmazása. Összefoglalónkkal segítő kezet szeretnénk nyújtani az MDS jobb megismerésén keresztül e betegség eredményesebb gyógykezeléséhez.

Restricted access
Authors: Tamás Szendrei, Márk Plander, Zsuzsanna Szabó, László Kereskai, Béla Kajtár, Gergely Papp and János László Iványi

Absztrakt:

Bevezetés: Számos klinikai vizsgálat igazolta myeloma multiplexben a minimális residualis betegség (MRD) prognosztikai jelentőségét. Célkitűzés: A 2007 és 2017 között kezelt myelomás beteganyagunk feldolgozása, első vonalban adott kezelés után, áramlásos citometriával (FCM) meghatározott MRD függvényében. Módszer: A fenti időszakban kezelt 107 betegből 56 esetben (medián életkor: 68 év) történt MRD-felmérés a kezelés után. A kezelések 91%-ában bortezomibbázisú indukció, 50%-ában autológcsontvelő-transzplantáció (ASCT) is történt. MRD-meghatározás: csontvelői mintából történt FCM (az esetek többségében kórházunkban, BD FACScan, 3 szín, panel: CD38, CD138, CD19, CD45, CD56, CD28, CD117, cyKappa, cyLambda, 100 000 esemény). Statisztikai analízis: SPSS 13.0. Eredmények: Az MRD-negatív (n = 22) betegek progressziómentes (PFS) és teljes túlélése (OS) is szignifikánsan hosszabb az MRD-pozitív (n = 34) betegekénél (PFS medián 54 vs. 22 hónap, p = 0,001, 5 éves túlélés 79 vs. 21%, p = 0,002). A komplett remisszióba (CR) került betegcsoporton (n = 29) belül is szignifikánsan szétváltak a túlélési görbék (MRD-negatív CR [n = 17] PFS: 60 hónap, MRD-pozitív CR [n = 12]: 21 hónap, p<0,001). MRD-negatív „nagyon jó parciális remisszióban” (VGPR) (n = 5) hasonló PFS-t mértünk (54 hónap), mint MRD-negatív CR esetén. ASCT-n átesett, MRD-negatív betegeknél (n = 11) találtuk a leghosszabb PFS-t (68 hónap, p<0,001), míg a transzplantáció után MRD-pozitív betegeknél (n = 18) hasonlóan rövid (25 hónapos) volt a PFS, mint akiknél (n = 15) nem történt transzplantáció, és volt kimutatható residualis betegségük (21 hónap). Multivarianciaanalízis (stádium, citogenetikai rizikó, ASCT) alapján is független prognosztikai faktor az MRD a PFS és OS szempontjából, nem találtunk azonban összefüggést az MRD és az alábbi paraméterek között: stádium, citogenetikai rizikó, kezelési ciklusok száma, ASCT. Következtetés: A myeloma indukciós kezelését követően elért válasz mélysége a túlélés független prediktora. Indokolt a laborvizsgálatok mellett meghatározni a maradék betegség tömegét, és megfontolni a konszolidáló és/vagy fenntartó kezelést MRD-pozitív esetekben ASCT után, MRD eradikálására kell törekedni a kezelésre alkalmas betegeknél. Orv Hetil. 2019; 160(13): 502–508.

Open access
Authors: Matteo Gravina, Grazia Casavecchia, Vincenzo Manuppelli, Antonio Totaro, Luca Macarini, Matteo Di Biase and Natale Daniele Brunetti

Mitral annular calcification (MAC) can resemble an intracardiac mass and it is defined as a chronic degeneration of the mitral annulus. Often reported is caseous mitral annulus calcification (CMAC), a periannular, extensive calcification resembling a tumor. We report the case of a 68-year-old woman who had been hospitalized for palpitations and dyspnea. The transthoracic and transesophageal echocardiography revealed a non-homogeneous, slightly mobile, round mass, attached to the ventricular side of posterior mitral leaflet, with central echo-lucent area and without acoustic shadowing. Therefore, a cardiac magnetic resonance (CMR) was performed; delayed enhancement sequences showed a non-enhanced central core surrounded by a hyperenhanced rim (fibrous cap). To confirm the diagnosis, a multidetector computed tomography (MDCT) was performed; the MDCT showed a hyperdense mass with a hypodense center and a calcified peripheral rim. The central content had heterogeneous fluid density without significant contrast enhancement. The MDCT findings were considered highly suggestive of CMAC. CMR may be useful for the identification and definition of pericardial and myocardial masses and CMAC.

Open access
Authors: Mahmut Yesin, Turgut Karabağ, Macit Kalçık, Süleyman Karakoyun, Metin Çağdaş and Zaur İbrahimov

The symptoms of aortic dissection (AD) may be highly variable and may mimic other much common conditions. Thus, a high index of suspicion should be maintaned, especially when the risk factors for AD are present or signs and symptoms suggest this possibility. However, sometimes AD may be asymptomatic or progression may be subclinical. Various electrocardiographical (ECG) changes may be seen in AD patients such as ST segment elevation in aVR as well as ST segment depression and T-wave inversion. In this case report, we reported a patient with acute AD whose ECG revealed ST segment elevation in aVR lead in addition to diffuse ST segment depression in other leads.

Open access
Authors: Réka Ráhel Bicskó, Renáta Nyilas, Judit Szabó, Ádám Jóna, Ferenc Magyari, Mariann Szarvas, Árpád Illés and Lajos Gergely

Absztrakt:

A multirezisztens kórokozók jelenléte világszerte egyre nagyobb gondot jelent a kórházakban. A túlzott és indokolatlan, vagy helytelenül megválasztott antibiotikum-kezelések hatására a rezisztens törzsek kiszelektálódnak, és súlyos infekciókat okoznak, ami az immunszuprimált betegekben sokkal kifejezettebb. E probléma megoldására indult 2013-ban a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Belgyógyászati Intézet B épület Hematológiai Osztályán az antibiotikumok diverzifikálása. A monoton gyógyszerválasztás tudatos elkerülésének eredményeként egyes multirezisztens törzsek, így a kiterjedt spektrumú béta-laktamáz termelő Escherichia coli (2012-ben 16, 2016-ban 4 eset) és Klebsiella pneumoniae (2012-ben 27, 2016-ban 3 eset) előfordulása csökkent. Ugyanakkor új gond a vancomycinrezisztens Enterococcus spp. megjelenése (2012-ben 1, 2016-ban 6 pozitív tenyésztés), aminek hátterében valószínűleg a Clostridium difficile-infekció miatt kezelt esetek számának növekedése áll (2011-ben 2, 2015-ben 11 eset). A helytelen antibiotikum-felhasználás növeli az ápolási költségeket és rontja a fertőzések kimenetelét, ezért nagyon fontos az antibiotikumok tudatos és ésszerű alkalmazása mind egyéni, mind osztályos szinten. Ahhoz, hogy a multirezisztens kórokozók által okozott fertőzésekkel fel tudjuk venni a harcot, nem csak új antibiotikumokra van szükség, hanem új szemléletre is az infekciók kezelésében.

Open access

Absztrakt:

Az adott zenei stílusirányzat és előadásmód iránti beállítódástól is függően a muzsika befolyásolhat mentális aktivitásokat, mint érzelem, hangulat, motiváció, pszichomotoros tempó és kogníció. Kísérletes adatok utalnak arra, hogy a zene szomatikus funkciók élettani paramétereit (vérnyomás, szívritmus, perifériás vérkeringés, légzés) képes megváltoztatni. A medicinális és idegtudományi kutatások erőfeszítéseket tesznek, hogy megfejtsék a zene feldolgozásának és előadásának agyi korrelátumait, amiben a modern képalkotó eljárások lényeges előrelépést hoztak. Úgy tűnik, hogy nincs egy bizonyos zenei központ, hanem a zene alkotóelemeitől (dallam, ritmus) függően erős hálózati összeköttetéssel több agyterület vesz részt ebben. Kitüntetettek a felső halántéki régiók (elsődleges, másodlagos, harmadlagos hallókéreg), illetve a homlok- és fali lebeny, a limbicus rendszer és a cerebellum részei. Az orvostudomány a fenti szempontokon túl elsősorban a zeneterápia terén kapcsolódik a muzsikához. Kontrollált tanulmányok metaelemzései jelzik, hogy a zene alkalmas lehet stresszállapot, szorongás, illetve depresszió csökkentésére különféle betegségcsoportokban (cardiovascularis, onkológiai, mentális) és orvosi vizsgálatokban (sebészeti, urológiai, szívkatéterezési). Stroke-rehabilitáció terén a motoros, kognitív és pszichoszociális funkciók javulását figyelték meg zenei beavatkozások után. A medicinához tartozik a hangulatzavarok és a zenei kreativitás kapcsolata, amelyre eminens zeneszerzők körében számos példa akad, valamint tudós és praktizáló orvosok kiváló aktív zenélése vagy zeneszerzése. Orv Hetil. 2019; 160(11): 403–418.

Open access
Authors: Zsolt Baranyai, Ákos Balázs, Péter Kupcsulik and László Harsányi

Absztrakt:

Bevezetés: A sebészi és az intenzív terápia jelentős fejlődése ellenére a nyelőcső-perforáció napjainkban is súlyos, életet veszélyeztető állapot. A sikeres kezelés függ a különböző klinikai tényezőktől, az egészségügyi felszereltségtől, de leginkább a rendelkezésre álló szaktudástól, tapasztalattól. Betegek és módszerek: Retrospektív módon elemeztük a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján 2005 és 2017 között nem tumoros eredetű nyelőcső-perforáció miatt műtéttel kezelt betegek adatait. Eredmények: A fenti időszak alatt 77 beteget kezeltünk, mindegyikük külső intézetből került átvételre. 15 beteg (19%) sokkos állapotban érkezett. A perforáció 29 (38%) esetben spontán, 32 (41%) alkalommal endoszkópia során, 12 (16%) betegnél idegentest-elakadás miatt, 4 (5%) esetben pedig nyelőcsővarix-vérzés ballon-kompressziós terápiája után alakult ki. A betegek a tünetek kialakulása után átlagosan 2,7 nappal kerültek klinikánkra. 11 (14%) betegnél drainage-t, 6 (8%) alkalommal suturát, 8 (10%) funduplicatiót, illetve 19 (25%) betegnél nyelőcső-kirekesztést alkalmaztunk. Reoperációkkal együtt 33 (43%) betegnél pedig teljes oesophagus exstirpatióra kényszerültünk. 27 (36%) beteget vesztettünk el. Megbeszélés, következtetések: A nyelőcsősérülések sebészi ellátását alapvető két tényező befolyásolja: a műtét előtti észlelési idő hossza és a szeptikus tünetek fennállása. Alapvetően a késedelem miatt kényszerülünk radikális – csonkító – műtétekre. Az időveszteség oka a nem egységes diagnosztikai stratégiában, a valós diagnózis felismerésének késedelmében rejlik.

Open access
Authors: Daniel G. Jovin, Karl G. Katlaps, Ben K. Ellis and Benita Dharmaraj

Cerebral ischemia in the perioperative period is a major risk factor for stroke, encephalopathy, and cognitive decline after cardiothoracic surgery. After coronary artery bypass grafting, both stroke and encephalopathy can result in poor patient outcomes and increased mortality. Neuroprotection aims to lessen the severity and occurrence of further injury mediated by stroke and encephalopathy and to aid the recovery of conditions already present. Several pharmacological and non-pharmacological methods of neuroprotection have been investigated in experimental studies and in animal models, and, although some have shown effectiveness in protection of the central nervous system, for most, clinical research is lacking or did not show the expected results. This review summarizes the value and need for neuroprotection in the context of cardiothoracic surgery and examines the use and effectiveness of several agents and methods with an emphasis on clinical trials and clinically relevant neuroprotectants.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Hematológiai és őssejt-transzplantált betegek véráram-infekcióiról kevés adat áll rendelkezésre. Epidemiológiájuk naprakész ismerete ugyanakkor elengedhetetlen a hatékony terápia megválasztásához. Célkitűzés: Jelen kutatás célja a véráram-infekciók gyakoriságának, a kórokozók megoszlásának és rezisztenciájának elemzése, a 7 és 30 napos halálozás, illetve az ezt befolyásoló rizikófaktorok vizsgálata volt. Módszer: 2016. január és 2017. július között a Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályon ápolt betegek véráram-infekcióira vonatkozó adatok kerültek feldolgozásra. Az adatokat, az intézményi adatbázisokból gyűjtöttük össze és retrospektív módon elemeztük, leíró statisztikai módszerek alkalmazásával. A rezisztenciára vonatkozó adatokat összevetettük az Országos Epidemiológiai Központ 2016-os adataival. Eredmények: Összesen 362 beteg 624 pozitív vérmintájából 216 kontaminációnak bizonyult. A 408 nem kontamináns izolátumhoz kapcsolódó epizódok száma 353 volt. A monomikrobás (N = 320) epizódok hátterében 149 (47%) esetben Gram-pozitív, 166 (52%) esetben Gram-negatív, 5-ben (2%) pedig gomba kórokozó igazolódott. Gram-pozitív speciesek: koaguláz-negatív staphylococcusok (49%), Staphylococcus aureus (16%), Streptococcus species (15%). Gram-negatív speciesek: Escherichia coli (46%), Klebsiella species (19%) és Pseudomonas aeruginosa (17%). A Staphylococcus aureusok 19%-a, a Staphylococcus epidermidis törzsek 73%-a methicillinrezisztens, az enterococcusok 20%-a vancomycinrezisztens, az Acinetobacter baumannii és Pseudomonas aeruginosa törzsek 40% illetve 11%-a multirezisztens, a Gram-negatívok 27%-a fluorokinolonrezisztens, az Enterobacteriales 14%-a kiterjedt spektrumú béta-laktamáz-termelő volt. A 7 és 30 napos halálozás 12% és 21% volt. Halálozás szempontjából szignifikánsan magasabb kockázatot jelentett a fungaemia (p = 0,007) és a myeloma multiplex mint alapbetegség (p = 0,045). Következtetések: Kutatásunkban a Gram-negatív baktériumok enyhe túlsúlyát és az országos átlagnál kedvezőbb rezisztenciát figyeltünk meg. Halálozás szempontjából kiemelt figyelmet érdemelnek a myeloma multiplexes betegek és a gombainfekciók.

Open access
Authors: Gábor Simonyi, Tamás Ferenci, Ervin Finta, Roland Gasparics and Mihály Medvegy

Absztrakt:

Bevezetés: A nonvalvularis pitvarfibrilláció (PF) orális antikoagulánssal (OAK) történő kezelésekor a terápiahűség igen jelentős tényező a stroke prevenciójában. Célkitűzések: A szerzők célja a már OAK-terápiában részesülő PF-ban szenvedő betegeknél a K-vitamin-antagonista (KVA) és a direkt orális antikoagulánsok (DOAK) egyéves perzisztenciájának vizsgálata. Módszer: A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisából a vényforgalmi adatokra támaszkodva pitvarfibrilláció indikációjában, 2015 második félévében valamely orális antikoaguláns (OAK = KVA/DOAK) receptjét kiváltó olyan betegeket választottak ki, akiknek a vizsgálati időszakot megelőzően – a vizsgálati időszakban történt kiváltási dátumhoz képest – 12 hónappal korábban volt (DOAK/KVA összes) vénykiváltásuk. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt, 60 napos ’grace’ periódussal. Eredmények: A bevonási kritériumoknak 196 016 beteg felelt meg. A betegek közül 181 810 szedett KVA-t, míg 14 206 beteg kapott DOAK-ot. A KVA-k egyéves perzisztenciája 52,9%, a DOAK-ot szedőké 66,8% volt. A DOAK-terápián belül a rivaroxaban egyéves perzisztenciája 67,5%, az apixabané 63,6%, a dabigatrané 63,4% volt. A 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 311 nap volt a rivaroxaban, 308 nap az apixaban, 303 nap a dabigatran, míg 284 nap a KVA-k esetén. A gyógyszerelhagyás kockázatának pillanatnyi rátája az apixaban esetén 14%-kal (HR = 1,14 [95% CI 1,05–1,24]), p = 0,0015), a dabigatrannál 15%-kal (HR = 1,15 [95% CI 1,08–1,23], p = 0,003), a KVA-t szedőknél 62%-kal (HR = 1,62 [95% CI 1,56–1,69], p<0,0001) volt magasabb a rivaroxabanhoz képest. Következtetés: A szerzők igazolták, hogy PF-ban a KVA-terápiához képest a DOAK-ok egyéves perzisztenciája szignifikánsan magasabb volt. A DOAK-ok közül a rivaroxaban egyéves perzisztenciája előnyösebbnek bizonyult az apixabanhoz és a dabigatranhoz képest. Orv Hetil. 2019; 160(13): 509–515.

Open access
Authors: Zoltán Mátrai, Zsófia Miltényi, Miklós Udvardy, Gábor Mikala, Péter Batár, Gyula Reményi and Zsolt Nagy