Search Results

You are looking at 101 - 110 of 110 items for

  • Author or Editor: Péter Horváth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Ideálok testközelből – A fehérneműreklámok megítélése a saját testtel való elégedettség és az életkor tükrében

Ideals up close – Female judgement of lingerie advertisements corresponding to body image and age

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Németh Adrienn Réka
,
Jambrik Máté
,
Franczia Nóra
,
John Balázs
,
Horváth Julia
,
Hámornik Balázs Péter
,
Illés Eszter
,
Pintér Gabriella Márta Anna
,
Szirtes Lili
,
Tóth Ágnes
,
Zákányi Zsófia
, and
Csenki Laura

Elméleti háttér: Fogyasztói kultúránkat jelentős mértékben meghatározza, hogy az emberi testnek központi szerepet tulajdonít. Ezen túlmenően a fiatalságot és szépséget tekinti az ideális és kívánt állapotnak. A női test kitüntetett helyet foglal el ebben a rendszerben. A fehérneműreklámokban jellemzően egysíkú nőábrázolással találkozhatunk, amely figyelmen kívül hagyja a fogyasztók életkori heterogenitását, eltérő életciklusát, testalkatát és igényeit. Azt, hogy kire milyen módon hatnak a reklámok, számos tényező befolyásolja. Cél: A 20 és 65 év közötti nők fehérneműreklámokhoz fűződő asszociációinak vizsgálata, továbbá annak körüljárása, hogy a fehérneműmodellek megítélése hogyan függ össze a nők saját testükkel kapcsolatos elégedettségével. Módszer: A feltáró kutatásban 95 nő (átlagéletkor: 40,9 [SD = 12,6] év) vett részt, a népességi adatoknak megfelelő korosztályi arányban. A papír-ceruza teszteken túl a résztvevőkkel készült fehérneműreklámokról szóló interjúkat és reklámképekre adott reakcióikat tartalomelemzéses módszerrel értékeltük. Eszközök: Emberalakrajzok Tesztje, Sziluett-teszt, Képasszociációs feladat, Szituációs feladat, gondolattérkép készítése. Eredmények: A nők 66,3%-a utalt rá, hogy az átlagos nőktől eltérőek a fehérneműreklámokban szereplő modellek. Jelentős együttjárás van abban, hogy milyen testalkatot tartanak a nők ideálisnak saját maguk és a fehérneműmodellek számára (r = 0,56; p < 0,001). A testtömegindex bejósló hatású (ß = –0,16; p < 0,001) a saját testtel (centrális területtel) való elégedettségre. A legtöbben (59%) a bokájukkal voltak elégedettek, míg a legnagyobb számban (37%-ban) a csípőjükkel kapcsolatban fejezték ki elégedetlenségüket. A megkérdezett nők 53,7%-a fejezte ki aktuális testalkatával való elégedettségétől, életkorától, iskolázottságától függetlenül, hogy változatosabb testalkatú nők megjelenítésére vágyik a fehérneműreklámokban. Jelentős arányban (41,1%) jelent meg a változatosabb életkorú modellek megjelenítésére való igény is. A modell testalkatának változására vonatkozó igényt előre jelzi a diszkrepancia élményének kifejezése (OR = 1,95; p = 0,003), a modell életkorának változására vonatkozó igény mértéke, továbbá bejósolható a válaszadó életkora (OR = 1,05; p = 0,008), illetve a diszkrepancia említésének gyakorisága alapján (OR = 1,71; p = 0,009). A modell változatosabb testalkata iránti igény jelentősen összefügg a modell életkorának változását sürgető válaszokkal (rs = 0,58; p < 0,001). Következtetés: A nők jelentős százaléka szóvá teszi, hogy különbséget lát a modellek és a hétköznapi nők testalkata között. A résztvevők nagyobb része nem tartja ideálisnak jelenlegi testalkatát. Többen voltak teljesen elégedettek a „perifériás” testrészeikkel, mint a „centrális” területekkel. A modellek és a hétköznapi nők ideális testalkatának együttjárása utalhat arra is, hogy a modellek által megjelenített testideál fontos a nők saját ideális testalkatának meghatározásában, de az is lehetséges, hogy a nők testalkat tekintetében magukhoz hasonló modelleket szeretnének viszontlátni a reklámokban. A résztvevők jelentős része kifejezte igényét a reklámokban megjelenő fehérneműmodellek változatosabb megjelenítésére mind a testalkatot, mind az életkort tekintve, ami a fehérneműreklámokban megjelenített nőkép újragondolásának igényére hívja fel a figyelmet, különös tekintettel az ideáltól való eltérés esetleges negatív pszichés következményeire.

Background: Our consumer culture is largely defined by the central role it attributes to the human body. Moreover, it views youth and beauty as the ideal and desirable state. Female bodies play a prominent role in this system. Representation of women in lingerie advertisements typically ignores the heterogeneous ages, life stages, body types, and needs of women. How individuals are affected by advertising is influenced by multiple factors. Purpose: Examining the associations of women between the ages of 20 and 65 on lingerie advertisements, and exploring the interaction between the judgement of lingerie models, and women’s body satisfaction. Methods: The pilot study had 95 female participants (mean age: 40.9 [SD = 12.6] years) whose ages reflect a similar age distribution to that of the broader population of Hungary. In addition to analysis of questionnaires, content analysis was applied to interviews and reactions to advertisements. Measures: Fallon-Rozin body shape figure scale (1985), Silhouette-test, Picture association exercise, Situational exercise, Mind Map. Results: 66.3% of women indicated that models featured in lingerie advertisements do not reflect average women. The body size that women saw as ideal for themselves and for lingerie models correlate significantly (r = 0.56, p < 0.001). Body mass index is predictive (ß = –0.16, p < 0.001) of satisfaction with the central areas of the body. Most participants were satisfied with their ankle (59%), and dissatisfaction with hips was most common (37%). 53.7% of participants expressed a desire to have more diverse body types featured in lingerie advertisements. This is independent of their current body satisfaction, body mass index, age or level of education. A significant amount (41.1%) of participants expressed their demand for more diversity in the age of models as well. The frequency of mentioning the demand for changing the body type of models can be predicted based on the expression of discrepancy (OR = 1.95; p = 0.003), and the extent of the demand for changing the age of models can be predicted based on the age of the participant (OR = 1.05, p = 0.008) and the frequency of referring to the discrepancy between models and other women (OR = 1.71, p = 0.009). The demand for more diverse body types strongly correlate with the responses demanding a change of the age of lingerie models (rs = 0.58, p < 0.001). Discussion: A considerable percentage of women point out perceiving a difference between the body types of models and everyday women. Most participants do not regard their current body type as ideal. More women were satisfied with their ‘peripheral’ than their ‘central’ areas. The correlation between the ideal body type that women identify for themselves and for models may indicate that the body ideal represented by models is important in defining women’s body ideals, but it is also possible that women are expressing a wish to see models that are more similar to themselves. A significant number of women expressed a need for more diversity among lingerie models regarding both body type and age, which highlights a need to reconsider the image of women represented in lingerie advertising, especially considering the potential adverse psychological effects of differing from the ideal.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
Csaba Berki
,
Elemér Mohos
,
György Réti
,
Tamás Kovács
,
Zoltán Jánó
,
József Mohay
,
Sándor Horváth
,
Gábor Bognár
,
Krisztina Bene
,
Myroslav Horzov
,
Gábor Sándor
,
Gábor Tornai
,
Petra Mohos
,
Péter Szenkovits
,
Tibor Nagy
,
Csaba Orbán
,
Vivien Herpai
, and
Attila Nagy

Absztrakt

Célkitűzés: Akár colitis ulcerosa (CU), akár familiaris poliposis (FAP) miatt történik a J-pouchcsal rekonstruált proctocolectomia, a késői komplikációk vonatkozásában lényeges a colonnyálkahártya teljes eltávolítása, ugyanakkor a hosszú távú funkcionális eredmények érdekében nagy jelentőségű a minél kisebb traumával járó műtéti technika. Mindkét szempontnak megfelelni látszik az általunk 2000 óta alkalmazott, procedure for prolaps and haemorrhoids (PPH) géppel készített ileoanalis anastomosis. Betegek és módszer: 1990. márciustól 2016. szeptemberig 117 beteg került osztályunkon CU vagy FAP miatt J-pouchcsal készített és ileoanalis anastomosissal rekonstruált proctocolectomiára. Az első időszakban kézi anastomosist készítettünk (29 beteg), majd 2000-től használtuk rutinszerűen a PPH-gépet (88 beteg). Tehermentesítő ileostomát többnyire alkalmaztunk. A 117 beteg adatait kórházunk adatbázisából dolgoztuk fel, közülük 45 jelent meg kontrollvizsgálaton és további 31-et telefonon értünk el, így 76 beteg (65%) volt utánkövethető. Detektáltuk a székletürítés gyakoriságát, a loperamidszedést, az inkontinencia fokát (Wexner-score), valamint a perianalis dermatitist. Az átlagos követési idő a kézi varrattal készített anastomosis csoportban 18,6 év, a PPH-géppel készített csoportban 7,6 év volt. Eredmények: A kézzel varrt anastomosis csoportban 4/29 betegnél (13,8%) kényszerültünk a pouch exstirpatiójára és végleges ileostoma készítésére (két pouchitis, egy pouchelhalás és egy recidív rectumtumor), a napi átlagos székletürítés száma: 4,3, a Wexner-score 8,5 volt, 2/15 beteg él (13,3%) inkontinencia miatt ileostomával. A PPH-géppel készített anastomosis csoportban 4/88 betegnél (4,5%) távolítottuk el a pouchot (pouchitis), átlagosan 4,0 alkalommal volt naponta székletük, az inkontinenciascore 7,6 volt, 4/61 betegnél (6,6%) maradt inkontinencia miatt az ileostoma végleges. Konklúzió: Tapasztalataink alapján a PPH-géppel készített anastomosis technikailag jól kivitelezhető, elvi okok miatt a rectumnyálkahártya eltávolításának vonatkozásában hatékony, a funkcionális eredmények szempontjából pedig jobb eredményt észleltünk, mint a kézzel varrt anastomosis esetén. Adataink a kis esetszám miatt további megerősítésre szorulnak.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
András Vereczkei
,
Csaba Szalay
,
Mihály Aradi
,
Attila Schwarcz
,
Gergely Orsi
,
Gábor Perlaki
,
Zoltán Karádi
,
Lívia Németh
,
Sophia Hanna
,
Gábor Takács
,
István Szabó
,
László Bajnok
,
Elemér Mohos
,
László Lénárd
,
Tamás Dóczi
,
József Janszky
,
Sámuel Komoly
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: Az elhízásban számos tényező játszik szerepet, ezek között az agy megváltozott működésének is jelentőséget tulajdonítanak. A kutatások egyik fontos területe a táplálkozás és anyagcsere központi szabályozásának vizsgálata, mivel a kapcsolódó betegségek – elhízás, kóros soványság, diabetes mellitus, metabolikus szindróma – a modern társadalmak egészségügyi ellátására egyre növekvő terhet rónak. Az e megbetegedések hátterében álló patofiziológiai elváltozások, de ma még az egészséges szervezet centrális regulációs mechanizmusai sem ismertek kellő mértékben. E működések jobb megértését szolgálják a manapság egyre szélesebb körben alkalmazott funkcionális MR- (fMRI) vizsgálatok. Jelen kísérleteinkben kövér betegek és egészséges kontrollszemélyek ízingerlés kiváltotta agyi fMRI-aktivitásváltozásait tanulmányoztuk. Módszerek: A vizsgálatban 10 elhízott és 10 egészséges, hasonló kor- és nemi megoszlású önkéntes alany vett részt. Az ízingerek a következők voltak: 0,1 M nádcukor (kellemes), 0,5 mM koncentrációjú kinin-hidroklorid (kellemetlen) és vaníliaízesítésű folyékony tápszer (Nutridrink; magas kalóriatartalmú komplex íz). Az ízoldatokat PVC-csövön, 5–5 ml térfogatban juttattuk az alanyok szájüregébe. Öblítésként és semleges ingerként desztillált víz szolgált. A képalkotás során, 3T térerőn, standard Echo Planar Imaging (EPI) szekvenciát alkalmaztunk. Az adatok utófeldolgozása az FMRIB Software Library (FSL) programcsomaggal történt. Eredmények: Az ízingerlés kiváltotta agyi aktiváció jellemzően különbözött a két csoportban. A kövér betegek több kérgi és kéreg alatti struktúrában mutatkozó nagy jelintenzitásával összehasonlítva a kontrollokban kevesebb agyterület mérsékeltebb aktivációját tapasztaltuk. Következtetés: Jelen fMRI-vizsgálataink a kellemes és kellemetlen ízingerek hatására kövérek és egészségesek számos agyterületén létrejövő eltérő aktivációra világítottak rá. Eredményeink alapján a módszer segíthet az elhízás központi idegrendszeri tényezőinek pontosabb megismerésében, és hosszú távon hozzájárulhat hatékonyabb testsúlycsökkentő terápiák kifejlesztéséhez is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Lilla Gaál
,
Eszter Ruff
,
Ádám Wiedemann
,
Szabolcs Svorenj
,
Virág Réka Szita
,
András Dávid Tóth
,
András Masszi
,
Laura Horváth
,
Gergely Szombath
,
Zsolt Nagy
,
Judit Várkonyi
,
Szabolcs Benedek†
,
Péter Farkas
,
Csaba Bödör
,
Tamás Masszi
, and
Gergely Varga

Bevezetés: Az akut myeloid leukaemia (AML) nagy mortalitású hematológiai malignitás, amelynek kezelése különösen a betegek többségét alkotó 65 év feletti korcsoportban nagy kihívás. Míg korábban az intenzív indukciós terápiára nem alkalmas betegek számára csupán palliatív cytoreductio és szupportív ellátás jöhetett szóba, 2018-tól új kezelési lehetőségként az azacitidin–venetoklax-kombináció is megjelent. Klinikai vizsgálatokban ez a kezelés jelentős túlélési előnnyel járt, arról azonban, hogy mennyire befolyásolta a mindennapi klinikai gyakorlatot és a teljes betegpopuláció túlélését, kevés adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: Azt szerettük volna megvizsgálni, hogy az azacitidin–venetoklax-kombináció elérhetősége hogyan változtatta meg az AML kezelését és a betegek túlélését klinikánkon. Módszer: Kutatásunkban retrospektíven vizsgáltuk minden, 2011. január 1. és 2021. december 31. között a III. Sz. Belgyógyászati (2020 óta Belgyógyászati és Hematológiai) Klinikán AML-lel diagnosztizált beteg túlélési adatait a kapott kezelés és a kezelési időszak (2011–2017 vagy 2018–2021) függvényében. A kutatásból kizártuk a promyelocytás leukaemiával diagnosztizált betegeket. Eredmények: A vizsgált időszakban összesen 423 AML-beteget diagnosztizáltunk. Az esetszámok jelentősen nőttek: míg az első 7 évben 184 beteget kezeltünk, addig a második időszak csupán 4 éve alatt már 239-et. A betegek medián életkora 67,6 év, több mint 60%-uk 65 év feletti volt. A teljes várható túlélés javuló trendet mutatott: 2011 és 2017 között 4,8 ± 0,9 hónap, míg 2018 és 2021 között 8,3 ± 1,4 hónap volt (p = 0,051). Szignifikánsan javult a teljes túlélés a 65 év feletti betegek esetén: 3,1 ± 0,5 és 4,9 ± 0,6 hónap (p = 0,01). A javulás hátterében elsősorban az állhat, hogy a 65 év feletti, korábban csak szupportívan kezelt betegek jelentős részét tudtuk aktívan kezelni azacitidin–venetoklax-kombinációval: az aktívan kezelt betegek aránya a második időszakban 57,1%-ról 75,3%-ra nőtt. Következtetés: A 65 év feletti, kuratív terápiára nem alkalmas betegek túlélése fokozatos javulást mutatott, amihez valószínűleg nagyban hozzájárult az újabb terápiás alternatívák klinikai gyakorlatban történő elterjedése. Orv Hetil. 2023; 164(45): 1787–1794.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
István Takács
,
Ilona Benkő
,
Erzsébet Toldy
,
Norbert Wikonkál
,
László Szekeres
,
Edit Bodolay
,
Emese Kiss
,
Zoltán Jambrik
,
Boglárka Szabó
,
Béla Merkely
,
Zsuzsa Valkusz
,
Tibor Kovács
,
András Szabó
,
Orsolya Grigoreff
,
Zsolt Nagy
,
Judit Demeter
,
Henrik Csaba Horváth
,
Nóra Bittner
,
Szabolcs Várbíró
, and
Péter Lakatos

A D-vitamin anyagcseréje egyedülálló az emberi szervezetben. Hatása szerteágazó, szinte minden szervrendszerben érvényesül. Hiánya az egyik legnagyobb egészségügyi probléma a civilizált világban. A probléma megoldása széles körű összefogást sürget. Ezt felismerve, a D-vitamin-hiány következményeivel küzdő legnagyobb magyarországi orvostársaságok közös konszenzust dolgoztak ki a D-vitamin-hiány jelentőségéről, felismerési lehetőségeiről, a prevenció és a kezelés javasolt módjairól. A társaságok szakmai irányelvei mellett ennek a konszenzusnak az eredménye iránymutatást ad a gyakorló orvosoknak a D-vitamin-hiány megelőzéséhez és kezeléséhez. Emellett szeretné ráirányítani a szakmai döntéshozók és a laikus közönség figyelmét a probléma fontosságára.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Petra Anna Golovics
,
Péter László Lakatos
,
Gyula Dávid
,
Tünde Pandur
,
Zsuzsanna Erdélyi
,
Ágnes Horváth
,
Gábor Mester
,
Mihály Balogh
,
István Szipocs
,
Csaba Molnár
,
Erzsébet Komáromi
,
Barbara Dorottya Lovász
,
Miklós Szathmári
,
Lajos S. Kiss
, and
László Lakatos

A Crohn-betegség gyógyszeres kezelése az utóbbi 20 évben jelentősen megváltozott, az immunszuppresszív szerek egyre gyakrabban és egyre korábban kerülnek alkalmazásra. Ezzel szemben a sebészi beavatkozások száma még mindig magas, és kevés bizonyíték van arra, hogy a Crohn-betegség kimenetele változott az utóbbi évtizedben. Célok: A szerzők célkitűzése az volt, hogy megvizsgálják a sebészi beavatkozások rizikóját és a változó gyógyszeres kezelési stratégia közötti kapcsolatot a Veszprém megyei populációs alapú adatbázis alapján. Módszer: 506, az adott periódusban diagnosztizált (incidens) Crohn-beteg adatait elemezték (életkor a diagnóziskor 31,5 SD 13,8 év). A fekvő és a járó betegek adatait folyamatosan követték. A tanulmány által vizsgált populációt három csoportba osztották a diagnózis éve szerint (kohorsz A: 1977–1989, kohorsz B: 1990–1998, kohorsz C: 1999–2008). Eredmények: Összességében az azathioprint, a szisztémás szteroidot és a biológiai kezelést (ami csak 1998 óta érhető el) a betegek 45,8%-a, 68,6%-a és 9,5%-a kapott. Az egy és öt éven belüli azathioprinkezelés 3,2% és 6,2% volt az A csoportban, 11,4% és 29,9% a B csoportban és 34,8% és 46,2% a C csoportban. Többváltozós Cox-féle regressziós analízisben szignifikáns összefüggés volt kimutatható az azathioprinkezelés kezdete és a diagnózis időpontja (p<0,001), a diagnóziskori életkor (p<0,001), a betegség viselkedése (p<0,001) és a szisztémás szteroid adásának igénye (p<0,001) között. A sebészeti beavatkozások száma a vizsgált periódusban csökkent (PLogrank = 0,022, PBreslow = 0,07). Többváltozós Cox-analízisben (HR: 0,43, 95% CI: 0,28–0,65) és propensity score modellben (HR: 0,42, 95% CI: 0,26–0,67) a korai azathioprin adása szignifikáns kapcsolatot mutatott a reszekciós műtét valószínűségével. Következtetés: A szerzők populációs alapú vizsgálatban igazolták, hogy az utóbbi években sebészeti beavatkozások számának csökkenése független kapcsolatot mutat az agresszívebb kezelési stratégiával, az egyre gyakoribb és korábbi azathioprinhasználattal. Orv. Hetil., 2012, 153, 541–552.

Open access

Visszatérő genetikai eltérések vizsgálata akut myeloid leukémiában az új célzott terápiák tükrében

Analysis of recurrent genetic abnormalities in acute myeloid leukemia in the context of novel targeted therapies

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Szilvia Krizsán
,
Zsófia Dénes
,
Ambrus Gángó
,
Bence Gerecs
,
Judit Demeter
,
Zsolt Nagy
,
Ilona Tárkányi
,
Tamás Masszi
,
Péter Farkas
,
András Masszi
,
Gergely Szombath
,
Szabolcs Benedek
,
Judit Várkonyi
,
Laura Horváth
,
Zsolt Nagy
,
Gáspár Radványi
,
István Takács
,
Aryan Hamed
,
Zsolt Lázár
,
Erzsébet Süveges
,
Ágnes Kárpáti
,
Márk Plander
,
Tamás Szendrei
,
Katalin Pál
,
Mihály Gurzó
,
János Jakucs
,
Miklós Egyed
, and
Csaba Bödör

Absztrakt:

Az akut myeloid leukémia (AML) osztályozásának és rizikóbecslésének alapjául a citogenetikai eltérések szolgálnak, azonban az elmúlt években az új generációs szekvenálásnak (NGS) köszönhetően nagy előrelépések történtek az AML genomszintű feltérképezésében. Az újonnan megismert genetikai eltérések diagnosztikus és prognosztikus jelentőséggel bírnak, így mára a nemzetközi ajánlásokba is felvételre kerültek. Az AML kezelése terén az elmúlt évtizedekben nem következett be jelentős változás, azonban a visszatérő génmutációk azonosítása révén több célzott terápiás gyógyszer került kifejlesztésre.

Jelen tanulmányunk célja a hazai AML-es betegpopulációban előforduló citogenetikai és molekuláris genetikai eltérések gyakoriságának meghatározása, különös tekintettel azokra a mutációkra, melyekkel szemben már léteznek célzott terápiák.

329 AML-es beteg esetében végeztük el az IDH1, IDH2 és FLT3-TKD mutációanalízist hagyományos Sanger-szekvenálással, míg az FLT3-ITD, NPM1 és CEBPA mutációs státusz, valamint a citogenetikai vizsgálatok eredményei rendelkezésünkre álltak, mivel a diagnosztikus rutin részét képezik.

Az általunk vizsgált betegpopuláció 51,4%-ában mutattunk ki kromoszómaeltérést, melyek közül leggyakrabban a –5/del(5q) (10,6%), 8-as triszómia (7,9%), a t(15;17) (7,9%) valamint a –7/del(7q) (7,5%) fordult elő, míg a betegek fennmaradó 48,6%-a normál kariotípussal rendelkezett. A mutációanalízis eredményeképpen a betegek 7,0%-ában volt kimutatható az IDH1-, 13,4%-ában az IDH2-, 5,8%-ában az FLT3-TKD-, 22,4%-ában FLT3-ITD-, 27,3%-ában NPM1-, valamint 7,1%-ában CEBPA-mutáció. A genetikai eltéréseken alapuló Európai LeukémiaNet (ELN) 2017-es ajánlása szerint elvégzett rizikóbesorolás során szignifikáns különbség volt kimutatható a rizikócsoportok túlélése között: a medián teljes túlélési idő a kedvező rizikócsoportban 34,7 hónap, az intermedier rizikócsoportban 10,0 hónap, míg a kedvezőtlen rizikócsoportban 3,7 hónap volt (p < 0,0001).

Eredményeink azt mutatják, hogy az AML-es betegek közel fele hordoz olyan génmutációt, mellyel szemben már rendelkezünk célzott terápiával. Reményeink szerint a jövőben további támadáspontok is azonosításra kerülnek, és ezáltal az AML-es betegek kezelésében is megvalósulhat a mutációs státuszon alapuló személyre szabott célzott kezelés, ami megnövelheti a betegek várható élettartamát.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Lajos Sándor Kiss
,
Tamás Szamosi
,
Tamás Molnár
,
Pál Miheller
,
László Lakatos
,
Áron Vincze
,
Károly Palatka
,
Zsolt Bartha
,
Beáta Gasztonyi
,
Ágnes Salamon
,
Gábor Horváth
,
Gábor Tamás Tóth
,
Klaudia Farkas
,
János Banai
,
Zsolt Tulassay
,
Ferenc Nagy
,
Mária Szenes
,
Gábor Veres
,
Barbara Dorottya Lovász
,
Zsuzsanna Végh
,
Petra Anna Golovics
,
Miklós Szathmári
,
Mária Papp
, and
Péter László Lakatos

Az adalimumab a tumornekrózis-faktor-alfát célzó, teljesen humán monoklonális antitest, amely randomizált klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a Crohn-betegség kezelésében. A jelen tanulmányban a szerzők célja a középtávú klinikai hatásosság és a nyálkahártya-gyógyulás prediktorainak meghatározása volt a magyarországi speciális gasztroenterológiai centrumokban adalimumabkezelésben részesülő Crohn-betegekben. Módszer: A tanulmányba 201 Crohn-beteget vontak be. A klinikai adatok prospektíven kerültek rögzítésre, majd később feldogozásra (férfi/nő arány: 112/89; median életkor: 24 év; időtartam: nyolc év). Korábbi infliximabterápiában 97 (48,3%) beteg részesült, párhuzamosan kortikoszteroidot kapott a betegek 41,3%-a és azathioprint a betegek 69,2%-a (mindkettőt: 26,4%). Eredmények: A klinikai javulás és remisszió aránya a 24. héten 78% és 52%, illetve az 52. héten 69,4% és 44,4% volt. Az endoszkópos kép javulása, illetve a nyálkahártya-gyógyulás a betegek 43,1 és 23,6%-ában volt kimutatható. Logisztikus regressziós modellben a 12 hónapos klinikai kimenetel független prediktorai a klinikai válasz és normális C-reaktív fehérje a kezelés 12. hetében, a kombinált immunszuppresszió szükségessége az indukciós kezelés során, a rövidebb betegségtartam és a dohányzás voltak. A kezelés 12. hetében mért normális C-reaktív fehérje, a 24. héten tapasztalt klinikai remisszió, a korábbi relapsusok gyakorisága és a dohányzás állt összefüggésben a nyálkahártya-gyógyulás mértékével. A dózis emelésére a betegek 16,4%-ának volt szüksége. A párhuzamos azathioprinkezelés és a 12. héten tapasztalt klinikai remisszió csökkentette a dózisemelés esélyét. Következtetés: Az adalimumabkezelés során a középtávú klinikai hatékonyság és a nyálkahártya-gyógyulás előrejelzésében meghatározó tényezők a 12. héten tapasztalt klinikai hatékonyság és normális C-reaktív fehérje, a kombinált immunszuppresszió szükségessége, a luminalis betegség és a dohányzás voltak. A párhuzamos azathioprinkezelés csökkentheti a dózisemelés valószínűségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1433–1442.

Open access

A gyermekkori koronavírus-fertőzést követő sokszervi gyulladás diagnosztikája és kezelése

Diagnosis and treatment of paediatric multisystem inflammatory syndrome

Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Constantin
,
Noémi Andrási
,
Andrea Ponyi
,
Ádám Goschler
,
László Ablonczy
,
Judit Kincs
,
Monika Csóka
,
Bálint Egyed
,
Zsuzsanna Horváth
,
Krisztina Kalocsai
,
Rita Káposzta
,
Kinga Kardics
,
Viktória Kemény
,
Bernadett Mosdósi
,
Tamás Pék
,
Zsófia Szabó
,
Attila Tóth
,
Kálmán Tory
,
Andrea Tölgyesi
,
Beáta Ónozó
,
Hajnalka Vágó
,
Csaba Vilmányi
,
Weiser Peter
,
Zoltán Szekanecz
,
Gábor Kovács
, and
Attila Szabó

Összefoglaló. A SARS-CoV-2-fertőzés ritka gyermekkori szövődménye a sokszervi gyulladás, angol terminológiával paediatric inflammatory multisystem syndrome (PIMS). Két vagy több szerv érintettségével járó, súlyos tünetekkel induló betegségről van szó, amelynek tünetei átfedést mutatnak a Kawasaki-betegséggel, a toxikus sokk szindrómával és a makrofágaktivációs szindrómával. A PIMS-betegek intenzív terápiás osztályon vagy intenzív terápiás háttérrel rendelkező intézményben kezelendők, ahol biztosítottak a kardiológiai ellátás feltételei is. A szükséges immunterápia a klinikai prezentációtól függ. A jelen közleményben a szerzők a releváns nemzetközi irodalom áttekintését követően ajánlást tesznek a PIMS diagnosztikai és terápiás algoritmusára. Orv Hetil. 2021; 162(17): 652–667.

Summary. Pediatric inflammatory multisystem syndrome (PIMS) is a rare complication of SARS-CoV-2 infection in children. PIMS is a severe condition, involving two or more organ systems. The symptoms overlap with Kawasaki disease, toxic shock syndrome and macrophage activation syndrome. PIMS patients should be treated in an intensive care unit or in an institution with an intensive care background, where cardiological care is also provided. The required specific immunotherapy depends on the clinical presentation. In this paper, after reviewing the relevant international literature, the authors make a recommendation for the diagnostic and therapeutic algorithm for PIMS. Orv Hetil. 2021; 162(17): 652–667.

Open access

A hepatocellularis carcinoma komplex kezelése.

Konszenzuskonferencia, Budapest, 2021. április 24.

Complex management of hepatocellular carcinoma.

Consensus Conference, Budapest, April 24, 2021
Orvosi Hetilap
Author:
Magyar Hepato-Pancreatico-Biliaris (HPB) Kutatócsoport 1 Magyar Hepato-Pancreatico-Biliaris (HPB) Kutatócsoport 1
Open access