Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 1 - 50 of 12,697 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Beszámoló az International Myeloma Workshopról, Bécs, 2021. szeptember 8–11.

Report on International Myeloma Workshop, Vienna, September 8–11, 2021

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Gergely Varga and Gábor Mikala
Restricted access

Főszerkesztői előszó

Editor-in-Chief’s greetings

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Árpád Illés and Csaba Bödör
Restricted access

Gyermekkori indolens lymphomák differenciáldiagnosztikája

Differential diagnostics of pediatric-type indolent lymphomas

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Adrienn Burján, Dóra Nagy, László Kereskai, Béla Kajtár, and Livia Vida

Összefoglaló. Bevezetés: A gyermekkorban előforduló hematológiai megbetegedések közül az indolens non-Hodgkin-lymphomák igen ritka entitásnak számítanak. A betegség általában körülírt nyirokcsomó-megnagyobbodással jelentkezik, mely jellemzően lokalizált marad, szisztémás tünetek megjelenése nélkül, a prognózis kifejezetten kedvező. Morfológiai képük igen változatos, ami miatt gyakran differenciáldiagnosztikai kihívást jelentenek. Sajátos klinikopatológiai megjelenésük és rendkívül kedvező gyógyhajlamuk miatt a 2016-os WHO klasszifikációban önálló entitásként szerepelnek, mint gyermekkori-típusú follikuláris lymphoma és gyermekkori nodális marginális zóna lymphoma. Jelen tanulmányunk célja volt átfogó képet adni a gyermekkori indolens lymphomákról, különös hangsúlyt fektetve a differenciáldiagnosztikai problematikára. Közleményünkben részletes ismertetésre kerülnek az egyes szövettani típusok, morfológiai, immunhisztokémiai, klinikai és genetikai jellemzők szerint.

Summary. Introduction: Indolent non-Hodgkin lymphomas in the pediatric and young adult population are very rare. The disease usually presents as isolated, localized lymphadenopathy most often in the head and neck regions, without generalized symptoms. The histology mainly shows mature B-cell lymphoma phenotypes, distinction from reactive lymphoid hyperplasias can be often difficult. Pediatric indolent lymphomas show characteristic clinicopathological features with excellent prognosis that differ from the adult counterpart; these lymphomas can be found as a distinct entity in the 2016 WHO classification as the pediatric-type follicular lymphoma and the pediatric-type nodal marginal zone lymphoma. In this study we present the pathologic characteristics: morphology, immunophenotype and genetical features and the important differential diagnostics of these entities.

Open access
Restricted access

Letermovir profilaxis allogén vérképző-őssejt transzplantációban: egy hazai centrum gyakorlati tapasztalatai

Letermovir prophylaxis in allogeneic hematopoietic stem cell transplantation: real-life experience in a Hungarian center

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: János Sinkó, Gábor Körösmezey, Melinda Paksi, László Gopcsa, and Péter Reményi

Összefoglaló. Bevezetés: A humán cytomegalovírus infekció direkt és indirekt szövődményei napjainkban is veszélyeztetik az allogén őssejt-transzplantációval kezelt betegeket. A széles körben alkalmazott preemptív stratégia mellett előnyös lehet a kórokozó reaktivációjának megelőzése profilaktikusan adagolt vírusellenes vegyülettel. A letermovir innovatív hatásmechanizmusú, szűk spektrumú antivirális szer, mely allogén őssejt-transzplantáltak körében végzett, placebo kontrollált klinikai vizsgálatban csökkentette a cytomegalovírus infekciók gyakoriságát és javította a túlélést. A szerzők 23, allogén őssejt-transzplantált beteg retrospektív módon gyűjtött adatait ismertetik, akik a beavatkozás kapcsán letermovir profilaxisban részesültek. A betegek több mint fele akut leukémiában szenvedett, harmaduk aktív betegséggel került transzplantációra, kétharmaduk donora haploidentikus egyezést mutatott. A letermovir adagolása során 2, azt követően további 3 személyben lépett fel cytomegalovírus infekció. Szervi érintettséggel járó cytomegalovírus betegség egyetlen esetben sem alakult ki. A megfigyelési időszak során 2 fő hunyt el, cytomegalovírustól független okok miatt. Az alkalmazhatóságot korlátozó mellékhatást nem észleltek. A letermovir a mindennapi klinikai gyakorlatban is hatékonynak és biztonságosnak bizonyult az őssejt-transzplantáltak cytomegalovírus fertőzésének megelőzésére.

Summary. Introduction: Direct and indirect effects of cytomegalovirus infection remain an ongoing threat to patients treated with allogeneic stem cell transplantation. In addition to the widely used preemptive approach, prevention of viral replication with a prophylactically administered antiviral drug seems to be feasible. Letermovir, a narrow-spectrum antiviral compound with an innovative mechanism of action, has been shown to decrease the incidence of cytomegalovirus infection and to improve survival in a placebo-controlled clinical trial recruiting allogeneic stem cell transplant patients. Authors present retrospectively collected data from 23 patients receiving letermovir prophylaxis as a part of their allogeneic stem cell transplantation procedure. More than half of prophylaxed individuals had acute leukemia, a third of them underwent transplantation with an active disease and two third of the cohort had a haploidentical donor. During prophylaxis 2, subsequently further 3 patients developed a cytomegalovirus infection. No organ-specific disease could be detected. Through the observational period 2 patients have died due to causes unrelated to cytomegalovirus. No side effect interfering with drug use could be revealed. In this real-life case series letermovir has been shown to be effective and safe for the prevention of cytomegalovirus infection in allogeneic stem cell transplant patients.

Open access

Professzor Losonczy Hajna (1941–2021)

Professor Hajna Losonczy (1941–2021)

Hematológia–Transzfuziológia
Author: A Magyar Hematológiai és Transzfuziológiai Társaság Elnöksége
Restricted access

Venetoclax-rezisztencia krónikus lymphocytás leukémiában

Venetoclax resistance in chronic lymphocytic leukemia

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Tamás László, Lili Kotmayer, Donát Alpár, and Csaba Bödör

Összefoglaló. Bevezetés: A krónikus lymphocytás leukémia (CLL) a nyugati világban leggyakrabban előforduló felnőttkori hematológiai malignitás, amely változatos klinikai lefolyással, valamint jelentős citogenetikai és molekuláris heterogenitással bír. A CLL kezelésében alkalmazott kemo-immunoterápiák mellett az elmúlt években megjelent célzott terápiák, mint a Bruton-féle tirozin kináz (BTK) gátló ibrutinib és acalabrutinib, a foszfatidilinozitol-3-kináz gátló idelalisib vagy az antiapoptotikus hatású B sejtes lymphoma 2 (B cell lymphoma 2, BCL2) fehérje gátló venetoclax forradalmasította a kedvezőtlen prognózisú újonnan diagnosztizált és refrakter/relabáló (R/R) betegek kezelését. A venetoclax egy nagy szelektivitással rendelkező, orálisan adható BCL2-inhibitor, amely jelentős sikerrel alkalmazható CLL-ben, beleértve a TP53 aberrációval rendelkező betegeket is. A meggyőző klinikai eredmények ellenére a betegek egy részében a terápia során rezisztencia alakul ki, amelynek pontos háttérmechanizmusa jelenleg is aktív kutatás tárgyát képezi. Közleményünkben ismertetjük a BCL2 apoptózist szabályozó fehérje CLL-ben betöltött szerepét, a venetoclaxnak a BCL2 fehérjére, valamint a sejtmetabolizmusra gyakorolt hatását. Ezen felül bemutatjuk a venetoclax-rezisztencia hátterében álló potenciális molekuláris mechanizmusokat, a rezisztenciával asszociált, újonnan leírt genetikai mutációkat, valamint a genetikai elváltozások kimutatására és követésére szolgáló vizsgálatok előnyeit és határait. A közlemény végén röviden kitérünk a venetoclax-rezisztencia megjelenését követő terápiás kihívásokra és kezelési lehetőségekre is.

Summary. Introduction: Chronic lymphocytic leukemia (CLL) is the most common type of leukemia in the Western world. Besides the widely used chemo-immunotherapeutic approaches, in the last couple of years, new targeted therapies have become available, such as the Bruton tyrosine kinase inhibitors ibrutinib and acalabrutinib, the phosphoinositide 3-kinase inhibitor idelalisib or the antiapoptotic B–cell lymphoma 2 (BCL2) inhibitor venetoclax, which have revolutionized the treatment of both treatment naïve and relapsed/refractory (R/R) patients. Venetoclax is a highly selective, oral BCL2-inhibitor, successfully applied in the treatment of patients harboring TP53 aberrations or failing on prior lines of therapy. Despite the promising clinical results, a subset of venetoclax treated patients experience resistance. The underlying mechanisms of venetoclax resistance are still intensively studied. In our review we provide an overview of the role of BCL2 apoptosis regulator protein in CLL, the effect of venetoclax on the BCL2 protein and cellular metabolism. Moreover, we aim to summarize the possible mechanisms of venetoclax resistance, with special emphasis on recently described genetic aberrations along with the advantages and limitations of molecular techniques commonly applied for the detection and monitoring of disease associated genetic alterations. Finally, we briefly discuss the therapeutic challenges and treatment options to overcome venetoclax resistance.

Open access

Abstract

To better understand the epizootiology of caprine paratuberculosis in the North of Portugal, a cross-sectional study was conducted from 2014 to 2015. The seroprevalence and risk factors for Mycobacterium avium subsp. paratuberculosis (Map) seropositivity were evaluated. Antibodies against Map were determined by a commercial ELISA. In 936 sera tested from 56 goat herds, 120 (12.8%, 95% CI: 10.8–15.1%) goats and 34 (60.7%, 95% CI: 47.6–72.4%) herds were positive. Risk factors for seropositivity were investigated by logistic regression models. The odds of Map seropositivity were found to be higher for animals with clinical signs, OR = 5.1 (95% CI: 2.7–9.6%), animals belonging to herds with previous wasting disease, OR = 2.3 (95% CI: 1.1–4.8%), and accumulation of manure in the herd, OR = 3.1 (95% CI: 1.7–5.7%). The potential risk factors identified in this study support the current recommendations for the control of paratuberculosis in these and other animals.

Restricted access

Beszámolók

Reports

Orvosi Hetilap
Authors: Béla Ralovich and Imre Bihari
Restricted access

Bouveret-szindróma

Bouveret syndrome

Orvosi Hetilap
Authors: Kinga Tóth, József Penyige, Husni Al-Droubi, Krisztián Somlai, Éva Pauer, Lilla Freisinger, and Iván Igaz

Összefoglaló. A Bouveret-szindróma egy bilioenteralis fistulán keresztül a vékonybélbe – az esetek 85%-ában a duodenumba – jutó nagy epekő okozta bélelzáródást jelenti. Leggyakrabban idős nők körében fordul elő. Jelen közleményünk célja e kórkép tüneteinek, diagnosztikájának és terápiás lehetőségeinek ismertetése egy esetbemutatás kapcsán. A 79 éves nőbeteg felvételi hasi panaszainak hátterében típusos gyomorkimenet-obstrukciós szindrómát okozó, a duodenumban beékelődött epekő, Bouveret-szindróma igazolódott. A diagnózist az elvégzett natív hasi röntgen és hasi ultrahangvizsgálatok már felvetették, de megerősítésére további képalkotó vizsgálatot (hasi CT) és endoszkópos beavatkozást végeztünk. Ezt követően sebészeti beavatkozás történt, melynek során a cholecystoduodenalis fistula zárása és az epekő eltávolítása után a beteg gyógyultan távozott. Közleményünkben a diagnózisfelállítás idejének fontosságáról, illetve a terápiás lehetőségekről számolunk be, valamint szeretnénk felhívni a figyelmet az epekő okozta gyomorürülési zavar ezen ritka formájára. Orv Hetil. 2021; 162(49): 1982–1986.

Summary. Bouveret syndrome is a rare form of bowel obstruction resulting to the small intestine – in 85% of the cases to the duodenum – caused by a gallstone from a bilioenteral fistula. It occurs most commonly in elderly women. The aim of the present study is to describe the symptoms, diagnostic and therapeutic options of Bouveret syndrome due to our case report. The background of epigastric pain of the 79-year-old woman was the typical gastric outlet obstruction syndrome caused by Bouveret syndrome with an impacted gallstone into the duodenum. This diagnosis was suggested by abdominal X-ray and abdominal ultrasound; however, it was confirmed with abdominal computer tomography and upper gastrointestinal endoscopy. This was followed by surgical intervention to close the cholecystoduodenal fistula and remove the gallstone, finally the cured patient was discharged. In our study, we summarize the importance of timely diagnosis and therapeutic options, respectively, furthermore, draw attention to this rare form of gallstone-caused gastric outlet obstruction syndrome. Orv Hetil. 2021; 162(49): 1982–1986.

Restricted access

A krónikus derékfájdalom korszerű diagnosztikája és kezelése a nemzetközi irányelvek tükrében

Diagnostic and treatment recommendations from international guidelines for chronic low back pain

Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Forgács-Kristóf, János Major, and Szilvia Ádám

Összefoglaló. Nemzetközi kutatások szerint a deréktáji fájdalom 2019-ben 568 millió embert érintett világszerte. Magyarországon a lakosság 20%-a él krónikus derékfájdalommal, ami nemcsak egészségügyi, de szociális és ökonómiai krízist is jelent. A probléma aktualitását jól mutatja az is, hogy a Nemzetközi Fájdalomkutatási Társaság a 2021. évet a derékfájdalomról szóló globális évnek kiáltotta ki. A derékfájdalmak megfelelő kezelése és a krónikussá válás megelőzése tehát kiemelten fontos. Ebben nyújthatnak segítséget az evidenciákon alapuló irányelvek. Magyarországon azonban jelenleg nincs hatályos, egységes irányelv, mely a derékfájdalmakkal, azon belül is a krónikus derékfájdalom kezelésével foglalkozna. A jelen közleményben a krónikus derékfájdalom evidenciákon alapuló diagnosztikai és kezelési lehetőségeinek áttekintését tűztük ki célul. Az irodalomkutatást követően, a jelenleg is hatályos, AGREE II. rendszer szerinti magas minőségű besorolást elérő, krónikus deréktáji fájdalomra vonatkozó, angol nyelvű nemzetközi irányelvek ajánlásainak összehasonlítását végeztük el. Tanulmányunkban hét irányelvet dolgoztunk fel (négy európai, kettő amerikai, egy kanadai), melyek mindegyikében a következő közös ajánlások kerültek megfogalmazásra: a súlyos patológiák kizárása az alarm tünetek alapján, a pszichoszociális tényezők figyelembevétele, a szükségtelen képalkotó vizsgálat visszaszorítása, az elsősorban aktív, nem gyógyszeres terápiák preferálása és a nemszteroid gyulladáscsökkentők körültekintő felírása. Az európai irányelvekben új elemként szerepelt a krónikussá válás korai rizikóbecslése. Orv Hetil. 2021; 162(49): 1951–1961.

Summary. In 2019, low back pain caused the highest burden globally, among musculoskeletal disorders, affecting 568 million people. According to Hungarian sociodemographic data, 20% of the Hungarian adults live with chronic low back pain that is a global health priority. Therefore, the International Association for the Study of Pain announced 2021 as the global year about back pain. Evidence-based guidelines about the appropriate treatment of acute low back pain and prevention of chronic low back pain are therefore of paramount importance. However, there are currently no valid, uniform treatment guidelines in Hungary about acute and chronic lower back pain. In this paper, we aimed at summarizing up-to-date, evidence-based diagnostic and treatment recommendations for chronic low back pain. Using a literature review, we identified seven international treatment guidelines (four from Europe, two from the United States and one from Canada) in English for the management of chronic low back pain that were previously assessed by the AGREE II quality assessment tool. We found consistent recommendations in the guidelines such as exclusion of alarm symptoms, assessment of psycho-social factors, reduction of unnecessary imaging, initialization of primarily active, non-pharmacological therapies, and careful and cautious prescription of non-steroidal anti-inflammatory medications. A new recommendation in the European guidelines is the early risk assessment of low back pain becoming chronic. Orv Hetil. 2021; 162(49): 1951–1961.

Open access

Online patológiai vizsgálatkérő felület létrehozása a Semmelweis Egyetemen

Online pathology request platform at the Semmelweis University

Orvosi Hetilap
Authors: László Fónyad and Tamás Székely

Összefoglaló. Bevezetés: Az I. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet – a Semmelweis Egyetemen belüli diagnosztikai szolgáltatásnyújtás mellett – kiterjedt külső partneri hálózattal (vizsgálatmegrendelővel) bír. Az Intézet a napi működése során párhuzamosan használja az egyetem központi informatikai rendszerét, valamint belső, folyamattámogató alkalmazását (workflow management). A külsős partnerek hozzáférése vizsgálatfeladásra az egyetemi központi informatikai rendszerhez nincs biztosítva. A vizsgálatok rendelése papíralapú, a minta érkeztetésekor a klinikai adatok rögzítése manuális, kifejezetten humánerőforrás-igényes. Célkitűzés: Célunk volt a patológiai minták regisztrációjának egyszerűsítése és felgyorsítása, az adminisztratív folyamatok hatékonyságának javítása. Módszer: A kitűzött célt a minőségfejlesztésből ismert Plan-Do-Check-Act (Tervezés-Cselekvés-Ellenőrzés-Beavatkozás) ciklus módszereit alkalmazva kívántuk elérni, online, a mintavétel helyén elérhető, a meglévő belső folyamattámogató alkalmazáshoz kapcsolódó, szakterület-specifikus vizsgálatkérő felület kifejlesztésével. Eredmények: A vizsgálati minták regisztrációjának átlagos ideje 65%-kal csökkent az online vizsgálatkérő rendszerhez csatlakozott klinikai partnerek körében. Megbeszélés: Az elmúlt években tapasztalható volt, hogy kisebb, nem hatékonyan működtethető patológiai osztályok megszűntek, részben vagy egészben beolvadtak nagyobb diagnosztikai egységekbe. A humánerőforrás-problémák (elöregedő szakma a patológia) a fenti folyamatot minden bizonnyal tovább erősítik. Várható, hogy a nagyobb patológiai osztályokon a következő években a mintaszám tovább növekszik, a vizsgálatkérések egyre nagyobb hányada érkezik majd intézményen kívülről. Következtetés: A patológiai informatika fejlesztésekor figyelembe kell venni, hogy szükséges már a mintavétel helyén biztosítani az informatikai támogatást a minta nyomon követéséhez, nem elégséges csak a laboron belüli folyamatok kiszolgálása. Orv Hetil. 2021; 162(49): 1962–1967.

Summary. Introduction: The 1st Department of Pathology and Experimental Cancer Research, Semmelweis University (Budapest, Hungary) has a broad network of clinical partners, many of which are non-university hospitals. A separate hospital information system and a local laboratory workflow management system is used at the Department. University clinics use the hospital information system for electronic requesting of tests. Non-university partners have no access to the systems, requesting tests is paper-based, registration of the requests at the pathology lab is manual and laborious. Objective: Our main objective was to improve the efficiency of the sample registration step of the pathology workflow. Method: Applying the Plan-Do-Check-Act procedure, a quality improvement project has been carried out and an online, subspecialty-based requesting application tool, interfaced with the current laboratory information system, was developed. Results: The average sample registration time improved with 65% among the early user partners. Discussion: The past years have shown smaller, inefficient pathology labs decreasing in number and integrated into larger regional diagnostic centers. Both issues of efficiency and quality assurance and problems rooted in human resources are drivers of further centralisation. The numbers of test requests and samples from non in-house partners are expected to be increased in the pathology labs in the future. Conclusion: Efficient and safe sample tracking has to start at the site of sample acquisition. State of the art laboratory information systems should support this expansion of competence. Orv Hetil. 2021; 162(49): 1962–1967.

Open access

A szégyen mediációs szerepe a stigma és az életminőség kapcsolatában coeliakiában szenvedő betegek körében.

A 8 tételes Stigmatizáció Krónikus Betegségekben Kérdőív magyar adaptálása

Shame mediates the relationship between stigma and quality of life among patients with coeliac disease.

The Hungarian adaptation of the Stigma Scale for Chronic Illness-8
Orvosi Hetilap
Authors: Henrietta Szőcs, Zsolt Horváth, and Gabriella Vizin

Összefoglaló. Bevezetés: A coeliakia és a kapcsolódó terhek befolyásolják az érintettek életminőségét. A krónikus betegségekkel járó stigmatizáció hozzájárul a fizikai tünetek és a lelki panaszok fokozódásához, valamint az egészségmagatartás csökkenéséhez. Mindez szükségessé teszi a krónikus megbetegedések kapcsán a stigmatizáció felismerését, felmérését és kezelését. Célkitűzések: Fő célunk a 8 tételes Stigmatizáció Krónikus Betegségekben Kérdőív (SSCI-8) magyar adaptációja és pszichometriai vizsgálata volt coeliakiások körében. További célunk volt megvizsgálni a szégyen közvetítő szerepét a stigmatizáció és a jóllét között. Módszerek: A kutatás önbeszámolós, online kérdőíves, keresztmetszeti vizsgálatként zajlott (n = 85, átlagéletkor: 37,64, 91,8% nő). Az SSCI-8 mellett felvételre kerültek a szégyenélményt, a coeliakiás életminőséget, a jóllétet mérő kérdőívek. A kutatási célok tesztelése megerősítő faktorelemzéssel, korrelációs és mediációs elemzésekkel történt. Eredmények: Az SSCI-8 faktorelemzése során az egydimenziós modell megfelelő illeszkedést mutatott magas belső konzisztenciaértékek mellett. A mediációs modellek szerint a magasabb stigmatizáció a magasabb szégyenélményen keresztül járulhat hozzá a pszichés jóllét (coeliakiás életminőség, jóllét) csökkenéséhez. Megbeszélés: Az SSCI-8 rövid, átfogó kérdőívként megbízhatóan és érvényesen mérte a krónikus betegségben tapasztalt stigmatizációt a jelen coeliakiás mintán. Eredményeink alátámasztják, hogy a stigmatizáció és a szégyen fontos szerepet tölt be a jóllét csökkenésében. Következtetés: A nemzetközileg széles körben alkalmazott SSCI-8 adaptálására került sor, mely hazai kutatásokban és az egészségügyi ellátásban is hasznos mérőeszköz lehet. Az eredmények rávilágítanak, hogy a stigmatizáció és a szégyenélmény további kutatása szükséges, különösen a hatékony pszichoszociális intervenciók kifejlesztését megcélozva. Hatékony pszichológiai segítség révén a szégyen és a stigmatizáltság mérséklésével javulhat a coeliakiával élők fizikai és lelki állapota, ami a gluténmentes diéta betartása révén hozzájárulhat a betegség okozta tünetek és szövődmények mérsékléséhez. Orv Hetil. 2021; 162(49): 1968–1976.

Summary. Introduction: Coeliac disease can detrimentally affect well-being. Stigmatization related to a chronic disease can enhance physical and psychological symptoms and negatively influence health behaviour, hence, stigma in chronic diseases needs to be addressed. Objectives: Our main goal was to psychometrically evaluate the Hungarian adaptation of the Stigma Scale for Chronic Illness-8 (SSCI-8). Further aim was to examine the mediating role of shame on the relationship between stigmatization and well-being aspects among individuals with coeliac disease. Methods: This cross-sectional study collected data using online questionnaires based on self-reports (n = 85, mean age: 37.64 years, 91.8% women). Instruments assessed levels of stigmatization, shame experience, quality of life in coeliac disease and well-being. Confirmatory factor, correlation and mediation analyses were used. Results: Factor analysis showed adequate fit for a unidimensional model with high internal consistency. Mediation models showed that higher levels of stigmatization can contribute to decreased levels of quality of life in coeliac disease and well-being via increased levels of shame. Discussion: The SSCI-8 is a short, valid, reliable instrument measuring stigmatization in the current sample of people with coeliac disease. The results highlight the role of stigma and shame in the decrease of well-being. Conclusion: The adapted version of the SSCI-8 can be a useful tool in Hungarian research and healthcare. The results suggest that stigmatization and shame need further attention to develop effective intervention which can reduce their effect and enhance adherence to gluten-free diet and improve physical and psychological well-being. Orv Hetil. 2021; 162(49): 1968–1976.

Open access

A szerzett haemophilia A sikeres kezelése

Successful treatment of acquired haemophilia A

Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Kovács, Balázs Tajti, István Szoboszlay, Zsuzsanna Bereczky, and Péter Ilonczai

Összefoglaló. A szerzett haemophilia A ritka autoimmun betegség, melyben gátlótest képződik a VIII. véralvadási faktor ellen. Az inhibitor véralvadásra gyakorolt hatása súlyos, életet veszélyeztető vérzéses állapotot idéz elő. A beteg élete a gyors diagnózison múlik: a jellemző klinikai kép mellett a megnyúlt, normálplazmával nem korrigálható aktivált parciális tromboplasztinidő megléte esetén a kórkép alapos gyanúja merül fel. Egy súlyos vérszegénység miatt kórházunkba beutalt nőbeteg esetében a szerzett haemophilia A a felvételt követő napon már diagnosztizálásra került. A vérzés megszüntetésére aktivált protrombinkomplex-koncentrátumot alkalmaztunk, valamint immunszuppresszív terápiát vezettünk be. A kórkép korai felismerése és a megfelelő kezelés azonnali megkezdése a beteg gyógyulását eredményezte. Esetünkkel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a szerzett haemophilia A gyors diagnózisa egyszerű, könnyen hozzáférhető véralvadási paraméter, az aktivált parciális tromboplasztinidő meghatározásán és nem korrigálható megnyúlásának felismerésén múlik. Orv Hetil. 2021; 162(49): 1977–1981.

Summary. Acquired haemophilia A is a rare autoimmune disorder, in which antibodies are formed against coagulation factor VIII. The effect of the inhibitor on blood clotting results in severe, life-threatening bleeding diathesis. The patient’s life depends on the rapid diagnosis: besides the characteristic clinical presentation, a prolonged activated partial thromboplastin time, which is not corrigible with normal plasma, suggests the existence of the disorder. In the case of the female patient who was referred to our hospital due to severe anaemia, acquired haemophilia A was diagnosed rapidly, the day after her admission. We used activated prothrombin complex concentrate to stop the bleeding, and introduced immunosuppressive therapy. The early recognition of the disease and immediate initiation of adequate treatment resulted in the patient’s full recovery. With our case presentation, we would like to draw attention to the fact that the rapid diagnosis of acquired haemophilia A depends on the determination of a simple, easily accessible coagulation parameter, the activated partial thromboplastin time and on the immediate recognition of its incorrigible prolongation. Orv Hetil. 2021; 162(49): 1977–1981.

Restricted access

Akut retinanekrózis és ischaemiás stroke társulása

Association of acute retinal necrosis with ischemic stroke

Orvosi Hetilap
Authors: Márton Magyar, Bence Gunda, Gábor Rudas, Miklós Resch, Zoltán Zsolt Nagy, and Judit Dohán

Összefoglaló. A varicella zoster vírus (VZV-) fertőzés típusos első megjelenése a bárányhimlő, később a reaktiváció során a herpes zoster. Szemészeti tünet az V/I-es agyideget érintő zoster esetén gyakori. A legrettegettebb szemészeti manifesztáció az akut retinanekrózis, mely fulmináns lefolyású, és súlyos szöveti destrukciót, valamint jelentős funkcionális károsodást, gyakran vakságot hagy maga után. Központi idegrendszeri vascularis érintettség előfordulhat bárányhimlőhöz társulóan vagy a későbbi reaktivációk során is, súlyos következményekhez vezetve. A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján akut retinanekrózis tünetével érkező 65 éves férfi esetét ismertetjük. Az Amerikai Szemorvostársaság (AAO) diagnosztikus kritériumainak mindenben megfelelő klinikai kép alapján azonnal indított adekvát dózisú antivirális kezelés mellett 3 nap múlva, contralateralis hemiparesis hátterében, a képalkotó vizsgálat ipsilateralis ischaemiás stroke-ot igazolt. Intraocularis mintából PCR-vizsgálat bizonyította a vírus jelenlétét. Liquormintában enyhe anti-VZV-IgA-pozitivitás mutatkozott. Az aktuális szemészeti betegség és a stroke társulásának hátterében az észlelt paraméterek, valamint a releváns irodalmi adatok alapján a varicella zoster vírus okozta vasculopathiát valószínűsítettük. Gyermekkorban ez az ischaemiás stroke leggyakoribb oka, felnőttkorban pedig az V/I-es agyideg herpeses érintettsége esetén négy és félszeres a kockázat stroke kialakulására. A VZV-reaktiváció okozta akut retinanekrózis és a stroke társulásának lehetősége, bár ismert a nemzetközi irodalomban, magyar szakirodalom tudomásunk szerint eddig nem tárgyalta, ez kiemeli esetünk közlésének jelentőségét. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1940–1945.

Summary. The typical first onset of varicella zoster virus (VZV) infection is chickenpox, later herpes zoster during reactivation. Ophthalmic symptoms are common in herpes zoster affecting the V/I cranial nerve. The most dreaded ophthalmic manifestation is acute retinal necrosis, which has a fulminant course and leaves severe tissue damage as well as significant functional impairment, often blindness. Vascular involvement in the central nervous system may occur in association with chickenpox or during subsequent reactivations leading to severe consequences. We report the case of a 65-year-old male patient with symptoms of acute retinal necrosis at the Department of Ophthalmology, Semmelweis University. The clinical picture fulfilled the diagnostic criteria of the American Academy of Ophthalmology (AAO) and after 3 days of the immediately initiated adequate therapy, contralateral hemiparesis appeared, that was confirmed as an ipsilateral stroke by imaging study. The PCR analysis of an intraocular sample confirmed the presence of VZV. Mild anti-VZV IgA positivity was observed in the cerebrospinal fluid sample. Based on the current ophthalmic disease, the associated stroke alongside with the relevant literature data, varicella zoster vasculopathy was probable. VZV vasculopathy is the most common cause of ischemic stroke in childhood and in adulthood herpetic involvement of the V/I cranial nerve elevates 4.5 times the risk of stroke formation. Though the possible association of acute retinal necrosis and stroke caused by VZV reactivation is known in the international literature, to the best of our knowledge it has not been discussed in Hungary so far, which highlights the importance of reporting our case. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1940–1945.

Open access

Az aortaív-anomáliák klinikai jelentősége a magzattól a felnőttkorig

Clinical significance of the aortic arch and its malformations from fetus to adulthood

Orvosi Hetilap
Authors: István Hartyánszky and Gábor Bogáts

Összefoglaló. Az intrauterin echokardiográfiás és MR-diagnosztika fejlődése napjainkban jelentős szerepet tulajdonít már az első trimeszter idejében kimutatható aortaív-fejlődési rendellenességeknek. Célunk volt részletezni a vascularis gyűrűk megjelenési formáit, ezek különböző életkorokban jelentkező tüneteit, sebészi kezelését, hogy hozzájárulhassunk a helyes felvilágosításhoz, mely alapvető lehet a szülés helyének megválasztásában, így meghatározhassák a magzat sorsát, perinatalis ellátását. A situs inversustól eltekintve a jobb oldali aortaív jelenléte mindig felhívja a figyelmet vascularis gyűrű, társuló szívhibák, genetikai betegségek, kromoszómaanomáliák jelenlétére, tehát a magzat további vizsgálata szükséges. Kettős aortaív esetén jelentkezhetnek olyan súlyos tünetek, melyek a megszületés után, kora csecsemőkorban sebészi beavatkozást igényelhetnek (szükséges lehet a szülés helyének megválasztása!). Az aberráns jobb arteria subclavia önállóan nem alkot érgyűrűt, a ritkán társuló truncus caroticusszal csak későbbi életkorban okozhat sebészi beavatkozást igényló enyhe tüneteket. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1920–1923.

Summary. Nowadays, the development of intrauterine echocardiography and MR diagnostics plays a significant role in aortic arch malformations detected during the first trimester. Our aim was to detail the manifestations of vascular rings, their symptoms at different ages and their surgical treatment options in order to determine the fate of the fetus and its perinatal care. Apart from situs inversus, the presence of the right aortic arch always draws the attention to the possible presence of vascular rings, associated heart defects, genetic diseases, or chromosomal abnormalities, therefore further examinations of the fetus are necessary. In the case of a double aortic arch, severe symptoms may occur, which may require surgery after birth and in early infancy (it may be necessary to choose the place of birth!). The right aberrant subclavian artery does not form a ring and may cause mild symptoms requiring surgery at a later age with rarely associated truncus carotid. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1920–1923.

Open access

A fájdalmas beavatkozások száma és a fájdalomcsillapítás módozatai egy hazai neonatalis intenzív centrumban

Number of painful procedures and pain management in a neonatal intensive care unit

Orvosi Hetilap
Authors: Johanna Ivancsó, Melinda Fejes, Dóra Fürjész, Mária Kelen, Tímea Megyeri, Katalin Váradi, and Ildikó Szűcs

Összefoglaló. Bevezetés: A neonatalis intenzív centrumokban kezelt betegek naponta számos fájdalmas beavatkozáson eshetnek át. A kezeletlen fájdalom következményeinek ismerete ellenére, fájdalmuk csillapítása még messze nem ideális. Célkitűzés: Obszervációs tanulmányunk célja az osztályunkon kezelt koraszülötteket és beteg újszülötteket ért fájdalmas beavatkozások gyakoriságának és természetének meghatározása volt. Vizsgáltuk a procedurális fájdalom esetén alkalmazott gyógyszeres és nonfarmakológiai fájdalomcsillapítók használatát, valamint a beavatkozások számát és a fájdalomcsillapítás alkalmazását befolyásoló tényezőket. Módszerek: A vizsgálatba az osztályunkon 2019. 09. 01. és 2019. 12. 31. között kezelt betegeket vontuk be. Prospektív adatgyűjtést végeztünk a hospitalizáció első 14 napján, egy erre a célra kialakított kérdőíven, amelyet az egészségügyi személyzet valós időben töltött ki. Eredmények: Kutatásunkba 143 gyermeket tudtunk bevonni. A vizsgálati időszak alatt 43-féle fájdalmas beavatkozás történt, összesen 13 314 alkalommal, amiből 12 953 első, 361 többszöri kísérlet volt. Gyermekenként átlagosan 93,1 beavatkozást végeztünk a hospitalizáció első 2 hetében, ami átlagosan 8,2 fájdalmas procedúrát jelentett naponta és gyermekenként. Fájdalomcsillapítás összesen 4190 alkalommal, a beavatkozások 31,5%-ában történt. Ennek 55,5%-a folyamatos gyógyszeres, 40,7%-a nem gyógyszeres, 2,5%-a alkalmi gyógyszeres, 1,3%-a kombinált terápia volt. A legkisebb születési súlyú, legrövidebb gestatiós időre született és a lélegeztetett koraszülöttek szenvedték el a legtöbb fájdalmas beavatkozást. Következtetés: Betegeink nagyszámú fájdalmas beavatkozáson esnek át, és ezek nagyobb részénél nem történik fájdalomcsillapítás. A beavatkozások tervezésével, összehangolásával, a gyógyszeres és nem gyógyszeres fájdalomcsillapítás kiterjedtebb alkalmazásával jobb fájdalommenedzsment lenne elérhető. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1931–1939.

Summary. Introduction: Preterm infants and sick neonates treated in neonatal intensive care units may undergo numerous painful interventions. Despite rapidly growing knowledge about consequences of untreated pain, pain management of neonates is far from ideal. Objective: To determine the frequency and nature of painful procedures and corresponding analgesic therapies in neonates treated in a neonatal intensive care unit of a university teaching hospital in Hungary. Methods: A prospective observational study was performed between September and December 2019. We collected data of all painful procedures, pharmacological and non-pharmacological analgesic therapy performed on neonates during the first 14 days of hospitalization. For data collection, we used a questionnaire designed for this purpose, which was completed in real time by the medical staff. Results: 143 children were enrolled. 43 types of painful interventions were performed, a total of 13,314 times, of which 12,953 were the first, 361 multiple attempts. Each neonate was subjected to a mean of 93.1 interventions in the first 2 weeks of hospitalization, representing an average of 8.2 painful procedures per day per child. Pain relief was performed a total of 4190 times, in 31.5% of the interventions. Of this, 55.5% were continuous pharmacological, 40.7% non-pharmacological, 2.5% occasional drug, and 1.3% combination therapy. Ventilated neonates and preterm infants with shorter gestational age and lower birth weight had the most painful procedures. Conclusion: Patients treated in our unit undergo a large number of painful interventions, most of which are not accompanied by analgesia. Increased efforts are needed to promote our better pain management. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1931–1939.

Open access

Hogyan lett Semmelweis Ignác S-jelenség?

Avagy megemlékezés Semmelweis halálának 156. évfordulójáról

How has Professor Ignaz Semmelweis become Semmelweis reflex?

Commemoration of Ignaz Semmelweis, on the occasion of the 156th anniversary of his death
Orvosi Hetilap
Author: Péter Felkai
Open access

A szöveti antitranszglutamináz átmeneti emelkedése coeliakiával nem társult I-es típusú cukorbeteg gyermekekben

Transitional elevation of anti-tissue transglutaminase antibodies in children with type 1 diabetes mellitus without coeliac disease

Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Muzslay, Eszter Hámory, Vivien Herczeg, Péter Tóth-Heyn, Anna Körner, László Madácsy, and Andrea Luczay

Összefoglaló. Bevezetés: Az 1-es típusú diabetes mellitus és a coeliakia gyakori társulása jól ismert. Néhány tanulmány beszámol átmeneti antitranszglutamináz-emelkedésről 1-es típusú diabeteses betegekben, akiknél az emelkedett antitestszint gluténmentes diéta bevezetése nélkül normalizálódik. Célkitűzés: Kutatásunk során az átmeneti antitranszglutamináz-emelkedés gyakoriságának meghatározását tűztük ki célul. További célunk volt a coeliakia gyakoriságának megállapítása 1-es típusú diabetesszel gondozott betegeink között. Módszer: A Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinikáján 1-es típusú diabetesszel gondozott betegeket vontuk be vizsgálatunkba (238 lány, 265 fiú, medián [IR] életkor az 1-es típusú diabetes diagnózisakor: 7,83 [4,67–11] év). Vizsgáltuk a jelenség időbeli megjelenését, az emelkedés mértékét, gyakoriságát és az antitest típusát. Leíró statisztikai módszereket és khi-négyzet-próbát alkalmaztunk. Eredmények: A vizsgált populációban a coeliakia gyakorisága 12,52%. Átmeneti antitranszglutamináztiter-emelkedést 48 gyermeknél (10,9%) észleltünk. Összesen 71-szer mértünk átmeneti antitranszglutamináz-emelkedést. A gyermekek közül 34 esetben (70,83%) egyszer fordult elő emelkedést mutató antitest, a többi betegnél 2–8 alkalommal. Gyakrabban tapasztaltunk izolált IgA-típusú emelkedést, mint izolált IgG-típusút (54 vs. 5). Következtetés: Az átmeneti antitranszglutamináz-emelkedés gyakorisága magas, összevethető a valódi coeliakiás csoporttal. Kutatásunk alátámasztja a nemzetközi ajánlást, miszerint mérsékelt mértékű antitranszglutamináz-emelkedés esetén, tünetmentes 1-es típusú diabetesszel gondozott betegben a gluténfogyasztás folytatása és az antitestszintek gyakori kontrollja javasolt. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1924–1930.

Summary. Introduction: The frequent association of type 1 diabetes mellitus with coeliac disease is well known. Development of transitional elevation of anti-tissue transglutaminase antibodies in the diagnosis of type 1 diabetes is reported in some studies. In these cases, the anti-tissue transglutaminase antibodies returned to normal without gluten-free diet. Objective: Our aim was to assess the frequency of transitional elevation of anti-tissue transglutaminase in our type 1 diabetes patients. We aimed to investigate the prevalence of coeliac disease in patients with type 1 diabetes. Method: Patients with type 1 diabetes at the Ist Department of Paediatrics, Semmelweis University, were enrolled in the study (238 girls, 265 boys; the median age at the time of type 1 diabetes diagnosis was 7.83 [4.67–11] years). Descriptive statistical analysis was done and the time of appearance, extent, frequency and type of elevated anti-tissue transglutaminase antibodies were examined. Results: The proportion of children with diagnosed coeliac disease was 12.52%. We detected transitional anti-tissue transglutaminase elevation in 48 cases (10.9%). Temporarily elevated antibody levels were measured 71 times. In 34 children (70.83%), the temporary elevation occured once, while in the others, antibody levels became positive 2–8 times. The elevation of the IgA antibody was more frequent than the elevation of the IgG antibody (54 vs. 5). Conclusion: The frequency of temporary elevated anti-tissue transglutaminase levels is considered high. Our study confirms the recommendation that in the case of moderate anti-tissue transglutaminase levels with lack of clinical symptoms, control antibody measurement is necessary with ongoing gluten consumption. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1924–1930.

Open access

Thrombocytagátló és antikoagulációs terápia a szívsebészetben napjainkban

Current antiplatelet and anticoagulation therapy in the field of cardiac surgery

Orvosi Hetilap
Authors: Roland Tóth, Zoltán Németh, and Aref Rashed

Összefoglaló. Egy szívműtét tervezésekor és a perioperatív időszakban egyaránt kiemelkedő jelentősége van a megfelelő thrombocytagátló és antikoaguláns kezelés alkalmazásának. Írásunk célja összefoglalni és ismertetni a jelenleg érvényes nemzetközi ajánlásokat és a jelentős tanulmányok eredményeit, összpontosítva a Magyarországon alkalmazásban lévő gyakorlatra. A bizonyítékokon alapuló iránymutatások alábbi, legújabb adatai döntően a European Association for Cardio-Thoracic Surgery és a European Society of Cardiology ajánlásaira épülnek, ezeket kiegészítettük az American College of Cardiology, az American Heart Association és a Society of Thoracic Surgeons útmutatásaival, végül egyes témákban hozzáfűztük az elmúlt időszak meghatározó tanulmányainak főbb eredményeit. Cikkünkben érintjük a mono- és kettős thrombocytagátló, továbbá az oralis antikoaguláns kezelés szerepkörét, beleértve az új típusú thrombocytagátló és oralis antikoaguláns gyógyszereket, valamint az áthidaló terápia fontosságát az antikoagulálásban, a különböző típusú beültetett szívbillentyűk esetén betartandó antikoagulálási ajánlásokat, valamint kitérünk a perioperatív pitvarfibrilláció, a posztoperatív thrombosisprofilaxis és a vérzésveszély esetén történő gyógyszeres kezelés témájára. Figyelembe veendő, hogy a jelen információk folyamatos frissítésen mennek keresztül, a lenti javaslatok csupán a jelen helyzetet mutatják be. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1910–1919.

Summary. The use of appropriate antiplatelet and anticoagulant therapy has got an outstanding role both in the planning of cardiac surgery and also during the perioperative period. The aim of our paper is to summarize and present the current international recommendations and the results of significant studies, focusing on the current practice in Hungary. The following informations are based on the evidence-based guidelines and recommendations of the European Association for Cardio-Thoracic Surgery and the European Society of Cardiology, supplemented by guidelines from the American College of Cardiology, the American Heart Association and the Society of Thoracic Surgeons, finally we added some topics from the main results of major studies of the last years. In this paper, we discuss the role of mono- and dual anti-platelet and oral anticoagulant therapy, including the mechanism of novel antiplatelet and oral anticoagulant drugs, the importance of bridging therapy in anticoagulation, postoperative thrombosis prophylaxis and the medication practice in the case of bleeding risk. It should be noted that though the present information has been recently updated, the suggestions below only illustrate the current state of evidence. Orv Hetil. 2021; 162(48): 1910–1919.

Open access
Imaging
Authors: Emanuele Muscogiuri, Marco Di Girolamo, Chiara De Dominicis, Andrea Pisano, Claudia Palmisano, Giuseppe Muscogiuri, and Andrea Laghi

Abstract

Pulmonary embolism (PE) is a condition due to blood clots obstructing pulmonary arteries, often related to deep venous thrombosis (DVT). PE can be responsible for acute and even life-threatening clinical situations and it may also lead to chronic sequelae such as chronic thromboembolic pulmonary hypertension (CTEPH). Signs and symptoms associated to PE may overlap those of many other diseases (e.g. chest pain, dyspnea, etc.), therefore an accurate clinical evaluation is mandatory before referring the patient to the most appropriate imaging technique. Pulmonary angiography (PA) has been traditionally considered the gold standard regarding the diagnosis of PE and it is also useful regarding the treatment of said condition. However, PA is an invasive technique, implying all the known risks concerning endovascular procedures. Nowadays, computed tomography angiography (CTA) is considered the imaging technique of choice regarding the diagnosis of PE. This technique is readily-available in most centers and it is able to provide high resolution images, although it implies the administration of ionizing radiations and iodinated contrast medium. Conventional CTA has further been improved with the use of ECG-gated protocols, aimed to reduce motion artifacts due to heartbeat and to evaluate other causes of sudden onset chest pain. Moreover, another interesting technique is dual energy computed tomography (DECT), which allows to elaborate iodine maps, allowing to detect areas of hypoperfusion due to the presence of emboli in pulmonary arteries. This review is aimed to describe the main findings related to PE with an emphasis on CTA, also discussing technical aspects concerning image acquisition protocol.

Open access

Az adhézió stabilizálódásának meghatározása a korai posztoperatív időszakban patkány modellen

Adhesion stabilization in the early postoperative period in a rat model

Magyar Sebészet
Authors: Györgyi Szabó, Daniella Fehér, Krisztina Juhos, Mohamed Gamal Eldin, Gabriella Arató, Domokos Csukás, József Sándor, and Andrea Ferencz

Összefoglaló. Bevezetés: Az adhézióképződés egy komplex eseménysor, amely olyan sejtes és molekuláris folyamatok következménye, ahol a normál esettől eltérően az adhéziógenezist támogató történések dominálnak az adhéziólízissel szemben. Kiváltásában szerepet játszik többek között a szöveti sérülés, vérzés, szöveti deszikkáció, illetve a gyulladásos folyamatok. Mivel az adhézió jelenléte számos negatív szövődménnyel járhat, elsődleges cél a kialakulásának megakadályozása. Számos prevenciós célpontja van a folyamatnak, azonban a terápia sok esetben csak közvetlenül a beavatkozás után történik.

A jelen tanulmányban egy adhéziós kísérleti patkány modellt mutatunk be, ahol az adhézió stabilizálódási időszakának megismerése a cél. Minden állaton ugyanaz a műtéti beavatkozás történt, szöveti sérülés, kisebb vérzés és szöveti deszikkáció előidézésével, különbség csak a reoperációk, mintavételek időpontjában volt. 1–7. posztoperatív napon makroszkóposan és szövettanilag értékeltük a kialakult adhéziók típusát, az összetapadó szöveteket, az adhézió stabilitását.

Megállapítottuk, hogy a stabilizálódás egy több napig tartó folyamat, a 4. posztoperatív napig az instabil és mérsékelten stabil adhéziók domináltak. Ennek ismerete lehetővé teszi a terápiás ablak kibővítését, a korai posztoperatív időszakban célzottan, a legmegfelelőbb időszakot kiválasztva, esetleg a kezelések kombinálásával még hatékonyabbá tehető az adhézióprevenció.

Summary. Introduction: Adhesion formation is a complex series of events that results from cellular and molecular processes where, in contrast to the normal case, events that support adhesion genesis dominate over adhesion lysis. Tissue injury, haemorrhage, tissue desiccation and inflammatory processes, among others, play a role in its induction. Since the presence of adhesions can be associated with a number of negative complications, the primary aim is to prevent their development. There are several preventive targets for the process, but in many cases therapy is only provided immediately after the procedure.

In this study, we present an experimental rat model of adhesion, where the aim is to understand the stabilization period of adhesion. All animals underwent the same surgical procedure, inducing tissue injury, minor haemorrhage and tissue desiccation, differing only in the timing of reoperations and sampling. On postoperative days 1–7, we assessed macroscopically and histopathologically the type of adhesions formed, the adhesive tissue, the stability of the adhesion.

We found that stabilization was a process lasting several days, with unstable and moderately stable adhesions predominating by postoperative day 4. Knowing this allows to broaden the therapeutic window, targeting the most appropriate period in the early postoperative period, possibly combining treatments, to make adhesion prevention even more effective.

Open access

Bal felső lebenyi adenocarcinoma és pulmonális vénás fejlődési rendellenesség együttes előfordulása

Left upper lobe pulmonary adenocarcinoma with partial anoumalous pulmonary venous connection in the same lobe: Case report

Magyar Sebészet
Authors: Ottó Kovács, Zoltán Szántó, Gábor Vida, and Árpád Juhász

Összefoglaló. Esetismertetés: 60 éves férfibeteg esete kerül bemutatásra jelen közleményben. Operábilis bal felső lebenyi tüdő adenocarcinomája a lebeny rendellenes véna pulmonalis beömlésével (partial anomalous pulmonary venous connection – PAPVC) szövődött. Az aortaív felett a hemiazygos vénába ömlő véna pulmonalis superior a bal véna brachiocephalicába vezette a bal felső lebeny vénás vérét, bal jobb shunt-öt okozva ezzel. A fejlődési rendellenességet egyértelműen csak a műtét során sikerült azonosítani. Az elvégzett bal felső lobektómia mindkét elváltozás definitív megoldását jelentette. Megbeszélés: Jelen közleményünkkel együtt a fellelhető szakirodalomban (PubMed) 32 esetleírás szerepel erről a ritka fejlődési anomáliáról. Ez aláhúzza a preoperatív computer tomográfia (CT) jelentőségét és a mellkassebész szerepét a CT felvételek értékelésében.

Summary. Authors present a case of a 60-year-old male patient with left upper lobe cancer in association with partial anomalous pulmonary venous connection (PAPVC) in the same lobe. The hemiazygous vein joined the left superior pulmonary vein above the aorta in the thorax cavity draining into the left brachiocephalic vein causing left to right shunt flow. PAPVC was clearly identified intraoperatively and left upper lobectomy was performed as definitive solution for both. PAPVC was closed by stapler. To our knowledge 32 operated cases of lung cancer with PAPVC has been described in the literature (PubMed), including our patient.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Monika Bugno-Poniewierska, Barbara Kij-Mitka, Zenon Podstawski, Bogusława Długosz, Olga Lasek, Patrycja Mrowiec, and Marian Tischner

Abstract

The use of frozen semen lowers the risk of disease transmission, eliminates geographical limitations and supports the implementation of genetic resource protection programs. However, due to the very rare use of frozen semen from Hutsul stallions, their genetic material is not secured in sperm banks, and very little information is available about their semen, including its suitability for cryopreservation, and sperm survival rates after thawing. The aim of this study was to analyse basic parameters such as sperm motility, vitality and morphology in diluted-stored and post-thawed Hutsul semen, using a CASA system. There were no differences in sperm motility (P = 0.3372) or morphology between the groups, although the progressive motility was higher in thawed semen (P = 0.0151), while the sperm vitality was higher in diluted-stored semen (P = 0.00517). This study demonstrates that semen from Hutsul horses is suitable for cryopreservation, thus supporting the creation of a sperm bank as a genetic reserve for representatives of this breed.

Restricted access
Imaging
Authors: Hatem Soliman-Aboumarie, Maria Concetta Pastore, Eftychia Galiatsou, Luna Gargani, Nicola Riccardo Pugliese, Giulia Elena Mandoli, Serafina Valente, Ana Hurtado-Doce, Nicholas Lees, and Matteo Cameli

Abstract

In the last years, new trends on patient diagnosis for admission in cardiac intensive care unit (CICU) have been observed, shifting from acute myocardial infarction or acute heart failure to non-cardiac diseases such as sepsis, acute respiratory failure or acute kidney injury. Moreover, thanks to the advances in scientific knowledge and higher availability, there has been increasing use of positive pressure mechanical ventilation which has its implications on the heart. Therefore, there is a growing need for Cardiac intensivists to quickly, noninvasively and repeatedly evaluate various hemodynamic conditions and the response to therapy.

Transthoracic critical care echocardiography (CCE) currently represents an essential tool in CICU, as it is used to evaluate biventricular function and complications following acute coronary syndromes, identify the mechanisms of circulatory failure, acute valvular pathologies, tailoring and titrating intravenous treatment or mechanical circulatory support. This could be completed with trans-esophageal echocardiography (TOE), advanced echocardiography and lung ultrasound to provide a thorough evaluation and monitoring of CICU patients. However, CCE could sometimes be challenging as the acquisition of good-quality images is limited by mechanical ventilation, suboptimal patient position or recent surgery with drains on the chest. Moreover, there are some technical caveats that one should bear in mind while performing CCE in order to optimize its use and avoid misleading findings. The aim of this review is to highlight the key role of CCE, providing an updated overview of its main applications and possible pitfalls in order to facilitate its use in CICU for clinical decision-making.

Open access

#Erasmus+ – avagy sebészeti kutatás-fejlesztés és innováció a Semmelweis Egyetem Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Tanszékén

#Erasmus+ – or surgical research, development and innovation at the Department of Surgical Research and Techniques at Semmelweis University

Magyar Sebészet
Authors: Krisztina Berner-Juhos, József Sándor, Györgyi Szabó, Daniella Fehér, Domokos Csukás, Krisztián Bocskai, and Andrea Ferencz

Összefoglaló. Az Európai Unió ciklusról ciklusra egyre több forrást különít el kutatás-fejlesztés és innováció támogatására. A projektek keretében megalakult munkacsoportok közreműködésével olyan innovatív megoldások születhetnek, amelyek választ adhatnak napjaink sürgető társadalmi kérdéseire. A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Tanszéke 2014-től vesz részt az Erasmus+ program által támogatott nemzetközi konzorciumokban, amelyek fő célja a sebészeti szakképzés oktatás-módszertani modernizációja, illetve az IT-technológia nyújtotta újdonságok páneurópai szintű integrálása a sebészeti rezidensképzésbe. A közlemény röviden összefoglalja azokat a nemzetközi projekteket, amelyekben a Tanszék az elmúlt 7 évben részt vett.

Summary. The European Union is earmarking more and more resources each cycle to support research, development and innovation, and the projects set up by the working groups are helping to develop innovative solutions to reflecting societal issues of today. Since 2014, the Department of Surgical Research and Techniques of the Cardiovascular Center at Semmelweis University has been participating in international consortia supported by the Erasmus+ programme, which aim to modernise the teaching methodology of surgical training and to integrate IT technology into the training of surgical residents at pan-European level. This paper briefly summarises the international projects in which the Department has been involved over the last 7 years.

Open access

Lágyéksérvbe kizáródott óriás sigmabél diverticulum

Giant sigmoid colon diverticulum incarcerated in an inguinal hernia

Magyar Sebészet
Authors: Artúr Seli, Géza Telek, Edit Babarczi, Tibor Rudisch, Balázs Virág, Fanni Fülöp, József Sándor, and Ferenc Ender

Összefoglaló. Bevezetés: A colon sigmoideum diverticulosisa veleszületett vagy szerzett lehet. Az óriás vastagbél diverticulum (Giant Colonic Diverticulum, GCD), amelyet 4 cm-nél nagyobb diverticulumként definiálnak, ritka, de klinikailag fontos entitás. A McNutt (1988) osztályozást használják az óriás diverticulumok három alcsoportjának megkülönböztetésére. Az 1-es típusú diverticulumok pulziós pseudo-diverticulumok, amelyek fokozatosan növekszenek. A 2-es típusú diverticulumok gyulladásos eredetűek; egy korábbi suberosalis perforáció után alakulnak ki, ahol a tályogüreg kommunikál a bél lumenével, és a tályogfal fokozatosan rostonyás hegszövetté alakul, melyből hiányoznak a bél szövettani rétegei. A 3. típus a vastagbél valódi, veleszületett diverticulumai, amelyek a bélfal minden rétegét tartalmazzák.

Egy 59 éves férfibeteg esetét ismertetjük, akit sürgősséggel vettünk fel Sebészeti Osztályunkra kizáródott bal oldali lágyéksérv diagnózissal. Hasi CT-vizsgálat a sérvtömlőben herniálódott sigmabél-szakaszt ábrázolt, bélelzáródás jelei nélkül. Sürgős műtétet végeztünk; bal oldali inguinalis metszést követően a sérvtömlőben a sigmabél 3-as típusú óriás diverticulumát találtuk. Laparotómiát végeztünk, és egy szokatlanul nagy, 7-8 cm hosszú incarcerálódott diverticulumot szabadítottunk fel. Egyéb kóros nem volt a hasüregben, a sigmabél nem károsodott. A diverticulumot TA varrógéppel resecáltuk, a kapocssort seromuscularis varrattal buktattuk. A sérvkaput kívülről zártuk. A postoperatív szak eseménytelen volt, a beteget a 7. napon otthonába bocsátottuk.

Röviden áttekintjük a GCD diagnózisára és kezelésére vonatkozó ajánlásokat. Az elváltozás McNutt 3-as típusa miatt a kevésbé invazív, egyszerű diverticulectomiát választottuk a (Hartmann-szerinti) sigmaresectio helyett. Esetünk az amúgy is kis számban előforduló GCD rendkívül ritka szövődménye volt, amit egy szokatlan – de sikeres gyógyulást eredményező – beavatkozással oldottunk meg.

Summary. Introduction: The diverticulosis of the sigmoid colon may be congenital or acquired. The Giant Colonic Diverticulum (GCD), defined as a diverticulum larger than 4 cm, is a rare, but clinically important entity. The McNutt (1988) classification is used differentiate the three subgroups of giant diverticula. Type 1 diverticula are pulsion pseudo-diverticula, which enlarge gradually. Type 2 are inflammatory diverticula due to a previous subserosal perforation, where the abscess cavity is communicating with the bowel lumen and its wall would be gradually composed of fibrous scar tissue, lacking the intestinal histological layers. Type 3 are the real, congenital diverticula of the colon, containing all layers of the intestinal wall.

We present a case of a 59-year-old male patient, who was admitted to our Dept. of Surgery in emergency with the diagnosis of strangulated left inguinal hernia. Abdominal CT demonstrated the herniation of the sigmoid colon into the hernia sac without the signs of bowel obstruction. The patient was operated on urgently; subsequent to a left inguinal incision, a Type 3 giant diverticulum of the sigmoid colon was found in the hernia sac. Laparotomy was performed, and the unusually large, 7-8 cm long strangulated diverticulum was liberated. There were no other pathological findings, the sigmoid colon was not damaged. The diverticulum was resected with a TA stapler, and the staple line was inverted with a layer of seromuscular sutures. The inguinal hernia orifices were reconstructed both intraabdominally and externally. The postoperative course was uneventful, the patient was discharged on the 7th day.

The recommendations concerning the diagnosis and treatment GCD are briefly reviewed. Due to the McNutt Type 3 characteristics, we opted for the less invasive, simple diverticulectomy instead of sigmoid resection (Hartmann’s procedure). Our case was an extremely rare complication of the already uncommon GCD, resolved by an unusual surgical intervention leading to a successful cure.

Open access

Nyelőcsőpótlás hybrid, supercharged jejunummal

Esophagoplasty with hybrid-supercharged jejunum

Magyar Sebészet
Authors: Örs Péter Horváth, András Papp, András Vereczkei, and Gábor Pavlovics

Összefoglaló. Bevezetés: Esetünkben nyelőcsőtumor miatt történt nyelőcső reszekció és bal colonféllel pótlás egy korábban gyomor reszekált betegen. A graftelhalás miatt a nekrotizált vastagbélszakaszt eltávolítottuk. Az egy év múlva végzett rekonstrukciónál kombinált vérellátású jejunummal való pótlást alkalmaztunk. A három egyenes ág lekötése után a Roux kacs nem volt elég hosszú, ezért a 2. és 3. egyenes ág között az árkádot átvágva már biztonságosan felért a nyakra. A 3. ág által ellátott terület vérellátását a mammaria interna arteriájából biztosítottuk és a vénás elvezetést egy vena saphena szegmenttel biztosítottuk a vena jugularis externa felé. A jejunum graft folytonossága megmaradt. A beteg meggyógyult.

Ha a nyelőcsőpótlásra rutinszerűen használt gyomor és vastagbél anatómiai okok, előző műtétek vagy szövődmények miatt alkalmatlanok, akkor az egyik utolsó lehetőség a jejunummal való pótlás. A jejunum csak szabad átültetéssel vagy a keringés megerősítésével (supercharging) alkalmas az oesophagectomia utáni biztonságos pótlásra. A kombinált vérellátású jejunum pótlást hybrid, supercharged módszernek neveztük el.

Summary. Introduction: In this case report an esophageal resection due to cancer was performed with a primary left colonic replacement, as the stomach was resected previously. Due to graft necrosis, the necrotized section of the colon was removed. One year later a long jejunal segment with a combined blood supply was used for secondary reconstruction. Even after the ligation of three straight branches, the Roux loop was not long enough to reach up to the neck, however the division of the arcade between the 2nd and 3rd straight branches lengthened it satisfyingly. Blood supply to the region of the farthest branch was provided from the internal mammary artery and venous drainage was provided by a saphenous vein graft to the external jugular vein. The continuity of the jejunal graft was preserved. The patient recovered uneventfully.

If neither the stomach nor the colon routinely used for esophageal replacement are available due to anatomical reasons, previous surgeries, or complications, jejunal replacement can be the last resort. Jejunum is only suitable for safe esophageal replacement by either free transplantation or by supercharging. The procedure when a combined blood supply is provided for the jejunal replacement was named the hybrid-supercharged method.

Open access

Peritoneum, a multifunkcionális hártya

Peritoneum, the multifunctional membrane

Magyar Sebészet
Authors: Andrea Ferencz, Khashayar Farahnak, Krisztián Bocskai, Krisztina Juhos, Daniella Fehér, Domokos Csukás, Anna Blázovics, Györgyi Szabó, and József Sándor

Összefoglaló. Bevezetés: Ma már bizonyítékokra épült elvárás, hogy a hasi műtétek során az atraumatikus műtéti technika, a pontos és teljes vérzéscsillapítás, az idegen anyagok eltávolítása mellett a peritonealis felszín mechanikus károsodását, kiszáradását is el kell kerülni. A hashártya kiterjedt felszínével, különleges szöveti szerkezetével nemcsak fontos szereplője a normális élettani folyamatoknak, hanem mint a „hasüreg őre” fontos szerephez jut a gyulladásos folyamatok lokalizálásában, dializáló felszínként is hasznos, és a daganatok kezelésében teret ad a hipertermiás hasüregi kemoterápiának.

A peritoneum-zsák legnagyobb része a vastag- és a vékonybelet borítja be. A posztoperatív szövődmények elkerülésére mind a nyitott, mind a laparoszkópos hasi műtétek során kerülendő a bélállomány kiszáradása, így a rehidrálás ma rutineljárás. Ismeretes, hogy a bél kiszáradása posztoperatív adhéziók létrejöttéhez vezet, továbbá a serosa károsodással jár, ez a bélfal áteresztéséhez, perforációhoz is vezethet. Minden sebészi ajánlás kiemeli a bél nedvesen tartásának fontosságát, miközben az ezt a nézetet támogató, vagy ennek hiányát elemző kutatás, valós hatásvizsgálat elenyésző a szakirodalomban. Közleményünk áttekinti e kérdéskör kórélettani mechanizmusait és sebészi vonatkozásait, összefoglalja a peritoneum összetett funkcióira vonatkozó legújabb kutatások eredményeit.

Summary. Introduction: Not only atraumatic surgical technique, precise bleeding control, removal foreign materials from the abdomen, but also avoiding desiccation or mechanical damage of peritoneal surface at abdominal surgery mean today evidence based expectation. Peritoneum with its extensive surface and special histological structure represents an important factor in normal physiological processes, furthermore as “Guard of abdomen” it has an important role to localise inflammatory reactions, useful as dialysing surface and provides also possibility for hyperthermic abdominal chemotherapy in tumour treatment.

Largest part of peritoneal sac covers small intestine and colon. To prevent postoperative complications it is necessary to avoid desiccation of intestinal tract at laparoscopic and at open procedures as well – consequently “rehyration” is a routine recommendation today. Desiccation of intestinal tract results postoperative adhesions, furthermore damage of serosa will increase permeability of intestine wall and can result perforation. All the surgical recommendations suggest keeping intestine moist, whereas there are only a few real studies in surgical literature to support or to deny this theory. Our study reviews the pathophysiological and surgical respects of this situation and summarizes the results of latest researches of combined functions of peritoneum.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Tamás Haidegger and József Sándor

Összefoglaló. A technika folyamatos fejlődésével a robotikának és az adattudományoknak minden bizonnyal hasonló hatása lesz az invazív medicina egyes ágaira a következő 20 évben, mint a gyártástechnikára volt az elmúlt évtizedekben. A korai kép által vezetett sebészeti rendszereket és sebészrobotokat elsősorban pontosságuk és megbízhatóságuk miatt alkalmazzák, mivel segítségükkel kisebb szöveti sérülés mellett gyorsabban és biztonságosabban végezhetők el a beavatkozások, különösen az ortopéd- és idegsebészetben, ugyanakkor az igazi, globális áttörést a teleoperációs irányítás elven működő da Vinci Sebészeti Rendszernek köszönhetjük. A da Vinci neve egybeforrt a robotsebészettel, annak ellenére, hogy tucatnyi más rendszer is létezik ma már. Habár a teleoperációs Robot-asszisztált Minimál Invazív Sebészeti rendszerek esetében az eszközök irányítását mindvégig a sebész végzi a konzolon keresztül, az elmúlt években itt is egyre komolyabb szerepet kapott a preoperatív adatok integrációja, a műtéti navigációra épülő adatfúzió és a hibakompenzáció. A sebészeti döntéstámogatás és az esetleges hibák kiküszöbölése egyre nagyobb jelentőséget kap a távsebészeti alkalmazások esetén is. Alapvető fontosságúak a megfelelő algoritmusok a kommunikáció során fellépő torzítások, késleltetés és egyéb, akár rosszindulatú zavarjelek kezeléséhez. A robotos távsebészet koncepciója az amerikai NASA űrügynökségtől ered, és mind a mai napig aktívan kutatják a technológia nyújtotta további lehetőségeket, mivel a milliós számban végzett műtétekből származó adatok ma már teljesen más adattudományi módszerekkel dolgozhatók fel, így esély nyílt arra, hogy egy nap akár a lágyszöveti beavatkozásokat is autonóm sebészeti robotok hajtsák majd végre. A cikk célja megismertetni az olvasót e modern interdiszciplináris terület alapvető fogalmaival, bemutatni a fontosabb részterületeket és rendszereket. Áttekintést nyújtunk a távsebészet különböző formáiról, és képet adunk az adatvezérelt beavatkozások összetettségéről.

Summary. With the continuous development of information technology, robotics and data science will certainly have a similar impact on invasive medicine over the next 20 years as it has had on manufacturing technology in the recent decades. Early image-guided systems and surgical robots were employed in the operating room primarily for their accuracy and reliability, as they allowed for faster and safer interventions with minimal tissue damage, targeting especially orthopedics and neurosurgery. On the other hand, a real global breakthrough came with the teleoperated da Vinci Surgical System, ideal for soft tissue procedures. The success and dominance of the da Vinci has dimmed the dozens of other surgical robots already on the market. It partially originated from the teleoperation concept of Robot-Assisted Minimally Invasive Surgery, where the full control of the robotic tools is always maintained by the human operator via the console. Nevertheless, the availability of data at large brings new possibilities, e.g., the in-view integration of preoperative data, data fusion based on surgical navigation, and error compensation have become increasingly available in prototypes. Surgical decision support and the elimination/eviction of potential errors also became increasingly important in telesurgical applications. Appropriate algorithms for handling distortions, delays, and other, even malicious, interference attempts during communication are essential. The concept of robotic telesurgery originates from NASA, and even as of today they are actively exploring the additional possibilities offered by cutting-edge technology to improve surgical systems using data science methods. In the not so distant future, even soft tissue interventions will be performed by autonomous robots. The aim of this article is to present the reader the basic concepts of this modern interdisciplinary field named Computer-Integrated Surgery, and to introduce the most important robots and robotic systems. We provide an overview of the different forms of telesurgery and describe the idea and the complexity of data-driven interventions.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: József Sándor, György Wéber, Györgyi Szabó, Mohamed Gamal E., Attila Vörös, Domokos Csukás, Krisztina Juhos, Daniella Fehér, Krisztián Bocskai, and Andrea Ferencz
Restricted access

Társasági hírek

Society news

Magyar Sebészet
Authors: István Sugár and Magyar Sebészet Szerkesztősége
Restricted access

Abstract

Objective

To assess the expression of ARHGEF19 in human breast cancer, investigate its role in breast cancer, and clarify the mechanism.

Methods

Bioinformatics analysis, immunoblot, quantitative PCR, and immunohistochemical (IHC) assays were performed to assess ARHGEF19 expression in breast cancer. CCK-8 and Edu assays were conducted to reveal its role in breast cancer cell proliferation. Flow cytometry (FCM) assays and immunoblot were performed to confirm its effects on breast cancer apoptosis. Immunoblot was also performed to clarify the mechanism. Finally, tumor growth assays were aimed to confirm the role of ARHGEF19 in mice.

Results

We observed that ARHGEF19 was highly expressed in human breast cancer. ARHGEF19 promoted breast cancer cell growth in vitro, and suppressed apoptosis. In addition, we found that ARHGEF19 could activate the MAPK pathway in breast cancer cells. Our findings further confirmed that ARHGEF19 contributed to breast cancer growth in mice.

Conclusion

We observed that ARHGEF19 promoted the growth of breast cancer in vitro and in vivo via MAPK pathway, and presume it could serve as a breast cancer therapeutic target.

Restricted access

Abstract

Objective

To assess the expression of ARHGEF19 in human breast cancer, investigate its role in breast cancer, and clarify the mechanism.

Methods

Bioinformatics analysis, immunoblot, quantitative PCR, and immunohistochemical (IHC) assays were performed to assess ARHGEF19 expression in breast cancer. CCK-8 and Edu assays were conducted to reveal its role in breast cancer cell proliferation. Flow cytometry (FCM) assays and immunoblot were performed to confirm its effects on breast cancer apoptosis. Immunoblot was also performed to clarify the mechanism. Finally, tumor growth assays were aimed to confirm the role of ARHGEF19 in mice.

Results

We observed that ARHGEF19 was highly expressed in human breast cancer. ARHGEF19 promoted breast cancer cell growth in vitro, and suppressed apoptosis. In addition, we found that ARHGEF19 could activate the MAPK pathway in breast cancer cells. Our findings further confirmed that ARHGEF19 contributed to breast cancer growth in mice.

Conclusion

We observed that ARHGEF19 promoted the growth of breast cancer in vitro and in vivo via MAPK pathway, and presume it could serve as a breast cancer therapeutic target.

Restricted access

Abstract

Background and aims

The prevalence of non-alcoholic fatty liver disease has been alarmingly increased with no lines of effective treatment. Vanillic acid is a naturally occurring polyphenol with promising therapeutic effects. Exercise is well known to be an effective tool against obesity and its consequences. Thus, we aim to study the effect of vanillic acid alone and along with exercise on fatty liver induced by a high-fat diet in a rat model and to investigate possible novel mechanisms involved in their action.

Methods

In this study, 40 male rats were divided equally into five groups: control (standard chow diet), HFD (high-fat diet), HFD+VA (HFD+ vanillic acid (50 mg/kg/day orally), HFD+EX (HFD+ swimming exercise 5 days/week), HFD+VA+EX (HFD+ vanillic acid+ swimming exercise) for eight weeks.

Results

Body mass, liver weight, liver enzymes, cholesterol, and triglycerides were significantly decreased in the combined VA+EX group, with marked improvement in hyperglycemia, hyperinsulinemia, and consequently HOMA-IR index compared to the HFD group. These improvements were also reflected in the pathological view. VA and swimming, either solely or in combination, markedly increased hepatic and circulating fibroblast growth factor 21. Additionally, VA and swimming increased the immunohistochemical expression of the autophagosomal marker LC3 and decreased the expression of P62, which is selectively degraded during autophagy.

Conclusions

These results suggest the hepatoprotective effect of VA and swimming exercise against fatty liver and the involvement of FGF21 and autophagy in their effect.

Restricted access

Abstract

Background and aims

The prevalence of non-alcoholic fatty liver disease has been alarmingly increased with no lines of effective treatment. Vanillic acid is a naturally occurring polyphenol with promising therapeutic effects. Exercise is well known to be an effective tool against obesity and its consequences. Thus, we aim to study the effect of vanillic acid alone and along with exercise on fatty liver induced by a high-fat diet in a rat model and to investigate possible novel mechanisms involved in their action.

Methods

In this study, 40 male rats were divided equally into five groups: control (standard chow diet), HFD (high-fat diet), HFD+VA (HFD+ vanillic acid (50 mg/kg/day orally), HFD+EX (HFD+ swimming exercise 5 days/week), HFD+VA+EX (HFD+ vanillic acid+ swimming exercise) for eight weeks.

Results

Body mass, liver weight, liver enzymes, cholesterol, and triglycerides were significantly decreased in the combined VA+EX group, with marked improvement in hyperglycemia, hyperinsulinemia, and consequently HOMA-IR index compared to the HFD group. These improvements were also reflected in the pathological view. VA and swimming, either solely or in combination, markedly increased hepatic and circulating fibroblast growth factor 21. Additionally, VA and swimming increased the immunohistochemical expression of the autophagosomal marker LC3 and decreased the expression of P62, which is selectively degraded during autophagy.

Conclusions

These results suggest the hepatoprotective effect of VA and swimming exercise against fatty liver and the involvement of FGF21 and autophagy in their effect.

Restricted access

Abstract

Background and aims

Attentional bias is a key factor in addictive behavior maintenance. However, whether attentional bias has a similar effect on cybersex addiction is unclear. We investigated differences in the attentional processing of sexually explicit images between individuals with high tendencies toward cybersex addiction (TCA) versus low tendencies using behavioral and electrophysiological indices.

Methods

Twenty-eight individuals with high TCA and 29 with low TCA performed an addiction Stroop task comprising sexual and neutral images in colored frames. Participants were asked to respond to the frame color and not the image contents, and behavioral and event-related potentials were recorded.

Results

Behaviorally, an addiction Stroop interference effect was found in the high TCA group, as shown by the longer reaction times to judge the frame colors of sexual images. Electrophysiologically, a P200 (150–220 ms) enhancement was present in response to sexual images compared with neutral ones, which was absent in the low TCA group. The event-related potential correlates with the addiction Stroop interference effect, indicating that the attentional bias underlying the addiction Stroop interference operates at an automatic level. A general, sexually related bias was found in the late positive potential (300–700 ms) amplitude, although between-group differences were insignificant.

Discussion and conclusions

These findings indicate that sexual stimuli grab the attentional resources of individuals with high TCA at early automatic stages of attentional processing. Increased cue reactivity to sexual stimuli may contribute to pornographic consumption and play a crucial role in sustaining problematic excessive use of online pornography.

Open access

Abstract

Staphylococcus aureus as an opportunistic bacterial pathogen with intrinsic and acquired resistance to many antibiotics is a worldwide problem. The current study was undertaken to evaluate the resistance pattern, and determine the genetic types of multidrug-resistant S. aureus isolated from wound.

This cross-sectional study was conducted over the period of two years (from December 2018 to November 2020) at the hospitals affiliated to Shahid Beheshti University of Medical Sciences, Tehran, Iran. In present study, 75 multidrug-resistant S. aureus isolates collected from wound infections were investigated. Phenotypic resistance was assessed by Kirby–Bauer disk diffusion method. Conventional PCR was performed for the detection of virulence encoding genes. Genotyping of strains was performed based on coa gene polymorphism using multiplex-PCR assay. SCCmec typing, spa typing and MLST were also used to characterize the genotype of the mupirocin, tigecycline and vancomycin resistant multidrug-resistant S. aureus isolates.

All 75 multidrug-resistant S. aureus isolates in the study were confirmed as MRSA. Coagulase typing distinguished isolates into five genotypic patterns including III (40%), I (24%), IVb (16%), V (10.7%) and type X (9.3%). Resistance to tigecycline was detected in 4% of MDR-MRSA isolates and all belonged to CC8/ST239- SCCmec III/t421 lineage. According to our analysis, one VRSA strain was identified that belonged to coa type V and CC/ST22-SCCmec IV/t790 lineage. Resistance to mupirocin was detected in 9.3% of strains. All 7 mupirocin resistant MDR-MRSA isolates exhibited resistance to mupirocin in high level. Of these, 4 isolates belonged to CC/ST8-SCCmec IV/t008 (57.1%), 2 isolates belonged to CC/ST8-SCCmec IV/t064 (28.6%) and one isolate to CC/ST22-SCCmec IV/t790 (14.3%).

Altogether, current survey provides a snapshot of the characteristics of S. aureus strains isolated from patients. Our observations highlighted type III as predominant coa type among multidrug-resistant MDR strains indicating low heterogeneity of these isolates. Our study also indicates the importance of continuous monitoring of the genotypes of MDR-MRSA isolates to prevent nosocomial outbreaks and the spread of MDR isolates.

Restricted access

Akut arteria centralis retinae elzáródás.

Az ocularis stroke induló terápiás programja

Acute central retinal artery occlusion.

Proposed therapeutic approach for ocular stroke
Orvosi Hetilap
Authors: Valéria Gaál, Zsófia Kölkedi, László Szapáry, Adrienne Csutak, and Eszter Szalai

Összefoglaló. Az agy és a szem vascularis katasztrófái számos esetben egymáshoz társuló vagy egymást előre jelző kórképek. Az arteria centralis retinae occlusio az ér rekanalizációjának hiányában a retina szöveteinek irreverzibilis károsodását okozza. Sem a nemzetközi, sem a hazai stroke-irányelvek nem foglalkoznak az ocularis stroke problémakörével, annak ellenére, hogy az arteria centralis retinae occlusio okozta retinalis ischaemia minden tekintetben megfelel az akut ischaemiás stroke definíciójának. Az eddig rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján arteria centralis retinae occlusio esetén az intravénás thrombolysis 4,5 órán belül alkalmazva növeli a szignifikáns mértékű visusjavulás esélyét. Az országban jelenleg 4 centrum (Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Debreceni Egyetem, Semmelweis Egyetem) tervezi az ocularis stroke kezelésében a thrombolysis bevezetését. A maradandó látásromlás és a szekunder cerebrovascularis események megelőzése érdekében elengedhetetlen az alapellátásban és a társszakmákban dolgozó kollégákkal való szoros együttműködés. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1871–1875.

Summary. Vascular events of the brain and the eye may occur concomitantly or sequentially. In the absence of recanalization, central retinal artery occlusion causes irreversible damage to the retinal tissues. Even though retinal ischemia secondary to central retinal artery occlusion meets the definition of acute ischemic stroke, neither the international nor the Hungarian stroke guidelines mention ocular stroke. Based on the available literature, intravenous thrombolysis of the central retinal artery within 4.5 hours of occlusion can increase the odds of significant vision improvement. Currently 4 centers (University of Pécs, Debrecen, Szeged, and Semmelweis University) are planning to introduce thrombolysis in the treatment of ocular stroke. To prevent permanent visual loss and secondary cerebrovascular events, timely intervention requires the collaboration between general practitioners and other specialties. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1871–1875.

Open access

Arteria vertebralis thrombosis egy 7 éves gyermekben

Vertebral artery thrombosis in a 7-year-old child

Orvosi Hetilap
Authors: Alexandra Viczei, István Lapis, Ádám Marián Brzózka, and György Szeifert

Összefoglaló. Az agyi érrendszer elzáródásos panaszai elsősorban felnőttkorban jelentkeznek, nem ritkák azonban gyermekek esetében sem. A gyermekkori stroke gyakorisága 2,5/1 000 000 fő; ilyenkor általában az arteria carotis interna vagy az arteria cerebri media érintett. Az ischaemiás stroke-ok 25%-a a hátsó keringési rendszer területén keletkezik. Az arteria vertebralis extracranialis szakaszának stenosisa 18%-ban a jobb oldalon, 22,3%-ban a bal oldalon észlelhető. Esetünkben egy 7 éves kisfiú kórtörténetét mutatjuk be, aki facialis paresis, súlyosbodó ataxia és somnolentia tüneteivel került egy megyei kórház gyermek intenzív osztályára. A készült kontrasztos koponya angiográfiás MR-vizsgálaton akut ischaemiás elváltozások voltak láthatók, valamint sejteni lehetett, hogy a bal oldali arteria vertebralis gracilisabb; a hypoplasia azonban csak a beteg egyetemi centrumba kerülése után, az ott elvégzett, a nyaki erekre is kiterjedő TOF - (time of flight) angiográfia és nyaki ultrahang készítését követően bizonyosodott be. A beállított gyógyszeres kezelések hatására az ischaemiát okozó artériás thrombus feloldódott, majd megkezdődött a rehabilitáció folyamata, melynek során a beteg állapota nagymértékben javult. A gyermek kórházba kerülése előtt hónapokkal észlelt, magatartás- és figyelembeli zavarainak romlása felveti a már korábban bekövetkező átmeneti ischaemiás periódusok lehetőségét is. A hátsó keringési rendszert érintő stroke-ok etiológiája változó, többször kerültek már leírásra különböző háttérrel. Esetünkben a fejlődési rendellenesség – ’bow hunter’ szindróma tűnik a legvalószínűbbnek. A készült dinamikus nyaki ultrahangvizsgálat is erre utaló eredményt adott. Időintervallumon belül szóba jöhet az arteria vertebralis thrombosis kezelése endovascularis módszerek segítségével is. Ennek kivitelezhetősége érdekében azonban fontos a mielőbbi pontos diagnózis felállítása a megfelelő képalkotó vizsgálatok segítségével és a betegnek a kezelésére felkészült centrumba juttatása. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1902–1907.

Summary. Cerebrovascular obstruction primarily affects adults, but it is not uncommon in children either. The incidence of childhood stroke is 2.5/1 000 000 population, usually affecting the internal carotid artery or the middle cerebral artery. The posterior circulatory system is involved in 25% of ischemic strokes. Stenosis of the extracranial section of the vertebral artery is demonstrated in 18% on the right side and 22.3% on the left side. We present the case history of a 7-year-old boy who was admitted to the pediatric intensive care unit of a county hospital with symptoms of facial palsy, progrediating ataxia and somnolence. Contrast-enhanced angiographic MR images of the skull revealed acute ischemic lesions and suggested stenosis of the left vertebral artery, then it was confirmed by TOF (time of flight) angiography of vessels of the neck and cervical ultrasound examination. The arterial thrombus causing ischaemia was eliminated by drug treatment and the rehabilitation process could be started. The patient’s condition improved considerably following that. Deterioration in behavioral and attentional problems of the patient, which had been realised months prior to hospitalisation, raises the possibility of earlier ischemic periods. The etiology of strokes affecting the posterior circulatory system has been described with different backgrounds. In the presented case, a developmental disorder – bow hunter’s syndrome seems to be the most likely one. The result of dynamic cervical ultrasound examination also supported this theory. Treatment of vertebral artery thrombosis with endovascular methods may also be considered within a time interval. However, to make it feasible, it is important to establish an accurate diagnosis as soon as possible by appropriate imaging studies, and to transfer the patient to a specialised center. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1902–1907.

Open access

Az időskori szédülés életminőségre kifejtett hatása

The influence of dizziness on the quality of life in elderly

Orvosi Hetilap
Authors: András Molnár, Mátyás Forster, Stefani Maihoub, László Tamás, and Ágnes Szirmai

Összefoglaló. Bevezetés: A szédülés időskorban gyakori panasz, amely jelentősen befolyásolja az életminőséget. Háttere sok esetben multifaktoriális, egyes esetekben azonban jól meghatározott ok kimutatható. Célkitűzés: Kutatásunk célja az időskori szédülő populáció panaszainak, valamint életminőségének felmérése volt. Anyag és módszer: Kutatásunkba 36 (13 férfi, 23 nőbeteg, átlagéletkor ± SD, 72,78 év ± 4,6), Otoneurológiai Ambulanciánkon szédülés miatt vizsgált, 65 év feletti beteget vontunk be. Ők az általunk összeállított, panaszokkal és rizikófaktorokkal kapcsolatos kérdőív mellett a Dizziness Handicap Inventory-t is kitöltötték. Az utóbbi alapján meghatározható volt az életminőség-romlás, illetve annak mértéke. A statisztikai elemzést az IBM SPSS V24 szoftver segítségével végeztük, Mann–Whitney U-teszt és khi-négyzet-próba alapján. Minden esetben p<0,05 értéket tekintettünk szignifikáns különbségnek. Eredmények: A leggyakoribb diagnózisként a Ménière-betegséget, valamint a centrális vestibularis eltéréseket detektáltuk. A betegek visszajelzése alapján a szédülés volt a legdominánsabb tünet, amely a leggyakrabban órákig, illetve napokig tartott, és fele arányban volt forgó jellegű. Emellett a fülzúgás, a halláscsökkenés, valamint a vegetatív tünetek is dominánsak voltak. A leggyakoribb társbetegségek közül gyakoriságuk miatt kiemelendők a mozgásszervi, illetve szemészeti eltérések, a hypertonia, valamint a pszichiátriai betegségek. A betegek 77,8%-a jelzett valamilyen mértékű életminőség-romlást, és kiemelendő, hogy 30%-uk a súlyos kategóriába esett. A Dizziness Handicap Inventory kérdőívek alapján a fizikális, funkcionális, valamint emocionális részpontszámok hasonló értéket mutattak. Következtetés: Az időskori szédülés lényeges a beteg romló életminősége szempontjából. A társuló komorbiditások mellett a háttérben álló vestibularis eltérések kizárása, illetve diagnosztizálása fontos feladat. Ennek függvényében tervezhető a terápia, amely kapcsán a kísérő tünetekre is fontos hangsúlyt fektetni. Így az érintett betegek életminősége javítható. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1891–1896.

Summary. Introduction: Vertigo is a common complaint in elderly, which has significant influence on the patients’ quality of life. In many cases its background is complex, although, in some cases specific diagnosis can be made. Objective: Our study aimed to analyze the symptoms and quality of life of old-age vertiginous population. Material and method: 36 patients (13 males, 23 females, mean age ± SD, 72.78 years ± 4.6) over 65 years, examined due to vertigo at our Neurotologic Department, were enrolled. A questionnaire including questions regarding the symptoms, risk factors, along with the Dizziness Handicap Inventory was used. Statistical analysis was carried out using IBM SPSS V24 software. Mann–Whitney U and chi square tests were used. Statistical significance was defined as p<0.05. Results: Ménière’s disease and central vestibular disorders were found as the most frequent diagnoses. Vertigo was the most tormenting symptom, which usually lasted for hours or days, and was defined as rotatory in 50%. Tinnitus, hearing loss and vegetative symptoms were also dominant. The most frequent comorbidities were musculoskeletal disorders, hypertension, ophthalmological diseases and psychiatric disorders. 77.8% of the patients have reported worsened quality of life, of which 30% was detected as severe. Based on the Dizziness Handicap Inventory, physical, functional and emotional scores showed similar results. Conclusion: Vertigo in elderly is important due to its influence on patients’ quality of life. Besides comorbidities, the diagnosis of vestibular pathologies is of great importance. Therefore, therapy planning is possible, and patients’ quality of life can be improved. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1891–1896.

Open access

A donorspecifikus antitestek szerepének vizsgálata a gyermekkori májtranszplantációk hosszú távú kimenetelében

Importance of donor-specific antibodies in the long-term outcome of liver-transplanted children

Orvosi Hetilap
Authors: Éva Erdélyi-Percs, Dolóresz Szabó, Anikó Szilvási, and Antal Dezsőfi

Összefoglaló. Bevezetés: A gyermekkori májtranszplantációk hosszú távú kimenetelének javítása érdekében az immunológiai mechanizmusok kerültek a kutatások középpontjába. A donorspecifikus antitesteknek (DSA-k) fontos szerepük van a graft túlélésében a szervtranszplantációk után, a májtranszplantáció esetén azonban ez még vitatott. Célkitűzés: Tanulmányunk célja májtranszplantált gyermekeknél a DSA-k meghatározása, valamint a DSA-k jelenléte és a graft állapota közötti összefüggés vizsgálata volt. Módszer: A Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikáján gondozott 54 májtranszplantált gyermek vérmintájából történt a humán leukocytaantigén (HLA) elleni antitestek meghatározása. Vizsgáltuk, hogy a laboratóriumi vérvizsgálat eredményei – szérumbilirubin (összes, direkt), alkalikus foszfatáz (ALP), transzaminázok, gamma-glutamil-transzferáz (GGT), immunglobulin-G (IgG) –, az aszpartát-aminotranszferáz/thrombocyta hányadosindex (APRI) és a 4 tényezőn alapuló fibrosisindex (FIB4) tekintetében van-e eltérés a DSA-pozitív, illetve a HLA-immunizált betegek esetén a nem immunizált csoporthoz képest. Eredmények: A vizsgált paraméterekben nem találtunk szignifikáns különbségeket a DSA-pozitív, a HLA-immunizált és a nem immunizált betegek csoportjai között. Következtetés: Bár a jelen vizsgálatban nem volt szignifikáns különbség a vizsgált paraméterek esetén, de ez a kis esetszámból is adódhat. A DSA-knak a graftfibrosis kialakulásában való szerepe tisztázására több páciens vizsgálata szükséges, ezért megkezdtük az összes páciensnél a DSA- és HLA- (donor, recipiens) meghatározást, valamint ennek a klinikai gyakorlatunkba való beépítését. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1897–1901.

Summary. Introduction: To improve the long-term survival of liver-transplanted children, immunological mechanisms became the main interest of researchers. Donor-specific antibodies (DSAs) play a significant role in graft survival after solid organ transplantation, although their role in liver transplantation is controversial. Objective: The aim of our study was to determine the presence of DSAs in liver-transplanted children and to examine their effect on graft’s condition. Method: The determination of anti-human leukocyte antigen (HLA) antibodies was performed using the blood samples of 54 liver-transplanted children. We analysed the difference between the results of the laboratory blood examination – serum bilirubin (all, direct), alkaline-phosphatase (ALP), transaminases, gamma-glutamyl transferase (GGT), immunoglobulin-G (IgG) –, aspartate aminotransferase to platelet ratio index (APRI) and fibrosis-4 index (FIB4) according to DSA and HLA immunization. Results: We did not find any significant difference in the examined parameters regarding DSA and HLA immunization. Conclusion: Although this study was not able to provide significant difference in the examined parameters, this can be explained with the low number of cases. To clarify the significance of DSA in graft fibrosis, we need a larger dataset. We started regular DSA and HLA (donor and recipient) determination during follow-up in liver-transplanted children. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1897–1901.

Open access

A Kobayashi- és a Kawanet-pontrendszer prediktív értéke Kawasaki-kóros betegeink immunglobulin-rezisztenciája és kardiológiai szövődményei szempontjából.

Pilotvizsgálat

The predictive value of the Kobayashi and Kawanet score systems regarding immunoglobulin resistance and cardiac complications in patients with Kawasaki disease.

A pilot study
Orvosi Hetilap
Authors: Ildikó Vágó, Gábor Guóth, Gábor Simon id., and Hajnalka Szabó

Összefoglaló. Bevezetés: A Kawasaki-szindróma immunvasculitis, amely kezeletlenül kardiológiai szövődményekhez vezethet. A korai intravénás immunglobulin-terápia mérsékli a szövődményeket, de az esetek 10–20%-a rezisztens a kezelésre. Ennek előrejelzésére világszerte számos rizikóbecslő pontrendszert használnak. Célkitűzés: A Kobayashi- és a Kawanet-pontrendszer prediktív értékének vizsgálata betegeink intravénás immunglobulin-rezisztenciája és kardiológiai szövődményei vonatkozásában. Tudomásunk szerint ez az első magyarországi vizsgálat, amely Kawasaki-szindróma esetében pontrendszerek prediktív értékét méri fel. Módszer: Retrospektív pilotvizsgálatunkban kigyűjtöttük a 2005. január és 2020. április között Kawasaki-szindróma miatt ápolt betegeink adatait. Mindegyiküknél Kobayashi-, illetve Kawanet-pontot számoltunk, valamint megvizsgáltuk azok specificitását, szenzitivitását az intravénás immunglobulin-rezisztencia, illetve a kardiológiai szövődmények előrejelzése szempontjából. A Kobayashi-pontrendszerben 4, a Kawanet-pontrendszerben pedig 2 pont vagy annál magasabb érték jelez rizikót. Eredmények: Kawasaki-szindrómát 28 gyereknél véleményeztünk, 13 esetben észleltünk mérsékelt, 4 esetben súlyos szövődményt. 4 betegünk bizonyult intravénás immunglobulinra rezisztensnek. A rezisztencia szempontjából a Kobayashi-pontrendszer alacsony szenzitivitást (25%), illetve magas specificitást (91,6%), míg a Kawanet-pontrendszer mérsékelt szenzitivitást (50%) és specificitást (50%) mutatott. A szövődmények szempontjából hasonló eredményeket kaptunk, Kobayashi-pontrendszer: szenzitivitás: 17%; specificitás: 100%, illetve Kawanet-pontrendszer: szenzitivitás: 47%; specificitás: 45%. Következtetés: A legtöbb, nem ázsiai országban készült tanulmányhoz hasonlóan az intravénás immunglobulin-rezisztencia előrejelzésében a Kobayashi-pontrendszer vizsgálatunkban sem bizonyult hatékonynak. Ezzel szemben, magasabb szenzitivitása miatt, a Kawanet-pontrendszer intravénás immunglobulin-rezisztenciát előre jelző hatékonyságát érdemes lenne nagyobb esetszámban vizsgálni a hazai populációban is. A kardiológiai szövődmények előrejelzésére egyik pontrendszer sem bizonyult alkalmasnak. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1885–1890.

Summary. Introduction: Kawasaki disease is an immunovasculitis, which, without treatment, leads to cardiac complications. Early intravenous immunoglobulin therapy moderates complications, however, 10–20% of patients are resistant to the therapy. Numerous risk score systems are used worldwide to predict this. Objective: To assess the predictive value of the Kobayashi and Kawanet score systems regarding intravenous immunoglobulin resistance and cardiac complications in our department’s patient cohort. To our best knowledge, this is the first study in Hungary, which examines the predictive value of score systems in the case of Kawasaki disease. Method: In our study, we identified the patients treated for Kawasaki disease between January 2005 and April 2020. In each case, we calculated both the Kobayashi and the Kawanet score, and we examined their specificity and sensitivity regarding the prediction of intravenous immunoglobulin resistance and cardiac complications. In the Kobayashi score system, values above 4, in the Kawanet score system, values above 2 signal risk. Results: We identified 28 patients with Kawasaki disease. We observed moderate complications in 13, severe complications in 4 cases. 4 of our patients were resistant to intravenous immunoglobulin therapy. Regarding intravenous immunoglobulin resistance in our patient cohort, we detected low sensitivity (25%) and high specificity (91.6%) in the case of Kobayashi score, and moderate sensitivity (50%) and specificity (50%) in the case of Kawanet score. Regarding complications, we found similar results in the case of Kobayashi (sensitivity: 17%; specificity: 100%) and the Kawanet (sensitivity: 47%; specificity: 45%) score system. Conclusion: Similarly to the majority of non-Asian studies, we found the Kobayashi score system ineffective in predicting intravenous immunoglobulin resistance. However, due to its higher sensitivity, the predictive value of the Kawanet score system regarding intravenous immunoglobulin resistance is worth examining in a larger patient population in Hungary. Regarding the prediction of cardiac complications, both score systems were found to be ineffective. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1885–1890.

Open access

Smart & Safe – intézményi digitalizációs stratégia a betegbiztonság szemszögéből

Smart & Safe – digitization strategy from a patient safety perspective

Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Vida, Borbála Vissi, Tamás Palicz, and Judit Lám

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: Az egészségügyi intézmények digitalizációs fejlesztése kapcsán célszerű egy digitális szervezeti stratégia megalkotása a betegbiztonsági és kiberbiztonsági szempontok figyelembevételével. E tanulmány célja az egészségügyi intézményi digitalizáció betegbiztonságra gyakorolt hatásainak átfogó szakirodalmi megismerése és a nemzetközi szakirodalmi közlések tapasztalatai alapján összeállított, a hazai gyakorlatban használható intézményi stratégiai javaslat megalkotása és bemutatása. Módszer: A szerzők irodalomkutatást végeztek, angol és német nyelvű közleményeket kerestek több adatbázisban. A közlemények tartalmát előre meghatározott szempontok szerint gyűjtötték. Eredmények: A szerzők 39 közleményt értékeltek, 12 közleményt részletesen mutatnak be. A digitalizációs fejlesztések gyakorlati tapasztalatait és veszélyeit tárgyalják. Az ajánlások főként stratégiai és kiberbiztonsági szempontokat, oktatás- és kompetenciafejlesztést javasolnak. Következtetés: A szerzők hazai egészségügyi intézmények számára javasolják betegbiztonsági és kiberbiztonsági szempontokat figyelembe vevő digitalizációs fejlesztési stratégia megalkotását, amellyel a betegellátással foglalkozók szakmai szempontjainak érvényesülését segítik. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1876–1884.

Summary. Introduction and objective: In connection with the digitalisation development of healthcare institutions, it is desirable to create a digital organizational strategy, which takes into account patient safety and cyber security aspects. The aim of this study is to familiarize doctors with the comprehensive study of the effects of the digitalisation of healthcare institutions on patient safety and to create and present an institutional strategic proposal, which has been compiled based on the experience of international literature publications. Method: A study of the relevant literature was conducted, searching through publications in English and German in several databases. The content of the publications was collected according to pre-defined criteria. Results: 39 articles were evaluated out of which 12 are presented in detail. The practical experiences and risks of the digitalisation developments are discussed. The recommendations principally suggest strategic and cyber security aspects, education and competency improvement. Conclusion: The creation of a digitalisation development strategy, which considers patient safety and cyber security aspects, should be considered also in Hungarian healthcare institutions. This strategy would also help the justification and realization of the professional priorities of healthcare providers. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1876–1884.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: László Gopcsa, Ilona Bobek, Gabriella Bekő, Botond Lakatos, Eszter Molnár, Marienn Réti, Péter Reményi, János Sinkó, János Szlávik, Gábor Tatai, and István Vályi-Nagy

Abstract

Allogeneic hematopoietic stem cell transplantation (HSCT) and coronavirus disease 2019 (COVID-19) infection can both lead to severe cytokine release syndrome (sCRS) resulting in critical illness and death. In this single institution, preliminary comparative case-series study we compared clinical and laboratory co-variates as well as response to tocilizumab (TCZ)-based therapy of 15 allogeneic-HSCT- and 17 COVID-19-associated sCRS patients. Reaction to a TCZ plus posttransplant cyclophosphamide (PTCY) consolidation therapy in the allogeneic-HSCT-associated sCRS group yielded significantly inferior long-term outcome as compared to TCZ-based therapy in the COVID-19-associated group (P = 0.003). We report that a TCZ followed by consolidation therapy with a Janus kinase/signal transducer and activator of transcription (JAK/STAT) inhibitor given to 4 out of 8 critically ill COVID-19 patients resulted in their complete recovery. Non-selective JAK/STAT inhibitors influencing the action of several cytokines exhibit a broader effect than TCZ alone in calming down sCRS. Serum levels of cytokines and chemokines show similar changes in allogeneic-HSCT- and COVID-19-associated sCRS with marked elevation of interleukin-6 (IL-6), regulated upon activation normal T-cell expressed and secreted (RANTES), monocyte chemoattractant protein-1 (MCP-1) and interferon γ-induced protein 10 kDa (IP-10) levels. In addition, levels of IL-5, IL-10, IL-15 were also elevated in allogeneic-HSCT-associated sCRS. Our multi-cytokine expression data indicate that the pathophysiology of allogeneic-HSCT and COVID-19-associated sCRS are similar therefore the same clinical grading system and TCZ-based treatment approaches can be applied. TCZ with JAK/STAT inhibitor consolidation therapy might be highly effective in COVID-19 sCRS patients.

Open access

Abstract

Ageing is a common problem in modern societies. Due to sophisticated new methods in medicine, the average life expectancy significantly increased in recent years. 70 is the new 50. The new principles of food intake and processing, more exercise, and less smoking contributed to a health benefits and a longer life span of human kind. Nevertheless, there are the special problems of ageing. Numerous dysfunctions of the body may arise affecting a broad range of organs and the musculoskeletal system. The eye can also be severely affected by ageing. Vision gained more importance recently especially during the COVID-19 pandemic. Elderly people who never used computers before, had to learn computer technology in order to communicate with their family and to accomplish their everyday tasks or pay their bills. Therefore, good near vision has become crucial for elderly people. In this review article the most common ageing problems of the eye, therapies and pathophysiology of ageing processes will be reviewed and discussed. There are physiological problems of ageing and there are ocular pathologies which can be treated efficiently in time to preserve near and far visual acuity.

Open access

Abstract

Background and aims

Stress is a common experience among college students with problematic Internet use, and it may exacerbate their cue-induced Internet craving. This study aimed to examine the influence of stress on cue-induced craving for the Internet among subjects with problematic Internet use and the buffering effect of mindfulness.

Methods

Sixty-eight college students with problematic Internet use were assigned to groups with a 2 (stress vs. no-stress) × 2 (high vs. low mindfulness) between-subject design.

Results

It was deduced that stress could significantly enhance cue-induced craving for the Internet, and mindfulness could buffer this effect. Specifically, the effect of stress on cue-induced craving for the Internet was weaker among subjects with high mindfulness as compared to subjects with low mindfulness.

Discussion and Conclusions

These findings contribute to understanding of the factors influencing problematic Internet use and how such factors interact. It also provides recommendations on how to prevent the progression of problematic Internet use and suggests possible interventions.

Open access