Browse

You are looking at 1 - 10 of 10,231 items

Authors: M. Michalis, K.J. Finn, R. Podstawski, S. Gabnai, Á. Koller, A. Cziráki, M. Szántó, Z. Alföldi and F. Ihász

Abstract

Within recent years the popularity of sportive activities amongst older people, particularly competitive activities within certain age groups has increased. The purpose of this study was to assess the differences in the cardiorespiratory output at anaerobic threshold and at maximal power, output during an incremental exercise, among senior and young athletes. Ten elderly male subjects [mean (SD) age: 68.45 ± 9.32 years] and eight young male subjects [mean (SD) age: 25.87 ± 5.87 years] performed an incremental exercise test on a treadmill ergometer. No significant differences in body size were evident; however, the differences between the groups for peak power (451.62 ± 49 vs. 172.4 ± 32.2 W), aerobic capacity (57.97 ± 7.5 vs. 40.36 ± 8.6 mL kg−1 min−1), maximal heart rate (190.87 ± 9.2 vs. 158.5 ± 9.1 beats min−1), peak blood lactate (11 ± 1.7 vs. 7.3 ± 1.4 mmol L−1), and % VO2max at ventilatory thresholds (93.18 ± 4.3 vs. 79.29 ± 9.9%) were significantly lower in the senior athletes. The power output at anaerobic threshold was also higher (392 ± 48 vs. 151 ± 23 W) in the young athletes, explaining the significant difference in terms of performance between these groups. We have observed an evident deterioration in some of the cardiovascular parameters; however, the submaximal exercise economy seems to be preserved with aging. Exercise economy (i.e. metabolic cost of sustained submaximal exercise) was not different considerably with age in endurance-trained adults.

Open access

Abstract

Objective

Prior research has evaluated the effects of acute exercise on episodic memory function. These studies have, on occasion, demonstrated that acute exercise may enhance both short- and long-term memory. It is uncertain as to whether the acute exercise improvements in long-term memory are a result of acute exercise attenuating declines in long-term memory, or rather, are driven by the enhancement effects of acute exercise on short-term memory. The present empirical study evaluates whether the decline from short- to long-term is influenced by acute exercise. This relationship is plausible as exercise has been shown to activate neurophysiological pathways (e.g., RAC1) that are involved in the mechanisms of forgetting.

Methods

To evaluate the effects of acute exercise on forgetting, we used data from 12 of our laboratory's prior experiments (N = 538). Across these 12 experiments, acute exercise ranged from 10 to 15 mins in duration (moderate-to-vigorous intensity). Episodic memory was assessed from word-list or paragraph-based assessments. Short-term memory was assessed immediately after encoding, with long-term memory assessed approximately 20-min later. Forgetting was calculated as the difference in short- and long-term memory performance.

Results

Acute exercise (vs. seated control) was not associated with an attenuated forgetting effect (d = 0.10; 95% CI: −0.04, 0.25, P = 0.17). We observed no evidence of a significant moderation effect (Q = 6.16, df = 17, P = 0.17, I 2 = 0.00) for any of the evaluated parameters, including study design, exercise intensity and delay period.

Conclusion

Across our 12 experimental studies, acute exercise was not associated with an attenuated forgetting effect. We discuss these implications for future research that evaluates the effects of acute exercise on long-term memory function.

Restricted access
Authors: M. Nakamura, N. Satoh, H. Tsukada, T. Mizuno, W. Fujii, A. Suzuki, S. Horita, M. Nangaku and M. Suzuki

Abstract

Purpose

Acid-base transport in renal proximal tubules (PTs) is mainly sodium-dependent and conducted in coordination by the apical Na+/H+ exchanger (NHE3), vacuolar H+-adenosine triphosphatase (V-ATPase), and the basolateral Na+/HCO3 - cotransporter. V-ATPase on PTs is well-known to play an important role in proton excretion. Recently we reported a stimulatory effect of insulin on these transporters. However, it is unclear whether insulin is involved in acid-base balance in PTs. Thus, we assessed the role of insulin in acid-base balance in PTs.

Methods

V-ATPase activity was evaluated using freshly isolated PTs obtained from mice, and specific inhibitors were then used to assess the signaling pathways involved in the observed effects.

Results

V-ATPase activity in PTs was markedly enhanced by insulin, and its activation was completely inhibited by bafilomycin (a V-ATPase-specific inhibitor), Akt inhibitor VIII, and PP242 (an mTORC1/2 inhibitor), but not by rapamycin (an mTORC1 inhibitor). V-ATPase activity was stimulated by 1 nm insulin by approximately 20% above baseline, which was completely suppressed by Akt1/2 inhibitor VIII. PP242 completely suppressed the insulin-mediated V-ATPase stimulation in mouse PTs, whereas rapamycin failed to influence the effect of insulin. Insulin-induced Akt phosphorylation in the mouse renal cortex was completely suppressed by Akt1/2 inhibitor VIII and PP242, but not by rapamycin.

Conclusion

Our results indicate that stimulation of V-ATPase activity by insulin in PTs is mediated via the Akt2/mTORC2 pathway. These results reveal the mechanism underlying the complex signaling in PT acid-base balance, providing treatment targets for renal disease.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Kórházi betegek körében a betegség okozta változások miatt a társas kapcsolatok átrendeződhetnek, erősödhetnek, de akár gyengülhetnek is. Ezen változások mérése, a szubjektíve megélt társas támogatás mértékének, elérhetőségének vagy akár az észlelt izolációnak a kimutatása fontos feladat, ugyanis ezen dimenziók összefüggnek a gyógyulási mutatókkal. Célkitűzés: A kutatás célja annak bemutatása, hogy az általunk fejlesztett PRISM-D rajzteszt hogyan alkalmazható az észlelt társas támogatás mérésére. További célkitűzés a teszten mért társas támogatás mutatóinak és a depresszió-, valamint a szorongásszint közötti kapcsolatnak a vizsgálata súlyos betegek esetében. Módszer: 194 súlyos, kórházi kezelés alatt álló beteg (daganatos, műtéti beavatkozást igénylő gyomor-bél rendszeri betegségben és krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek) esetében a PRISM-D rajzteszt, a STAI- és BDI-tesztek felvétele kórházi osztályokon. Eredmények: A vizsgálati személyek többsége megjelenítette a rajzteszten a társas támogatást (95,7%), jelentős hányaduk több körrel (64,0%) és nagyobbnak, mint a betegséget szimbolizáló kör (71,2%). Azok a személyek, akik nem jelenítettek meg egyetlen társas támogató személyt sem, szignifikánsan magasabb szorongásszintet éltek meg (STAI-S: p = 0,040, df = 181; STAI-T: p = 0,005, df = 153). A térbeli elhelyezkedést tekintve azok a betegek, akik az Ént és a betegséget szimbolizáló kör közé helyezték el a társas támogatást, alacsonyabb szintű szorongást és depresszív tüneteket éltek meg, mint akik a betegséget rajzolták közelebb, a társas támogatást távolabb (STAI-S: p = 0,016, df = 91; BDI: p = 0,027, df = 142). Következtetés: Eredményeink szerint a PRISM-D rajzteszt alkalmas az észlelt társas támogatás vizsgálatára, az Énhez és a betegséghez viszonyított szubjektív jelentőségének és észlelt közelségének mérésére, továbbá az észlelt szociális izoláció detektálására. Gyors, egyszerű mérőeszközként nagymértékben segítheti kórházi osztályokon a szűrést és a terápiás munkát. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1688–1696.

Open access

Absztrakt:

Az innováció és a találmány szabadalmaztatása manapság majdnem olyan fontos, mint egy eredeti kísérleti eredményt vagy klinikai megfigyelést jó folyóiratban közölni. Ez főleg olyan országokban fontos, mint Magyarország, amelynek „innovációs indexe” messze az EU-átlag alatt van. Ezért kutatóintézetek, oktató kórházak és kutatók is felelősek, mert még nem általános szokás egy új gyógyszerhatást vagy alkalmazható alapkutatási eredményt szabadalmaztatni a kongresszusi előadás vagy szaklapi közlés előtt. Ezt az innovációs folyamatot kutatólaboratóriumunk öt példájával illusztrálom, amelyek közül négyet sikerült szabadalmaztatni. A dopaminagonisták (például bromokriptin, L-deprenil) gyomor- és nyombélfekély-ellenes hatása bármennyire meglepő és újszerű volt is, a gyógyszereket gyártó vállalatok nem szabadalmaztatták, mert ezeket a molekulákat más klinikai alkalmazásra hozták eredetileg forgalomba. A pirazolszármazékok hosszan tartó (például 12–24 órás) gasztroprotektív hatása, valamint a vérlemezke-eredetű növekedési faktor és más, angiogenikus növekedési faktorok és az új angiogenikus szteroidok fekélygyógyulást serkentő hatása könnyen szabadalmaztatható volt, mint a szomatosztatinnak a szeptikus shock ellen védő hatása állatmodellekben, de ez még klinikai megerősítésre vár. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1658–1667.

Restricted access
Authors: Ádám Kocsis, Noémi Mezőlaki, Dorottya Porkoláb, Gábor Mohos, Erika Kis, János Varga, Eszter Baltás, Henriette Ócsai, Irma Korom, Erika Varga, István Balázs Németh, Lajos Kemény and Judit Oláh

Absztrakt:

Bevezetés: Az őrszemnyirokcsomó-biopszia (SNB) jelentősége az előrehaladott – 4 mm-nél vastagabb – melanomák kezelésében eddig vitatott volt a szakirodalomban. Manapság azonban az adjuváns terápiák alkalmazásának előfeltétele a regionális nyirokcsomók érintettségének szövettani igazolása. Ugyanakkor az SNB szükségességének kritériumai Magyarországon sem egységesek, van, ahol jelenleg a vastag melanomák esetén nem végzik el ezt a beavatkozást. Célkitűzés: Klinikánkon az elmúlt években konzekvensen elvégeztük az őrszemnyirokcsomók vizsgálatát 4 mm-nél vastagabb melanomák esetén is, így érdemesnek tartottuk értékelni, hogy ebben a betegcsoportban milyen arányban fordul elő a tájéki nyirokcsomók klinikailag nem, szövettanilag viszont detektálható áttéte. Módszer: A klinikánkon 2007 és 2011 között melanomával diagnosztizált 1133 beteg közül kiválasztottuk azokat a pácienseket, akiknek 4 mm-nél vastagabb primer tumoruk volt, és retrospektíven értékeltük a betegek demográfiai adatait, primer daganatuk klinikai, valamint szövettani jellegzetességeit az őrszemnyirokcsomó szövettani paramétereinek függvényében. Eredmények: Az 5 éves időszakban 116 olyan, melanomában szenvedő beteget diagnosztizáltunk, akinél vastag melanoma került sebészi kimetszésre. 78 páciensnél történt SNB, mely 50 esetben szövettanilag pozitívnak bizonyult. A betegek átlagos életkora közel 58 év volt. Következtetés: Klinikánkon évente tíz olyan, vastag melanomás beteget kezelünk, akinél az őrszemnyirokcsomó szövettani pozitivitása alapján igazoltuk a betegség metastaticus stádiumát. Eredményeink és a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján akár 100 körülire becsülhető azoknak a pácienseknek a száma Magyarországon, akiknél ezzel a patológiai stádiumot meghatározó módszerrel az adjuváns kezelés szükségessége megállapítható. A betegcsoport fiatal életkorát figyelembe véve, hatékony target/immunterápia adjuváns alkalmazásával eredményesebben csökkenthető lehet az elvesztett életévek száma, mint a belszervi metastaticus stádiumban megkezdett kezelésekkel. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1675–1680.

Open access
Authors: József Szász, Szabolcs Szatmári, Viorelia Constantin, István Mihály, Attila Rácz, Imola Török, Előd Nagy, Krisztina Kelemen, Timea Forró, Beáta Baróti and Károly Orbán-Kis

Absztrakt:

Bevezetés: Parkinson-kórban gastrointestinalis zavarok a betegség minden stádiumában előfordulnak, gyakran évekkel a diagnózis felállítása előtt. Jelentőségük előrehaladott Parkinson-kórban nagy, mert az életminőséget tovább rontják, és korlátozhatják mind a hagyományos, mind az eszközös terápiás lehetőségeket. Célkitűzés: Előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegeknél jelentkező gastrointestinalis zavarok felmérése. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban 6 éves periódusban minden olyan, levodopára reagáló Parkinson-kóros beteg adatait elemeztük, akinél legalább napi 2 óra off állapot bizonyítható, az on állapot súlyossága a Hoehn–Yahr-skálán mérve legalább 3 pont, és legalább napi négyszer kapott levodopát különböző kombinációkban. A gastrointestinalis panaszokat a következő célzott kérdésekre adott igen-nem válaszok segítségével azonosítottuk: volt-e nyelészavar, étvágytalanság, gyomortáji diszkomfort, puffadás, korai jóllakottság, émelygés, hányás, székrekedés. Eredmények: A 286 beteget két csoportra osztottuk a gastrointestinalis panaszok jelenléte, illetve hiánya szerint. A legalább egy gastrointestinalis tünetre panaszkodó 181 beteg esetében szignifikánsan hosszabb volt a kórtartam (10,13 ± 4,03 vs. 7,4 ± 2,42 év), illetve súlyosabb a klinikai kép (hosszabb off periódusok: 4,03 ± 1,32 vs. 2,91 ± 1,02 óra, tartósabbak a dyskinesisek: 2,76 ± 0,91 vs. 1,83 ± 0,61 óra, magasabb a Hoehn–Yahr-pontszám). Ezek a betegek nagyobb levodopaadagokat kaptak nagyobb adagolási frekvenciával. A gastrointestinalis panaszok közül a székrekedés (59%) és a meteorismus (32,5%) volt a leggyakoribb. A panaszok nagy többsége szignifikánsan gyakrabban fordult elő a dyskinesises betegeknél. Következtetés: A tápcsatorna működésére vonatkozó panaszok gyakoriak előrehaladott Parkinson-kórban. Ezek felmérése a rutinvizsgálat szerves része kell, hogy legyen. Meg kellene határozni a betegek gastrointestinalis profilját, interdiszciplináris megközelítésben, a megfelelő klinikai és paraklinikai módszerekkel. A gastroparesis és a dyskinesisek közötti kapcsolat fontos láncszem lehet az előrehaladott Parkinson-kór patomechanizmusában, ennek tisztázására további vizsgálatok szükségesek. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1681–1687.

Restricted access
Authors: Gábor Xantus, Allen Penny, Sharon E. Norman and Péter László Kanizsai

Absztrakt:

Az angliai Committee for Quality Improvement anyagi támogatást nyújt azon sürgősségi osztályoknak, ahol a felnőtt, szeptikusnak véleményezett betegek a beérkezéstől számított 1 órán belül kapnak széles spektrumú antibiotikumot és 30 ml/kg-os krisztalloidbolus-infúziót. A fentihez hasonló egyórás célkitűzés számos más európai országban, az Egyesült Államokban és Ausztráliában is meghatározó minőségi mutatóvá vált, ugyanakkor szinte megjelenésének pillanatában éles támadások kereszttüzébe került, ugyanis az ajánlást alátámasztó bizonyítékok egyrészt nem feltétlenül vonatkoztathatók a sürgősségi ellátásra, másrészt valószínűleg idejétmúltak. A jelen cikk szerzői szisztematikus áttekintést terveztek annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy az 1 órán belül beadott, 30 ml/kg intravénás bolus krisztalloidinfúzió valóban jelent-e klinikai előnyt (a mortalitás vagy a kórházi ápolási idő tekintetében) felnőtt, sürgősségi osztályon diagnosztizált szeptikus betegek kezelése esetén. A kutatási protokollt a szerzők prospektív módon regisztrálták a PROSPERO-n. Két párhuzamos lépésben 5 elsődleges (Embase, CINAHL, Medline, PubMed és Cochrane Library) és több másodlagos adatbázist vettünk górcső alá a 2012 és 2019 közötti időszakban teljes szöveggel megjelent cikkek vonatkozásában. Amennyiben a kutatásnak sikerül minimum 15, az előre lefektetett beválogatási kritériumoknak megfelelő cikket azonosítani, a szerzők megkísérelnek egy fix- vagy randomeffektus-metaanalízist. Amennyiben ez nem lehetséges, Fisher-féle kombinált p-érték kerül kiszámításra, és narratív szintézis kerül közlésre. A sürgősségi keretek között végzett, magas szintű evidenciát produkáló kutatás segíthet annak a felnőtt szeptikus betegcsoportnak (valamint a pontos klinikai előnyöknek és/vagy iatrogén ártalmaknak) a beazonosításához, akiknek a kezelésében a 30 ml/kg bolus krisztalloidinfúzió klinikailag igazolt előnyöket eredményezhet. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1668–1674.

Restricted access

Abstract

It may take time to obtain a vaccine for the current COVID-19, and the virus genome may keep an evolution and mutations, so a universal and effective vaccine for the coronavirus may not be possible. Epidemiological studies reveal the infection of SARS and COVID-19 in children is less frequent and less severe than in adults. Childhood vaccine-mediated cross cellular immunity and immunomodulation might provide protection against the infections of COVID-19. These data suggest that herd immunization with children vaccines in adults may improve the adult cross cellular immunity and immunomodulation and improve their clinical presentation and prognosis. This can be also useful to cope with future pandemics.

Restricted access
Authors: Seyedeh Marzieh Jabbari Shiadeh, Leila Azimi, Taher Azimi, Ali Pourmohammad, Mehdi Goudarzi, Bahare Gholami Chaboki and Ali Hashemi

Abstract

Antibiotic resistance and especially multiresistance in Enterococci, is a serious public health issue especially in infections of immunocompromised patients. EfrAB is a heterodimeric multidrug ATP-binding cassette (ABC) transporter that causes endogenous resistance to antimicrobials including fluoroquinolones in Enterococcus spp. The aim of this study was to seek the gene expression rate and role of efrAB efflux pump in ciprofloxacin resistant Enterococcus faecalis and Multilocus Sequence Typing (MLST) of multiresistant isolates. Phenotypic and genotyping identification of 80 E. faecalis isolates were performed. Minimum inhibitory concentrations (MICs) to ciprofloxacin (CIP) were measured with and without carbonylcyanide 3-chlorophenylhydrazone (CCCP) by broth microdilution. After DNA extraction and sequencing for detection of efrA and efrB genes, the efrAB efflux positive isolates that were resistant to ciprofloxacin and showed decrease of ciprofloxacin MIC range were identified. Isolates that exhibited decrease in ciprofloxacin MIC range from two to ten folds were assessed for biofilm formation and finally, the expression levels of efrB, efrA genes were measured by quantitative Real-Time PCR (qRT-PCR). High rates of resistance to tetracycline and minocycline and low rates of resistance to the most antibiotics used in this study were detected. The results in this study indicated that the incidence of Multiple drug resistance (MDR) was 23.7% and all isolates that were resistant to ciprofloxacin revealed several degrees of overexpression in efrA and efrB genes. Our study found two ST480 and one ST847 in E. faecalis isolates. In conclusion, despite of low frequency of resistance to the most antibiotics and MDRs in our region, we found one ST480 isolate with resistance to eight antibiotics that also exists in other parts of the world.

Restricted access