Search Results

You are looking at 91 - 100 of 136 items for

  • Author or Editor: Csaba Pléh x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Mérei Ferenc a polgári és a szocialista embereszmény feszültségei közepette

Ferenc Mérei in the Middle of Tensions of a Citoyen and Socialist Image of Man

Educatio
Author: Csaba Pléh

Összefoglaló. Mérei Ferenc (1909–1986) életműve sok nyilvánvaló paradoxont tartalmaz. Ott áll az egyik oldalon az 1945 és 1949 közti kommunista nevelési vezér, aki az általa vezetett budapesti műhelyben és a nagy hatáskörű Országos Neveléstudományi Intézetben aktívan alakította az államilag szervezett szocialista iskolát, és ott van az 1950-től a partvonalra került, majd bebörtönzött értelmiségi, harmadik lépésként pedig az 1970-es évektől a lelki ellenállás alapú, egyéni életmód-szerveződések és csoportterápiák irányítója. Felfogásom szerint a kettősségek nem csupán az élet külsőségeiből fakadó kényszerek következményei, hanem Mérei szellemi arculatára végig jellemző belső dilemmákból fakadtak. A Franciaországban töltött korai 1930-as évek óta élt benne az a hit, hogy összhang teremthető a francia felvilágosodás örökségeként értelmezett baloldali, gyerekközpontú pedagógiai hitvallás (én ezt a polgári, individualizációs eszménynek tartom) és a kommunista társadalomszervezés egyenlősítő centralizációs elvei között. Szervező munkájában, miközben sokat tett azért, hogy a demokratikus eszményképeket követő általános iskola egyenlőség eszméje hassa át a szocialista nevelést, ezt összekapcsolta azzal a hittel, hogy a gyermeki közösségek sajátos érzelmikohó-szerepe meg tudja teremteni az összhangot az egyenlőség és a centralizáció között. Igyekszem rámutatni arra, hogy valójában nehezen összeegyeztethető a polgári individualizáció, mint a modern pszichológia egyik kiindulópontja és a hivatalnok eszményű szocialista közösségi felszabadítás. A gyermekből induló liberális és az egyenlőség elvű baloldali eszmények az oktatás irányába nem olyan könnyen illeszkednek, mint sok baloldali polgár, köztük Mérei hitte volt.

Summary. The work of Ferenc Mérei (1909–1986) the Hungarian social and clinical psychologist and for a time communist educational leader involves several paradoxes. On one hand, we have the leader of the communist education reform between 1945 and 1949, who, as head of the Budapest municipal institute for education and the Countrywide Institute for Educational Research helped shape socialist schooling. On the other hand, from 1950 on, there is the expelled ostracized intellectual, who is even sentenced to prison after the 1956 revolution. As a third step, from the 1970s on, he appears as the leader of small groups, displaying life style reforms relying on mental resistance and resilience. In my view, these dualities are not only due to constraints of external life events, but are embedded in the internal dilemmas of the intellectual tensions continuously characterizing Mérei. From the time he spent in France in the early 1930s he cherished the belief that a harmony could be found between a child-centered educational commitment as a continuation of the heritage of French enlightenment (I consider this to be a citoyen individuation ideal) and the centralizing principles of communist social organization aimed at equalization. In his organizational work while he made many efforts to center socialist education around the program of a comprehensive school based on principles of democratic equality, he connected these to the belief that the peculiar emotional atmosphere of child communities could reconcile equality and centralization. I try to show that bourgeois individualization as one starting point of modern psychology is difficult to reconcile with community liberation with burocratic inspirations. The liberal child based ideals of education are not easy to reconcile with leftist ideals of equality – contrary to what was and is believed by many left wing citoyen thinkers, among them by Mérei.

Open access

A modern emlékezetkutatás másfél évszázada indult el Hering elméletével, mely először kötötte az emlékezés közismert kulturális gyakorlatát az idegszövet feltételezett átalakulásaihoz. Azóta is vita tárgya, hogy vajon a múlt minden hatását emlékezetnek nevezzük-e, vagy csupán az egykori helyzetek és események visszaidézését. Az előadás kiindulópontja, hogy az emlékezet kutatása azóta három vágányon halad. Keressük a szervezet múltjának neurális nyomait, az emlékezés szerveződését az egyén lelki életében, s a visszaidézések csoport szervezte s csoportteremtő gyakorlataiban a kulturális (akár történeti) emlékezetet nyomozzuk.

A hagyományok közti kapcsolatteremtés egyik fogalmi kérdése a „mik vagy kik” az emlékek és az emlékezés hordozói és ágensei? Emlékezik-e a hippokampusz, s emlékeznek-e a kondicionált állatok? Hogyan emlékezhetnek csoportok, miként Halbwachs ma felújított évszázados elmélete sugallja, úgy, hogy közben ne tételezzünk misztikus „csoportlelkeket”. Hogyan használunk emlékezeti erőforrásként másokat, könyveket, könyvtárakat, s keresőmotorokat? Ki végzi ilyenkor az emlékezést, s hová rendelődik a bevésés-tárolás-felidézés klasszikus hármassága?

Klasszikus kérdés mindhárom kutatási hagyományban az emlékek és tudások szerveződése. Ismertetőjegyek, helyek, képek, szokások, történetek, eljárások világáról született biológiai, pszichológiai és kulturális elméletek kavalkádja. Bergson óta velünk él az az igény, hogy az emlékeket a személyhez (egóhoz, selfhez) kapcsoljuk, s az ént egyszerre tekintsük mint a test, a személyi élmény és a társas hatás emlékezeti integrációs felületét és ezek működésének eredményét. A mellett érvelek, hogy a jelentésteli emlékek elbeszélő felfogása, amelyet a hazai irodalomban László János képviselt, kapcsolatot tud teremteni a pszichológiai és a kulturális emlékezet, gyakorlatok és kutatási hagyományok között.

Mint egy pszichológustól joggal várható is, mondanivalóm az lesz, hogy a C. P. Snow kiemelte két kultúra, de mára akár három kultúra (művészet, bölcsészet, tudomány) örökségében a kísérleti pszichológus hivatása, hogy megteremtse a hidat és párbeszédet ezek között a szétvált társalgási univerzumok között. Saját emlékezetikultusz-személyeink, Ranschburg, Rapaport, Kardos, Grastyán, Mérei és László életműve és nyitott gondolkodása hordozza ezt az igényt mint elkötelező örökséget.

Restricted access

The paper reviews the role of Noam Chomsky in the conceptual changes in modern psychology that are described by many as the cognitive revolution. Several aspects of the work of Chomsky are identified as key elements in the changes regarding the human mind, and the determinants of human nature. The mentalism of Chomsky resulted in the general spread of theory theories about human development, where the human mind is interpreted as a theory-using open, creative system. The peculiarities of sequential behavioral organization and later the sequential interface issues as well as the concentration on (syntactic) pure form were important inspirations for several general theories of human cognition. Chomsky, with his differentiation between competence and performance, opened the road along with David Marr to multilayered computational theories of the mind. While the innatist commitments of Chomsky regarding human development created many fruitful controversies during half a century, they also tied the underdetermined nature of human language with the philosophical issues of freedom. Language with its innate recursive system is a basic factor of human freedom. Freedom is connected to a rational image of humanity.

Restricted access

A magyar pszichológiatörténeti vizsgálódás 30 éve (1990–2020)

30 Years of Hungarian Studies on the History of Psychology (1990–2020)

Magyar Pszichológiai Szemle
Author: Pléh Csaba

Az áttekintő dolgozat a magyar pszichológiatörténeti munkálatokat mutatja be az utóbbi 30 évben. Intézményesen a Magyar Pszichológiai Társaság szekciója és az egyetemi kurzusok ezen munkálatok megjelenítői. A történeti tudatosságot magyar nyelvű gyűjteményes kötetek és tankönyvek képviselik. A magyar pszichológiatörténetírás képviselői ugyanakkor jelen vannak a nemzetközi nyilvánosságban is, amit a négy magyarországi ESHHS konferencia is mutat. A hazai általános trendek angol nyelvű bemutatásán túl a legtöbb releváns, filológiai munkát és kulturális beágyazást használó munka a magyar pszichoanalízis történetével, ezen belül a kényszerű emigrációval és elnyomatással (Mészáros), Ferenczi jelentőségével (Erős, Mészáros), a pszichoanalízis pedagógiai és nőmozgalmi vonatkozásaival (Vajda, Borgos) és a hazai kognitív kutatás nemzetközi beágyazásával (Pléh) kapcsolatos.

This review paper surveys Hungarian studies on the history of psychology during the last 30 years. Institutionally, the section of the Hungarian Psychological Association, and university courses represent these efforts. Historical self-consciousness is served by Hungarian language collective volumes and by textbooks. At the same time, representatives of Hungarian history of psychology are present on the international scene as well, shown among others by the 4 ESHHS conferences organized in Hungary. Besides English language presentations of general Hungarian trends, most of the relevant works involving both philological research and cultural embedding deal with the history of Hungarian psychoanalysis, including the forced emigration and oppression (Mészáros), with the importance of Ferenczi (Erős, Mészáros), with the relations of psychoanalysis to education and feminist movements (Vajda, Borgos), and the international embedding of Hungarian cognitive research (Pléh).

Restricted access

A Magyar pszichológiatörténeti vizsgálódás 30 éve (1990–2020)

30 years of Hungarian studies on the history of psychology (1990–2020)

Magyar Pszichológiai Szemle
Author: Csaba Pléh

Az áttekintő dolgozat a magyar pszichológiatörténeti munkálatokat mutatja be az utóbbi 30 évben. Intézményesen a Magyar Pszichológiai Társaság szekciója és az egyetemi kurzusok ezen munkálatok megjelenítői. A történeti tudatosságot magyar nyelvű gyűjteményes kötetek és tankönyvek képviselik. A magyar pszichológiatörténetírás képviselői ugyanakkor jelen vannak a nemzetközi nyilvánosságban is, amit a négy magyarországi ESHHS konferencia is mutat. A hazai általános trendek angol nyelvű bemutatásán túl a legtöbb releváns, filológiai munkát és kulturális beágyazást használó munka a magyar pszichoanalízis történetével, ezen belül a kényszerű emigrációval és elnyomatással (Mészáros), Ferenczi jelentőségével (Erős, Mészáros), a pszichoanalízis pedagógiai és nőmozgalmi vonatkozásaival (Vajda, Borgos) és a hazai kognitív kutatás nemzetközi beágyazásával (Pléh) kapcsolatos.

This review paper surveys Hungarian studies on the history of psychology during the last 30 years. Institutionally, the section of the Hungarian Psychological Association, and university courses represent these efforts. Historical self-consciousness is served by Hungarian language collective volumes and by textbooks. At the same time, representatives of Hungarian history of psychology are present on the international scene as well, shown among others by the 4 ESHHS conferences organized in Hungary. Besides English language presentations of general Hungarian trends, most of the relevant works involving both philological research and cultural embedding deal with the history of Hungarian psychoanalysis, including the forced emigration and oppression (Mészáros), with the importance of Ferenczi (Erős, Mészáros), with the relations of psychoanalysis to education and feminist movements (Vajda, Borgos), and the international embedding of Hungarian cognitive research (Pléh).

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Csaba Pléh, Csaba Czeglédi, and Boglárka Faragó
Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Csepeli György, Fischer Paula, and Pléh Csaba
Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Ferenc Kemény, Orhidea Edith Kiss, and Csaba Pléh
Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Luca Frankó, Csaba Pléh, and Boglárka Faragó
Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Judit Fazekas, Pál Szabó, and Csaba Pléh
Restricted access