Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 1 - 50 of 13,322 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A csípő-, valamint térdízületi arthrosisos betegek funkcióképességének és egészségi állapotának vizsgálata

Study of the functional capacity and health status of patients with hip as well as knee osteoarthritis

Orvosi Hetilap
Authors:
Anett Tóvári
,
Anikó Kőnigné Péter
,
Péter Tardi
,
Eleonóra Leidecker
,
Eszter Ambrus
,
Iuliana Boros-Balint
,
Mária Hermann
,
János Kránicz
, and
Márta Hock

Bevezetés: A csípő-, valamint térdízületi arthrosis gyakori megbetegedésnek számít. Számos terápiás lehetőség érhető el hazánkban. Célkitűzés: A komplex konzervatív gyógykezelés eredményességének vizsgálata csípő-, valamint térdízületi arthrosisos betegek esetén. Módszer: Saját készítésű kérdőív mellett alkalmaztuk a vizuális analóg skálát, a Functional Independence Measure, a Barthel-index, illetve az SF-36 kérdőíveket. Ezenkívül ízületi mozgástartományt mértünk. A vizsgálati csoport tagjai többféle fizioterápiás kezelést (gyógyvíz, gyógytorna, klasszikus svéd masszázs, Bemer-kezelés, pakolás, fizikoterápia) vettek igénybe. Eredmények: A vizuális analóg skála és a Barthel-index eredményei szignifikánsan változtak a két mérés között. A Functional Independence Measure esetén nem találtunk szignifikáns eltérést a két csoport adatainak értékelése során. Az egészségi állapot felmérésekor mind a fizikális egészség, mind a mentális egészség dimenziójában javulást figyelhettünk meg a vizsgálati csoportnál. Az ízületi mozgástartomány vizsgálata során a vizsgálati csoportnál a bal térd passzív extenziójának kivételével javulást figyelhettünk meg a résztvevők adatainak elemzésekor. Következtetés: A 3 hetes komplex konzervatív terápia megfelelő kezelési lehetőség lehet a funkcióképesség és az egészségi állapot javítására csípő-, valamint térdízületi arthrosis esetén. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1917–1922.

Open access

Indokolt-e a klasszifikáció módosítása diabetesben?

Is there a need for a revised classification in diabetes mellitus?

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Winkler
,
János Tibor Kis
, and
László Schandl

A diabetes mellitus heterogén etiopatogenezisű és klinikai viselkedésű kórforma. Egyes eseteinek pontos típusba sorolása, „klasszifikációja” meghatározó jelentőségű az optimális kezelésválasztás tekintetében. A tipizálás azonban a rendelkezésre álló, egyre szélesedő eszközpark és a rohamosan bővülő ismeretek ellenére még mindig nem teljesen megoldott. Ezért újabb ajánlások születnek a csoportba sorolás pontosítására. A közlemény áttekinti a nemzetközi konszenzus alapján, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) koordinálásával 1965 és 2019 között született klasszifikációs irányelveket, valamint az újabb vizsgálatok, megfigyelések alapján született javaslatokat. Megállapítja, hogy a napi gyakorlat számára továbbra is a WHO hatályos útmutatása a legorientálóbb, hozzátéve, hogy bizonytalan besorolású esetekben elengedhetetlen a betegek követése és a vizsgálatok szükség szerinti ismétlése mindaddig, amíg az adott kórforma természete nem tisztázódik. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1909–1916.

Open access

Öngyilkossági halálozás Magyarországon a COVID–19-pandémia idején.

Az első két járványév (2020 és 2021) tapasztalatai

Suicide mortality in Hungary during the COVID–19 pandemic.

Experiences of the first two pandemic years (2020 and 2021)
Orvosi Hetilap
Authors:
Lajos Bálint
,
Péter Osváth
,
Attila Németh
,
Balázs Kapitány
,
Zoltán Rihmer
, and
Péter Döme

Bevezetés: Míg a legtöbb országban jobbára nem változtak (esetleg csökkentek) a szuicid ráták az első járványévben (azaz 2020-ban), addig hazánkban a befejezett öngyilkosságok száma szignifikánsan emelkedett. Célkitűzés: Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy a hazai szuicid rátának a pandémia kitörése utáni kedvezőtlen fordulata folytatódott-e a második járványévben is. Módszer: Prais–Winsten-regresszió segítségével megszakított idősorelemzést alkalmaztunk, kontrollálva az autoregresszív hatás mellett az idő- és a szezonális hatásokat is, hogy megbecsüljük a pandémia hatását a 2020-as és 2021-es hazai férfi-, női és a teljes népesség szuicid rátájára. Eredmények: A járvány első évében az öngyilkossági ráta szignifikáns növekedését tapasztaltuk a férfiaknál és a népesség egészénél. 2021-ben a férfi- és a teljes népességben megfigyelt esetszámok meghaladták ugyan a járvány előtti év esetszámait, ám a regressziós becslés szerint a ráta növekedése a férfiaknál nem tért el szignifikánsan a járvány előtti évek szintjétől, és csak 10%-on bizonyult szignifikánsnak a teljes populáció esetében. Megbeszélés és következtetés: Az első két járványév adatainak vizsgálata alapján megállapítható, hogy a pandémiának az öngyilkosságra gyakorolt kedvezőtlen hatása 2021-re a teljes populáción belül mérséklődött, míg a férfiaknál eltűnt. Nyitott kérdés, hogy ez a kedvező fordulat tartósnak bizonyul-e a jövőben. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1895–1901.

Open access

Szemészeti javallat alapján végzett génterápiás kezelés RPE65 biallelikus génmutáció okozta öröklődő ideghártya-dystrophiában.

Az első két magyar beteg kezelése

Gene therapy treatment based on an ophthalmic indication in hereditary retinal dystrophy caused by RPE65 biallelic gene mutation.

Treatment of the first two Hungarian patients
Orvosi Hetilap
Authors:
Eszter Vizvári
,
Lilla Smeller
,
Ágnes Jánossy
,
Máté Lőrincz
,
Márta Janáky
, and
Edit Tóth-Molnár

Bevezetés: A Leber-féle congenitalis amaurosis az örökletes ideghártya-dystrophiák csoportjába tartozó, genetikailag igazolható olyan kórkép, mely már fiatalkorban jelentős látásromláshoz vezet. A betegség először a látótér koncentrikus beszűkülését, idővel pedig a centrális látás elvesztését okozza. A voretigén neparvovec (Luxturna®, Novartis Pharmaceuticals AG, Bázel, Svájc) terápia révén az RPE65-gén mutációja következtében kialakuló ideghártya-dystrophia az első olyan szemészeti kórkép, mely esetén lehetőség van génterápia alkalmazására. Célkitűzés: Az RPE65 biallelikus génmutáció miatt voretigén neparvovec génterápiában elsőként részesült magyar betegek kezelési eredményeinek bemutatása. Módszer: Genetikai vizsgálattal igazoltan RPE65 biallelikus génmutációban szenvedő két betegünk egy-egy szemén voretigén neparvovec génterápiában részesült. A kezelést megelőzően, valamint az utánkövetés időszakában vizsgáltuk a legjobb korrigált látásélességet, a centrális retinavastagságot, a látótérszűkület mértékét, valamint elektrofiziológiai vizsgálatokat végeztünk. Eredmények: A kezelés hatására mind a legjobb korrigált látásélesség (a testvérpár idősebb tagjánál +3, a fiatalabb testvérnél +10 betű), mind a látótérszűkület mértéke javulást mutatott mindkét beteg esetében. A látásfunkciók változása jelentős életminőség-javulást eredményezett betegeink mindennapi életében. Következtetés: Betegeink posztoperatív eredményei korrelálnak a klinikai vizsgálatok eredményeivel. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1923–1931.

Open access

Többszörös coronarialaesiók és diffúz coronariabetegség funkcionális értékelése

Functional assessment of serial coronary lesions and diffuse coronary disease

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Fülöp
,
Bettina Csanádi
,
Dávid Fülöp
, and
Zsolt Piróth

A coronariabetegség diagnosztikájában az elmúlt évtizedekben egyre fontosabb szerep jut a koronarográfia során használt invazív funkcionális vizsgálómódszereknek. A hagyományos, csak anatómiai értékekkel számoló koronarográfiás vizsgálat nem nyújt információt arról, hogy az intermedier laesiók okoznak-e vérellátási zavart, illetve gyakran nem áll rendelkezésre a vizsgálat előtt elvégzett, ischaemiát igazoló és lokalizáló, megfelelő szenzitivitású és specificitású noninvazív vizsgálómódszer. Számos tanulmány rávilágított a funkcionális invazív vizsgálómódszerek használata során szerzett klinikai előnyökre. Revascularisatio hiányában a koszorúér-betegség funkcionális súlyossága fordított arányban áll a nemkívánatos cardiovascularis eseményekkel. Lényeges pontja a szív vérellátásának javításakor azoknak az eltéréseknek a kiválasztása, amelyek az ischaemiáért a leginkább okolhatók. A diffúz betegség és többszörös szűkületek invazív funkcionális vizsgálata egyelőre még nincs teljes mértékben tisztázva. A klinikai vizsgálatokkal igazolt módszereken túl új eljárásokat dolgoztak ki az utóbbi időben, mint például a ’pullback pressure gradient’ alkalmazása vagy az ’instantaneous wave-free ratio intensity’. Így lehetőség nyílhat az adott coronarián belül a funkcionálisan súlyos, az éren belüli ischaemiáért, illetve tünetekért elsősorban felelős laesiók kiválasztására és revascularisatiójára vagy diffúz betegség, egyértelműen nem kijelölhető laesio esetén a gyógyszeres kezelés optimalizálására. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1902–1908.

Restricted access

Abstract

Background and aims

Theories posit that the combination of external (e.g. cue exposure) and internal (e.g. attention biases) factors contributes to the development of game craving. Nevertheless, whether different components of attentional biases (namely, engagement bias and disengagement bias) play separate roles on game craving has not been fully elucidated. We aimed to examine the associations between two facets of attentional biases and game craving dynamics under a daily life setting.

Methods

Participants (110 regular internet game players) accomplished the modified attentional assessment task in the laboratory, after which they entered a 10-day ecological momentary assessment (EMA) to collect data on their momentary game craving and occurrence of game-related events at five different time points per day.

Results

We found that occurrence of game-related events was significantly associated with increased game craving. Moreover, attentional disengagement bias, instead of engagement bias, bore on the occasional level variations of game craving as moderating variables. Specifically, attentional disengagement bias, not engagement bias, was associated with a greater increase in game craving immediately after encountering a game-related event; however, neither attentional engagement bias nor disengagement bias was associated with the craving maintenance after a relatively long period.

Discussion and conclusions

The present study highlights the specific attentional processes involved in game craving dynamics, which could be crucial for designing interventions for attentional bias modification (ABM) in Internet Gaming Disorder (IGD) populations.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Po-Ching Huang
,
Jung-Sheng Chen
,
Marc N. Potenza
,
Mark D. Griffiths
,
Amir H. Pakpour
,
Ji-Kang Chen
,
Yi-Ching Lin
,
Ching-Hsia Hung
,
Kerry S. O'Brien
, and
Chung-Ying Lin

Abstract

Background and aims

Internet use has become an important part of daily living. However, for a minority it may become problematic. Moreover, problematic use of the Internet/smartphone (PUIS) has been associated with low physical activity. The present study investigated the temporal associations between three types of PUIS (i.e., problematic smartphone use [PSPU], problematic social media use [PSMU] and problematic gaming [PG]) and physical activity among Taiwanese university students.

Methods

A six-month longitudinal survey study comprising three time points for assessments was conducted. From the original 974 participants, a total of 452 completed all three waves of an online survey comprising the International Physical Activity Questionnaire Short Form (IPAQ-SF) assessing physical activity level, Smartphone Application-Based Addiction Scale (SABAS) assessing PSPU, Bergen Social Media Addiction Scale (BSMAS) assessing PSMU, and Internet Gaming Disorder Short Form (IGDS9-SF) assessing PG.

Results

The linear mixed effects model found positive temporal associations of PSMU and PG with physical activity level (PSMU: B = 85.88, SE = 26.24; P = 0.001; PG: B = 36.81, SE = 15.17; P = 0.02). PSPU was not associated with physical activity level (B = 40.54, SE = 22.99; P = 0.08). Additionally, the prevalence rates were 44.4% for at-risk/PSPU, 24.6% for at-risk/PSMU, and 12.3% for at-risk/PG.

Discussion and Conclusions

PSMU and PG unexpectedly demonstrated correlations with higher physical activity level. The nature of these relationships warrants additional investigation into the underlying mechanisms in order to promote healthy lifestyles among university students.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Fangwen Yu
,
Jialin Li
,
Lei Xu
,
Xiaoxiao Zheng
,
Meina Fu
,
Keshuang Li
,
Shuxia Yao
,
Keith M. Kendrick
,
Christian Montag
, and
Benjamin Becker

Abstract

Background

Accumulating evidence suggests brain structural and functional alterations in Internet Use Disorder (IUD). However, conclusions are strongly limited due to the retrospective case-control design of the studies, small samples, and the focus on general rather than symptom-specific approaches.

Methods

We here employed a dimensional multi-methodical MRI-neuroimaging design in a final sample of n = 203 subjects to examine associations between levels of IUD and its symptom-dimensions (loss of control/time management, craving/social problems) with brain structure, resting state and task-based (pain empathy, affective go/no-go) brain function.

Results

Although the present sample covered the entire range of IUD, including normal, problematic as well as pathological levels, general IUD symptom load was not associated with brain structural or functional alterations. However, the symptom-dimensions exhibited opposing associations with the intrinsic and structural organization of the brain, such that loss of control/time management exhibited negative associations with intrinsic striatal networks and hippocampal volume, while craving/social problems exhibited a positive association with intrinsic striatal networks and caudate volume.

Conclusions

Our findings provided the first evidence for IUD symptom-domain specific associations with progressive alterations in the intrinsic structural and functional organization of the brain, particularly of striatal systems involved in reward, habitual and cognitive control processes.

Open access

Abstract

This study focused on the characterization of 19 hypermucoviscous Klebsiella pneumoniae strains, that were identified from 26 hypermucosal strains. In order to identify hypermucoviscous strains of K. pneumoniae, the string test was applied. This phenotype is known in the literature as one of the virulence factors of this species together with the production of biofilm and other hypervirulence factor genes such as: rmpA, rmpA2, iucA, iroB, peg-344. We also investigated presence of magA gene that correlates with the hyper-production of capsule of K1 serotype. Of the strains under study, 13 out of 19 harboured at least one virulence factor.

Sequence type (ST) was determined in order to identify known high-risk clones or new emerging high-risk clones and their variability in a single clinical setting. Important STs found among these strains were ST65 and ST29. Carbapenem resistance was also investigated and 4 out of 19 strains harboured at least a carbapenemase: one strain harboured a KPC enzyme alone, one strain carried a KPC and an OXA-48 like, one strain produced OXA-48-like alone, and the last strain harboured two metallo-β-lactamases (VIM-1 and NDM-5) plus OXA-48-like. In particular, this latter strain belongs to ST383, which was recently reported in Northern Italy as a hypervirulent and XDR strain.

The global spread of hypervirulent K. pneumoniae is an important epidemiological issue that should be considered in diagnostic and therapeutic managements of patients with K. pneumoniae infections.

Open access

Abstract

Background and aim

A continuous glucose monitoring (CGM) helps the user stay continuously informed about blood glucose levels and reach the right target range. This study aimed to compare glycemic control and mental health of adults with type 1 diabetes with or without CGM and to examine their experiences using it.

Methods

Patients were included in the survey, whether or not they had used a CGM. Standardized questionnaires were used to assess mental health, problems with disease management, hypoglycemia attitudes and behavior, as well as glucose monitoring satisfaction.

Results

277 people participated in the study. CGM users (61.3%) had a more favorable glycemic control than those who were not. No differences were observed between the 2 groups in mental health and in response to hypoglycemic events; however, users reported more disease-related problems. CGM users reported they felt more open and free about diabetes, however, the pain and skin irritation caused by the device was disturbing and it was difficult to cope emotionally with the constant thought and worrying about diabetes.

Conclusions

CGM did not show clear satisfaction among users, however, less fear of hypoglycemia, fewer depression symptomology and improved glycemic control indicate better clinical status, which is one of the most important goals of disease management.

Open access
Physiology International
Authors:
V. Fazekas-Pongor
,
M. Fekete
,
P. Balazs
,
D. Árva
,
M. Pénzes
,
S. Tarantini
,
R. Urbán
, and
J.T. Varga
Restricted access
Physiology International
Authors:
András Végh
,
Anita Csorba
,
Ákos Koller
,
Behnam Mohammadpour
,
Petra Killik
,
Lilla István
,
Márton Magyar
,
Teréz Fenesi
, and
Zoltán Zsolt Nagy

Abstract

Introduction

Coronavirus disease 2019 (COVID-19) caused by the severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-CoV-2) resulted in a worldwide pandemic, due to its great capacity to invade the human body. Previous studies have shown that the primary route of invasion of this virus is the human respiratory tract via the co-expression of ACE2 receptor and TMPRSS2, a serine protease on the cellular surface. Interestingly, this condition is present not only on the respiratory epithelium but on the conjunctival mucosa, as well. Thus, we hypothesized that SARS-CoV-2 is present on the conjunctival mucosa.

Aim

To prove that SARS-CoV-2 can be detected in the conjunctiva.

Methods

Previously nasopharyngeal swab-sample based real-time polymerase chain reaction (PCR) positive COVID-19 infected patients were selected at the COVID Care Centers of Semmelweis University, Budapest, Hungary. The study was approved by the ethical committee of Semmelweis University. During their recovery, both nasopharyngeal and conjunctival swab-samples were taken and PCR method was used to detect the presence of SARS-CoV-2 RNA. Appropriate statistical analysis was performed.

Results

The study population consisted of 97 patients, 49 females (50.5%) and 48 males (49.5%), with a mean age of 67.2 ± 11.9 years. During recovery, with nasopharyngeal swabs, the PCR test was positive in 55 cases (56.70%), whereas with conjunctival swabs it was positive in 8 cases (8.25%). Both tests were positive in 5 cases (5.15%). In some patients, ocular symptoms were observed as well. The rest of the patients (29 cases) had negative nasopharyngeal PCR tests during recovery.

Conclusions

Although only in few cases, the data of the present study provides a proof of concept that SARS-CoV-2 can be present on the conjunctival mucosa even in nasopharyngeal negative patients, a finding, which can have clinical importance. Also, on the basis of these findings one can hypothesize that - in addition to the respiratory tract – the conjunctiva can be an entrance route for SARS-CoV-2 to the human body. Thus, in high-risk conditions, in addition to covering the mouth and nose with mask, the protection of the eyes is also strongly recommended.

Open access

Az életminőséget meghatározó tényezők Raynaud-szindrómában

Factors determining the quality of life in patients with Raynaud’s syndrome

Orvosi Hetilap
Authors:
Réka Krisztina Hajnal
,
László Csatári
,
Balázs Fábián
, and
Zoltán Csiki

Bevezetés: A Raynaud-szindróma egy acralis területeket érintő vasospasticus jelenség, amely jellegzetes színváltozásokban nyilvánul meg. A tüneteket befolyásolják olyan hétköznapi hatások, mint a stressz vagy a hőmérséklet. A nem, az életkor, az egészségkárosító magatartások (például dohányzás) és a foglalkozás tekintetében is találhatók különbségek a betegség jelenlétét és alakulását illetően. Célkitűzés: A kutatás célja a szakirodalomban feltételezett rizikótényezők életminőségre kifejtett hatásának vizsgálata volt Raynaud-szindrómás betegek körében. Módszer: Betegségspecifikus, életminőségre és rizikótényezőkre vonatkozó kérdőívet töltött ki 110, Raynaud-szindrómával diagnosztizált személy. Eredmények: Szignifikáns különbség volt a jó és a kevésbé jó életminőséggel leírható csoportok között az életkor (p<0,001), az iskolázottság (p<0,01), a diagnózis típusa (p<0,001), a betegség időtartama (p<0,001), a fejfájás gyakorisága (p<0,01), a hideg (p<0,05) és az érzelmek (p<0,01) befolyásoló hatása alapján. A jelenleg dolgozó (p<0,01), a kávét gyakrabban fogyasztó (p<0,05), illetve az érzelmeknek (p<0,001) és a hidegnek (p<0,01) kisebb hatást tulajdonító csoportok jobb életminőséggel rendelkeztek. A változók interakciós hatását figyelembe vevő regressziós elemzés szerint a diagnózis típusa, a betegség időtartama, illetve az érzelmek és a hideg szerepe a legfontosabb befolyásolói a Raynaud-specifikus életminőségnek. Következtetés: Eredményeink felhívják a figyelmet az életminőség hosszú távú alakulását potenciálisan befolyásoló tényezők szerepére, kijelölve ezáltal a prevenció lehetséges fókuszait. Orv Hetil. 2022; 163(47): 1880–1885.

Open access

Dr. Török Pál (1925–2022)

Dr. Pál Török (1925–2022)

Orvosi Hetilap
Author:
László Csiba
Restricted access

„Kokainszem-szindróma”

“Cocaine eye syndrome”

Orvosi Hetilap
Authors:
Klaudia Kéki-Kovács
,
Zoltán Zsolt Nagy
, and
Nóra Szentmáry

Célunk a kokain szemfelszínre gyakorolt hatásának, a kokainszem-szindrómának, azaz a „cocaine eye syndrome” nevű tünetegyüttesnek a bemutatása egy eset ismertetése kapcsán. A kokain használata során megjelenő szemészeti kórkép kialakulásáért több tényező együttes hatása felel: az anyag közvetlen toxikus hatása az epithelsejtekre, a cornea beidegzésének károsodása, a csökkent pislogási reflex miatt a szemfelszín kiszáradása, az epithelsejtek kismértékű kémiai égése és a szemfelszín dörzsölés következtében kialakuló mechanikus károsodása. 25 éves betegünknél közvetlenül kábítószer fogyasztását követően jelentkezett a jobb szemen látásromlás, valamint cornealis erosio felrakódásokkal, mely abrasio végzésével, etilén-diamin-tetraecetsav (EDTA) használatával és terápiás kontaktlencse alkalmazásával gyógyult. Amennyiben szemészeti vizsgálatkor „cocaine eye syndrome”-ra jellemző eltéréseket látunk, és semmilyen más, a szaruhártya beidegzését befolyásoló corneabetegség nem igazolható, gondolnunk kell az esetleges szerhasználatra. A megfelelő időben elkezdett, célzott terápia megszüntetheti a panaszokat, visszaadhatja a beteg látását, és jelentősen javíthatja életminőségét. Orv Hetil. 2022; 163(47): 1886–1890.

Open access

Láthatatlan akadályok – súlyos gyermekkori ételallergia a családban

Invisible barriers – food allergies in children in family context

Orvosi Hetilap
Authors:
Eszter Bertalan
,
Nikolett Beáta Vadon
,
Csilla Csáki
, and
Adrien Rigó

A gyermekkori táplálékallergia olyan krónikus immunológiai állapot, mely a gyermekek körülbelül 6–8%-át érinti. Az élelmiszer-fehérjére adott immunmediált reakciók intenzitása az enyhe lefolyásútól a fatális kimenetelűig változik. Súlyos táplálékallergiáknál az allergénnek való kitettség esetén fennáll az anafilaxiás sokk veszélye, amely azonnali sürgősségi beavatkozást igényel. Tünetek hiányában az ételallergia láthatatlan a környezet számára, ami gyakran kommunikációs nehézséget és elkerülő magatartást idéz elő az érintett családoknál. A mindennapokban a szülőkre nagy felelősség hárul gyermekük állapotának képviseletében. A jelen összefoglaló tanulmány a gondviselői nézőpontot helyezi előtérbe, célja, hogy felhívja a figyelmet a gyermekkori súlyos ételallergia kihívásaira s a megfelelő menedzselés komplexitására. A tanulmány abba kíván betekintést nyújtani, hogy az érintett szülők milyen nehézségekkel szembesülnek, milyen jellegzetességeket mutatnak, s hogy az eddigi ajánlások és intervenciós vizsgálatok alapján milyen pszichológiai módszerek és technikák segíthetik a jobb alkalmazkodást, megküzdést, ezáltal a gyermekek egészségesebb személyiségfejlődését és az orvosi kezelésekhez történő megfelelő adherenciát. Orv Hetil. 2022; 163(47): 1855–1861.

Open access

A szemnyomás változásának hatása a szaruhártya és a szem törőerejére a Liou–Brennan-modellszem alapján

The effect of intraocular pressure on refractive power of the cornea and the human eye, based on the Liou–Brennan model eye

Orvosi Hetilap
Authors:
Éva Lakatos
,
Brigitta Krisztina Tóth
,
Zoltán Zsolt Nagy
, and
Nóra Szentmáry

Bevezetés: Klinikai tapasztalat, hogy jelentősen magasabb szemnyomás esetén a szemüvegrendelés pontatlan lehet, ezért célszerű azt a szemnyomás rendezése után elvégezni. Célkitűzés: A szemnyomásértékek hatásának vizsgálata a szaruhártya és a szem törőerejére, a Liou–Brennan-modellszem geometriai tulajdonságain alapuló numerikus modell felhasználásával. Módszerek: A Liou–Brennan-modellszem corneaparamétereinek felhasználásával elkészítettünk egy paraméteres geometriai modellt, majd a modellszem végeselemes modelljét az Ansys program használatával. A szaruhártya anyagának viselkedését Wollensak alapján trilineáris anyagmodellel, a peremfeltételeket Pandolfit követve írtuk le. A szemnyomásváltozás hatását vizsgáltuk a szaruhártya optikai szempontból lényeges geometriai adataira (az elülső és hátsó corneagörbület az optikai centrumban, valamint az elülső és hátsó corneafelszín tengelyirányú eltolódása az optikai centrumban). A kapott geometriai jellemzők alapján a paraxiális sugárkövetés módszerével számítottuk a szaruhártya és a szem optikai tulajdonságaiban bekövetkező változásokat. Eredmények: A növekvő szemnyomásterhelés hatására az elülső és hátulsó corneafelszínek középponti görbületi sugarai csökkentek, az elülső és hátsó szaruhártyafelszínek középpontjai előretolódtak, a szaruhártya vékonyodott. A szaruhártya pontjainak tengelyirányú eltolódásai valamennyi szemnyomásterhelés esetén a hátulsó felszín középpontjában vették fel maximális értéküket. A szaruhártya törőereje a szemnyomás fokozódásával csökkent, míg a szem teljes törőereje növekedett. Következtetés: A Liou–Brennan-modellszem geometriai tulajdonságain alapuló végeselemes numerikus modell felhasználásával igazoltuk, hogy a 10 és 30 Hgmm közötti szemnyomásváltozás 0,31–0,86 mm csökkenést okoz a szaruhártya görbületi sugarában, 1,5–4,8 D növekedést a keratometriás értékekben, valamint 1,2–3,9 D növekedést a szem törőerejében. A szaruhártya törőerejében 0,14–0,69 D csökkenés tapasztalható a vizsgált szemnyomástartományban. Orv Hetil. 2022; 163(47): 1872–1879.

Open access

A szívinfarktus incidenciája, a betegek ellátásának és prognózisának összehasonlítása Magyarország különböző fejlettségű járásaiban

Comparison of the incidence, treatment and prognosis of myocardial infarction in Hungary’s differently developed districts

Orvosi Hetilap
Authors:
András Jánosi
,
Ferenc Péter Pach
,
Annamária Uzzoli
,
Péter Vajer
, and
Péter Andréka

Bevezetés: Az infarktusos betegek társadalmi-gazdasági helyzetének fontosságát – a betegellátás és a prognózis tekintetében – több nemzetközi tanulmány igazolta. Magyarországon ilyen jellegű országos vizsgálat – ismereteink szerint – még nem történt. A probléma tanulmányozását az tette lehetővé, hogy 2014. január 1-jétől az infarktusdiagnózissal kezelt betegek adatainak rögzítése kötelező minden ellátó számára a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában. Célkitűzés: A szerzők jelen tanulmányukban arra kerestek választ, hogy Magyarország 174 járásának és 23 fővárosi kerületének komplex fejlettségi indexe (KFI) befolyásolja-e az infarktusos betegek ellátását és prognózisát. Módszer: A szerzők a Központi Statisztikai Hivatal által kidolgozott KFI-k alapján a járásokat alacsony (KFI_A), közepes (KFI_K) és magas (KFI_M) KFI-jű csoportokba osztották. Vizsgálták ezen területi egységekben a szívinfarktus incidenciáját, a kórházi ellátást és a betegek prognózisát. A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben (NSZR) 2015 és 2019 között 66 253 olyan, infarktus miatt kezelt beteg szerepelt, akinek lakóhelyét az irányítószám alapján egyértelműen sikerült azonosítani és meghatározni, hogy az melyik járásban van. A vizsgált populációban 29 101 beteg ST-elevációval járó (STEMI), 37 152 beteg ST-elevációval nem járó (NSTEMI) infarktus miatt kapott ellátást. Eredmények: A STEMI életkorral korrigált incidenciája – a 15 évnél idősebb népességben – a KFI_A csoportban 68,8/10 000 lakos/év, a KFI_M-csoportban 52,7/10 000 lakos/év volt. Az NSTEMI-betegcsoport mindhárom KFI-alcsoportban közel azonos incidenciaértékeket találtak (69,5, illetve 67/10 000 lakos/év). A percutan coronariaintervenció gyakorisága a STEMI-diagnózis esetén nagyobb volt, mint NSTEMI-ben, de a csoportokon belül a KFI nem befolyásolta e kezelés elvégzését. STEMI esetén a katéteres beavatkozás elvégzésének aránya a KFI_A, KFI_K és KFI_M alcsoportokban 83,5%, 83,7%, 83,5%, NSTEMI esetén 57,4%, 57,7%, 57,3% volt. A halálozás vizsgálatakor Cox többváltozós, regressziós elemzést végeztek. A KFI egyik infarktustípus esetén sem befolyásolta a 30 napon belül bekövetkezett halálozást: STEMI esetén a ’hazard ratio’ (HR) 0,906 és 0,914 (p = 0,04659; p = 0,04686), NSTEMI esetén 1,067, illetve 1,001 (p = 0,16520; p = 0,98933) volt. STEMI-diagnózis esetén a 30–364 napos, illetve az első éven túli időszakban bekövetkező halálozás tekintetében a KFI_M-régióban a halálozás kockázata szignifikánsan alacsonyabb volt (HR = 0,822 és 0,816), mint a KFI_A-járásokban (p = 0,00096 és p = 0,00001). NSTEMI-diagnózis mellett az 1 éven túli halálozás kockázata esetén találtak különbséget: a KFI_A- és a KFI_M-járások összehasonlításakor ez utóbbi területen a halálozás HR-értéke 0,876 volt, ami szignifikánsan (p = 0,00029) alacsonyabbnak bizonyult, mint a KFI_A-járásokban megfigyelt érték. Következtetés: A KFI önálló prognosztikai jelentőséggel bír az infarktus miatt kezelt betegek késői prognózisának meghatározásában. Orv Hetil. 2022; 163(47): 1862–1871.

Restricted access

Abstract

Background and Aim

It was unknown whether ultrasound-measured forearm muscle thickness was impacted by pronation of the forearm. The aim of this study was to investigate the influence of forearm pronation on two forearm muscle thicknesses (MT-ulna and MT-radius).

Participants and Methods

Fourteen healthy children and adolescents sat on a chair with their right arm comfortably on a table, and their hands were fixed to the board with elastic bands. The probe was placed perpendicularly over the forearm, and the angle of the board was then pronated in 5° increments from −10° to 30°. The average value of the two measures at each angle was used.

Results

There was evidence that MT-ulna differed across measurement sites (F = 51.086, P < 0.001). For example, the values of the MT-ulna were 2.58 (SD 0.40) cm in standard position (0°), 2.56 (SD 0.41) in −10°, 2.62 (SD 0.41) in 10°, 2.65 (SD 0.42) in 20°, and 2.71 (SD 0.43) in 30°. Follow-up tests found that all sites differed from each other except for −10° and −5° (P = 0.155) and 10° and 15° (P = 0.075). There was also evidence that the MT-radius differed across measurement sites (F = 22.07, P < 0.001). Follow-up tests found that many but not all sites differed from each other.

Conclusion

Our results suggest that MT-ulna increases and MT-radius decreases due to forearm pronation from the standard position (0°). When determining the forearm position using the 95% limits of agreement, we recommend the forearm position within ±5° of the standard forearm position when measuring forearm MT.

Open access

Abstract

Melarsomine is used intramuscularly to destroy adult heartworms when treating canine heartworm disease (HWD). This drug is highly irritative and can elicit local complications. Therefore, melarsomine should be injected into the paralumbar muscles by strictly adhering to the manufacturers' prescriptions. However, it is not known how to determine the optimal location of the needle during the injection process. Ultrasonography (US) of the epaxial (paralumbar) musculature was used as a new method to measure the cross-sectional diameter of the paralumbar musculature, to determine the required location of the injection needle, and to study the local side effects in two dogs with HWD. The macroscopic appearance of the melarsomine solution during injection was demonstrated by video imaging. Melarsomine was not fully gravitating, but its majority was spreading along the thickest fascia of the musculature. Three minutes thereafter, no ultrasound signs of the melarsomine solution were seen, suggesting a full absorption at least ultrasonographically. This procedure was simulated in vitro with methylene blue solution having the same appearance. Removing the injection needle only after 5 min post-injection could prevent undesirable leakage of the drug through the injection channel into the subcutaneous tissue. Ultrasonography can be a useful aid during the treatment of HWD with melarsomine according to this preliminary study.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Dorottya Zólyomi
,
Tamás Ipolyi
,
Péter Molnár
,
Márton Papp
,
Ferenc Szalay
, and
Tibor Németh

Abstract

The objective of this retrospective study was to determine the complications of the first 30 tibial tuberosity advancement rapid (TTA-rapid) and 30 modified circular tibial tuberosity advancement (mcTTA) procedures performed by our team, and to compare the results with the findings reported in the literature. Our research was based on 30 procedures in each group. All dogs were client-owned. Data were collected only for the study of cases that had a minimum follow-up period of 3 months. Intraoperative (IO) and postoperative (PO) complications were assessed, with the latter divided into two subgroups: major and minor. Results obtained for the TTA-rapid group: IO complications 23.3% (7/30), major PO complications 13.3% (4/30), minor PO complications 16.7% (5/30). Results of the mcTTA group: IO complications 0% (0/30), major PO complications 3.3% (1/30), minor PO complications 20% (6/30). Comparing the complication rates, we found that there was a significant difference between the two groups in the occurrence of IO complications (P = 0.01054); however, there was no significant difference in the incidence of major (P = 0.3533) and minor (P > 0.9999) PO complications between groups. Our results are consistent with the findings reported in the literature and suggest that both techniques are efficient and carry a relatively low complication rate.

Open access

Automatikus csontszegmentáció szájsebészeti műtéti tervezés támogatására

Automatic bone segmentation for oral surgical planning

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Dorogi
,
Péter Bodnár
, and
Katalin Nagy

Bevezetés: A digitális technológia fejlődése következtében a maxillofacialis sebészet területén az állcsont-ortopédiában egyre gyakrabban vesszük igénybe a virtuális műtéti tervezés és a navigált sebészet lehetőségeit. A műtéti esetek változatossága és bonyolultsága számottevő, továbbá nehézséget jelent egy traumás eset helyreállítása, anatómiailag pontos és terhelhető implantátumok tervezése és alkalmazása. Célkitűzés: A tervezés elengedhetetlen előfeltétele a pontos képalkotás és képfeldolgozás. A rossz minőségű CT- (komputertomográfiás) vagy CBCT- (kúpsugaras komputertomográfiás) felvételek rontják a felvételek feldolgozását végző algoritmusok eredményét, illetve a háromdimenziós felvétel rekonstrukciójának minőségét. A kézi kijelöléssel történő 3D rekonstrukció többórás manuális munkával jár, ami jelentősen megnöveli a 3D CAD/CAM (számítógéppel támogatott tervezés/számítógéppel támogatott gyártás) alapú folyamatok idejét és költségét. Anyag és módszer: Jelen cikkünkben ismertetünk egy elsődlegesen műtéti tervezéshez kifejlesztett csontkijelölő (szegmentáló) algoritmust, majd megvizsgáljuk annak előnyeit a műtéti tervezés aspektusában. A módszer éldetektáláson, matematikai morfológián és képfeldolgozó műveleteken alapul. Eredmények: Módszerünk pontosságát összehasonlítottuk 40 db felvételen elvégzett manuális szegmentációval. A manuális munkához képest 80–180-szoros gyorsulást tudtunk elérni, 90%-os precizitással. Következtetés: A módszer jelentősen csökkenti a műtéti tervezésekkel járó többórás manuális szegmentáció idejét és annak költségét, ezzel jelentősen megnövelve a műtéti tervezések hatékonyságát. A módszer precizitása a műtéti tervezéshez megfelelő. Orv Hetil. 2022; 163(46): 1840–1846.

Open access

A decidualizáció klinikai vonatkozásai

Clinical aspects of decidualization

Orvosi Hetilap
Authors:
Vilmos Fülöp
,
Kornél Lakatos
,
János Demeter
,
György Végh
, and
Éva Pállinger

A sikeres fogantatás és terhesség elengedhetetlen összetevője a decidualizáció, amely az endometrium szerkezeti és funkcionális átalakulását jelenti. A folyamat magában foglalja a méhnyálkahártya szerkezeti változásait, a spirális arteriolák átalakulását, az endometriumban fellelhető, illetve később oda vándorló leukocyták számbeli és funkcionális adaptációját és a decidualis stromasejtek funkcionális és morfológiai változásait. A decidualizáció részeként az embrionális eredetű trophoblastsejtek szabályozott inváziót hajtanak végre az anyai eredetű szövetben, létrehozva a méhlepényt. A folyamat sikeréhez hozzájárul a trophoblastsejtek különleges antigenitása, illetve az immunológiai értelemben vett graft (magzat) és host (anya) között hormonok, citokinek és több receptor-ligand kapcsolat révén létrejövő kommunikáció. E folyamatok zavarai több, a fogamzást, beágyazódást és sikeres terhességet fenyegető kórkép alapját képezik, úgymint ismétlődő vetélés, praeeclampsia, méhen belüli sorvadás vagy koraszülés. Ebben a dolgozatunkban áttekintjük az élettani decidualizáció anatómiai, immunológiai és molekuláris alapjait, hogy aztán kitérjünk a szülészeti klinikumban előforduló gyakori kórképekre, melyek hátterében részben vagy egészen a decidualizáció valamely zavara állhat. Orv Hetil. 2022; 163(46): 1823–1833.

Open access

A máj, a vékony- és vastagbél betegségeinek kezelése Japánban a kínai és a nyugati orvoslások hatására

The treatments of liver, small and large intestines in Japan after the influences of Chinese and Western medicine

Orvosi Hetilap
Authors:
Botond Csorba
and
Andrea Ferencz
Open access

Perifériás ideg epineuralis metilénkékfestése kadáverkézen

Epineural methylene blue nerve staining on cadaver hand

Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Szabó
,
Viktória Kormos
,
Balázs Gaszner
, and
Zoltán Rékási

Bevezetés: A parciális aponeurectomia a Dupuytren-kontraktúra kezelésére leggyakrabban végzett műtéti eljárás. A betegségben kialakuló patológiás szövet megváltoztathatja a digitális ideg anatómiai elhelyezkedését, ami megnehezíti az ideg műtét közbeni lokalizációját és dissectióját, és növeli a iatrogén idegsérülés kockázatát. Intraoperatív idegfestési eljárással az ideg lokalizációja megkönnyíthető lenne, ezáltal a iatrogén idegsérülés kockázata is csökkenne. Állatkísérleteinkben korábban igazoltuk, hogy metilénkékoldattal a perifériás ideg in vivo megfesthető az ideg struktúrájának és funkciójának károsítása nélkül. Célkitűzés: A patkány nervus ischiadicus modellen már sikeresen alkalmazott metilénkékoldattal végzett idegfestési eljárás hatékonyságának vizsgálata humán kadáver digitális idegen. Módszer: Vizsgálatunk első fázisában formalinnal fixált kézen négy digitális ideg epineuralis festését végeztük el 40 µl 1 : 80-as hígítású metilénkékoldattal. A második vizsgálatban fixáción át nem esett kadáverkézen hat digitális ideg festését végeztük. A megfesthető idegszakasz hosszának növelésére két ideg festéséhez 200 µl metilénkékoldatot használtunk. Eredmények: Az epineuralis idegjelölés formalinfixált idegeken nem működött ideálisan. Friss, formalinos fixáláson át nem esett humán kadáver digitális idegen az idegfestési eljárást sikeresen alkalmaztuk, a megfestett idegszakasz tekintetében állatkísérletes eredményeinket reprodukálni tudtuk. 40 µl 1 : 80-as hígítású metilénkékoldattal átlagosan 13 mm-es, míg 200 µl oldat használatával 18 mm-es idegszakaszt sikerült megfesteni. Következtetés: Formalinnal fixált digitális ideg festése a fixáció következtében fellépő szöveti zsugorodás miatt korlátozottan lehetséges. Formalinos fixáláson át nem esett digitális idegek esetén a megtartott anatómiai viszonyok mellett 18 mm-es idegszakasz megfesthető. További vizsgálatokat tervezünk Dupuytren-szövettel és hegszövettel körülvett digitális idegen, a technika kézsebészeti műtétek során történő alkalmazhatóságának megítélésére. Orv Hetil. 2022; 163(46): 1834–1839

Open access

Tápcsatornai endoszkópos eljárásokkal összefüggő infekciós kockázat a SARS-CoV-2-járvány idején.

Országos szintű, keresztmetszeti kérdőíves vizsgálat

Infection risk related to gastrointestinal endoscopic procedures during the SARS-CoV-2 pandemic.

Results from a nation-wide, cross-sectional questionnaire
Orvosi Hetilap
Authors:
Anna Fábián
,
Renáta Bor
,
Tibor Tóth
,
Péter Bacsur
,
Anita Bálint
,
Klaudia Farkas
,
Ágnes Milassin
,
Tamás Molnár
,
Tamás Resál
,
Mariann Rutka
,
András Gelley
,
Tibor Gyökeres
,
Krisztina Hagymási
,
Zsolt Kovalcsik
,
Tünde Kristóf
,
Béla Lombay
,
Kálmán Lovik
,
Pál Miheller
,
István Rácz
,
Zoltán Salló
,
Zoltán Tomcsik
,
Márta Varga
,
Áron Vincze
, and
Zoltán Szepes

Bevezetés: A COVID–19-pandémia jelentősen befolyásolta az endoszkópos laboratóriumok működését. Az endoszkópos vizsgálatok nagy vírusátviteli rizikójúnak számítanak. Célkitűzés: A koronavírus-járványnak a magyarországi endoszkópos laborok működésére kifejtett hatásának és az endoszkópos személyzet SARS-CoV-2-fertőzésben való érintettségének felmérése a 2020-as évben. Módszerek: Országos szintű, keresztmetszeti, kérdőíves tanulmányunk során magyarországi endoszkópos laboratóriumok vezetőit kerestük meg online formában. Vizsgáltuk a 2020-ban elvégzett felső és alsó tápcsatornai endoszkópiák számát a 2019-es referenciaévhez viszonyítva (átlag [95%-os konfidenciaintervallum]), továbbá a SARS-CoV-2-fertőzéssel érintett dolgozók számát és fertőződésük potenciális forrását. Eredmények: A megkeresett intézmények 30%-ából érkeztek válaszok (33/111). A referenciaévhez képest sem a felső (1593 [743–1514] vs. 1129 [1020–2166], p = 0,053), sem az alsó tápcsatornai endoszkópos vizsgálatok száma (1181 [823–1538] vs. 871 [591–1150], p = 0,072) nem csökkent, bár a vírushullámoknak megfelelően mindkét vizsgálattípus esetén 80%-ot meghaladó vizsgálatszám-csökkenést tapasztaltunk. Dedikáltan fertőző betegek vizsgálatára kialakított helyiség az intézetek 12%-ában állt rendelkezésre. A védőfelszerelések az első és a második hullám alatt 70%-ban, illetve 82%-ban voltak mennyiségileg és minőségileg megfelelőek. A vizsgálat előtt fertőzöttségirizikó-stratifikáció az intézetek 85%-ában, míg PCR-vizsgálat csupán 42%-ukban történt minden esetben. Az első és második járványhullám alatt a dolgozói létszám az orvosoknál 33%-kal, illetve 26%-kal, az asszisztenseknél 19%-kal, illetve 21%-kal csökkent, elsősorban életkori korlátozás, COVID-ellátásba való áthelyezés miatt. Az asszisztensek 32%-a, az orvosok 41%-a esett át COVID-fertőzésen, 16%-ban, illetve 18%-ban nem megfelelő védőfelszerelés-használattal összefüggésben. Következtetés: A járványhullámok alatti restrikciók feloldását követően a vizsgálati terhelés emelkedik. A SARS-CoV-2-vakcinák elérhetősége előtt az endoszkópos laborok dolgozóit érintő COVID-fertőzések 15%-a nem megfelelő védőfelszerelés-használattal volt összefüggésbe hozható. Orv Hetil. 2022; 163(46): 1814–1822.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Sabri Engin Altintop
,
Tugce Unalan-Altintop
,
Mustafa Cihangiroglu
,
Pelin Onarer
,
Fikriye Milletli-Sezgin
,
Melih Gozukara
,
Bilge Gozukara
, and
Erman Zengin

Abstract

SARS-CoV-2 virus was initially identified in Wuhan, China, in December 2019 and a global pandemic was declared in March 2020 by World Health Organization. COVID-19 disease is characterized with severe pneumonia and hypoxemia, especially in the elderly population. The elderly population was primarily vaccinated with CoronaVac, which is a whole virion inactivated vaccine (Sinovac Biotech, China) in Turkey. This study aimed to investigate the association of viral load and laboratory parameters with the severity of the disease and vaccination status in elderly (older than 60 years old) COVID-19 patients. The age range of the patients was 61–97 years old with a mean of 71.80. Vaccinated patients had a lower viral load (P = 0.253) in nasopharyngeal swabs during breakthrough COVID-19 infection compared to unvaccinated ones and were hospitalized for a shorter period of time in hospital wards (P = 0.035). A lower number of patients were vaccinated in both moderate (n = 33, 29.20%) and severe/critical group (n = 46, 34.07%) (P = 0.412). Only 17 (32.08%) vaccinated patients were hospitalized in an intensive care unit (ICU), whereas 36 (67.92%) of the ICU patients were unvaccinated (P = 0.931). Severe/critical patients had higher c-reactive protein (CRP), platelet-to-lymphocyte ratio (PLR), fibrinogen, ferritin, and lactate dehydrogenase (LDH) levels compared to the moderate group on the admission day (P < 0.05). Our study suggested that elderly patients vaccinated with CoronaVac had a shorter stay in hospitals and according to our results CRP, PLR, fibrinogen, ferritin, and LDH levels could be used to determine the severity of the infections.

Full access

Abstract

Group A streptococci are important pathogens with various virulence factors, such as M protein, superantigens, hemolysins, deoxyribonuclease, and proteases. The aims of this study are to investigate the detection of emm genotypes and other virulence genes, such as SAgs, DNase, protease, antibiotic resistance, and phylogenetic relationships in GAS strains isolated from clinical samples.

Test strains were obtained from Çukurova University Balcalı Hospital and regional hospitals in Adana province. The M proteins were detected by sequence analysis of emm genes. SAgs and other virulence gene profiles were determined using the Multiplex-PCR method. The antibiotic susceptibility of the isolates was performed by the disc diffusion method and evaluated according to CLSI criteria. The PFGE method was used to determine the clonal relationship between the strains.

The emm gene was positive in 86 isolates. The most common emm genotypes were emm28 (22%), emm1 (18.6%), emm12 (13.9%), and emm3 (11.6%). Also, the most common virulence genes were speG (58.1%), speC (56.9%), sdaB (53.4%), and mac (53.4%). The rates of resistance to erythromycin, clindamycin, levofloxacin, ciprofloxacin and telithromycin were 19.8%, 16.3%, 4.7%, 3.5%, and 3.5%, respectively.

As a result, additional regional studies on the detection and prevalence of GAS virulence factors in Turkey are required. We believe that this study will provide valuable information for epidemiological studies on emm sequences, Sags, and other virulence factors of Streptococcus pyogenes in Turkey.

Restricted access

Abstract

Ginsenoside Rg1 is one of the major ginsenosides found in roots of Panax ginseng and Panax notoginseng. Ginsenoside Rg1 is known to possess various biological activities including immunity enhancement activity. However, it is not clear whether the regulation of immune function by Rg1 is related to the intestinal microbiota. In the present study, the immuno-modulatory and gut microbiota-reshaping effects of ginsenoside Rg1 were evaluated. Ginsenoside Rg1 acts as an immune-enhancing agent to increase spleen index and the number of T, B and dendritic cells in dexamethasone (Dex)-treated mice. Ginsenoside Rg1 also increased the production of sIgA and regulated the expression of interleukin 2 (IL-2), IL-4, IL-10 and IFN-γ. Meanwhile, Rg1 administration regulated the structure of intestinal microbiota. The relative abundance of mouse intestinal microbial groups, such as Alistipes, Ruminococcaceae, Lachnospiraceae, and Roseburia were increased by Rg1 administration, whereas a decrease in the potential pathogens like Helicobacteraceae, Dubosiella, Mycoplasma, Alloprevotella, Allobaculum was observed. Moreover, Rg1 metabolites of Lachnospiraceae bacterium enhanced the proliferation of CD4+ T cells and T regulatory (Treg) cells. Ginsenoside Rg1 improved the inflammatory condition of the colonic tissue and repaired the destructed mucosal barrier. This study suggested that Rg1 strengthens immunity with regulating the homeostasis of intestinal microbiota in mice.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Van-Thuan Hoang
,
Thi-Loi Dao
,
Tran Duc Anh Ly
,
Tassadit Drali
,
Saber Yezli
,
Philippe Parola
,
Vincent Pommier de Santi
, and
Philippe Gautret

Abstract

We investigated respiratory pathogens among ill Hajj pilgrims from Marseille. We also discuss the potential role of point-of-care (POC) rapid molecular diagnostic tools for this purpose. Clinical data were collected using a standardised questionnaire. Influenza A and B viruses, human rhinovirus and human coronaviruses, Staphylococcus aureus, Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae and Klebsiella pneumoniae were investigated using real-time PCR in respiratory samples obtained during travel, at the onset of symptoms. 207 participants were included. A cough, expectoration, rhinitis and a sore throat were the most frequent respiratory symptoms, followed by loss of voice and dyspnoea. 38.7% and 25.1% of pilgrims reported a fever and influenza-like symptoms, respectively. 59.4% pilgrims received antibiotics. Rhinovirus (40.6%) was the most frequent pathogen, followed by S. aureus (35.8%) and H. influenzae (30.4%). Virus and bacteria co-infections were identified in 28.5% of participants. 25.1% pilgrims who were positive for respiratory bacteria did not receive antibiotic treatment. In the context of the Hajj pilgrimage, it is important to detect infections that can be easily managed with appropriate treatment, and those that can affect prognosis, requiring hospitalisation. POC rapid molecular diagnostic tools could be used for patient management at small Hajj medical missions and to rationalise antibiotic consumption among Hajj pilgrims.

Open access

Abstract

The effects of clinoptilolite on milk copper (Cu), lead (Pb), zinc (Zn), cadmium (Cd) and iron (Fe) concentrations, proinflammatory cytokine responses, oxidative stress status, whole blood cell counts and liver and kidney functions were investigated in dairy cows exhibiting no signs of any kind of toxicity. Clinoptilolite was added to the feed at a dose of 200 mg kg−1 body weight in the clinoptilolite-treated group (n = 14), but was not added to the feed in the control group (n = 7). In the milk samples (n = 21) collected before the experiment, the Cu, Pb, Zn, Cd and Fe values were 0.021 ± 0.020, 0.104 ± 0.01, 3.42 ± 0.32, <0.000, 0.56 ± 0.34 ppm, respectively. At the end of the experiment (30th day), among the elements measured in milk samples collected from the clinoptilolite-treated group, only the Pb value (0.076 ± 0.01) was lower than the 0-day value of the clinoptilolite-treated group (0.104 ± 0.01) and the 30th-day value of the control group (0.105 ± 0.01) was found to be statistically lower. Changes determined at the end of clinoptilolite application in serum superoxide dismutase (SOD), malondialdehyde (MDA), albumin, glucose, urea and urine creatinine/urine total protein (uCr/uTP) values, which were interpreted as the effect of lead exposure before the trial, were evaluated as the positive effect of clinoptilolite. It was concluded that the addition of clinoptilolite to the feed in dairy cows caused a significant decrease in the amount of Pb in milk, and positive changes in the parameters related to oxidative stress in serum and in parameters related to renal function.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Karolína Sedláčková
,
Jiřina Száková
,
Martina Načeradská
,
Lukáš Praus
, and
Pavel Tlustoš

Abstract

Although domestic cats are one of the most popular companion animals, current knowledge on the fate of micronutrients in cats according to their age, sex, and health is very limited. In this study, 72 whole blood and 54 plasma samples from cats of different ages and sex were collected at three veterinary offices in the Czech Republic, and the copper (Cu), selenium (Se), and zinc (Zn) concentrations were determined using inductively coupled plasma mass spectrometry (ICP-MS). The results showed that Cu was significantly (P < 0.05) higher in both plasma and whole blood of males (980 and 958 μg L−1 in plasma and whole blood, respectively) than in females (741 and 766 μg L−1 in plasma and whole blood, respectively), whereas no significant differences between males and females were found for Se and Zn. Similarly, no significant differences were recorded for any of the three elements according to age, although animals older than 7 years tended to have lower plasma concentrations of all three elements. Hypertrophic cardiomyopathy (HCM) is one of the most prevalent diseases of domestic cats. The potential relationship between the essential microelement status in the blood of cats with HCM vs. cats with no clinical signs of HCM was taken into account, but the limited number of HCM-positive individuals did not allow any clear conclusion. Thus, the potential relationships between micronutrient status in cats and the incidence of HCM should be elucidated in further research.

Restricted access

Abstract

The most common canine tumour is mammary tumour, which resembles breast cancer in humans. Microenvironment is a crucial factor in the formation of breast cancers. In order to distinguish between benign and malignant canine mammary tumours, this study looked at the immunohistochemical expression of Na+/K+-ATPase and bone morphogenetic protein-2 (BMP-2) in tumour and microenvironmental cells. The aim of this study was to evaluate the expression of Na+/K+-ATPase and BMP-2 in canine mammary tumours and their relationship with malignancy. In this investigation, 10 normal breast tissues were used as controls, and 28 benign and 46 malignant mammary tumours were taken from the archives of the Department of Pathology. The findings showed that malignant tumours expressed more Na+/K+-ATPase and BMP-2 than did normal breast tissue. Both markers had a negative or slight expression in benign tumours, whereas they considerably increased in malignant tumours. Both tumour parenchymal and microenvironmental cells in malignancies expressed Na+/K+-ATPase and BMP-2. Na+/K+-ATPase expression was observed to be more prominent in cells when compared to BMP-2. These findings also suggest that Na+/K+-ATPase and BMP-2 could be employed in the future to help diagnose canine and possibly human breast cancers earlier or as possible targets for treatment.

Restricted access

Abstract

In this study we report the whole genome sequencing (WGS) based analysis of blood-borne Campylobacter fetus subsp. fetus MMM01 isolated from a diabetic patient to obtain deeper insights in to the virulence and host adaptability. The sequenced genome of C. fetus subsp. fetus MMM01 along with reference genomes retrieved from NCBI was subjected to various in-silico analysis including JSpecies, MLST server, PATRIC server, VFanalyzer, CARD, PHASTER to understand their phylogenetic relation, virulence and antimicrobial resistance profile. The genome had a size of 1,788,790 bp, with a GC content of 33.09%, nearly identical to the reference strain C. fetus subsp. fetus 82-40. The MLST based phylogenetic tree constructed revealed the polyphyletic branching and MMM01 (ST25) was found to be closely related to ST11, both belong to the sap-A serotype which are more common in human infections. VFanalyzer identified 88 protein-coding genes coding for several virulence factors including Campylobacter adhesion to fibronectin, flagellar apparatus, cytolethal distending toxin operons and Campylobacter invasion antigen proteins which enhance the virulence of bacteria along with resistance genes against antibiotics including fluoroquinolone, chloramphenicol, tetracycline, and aminoglycoside in MMM01, which points to enhanced survival and pathogenicity of this zoonotic pathogen. It was interesting to find that MMM01 lacked FGI-II island found in most of the clinical isolates, which encoded CRISPR Cas and prophage II regions. More details about the complexity and evolution of this zoonotic pathogen could be learned from future studies that concentrate on comparative genome analysis using larger genome datasets.

Restricted access

Az Egységes Diétás Rendszer története és változásai a mai magyar kórházakban

History of the Unified Dietetic System and its changes in today’s Hungarian hospitals

Orvosi Hetilap
Authors:
Ervin Czékmán
,
Éva Csajbókné Csobod
,
Erzsébet Pálfi
,
Márta Veresné Bálint
, and
Katalin Tátrai-Németh
Open access

A diabetes mellitus kapcsolata a depresszióval, a szorongással és az életminőséggel

Association of diabetes mellitus with depression, anxiety and quality of life

Orvosi Hetilap
Authors:
Beatrix Rafael
,
Lilla Horváth
,
Flóra Szemán
,
Tamás Várkonyi
,
Csaba Lengyel
, and
Anett Dávid

Bevezetés: Számos kutatási eredmény igazolja, hogy a diabetes mellitus kialakulásában és lefolyásában a pszichológiai tényezőknek is jelentős szerepük van. Célkitűzés: Kutatásunk középpontjában, hazai mintán az elsők között, a 2-es típusú diabetesszel élők depresszió- és szorongásszintjének és diabetesspecifikus életminőségének vizsgálata, valamint a nemi eltérések feltárása állt, továbbá elemeztük a depresszió és a szorongás kapcsolatát a diabetesspecifikus életminőséggel. Módszer: 157 fő, 2-es típusú diabetesszel diagnosztizált személy (nők: 58,6%, férfiak: 40,1%). depresszió- (a „10-item Center for Epidemiologic Studies Depression Scale” magyar változata), szorongás- (Spielberger Vonásszorongás Kérdőív) és diabetesspecifikus életminőségszintjét (az „Audit of Diabetes-Dependent Quality of Life” magyar változata) vizsgáltuk. Eredmények: A vizsgálati személyek 65%-ában depresszív tünetek nem mutatkoztak, 56,1%-ukban azonban közepes vonásszorongás volt kimutatható. Súlyosabb depressziós tünetek (U = 1625, p<0,001) és nagyobb vonásszorongás (U = 1556, p<0,001) szignifikánsan gyakrabban fordult elő a nők körében a férfiakhoz viszonyítva. A depresszív tünetek súlyossága és a vonásszorongás fordított irányú, gyenge korrelációs kapcsolatban állt a diabetesspecifikus életminőséggel. Megbeszélés: A 2-es típusú cukorbetegek depresszív tünetei és szorongásra való hajlama fordított irányú kapcsolatban áll a betegek diabetesspecifikus életminőségével. A cukorbeteg nők depresszió- és szorongásszintje magasabb a férfi diabetesesekhez képest. Következtetés: A cukorbetegek gondozása során javasolt a betegek depressziós, szorongásos tüneteinek és életminőségének pszichológiai vizsgálata, valamint szükség szerint adekvát kezelése. Ezáltal javulhat a betegek életminősége, terápiás együttműködése és a betegség prognózisa. Orv Hetil. 2022; 163(45): 1789–1797.

Open access

Ki adná a veséjét, és ki nem?

Az élő donoros vesetranszplantációt érintő hiedelmek, ismeretek és hozzáállás vizsgálata az egyéni értékrenddel összefüggésben

Who would and who would not become a living kidney donor?

Beliefs, knowledge and attitude about living kidney transplantation in relation to personal values
Orvosi Hetilap
Authors:
Zita Chrisztó
,
Róbert Urbán
, and
Adrien Rigó

Bevezetés: Napjainkban az élő donorral történő szervtranszplantáció egyre gyakrabban végzett egészségügyi beavatkozás. Az élő szervdonáció az egészségügyi kérdéseken túl számos pszichoszociális kérdést felvet az adományozókkal és motivációjukkal kapcsolatban. Célkitűzés: Az élő vesedonációhoz fűződő attitűd, ismeretek, hiedelmek feltárása és az élődonációs hajlandóságot meghatározó főbb tényezők – mint érintettség, személyiségvonások, egyéni értékrend, jóllét és életcél – feltárása. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatban 571 felnőtt, magyar, önkéntes résztvevő töltötte ki az online kérdőívcsomagot, amely attitűdre, hiedelmekre és ismeretekre vonatkozó kérdéseket tartalmazott, a Schwartz Értékrend Kérdőívet, a Nagy Ötök személyiségtesztet, a WHO-5 Jóllét kérdőívet és az Életcél kérdőívet. Eredmények: A válaszadók többsége családtagnak és barátoknak adományozná életében egyik veséjét, a legkevesebben nem adományoznának egyáltalán, míg a válaszadók 16,8%-a akár ismeretlennek is hajlandó lenne. A résztvevők többsége tudta (71,8%), hogy a vese a leggyakrabban átültetett szerv, valamint hogy élő donorból is e szervet transzplantálják a leggyakrabban. Szignifikáns, de gyenge összefüggést találtunk az élődonációs szándék tekintetében az érintettséggel (r = 0,187), az egyéni értékrenddel (Én-átalakulás) (r = 0,208) és a transzplantációról való ismeretszinttel (r = 0,104). Szignifikáns összefüggés volt az ismeretek (r = –0,352) és a donorokkal kapcsolatos hiedelmek között (r = 0,136). Többszörös lineáris regresszióelemzés alapján az élődonációs szándékot szignifikánsan magyarázta az értékrend (Én-átalakulás) (β = 0,218) és az a negatív hiedelem a donorokkal kapcsolatban, hogy az élődonációt követően rosszabb egészségügyi állapotba kerülnek (β = –0,207). Megbeszélés: Az élő szervadományozáshoz való hozzáállás összefüggésben áll a hiedelmekkel, melyek az egyén ismereteitől függenek, az ismereteket pedig befolyásolja az érintettség. A hozzáállás továbbá összefüggésben áll az egyén mások iránti jóindulatával és felelősségérzetével. Következtetés: Az élő szervadományozásról való ismeretek és az egyéni értékrend tényezői, mint jóindulat és szociális felelősségérzet, központi szerepet játszanak az egyén hozzáállásának alakulásában. Orv Hetil. 2022; 163(45): 1798–1805.

Open access

A kontrasztanyag nélküli mágnesesrezonancia-angiográfia diagnosztikus teljesítménye alsó végtagi verőérbetegekben

Diagnostic performance of non-contrast magnetic resonance angiography in patients with lower extremity arterial disease

Orvosi Hetilap
Authors:
Georgina Juhász
,
Judit Csőre
,
Ferenc Imre Suhai
,
Marcell Gyánó
,
Ákos Pataki
,
Milán Vecsey-Nagy
,
Dániel Pál
,
Daniele Mariastefano Fontanini
,
Ákos Bérczi
, and
Csaba Csobay-Novák

Bevezetés: Az alsó végtagi verőérbetegség (lower extremity arterial disease, LEAD) gyakran szövődik krónikus veseelégtelenséggel, így az érintett betegeknél kiemelten fontos a nephroprotectiv képalkotó eljárások alkalmazása. Célkitűzés: Célunk a kontrasztanyag nélküli „quiescent-interval single-shot” mágnesesrezonancia-angiográfia (QISS MRA) és digitális szubtrakciós angiográfia (DSA) diagnosztikus teljesítményének összehasonlítása volt. Módszerek: A LEAD-betegeknél az elektív, diagnosztikai célú DSA napján QISS MRA vizsgálatot is végeztünk. Egy 19 szegmentumból álló modell alapján értékeltük a szűkület mértékét (nincs szűkület, <50%, 50–70%, >70%) és a képminőséget (5 pontos Likert-skála, 1: nem diagnosztikus, 5: kiváló képminőség). A QISS MRA diagnosztikus teljesítményét az obstruktív (>70%) lumenszűkületre vonatkoztatva határoztuk meg, a DSA-t tekintve referenciastandardként. A szűkületek megítélhetőségének interobszerver reprodukálhatóságát az ’intraclass’ korrelációs koefficiens (ICC) kiszámításával osztályoztuk. Eredmények: 34 betegnél 623 szegmentumot értékeltünk a fenti szempontok szerint (10 nő, átlagéletkor: 67 ± 9 év). A QISS MRA minden régióban legalább a DSA-val megegyező, jó képminőséget eredményezett (minden régió: 4 [4–5] vs. 4 [3–5]; aortoiliacalis: 4 [4–4] vs. 4 [4–5]; femoropoplitealis: 4 [4–4] vs. 4 [4–5]; tibioperonealis: 4 [4–5] vs. 3,5 [3–4]; minden esetben p≤0,01). A QISS MRA értékelhetősége az összes régióban felülmúlta a DSA-t (99,0% vs. 96,1%, p<0,001). A diagnosztikusan értékelhetetlen szegmentumok száma négyszer több volt a DSA esetében, mint a QISS MRA-nál (n = 24 vs. n = 6). A QISS MRA diagnosztikus pontossága 91,3%, szenzitivitása 84,8%, specificitása 93,0%, pozitív prediktív értéke 76,3%, negatív prediktív értéke 95,8% volt. A szűkület mértékének interobszerver variabilitása az összes régióra vonatkoztatva 0,94 volt a QISS MRA és 0,88 a DSA esetében. Következtetés: A QISS MRA megbízható alternatívának bizonyult a DSA-val összehasonlítva az alsó végtagi verőérbetegség diagnosztikájában. Orv Hetil. 2022; 163(45): 1782–1788.

Open access

Romhányi György és az amyloid

György Romhányi and the amyloid

Orvosi Hetilap
Author:
József Makovitzky
Restricted access

A Silver–Russell-szindróma diagnosztikai lépései és terápiás lehetőségei egy családi halmozódást mutató eset kapcsán

Diagnostics and follow-up strategy for Silver–Russell syndrome based on a case report showing familial accumulation

Orvosi Hetilap
Authors:
Árpád Ferenc Kovács
,
Nikolett Jusztina Beniczky
,
Rita Ágnes Bertalan
, and
Ágnes Sallai

A Silver–Russell-szindróma jellegzetes minor anomáliák mellett (relatív macrocephalia, kiemelkedő homlok, kék sclera, lefelé ívelő szájzug, micrognathia, alacsonyan ülő fülek, illetve arc-, skeletalis és végtagi aszimmetria) súlyos, méhen belüli és születést követő növekedési zavarral jár. Az endokrin rendszert érintő eltérések is kiemelt jelentőségűek. Kialakulásának molekuláris háttere összetett, de a leggyakrabban a 11-es kromoszóma és/vagy a 7-es kromoszóma Silver–Russell-szindróma szempontjából kritikus régióinak érintettsége okozza. A molekuláris géndiagnosztika mellett a Netchine–Harbison-féle klinikai diagnosztikai pontrendszer segíti a diagnózis felállítását. Bár a tünetegyüttes többnyire sporadikus megjelenésű, rendkívül ritka familiáris halmozódást bemutató esetünkben a négy testvérből három gyermeknél Silver–Russell-szindróma került felismerésre. A Silver–Russell-szindróma korai, lehetőleg már újszülöttkori diagnosztizálása kulcsfontosságú a megfelelő táplálásvezetés, a korai fejlesztés, majd a növekedésihormon-kezelés időben történő elkezdése szempontjából. A betegek gondozása és megfelelő utánkövetése kiemelkedő jelentőségű a szindrómához társuló potenciális szövődmények időben történő felismerése és megfelelő kezelése céljából. Orv Hetil. 2022; 163(45): 1775–1781.

Open access

Abstract

This study evaluated distribution of virulence factors and antibiotic resistance in clinical isolates of Salmonella enteritidis and Salmonella typhimurium in three cities of Iran. Altogether 48 S. enteritidis and S. typhimurium isolates were collected from patients at certain Iranian hospitals between May 2018 and September 2021. Antimicrobial susceptibility testing was performed by disk diffusion and broth microdilution methods. The presence of antibiotic-resistance genes (bla TEM, bla SHV, bla CTX-M, bla NDM, strA, strB, aadA1, tetA, tetB, floR, sul1, sul2, dfrA), integrons (classe 1 and 2), and virulence-associated genes (invA, stn, sopB, spvC, rck, phoPQ) was investigated by PCR and sequencing. Antimicrobial agents like trimethoprim-sulfamethoxazole and imipenem represent highly efficient agents with 97% susceptibility. S. enteritidis and S. typhimurium exhibited high resistance to ciprofloxacin (n = 20, 71.43%) and ceftazidime (n = 9, 45%), respectively. Overall, 3 (6.25%), 13 (27.08%), and 6 (12.5%) isolates were divided into strong, moderate, and weak biofilm producers, respectively. Moreover, bla CTX-M, bla TEM, bla SHV, sul1, sul2, tetA, tetB, floR, strA, and strB resistant genes were detected in 10 (20.8%), 5 (10.4%), 1 (2.08%), 7 (14.58%), 1 (2.08%), 3 (6.25%), 2 (4.1%), 1 (2.08%), 2 (4.1%), 2 (4.1%), respectively. Furthermore, 7 (14.58%) strains had classe 1 integron. All tested S. enteritidis strains had invA and sopB, and all S. typhimurium strains had invA and phoPQ. However, spvC remained undetected in all isolates. Extensive surveillance and efficient control measures against infection help to stop the upsurge of various antibiotic-resistant isolates.

Restricted access

Abstract

Aim

This study evaluated the consistency between the International Classification of Diseases, 11th Edition (ICD-11) for gaming disorder (ICD-11-GD) and Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, Fifth Edition (DSM-5) criteria for internet gaming disorder (DSM-5-IGD). Moreover, the functional impairment of participants and their insight of their GD were evaluated.

Methods

We recruited 60 participants with GD, 45 participants who engaged in hazardous gaming (HG), and 120 controls based on a diagnostic interview. Their operationalization of functional impairment and stage of change were evaluated by interviews and questionnaires, including the Brief Gaming Negative Consequence Scale (BGNCS).

Results

We observed satisfactory consistency (kappa value = 0.80) with a diagnostic accuracy of 91.5% between the ICD-11-GD and DSM-5-IGD criteria. Furthermore, 16 participants with IGD in DSM-5 were determined to have HG based on the ICD-11 criteria. Participants of GD group experienced impaired functioning in their health (96.7%), career (73.3%), social life (61.6%), academic performance (36.7%), and job performance (35%). Moreover, a proportion of them were in the pre-contemplation (25.0%), contemplation (61.7%), preparation (10%), and action stages (3.3%).

Conclusion

There is a good consistency between ICD-11-GD and DSM-5-IGD criteria. The ICD-11 criteria have a high threshold for diagnosing GD. HG criteria could compensate for this high threshold and identify individuals with a gaming-related functional impairment who require help. Most of the participants with GD were in the early stage of change. Interventions to promote their insight are essential. The BGNCS can be used to examine the negative consequences of gaming and aid mental health professionals in assessing functional impairment.

Open access
Imaging
Authors:
Klaudia Borbély
,
Hanna Balogh
,
Ilona Blanka Kardos
,
Daniele Mariastefano Fontanini
,
László Oláh
,
Ervin Berényi
, and
Pál Maurovich-Horvat

Abstract

Cerebral Autosomal Dominant Arteriopathy with Subcortical Infarcts and Leukoencephalopathy (CADASIL) is a hereditary vascular disorder inherited in an autosomal dominant manner. MRI plays a crucial role in the diagnosis and follow-up of patients. Characteristic MRI lesions include symmetric and bilateral white matter periventricular hyperintensities, lacunar infarcts and cerebral microbleeds. In our case report, we demonstrate a male patient with genetically confirmed CADASIL syndrome and the progression of symptoms with corresponding imaging findings throughout the years.

Open access
Imaging
Authors:
Ganna Degtiarova
,
Fran Mikulicic
,
Jan Vontobel
,
Chrysoula Garefa
,
Lukas S. Keller
,
Reto Boehm
,
Domenico Ciancone
,
Catherine Gebhard
,
Aju P. Pazhenkottil
,
Philipp A. Kaufmann
, and
Ronny R. Buechel

Abstract

Objective

To evaluate the impact of a motion-correction (MC) algorithm, applicable post-hoc and not dependent on extended padding, on the image quality and interpretability of coronary computed tomography angiography (CCTA).

Methods

Ninety consecutive patients undergoing CCTA on a latest-generation 256-slice CT device were prospectively included. CCTA was performed with prospective electrocardiogram-triggering and the shortest possible acquisition window (without padding) at 75% of the R-R-interval. All datasets were reconstructed without and with MC of the coronaries. The latter exploits the minimal padding inherent in cardiac CT scans with this device due to data acquisition also during the short time interval needed for the tube to reach target currents and voltage (“free” multiphase). Two blinded readers independently assessed image quality on a 4-point Likert scale for all segments.

Results

A total of 1,030 coronary segments were evaluated. Application of MC both with automatic and manual coronary centerline tracking resulted in a significant improvement in image quality as compared to the standard reconstruction without MC (mean Likert score 3.67 [3.50;3.81] vs 3.58 [3.40;3.73], P = 0.005, and 3.7 [3.55;3.82] vs 3.58 [3.40;3.73], P < 0.001, respectively). Furthermore, MC significantly reduced the proportion of non-evaluable segments and patients with at least one non-evaluable coronary segment from 2% to as low as 0.3%, and from 14% to as low as 3%. Reduction of motion artifacts was predominantly observed in the right coronary artery.

Conclusions

A post-hoc device-specific MC algorithm improves image quality and interpretability of prospectively electrocardiogram-triggered CCTA and reduces the proportion of non-evaluable scans without any additional radiation dose exposure.

Open access

Dentoalveolaris elváltozások vizsgálata csírahiánnyal diagnosztizált betegekben

Study of dento-alveolar changes in patients with hypodontia

Orvosi Hetilap
Authors:
Henrietta Hilda Kallos
,
Bernadette Kerekes-Máthé
,
Katalin Szabó
,
Gellért János Fleischer
, and
Ildikó Krisztina Mártha

Bevezetés: A csírahiány olyan számbeli fogazati rendellenesség, melynek során a fogak csírája nem fejlődik ki, így a normálisnál kevesebb számú fog tör elő. Érinthet egy fogat, fogcsoportokat, vagy akár teljes foghiány is megjelenhet. Epidemiológiai kutatások alapján előfordulása gyakoribb maradó fogazatban, mint tejfogazatban. Célkitűzés: A jelen tanulmány célja a csírahiánnyal rendelkező páciensek csontos alapjának vizsgálata panorámaröntgen-felvételeken, illetve a hiányt határoló fogak dőlésszögének meghatározása és a kapott eredmények összehasonlítása egy kontrollcsoport mérési eredményeivel. Módszer: Méréseket végeztünk csírahiánnyal rendelkező páciensek panorámaröntgen-felvételein, majd a kapott értékeket összehasonlítottuk a csírahiánnyal nem rendelkező páciensek röntgenfelvételein mértekkel. Dentoalveolaris lineáris, illetve szögméréseket végeztünk. A 60 vizsgált egyén átlagéletkora 14,15 ± 4,48 év volt, hozzájuk kontrollcsoportot rendeltünk 13,98 ± 4,07 átlagéletkorral. A tanulmányozott populáció 70%-a lány, 30%-a pedig fiú volt. Eredmények: Statisztikaliag jelentős eltéréseket találtunk az esetcsoport és a kontrollcsoport között a transzverzális mérések és az egyoldali lineáris mérések esetén (p<0,01). Következtetés: A jelen tanulmány keretén belül elvégzett méréseink alapján megállapíthatjuk, hogy a csírahiánnyal rendelkező páciensek esetén, a jellegzetes hipodivergens arctípusra jellemzően, harántirányban fejlettebb mandibulát és kisebb gonionszöget találtunk a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Mind a felső középső metszők, mind a felső szemfogak tengelye konvergál az okklúziós sík felé felső kismetszői csírahiány esetén. Orv Hetil. 2022; 163(44): 1751–1757.

Restricted access

Foglalkozási ártalmak a modern korban: az államférfi

Occupational hazards in the modern times: the statesman

Orvosi Hetilap
Author:
Csaba Varga
Open access

Interkulturális kompetenciák fejlesztése a hatékonyabb betegellátás és a nemzetközi gyógyító és kutatói együttműködések érdekében

Developing intercultural competences for more effective patient care and international medical and research collaborations

Orvosi Hetilap
Authors:
Timea Németh
,
Erika Marek
,
Nóra Faubl
,
Balázs Sütő
,
Marquette Jon
, and
Gabriella Hild

Bevezetés: Globalizálódó világunkban a társadalmak multikulturálissá válása következtében az interkulturális kompetenciák szerepe egyre inkább nő az egészségügyi ellátórendszerekben. Ezeknek a kompetenciáknak a fejlesztését már az orvosképzésben el kell kezdeni. Célkitűzés: Magyar orvostanhallgatók körében végzett kvalitatív vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy az interkulturális kompetenciák fejlesztésére irányuló elektív kurzusunknak a célzottan multikulturális hallgatói összetétele mennyiben járul hozzá e kompetenciák fejlesztéséhez. Módszer: Akciókutatásunk keretében félig strukturált, fókuszcsoportos interjúkat készítettünk 35 magyar orvostanhallgatóval 2021. április–november között. A digitálisan rögzített interjúk leiratát kvalitatív módszerekkel értékeltük. Eredmények: Az interjúk tematikus elemzését követően a hallgatók véleményének nagy többségét a következő négy témakategória valamelyikébe tudtuk besorolni: 1) a nemzetközi hallgatókkal való közös tanulás előnyei, 2) a kulturális tudatosság fejlődése, 3) nyitott gondolkodásmód fejlesztése, valamint 4) az interkulturális kompetenciák várható hosszú távú hatása az orvosi munkára. A magyar diákok a multikulturális összetételű kurzuson való közös tanulást összességében pozitívan értékelték. A fókuszcsoportos interjúk eredményei alapján elmondhatjuk, hogy a magyar hallgatók önértékelt interkulturális kompetenciája a félév végére fejlődött a kurzus és annak multikulturális összetétele eredményeként. Következtetés: A multikulturális hallgatói populációból álló kurzus hozzájárulhat és elősegítheti az interkulturális kompetencia elsajátítását, amit hosszú távon mind a betegellátásban, mind pedig az egészségügyi teameken belüli eredményes kommunikációban, valamint a nemzetközi gyógyító, kutatói és tudományos együttműködésekben is hatékonyan tudnak hasznosítani a jövő orvosai. A multikulturális hallgatói környezet biztosítása az órákon, az interaktív oktatási módszertan, valamint az interkulturális projektmunka számos lehetőséget rejt magában a tanulási-tanítási folyamat még hatékonyabbá tétele érdekében, így érdemes alkalmazni azokat a jövőben új kurzusok kidolgozása során. Orv Hetil. 2022; 163(44): 1743–1750.

Open access

Levelek a szerkesztőhöz

Letters to the editor

Orvosi Hetilap
Authors:
Erika Budai
and
Pál Nagy
Restricted access