Absztrakt:

Teljes aortára kiterjedő, A-típusú dissectio miatt Bentall-műtéten, mellkasi aortoaorticus interpositum implantáción és mellkasi sztentgraftbeültetésen átesett 79 éves férfi betegnél perzisztáló állumen miatt kialakult, krónikus, 60 mm-es, thoracoabdominalis postdissectiós aortaaneurysma megoldásaként, hazánkban először, az ún. „candy-plug” technikát alkalmaztuk. Az aortadissectio proximalis berepedésének lefedésével az endovascularis mellkasi aortarekonstrukció (TEVAR) elősegíti az állumen thrombosisát és az aorta remodellálódását, a thrombosis azonban gyakran – az esetek kb. 60%-ában – csak részleges, és az állumen keringése a TEVAR mellett is fennmaradhat. Ezekben az esetekben az aorta további jelentős tágulásával kell számolnunk, amely gyakran csak nagy kockázatú nyitott műtéti vagy endovascularis beavatkozásokkal kezelhető. Ezeknek az eseteknek a biztonságosabb megoldása érdekében fejlesztették ki a standard TEVAR és az állumen zárását szolgáló módszerek kombinációját. Ilyen új eljárás az esetünkben is alkalmazott „candy-plug” technika, amely minimálinvazív úton megszüntetve az állumen keringését és megállítva ezzel az aneurysma progresszióját, hatékony és biztonságos megoldást jelenthet az aortadissectiók késői szövődményeként megjelenő postdissectiós aortaaneurysmák ellátásában. Orv Hetil. 2020; 161(11): 437–439.

Absztrakt

Bevezetés: Az Endologix a hagyományos implantációs technikától eltérő, aortoiliacalis stentgraftrendszert fejlesztett ki (Nellix, EVAS – endovascular aneurysm sealing system). Magyarországon az első beültetés 2016 elején a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán történt. Metodika: A Nellix két, egyenként 10 mm-es, választható hosszúságú, ballonos fedett stentből, az ezeket körülvevő két endobagből, ezekbe tölthető, az aneurysmazsákot kitöltő biokompatibilis polimerből és egy művelet-összehangoló konzolból áll. Használati kritériumok: nyakhossz: ≥10 mm, nyakátmérő: 18–32 mm, angulatio: ≤60°, aneurysma áramló lumen: ≤60 mm, aneurysma maximális átmérője: >50 mm, arteria iliaca communis minimális és maximális átmérője: ≥ 9 mm és ≤ 35 mm. Eredmények: Hat elektív Nellix-beültetésére került sor klinikánkon. A betegek átlagéletkora 68,33 ± 12,44 év, a férfiak aránya 100% volt. Három esetben (50%) izolált, két esetben (33,33%) arteria iliaca communis aneurysmával kombinált infrarenalis aortaaneurysma és egy esetben (16,67%) arteria iliaca communis aneurysma miatt végeztünk műtétet. Az átlagos posztoperatív ápolási napok száma 5,17 ± 1,47 nap volt. A perioperatív időszakban egy esetben (16,67%) jelentkezett láz, illetve egy esetben (16,67%) femoralis sebgyógyulási zavar. Az átlagos utánkövetési idő 177,17 ± 96,91 nap volt. Endoleak, graftmigráció, aneurysmazsák-növekedés, reoperáció vagy exitus egyik esetben sem volt. Egy betegnél (16,67%) a beavatkozást követő harmadik héten bal hemiparesissel járó, maradványtünet nélkül gyógyuló stroke jelentkezett. Következtetések: Az EVAS új technológiájának köszönhetően, rövid és középtávú eredmények alapján, bonyolult anatómiai helyzetekben is alacsony perioperatív mortalitással-morbiditással használható, illetve csökkenti az endoleakek, graftmigráció és aneurysmazsák-növekedés előfordulását.

Absztrakt

A méhen kívüli terhesség az életet közvetlenül veszélyeztető leggyakoribb kórkép a mindennapi szülészet-nőgyógyászati gyakorlatban. A szerzők egy 28 éves nő esetét mutatják be, aki epigastrialis fájdalom miatt jelentkezett kórházukban. Az elvégzett diagnosztika 16 hetes májterhességet igazolt. A szerzők hangsúlyozzák a méhen kívüli terhesség korai felismerésének és ellátásának fontosságát, melyek fontos szerepet játszanak az anyai mortalitás csökkentésében.

Összefoglaló. Bevezetés: A 2019 végén Vuhanból kiinduló, SARS-CoV-2 okozta koronavírus-járvány jelentős hatást gyakorolt életünkre. Specifikus terápia hiányában az emberek egy része alternatív gyógymódokhoz fordult. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja annak feltárása volt, milyen hatást gyakorolt a koronavírus-járvány a betegek komplementer gyógymódokhoz való viszonyulására elektív sebészeti műtétek előtt. Módszer: Egy magyarországi klinika és egy városi kórház elektív sebészeti műtétre váró betegei körében végeztünk anonim kérdőíves felmérést 2020. augusztus 3. és december 18. között. 279 kérdőívet dolgoztunk fel, a válaszadási arány 69,7% volt. Eredmények: A koronavírus-járvány hatására a válaszadók 91,4%-ának nem változott meg a véleménye a nem konvencionális kezelésekről, 8,2%-a bizakodóbban tekintett ezekre. A komplementer terápia betegségmegelőző hatása iránt a kitöltők 16,8%-a volt bizakodó, 25,4%-a elutasító, 57,7%-a nem formált véleményt. A válaszadók 24,7%-a vett igénybe élete során alternatív módszereket, a koronavírus-fertőzés megelőzésére csak a nyilatkozók 10%-a alkalmazna ilyen gyógymódokat. Kizárólag a pandémia hatására senki nem kezdett el komplementer gyógymódokat használni. A kérdőívet kitöltők 55,6%-a használt gyógynövénykészítményt élete során. A járvány ideje alatt a válaszadók 27,5%-a vett igénybe gyógynövénykészítményeket; a gyógymód alkalmazása és a vizsgált szociodemográfiai tényezők között nem találtunk összefüggést. A gyógynövények alkalmazása alacsonyabb mértékű volt a daganatos és a thromboemboliás betegek között. Következtetés: Vizsgálatunk alapján a komplementer gyógymódok használata feltehetően a járvány miatt elrendelt korlátozásokból adódóan csökkent, a gyógynövények alkalmazása azonban nem változott lényegesen. A válaszadók tizede használt komplementer gyógymódot a koronavírus-fertőzés megelőzésére. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1678–1686.

Summary. Introduction: The coronavirus epidemic caused by SARS-CoV-2 from Wuhan at the end of 2019 had considerable impact on our lives. In the absence of specific therapy, some people have resorted to alternative therapies. Objective: The aim of our study was to explore the effect of the coronavirus epidemic on the patients’ attitudes toward complementary and alternative medicine. Method: We have performed anonymous questionnaire survey among patients of a Hungarian university hospital and a city hospital waiting for elective surgery between August 3, 2020 and December 18, 2020. We received 279 questionnaires, the response rate was 69.7%. Results: As a result of the coronavirus epidemic, 91.4% of the respondents did not change their opinion about complementary and alternative treatments, 8.2% were more optimistic about them. 16.8% of respondents were optimistic, 25.4% rejected, and 57.7% did not form an opinion about the disease-preventing effect of complementary therapy. A quarter of respondents (24.7%) had used complementary therapies in their lifetime, with only 10% of respondents using such therapies to prevent coronavirus infection. As a result of the pandemic, no one started using complementary therapies. 55.6% of the respondents used a herbal preparation during their lifetime. In the course of the epidemic, a high proportion of respondents (27.5%) used herbal preparations; no correlation was found between the use of the treatment and the socio-demographic factors examined. The use of herbs was lower among cancer and thromboembolic patients. Conclusion: Based on our study, the use of complementary therapies presumably decreased due to the restrictions imposed in the epidemic, however, the use of herbs did not change significantly. One-tenth of the respondents used naturopathic cure to prevent coronavirus infection. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1678–1686.

Összefoglaló. Bevezetés: A kis méretű vesedaganatok között lényegesen gyakoribbak a benignus elváltozások, és a kis malignus tumorok biológiai tulajdonságai is kedvezőbbek, mint a nagyobb daganatokéi. Célkitűzés: Szerzők a kis méretű vesetumorok tulajdonságait vizsgáltuk különböző alcsoportokban. Módszer: 2000. január 1. és 2015. január 1. között 1272 beteg esetén végeztünk műtétet vesedaganat miatt. Közülük 496 betegnek volt kis méretű vesetumora. A betegek átlagéletkora 59 ± 12 év volt. A betegeket a tumorméret alapján három csoportba osztottuk. Az 1. csoportban a daganat mérete ≤4 cm, a 2. csoportban ≤3 cm és a 3. csoportban ≤2 cm volt. Eredmények: Az eltávolított daganat nagysága átlagosan 29 ± 8 mm volt. A szövettan 418 esetben (84%) malignus, míg 78 alkalommal (16%) benignus elváltozást mutatott. A 2 cm-nél kisebb daganatoknál malignitás csak az esetek 73,2%-ában fordult elő. A malignus és a benignus tumorok méretében szignifikáns eltérés volt (p = 0,008). Rosszul differenciált daganat – grade 3. és 4. – az esetek 10,8%-ában, 14,4%-ában, illetve 20,7%-ában volt jelen, amikor a tumorméret kisebb mint 2 cm, 2,1–3 cm, illetve 3,1–4,0 cm volt. A vesecarcinomáknál az átlagosan 10 éves utánkövetési idő alatt progresszió az esetek 5,5%-ában fordult elő. Következtetés: A kis méretű vesetumor az összes vesedaganat 39%-át tette ki. Ezek nagy része malignus volt, és benignus elváltozás az esetek 16%-ában fordult elő. A malignitás előfordulása a 2 cm-nél kisebb tumoroknál volt a legalacsonyabb. A tumorméret szoros összefüggést mutatott a malignitás gyakoriságával és a daganat differenciáltságával. A kedvező patológiai és biológiai eredmények alapján a 2 cm alatti daganatoknál felmerül annak lehetősége, hogy esetükben az aktív követés vagy minimálisan invazív kezelés alkalmazása kerüljön előtérbe. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1693–1697.

Summary. Introduction: The incidence of benign lesions is more common in small renal masses (SRMs) and biological behavior of small malignancies is better compared to larger ones. Objective: The authors measured the characteristics of SRMs in different subgroups. Method: From January 1, 2000 to January 1, 2015, 1272 patients underwent surgery for renal tumors. In 496 of the 1272 cases, the patients had SRMs. The mean age of the patients was 59 ± 12 years. Based on the sizes, the SRMs were divided into three groups. The sizes of the renal tumors were ≤4 cm in Group 1, ≤3 cm in Group 2 and ≤2 cm in Group 3. Results: The mean diameter of the removed SRMs was 29 ± 8 mm. Histology confirmed renal cell carcinoma in 418 cases (84%), while benign tumor was present in 78 patients (16%). However, with the tumor size ≤2 cm, malignancy was detected in 73.2% of the cases. There was a significant difference in the sizes of the malignant and the benign masses (p = 0.008). Grade 3 or 4 tumors were present in 10.8%, 14.4% and 20.7% when the tumor size was ≤2 cm, 2.1 to 3 cm, and 3.1 to 4 cm in diameter, respectively. During the mean 10-year follow-up period, tumor progression was detected only in 5.5% of malignancies. Conclusion: In 39% of all cases, the patients had SRMs. The majority of SRMs were malignant, and benign lesion occurred only in 16% of the cases. The incidence of malignant tumors was the lowest when the size of SRMs was ≤2 cm. The size of the tumor was highly associated with probability of malignancy and tumor grading. Based on the favorable pathological and biological results in tumors below 2 cm, active surveillance or minimally invasive treatment could be the preferred management. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1693–1697.

A nutcracker- (diótörő-) syndroma a bal vena renalisnak az a. mesenterica superior hegyesszögű leágazása és az aorta közötti kompressziója miatt alakul ki. A változatos klinikai kép a tünetmentes morfológiai melléklelettől, proteinuriával kísért enyhe hypertoniától a jelentős vénás collateralis képződéssel járó, masszív unilateralis haematuriáig terjedhet. A betegség felismerésében a képalkotó diagnosztika valamennyi módszere alkalmazható. A kezelés szerteágazó változatai közül a vénás transzpozíció, az áthidalás, a collateralisok kiirtása, stent behelyezése, a vese autotranszplantációja, az a. mesenterica transzpozíciója, sőt nephrectomia is alkalmazásra került. Esetünkben egy 21 éves hypertoniás férfi proteinuriával járó nutcracker-syndromáját az a. mesenterica superior transzpozíciójával oldottuk meg sikeresen.

A daganatos betegségek ellátása során végzett sugárkezelések száma világszerte növekszik. A kismedencei és a hasüregi daganatok sugárkezelése során a legnagyobb gondosság ellenére is előfordulhatnak különböző súlyosságú bélgyulladások. A kismedence sugárkezelése közben vagy után megközelítőleg a kezelések felében lép fel a kezeléssel összefüggésbe hozható akut, az esetek egynegyedében krónikus, elhúzódó vékonybél-, illetve vastagbélgyulladás. A sugárterápiát követő krónikus enteritis számos diagnosztikai és terápiás problémát vet fel, amelyek megoldásához a társszakmák összefogása szükséges. A szerzők a sugárkezelés után kialakult bélgyulladások kezelésével kapcsolatban adnak rövid áttekintést.

Absztrakt

Szerzők egy rendkívül ritkán észlelt, a vena lienalison kialakult aneurysmáról számolnak be. A 34 éves nőbeteg felső hasi panaszok miatt került kivizsgálásra, amelyek hátterében CT-angiographia a vena lienalis aneurysmáját igazolta. A fusiformis, rendkívül vékony falú, 40 mm maximális átmérőjű saccularis tágulat a pancreas hátsó falán képezett benyomatot. A műtét során a v. lienalis és a lép megtartásával tangentialis resectiót végeztek. A beteg eseménytelenül gyógyult, és az 5. posztoperatív napon panaszmentesen távozott. 3 hónappal a műtét után panaszmentesen normál máj és pancreas laboratóriumi paraméterekkel került ellenőrző vizsgálatra.

Az epigenetikai hatások mind az orvostudomány más területein, mind a szülészet-nőgyógyászatban a tudományos érdeklődés fókuszában állnak. A magzatot méhen belül érő környezeti hatások növelhetik a hajlamot egyes felnőttkori betegségek kialakulására. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy bizonyos méhen belüli, magzatot érő epigenetikai hatások transzgenerációs jellegűek, vagyis a létrejött fenotípus-változások öröklődnek. Az úgynevezett fetal programming a felnőttkorban kialakuló krónikus betegségek és bizonyos környezeti ártalmak, illetve terhespatológiai kórképek olyan összefüggéseire hívhatják fel a figyelmet, amelyek a prevenció számára új távlatokat nyithatnak. Az epigenetikai hatások vizsgálata idővel akár magas incidenciájú, krónikus betegségek megelőzésére is lehetőséget teremthetnek. Orv. Hetil., 2014, 155(15), 566–574.

Microsporidiosis (nosema disease) of the European honeybee ( Apis mellifera L.) is present in bee colonies worldwide. Until recently, Nosema apis had been regarded as the causative agent of the disease, which may have many negative effects on the colony and cause heavy economic losses in apicultures. Another microsporidium species, Nosema ceranae , was reported to infest the Asian honeybee ( Apis ceranae ), but both honeybee species are susceptible to both microsporidia. In the European honeybee N. ceranae was first detected in Spain in the year 2006. As it is difficult to distinguish N. ceranae and N. apis morphologically, a rapid and accurate assay has been developed to differentiate N. apis and N. ceranae based on polymerase chain reaction-restriction fragment length polymorphism (PCR-RFLP) of the partial large subunit ribosomal RNA. The assay was tested on 38 Nosema -infested bee samples, which were collected from geographically distant Hungarian bee colonies representing all regions of the country. Only one sample contained N. apis , and in the other 37 samples N. ceranae was detected, which indicates the dominance of N. ceranae in Hungarian apiaries. This is the first report on the presence of N. ceranae in Hungary.