Search Results

You are looking at 91 - 100 of 121 items for

  • Author or Editor: Zoltán Szabó x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Helyi érzéstelenítők antibakteriális hatása

Antibacterial effect of local anaesthetics

Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Szabó, Éva Szentkirályi, Tamás Kovács, Örs Győrffy, Balázs Sütő, István Bátai, and Monika Kerényi

Összefoglaló. Gyógyszereink egy részének jelentős, az eredeti alkalmazástól eltérő hatása is van. Ezek felismerése fontos, hogy elkerüljük a nem várt mellékhatásokat, vagy kihasználjuk ezeket a kedvező adottságokat. A helyi érzéstelenítők antibakteriális hatása 1909 óta ismert, de ennek több évtizeden keresztül nem tulajdonítottak jelentőséget. Az 1960-as években figyeltek fel először az álnegatív mikrobiológiai eredmények lehetőségére, helyi érzéstelenítőket használva a mintavételhez. Tanulmányok igazolták, hogy a bronchoszkópiás, seb-, bőr- vagy fül-, orr-, gégészeti bakteriológiai eredmények is érintve lehetnek. A ma is használt gyógyszerek közül a 0,5%-os bupivakainnak és a 2%-os lidokainnak van jelentős antibakteriális hatása Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokkal szemben, ami kifejezettebb 37 °C-on, mint szobahőmérsékleten. A legerősebb antibakteriális hatást a 0,5%-os bupivakain mutatta. A napi gyakorlatban alkalmazott koncentrációjuk magasabb, mint a különböző klinikai izolátumokkal szemben meghatározott minimális gátló koncentráció. Fenti tulajdonságaik alapján felmerült szerepük a kórházi sebfertőzések csökkentésében is. A hatásmechanizmus több pontja ismert, károsítják a sejthártya integritását, és több bakteriális enzim működését gátolják. Orv Hetil. 2021; 162(5): 171–176.

Summary. Medications may have important impacts other than the original effect. It is important to know about these to avoid side effects or use these beneficial capabilities. The antibacterial effect of local anaesthetics has been known since 1909. For decades, no attention has been payed to this fact. In the 1960s, the high number of negative microbiological results when local anaesthetics were used before sampling drew attention to the possible antibacterial effect. Studies suggested that cultures from bronchoscopy, wound, skin or nasal samples may be affected. Bupivacaine 0,5% and lidocaine 2% have the most noticeable effect against both Gram-positive and Gram-negative bacteria. This impact is more pronounced at 37 °C than at room temperature. Bupivacaine 0,5% has the most pronounced effect. The concentration of local anaesthetics in daily routine is higher than the minimal inhibitory concentration against various clinical isolates. In the view of these results, they may contribute to reduce surgical site infections. There are known details regarding the mechanism of action. Local anaesthetics have target sites on cellular membrane and inhibit bacterial enzymes. Orv Hetil. 2021; 162(5): 171–176.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: László Csepregi, Gábor Bari, Miklós Bitay, Zoltán Hegedűs, Sándor Varga, Gábor Iglói, Antal Szabó-B., István Hartyánszky, and Gábor Bogáts

Absztrakt

Célkitűzés: Vizsgálatunkkal áttekintjük az osztályunkon beültetett Sorin Perceval S öltés nélkül rögzíthető műbillentyűvel szerzett kezdeti tapasztalatainkat. Módszerek: Másfél év alatt 27 esetben ültettünk be Sorin Perceval S biológiai billentyűt aortabillentyű-betegség miatt. Az eszközt elsősorban nagy kockázatú betegek esetén alkalmaztuk, reoperációs környezetben, meszes aortagyök esetén, időskorban. Eredmények: A billentyű beültetési ideje rövidült, az átlagos aortalefogási idő 27 perc, így a műtéti terhelés csökkent, de a nagy kockázatú betegek súlyos társbetegségei miatt a kockázat nem szüntethető meg teljesen. (Három beteget vesztettünk el a postoperativ szakban, bár egyik beteget sem cardialis ok miatt.) Parciális sternotomia esetén a billentyű használata megkönnyíti a sebészi beavatkozást. A műtétet követő echokardiográfia minden esetben kitűnően működő, az anulusba jól illeszkedő műbillentyűt véleményezett, paravalvularis insufficientia nem volt. Következtetés: A Sorin Perceval S aorta biológiai műbillentyű biztonsággal alkalmazható nagy kockázatú betegek műtéte esetén, valamint parciális sternotomia esetén is megkönnyíti a műtétet.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Orsolya Németh, Beáta Tapasztó, Sándor Tar, Viktória Szabó, Zoltán Zsolt Nagy, Jeannette Tóth, Aryan Hamed, Gábor Mikala, and Nóra Szentmáry

Absztrakt:

Közleményünk egy 46 éves nőbeteg esetének bemutatása mellett, a bizonytalan jelentőségű monoklonális gammopathia (monoclonal gammopathy of undetermined significance, MGUS) szemészeti jeleinek és irodalmi adatainak összefoglalása. Az MGUS-ban kóros, de nem daganatos plazmasejtek rendellenes monoklonális fehérjét termelnek. Prevalenciája 0,15%, az életkor előrehaladtával azonban gyakorisága fokozódik. Mivel évente a betegek 1–2%-nál myeloma multiplex alakul ki, rendszeres hematológiai gondozás szükséges. MGUS okozta szaruhártya-lerakódások néhány tucat beteg esetében kerültek leírásra az irodalomban. MGUS-ban az immunglobulin-természetű szaruhártya-lerakódások lehetnek nummularisak vagy kristályszerűek, de szürkés, fehéres vonalszerű lerakódásokat is okozhatnak a stromában. Helyenként centrális, helyenként perifériás elhelyezkedésűek. Betegünknél kétoldali, praedescemetalis, elágazó, térképszerű rajzolatot adó szaruhártyahomályokat láttunk, melyek a követési idő alatt progrediáltak, és az optikai centrumot elérték. A jobb oldalon 0,15 legjobb korrigált látóélesség mellett perforáló keratoplasztikát végeztünk (műtét utáni legjobb, szemüveggel korrigált látóélesség 0,6). Az eltávolított szaruhártya Masson-trikróm festése gyulladásos sejtekkel körülvett fehérjelerakódást, az immunhisztokémiai vizsgálat kappa-immunglobulinkönnyűlánc-lerakódást igazolt a hátsó stromában. Betegünk szérumelektroforézise és csontvelő-biopsziája igazolta a monoklonális gammopathiát, ezért hematológiai gondozásba vették. Ismeretlen eredetű vagy atípusos progresszív szaruhártyahomályok megjelenése esetén elengedhetetlen a monoklonális gammopathia kizárása, mert a szisztémás hematológiai betegség – szemészeti jelentőségű monoklonális gammopathia – időben történő felismerésének és kezelésének elmulasztása végzetes következményekkel járhat a beteg életére nézve. Orv Hetil. 2018, 159(39): 1575–1583.

Open access

Ciszteamintartalmú szemcsepp alkalmazása cystinosisban

Ocular treatment of cystinosis with eye drop containing cysteamine

Orvosi Hetilap
Authors: Anita Csorba, Erika Maka, Attila Szabó, Kata Kelen, György Reusz, and Zoltán Zsolt Nagy

A cystinosis ritka, aminosav-anyagcserét érintő, lizoszomális tárolási megbetegedés, melyben jellegzetes eltérés a cisztin felszaporodása és kikristályosodása a különböző szervekben, szövetekben, elsősorban a szemben és a vesében. Szemészeti vonatkozásban kiemelkedő jelentőségű a cisztinnek a corneában való lerakódása, ami nagyfokú fényérzékenység kialakulásához vezet. A kifejezett fényérzékenység jelentősen rontja az érintett páciensek életminőségét, így a kristályok mennyiségének csökkentését célzó hatékony szemészeti kezelés kiemelt szereppel bír. Esettanulmányunk kapcsán a szakirodalom áttekintésével mutatjuk be a cystinosis jellegzetes szemészeti klinikai megjelenését és kezelési lehetőségeit. A lokális kezelésben korábban széles körben alkalmazták a kristályok feloldását elősegítő ciszteamin egyszerű vizes oldatát, e készítmény terápiás hatékonysága azonban vitatott. Újabban a ciszteamin új, viszkózus oldatának alkalmazására nyílt lehetőség. A 29 éves férfi betegünknél a cornealis cisztinkristályok kezelésére viszkózus formátumú, ciszteamintartalmú készítményt vezettünk be, és ezt alkalmaztuk 1 éven át. Páciensünknél az új lokális szemcsepp használata mellett a kezelés megkezdését követő egy évben a fényérzékenység jelentős, fokozatos csökkenését figyeltük meg. Elülső szegmens optikaikoherencia-tomográfiás és in vivo konfokális mikroszkópos vizsgálatainkkal kimutatható volt a cornealis kristályok mennyiségének folyamatos csökkenése már az 1. hónaptól kezdve. Jelen közleményünk célja, hogy felhívja a figyelmet a cystinosis szemészeti tüneteire, illetve a Magyarországon elsőként alkalmazott, viszkózus formátumú ciszteaminkezelés hatékonyságára. Orv Hetil. 2022; 163(21): 846–852.

Open access

Hátsószegmens-betegségek okozta látásromlás és vakság Magyarországon az 50 évnél idősebb korú lakosság körében

Visual impairment and blindness caused by posterior segment diseases in Hungary in people aged 50 years and older

Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Tóth, Dorottya Szabó, Gábor László Sándor, Zoltán Zsolt Nagy, Hans Limburg, and János Németh

Összefoglaló. Bevezetés: A fejlett országok körében a hátsószegmens-betegségek számítanak a vakság és a gyengénlátás leggyakoribb okának az időskorú lakosság körében. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a hátsószegmens-betegségek okozta látásromlás és vakság prevalenciájának meghatározása az 50 éves és annál idősebb korú lakosság körében Magyarországon. Módszer: A Központi Statisztikai Hivatal által kijelölt 105 lakókörzetben, az Elkerülhető Vakság Gyors Felmérése (Rapid Assessment of Avoidable Blindness; RAAB) metodika segítségével végeztük a vizsgálatokat. Minden résztvevőnél direkt szemtükörrel szemvizsgálatot végeztünk. A látóélességet egyszerűsített Snellen-tábla segítségével, stenop lyukkal, illetve a nélkül vizsgáltuk. A cukorbeteg résztvevőkön pupillatágítást és szemfenéki vizsgálatot végeztünk indirekt binokuláris oftalmoszkóppal. Eredmények: Összességében 3675 alkalmas résztvevőből 3523 (95,9%) személyt vizsgáltunk, akik között a hátsószegmens-betegségek következtében kialakult kétoldali vakság és súlyos látásromlás prevalenciája 0,7% és 0,2% volt. A hátsó szegmens betegségei miatt kialakult összes látásromlás leggyakoribb okai gyakorisági sorrendben (prevalenciaértékkel) a következők voltak: öregkori maculadegeneratio (1,419%), glaucoma (0,397%), diabeteses retinopathia (0,341%) és rhegmatogen ideghártya-leválás (0,198%). A hátsószegmens-betegség okozta vakság leggyakoribb okai az öregkori maculadegeneratio (37,5%), a glaucoma (16,7%), a diabeteses retinopathia (8,3%), a nagyfokú myopia (8,3%), a rhegmatogen retinaleválás (8,3%) és a retinitis pigmentosa (8,3%) voltak. Következtetés: Hazánkban a súlyos látásromláshoz és vaksághoz vezető hátsószegmens-betegségek előfordulási gyakorisága más, korábban RAAB-felmérést végzett országokéhoz képest alacsonyabb, az egyes kórképek gyakorisági sorrendje pedig a fejlett országokéhoz hasonló. Az öregkori maculadegeneratiós, glaucomás, cukorbeteg és patológiás myop páciensek folyamatosan növekvő száma miatt javítani kellene a szemészeti ellátás hozzáférhetőségén és modernizálni a finanszírozását. Orv Hetil. 2022; 163(16): 624–630.

Summary. Introduction: Posterior segment diseases are the most common causes of blindness and visual impairment in developed countries among people aged 50 years and older in Hungary. Objective: The purpose of this study was to estimate the prevalence of visual impairment and blindness caused by posterior segment diseases in the population aged 50 years and older in Hungary. Method: 105 census enumeration units were randomly selected with a probability proportional to size by the Hungarian Central Statistical Office. The standardised Rapid Assessment of Avoidable Blindness (RAAB) method was used. Participants underwent eye examination with a direct ophthalmoscope. Participants underwent visual acuity testing with a Snellen tumbling E-chart with or without a pinhole. Dilated fundus examination was performed in diabetic participants using an indirect binocular ophthalmoscope. Results: In total, 3523 (95.9%) out of 3675 eligible people were examined, of whom the prevalence of bilateral blindness and severe visual impairment was 0.7% and 0.2%, respectively. The most common causes of visual impairment caused by posterior segment diseases were age-related macular degeneration (1.419%), glaucoma (0.397%), diabetic retinopathy (0.341%) and rhegmatogenous retinal detachment (0.198%). The most common causes of blindness caused by posterior segment diseases were age-related macular degeneration (37.5%), glaucoma (16.7%), diabetic retinopathy (8.3%), high myopia (8.3%), rhegmatogenous retinal detachment (8.3%) and retinitis pigmentosa (8.3%). Conclusion: Prevalence of severe visual impairment and blindness caused by posterior segment diseases was lower compared to results of RAAB surveys in other countries. The frequency order of different posterior segment diseases was in line with developed countries. Availability of eye care should be improved and financing should be modernized due to the continuously increasing number of patients with age-related macular degeneration, glaucoma, diabetes and pathologic myopia. Orv Hetil. 2022; 163(16): 624–630.

Open access

Cushing-szindrómát okozó gyermekkori mellékvesekéreg-adenoma

Pediatric adrenocortical adenoma presenting with Cushing’s syndrome

Orvosi Hetilap
Authors: Bence Bukovszky, Zsófia Gács, Zoltán Jenővári, Délia Somogyi, Tamás Micsik, András Szabó, and Ágnes Sallai

Összefoglaló. A gyermekkorban kialakuló Cushing-szindróma ritka betegség, a leggyakrabban exogén szteroidadás következményeként jelentkezik. A daganatos betegségek közül a hypophysis kortikotropint szekretáló adenomája, illetve a mellékvesekéreg-tumorok okoznak a leggyakrabban Cushing-szindrómát. Jelen tanulmányunkban egy Cushing-szindrómával diagnosztizált fiú esetét mutatjuk be. Az endokrinológiai kivizsgálás adrenokortikotropin (ACTH)-independens hypercortisolismust támasztott alá. A hasi MRI-felvételen egy éles határral rendelkező, 3,5 cm nagyságú terime ábrázolódott a jobb mellékvese-régióban. A tumort parciális mellékvese-eltávolítás során távolították el. A szövettani elemzés mellékvesekéreg-adenomát igazolt. A gyermek klinikailag és laborértékei alapján gyógyultnak tekinthető. A Cushing-szindrómával kezelt betegek hosszú távú nyomon követése szükséges, melynek során szükség szerint biztosítani kell a glükokortikoidok és az egyéb szteroidhormonok megfelelő pótlását, a kialakult szövődmények kezelését, és adott esetben időben fel kell ismerni a Cushing-szindróma késői relapsusát is. Orv Hetil. 2022; 163(10): 407–412.

Summary. Cushing’s syndrome (CS) in children is a rare disease, most frequently caused by either an adrenal tumor or a corticotropin-secreting pituitary adenoma. Its early detection and effective treatment are highly important to avoid the short- and long-term consequences of hypercortisolism. We report a case of a child with Cushing’s syndrome resulting from an adrenocortical adenoma. Endocrinological data revealed adrenocorticotropin (ACTH) independent hypercortisolism. MRI scan of the adrenal glands showed a single, well-encapsulated tumor on the right adrenal gland with a diameter of 3.5 cm. Adrenal gland sparing surgery was performed with total excision of the tumor. The histological analysis confirmed the diagnosis of adrenal adenoma. The child was cured clinically and biochemically. The long-term follow-up of patients treated for Cushing’s syndrome should include the adequate replacement of glucocorticoids and other steroid hormones, treatment of osteoporosis and other pathologic effects of hypercortisolism and long-term screening for the relapse of Cushing’s syndrome. Orv Hetil. 2022; 163(10): 407–412.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tímea Rengeiné Kiss, Anikó Smudla, Elek Dinya, László Kóbori, László Piros, József Szabó, Zoltán Máthé, Sándor Illés, Tamás Mándli, Tamás Szabó, Mónika Szabó, Szabolcs Tóth, Gellért Tőzsér, Csaba Túri, Balázs Füle, Péter Kanizsai, and János Fazakas

Absztrakt:

Bevezetés: A májtranszplantáció során a haemostasis a hagyományos alvadásifaktor-szintekkel és a viszkoelasztikus tesztekkel monitorizálható, nem szokványos megközelítése a coagulatiósfaktor-specifikus vérveszteség dinamikus követése. Célkitűzés: Kutatásunk célja az alvadásifaktor-specifikus vérveszteség alapján kiszámolt térfogati tartalékok vizsgálata, a vér- és faktorkészítmény-mentes májtranszplantáció első 48 órájában a Child–Pugh-score tükrében is. Módszer: 59, vér- és faktorkészítményt nem igénylő, májtranszplantált beteg hagyományos alvadásifaktor-szintjeit, viszkoelasztikus paramétereit és faktorspecifikus vérveszteségeit elemeztük Gross-metódus segítségével, kiindulási és „coagulopathiás” triggerszintek alapján. A haemostasistartalékokat Child–Pugh-osztályozás szerint is összehasonlítottuk. A hagyományos laboratóriumi vizsgálatok és a faktorspecifikus térfogati tartalékok kiszámítása a májtranszplantáció előtt (T1), végén (T2) és 12–24–48 órával utána (T3–T4–T5) történt. A viszkoelasztikus tesztek eredményeit a májtranszplantáció előtt (T1) és végén (T2) rögzítettük. Eredmények: A műtét végére az alapszintről a fibrinogén 1,2 g/l-rel, míg a protrombin és az V-ös, a VII-es és a X-es faktor 26–40%-kal csökkent. A posztoperatív időszakban a fibrinogénszint 0,9 g/l-rel (T2–T4, p<0,001), míg a II-es, az V-ös, a VII-es és a X-es faktor szintje 12–30%-kal emelkedett (T3–T5, p<0,001). A viszkoelasztikus tesztek paraméterei a normáltartományban maradtak a műtét végén is (T1–T2). A haemostasis-össztartalék 61%-os csökkenést mutatott az operáció végére (p<0,001), azonban a posztoperatív második napra elérte a kiindulási érték 88%-át. A kiindulási tartalékok a Child–Pugh A csoporthoz viszonyítva a dekompenzált Child–Pugh B és C csoportnál 36–41%-kal alacsonyabbak voltak, a 48. órára azonban a különbség már nem volt szignifikáns. Következtetés: A haemostasis térfogatalapú megközelítése kiegészíti a hagyományos laboratóriumi vizsgálatokat és a viszkoelasztikus teszteket, mivel dinamikusan jelzi a haemostasis aktuális tartalékát faktoronként, és a „leggyengébb láncszemet” mutatja meg a rendszerben. Orv Hetil. 2020; 161(7): 252–262.

Open access

Magyarországi konszenzusajánlás a D-vitamin szerepéről a betegségek megelőzésében és kezelésében

Hungarian consensus recommendation on the role of vitamin D in disease prevention and treatment

Orvosi Hetilap
Authors: István Takács, Magdolna Dank, Judit Majnik, György Nagy, András Szabó, Boglárka Szabó, Zoltán Szekanecz, István Sziller, Erzsébet Toldy, András Tislér, Zsuzsanna Valkusz, Szabolcs Várbíró, Norbert Wikonkál, and Péter Lakatos

Összefoglaló. Kilenc magyarországi orvostársaság közös ajánlást alakított ki a D-vitamin javasolt normáltartományával, a D-vitamin-pótlás adagjával és az adagolás módjával kapcsolatban. Összefoglalták azokat a klinikai állapotokat, betegségeket, amelyek kialakulása összefüggésben lehet a D-vitamin-hiánnyal. Magyarországon a D-vitamin-hiány – főleg a tél végére – rendkívül gyakori. A javasolt normáltartomány alsó határa 75 nmol/l, annak ellenére, hogy a hiány klinikai jelentősége főleg 50 nmol/l alatti értékeknél nyilvánvaló, ám mivel a D-vitamin pótlása a javasolt dózisban biztonságos, mindenkinél érdemes csökkenteni a D-vitamin-hiánnyal kapcsolatos egészségügyi kockázatot. A D-vitamin-pótlás célja a hiány megszüntetése. A javasolt normáltartomány 75–125 nmol/l, az ezt meghaladó tartományban a D-vitamin adásának nincs további egyértelmű előnye. A normáltartomány fenntartásához felnőttekben napi 2000 NE bevitele javasolt az UV-B sugárzástól mentes időszakban. Gyermekeknek is javasolt a D-vitamin pótlása azokban az időszakokban és állapotokban, mint a felnőtteknek, de az adag korfüggő módon változik. D-vitamin-pótlásra D3-vitamin adása javasolt. Felnőttekben a D3-vitamin-pótlás napi, heti és havi gyakoriságú adagolással is egyformán hatásos és biztonságos. Súlyos hiányban javasolt telítő adagot alkalmazni, majd ezt követően fenntartó adagolással kell folytatni a pótlást. A D-vitamin-hiány jól ismert csontrendszeri, immunológiai és onkológiai hatásai mellett egyre több adat támasztja alá előnytelen nőgyógyászati és szülészeti hatásait is. A legerősebb érv a D-vitamin-hiány megszüntetése és a szükséges pótlás alkalmazása mellett a halálozási kockázat D-vitamin-hiányban észlelt növekedése. A konszenzus elkészítésének folyamata megfelelt a Delfi-irányelveknek. Orv Hetil. 2022; 163(15): 575–584.

Summary. Nine Hungarian medical societies have developed a consensus recommendation on the preferred normal range of vitamin D, the dose of vitamin D supplementation and the method of administration. They summarized the clinical conditions and diseases the development of which may be associated with vitamin D deficiency (VDD). VDD is extremely common in Hungary, especially in late winter. The lower limit of the recommended normal range is 75 nmol/l, although the clinical significance of deficiency is evident mainly at values below 50 nmol/l, but since vitamin D supplementation at the recommended dose is safe, it is worthwhile for everyone to reduce the health risk associated with VDD. The aim of vitamin D supplementation is to prevent deficiency. The recommended normal range is 75–125 nmol/l, above which there is no clear benefit of vitamin D supplementation. To maintain the normal range, a daily intake of 2000 IU in adults is recommended during the UV-B radiation-free period. Vitamin D supplementation is also recommended for children during the same periods and conditions as for adults, but the dose varies with age. In adults, vitamin D3 supplementation at daily, weekly and monthly intervals is equally effective and safe. In severe deficiency, a loading dose is recommended, followed by maintenance supplementation. In addition to the well-known skeletal, immunological and oncological effects of VDD, more and more data support unfavorable gynecological and obstetric effects. The process of building the consensus has met the requirements of the latest Delphi criteria. Orv Hetil. 2022; 163(15): 575–584.

Open access
European Journal of Microbiology and Immunology
Authors: Szilvia Veszelka, Judit Laszy, Tamás Pázmány, László Németh, Izabella Obál, László Fábián, Gábor Szabó, Csongor S. Ábrahám, Mária A. Deli, and Zoltán Urbányi

Abstract

Serum amyloid P component (SAP), a member of the innate immune system, does not penetrate the brain in physiological conditions; however, SAP is a stabilizing component of the amyloid plaques in neurodegenerative diseases. We investigated the cerebrovascular transport of human SAP in animal experiments and in culture blood-brain barrier (BBB) models. After intravenous injection, no SAP could be detected by immunohistochemistry or ELISA in healthy rat brains. Salmonella typhimurium lipopolysaccharide injection increased BBB permeability for SAP and the number of cerebral vessels labeled with fluorescein isothiocyanate (FITC)-SAP in mice. Furthermore, when SAP was injected to the rat hippocampus, a time-dependent decrease in brain concentration was seen demonstrating a rapid SAP efflux transport in vivo. A temperature-dependent bidirectional transport of FITC-SAP was observed in rat brain endothelial monolayers. The permeability coefficient for FITC-SAP was significantly higher in abluminal to luminal (brain to blood) than in the opposite direction. The luminal release of FITC-SAP from loaded endothelial cells was also significantly higher than the abluminal one. Our data indicate the presence of BBB efflux transport mechanisms protecting the brain from SAP penetration. Damaged BBB integrity due to pathological insults may increase brain SAP concentration contributing to development of neurodegenerative diseases.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Szeberin, Gábor Firneisz, Gábor Bíró, Gábor Viktor Szabó, Péter Sótonyi, Mária Windisch, Miklós Krepuska, Ferenc Sípos, Emese Mihály, and György Acsády

A kokainfogyasztás gyakorisága Magyarországon is növekszik. E drog használata fokozott kockázatot jelent szív- és érrendszeri betegségek kialakulása, például aortadissectio szempontjából. Klinikánkon zajlik hazánkban a B típusú aortadissectiós betegek döntő többségének ellátása. Célkitűzés: Egy rendszeresen kokaint használó, akut B típusú aortadissectiót elszenvedett beteg műtéti kezelését mutatjuk be esetismertetésünkben, amely tudomásunk szerint az első hasonló eset hazánkban. Módszer: Esetleírás. Eredmények: Egy 35 éves férfi erős, mellkasi-háti-deréktáji fájdalmak miatt először a gerincsebészeti osztályhoz fordult, majd kiugróan magas vérnyomásértékek miatt belgyógyászati osztályra helyezték át. A B típusú aortadissectio diagnózisát CT-angiographia igazolta, a beteg érsebészeti centrumba került, ahol sikeres műtétet, thoracoabdominalis aortarefenesztrációt végeztünk. A beteg 3 hónappal a műtét után jól van, antihipertenzív szerek szedése mellett mindennapi feladatait ellátja, szövődményt nem észleltünk, a kokainról leszokott. Következtetések: Az akut B típusú dissectio sebészi ellátása megmentheti a beteg életét. A hosszú távú eredményes kezelésben a hipertónia kontrollja mellett a kokainról történő leszokás alapvető jelentőségű. Hasonló esetek előfordulására a kokainfogyasztás növekedése esetén hazánkban is számíthatunk.

Restricted access