Search Results

You are looking at 91 - 100 of 110 items for

  • Author or Editor: Péter Horváth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Viktor Sasi
,
Anita Kalapos
,
Henriette Gavallér
,
Péter Domsik
,
Tamás Ungi
,
Zsolt Zimmermann
,
Ferenc Tamás Nagy
,
Tamás Horváth
,
Tamás Forster
, and
Attila Nemes

Bevezetés: Ismert tény, hogy a myocardialis perfúzió és a bal kamra funkciója között összefüggés mutatható ki. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre keresték a választ, vajon milyen kapcsolat áll fenn az ST-elevatióval járó myocardialis infarctus invazív ellátását követően a koronarográfiás felvételeken videodenzitometria során meghatározott myocardialis reperfúziót jellemző paraméterek és a mágneses rezonanciás képalkotás során vizsgált kései balkamra-funkció között. Módszer: A vizsgálatba 25 ST-elevatióval járó myocardialis infarctuson átesett beteget vontak be. Az invazív ellátást követően a koronarográfiás felvételeken a myocardialis (re)perfúziót jellemző kvantitatív paramétert számítottak a maximális denzitás (Gmax) és a maximális denzitás eléréséhez szükséges idő (Tmax) hányadosaként. Az ST-elevatióval járó myocardialis infarctust követően 387±262 nappal valamennyi esetben mágneses rezonanciás vizsgálat történt a bal kamra funkciójának meghatározása céljából. Eredmények: Szignifikáns korreláció volt igazolható a kései bal kamrai ejekciós frakció és az érmaszkolással mért Gmax (r = 0,40, p = 0,05) és Gmax/Tmax között (r = 0,41, p = 0,04). Következtetések: A denzitometriás Gmax/Tmax szoros összefüggést mutat a kései balkamra-funkció mértékével ST-elevatióval járó myocardialis infarctust követően. Orv. Hetil., 2014. 155(5), 187–193.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Orsolya Huszár
,
József Baracs
,
Mariann Tóth
,
László Damjanovich
,
Róbert Kotán
,
György Lázár
,
Eszter Mán
,
Gellért Baradnai
,
Attila Oláh
,
Zoltán Benedek-Tóth
,
Sándor Bogdán-Rajcs
,
Péter Zemanek
,
Tibor Oláh
,
Krisztián Somodi
,
Mihály Svébis
,
Tamás Molnár
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A sebészeti sebgyógyulási zavar (Surgical Site Infection, SSI) a harmadik leggyakoribb nosocomialis fertőzés, az összes infekciót tekintve megközelíti a 14–16%-ot. A jelentős költségvonzattal is járó magas infekciós ráta javítása, valamint a triclosannal bevont varrófonalakról szóló pozitív nemzetközi tanulmányok arra ösztönöztek, hogy randomizált vizsgálat keretében győződjünk meg a triclosan hatásosságáról – a magas infekciós rátájú – colorectalis műtétek kapcsán. Módszer: Hét sebészeti osztály bevonásával indítottuk prospektív, randomizált, multicentrikus vizs-gálatunkat, mely során triclosannal bevont (PDS plus®), valamint azonos anyagból készült, nem bevont varróanyag (PDS II®) hasfali varratként való összehasonlítását végeztük a sebfertőzés gyakoriságát illetően elektív colorectalis műtéteket követően. A vizsgálat alapvető célja a posztoperatív sebinfekció jelenlétének, az azt kiváltó kórokozók törzseinek, valamint az SSI okozta többletköltségeknek a meghatározása volt. Eredmények: 485 beteget randomizáltunk, ebből 47 (12,5%) esetben fordult elő SSI, 23 (12,23%) beteg a triclosanos csoportból (n = 188), 24 (12,18%) beteg pedig a nem bevont csoportból (n = 197) került ki (p = 0,982). 13 (27,66%) betegnél alakult ki késői sebgyógyulási zavar, ebből 4 (8,51%) esetben a triclosanos fonalat és 9 (19,15%) esetben a nem bevont fonalat (p = 0,041) alkalmaztuk. Nem találtunk különbséget a colon- és a rectumműtéteket követő SSI aránya között. Következtetések: A triclosan Gram-pozitív baktériumok elleni, korábbi tanulmányokban bizonyított hatását – a kis esetszám miatt – nem tudtuk bizonyítani. Szintén nem tudtunk igazolni a triclosan hatékonyságát a Gram-negatív colonflóra esetében sem. A retrospektív vizs-gálatunkhoz viszonyítva sebinfekciós eredményeink 50%-os javulást mutattak, függetlenül attól, hogy a PDS loop be volt-e vonva triclosannal, vagy sem. Az SSI előfordulásának szempontjából az operatív faktorok lényegesebbnek bizonyultak, mint a beteg rizikófaktorai/kísérőbetegségei. Tanulmányunk igazolta, hogy az SSI megnyújtja a hospitalizációt, és jelentősen növeli a kezelési költségeket.

Restricted access

Az első hazai tapasztalatok összegzése kromoszomális microarray-analízis és teljesexom-szekvenálás módszerekkel a magzati diagnosztikában

Summary of the first Hungarian experiences with prenatal chromosomal microarray analysis and whole-exome sequencing

Orvosi Hetilap
Authors:
Henriett Pikó
,
Anett Illés
,
Sándor Nagy
,
Artúr Beke
,
Kristóf Árvai
,
Tibor Elekes
,
Emese Horváth
,
Miklós Ferenczy
,
Péter Mosonyi
,
Valéria Lukács
,
Valéria Klujber
,
Olga Török
,
Zsuzsanna Kiss
,
Erika Tardy
,
Zsolt Tidrenczel
,
Bálint Tobiás
,
Bernadett Balla
,
Péter Lakatos
,
János Kósa
, and
István Takács

Bevezetés: Az elmúlt évtized egyik jelentős technológiai újdonsága az ún. ’high-throughput’ molekuláris genetikai vizsgálati módszerek – mint a kromoszomális microarray-analízis (chromosomal microarray analysis, CMA) és a teljesexom-szekvenálás (whole-exome sequencing, WES) – elterjedése a praenatalis diagnosztikában. Célkitűzés: Az elmúlt 5 évben munkacsoportunk több mint 252 praenatalis vizsgálatot végzett hazai laboratóriumi háttérrel, amelyek indikációját különböző súlyosságú strukturális magzati ultrahangeltérések képezték. A klasszikus citogenetikai vizsgálatok eredményétől függően végeztük el a nagy felbontású CMA- és WES-analíziseket a praenatalis diagnosztika érdekében. Módszer: A CMA-vizsgálatokat a „GeneChip System 3000 Instrument” platformmal végeztük az SNP-alapú komparatív hibridizálás módszerével. Az általunk elvégzett újgenerációs szekvenálás során a teljes humán exom szekvenciájának meghatározása IonTorrent és Illumina platformokkal történt. Eredmények: Összesen 252 magzati CMA-vizsgálatot végeztünk, és 42%-ban mutattunk ki valamilyen hiányt vagy többletet, ebből 22%-ban igazoltunk kóros eltérést. 42 esetben végeztünk WES-t, amelyből 9 esetben (21,4%) azonosítottunk kóros eltérést az öröklésmenetet támogató, a magzati fenotípussal feltételezhetően összefüggésben lévő, a ClinVar adatbázis vagy az ACMG-klasszifikáció alapján. Megbeszélés: Tekintettel arra, hogy a magzati fenotípus értékelése közvetett, a praenatalis CMA- és WES-elemzésnek elsősorban a magzati ultrahangvizsgálat során azonosítható strukturális anomáliákkal összefüggő génekre, kromoszomális régiókra kell korlátozódnia. A szülők vizsgálata mind a CMA-, mind a WES-analízisek során kiemelt jelentőséggel bír, főleg azokban az esetekben, amelyeknél a kapott eltérés nem hozható egyértelmű összefüggésbe az ultrahangeltérésekkel. Következtetés: Fontos meghatározni azokat a paramétereket, amelyek alapján a magzati mintában talált kópiaszám-eltéréseket és WES-vizsgálattal igazolt variánsokat a leletben közöljük (figyelembe véve a nemzetközi ajánlásokat). Ezek alapján a praenatalis klinikai genetikai tanácsadáskor sokkal használhatóbb információk adhatók. Orv Hetil. 2024; 165(14): 523–530.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
Zoltán Jánó
,
Elemér Mohos
,
György Réti
,
Tamás Kovács
,
József Mohay
,
Csaba Berki
,
Sándor Horváth
,
Krisztina Bene
,
Myroslav Horzov
,
Gábor Bognár
,
Gábor Sándor
,
Péter Szenkovits
,
Petra Mohos
,
Gábor Tornai
, and
Attila Nagy

Absztrakt

Bevezetés: Bár a stomaképző műtétek száma napjainkban egyre csökken, azonban amennyiben valamilyen oknál fogva mégis erre kényszerülünk, akkor akár 50%-ot elérő gyakorisággal számolhatunk parastomalis sérv kialakulásával. Az esetek mintegy harmadában ezek műtéti korrekcióra szorulnak, gyakran sürgősséggel, ügyeleti körülmények között. Az alkalmazott műtéttípusok nem egységesek és a nemritkán nagy kihívást jelentő eljárások komplikációrátája magas. Osztályunkon 2003 óta alkalmazunk speciális háromdimenziós hálókat a parastomalis sérvek megelőzésére és megoldására. Betegek és módszerek: 2012. január 1-jétől 2016. június 1-jéig prospektív, kontrollált, randomizált vizsgálat keretében abdominoperinealis exstirpatióval egyidejűleg 38 esetben végeztünk preventív hálóbeültetést, illetve 14 esetben már meglevő parastomalis sérvet korrigáltunk hálóbeültetéssel. A kontrollcsoportokban eddig 46, illetve 18 beteg szerepel a preventív, illetve rekonstrukciós ágon. A bevonást 2017-ig végezzük. A preventív csoportban 22 esetben laparoszkóposan, 62 esetben nyitottan végeztük a Miles-műtétet. A rekonstrukciós csoportban hat esetben laparoszkóposan, 26 esetben nyitottan végeztük a különböző típusú hasfal-rekonstrukciókat. A vizsgált időszakban az átlag utánkövetési idő 19,2 hónap volt a hálós és 22,6 hónap volt a nem hálós alcsoportokban a preventív ágon, és 25,9 hónap, illetve 20,4 hónap volt a hálós, illetve háló nélküli alcsoportokban a rekonstrukciós ágon. Eredmények: Az eredmények részletes statisztikai analízisét a vizsgálat lezárultával fogjuk elvégezni. Az interim eredmények alapján a komplikációarányok nem különböznek számottevően a hálós, illetve a nem hálós csoportok között. Az eddig vizsgált időszakban a preventív vizsgálati ágon parastomalis sérv kialakulását a nem hálós csoportban 18 esetben (39.1%), a hálós csoportban három esetben (7,8%) észleltük. A rekonstrukciós ágon rekurrenciát a nem hálós csoportban nyolc esetben (44%), a hálós csoportban pedig egy esetben (7,1%) észleltünk. Következtetések: Eredményeink korrelálnak az irodalomban egyre szaporodó különböző hálóbeültetéses eljárásokkal. Ezt elsősorban a parastomalis sérvek kialakulási patomechanizmusának megértésén alapuló egyedi hálókonstrukciónak tulajdonítjuk.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Annamária Ágota
,
Bence Ágg
,
Kálmán Benke
,
József Gábor Joó
,
Zoltán Langmár
,
Krisztina Marosi
,
Zsuzsanna Lelovics
,
Kitti Deé
,
Péter Nagy
,
Bernadett Köles
,
Endre Horváth
,
Zsuzsanna Crespo
,
Zoltán Szabolcs
, and
Zsolt B. Nagy

A Marfan-szindróma a szervezet kötőszöveti állományát érintő öröklődő betegség, amely Magyarországon hozzávetőleg 2–3000 személyt érint. A betegség manifesztációi multiszisztémásak, ezért a kórismézés sokszor nehézségekbe ütközik. Az „Országos Marfan Regiszter” jelenleg közel 250 Marfan-szindrómában szenvedő beteg adatait tartalmazza, s ez a szám dinamikusan növekszik. Célok: A Marfan-szindrómás magyar személyek biológiai mintáinak, klinikai adatainak és életmódfelmérőinek összegyűjtése. Módszerek: A szelekció során olyan betegekre esett a választás, akiknél a cardiovascularis és a szisztémás érintettség, illetve a családi kórelőzmény alapján az átdolgozott Gent-nozológia értelmében egyértelműen megállapítható a Marfan-szindróma fennállása. Eredmények: Az adatbázis alapján 102 Marfan-szindrómában szenvedő személyt tartalmaz a biobank, amely 55 személy cDNS-mintáját, 102 személy genomi DNS- és szérummintáját foglalja magába. A biológiai minták mellett minden személyről nemzetközileg validált fizikai aktivitási, táplálkozási és pszichológiai kérdőívek alapján gyűjtött adatot is tartalmaz a biobank. Következtetések: A Marfan Biobank genetikai, génexpressziós és fehérjeszintű kutatások gyors megtervezését teszi lehetővé. A biobank hozzájárul a kórkép alaposabb megismeréséhez és a hazai betegek ellátásához egyaránt. Orv. Hetil., 2012, 153, 296–302.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Annamária Ágota
,
Bence Ágg
,
Kálmán Benke
,
József Gábor Joó
,
Zoltán Langmár
,
Krisztina Marosi
,
Zsuzsanna Lelovics
,
Kitti Deé
,
Péter Nagy
,
Bernadett Köles
,
Endre Horváth
,
Zsuzsanna Crespo
,
Zoltán Szabolcs
, and
Zsolt B. Nagy
Open access
European Journal of Microbiology and Immunology
Authors:
Péter Pallós
,
Márió Gajdács
,
Edit Urbán
,
Yvett Szabados
,
Klaudia Szalai
,
Lívia Hevesi
,
Anna Horváth
,
Anna Kuklis
,
Devina Morjaria
,
Wajiha Iffat
,
Helal F. Hetta
,
Nicola Piredda
, and
Matthew Gavino Donadu

Abstract

The clinical role of Acinetobacter baumannii has been highlighted in numerous infectious syndromes with a high mortality rate, due to the high prevalence of multidrug-resistant (MDR) isolates. The treatment and eradication of this pathogen is hindered by biofilm-formation, providing protection from noxious environmental factors and antimicrobials. The aim of this study was to assess the antibiotic susceptibility, antiseptic susceptibility and biofilm-forming capacity using phenotypic methods in environmental A. baumannii isolates. One hundred and fourteen (n = 114) isolates were collected, originating from various environmental sources and geographical regions. Antimicrobial susceptibility testing was carried out using the disk diffusion method, while antiseptic susceptibility was performed using the agar dilution method. Determination of biofilm-forming capacity was carried out using a microtiter-plate based method. Resistance in environmental A. baumannii isolates were highest for ciprofloxacin (64.03%, n = 73), levofloxacin (62.18%, n = 71) and trimethoprim-sulfamethoxazole (61.40%, n = 70), while lowest for colistin (1.75%, n = 2). Efflux pump overexpression was seen in 48.25% of isolates (n = 55), 49.12% (n = 56) were classified as MDR. 6.14% (n = 7), 9.65% (n = 11), 24.65% (n = 28) and 59.65% (n = 68) of isolates were non-biofilm producers, weak, medium, and strong biofilm producers, respectively. No significant differences were observed between non-MDR vs. MDR isolates regarding their distribution of biofilm-producers (P = 0.655). The MIC ranges for the tested antiseptics were as follows: benzalkonium chloride 16–128 μg mL−1, chlorhexidine digluconate 4–128 μg mL−1, formaldehyde 64–256 μg mL−1 and triclosan 2–16 μg mL−1, respectively. The conscientious use of antiseptics, together with periodic surveillance, is essential to curb the spread of these bacteria, and to maintain current infection prevention capabilities.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Béla Hunyady
,
Zsuzsanna Gerlei
,
Judit Gervain
,
Gábor Horváth
,
Gabriella Lengyel
,
Alajos Pár
,
Zoltán Péter
,
László Rókusz
,
Ferenc Schneider
,
Ferenc Szalay
,
István Tornai
,
Klára Werling
, and
Mihály Makara

Absztrakt

A hepatitis C-vírus-fertőzés kezelése a rendelkezésre álló gyógyszereken és finanszírozási lehetőségeken alapuló, félévenként megújított hazai konszenzusajánlás alapján, átláthatóságot biztosító szervezeti körülmények között zajlik Magyarországon. Ebben az aktualizált ajánlásban új, speciális szempontok jelennek meg, egyebek között a szűrés, a diagnosztika, a legújabban elfogadott terápiák és allokációjuk vonatkozásában. A kezelés indikációja (ellenjavallat hiányában) a vírusszaporodás és az ezzel kapcsolatos májsejtkárosodás és/vagy fibrosis kimutatásán alapul, amelynek kimutatására a nem invazív (elasztográfiás vagy biokémiai) fibrosis módszerek kerültek előtérbe. A betegség kezelésére fordítható terápiás keret limitált. Emiatt az új, direkt ható antivirális kombinációk első kezelésként csak olyan betegek esetében alkalmazhatók, akiknél a korlátozás nélkül elérhető, de kevésbé hatásos és biztonságos pegilált interferonból és ribavirinből álló terápia mellékhatásának lehetősége magas és/vagy a tartós vírusmentesség elérésének esélye előre láthatóan alacsony. A kezelésbe vonás sorrendjét a fibrosis stádiumán alapuló prioritási pontrendszer határozza meg, amely figyelembe veszi a májelégtelenséget vagy egyéb komplikációkat, illetve ezek közvetlen veszélyét, a májkárosodás aktivitását és progresszióját, az átvitel kockázatát, valamint más meghatározott speciális szempontokat is. A kezelést végzők, a finanszírozó Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a betegszervezetek konszenzusával a betegcsoportonként választható gyógyszereket azok költséghatékonysága határozza meg, az egy vírusmentessé vált betegre jutó gyógyszerköltség és a vírusmentessé nem vált betegekre fordítandó várható többletköltség mérlegelésével. Szakmai szempontból előnyt élveznek az interferonmentes kezelések, valamint a rövidebb ideig tartó, biztonságosabb terápiák. Orv. Hetil., 2017, 158(Suppl. 1), 3–22.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Béla Hunyady
,
Zsuzsanna Gerlei
,
Judit Gervain
,
Gábor Horváth
,
Gabriella Lengyel
,
Alajos Pár
,
Zoltán Péter
,
László Rókusz
,
Ferenc Schneider
,
Ferenc Szalay
,
István Tornai
,
Klára Werling
, and
Mihály Makara

Absztrakt

A hepatitis C-vírus-fertőzés kezelése a rendelkezésre álló gyógyszereken és finanszírozási lehetőségeken alapuló, félévenként megújított hazai konszenzusajánlás alapján, átláthatóságot biztosító szervezeti körülmények között zajlik Magyarországon. Ebben az aktualizált ajánlásban új, speciális szempontok jelennek meg, egyebek között a szűrés, a diagnosztika, a legújabban elfogadott terápiák és allokációjuk vonatkozásában. A kezelés indikációja (ellenjavallat hiányában) a vírusszaporodás és az ezzel kapcsolatos májsejtkárosodás és/vagy fibrosis kimutatásán alapul, amelyre a nem invazív (elasztográfiás vagy biokémiai) fibrosismeghatározási módszerek kerültek előtérbe. A betegség kezelésére interferonalapú és interferonmentes kombinációk állnak rendelkezésre. Az alacsonyabb hatékonyság és az ismert (és gyakran súlyos) mellékhatások miatt a szakma képviselői nem értenek egyet a kötelező elsődleges interferonalapú kezeléssel – ugyanakkor azt enyhe betegség esetén a korábban nem kezelt betegeknél opcionálisan választható kezelésnek tekintik. A kezelésbe vonás sorrendjét a fibrosis stádiumán alapuló prioritási pontrendszer határozza meg, amely figyelembe veszi a májelégtelenséget vagy az egyéb komplikációkat, illetve ezek közvetlen veszélyét, a májkárosodás aktivitását és progresszióját, az átvitel kockázatát, valamint más meghatározott speciális szempontokat is. A kezelést végzők, a finanszírozó Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és a betegszervezetek konszenzusával a betegcsoportonként választható gyógyszereket azok költséghatékonysága határozza meg, az egy vírusmentessé vált betegre jutó gyógyszerköltség és a vírusmentessé nem vált betegekre fordítandó várható többletköltség mérlegelésével. Szakmai szempontból előnyt élveznek az interferonmentes kezelések, valamint a rövidebb ideig tartó, biztonságosabb terápiák. Orv Hetil. 2018; 159(Suppl 1): 3–23.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Béla Hunyady
,
Zsuzsanna Gerlei
,
Judit Gervain
,
Gábor Horváth
,
Gabriella Lengyel
,
Alajos Pár
,
Zoltán Péter
,
László Rókusz
,
Ferenc Schneider
,
Ferenc Szalay
,
István Tornai
,
Klára Werling
, and
Mihály Makara

Absztrakt

Magyarországon a hepatitis C-vírussal fertőzöttek kivizsgálása, antivirális terápiája és kezelés utáni gondozása évek óta országosan egységes szakmai ajánlás szerint erre kijelölt hepatológai centrumokban történik. A fertőzés időben történő felfedezése és meggyógyítása a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, a májzsugor és a májrák megelőzését, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását jelenti, míg a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását, a későbbi súlyos májbetegségekből adódó egészségügyi ráfordításigény jelentős csökkenését eredményezi. A betegek kezelésére hazánkban jelenleg is elsődlegesen alkalmazott pegilált interferon+ribavirin kettős kezelés 2003 óta áll rendelkezésre, 2013-tól pedig az ilyen terápiával meg nem gyógyuló, 1-es genotípussal fertőzöttek számára harmadik szerként bevezetésre kerültek a direkt antivirális hatású proteázgátló szerek (boceprevir, telaprevir, majd simeprevir), amelyekkel javult a gyógyulás esélye. Korszakváltást jelentettek 2015-ben a még ennél is lényegesen hatékonyabb és sokkal biztonságosabban, sokkal kevesebb mellékhatással alkalmazható interferonmentes kombinációk. Ezekkel a fertőzöttek több mint 90%-a (egyes kombinációkkal csaknem 100%-a) meggyógyítható, típusosan 12 hét alatt. Számos előnyük miatt szakmai szempontból valamennyi beteg kezelésére ezeket lenne indokolt alkalmazni. Hazánkban azonban – finanszírozási okok miatt – az interferonmentes kombinációkhoz csak korlátozottan, második vonalban juthatnak hozzá az arra leginkább rászoruló betegek. Az itt közölt, megújított ajánlás a 2015. április 11-én, majd 2015. szeptember 11-én konszenzussal elfogadott módosításokat/kiegészítéseket tartalmazza. Egyebek között módosult a kezelésbe vonás sorrendjét meghatározó Prioritási Index szisztémája, változott az ajánlás több speciális betegcsoport vonatkozásában, és bekerült az ajánlásba a várhatóan a közeljövőben törzskönyvezésre kerülő grazoprevir+elbasvir kombináció. A változtatások – az eredeti ajánlás szemléletének megfelelően – a szakmai és a finanszírozási szempontokat igyekszik összhangba hozni, a lehető legnagyobb számú és a legsürgősebben kezelendő betegek hozzáférésének biztosítása érdekében. Orv. Hetil., 2015, 156(Suppl. 2), 3–24.

Open access