Search Results

You are looking at 121 - 130 of 236 items for :

  • Author or Editor: László Péter x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: László István Kecskés, Győző Bátor, Árpád Füredi, Pál Gehér, Béla Kiss, and Péter Stankovics

Absztrakt

Bevezetés: A daganatos haláloki statisztikát vezető malignus hörgőtumorok eseteiben hosszú túlélésre csak a radikálisan operált betegek számíthatnak. Mégis, jól lokalizált, centrális és low grade malignomák kezelésében a tüdőmegtartó centrális bronchusplasztikáknak is helye lehet. Célkitűzés: A parenchymakonzerváló műtétek az egyik oldali teljes tüdő eltávolításának vagy az inoperabilitásnak a pozitív alternatívái lehetnek. Értékét a mortalitás, a szövődmények és a túlélés alapján lehet megítélni. Beteganyag és módszer: 1985–2012 között 7130 hörgőcarcinomás beteget operáltunk. 80 centrális bronchoplasztikai műtétből 7 esetben a jobb vagy bal főhörgő izolált vagy az egész bifurcatiós carina resectiója és a tüdő autotranszplantációja révén teljes tüdőmegtartást értünk el. A 4 nő és 3 férfi átlagéletkora 28,5 (14–58) év volt. 4 beteg carcinoid, 1 laphámrák, 1 mucoepidermoid carcinoma miatt, 1 beteg kissejtes tüdőrák (SCLC) miatti kemo-radioterápia (KRT) után került műtétre. 1 esetben izolált carina-, 1 betegnél balfőhörgő-, 5 betegnél jobbfőhörgő-resectio történt. Az anastomosist csomós PDS öltésekkel a műtéti területen át bevezetett steril tubus (6 beteg), illetve jet-katéter (1 beteg) felett varrtuk. A betegeket műtét után extubáltuk. Eredmények: Műtéti mortalitás nem volt. A korai posztoperatív szakban ismételt bronchoscopos leszívásokat alkalmaztunk. A SCLC miatt operált betegnél subacut anastomosisstenosis miatt kétoldali ideiglenes stentimplantációt alkalmaztunk. 174 hónapja él, Karnofsky-index 90%. 5 másik beteg is tumorrecidíva, metastasis nélkül él. A laphámrák miatti izolált jobbfőhörgő-resecált beteg 83 hónap után bal oldali disseminált kissejtes tüdőrák miatt exitált. Átlagos túlélés: 118 hónap (7–233). Következtetések: Fiatal betegeknél, lokalizált centrális főhörgő rosszindulatú daganatok szelektált eseteiben, izolált carina-főhörgő resectióval nemcsak teljes tüdőmegtartás, hanem hosszú túlélés is elérhető. Az irodalomban vannak hasonlóan sikeres, kisebb szériák és esetbemutatások (összes esetszám 200 alatt), de hosszú távú eredményekről kevés az adat. Hazánkban ez a legnagyobb széria, eredményeink nemzetközi kitekintéssel mérve is helytállóak.

Restricted access

Jelen áttekintő tanulmány a keresztes vipera (Vipera berus) marásának következményeit ismerteti. A méregösszetétel földrajzi változatossága miatt az adott faj különböző állományaiból származó egyedek által megmart személyeken eltérő tünetek jelenhetnek meg, így kitérve a magyar állományokból származó egyedek okozta marások jellemző tüneteire. Mivel a megfelelő diagnózis felállítása és a faj elterjedési területének pontos ismerete kiemelkedően fontos a kígyómarásoknál, ezért a jelen tanulmány irodalmi adatok, múzeumi gyűjtemények és friss terepi megfigyelések alapján ismerteti a keresztes vipera hazai elterjedését, élőhelyeit és éves aktivitását. Hazánkban a faj által okozott marások nem gyakoriak, mégis az évi körülbelül három-négy esetet a beteg korától és egészségi állapotától függetlenül is komolyan kell venni, mivel a V. berus mérge, a magyar közhiedelemmel ellentétben, igen toxikus. A marás az első öt–hat órában mindenképpen orvosi megfigyelést indokol, bármely szisztémás tünet manifesztálódása és/vagy a megmart végtag legalább harmadát érintő oedema megjelenése, illetve annak növekedése okvetlenül kórházi felvételt tesz szükségessé. Orv. Hetil., 2012, 153, 1092–1105.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Erika Orosz, Ágnes Farkas, László Ködöböcz, Péter Becságh, József Danka, István Kucsera, and György Füleky

Acanthamoeba species are free-living amoebae that can be found in almost every range of environments. Within this genus, a number of species are recognized as human pathogens, potentially causing Acanthamoeba keratitis, granulomatous amoebic encephalitis, and chronic granulomatous lesions. Soil and water samples were taken from experimental station at Julianna Major of Plant Protection Institute of Centre for Agricultural Research, Hungarian Academy of Sciences (CAR HAS). We detected living Acanthamoeba spp. based on culture-confirmed detection combined with the molecular taxonomic identification method. Living Acanthamoeba spp. were detected in thirteen (65%) samples. The presence of Acanthamoeba spp. in the samples depends significantly on the rhizosphere plants. The most frequently identified living Acanthamoeba genotype was T4 followed by T11, T2/T6 and T17. Genotypes T4 and T11 of Acanthamoeba, are responsible for Acanthamoeba keratitis as well as granulomatous amoebic encephalitis, and should therefore be considered as a potential health risk associated with human activities in the environment.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Telek, László Rejtő, Péter Batár, Gyula Reményi, Róbert Szász, Attila Kiss, and Miklós Udvardy

A krónikus lymphoid leukaemiával kapcsolatos ismereteink jelentősen bővültek. A hagyományos és a biológiai prognosztikai tényezőknek köszönhetően lehetővé vált a várható prognózis pontosabb megállapítása. A terápia fejlődése elsősorban a fludarabin és monoklonális antitestek elterjedésének köszönhető. A kemoimmunoterápiával nemcsak a remisszió aránya, hanem a betegek túlélése is javult. A komplett hematológiai remisszió nagyarányú elérése és a residualis leukaemia eliminálása a gyógyulás potenciális feltételeit is megteremtette. A jelentős fejlődés ellenére számos kérdés merül fel a klinikai gyakorlatban. A szerzők az irodalom és saját tapasztalataik alapján áttekintik a krónikus lymphoid leukaemia kezelésének lehetőségeit. Orv. Hetil., 2011, 152, 958–963.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Futó, László Harsányi, Péter Sahin, Ernő Dárdai, Attiláné Aradán, and Katalin Darvas

A bélelégtelenségben szenvedő betegek az 1960-as évek vége óta részesülhetnek tartós otthoni parenteralis táplálásban a világ számos országában. Hazánkban a jelenleg is érvényben lévő jogi szabályozás és finanszírozási rendszer a bélelégtelenségben szenvedő, de családi körben élni tudó, sőt megfelelő körülmények között akár munkaképes betegeknek ez az ellátása kizárólag fekvőbeteg-ellátási körben lehetséges. A rendszer ezért rendkívül gazdaságtalan, szükségtelenül foglal le kórházi ágyakat, és ellentétes az európai gyakorlattal. Az elmúlt évek publikációi alapján a szerzők áttekintik a tartós otthoni parenteralis táplálásban részesülő betegek várható élettartamát, életminőségét, a parenteralis tápláláshoz kapcsolódó szövődményeket, illetve a világszerte alkalmazott rendszereket. A tartós táplálás költségeit a nemzetközi adatok alapján magyar viszonyokra vetítve becsülik meg. Az otthoni parenteralis tápláláshoz szükséges szaktudás Magyarországon is maradéktalanul rendelkezésre áll; a szükséges készítmények, technikai felszerelések a magyar piacon is hozzáférhetők. A táplálásterápia iránt elkötelezett hazai szakemberek ezért hivatalos szakmaközi együttműködést kezdeményeztek a tartós otthoni parenteralis táplálás eddig mostohán kezelt kérdésének rendezése érdekében, a rutinszerű otthoni parenteralis táplálás rendszerének kialakítására.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Bubán, László Tóth, Miklós Tanyi, János Kappelmayer, and Péter Antal-Szalmás

Huszonöt évvel ezelőtt izolálták először a Ki-67 fehérjét, ami napjainkra az osztódó sejtek első számú hisztológiai markere lett. Ez a kivételes szerkezetű molekula olyan alapvető biológiai funkciókkal bír, amelyek nélkülözhetetlenek a normális sejtciklushoz. Miután a Ki-67 fehérje minden osztódó sejtben (G1, S, G2/M fázis) jelen van, de a nyugvó sejtekből (G0 fázis) hiányzik, kiválóan alkalmazható az osztódó sejtfrakció kimutatására, ezáltal klinikai jelentőséggel is bír különböző tumoros folyamatok malignitásának megállapításában, a terápiára adott válasz megítélésében. A sejtproliferációban betöltött nélkülözhetetlen funkciói alapján felvetődik a tumorgenezisben is lehetséges szerepe. A szerzők munkájukban áttekintik a fehérje történetét, tulajdonságait, lehetséges szerepeit a sejtciklus szabályozásában és prognosztikai jelentőségét különböző tumoros betegségekben.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Péter Ónody, Olivér Rosero, Tibor Kovács, Dávid Garbaisz, Viktor Hegedüs, Gábor Lotz, László Harsányi, and Attila Szijártó

Absztrakt

Bevezetés: A vékonybél ischaemiás-reperfusiós (I-R) károsodása napjainkban is magas mortalitással járó kórkép, mely az arteria mesenterica superior (AMS) occlusiója vagy keringési redisztribúció során jöhet létre. Kísérletünk célja a posztkondicionálás lokális és távoli szervekre kifejtett protektív hatásának vizsgálata volt, patkányvékonybél ischaemiás-reperfusiós modelljében. Módszerek: Hím Wistar-patkányokon az AMS 60 perces occlusióját hoztuk létre. Az állatokat (n = 30) három csoportra osztottuk: áloperált (Álop), I-R kontroll (I-R) és posztkondicionált (PC). Az utóbbi csoportban a kirekesztést követően 2 percen át 6 ciklusban 10 másodperces felengedés és reocclusio repetitív ismétlése után került sor reperfusióra. A 6 órás reperfusio végén az állatokat exsanguináltuk, a vékonybél mindhárom szakaszából, illetve a tüdőből, a veséből és a májból szövettani mintákat vettünk, valamint nyálkahártya-kaparékból homogenizátumot készítettünk az antioxidáns status meghatározása céljából. Eredmények: A kontrollcsoportban nagyobb szöveti destrukcióra utaló jeleket észleltünk a vékonybelek, a tüdő, a vese és a máj tekintetében egyaránt. A károsodás mértékével összhangban a „wet/dry” ratio (p = 0,026) és a szérumkreatinin (p = 0,013), ASAT (p = 0,038), LDH (p = 0,028) és CK (p = 0,038) szintjének szignifikáns emelkedése volt mérhető a kontrollcsoportban a posztkondicionált csoporthoz képest. Javult továbbá a vékonybél-nyálkahártya antioxidáns statusa és a szérum-IL-6 koncentrációja (420 pg/ml vs. 188 pg/ml). Következtetés: A posztkondicionálás csökkentette a vékonybél lokális ischaemiás-reperfusiós károsodását. A strukturális károsodás mérséklődésén túlmenően javult a szisztémás antioxidáns status, és csökkent a távoli szervek károsodása.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Fekete, György Ádám Nagy, Péter Kamilló Diamant, Csaba Halmy, and Ágnes Zentai

A szerzők egy 36 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél 5 éve vénás keringési elégtelenség talaján a bal lábszár ventralis oldalán kialakult nagyméretű fekély kezelését extracorporalis lökéshullám-terápiával egészítették ki. A sebgyógyulás aktuális fázisához adaptált kötszerek használata mellett az extracorporalis lökéshullám-kezelést hetente kétszer alkalmazták. A szerzők által beállított kezelési eljárás mellett az ulcus mérete jelentősen csökkent, majd az elváltozás alkalmassá vált részvastag bőrrel való rácsplasztikára. A beteg jelenleg is panaszmentes. A szerzők kiemelik, hogy a lábszárfekélyben szenvedő betegek száma a fejlett országokban, így hazánkban is emelkedő tendenciát mutat. Gyakorisága a felnőtt lakosság körében 1% és 5% között van. Kialakulását az időskor és a civilizációs ártalmak (például elhízás, diabetes, mozgásszegény életmód) elősegítik. Valódi oka a keringés valamely elemének elégtelensége. Az esetek mintegy kétharmadában vénás elégtelenség áll a háttérben, 15%-ában artériás eredet, 15%-ában diabeteses angiopathia, kisebb számban infekció, anyagcsere-betegség és immunológiai eredet igazolható. A kiváltó okok gyakran együttesen fordulnak elő, ami megnehezíti az eredményes kezelést. Számos prevenciós és terápiás protokoll ellenére a kezelés hosszadalmas, nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményt és a betegek gyakran elveszítik hitüket mind a gyógyulásban, mind az orvoslásban. Orv. Hetil., 2014, 155(45), 1794–1799.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Simon, Árpád Illés, Zsófia Miltényi, Ferenc Magyari, László Váróczy, Nikolett Péter, and Lajos Gergely

Bevezetés: A rituximabkezelés hatására elhúzódó B-sejt-depléció alakulhat ki, amely fokozott fertőzési kockázattal járhat. Célkitűzés: A fehérvérsejtszám, a CD19+ B- és a CD4+ T-lymphocyták számának, valamint az immunglobulin G-, A-, M-szintek változásának vizsgálata rituximabtartalmú kemoterápiában részesülő betegeknél, valamint a fertőzéses szövődmények felmérése és a vonatkozó irodalom áttekintése. Betegek és módszerek: Összesen 35 diffúz nagy B-sejtes lymphomás beteget vizsgáltak rituximab-cyclophosphamid-vincristin-doxorubicin-prednisolon (R-CHOP) terápia mellett. A perifériás vérben a B- és T-sejt-populációkat áramlási citometriával, az immunglobulin-szinteket szérum nefelometriával mérték. Eredmények: A kezelés hatására a CD19+ B-lymphocyták nem voltak kimutathatók a perifériás vérből, számuk a kezelést követő 12. hónaptól növekedett. Infekció a vizsgált betegcsoportban nem fordult elő. Következtetések: A rituximab hatására kialakuló B-sejt-depléció ebben a betegcsoportban is igazolható volt, súlyos vagy nem várt fertőzést nem tapasztaltak. Fokozott fertőzési kockázattal elsősorban (hosszabb) fenntartó rituximabkezelés mellett kell számolni. Orv. Hetil., 2012, 153, 1658–1666.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Oszkár Hahn, Dávid Bárdos, Péter Kupcsulik, Attila Szijártó, András Fülöp, Bálint Kokas, Damján Pekli, Attila Zsirka-Klein, Ibolyka Dudás, Péter Pajor, and László Harsányi

Absztrakt:

Bevezetés: A májtumorok reszekálhatóságának egyetlen biológiai feltétele a májreszekció után megmaradó, a májműködést még biztosítani képes elégséges májszövetmennyiség (FLR). A műtét után visszamaradó májszövet tömege még a műtét előtt megnöveszthető vena portae okklúziós eljárásokkal. A legújabb ilyen eljárás az Associating Liver Partition and Portal vein ligation for Staged hepatectomy (ALPPS), mely a legrövidebb idő alatt a legjelentősebb indukált hipertrófiát biztosítja. A műtét morbiditása és mortalitása az eljárás bevezetése idején azonban elfogadhatatlanul magas volt. Célkitűzés: A szövődmények csökkentése a betegszelekció pontosításával és a műtéti technika módosításával. Módszer: Műtéttechnikai módosításként a ’teljes mobilizálás’ technika helyett klinikánkon ún. ’no touch’ technikát dolgoztunk ki. Klinikánk betegadatait nemzetközi regiszterbe kapcsoltuk, melyben gyűjtjük a demográfiai adatok mellett az alapbetegség, a májműtét, illetve a szövettani jellemzőket, vizsgáljuk a morbiditást (Clavien–Dindo) és a mortalitást. A májtérfogat és -funkció mérésére CT-volumetriát, valamint 99mtechnécium-mebrofenin SPECT/CT-t alkalmazunk. Az adatokat multivarianciaanalízissel vizsgáltuk. Eredmények: A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának I. Sebészeti Klinikáján 2012 és 2018 között 20 ALPPS-műtétet végeztünk. A relatív térfogatnövekmény, illetve a reszekabilitás 96% vs. 86%, illetve 95% vs. 98% volt klinikánk és a regiszter 320 betegét vizsgálva. ’No touch’ technika alkalmazásakor a Clavien–Dindo III–IV. morbiditás és a mortalitás (22%–0%) szignifikánsan alacsonyabb volt, mint ’complete mobilization’ technika esetén (63%–36%; p<0,05). A regiszter betegadatainak multivarianciaanalízise alapján mortalitást fokozó független tényező volt a 60 év feletti kor, a máj macrosteatosisa, a nem colorectalis májtumor, a 300 percnél hosszabb műtét, a több, mint 2 egység vörösvértest-transzfúzió, illetve az elégtelen FLR-funkció a stage 2 előtt (p<0,05). Következtetés: Az ALPPS-műtét morbiditása és mortalitása helyes betegkiválasztással és ’no touch’ műtéttechnikával csökkenthető. Orv Hetil. 2019; 160(32): 1260–1269.

Open access