Search Results

You are looking at 101 - 110 of 113 items for

  • Author or Editor: András Szabó x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Dezsényi
,
Bálint Gergely Szabó
,
József Danka
,
László Ocskay
,
László Bor
,
András Csepregi
,
Edit Babarczi
,
Edina Petrovicz
, and
József Budai

Absztrakt:

Vizes hasmenés és izomfájdalmak miatt vettünk fel infektológiai osztályunkra egy 41 éves nőbeteget a téli évszakban, aki a panaszok kezdete előtt családi disznótoron vett részt, ahol mások is megbetegedtek. Fizikális vizsgálattal periorbitalis ödémát és myalgiát tapasztaltunk. Laboratóriumi vizsgálattal eosinophiliát, hypalbuminaemiát, kreatin-kináz- és laktát-dehidrogenáz-emelkedést észleltünk. A fizikális és laboratóriumi vizsgálati eredmények az epidemiológiai adatok ismeretében trichinellosisra utaltak, ezért albendazol adását kezdtük. A 22. napon post infectionem levett savó szerológiai vizsgálata trichinellosis irányába kétes pozitív eredményt adott, ezért és a kezelés ellenére fennálló tartós láz miatt izombiopsziát végeztünk. A szövettan által leírt granulomatosus myositis és a 62. napon post infectionem megismételt szerológiai vizsgálat végül igazolta a trichinellosist. A kórlefolyás során szívizom-érintettségre utaló troponin-I-kiáramlást tapasztaltunk, amit myocarditisre jellemző klinikai tünet, illetve EKG-eltérés nem kísért. Közel száz évvel ezelőtt hasonló kezdetű esetleírással találkozhatunk, a trichinellosis akkor öt halálos áldozatot követelt. Orv Hetil. 2019; 160(24): 952–957.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Szabó
,
Miklós Szűcs
,
András Horváth
,
Eszter Székely
,
Gitta Pánczél
,
Gabriella Liszkay
,
Péter Holló
,
Norbert Wikonkál
, and
Péter Nyirády

Absztrakt:

Bevezetés: Az urogenitalis lokalizációban előforduló mucosamelanomáknak mind a primer, mind az áttétes esetei ritka daganatok. A primer melanomás esetek mindössze 4–5%-a extracutan eredetű, melyek általában későn kerülnek felismerésre, ezért prognózisuk rossz. Betegek és módszer: Intézetünkben az elmúlt években húgy-ivar szervi melanomát 7 esetben észleltünk. Egy amelanoticus húgycső, egy húgyhólyag, két hímvessző melanomás esetet és három metasztatikus daganatot. A megjelenésről, a kezelésről és a klinikai kimenetelről rendelkezésre álló adatokat retrospektív módon értékeltük. Eredmények: Három inoperábilis áttétes esetben palliatív, urológiai-sebészeti beavatkozás és szisztémás daganatellenes terápia történt. Négy primer urogenitalis tumorból kettő lokalizálódott a péniszre. Az egyik esetben helyi recidíva alakult ki műtéti ellátás után, azonban radikális, ismételt műtéttel a beteg másfél éve tünetmentes. A másik, igen elhanyagolt hímvessző-melanoma radikális műtét és inguinalis blokkdissectio után két évvel disszeminálódott. A nőbeteg primer húgycsőmelanomájánál az első szövettani vizsgálat primer mesenchymalis tumort írt le, a másfél évvel később kialakult recidív tumorból igazolódott a melanoma diagnózisa. A húgycsőérintettség miatt elvégzett radikális műtét 5 év tünetmentességet eredményezett, ezt követően alakult ki helyi recidíva és távoli áttét. A negyedik, először primer húgyhólyag eredetű melanomának tartott esetben a rapid progressziót mutató kórlefolyás és a tumor BRAF-pozitivitása alapján felmerült, hogy nem az elsőként húgyhólyagban diagnosztizált melanoma volt a primer tumor. Következtetés: A húgy-ivar szervi melanoma előfordulása igen ritka. Felfedezése sokszor már disszeminált állapotban történik, ezért az esetek várható prognózisa is rossz. A terápiás hatékonyságot növelő legfontosabb tényezők a korai diagnózis és a radikális műtéti beavatkozás. A cutan melanomához képest prognózisuk rosszabb, aminek hátterében a klinikai és patológiai diagnosztikus nehézség állhat. A legújabb célzott és immunterápiás szerek az áttétes betegek túlélését lényegesen javíthatják. Orv Hetil. 2019; 160(10): 378–385.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Miklós Resch
,
Csilla Németh
,
György Barcsay
,
Mónika Ecsedy
,
Ágnes Borbándy
,
Zsuzsanna Géhl
,
Anikó Balogh
,
Antal Szabó
,
Zoltán Zsolt Nagy
, and
András Papp

Absztrakt

Bevezetés: Az időskori maculadegeneráció exsudativ formájának elfogadott és hatékony kezelése a vascularis endothelialis növekedési faktort gátló kezelés. Célkitűzés: Annak morfológiai leírása, milyen érrendszer észlelhető a macula területében több éve tartó tartós kezelés után. Módszer: A vizsgálatba 48 beteget (34 nő, 14 férfi, életkor 74,4 ± 8,0 év) vontak be, akiknél legalább 24 hónappal korábban kezdték meg a vascularis endothelialis növekedési faktort gátló kezelést (ranibizumab, aflibercept). A kezelt 56 szemnél a követési idő (53,8 ± 31,0 hónap) alatt összesen 7,6 ± 4,9 injekciót alkalmaztak. AngioVue (Optovue Inc., Fremont, CA, Amerikai Egyesült Államok) készülékkel optikai koherencia tomográfia-angiográfia vizsgálatot végeztek. Eredmények: A felszínes retinaerek károsodását 5/56 esetben, a mélyebb retinakeringés kiesését 9/56 esetben tapasztalták. A choriocapillaris károsodására, az érújdonképződést követő eltérésekre négyféle kép volt a jellemző: 1. pigmenthám- és choriocapillaris-atrophia, 2. submacularis heg, 3. aktív neovascularisatio, 4. intraretinalis ciszták. Következtetés: Az optikai koherencia tomográfia-angiográfia noninvazív módszer, amelynek segítségével a maculadegeneráció jól nyomon követhető. Orv. Hetil., 2016, 157(42), 1683–1690.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gergely Kriván
,
Dolóresz Szabó
,
Krisztián Kállay
,
Gábor Benyó
,
Csaba Kassa
,
János Sinkó
,
Vera Goda
,
András Arató
, and
Gábor Veres

A Crohn-betegség pontos oka ismeretlen, így terápiája sem megoldott. Kezelésében az infliximab jelentős áttörést jelentett, a mindennapi gyakorlatban azonban vannak olyan betegek, akik a kombinált immunszuppresszív, illetve biológiai terápia ellenére sem kerülnek remisszióba. Ezekben az esetekben új esélyt jelenthet az őssejt-transzplantáció. A szerzők egy 15 éves fiúgyermek történetét mutatják be, akinél 2008 februárjában súlyos Crohn-betegséget (aktivitási index [PCDAI]: 82,5 – maximumérték: 100) kórisméztek. Konzervatív kezelésének 3 éve alatt a kombinált terápia (immunszuppresszió, antibiotikum, infliximab) ellenére sem került tartós remisszióba. Az ígéretes külföldi esetközlések nyomán autológ őssejt-transzplantációt végeztek, amely a Crohn-betegség remisszióját eredményezte. Egy évvel az őssejt-transzplantáció után az alapbetegség relapsusa jelentkezett, amely a korábbiakhoz képest lényegesen enyhébb, konzervatív terápiával uralható formában zajlott. A szerzők tudomása szerint hazánkban még nem végeztek őssejt-transzplantációt terápiarezisztens Crohn-betegség kezeléseként, amely – noha végleges gyógyulást nem jelentett – terápiás alternatíva lehet súlyos, refrakter esetekben. Orv. Hetil., 2014, 155(20), 789–792.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
István Takács
,
Ilona Benkő
,
Erzsébet Toldy
,
Norbert Wikonkál
,
László Szekeres
,
Edit Bodolay
,
Emese Kiss
,
Zoltán Jambrik
,
Boglárka Szabó
,
Béla Merkely
,
Zsuzsa Valkusz
,
Tibor Kovács
,
András Szabó
,
Orsolya Grigoreff
,
Zsolt Nagy
,
Judit Demeter
,
Henrik Csaba Horváth
,
Nóra Bittner
,
Szabolcs Várbíró
, and
Péter Lakatos

A D-vitamin anyagcseréje egyedülálló az emberi szervezetben. Hatása szerteágazó, szinte minden szervrendszerben érvényesül. Hiánya az egyik legnagyobb egészségügyi probléma a civilizált világban. A probléma megoldása széles körű összefogást sürget. Ezt felismerve, a D-vitamin-hiány következményeivel küzdő legnagyobb magyarországi orvostársaságok közös konszenzust dolgoztak ki a D-vitamin-hiány jelentőségéről, felismerési lehetőségeiről, a prevenció és a kezelés javasolt módjairól. A társaságok szakmai irányelvei mellett ennek a konszenzusnak az eredménye iránymutatást ad a gyakorló orvosoknak a D-vitamin-hiány megelőzéséhez és kezeléséhez. Emellett szeretné ráirányítani a szakmai döntéshozók és a laikus közönség figyelmét a probléma fontosságára.

Open access

Extracorporalis membránoxigenizáció intenzív osztályon

14 eset ismertetése

Extracorporeal membrane oxygenation in intensive care unit

Case series of 14 patients
Orvosi Hetilap
Authors:
Éva Zöllei
,
Gábor Bari
,
Ivett Blaskovics
,
Kinga Bodó
,
Zsófia Csorba
,
Péter Hankovszky
,
Anita Korsós
,
András Lovas
,
Antal Szabó-Biczók
,
Barna Babik
,
Zsolt Molnár
, and
László Rudas

Összefoglaló. Az extracorporalis membránoxigenizációt egyre gyakrabban alkalmazzák világszerte refrakter légzési és/vagy keringési elégtelenség kezelésében. Intézetünkben 2015-ben kezdtük meg a program előkészítését és felépítését. Célunk az extracorporalis membránoxigenizációs kezelés élettani alapjainak rövid ismertetése, különös tekintettel a venovenosus konfigurációra, és az eddig kezelt eseteink eredményeinek összefoglalása. Az irodalom szisztematikus áttekintése és a kezelt esetek adatainak retrospektív értékelése voltak a módszereink. 2016 óta összesen 14 beteg esetében használtunk extracorporalis membránoxigenizációt (8 férfi, 6 nő, életkor 51 ± 15 év, APACHE II. score 24 ± 7). Az indikáció 9 esetben súlyos refrakter hypoxaemiás légzési elégtelenség, 1 esetben tracheooesophagealis fistula és légzési elégtelenség, 1 esetben műtét alatti támogatás tervezett trachearekonstrukció során és 3 beteg esetében refrakter cardiogen shock volt. Az extracorporalis membránoxigenizáció 11 betegben a légzés, 3 betegben a keringés támogatását szolgálta, 13 venovenosus, 1 venoarteriosus konfigurációban. Az extracorporalis támogatás ideje légzéstámogatás esetében 14 ± 6 nap, a cardialis támogatások esetében 5 ± 4 nap volt. Az intenzív osztályos ápolási idő 27 ± 13, illetve 21 ± 17 nap volt a két betegcsoportban. 9 beteget jó funkcionális állapotban bocsátottunk el, 5 beteg halt meg osztályunkon, további 3 később a kórházi bennfekvés során. Az extracorporalis membránoxigenizációs program regionális centrumokban Magyarországon is megvalósítható. A nemzetközi ajánlások, oktatási módszerek alkalmazásával a nemzetközi irodalomban közölt túlélési eredményekhez hasonló eredmények érhetők el hazánkban is. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425–431.

Summary. Extracorporeal membrane oxygenisation is commonly used worldwide for refractory respiratory and circulatory failure. We started to organise the introduction of this therapeutic modality in 2015. Our aim is to give a short review about extracorporeal life support, especially veno-venous extracorporeal membrane oxygenation, and to present our first results. We provide a systematic review of the currently available literature and a summary of our first treatments. As of 2016, we supported 14 patients with extracorporeal membrane oxygenisation (8 men, age 51 ± 15 years, APACHE II score 24 ± 7). The indications were refractory hypoxaemic respiratory failure in 9, tracheo-oesophageal fistula and respiratory failure in 1, support during surgery for planned tracheal reconstruction in 1, and refractory cardiogenic shock in 3 patients. We provided respiratory support in 11, circulatory support in 3 cases, with 13 veno-venous and 1 veno-arterial configuration. The support lasted for 14 ± 6 days in respiratory, and for 5 ± 4 days in cardiac cases. Intensive care length of stay was 27 ± 13 and 21 ± 17 days in the two patient groups. We discharged 9 patients in good functional state, 5 patients died during intensive care and further 3 later, during the hospital stay. Our results show that the implementation of an extracoporeal membrane oxygenation program is feasible in Hungarian tertiary centers. In line with international recommendations and adapting international training courses, the survival is very similar to that reported in the literature. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425–431.

Open access

A BNT162b2 mRNS-Pfizer–BioNTech-védőoltás hatásosságának és immunogenitásának monitorozása egészségügyben dolgozókon

Immunogenicity and safety of the BNT162b2 mRNA COVID-19 vaccine in healthcare workers

Orvosi Hetilap
Authors:
Bernadette Rojkovich
,
Dóra Németh
,
Eszter Török
,
Bernadette Szabó
,
Ágnes Pintér
,
István Juhász
,
Márton Weidl
,
Éva Lányi
,
Judit Pável-Szecskó
,
Imre Lázár
,
András Perduk
,
József Reiter
,
György Nagy
,
Erzsébet Nagy
, and
Pál Géher

Összefoglaló. Bevezetés: A SARS-CoV-2 koronavírus okozta COVID–19 általános egészségügyi és gazdasági krízist idézett elő. Célkitűzés: A megfigyeléses vizsgálat célja a BNT162b2 mRNS-Pfizer–BioNTech-vakcina hatásosságának, biztonságosságának és immunogenitásának igazolása a Budai Irgalmasrendi Kórház dolgozóin. Módszer: A vakcina adása után elemeztük a COVID–19-fertőzés előfordulását, az oltások utáni reakciókat, valamint a „spike” (S-) protein és a nukleokapszid (N)-protein elleni ellenanyag szintjének változását. Eredmények: A felmérésben részt vevő 295 dolgozó közül az oltást megelőzően 36 dolgozó esett át COVID–19-fertőzésen (COVID–19-pozitív csoport). A második oltás után a megfigyelési időszak három hónapjában COVID–19-fertőzés nem alakult ki a felmérésben részt vevő oltott dolgozók körében. Az oltási reakciók enyhék voltak. A COVID–19-pozitív csoportban az N-antitestek medián küszöbértékindexe az első vakcina után 4 héttel mérve szignifikánsan magasabb volt (28,37), mint a COVID–19-negatív (0,085) csoportban (p<0,0001). Az első vakcina után 4 héttel az S-antitestek medián értéke (8015 U/ml) a COVID–19-pozitív csoportban szignifikánsan magasabb volt (p<0,0001), mint a COVID–19-negatív csoportban (23,18 U/ml). A COVID–19-negatív csoport S-antitest-középértéke a második vakcina után szignifikáns (p<0,0001), mintegy 500×-os emelkedést mutatott (23,18 U/ml ről 1173 U/ml-re). Egy vakcina hatásosságát a fertőzések terjedésének megakadályozása igazolja. Következtetések: A második vakcina utáni megfigyelési időszakban új COVID–19-fertőzés nem volt az oltott dolgozók körében. A fertőzésen át nem esett COVID–19-negatív egyének esetén az S-antitest emelkedése mérsékelt az első oltás után, míg a második oltás után lényegesen emelkedik. A COVID–19-fertőzésen átesett egyének csoportjában már az első vakcina is jelentős S-antitest-termelődést vált ki. Orv Hetil. 2021; 162(39): 1551–1557.

Summary. Introduction: The coronavirus disease 2019 (COVID-19) pandemic caused global public health and economic crises. Objective: The aim of this observation study was to estimate the effectiveness, safety and elicited immune response of the BNT162b2 mRNA Pfizer–BioNTech vaccine in healthcare workers of the Buda Hospital of the Hospitaller Order of St. John of God. Method: After vaccination, the infection rate, adverse events and the kinetics of anti-SARS-CoV-2 spike (S) protein and anti-SARS-CoV-2 nucleocapsid (N) protein antibodies were evaluated. Results: Before vaccination, from the 295 healthcare workers 36 recovered from prior COVID-19 infection (COVID-19-positive group). After the second vaccination, there was no COVID-19 infection during the three-month follow-up period. The adverse events were mild. In the COVID-19-positive group, the median cut-off index of anti-N antibodies measured at 4 weeks after the first vaccination were significantly (p<0.0001) higher (28.37) than in the COVID-19-negative group (0.085). After the first vaccine, the median titer of anti-S antibodies was significantly higher (p<0.0001) in the COVID-19-positive group (8015 U/ml) compared to the COVID-19-negative group (23.18 U/ml). In the COVID-19-negative group, the median titer of anti-S antibodies increased significantly (p<0.0001) after the second vaccine (from 23.18 U/ml to 1173 U/ml), showing an increase of 500×. Conclusions: After the second vaccination, there was no COVID-19 infection during the follow-up. In the COVID-19-negative group, the anti-S antibody titer is moderate after the first vaccination and increases significantly after the second vaccine. In the COVID-19-positive group, the first vaccine induces significant anti-S antibody production. Orv Hetil. 2021; 162(39): 1551–1557.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Taha El Hadj Othmane
,
István Kiss
,
János Nemcsik
,
Cs. Bertalan Fekete
,
György Deák
,
József Egresits
,
Erzsébet Fodor
,
K. Zsófia Németh
,
Tamás Szabó
,
Miklós Szathmári
, and
András Tislér

Korábbi vizsgálatok eredményei alapján az érfali tágulékonyság paraméterei összefüggést mutatnak a cardiovascularis mortalitással hemodializált betegekben. A különböző paraméterek relatív prognosztikus értékét ugyanakkor egy közös kohorszban eddig nem vizsgálták. Módszer: Dialízis előtt és után 98 betegnél mértük a carotis-femoralis pulzushullám terjedési sebességét, a carotis augmentációs indexét, a carotis pulzusnyomását és a carotis-brachialis pulzusnyomás amplifikációját. A betegeket 29 hónapig (medián) (tartomány 1–35) követtük, majd a cardiovascularis mortalitás és a kiinduláskor mért tágulékonysági paraméterek közötti összefüggést vizsgáltuk log-rank tesztek, illetve a korhoz, diabeteshez és korábban meglévő cardiovascularis megbetegedéshez illesztett Cox-féle regressziós modellek alkalmazásával. Eredmények: A követés alatt 40 beteg halt meg (mortalitási ráta 20,7/100 betegév), köztük 25-en cardiovascularis ok következtében. A dialízis előtt és után mért pulzushullám-terjedési sebességet tercilisei, illetve a dialízis előtt mért pulzusnyomás-amplifikáció tercilise szignifikáns összefüggést mutattak a cardiovascularis mortalitással (log-rank p-értékek 0,012 és 0,011 a pre- és posztdialízis pulzushullám-terjedési sebesség, illetve <0,001 és 0,321 a pre- és posztdialízis pulzusnyomás-amplifikáció esetén). Az augmentációs indexek, illetve a carotispulzusnyomás-értékek nem álltak összefüggésben a cardiovascularis mortalitással. Cox-modellben az 1 m/s-mal gyorsabb pre- és posztdialízis pulzushullám-terjedési sebességéhez tartozó relatív rizikó 1,24 (1,07–1,44) és 1,17 (1,06–1,28) volt. 10%-kal kisebb predialízispulzusnyomás-amplifikációval járó rizikónövekedés 41% (3–92%) volt. Egy közös modellben vizsgálva mind a predialízispulzushullám-terjedési sebesség, mind a pulzusnyomás-amplifikáció szignifikáns összefüggést mutatott a cardiovascularis túléléssel [relatív rizikó: 1,23 (1,07–1,42) és 1,39 (1,02–1,89)]. Következtetés: Hemodializált betegekben az érfali tágulékonyságot leíró különböző paraméterek közül a pulzushullám-terjedési sebesség a mérés idejétől független, konzekvens összefüggést mutat a cardiovascularis mortalitással. Ugyanakkor a predialízispulzusnyomás-amplifikációs érték további prognosztikus információt hordoz.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
András Vereczkei
,
Csaba Szalay
,
Mihály Aradi
,
Attila Schwarcz
,
Gergely Orsi
,
Gábor Perlaki
,
Zoltán Karádi
,
Lívia Németh
,
Sophia Hanna
,
Gábor Takács
,
István Szabó
,
László Bajnok
,
Elemér Mohos
,
László Lénárd
,
Tamás Dóczi
,
József Janszky
,
Sámuel Komoly
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: Az elhízásban számos tényező játszik szerepet, ezek között az agy megváltozott működésének is jelentőséget tulajdonítanak. A kutatások egyik fontos területe a táplálkozás és anyagcsere központi szabályozásának vizsgálata, mivel a kapcsolódó betegségek – elhízás, kóros soványság, diabetes mellitus, metabolikus szindróma – a modern társadalmak egészségügyi ellátására egyre növekvő terhet rónak. Az e megbetegedések hátterében álló patofiziológiai elváltozások, de ma még az egészséges szervezet centrális regulációs mechanizmusai sem ismertek kellő mértékben. E működések jobb megértését szolgálják a manapság egyre szélesebb körben alkalmazott funkcionális MR- (fMRI) vizsgálatok. Jelen kísérleteinkben kövér betegek és egészséges kontrollszemélyek ízingerlés kiváltotta agyi fMRI-aktivitásváltozásait tanulmányoztuk. Módszerek: A vizsgálatban 10 elhízott és 10 egészséges, hasonló kor- és nemi megoszlású önkéntes alany vett részt. Az ízingerek a következők voltak: 0,1 M nádcukor (kellemes), 0,5 mM koncentrációjú kinin-hidroklorid (kellemetlen) és vaníliaízesítésű folyékony tápszer (Nutridrink; magas kalóriatartalmú komplex íz). Az ízoldatokat PVC-csövön, 5–5 ml térfogatban juttattuk az alanyok szájüregébe. Öblítésként és semleges ingerként desztillált víz szolgált. A képalkotás során, 3T térerőn, standard Echo Planar Imaging (EPI) szekvenciát alkalmaztunk. Az adatok utófeldolgozása az FMRIB Software Library (FSL) programcsomaggal történt. Eredmények: Az ízingerlés kiváltotta agyi aktiváció jellemzően különbözött a két csoportban. A kövér betegek több kérgi és kéreg alatti struktúrában mutatkozó nagy jelintenzitásával összehasonlítva a kontrollokban kevesebb agyterület mérsékeltebb aktivációját tapasztaltuk. Következtetés: Jelen fMRI-vizsgálataink a kellemes és kellemetlen ízingerek hatására kövérek és egészségesek számos agyterületén létrejövő eltérő aktivációra világítottak rá. Eredményeink alapján a módszer segíthet az elhízás központi idegrendszeri tényezőinek pontosabb megismerésében, és hosszú távon hozzájárulhat hatékonyabb testsúlycsökkentő terápiák kifejlesztéséhez is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Veres
,
Dolóresz Szabó
,
Ágnes Várkonyi
,
Beáta Tari
,
Marianne Polgár
,
Judit B. Kovács
,
Ágnes Horváth
,
Erika Tomsits
,
István Tokodi
,
Hedvig Bodánszky
,
Antal Dezsőfi
,
Erzsébet Szakos
,
Noémi Vass
,
Viktória Ruszinkó
,
Márta Kovács
,
Katalin Eszter Müller
, and
András Arató

A terápiarezisztens, súlyos Crohn-beteg gyermekek kezelésére új lehetőséget nyújt az antitumornekrózis-faktor-α-terápia (infliximab). Jelen vizsgálat célja az infliximabterápia hatékonyságának, mellékhatásainak felmérése hazánkban, a gyógyszer gyermekgyógyászati alkalmazásának engedélyezésétől a 2008. december 31-ig terjedő időszakban. A vizsgált periódusban országosan 23 gyermek részesült infliximabkezelésben. Az indukciós terápia során a betegek 5 mg/ttkg infliximabot kaptak a 0., a 2. és a 6. héten, ahol meghatároztuk a betegség aktivitását jelző mutatót (pediatric Crohn disease activity index). Az infliximabkezelés során kedvező terápiás választ 18 betegnél (81,8%) tapasztaltunk, teljes remisszióba 13 gyermek került (59,1%). A számításokat 22 beteg adatai alapján végeztük. A kezelés 6. hetére a fistulák 70%-a bezárult. A gyógyszerrel összefüggésbe hozható akut infúziós reakció 2 betegnél jelentkezett, egy másik esetben anaphylaxiás reakció alakult ki. Késői mellékhatás három gyermeknél jelentkezett. A vizsgálatunkban részt vett, hagyományos terápiára rezisztens, súlyos Crohn-betegek döntő többségénél az indukciós infliximabterápia hatásosnak bizonyult.

Open access