Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 1 - 10 of 14,109 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Abstract

The aim of this study is to show the relationship between the change in the strengthening of synaptic plasticity and tau phosphorylation and tau-kinases and phosphatase. The averages of the field excitatory-postsynaptic potential (fEPSP) and population spike (PS) in the last 5 min were used as a measure of LTP, LTD and MP. Total and phosphorylated levels of tau, kinases and phosphatases were evaluated by western blot and mRNA levels were evaluated by RT-qPCR. The stimulation of synapses by HFS and LFS+HFS increased the phosphorylation of total-tau and phospho-tau at the Thr181, Ser202/Thr205, Ser396 and Ser416 residues, and these were accompanied by increased enzymatic activity of Akt, ERK1/2. The increased phosphorylation of tau may mediate maintenance of LTP. If the increase in phosphorylation of tau cannot be prevented, together with inhibition of the subsequent LTP, this may indicate that the physiological role of hyperphosphorylated tau in synaptic plasticity may extend to pathological processes.

Restricted access

Az anatómia, szövet- és fejlődéstan oktatásának jelene és jövője az orvosképzésben

Presence and future of the teaching of anatomy, histology and embryology in the medical curriculum

Orvosi Hetilap
Author:
Alán Alpár

Hazai orvosképző helyeinken az emberi test szerkezetét az anatómia, szövet- és fejlődéstan egységében tanítjuk. Ez a dolgozat áttekinti és gondolatokat fogalmaz meg tárgyunk jelenével és jövőjével kapcsolatban. Az orvosképzés sarokkövét jelentő anatómiaoktatásnak úgy kell választ adnia a rohamléptékben fejlődő orvostudomány kérdéseire és igényeire, hogy mindeközben egy megváltozott társadalmi és gazdasági környezethez igazodó orvosképzést kell szolgálnia. Oktatógárdánknak olyan hallgatókkal kell közösen fáradoznia a tudás átadásán, akik egy digitális, sokszor virtuális világban nőttek fel, de nagyon is valóságos, gyakorlati képzés során kell orvossá válniuk. A tudás átadásának új módszertanával kell kiegészítenünk a valóságot megmutató jógyakorlatot, melyben a makroszkópos anatómiai tudást a boncasztalnál, a mikroszkópos anatómiai tudást a mikroszkóp mellett értetjük meg, s ebben a fejlődéstani ismeretek nélkülözhetetlen és folyamatos kiinduló- és támpontot adnak. A korlátozott számú előadások a tényközlés helyett a megértetést, a gyakorlatok a megtapasztalást kell hogy szolgálják, míg a vizsgák egy tanár-diák komplementer képességei mentén átadott tudásanyag objektív, igényes tükrét kell hogy nyújtsák. Új és leendő anatómus munkatársaink számára a tudományos munka és a kiérdemelt függetlenség jövőjét kell láttatnunk és biztosítanunk, melyben a rezidens- és szakorvosképzés, valamint a makroszkópos anatómiai témájú tudományos témák, munkatervek felé való gondolkodás nyit új utakat. Ápoljuk és gyakoroljuk, ami magyar és nemzetközi képzésünk visszajelzései alapján kiváló és igényelt, de keresnünk kell tárgyunk további helyét és lehetőségét mind a graduális, mind a posztgraduális képzésben és a tudományban. Orv Hetil. 2024; 165(9): 323–331.

Open access

A COVID–19-fertőzéssel és -immunizációval szerzett tapasztalatok felnőtt cystás fibrosisos betegcsoportban

Experience with COVID–19 infection and immunization in a group of adult patients with cystic fibrosis

Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Örlős
,
Zsuzsanna Miklós
, and
Ildikó Horváth

Bevezetés: Habár a nem transzplantált, cystás fibrosisban szenvedő betegek többségében enyhe lefolyást mutat a COVID–19-fertőzés, a betegek kis hányadában súlyos lefolyású kórforma alakul ki. Célkitűzés: A célok között szerepelt azoknak a rizikófaktoroknak az azonosítása, amelyek megnövelik a koronavírussal fertőzött cystás fibrosisos betegek hospitalizációs igényét, emellett a betegek átoltottságát és a fertőzésben alkalmazott kezeléseket is vizsgálni kívántuk. Módszer: Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet Cystás Fibrosis Részlegén gondozott 145 beteg adatait elemeztük retrospektív módon a pandémia kitörése és 2022. december 31. között. Eredmények: A vizsgált időszakban a betegek 85,5%-a részesült SARS-CoV-2-alapimmunizációban, a beadott védőoltások 70,9%-a mRNS-alapú volt. A betegek 49,65%-a vészelte át a fertőzést, a fertőzöttek 13,9%-a kórházi ellátást igényelt. A súlyos lefolyású COVID–19 legfontosabb prediktora az erőltetett kilégzési másodpercvolumen (FEV1) 35%-os vagy annál alacsonyabb értéke (OR: 6,25, p = 0,01). Megbeszélés: Vizsgálati eredményeink azt mutatják, hogy súlyos, kórházi ellátást igénylő COVID–19-fertőzés gyakrabban alakul ki az eleve kisebb FEV1-értékkel rendelkező cystás fibrosisos betegek körében. Felmérésünk alapján a felnőtt cystás fibrosisos betegek oltási fegyelme jelentősen meghaladja az országos átlagot, többségük már emlékeztető oltásban is részesült. Következtetés: A prediktorok ismerete segíthet meghatározni azokat a cystás fibrosisos betegeket, akiknél fokozott figyelem és gyors terápiás döntéshozatal szükséges COVID–19-infekció akvirálása esetén. Orv Hetil. 2024; 165(9): 332–337.

Open access

A krónikus obstruktív tüdőbetegség miatt fenntartó inhalációs kezelésben részesült betegek epidemiológiai és terápiás jellemzői 2011 és 2019 között Magyarországon

Epidemiological and treatment characteristics of patients with chronic obstructive pulmonary disease on maintenance inhaled therapy between 2011 and 2019 in Hungary

Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztina Vincze
,
Margit Bíró
,
Márta Kamocsai
,
Péter †Andriska
,
Balázs Sánta
, and
Zsófia Lázár

Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) morbiditása és mortalitása a világon és hazánkban is emelkedik. A betegség kezelésének alapja a fenntartó inhalációs terápia és a betegek ezzel szembeni jó adherenciája, de hazánkban a kezelt betegek tekintetében kevés adattal rendelkezünk. Célkitűzés: A COPD miatt 2011 és 2019 között kezelt betegek főbb epidemiológiai és terápiás jellemzőinek meghatározása és ezek összehasonlítása. Módszerek: A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisának használatával vizsgáltuk a 2011 és 2019 között fenntartó inhalációs kezelés alatt álló COPD-s betegek adatait (>40 év, az adott évben vagy az azt megelőző bármelyik évben J44-es BNO-kódra felírt fenntartó inhalációs gyógyszert váltott ki minimum 1 alkalommal, melyet kevesebb mint 1 éven belül követett még két további kiváltás). A betegek adatai a bekerülés évétől kezdve minden évben elemzésre kerültek. A betegek korát, nemét, inhalációs kezelési sémáit, a fenntartó inhalációs kezeléssel szembeni adherenciát (gyógyszerkiváltás alapján) és a retard oralis teofillinkészítmények kiváltását hasonlítottuk össze évenként (khi2-próba). Eredmények: Összesen 227 251 beteg adatait elemeztük (2011–2019: 81 308–160 241 fő/év). 2011-ben a 70 év feletti és férfi betegek, míg 2019-ben a 60–69 éves és női betegek voltak többségben. Az egykomponensű, hosszú hatású hörgőtágítót és az inhalációs kortikoszteroidot kiváltó betegek aránya a megfigyelési időszakban csökkent, míg a kettős bronchodilatatorok kiváltása megjelent és fokozatosan emelkedett. A betegek csak valamivel több mint felének esetében (2019: 51,6%) volt jó a fenntartó inhalációs kezeléssel szembeni adherencia (>180 nap/év). Az oralis teofillinkészítményt kiváltók száma nem csökkent (2019-ben a kiváltók aránya: 32%). Megbeszélés: 2011 és 2019 között a fenntartó inhalációs kezelés alatt álló COPD-s betegek száma elmarad a regisztrált betegek számától. A fenntartó inhalációs terápiával szembeni adherencia a betegek jelentős részében nem megfelelő. Az oralis teofillinkészítményeket kiváltók aránya magas. Következtetés: A COPD-s betegek fenntartó inhalációs kezelésével szembeni adherencia javítása szükséges, hogy hazánkban a betegség prognózisa kedvezőbb legyen. Orv Hetil. 2024; 165(9): 338–345.

Open access

Markhot Ferenc 260 évvel ezelőtt latinul írt műve megjelent magyar nyelven

Ferenc Markhot’s work written in Latin 260 years ago is published in Hungarian

Orvosi Hetilap
Author:
Béla Gömör
Restricted access

Nyaki tumort utánzó elváltozás egy 13 éves fiúban: post-COVID-bartonellosis

Tumor-like lesion in a 13-year-old boy: post-COVID bartonellosis

Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Iszlai
,
Prince Ottor
,
Erika Tóth
,
Anikó Korcsmáros
, and
Tamás Karosi

Egy 13 éves fiú lázzal, köhögéssel, szaglásvesztéssel és kb. 2 × 3 cm átmérőjű, jobb oldali nyaki elváltozással jelentkezett hozzátartozójának kíséretében kórházunk gyermekgyógyászati szakambulanciáján. A vizsgálat előtt 24 nappal a dokumentált nasopharyngealis COVID–19-gyorstesztje pozitivitást mutatott. Mivel az ultrahangvizsgálaton beolvadási jeleket nem tapasztaltak, orális antibiotikumterápiát (klaritromicin, 2 × 500 mg) javasoltak 7 napig, szerológiai vizsgálatokra vért vettek. A beteg 2 nap elteltével újból jelentkezett az elváltozás progresszív növekedése miatt. Osztályunkon vékonytű-biopszia, valamint nyaki és mellkasi CT-vizsgálatok történtek. A citológiai vizsgálat C3-diagnózissal zárult anélkül, hogy egyértelműen kizárta volna az aspirált sejtek rosszindulatú jellemzőit. A nyaki és mellkasi CT kb. 60 × 46 × 40 mm-es, supraclavicularisan elhelyezkedő inhomogén nyaki daganatot írt le, az intrathoracalis régió inváziója nélkül, tályogképződés lehetséges jeleivel, azonos oldali vena jugularis kompresszióval. Idővel a Bartonella henselae szerológiai vizsgálat pozitivitást mutatott. A nyaki képlet műtéti eltávolítása mellett döntöttünk. Szövettani vizsgálattal nekrotizáló és nem nekrotizáló granulomák voltak kimutathatók atípusos sejtek jelenléte nélkül. Ezek és a szerológiai eredmény alapján a bartonellosis diagnózisát állítottuk fel. Bár a SARS-CoV-2-fertőzés hatásáról a bartonellosis klinikai lefolyására az irodalomban nem találtunk adatot, esetünk kapcsán elképzelhetőnek tartjuk, hogy a COVID–19 által legyengített szervezetben a bakteriális fertőzés az egyébként ártalmatlan betegség helyett a bartonellosis súlyosabb klinikai képét okozta, melynek megoldását a gyógyszeres kezelésre nehezen reagáló nyaki elváltozás teljes eltávolítása jelentette. Orv Hetil. 2024; 165(9): 351–355.

Full access

Ultrahangvezérelt dekompresszió kéztőalagút-szindróma kezelésére

Ultrasound-guided decompression in the treatment of carpal tunnel syndrome

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Czigléczki
and
György Berényi

Bevezetés: A kéztőalagút-szindróma hazánkban is gyakran előforduló megbetegedés, akár minden 10. embert érintheti. Korai tüneteinek felismerése elengedhetetlen az időben történő diagnózishoz és a beavatkozáshoz. Súlyos vagy konzervatív kezelésekre nem reagáló esetekben sebészeti beavatkozás válhat szükségessé. Célkitűzés: A jelen közlemény célja egy hazánkban újonnan meghonosított, ultrahangvezérelt dekompressziós műtét bemutatása és eredményeinek taglalása. Módszer: A műtét egynapos sebészeti ellátás keretében történik, lokális érzéstelenítésben. Ultrahang segítségével azonosítjuk a medianus ideg lefutását, a fontosabb érképleteket, biztonsági határokat. 2 mm-es bőrmetszésen keresztül folyamatos ultrahangkontroll alatt vezetjük be a műtéti eszközöket. A sarlós szikével alulról metsszük át a ligamentum carpi transversumot, így dekomprimálva a medianus ideget. A teljes dekompressziót igazoljuk ultrahanggal és segédeszközökkel is. A sebet a legtöbb esetben ragasztjuk. Eredmények: A módszert 44 beteg esetében végeztük 2022. október és 2023. november között. A műtétet megelőzően minden esetben ultrahangvizsgálat is történt a szekunder okok és a kontraindikáló tényezők (például egyedi éranatómia) kizárására. Műtéti indikációnak az elektrofiziológiailag igazolt, közepes vagy súlyos fokú idegi károsodást, továbbá a betegek által jelzett, az életminőséget jelentősen rontó, tűrhetetlen panaszokat tekintettük. Intraoperatív vagy major komplikációt egyetlen esetben sem tapasztaltunk. 2 esetben jelentkezett kisebb komplikáció (bőrpír, hosszabb gyógyulás a kéz túl korai erőltetése miatt). A betegek már a műtétet követő 2. naptól a tünetek jelentős csökkenését tapasztalták, és az operált kezüket a mindennapokban használhatták. A zsibbadásos panaszok megszűnése átlagosan 2,5 hét alatt következett be. Következtetés: Az ultrahangvezérelt dekompresszió kiváló és biztonságos lehetőséget nyújt a kéztőalagút-szindróma minimálisan invazív kezelésére. A technika fő előnyei közül kiemelhető az apró vágásból származó kisebb fokú hegesedés, valamint a rövid ideig tartó rehabilitáció és munkába való gyors visszatérés lehetősége. Orv Hetil. 2024; 165(9): 346–350.

Restricted access
Journal of Psychedelic Studies
Authors:
Nicholas Spiers
,
Beatriz Caiuby Labate
,
Anna O. Ermakova
,
Patrick Farrell
,
Osiris Sinuhé González Romero
,
Ibrahim Gabriell
, and
Nidia Olvera
Open access
Physiology International
Authors:
Lucia-Maria Ciovicescu
,
Simona Valeria Clichici
,
Ramona-Ariana Simedrea
,
Felix Ciovicescu
,
Simona Corina Lupan
,
Lavinia Ioana Sabău
,
Alina Mihaela Toader
, and
Teodora Mocan

Abstract

Liver cirrhosis is the consequence of chronicisation and of the evolution of untreated liver diseases. The complexity of the disease and the complications it can cause have been and are still intensively researched, aiming to discover new therapies or improve existing ones for the effective management of liver cirrhosis. Currently, the treatment used is directed against the cause that caused the disease, if it is known; in advanced cases, liver transplantation is the only valid therapeutic option. Hepatoprotectors that are currently on the market are numerous, having as common properties the antioxidant, anti-inflammatory, stabilizing properties of the hepatocytic membrane; A few examples: the ethanolic extract of Curcuma longa, the extract from the plant called Sophora flavescens, the extract of Glycyrrhiza glabra, silymarin (extracted from Sylibum marianum), the extract of Ganoderma lucidum, etc. Liver cirrhosis is accompanied by generalized hypovitaminosis, so supplementing the diet with hydro- and liposoluble vitamins is mandatory. Protein-caloric malnutrition can be prevented by a hyperprotein diet, especially beneficial being the supplementation with branched-chain amino acids, which are also applicable in the prophylaxis and treatment of hepatic encephalopathy. Nanoparticles are a state-of-the-art therapeutic option, proving increased bioavailability, for example polydopamine nanoparticles loaded with l-arginine have been tested as therapy in liver cirrhosis. Among the innovative treatment directions in liver cirrhosis are hybrid products (e.g. hybrid polymer nanoparticles loaded with caffeic acid), cell cultures and artificial or bioartificial liver support.

Restricted access