Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 1 - 10 of 14,247 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Restricted access

Bizonyítékokon alapuló gerincsebészet – Egy mítosz alkonya

Evidence-based spine surgery – The twilight of a myth

Orvosi Hetilap
Author:
S. Tamás Illés

A gerincsebészeti ellátás költségei évtizedek óta emelkednek. Emiatt jelentősen megnőtt a hatékonyság és a minőség-ellenőrzés iránti igény. A bizonyítékokon alapuló orvoslás olyan tudományos módszer, amely összefüggéseket keres az orvosi elmélet és a klinikai gyakorlat között az egészségügyi döntések javítása érdekében. Ez az egyetlen tudományos eszköz, amely az orvosi tevékenység minőségének javítására szolgál. Közleményünk a bizonyítékokon alapuló orvoslás hatását vizsgálja a gerincsebészetre. A bizonyítékokon alapuló medicina elsősorban populációalapú randomizált klinikai vizsgálatokon vagy szisztematikus irodalmi áttekintéseken alapuló bizonyítékokat határoz meg. A gerincsebészetben azonban nagy hagyománya van az empirikus, tapasztalaton alapuló kezeléseknek, így az innováció és a terápiás fejlődés nem véletlenszerű klinikai vizsgálatokon alapult. A gerincsebészet szempontjából a bizonyítékokon alapuló orvoslás tekintélyelvű rendszer, amely az egészségügyi finanszírozók dominanciájából fakad, és a gerincsebészet innovációjának eltűnéséhez vezetett. Háttérbe szorította az egyéni orvosi mérlegelést. A rendszer nem képes megújulni és a gerincsebészet fejlődését szolgálni. A betegek szempontjából a gerincsebészeti ellátás uniformizálása sem nem kívánatos, sem nem lehetséges. Orv Hetil. 2024; 165(20): 763–768.

Restricted access

A Cerebelláris Kognitív-Affektív Szindróma Skála magyar nyelvű validációja

The Hungarian validation of the Cerebellar Cognitive-Affective Syndrome Scale

Orvosi Hetilap
Authors:
Viktória Szabó-Műhelyi
,
Judit Bencsik
,
Aletta Hegedűs
,
Csaba Borbély
,
Júlia Baross
,
Réka Majer
,
Rita Varga
,
Pál Tamás Szabó
,
Katalin Anna Béres-Molnár
, and
András Folyovich

Bevezetés: A cerebelláris kognitív-affektív szindróma olyan tünetegyüttest jelent, amely a motoros és végrehajtó funkciók zavarán túl a memória, a váltás-gátlás, a konceptualizálás és az érzelem és viselkedés szabályozásában is megnyilvánulhat. A szindróma felmérésére dedikált magyar nyelvű mérőeszköz eddig nem állt a hazai szakemberek rendelkezésére. Célkitűzés: A kutatás célja volt a Cerebelláris Kognitív-Affektív Szindróma Skála (CCAS-H) magyar mintán történő validációja, diagnosztikus érvényességének felmérése, valamint a teszt közzététele a szakemberek számára. Módszer: Multicentrikus kutatási elrendezésben, hat kórházi osztállyal való együttműködés keretében cerebelláris érintettségű páciensekkel és kontrollszemélyekkel történtek tesztfelvételek 2021. 07. 12. és 2023. 12. 31. között. A statisztikai elemzések során normalitástesztelést, leíró statisztikát, átlagok tesztelését, korrelációszámításokat, valamint ROC-elemzést végeztünk, Cronbach-alfa-értékeket, Cohen-féle kappát határoztunk meg. A normalitás sérülése esetén robusztus próbákat választottunk. Eredmények: 54 cerebelláris és 40 kontrollszeméllyel történt tesztfelvétel, amelyekből különböző alcsoportokat képeztünk. Mintánkban az életkor (r = –0,581***, df = 87, p<0,001) és az iskolázottság (r = 0,360***, df = 87, p<0,001) szignifikáns együttjárást mutatott az összpontszámokkal. A CCAS-H megfelelő belső konzisztenciájú (α = 0,771), teszt-reteszt vizsgálat alapján stabil (r = 0,793***, df =13, p<0,001), és megítélők közti 88,2%-os egyetértést mutatott (𝜅 = 0,779, z = 4,79, p<0,001). A fals pozitív esetek csökkentése érdekében a szindrómát előre jelző vágópontokat megemeltük, így 5 hibapontnál felmerül (szenzitivitás: 100%, specificitás: 43,48%), 6 hibapontnál valószínű (szenzitivitás: 90,91%, specificitás: 62,32%), 7 hibapontnál határozott (szenzitivitás: 81,82%, specificitás: 73,91%) a szindróma előfordulásának valószínűsége (AUC: 0,836). Megbeszélés: Az elemzések a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően készültek. Az eredeti és más validált változatokhoz képest a magyar verzió nagyobb belső konzisztenciát mutatott. A skála stabil és megbízhatóan alkalmazható, emellett ismertetjük a teszt adta újabb kutatási kérdéseket. Következtetés: Az újonnan validált skála alkalmas mérőeszköz a szindróma mérésére. Tanulmányunkkal elérhetővé tettük a CCAS-H-t a magyar szakemberek számára. Orv Hetil. 2024; 165(20): 785–798.

Open access

Jelentős funkcionális eredmények a 65 év feletti páciensek többrészes, elmozdult proximalis humerustöréseinek osteosynthesisét követően

Excellent functional outcomes after operative treatment of multifragmentary, dislocated proximal humeral fractures in patients over 65 years of age

Orvosi Hetilap
Authors:
Máté Burkus
,
Andreas Bruch
,
Eva-Maria Bergmann
,
Kristóf József
,
Munira Karahodzic-Franjic
, and
Marty Zdichavsky

Bevezetés: A proximalis humerustörések előfordulása gyakori, melyben további emelkedő tendencia várható. Az érintettek többsége az idősödő, ezáltal már gyakran gyengült csontszerkezettel rendelkező populációból kerül ki. Az elmozdult, többrészes töréssel rendelkező esetek adekvát kezelése gyakran kihívást jelent, különösen a már osteoporosis által is érintett felkarfej esetén. Műtéti ellátása során a leggyakrabban a szögstabil lemezrendszerekkel történő rögzítés használatos, a komplikációk azonban nem elhanyagolhatók, az elért funkcionális eredmények pedig gyakran szerények. Az intra-, illetve posztoperatív szövődmények csökkentésére, illetve a sérülés utáni funkció lehető legjobb helyreállítására az elmúlt időszakban fokozott figyelem fordult. Célkitűzés és módszerek: A valgizáló helyzetű szögstabil lemezelési módszert intézetünkben 2019 vége óta alkalmazzuk a már gyengült csontszerkezettel rendelkező multifragmentális felkarfejtörések rutinszerű kezelésében. Jelen vizsgálatunk során 46, 65 év feletti páciens (életkor 76,1 ± 7,9 év) 47 három-, illetve négyrész-törésének lemezelése mellett elért rövid távú funkcionális eredményeinket értékeltük retrospektív módon. Eredmények: Vizsgálatunk során az esetek 76%-ában tapasztaltunk jó, 120° feletti abductiós és flexiós értékeket. A Constant–Murley Score összesített eredménye 80,2 ± 12,5-nek mutatkozott. A 17,3 ± 9,4 hónapos utánkövetés során 23 esetben kitűnő, 14-nél jó, 7-nél kielégítő, míg 3-nál gyenge funkcionális eredményeket tapasztaltunk. A funkcionális eredmények szignifikáns kapcsolatot mutattak az életkorral (p = 0,009), illetve az alapbetegségekkel (p = 0,016), azonban a törés jellegétől, a BMI-től vagy a sérült oldaltól függetlennek mutatkoztak. Az összesített komplikációs rátát 6,4%-nak, a revíziós rátát 4,3%-nak találtuk. Neurológiai deficitet, pseudoarthrosist vagy avascularis felkarfejnecrosist nem észleltünk. Következtetés: Tapasztalataink szerint az általunk az időskori proximalis humerustörések esetén alkalmazott valgizáló helyzetű szögstabil lemezes osteosynthesis – az optimalizált fej-, illetve lemezhelyzet miatt – az esetek többségénél kiemelkedően jó funkcionális eredményeket biztosít, illetve jelentősen csökkenti a posztoperatív komplikációk előfordulását. A módszer kifejezetten jól alkalmazható elmozdult három-, vagy négyrész-törések esetén, gyengült, osteoporoticus csontszerkezet mellett is. Orv Hetil. 2024; 165(20): 775–784.

Restricted access

Külföldre vihető gyógyszerek – adatbázis az utazás előtti tanácsadást végző szakemberek számára

Cross-border medicines – database for professionals who provide pre-travel advice

Orvosi Hetilap
Authors:
Annamária Shmorgun
,
Ágnes Mészáros
, and
Péter Felkai

A tömegturizmus nemzetközivé válásával és a megfizethető utaztatási technikák kialakulásával több, nagy kockázatú utazó réteg alakult ki: ezek közül a legsérülékenyebbek a multimorbid (általában idősebb) emberek és a krónikus betegségben szenvedő utazók. Nekik rendszeres napi gyógyszerszedésre van szükségük. A külföldre vihető gyógyszerek mennyisége és hatóanyag-tartalmuk azonban szigorúan szabályozott, emiatt az utazás előtti tanácsot adó orvosoknak, gyógyszerészeknek ezen a téren naprakész tájékozottsággal kell rendelkezniük. A megfelelő adatbázishoz való hozzáférés lehetősége, annak használata azonban nem ismert széleskörűen. Európában a schengeni határokon belül a gyógyszerek kivitele és behozatala egységes szabályozás alá esik, de a szabályozás ezen országokon kívül változó. Szükséges egy olyan adatbázis összeállítása, amely segítséget nyújt a rendszeresen gyógyszert szedő utazók felkészítését végző orvosoknak, egyrészt a jogszabályoknak megfelelő gyógyszermennyiség felírásában, másrészt pedig a külföldre, a nemzetközi határokon átvihető és át nem vihető gyógyszerekről való tájékozódásban. A szerzők a hozzáférhető nemzetközi és országos adatbázisok felmérésével, a meglévő szabályozás áttekintésével a hatóságok által összeállított adatbázison kívül – azt kiegészítve – új adatbázist dolgoztak ki. A létrehozott adatbázis 15, a magyar utazók által leggyakrabban választott úti cél adatait és szabályozásait dolgozza fel. A krónikus betegségben szenvedő utazók gyógyszerkészletének összeállításakor a létrehozott adatbázis információi elsőrendű fontosságúak, mert a nem engedélyezett szerek külföldre való vitele a megfelelő adminisztratív feltételek hiánya esetén a gyógyszer bevitelének megakadályozásán kívül komoly büntetőjogi következményekkel is járhat. Ezért az utazási tanácsokat adó orvosoknak ismerniük kell a szabályozásokat, mert az utazás előtti megfelelő tanácsadásnak szerves részét képezi a megfelelő mennyiségű gyógyszerek felírása és a gyógyszerelések úti célnak megfelelő módosítása. Orv Hetil. 2024; 165(20): 769–774.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Damian van der Neut
,
Margot Peeters
,
Meyran Boniel-Nissim
,
Helena Jeriček Klanšček
,
Leila Oja
, and
Regina van den Eijnden
Open access
Physiology International
Authors:
Antonia Kellnar
,
Stefan Brunner
,
Anna Strüven
,
Georges Weis
,
Korbinian Lackermair
, and
Magda Haum

Abstract

The global temperature rise will have extensive consequences on our organ systems, but hypohydration caused by reduced water intake or increased water loss through sweating plays the most relevant role. Many studies have already demonstrated the association between hypohydration and impaired exercise performance, but data related to the cardiac burden of hypohydration are scarce. This study is a sub-investigation of our large, prospective, self-controlled trial on the effects of hypohydration on cardiopulmonary exercise capacity with previously published results. In the current sub-study, we analyzed the impact of hypohydration on cardiac burden in this cohort of fifty healthy, recreational athletes during cardiopulmonary exercise test.

Therefore, each participant underwent cardiopulmonary exercise test with a standardized ramp protocol twice, once in hypohydrated state and once in euhydrated state as control, and the cardiac markers Troponin T, NT-pro-BNP and Chromogranin A were measured before and after the exercise test at each state. Mean age was 29.7 years and 34% of probands were female. Hypohydration led to a reduced body water, a significant decrease in oxygen uptake and lower levels of power output. Yet, Troponin T, NT-proBNP, Chromogranin A and lactate levels did not significantly differ between the two conditions.

In this study cohort, decreased exercise capacity during hypohydration was more likely due to impaired cardiac output with diminished plasma volume rather than measurable cardiac stress from fluid deprivation. However, whether these data are generalizable to a diseased cohort is left unanswered and should be addressed in future randomized controlled trials.

Restricted access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Catherine Tulloch
,
Nerilee Hing
,
Matthew Browne
,
Alex M. T. Russell
,
Matthew Rockloff
, and
Vijay Rawat

Abstract

Aims

Understanding how gambling harm is distributed is essential to inform effective harm reduction measures. This first national Australian study of gambling harm-to-self examined the extent, distribution, risk factors, and health related quality of life (HRQoL) impacts of this harm.

Methods

A Random Digit Dialling sample of 15,000 Australian adults was weighted to key population variables. Key measures included the Gambling Harms Scale-10 (GHS-10), PGSI, SF-6D, gambling behaviours, and demographics. Analyses included ordinal logistic regression.

Results

Amongst gamblers, 14.7% reported harm on the GHS-10, including 1.9% reporting high-level harm. While high-level harm occurred mainly in the problem gambling group (77.3%), other PGSI groups accounted for most of the more prevalent low (98.5%) and moderate (87.2%) harms reported. Proximal predictors of greater harm were use of online gambling and more frequent gambling on electronic gaming machines (EGMs), race betting sports betting, poker, skin gambling, scratchies, and loot box purchasing. Distal predictors were being younger, male, single, Aboriginal or Torres Strait Islander, and speaking a non-English language at home. At the population level, the greatest aggregate HRQoL impacts were amongst lower-risk gamblers, confirming the results of other studies regarding the ‘prevention paradox’.

Conclusions

The distribution of harm across gambler risk groups indicates the need for preventive measures, not just interventions for problem gambling. Reducing harm requires modifying product features that amplify their risk, especially for EGMs, race betting and sports betting that are both inherently risky and widely used. Gambling harm exacerbates health disparities for disadvantaged and vulnerable groups, requiring targeted resources and support.

Open access

Appendectomia gyermekkorban: laparoszkópia vagy nyitott műtét?

Appendectomy in children: laparoscopic or open approach?

Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Fadgyas
,
Gábor István Garai
,
Dorottya Őri
,
Georgina Monostori
, and
Péter Vajda

Bevezetés: A felnőtt-, illetve a gyermekkori appendicitis kezelése kapcsán számos irodalmi adat áll rendelkezésre mind a nyitott, mind a laparoszkópos appendectomia előnyeiről és hátrányairól. Célkitűzés: Egy országos centrumban kívántuk vizsgálni a gyermekkorban végzett laparoszkópos és nyitott appendectomiák eredményeit. Módszer: Retrospektív, megfigyelésen alapuló kohorszvizsgálatot végeztünk a 2011 és 2020 között nyitott vagy laparoszkópos appendectomián átesett 0–18 éves gyermekek körében. A társbetegséggel bíró betegeket kizártuk a vizsgálatból. A betegeket nyitott (idesoroltuk a konvertált műtéteket is) és laparoszkópos appendectomia szerint csoportosítottuk, illetve a szövettani eredményeik alapján „nem komplikált” (negatív, simplex, catarrhalis, phlegmonosus, gangraenás) és „komplikált” (perforált) appendicitis-alcsoportokat állítottunk fel. A posztoperatív szövődményeket (sebgyógyulási zavar, ileus, intraabdominalis abscessus) és a kórházi ápolási időt vizsgáltuk. A statisztikai analízisekhez Fisher -féle egzakt, khi2- (chi2 test for trend) és Mann–Whitney-féle U-tesztet használtunk. Eredmények: A vizsgálatba 1444 beteget vontunk be (nyitott: 842, laparoszkópos: 602), a mediánéletkor 10,93 (SD 3,49) év volt. Szövődményeket számottevően inkább nyitott műtétek után (83/842, 9,86%), kevésbé a laparoszkópos megoldás után (45/602, 7,48%) észleltünk (p = 0,1163). A kórházi tartózkodás mediánértéke nyitott műtétek után 3 (2,4) nap, laparoszkópia esetén 4 (3,5) nap volt (p<0,0001). A nem komplikált eseteknél a medián ápolási idő laparoszkópia után rövidebb: 3 (2,3) nap, míg nyitott műtétet követően hosszabb: 3 (3,5) nap volt (p<0,0001). Komplikált esetek mellett a kórházi tartózkodás mediánideje laparoszkópia után 8 (6, 10), nyitott műtét után 8 (7, 10) napnak adódott (p = 0,0202). Megbeszélés: A laparoszkópia eleinte a nőgyógyászatban, majd a sebészetben és csak ezek után a gyermeksebészetben is a napi rutin része lett. Következtetés: Mind a nyitott, mind a laparoszkópos appendectomia biztonságos beavatkozás gyermekkorban. A két módszer között nem észleltünk különbséget a szövődmények tekintetében, de laparoszkópos beavatkozás után szignifikánsan rövidebbnek találtuk a kórházi ápolási időt. A gyermekkori nem komplikált (korai stádiumban felismert) appendicitisek műtéti kezelésében a rövidebb kórházi tartózkodás miatt a laparoszkópos appendectomia a választandó módszer. Orv Hetil. 2024; 165(19): 742–746.

Open access

Búcsú prof. dr. Cholnoky Pétertől (1932–2024)

Farewell to Professor Péter Cholnoky (1932–2024)

Orvosi Hetilap
Author:
Kálmán Széll
Restricted access