Search Results

You are looking at 101 - 110 of 158 items for

  • Author or Editor: Péter Tóth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Journal of Thermal Analysis and Calorimetry
Authors:
G. Pokol
,
F. Tóth
,
I. Péter
,
J. Madarász
,
T. Kocsis
, and
S. Gál
Restricted access
Society and Economy
Authors:
Kornél Németh
,
Nóra Hegedűsné Baranyai
,
András Vincze
,
Nikoletta Tóth-Kaszás
, and
Erzsébet Péter

Abstract

Although the issue of the coronavirus pandemic has temporarily overridden discussions on the impacts of climate change on tourism, they have not lost their relevance at all. The exposure of the tourism industry to these effects is indisputable. This study, conducted in 2019–2020, examined the perceptible impacts of climate change that generate further changes, and the issue of climate adaptation involving certain supply-side players in the tourism sector at the local and regional levels. In the questionnaire used to explore the topic, questions were asked about a number of perceptible phenomena and their effects on everyday life, recreational habits, and adaptation. The quantitative surveys involved 1,615 respondents from the Transdanubian region of Hungary (NUTS1/HU2). The results of the research clearly confirm that the problem of climate change is no longer a concern only for scientists, and although the different generations perceive and evaluate the phenomenon differently in many cases, it increasingly affects people’s everyday lives and recreational habits. The perceived effects experienced by the respondents clearly influence the enjoyment of certain tourism product groups (beach holidays, hiking, attending open-air events) and the comfort and satisfaction experienced by individuals.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Kinga Jakab-Péter
,
Arnold Tóth
,
Márta Andrea Barabás
,
Imre Gerlinger
, and
László Lujber

Absztrakt:

Az esetismertetésben bemutatott betegünket több mint egy évtizeden át kezelték nem specifikus fejfájással. A bal oldali halántéklebenyben évekkel korábban arachnoidealis cystát diagnosztizáltak, de ezt a fejfájás etiológiájából többször is kizárták. A beteg purulens fülváladékozással került intézetünkbe, ahol krónikus gennyes középfülgyulladást és az antrumot kitöltő, a piramiscsont tegmenét destruáló és a középső koponyagödörbe törő koleszteringranulomát állapítottunk meg, elvetve a korábbi arachnoidealis cysta kórisméjét. Esetünk kapcsán a koleszteringranuloma kórképét, műtéti megoldását, differenciáldiagnosztikai problémáit és a kapcsolódó nemzetközi irodalmat ismertetjük. A beteg krónikus középfülgyulladását tympanoplastica során szanáltuk, a koleszteringranuloma intra- és extracranialis részét is transmastoidalis feltárás során két ülésben eltávolítottuk, és a sziklacsont tegmenjének csontos hiányát septumporc segítségével állítottuk helyre, így a másodlagosan kialakult iatrogén meningoencephalicus herniát megszüntettük. A beteg fejfájása a műtétet követően azonnal megszűnt. Krónikus gennyes középfülgyulladása szanálódott. Agyszövet hernializálódása, agyvízcsorgás, illetve meningitis nem alakult ki. Két évvel a műtét után teljesen panaszmentes a beteg. A nagy kiterjedésű, a középső koponyagödörben növekvő koleszteringranuloma súlyos komplikációkat okozhat, emiatt fokozott figyelmet és egyénre szabott műtéti megoldást, ellátást igényel. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2067–2072.

Open access

Akut Stanford B típusú aortadissectio konzervatív és invazív terápiájának hosszú távú eredményei Magyarországon

Long-term results of the treatment of Stanford type B aortic dissection with medical and invasive therapy in Hungary

Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Legeza
,
Enikő Pomozi
,
Tamás Tóth
,
László Benkő
,
György Juhász
,
Zsolt Kövesi
,
Éva Veres
,
Lóránt Illésy
, and
Zoltán Szeberin

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: Az akut Stanford B típusú aortadissectio (ATBAD) egy potenciálisan életet veszélyeztető kórkép, melynek adekvát ellátása kritikus lehet a beteg túlélése szempontjából. A jelen vizsgálat célja az ATBAD ellátásával kapcsolatosan végzett konzervatív, nyitott vagy endovascularis terápiás modalitások rövid és hosszú távú eredményeinek összehasonlítása. Módszer: Retrospektív, multicentrikus kohorszvizsgálatunk során a 2011. 01. 01. és 2020. 12. 31. között akut és szubakut TBAD-val kezelt betegeket vizsgáltuk. A terápia módja szerint a konzervatívan, nyitott műtéttel kezelt és a thoracalis endovascularis aortasztentgraft -implantáción (TEVAR) átesett betegek eredményeit hasonlítottuk össze. Regisztráltuk a posztoperatív 30 napban történt halálozást, major szövődményeket, valamint az utánkövetés során való reoperáció szükségességét és a túlélést. Eredmények: A vizsgálatba 188 beteget vontunk be (69,7% férfi, átlagéletkor: 57 ± 12,2 év). A betegek 88,8%-a szenvedett magasvérnyomás-betegségben. A posztoperatív 30 napban a nyitott műtéten átesett betegek között magasabb arányban fordult elő halálozás, mint a TEVAR-on átesett betegek között (26% és 16,7%, p = 0,12). A nyitott műtéten és a TEVAR-on átesett betegek között hasonlóan magas arányban fordult elő posztoperatív lélegeztetést igénylő tüdőszövődmény (22,6% és 19,4%), valamint műtétet igénylő vascularis szövődmény (25,9% és 16,7%). A konzervatívan kezelt csoportban 3 esetben volt szükséges a dissectióval kapcsolatos műtét végzése 30 napon belül (renalis sztentimplantáció: n = 2, TEVAR: n = 1). A medián utánkövetési idő 41 (IQR, 73,5) hónap volt. Utánkövetésünk alatt a reoperációk tekintetében nem volt szignifikáns különbség a három csoport között (p = 0,428). A 6 éves túlélés a nyitott műtéten átesett betegek között szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a másik két vizsgált betegcsoportban (54,8% vs. 79,3% és 75%, p = 0,017). Következtetés: Amennyiben ATBAD esetén műtét indikált, TEVAR végzése előnyösebb a nyitott műtéthez képest mind a rövid, mind a hosszú távú eredmények tekintetében. A nem komplikált esetekben folytatott konzervatív terápia hosszú távú eredményei nem mutatnak szignifikáns különbséget a TEVAR eredményeihez képest. Orv Hetil. 2022; 163(16): 637–644.

Summary. Introduction and objective: Acute Stanford type B aortic dissection (ATBAD) is a potentially life-threatening condition, which may require immediate intervention. This study aims to compare the short- and long-term results of medical, open surgical and endovascular management of ATBAD. Method: This is a retrospective, multi-centre cohort study, where patients admitted with acute and subacute TBAD between Jan. 2011 and Dec. 2020 were included. Results were compared between patients treated with medical, open surgical and thoracic endovascular aortic repair (TEVAR). 30-day mortality and major complications were registered. Survival and freedom from reintervention were noted. Results: A total number of 188 patients were included (69.7% man, mean age: 57 ± 12.2 years). Hypertension was present in 88.8% of the patients. The 30-day mortality was more higher among patients who underwent open surgery, than among patients after TEVAR (26% and 16.7%, p = 0.12). Postoperative lung complication (22.6% and 19.4%) and vascular complication (25.9% and 16.7%) were common in both open and TEVAR groups. In the conservatively treated group, three patients required intervention in the first 30 days (renal stent implantation: n = 2, TEVAR: n = 1). Median follow-up was 41 (IQR, 73.5) months. There was no significant difference in reoperations during follow-up between the three groups (p = 0.428). 6-year survival was significantly lower among patients with open surgery compared to the other two patient populations (54.8% vs. 79.3% and 75%, p = 0.017). Conclusion: In the invasive treatment of ATBAD, TEVAR is associated with superior short- and long-term complication rate, and survival. There is no significant difference between the long-term results of medical therapy and TEVAR. Orv Hetil. 2022; 163(16): 637–644.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
Orsolya Huszár
,
József Baracs
,
Mariann Tóth
,
László Damjanovich
,
Róbert Kotán
,
György Lázár
,
Eszter Mán
,
Gellért Baradnai
,
Attila Oláh
,
Zoltán Benedek-Tóth
,
Sándor Bogdán-Rajcs
,
Péter Zemanek
,
Tibor Oláh
,
Krisztián Somodi
,
Mihály Svébis
,
Tamás Molnár
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A sebészeti sebgyógyulási zavar (Surgical Site Infection, SSI) a harmadik leggyakoribb nosocomialis fertőzés, az összes infekciót tekintve megközelíti a 14–16%-ot. A jelentős költségvonzattal is járó magas infekciós ráta javítása, valamint a triclosannal bevont varrófonalakról szóló pozitív nemzetközi tanulmányok arra ösztönöztek, hogy randomizált vizsgálat keretében győződjünk meg a triclosan hatásosságáról – a magas infekciós rátájú – colorectalis műtétek kapcsán. Módszer: Hét sebészeti osztály bevonásával indítottuk prospektív, randomizált, multicentrikus vizs-gálatunkat, mely során triclosannal bevont (PDS plus®), valamint azonos anyagból készült, nem bevont varróanyag (PDS II®) hasfali varratként való összehasonlítását végeztük a sebfertőzés gyakoriságát illetően elektív colorectalis műtéteket követően. A vizsgálat alapvető célja a posztoperatív sebinfekció jelenlétének, az azt kiváltó kórokozók törzseinek, valamint az SSI okozta többletköltségeknek a meghatározása volt. Eredmények: 485 beteget randomizáltunk, ebből 47 (12,5%) esetben fordult elő SSI, 23 (12,23%) beteg a triclosanos csoportból (n = 188), 24 (12,18%) beteg pedig a nem bevont csoportból (n = 197) került ki (p = 0,982). 13 (27,66%) betegnél alakult ki késői sebgyógyulási zavar, ebből 4 (8,51%) esetben a triclosanos fonalat és 9 (19,15%) esetben a nem bevont fonalat (p = 0,041) alkalmaztuk. Nem találtunk különbséget a colon- és a rectumműtéteket követő SSI aránya között. Következtetések: A triclosan Gram-pozitív baktériumok elleni, korábbi tanulmányokban bizonyított hatását – a kis esetszám miatt – nem tudtuk bizonyítani. Szintén nem tudtunk igazolni a triclosan hatékonyságát a Gram-negatív colonflóra esetében sem. A retrospektív vizs-gálatunkhoz viszonyítva sebinfekciós eredményeink 50%-os javulást mutattak, függetlenül attól, hogy a PDS loop be volt-e vonva triclosannal, vagy sem. Az SSI előfordulásának szempontjából az operatív faktorok lényegesebbnek bizonyultak, mint a beteg rizikófaktorai/kísérőbetegségei. Tanulmányunk igazolta, hogy az SSI megnyújtja a hospitalizációt, és jelentősen növeli a kezelési költségeket.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztián Kállay
,
Judit Csomor
,
Emma Ádám
,
Csaba Bödör
,
Csaba Kassa
,
Réka Simon
,
Gábor Kovács
,
György Péter
,
Gábor Ottóffy
,
Katalin Bartyik
,
Csongor Kiss
,
Péter Masát
,
Marienn Réti
,
Blanka Tóth
, and
Gergely Kriván

Absztrakt:

Bevezetés: A gyermekkori szerzett csontvelő-elégtelenségek ritka, kezelés nélkül halálos betegségek. Egységes diagnosztikájukat és terápiájukat európai munkacsoport felügyeli. A munkacsoport bevezette a hypocellularis gyermekkori refrakter cytopenia entitást, melyet csökkentett intenzitású kondicionálással transzplantálva lényegesen jobb túlélési eredményeket kaptak. Célkitűzés: A protokollhoz csatlakozás előtt és az azóta eltelt 5 évben kezelt betegek eredményeinek ismertetése. Módszer: A 2013 és 2017 között eltelt 5 évben a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat 8 központjában 55 gyermeket kezeltünk (súlyos aplasticus anaemia: 9, myelodysplasticus szindróma: 41, juvenilis myelomonocyter leukaemia: 5). Súlyos aplasticus anaemiában 7 esetben végeztünk őssejt-transzplantációt, egy esetben antithymocytaglobulin-kezelést, egy beteg a diagnózis előtt meghalt. Myelodysplasiában 37 esetben végeztünk transzplantációt, 4 esetben a szoros megfigyelést választhattuk. E transzplantációk 54%-a (20 eset) csökkentett intenzitású kondicionálással történt. A juvenilis myelomonocyter leukaemiában szenvedő 5 betegnél transzplantáció történt. Eredmények: A diagnózis és a kuratív kezelés között eltelt idő medián 92 (3–393) nap volt, súlyos aplasticus anaemia esetén 28 (3–327) nap. Akut graft versus host betegség II–IV. fokozatú súlyossággal 22,6%, III–IV. fokozatú súlyossággal 6,8%-ban jelentkezett, míg betegeink 11,2%-a krónikus graft versus host betegségben szenvedett. A súlyos aplasticus anaemiával kezelt 8 beteg mindegyike teljes remisszióban él (100%). A myelodysplasia miatt transzplantált betegek becsült túlélése 85,1%, juvenilis myelomonocyter leukaemiában 75%. A medián követési idő 30,4 (1,1–62,5) hónap volt. Jelen eredményeinket összevetettük az 1992 és 2012 között kezelt betegek eredményeivel. A túlélés az új szemlélet nyomán jelentősen javult, súlyos aplasticus anaemiában trendszerűen 70%-ról 100%-ra (p = 0,133), myelodysplasticus szindrómában szignifikánsan 31,3%-ról 85,1%-ra (p = 0,000026). Következtetés: Paradigmaváltás történt a gyermekkori szerzett csontvelő-elégtelenségek kezelésében, a betegcsoport túlélése szignifikánsan növekedett. Orv Hetil. 2018; 159(42): 1710–1719.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
László Z. Reinitz
,
Gábor Bajzik
,
Rita Garamvölgyi
,
Bianka Benedek
,
Örs Petneházy
,
András Lassó
,
Zsolt Abonyi-Tóth
,
Borbála Lőrincz
, and
Péter Sótonyi

Despite numerous studies on cerebrospinal fluid (CSF) and its importance during hydrocephalus or myelography, no reliable values exist about its overall volume in dogs. In this study, our aim was to measure the intracranial (IC) volume of CSF in dogs and assess its possible relationship with body size and the symmetry of the lateral ventricles. We ran a 3D magnetic resonance imaging (MRI) sequence on the central nervous system of 12 healthy, male mongrel dogs between 3–5 years of age and 7.5–35.0 kg body weight. A validated semiautomatic segmentation protocol was implemented to segment the CSF and measure its volume. Values for the volume of the ventricular compartment were between 0.97 and 2.94 ml, with 62.1 ± 11.7% in the lateral ventricles, 17.6 ± 4.9% in the third ventricle, 4.9 ± 1.6% in the aqueductus mesencephali and 15.5 ± 6.6% in the fourth ventricle. In 11 cases a significant asymmetry was found between the lateral ventricles. The results suggest that it may be normal for a dog to have one of the lateral ventricles 1.5 times larger than the other. The correlation between body weight and CSF volume was linear, indicating that the current dosage protocols for myelography, based on a hypothetical proportional relationship with body weight, may have to be revised.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Péter Csébi
,
Csaba Jakab
,
Katalin Jánosi
,
Boglárka Sellyei
,
Tamás Ipolyi
,
Zoltán Szabó
,
Attila Arany-Tóth
, and
Tibor Németh

A clinicopathological case study of vertebral osteomyelitis caused by Pasteurella canis in a 2.5-year-old male Jack Russell Terrier is presented. The case was characterised by a chronic course with signs of spinal pain and acute paraplegia. The diagnosis was established by radiography, myelography, post-myelographic CT examination, and laboratory tests including routine blood work and cerebrospinal fluid (CSF) cytology, and confirmed by postmortem pathological and microbiological examinations. Diagnostic imaging showed severe osteolysis, ventral spondylosis and spinal cord compression at the 4th and 5th lumbar vertebrae. The blood tests revealed mild leukocytosis and anaemia, while CSF cytology showed lymphocytic and mononuclear pleocytosis. Necropsy demonstrated severe osteomyelitis and meningomyelitis, but the source of infection could not be established. To the authors’ knowledge, this is the first description of canine vertebral osteomyelitis caused by this organism.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Kinga Pápa
,
Ákos Máthé
,
Zsolt Abonyi-Tóth
,
Ágnes Sterczer
,
Roland Psáder
,
Csaba Hetyey
,
Péter Vajdovich
, and
Károly Vörös

Medical records of 80 dogs diagnosed with acute pancreatitis during a 4-year period were evaluated regarding history, breed predilection, clinical signs and additional examination findings. Cases were selected if compatible clinical symptoms, increased serum activity of amylase or lipase and morphologic evidence of pancreatitis by ultrasonography, laparotomy or necropsy were all present. Like in other studies, neutered dogs had an increased risk of developing acute pancreatitis. Although breed predilection was consistent with earlier reports, some notable differences were also observed. Apart from Dachshunds, Poodles, Cocker Spaniels and Fox Terriers, the sled dogs (Laikas, Alaskan Malamutes) also demonstrated a higher risk for pancreatitis according to our results. Concurrent diseases occurred in 56 dogs (70%), diabetes mellitus (n = 29, 36%) being the most common. Clinical signs of acute pancreatitis were similar to those observed in other studies. The study group represented a dog population with severe acute pancreatitis, having a relatively high mortality rate (40%) compared to data of the literature. Breed, age, gender, neutering and body condition had no significant association with the outcome. Hypothermia (p = 0.0413) and metabolic acidosis (p = 0.0063) correlated significantly with poor prognosis and may serve as valuable markers for severity assessment in canine acute pancreatitis.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Péter Csébi
,
Tibor Németh
,
Csaba Jakab
,
Attila Patonai
,
Rita Garamvölgyi
,
Ferenc Manczur
,
Ádám Spitzner
,
Attila Arany-Tóth
, and
László Kóbori

Autologous vascular patch grafts developed from the internal rectus sheath were implanted onto the bilateral common iliac vein and jugular vein of 4 experimental beagle dogs. During the development and implanting of the grafts no technical difficulties or perioperative complications were encountered. The follow-up lasted 6 months and 3 months in the case of the common iliac vein grafts and the jugular grafts, respectively. In the postoperative period, the morphological and functional characteristics of the implanted venous sections were examined by Doppler ultrasonography and CT angiography. Normal patency was detected, and none of these check-ups showed obturation or stenosis. The histological survey showed no mesothelial cell layer, but the insides of the grafts showed total restructuring and were covered by a normal endothelial layer. No difference could be detected between samples harvested 3 and 6 months after implanting. The immunohistochemical examinations using anti-claudin-5 and anti-CD31 antibodies confirmed the preliminary results of the histological examinations that the luminal surfaces of the implanted grafts developed a differentiated monolayer endothelium which was free of degenerative and inflammatory signs. The control examinations show the suitability of the internal rectus sheath as a venous wall donor.

Restricted access