Search Results

You are looking at 131 - 140 of 235 items for :

  • Author or Editor: László Péter x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: László Mangel, Zoltán László, Zsuzsanna Varga, Zsolt Sebestyén, Szabolcs Szappanos, Zoltán Lőcsei, Emese Mezősi, Örs Péter Horváth, István Battyáni, Antal Zemplényi, István Földi, and Lajos Kollár

Absztrakt

Az elmúlt évtizedekben a daganatgyógyítás fejlődésének és eredményességének jeleként a lokális terápiás modalitások szerepe az áttétes betegségek ellátása során felértékelődött. A szerzők tudomása szerint a hazánkban első eredményes, koponyán kívüli sugársebészeti beavatkozást ismertetik. Az 58 éves férfi gyomoradenocarcinoma miatt műtéten, kemoterápián és mellékveseáttétek miatt metastatectomián esett át. Az első műtét után 4 évvel a követési komputertomográfiás vizsgálat kétgócú és inoperábilisnak véleményezett peritonealis áttétképződést mutatott, a májszél, illetve a bal vese alatt, 2 cm-es átmérőkkel. Definitív ellátásként, egy ülésben 12 Gy dózisú stereotaxiás hasi sugársebészeti beavatkozást végeztek, cone-beam komputertomográfiás ellenőrzés mellett, dinamikus ívbesugárzást, illetve 2-2 ívet alkalmazva. A kezelés 25 percig tartott, sem akut, sem késői mellékhatást nem észleltek. A kezelés után 3, illetve 7 hónappal elvégzett kontroll-komputertomográfia teljes tumorregressziót igazolt. A szerzők megállapítják, hogy megfelelő technológia és gyakorlottság birtokában, nem gyorsan növekvő oligometasztázisok esetében a koponyán kívüli stereotaxiás sugársebészeti ellátás biztonságos és hatékony alternatívája lehet a műtéti beavatkozásnak. Orv. Hetil., 2015, 156(39), 1593–1599.

Restricted access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Ádám Kellner, Péter Rajnics, Balázs Kollár, Éva Karádi, Ibolya Ercsei, Anett Pavlovics, Zsolt Káposztás, László Ternyik, Béla Kajtár, László Kereskai, and Miklós Egyed

Összefoglaló. Az acut myeloid leukemia a csontvelői eredetű hemopoetikus őssejtek malignus klonális betegsége. A betegség lefolyása, különösen a nagy dózisú kemoterápiára és allogén csontvelő-transzplantációra alkalmatlan betegek számára, a legutóbbi időkig szinte kivétel nélkül fatális volt. Az idős és/vagy leromlott állapotú acut myeloid leukemiás betegek kezelésében óriási áttörést hozott a Bcl2- (B-cell lymphoma 2) inhibitor – venetoclax és a hypomethyláló azacitidin kombinációja.

Ötvenéves nőbetegünkön a normál karyotípusú, nucleophosmin 1 mutációval járó acut myeloid leukemia diagnózisa előtt szeptikus állapotot okozó végbéltályog miatt tehermentesítő colostomaképzést végeztünk.

A széles spektrumú kombinált antibiotikus kezelés mellett is súlyosan elesett, szeptikus állapotú betegen a nagy dózisú, kuratív indukciós kezelést nem tartottuk kivitelezhetőnek, ezért venetoclax–azacitidin kombinációt alkalmaztunk. A beteg az első ciklus alatt az antibiotikus, antimycoticus kezelés mellett masszív hemoszupportációra szorult. A második ciklus alatt lényeges szövődményt már nem észleltünk, a ciklus végén elvégzett csontvelővizsgálat pedig komplett hematológiai remissziót igazolt. A páciens önellátóvá vált, a végbéltályog jelentősen javult. Az új kezelési lehetőség mellett elért remisszió, a beteg javuló általános állapota korábban ismeretlen problémát vet fel. Egy 50 éves beteg jó prognózisú eltéréssel járó acut myeloid leukemiájának ellátása a nagy dózisú kemoterápiával elért első remisszióban nem igényel allogén csontvelő-transzplantációt. „Nem kuratív” kezeléssel elért remisszióban hogyan folytassuk a kezelést?

Summary. Acute myeloid leukemia is a clonal malignancy of bone marrow haemopoietic stem cells. Until recently the outcome of the disease has been almost without exemption fatal, especially in cases ineligible for high dose induction chemotherapy and bone marrow transplantation. The Bcl-2 inhibitor venetoclax-azacitidine combination is a breakthrough therapy for the elderly and frail AML patient.

Prior to the diagnosis of normal karyotype NPM 1 mutant AML of our 50-year-old female patient a colostomy had been performed due to anal abscess leading to sepsis.

The septic patient being extremely frail in spite of wide spectrum antibiotic treatment was deemed ineligible for high dose curative induction treatment, hence venetoclax-azacitidine combined treatment was used. During cycle 1 the patient needed massive transfusion support beside concomitant antibiotic and antimycotic medication. On course of cycle 2 no major complications were detected, BM evaluation at the end of cycle confirmed complete haemotologic remission. The abscess significantly improved, the patient’s self-care capability was restored. The remission induced by this new option and the improvement of the performance status of the patient raised hitherto unasked questions. In case of a patient aged 50, a favourable prognosis AML in remission following high dose induction does not mandate HSCT as a next step. How shall we follow the course of treatment in remission elicited by a ‘non-curative’ option?

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Farkas, Ákos Kocsis, Judit Andi, István Sinkovics, László Agócs, László Mészáros, Klára Török, Levente Bogyó, Péter Radecky, Áron Ghimessy, Balázs Gieszer, György Lang, and Ferenc Rényi-Vámos

Absztrakt:

Bevezetés: Napjainkban egyre kisebb méretű tüdőgócok kerülnek felismerésre, melyek esetén az elsődleges választás azok minimálinvazív műtéti technikával történő eltávolítása diagnosztikus és terápiás céllal. Számos előnye mellett a minimálinvazív technika hátránya a tüdő áttapintásának korlátozottsága, a tüdőgócok felkeresése. Célkitűzés: A probléma megoldására több lehetőség is rendelkezésre áll. Ezek közül kettőt próbáltunk ki párhuzamosan, a drót-, illetve az izotópjelöléssel történő tüdőgóc-lokalizációt. Anyag és módszer: Az Országos Onkológiai Intézet Mellkassebészeti Osztályán öt betegnél távolítottunk el tüdőgócot minimálinvazív technikával kettős, azaz drót- és izotópjelölés mellett. A tüdőgócok mérete 0,5 és 1,2 cm között váltakozott. A betegek életkora 44 és 65 év között volt; minden beteg alacsony műtéti rizikójú csoportba tartozott, súlyos társbetegség nélkül. Eredmények: Minden betegnél sikeresen eltávolításra került a tüdőgóc a kettős jelölés mellett. Jelölés után közvetlenül egy betegnél 2–3 mm-es légmellet észleltünk, mely azonnali beavatkozásra nem szorult, és egy betegnél a drót miatt kiterjedt bevérzés jelent meg a szúrcsatornában. A műtét során, a tüdőkollapszusnál két betegnél a drót kimozdult, egynél pedig az említett kiterjedt bevérzés a mellüregbe került, és diffúz izotópaktivitás jelent meg. Egy betegnél a műtét során drótjelöléses területet reszekálva további izotópaktivitás állt fenn, mert a jelölt tüdőgóc a reszekciós sík alatt volt. Következtetés: Mind az izotóppal, mind a dróttal történő tüdőgócjelölés segítséget nyújt a nem tapintható tüdőgócok minimálinvazív technikával történő eltávolításában. Kezdeti tapasztalataink alapján azonban az izotópos jelölés esetén a tüdőgóc mélységi megítélése pontosabb, és nem kell a drótkimozdulással járó kellemetlenségre számítani. Ugyanakkor az infrastrukturális háttér, illetve a műtéti időpont tervezése az izotópbeadás esetében nagyobb kihívást jelent, szemben a drótjelöléssel. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1399–1404.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Fazekas, Gábor Kasza, Endre Arató, László Sínay, Gergely Vadász, Árpád Füzi, Péter Hardi, László Benkő, Tibor Nagy, Gábor Jancsó, and Gábor Menyhei

Absztrakt

Bevezetés: A cerebralis hyperperfusiós szindróma ritka, kevéssé ismert kórkép, amely azonban olykor súlyos következményekkel járhat. Felléphet a carotis műtéti revascularisatióját vagy stentelését követően is. Jellegzetes tüneteinek felismerése (fejfájás, görcs, fokális neurológiai deficit), a képalkotó vizsgálatok (ultrahang, komputertomográfia) mielőbbi elvégzése döntő jelentőségű a kórismézés szempontjából. Célkitűzés: A nemzetközi irodalmat és a szerzők saját betegeinek adatait áttekintve a tünetegyüttes kialakulására nézve veszélyeztetett csoport kiszűrése, effektív terápiás protokoll felállítása. Módszer: A szerzők osztályán kezelt betegek dokumentumait 2010-től napjainkig retrospektíve áttekintve, mindeddig 3 esetben találkoztak a kritériumoknak megfelelő fenti tünetegyüttessel. Eredmények: Mindhárom esetben hasonló elvek mentén, intenzív osztály közreműködésével avatkoztak közbe, azonban a közbelépés csak egy esetben volt hatékony, megfelelő terápiával gyors remisszió volt elérhető. Következtetések: Egyelőre, sajnos, nem áll rendelkezésre olyan diagnosztikai eszköz, amellyel hatékonyan és egyértelműen kiszűrhetők a kockázati csoportok, így megelőzési lehetőségként az egyetlen gyógyszeresen befolyásolható kockázati tényező, a vérnyomás perioperatív beállítása marad kezünkben. Amennyiben a tünetek mégis kialakulnak, mielőbbi agresszív kezelés szükséges. Orv. Hetil., 2015, 156(26), 1049–1053.

Restricted access

A varixeredetű felső gastrointestinalis vérzések elemzése.

Nyugat-magyarországi prospektív, multicentrikus, népességalapú vizsgálat

Outcomes of variceal upper gastrointestinal bleeding.

A prospective, multicenter, population-based study from West Hungary
Orvosi Hetilap
Authors: László Lakatos, Lóránt Gönczi, Ferenc Izbéki, Árpád Patai, István Rácz, Beáta Gasztonyi, Lajos Varga-Szabó, Ádám Barnabás, Ákos Iliás, and Péter László Lakatos

Összefoglaló. Bevezetés: Az akut varixeredetű gastrointestinalis vérzés napjainkban is jelentős morbiditással és mortalitással jár. Célkitűzés: Célunk az akut varixeredetű felső gastrointestinalis vérzések incidenciájának, ellátási folyamatainak és kimeneteli tényezőinek átfogó felmérése volt. Módszer: Prospektív, multicentrikus vizsgálatunk keretében hat nyugat-magyarországi gasztroenterológiai centrum bevonásával elemeztük az ott diagnosztizált és kezelt, varixvérző betegek adatait. Rögzítettük a demográfiai, az anamnesztikus, a diagnosztikus, valamint a terápiát és a betegség kimenetelét érintő adatokat. Minden beteg esetében kockázat- és predikcióbecslést végeztünk a Glasgow–Blatchford Score (GBS), a pre- és posztendoszkópos Rockall Score (RS) és az American Society of Anesthesiologists (ASA) Score alapján. Eredmények: A vizsgált egyéves periódusban (2016. 01. 01. és 2016. 12. 31. között) 108, akut varixeredetű gastrointestinalis vérzést találtunk (átlagéletkor: 59,6 év). Endoszkópos terápiára 57,4%-ban került sor, 39,8% sclerotherapiában, 18,5% ligatióban részesült. Transzfúziót a betegek 76,9%-a igényelt. A teljes halálozás 24,1% volt. A transzfúziós igény vonatkozásában a legmagasabb prediktív értékű a GBS volt (AUC: 0,793; cut-off: GBS >8 pont). Az ASA-pontszám szignifikáns összefüggést mutatott a transzfúzió-szükséglettel (OR 7,6 [CI 95% 2,7–21,6]; p<0,001), az endoszkópos intervencióval (OR 12,6 [CI 95% 3,4–46,5]; p = 0,033) és trendszerű kapcsolatot a mortalitással (OR 3,6 [0,8–16,7]; p = 0,095). Emellett a nemzetközi normalizált ráta (INR) értéke (p = 0,001) és a szérumkreatinin-szint (p = 0,002) állt kapcsolatban a mortalitással. Az endoszkópos intervenció aránya szignifikáns összefüggésben volt a varix Paquet-stádiumával (p<0,001) és az ASA-pontszámmal (OR = 12,6 [3,4–46,5]; p = 0,033). Következtetés: Nyugat-Magyarországon magas az akut varixeredetű vérzés előfordulási gyakorisága. Az ASA-pontszám és a GBS jó prediktív faktor a betegségkimenetel és a transzfúziós igény vonatkozásában. A megfigyelt magas mortalitás és az endoszkópos ligatio alacsony aránya indokolja a kezelési stratégiák optimalizálását akut varixeredetű gastrointestinalis vérzés esetén. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1252–1259.

Summary. Introduction: Acute variceal gastrointestinal bleeding is associated with significant morbidity and mortality. Objective: Our aim was to evaluate the characteristics and prognostic factors in the management of acute upper gastrointestinal bleeding in a large multi-center study from Hungary. Method: This prospective one-year study (between January 1, 2016 and December 31, 2016) involved six community hospitals in Western Hungary. Data collection included demographic characteristics, vital signs at admission, comorbidities, medications, time to hospital admission and endoscopy, laboratory results, endoscopic management, risk assessment using Glasgow–Blatchford Score (GBS), Rockall Score (RS) and the American Society of Anesthesiologists (ASA) Physical Status Score, transfusion requirements, length of hospital stay and mortality. Results: 108 cases (male: 69.4%) of acute variceal gastrointestinal bleeding were registered during the 1-year period. Endoscopic therapeutic intervention was performed in 57.4%. On initial endoscopy, 39.8% of the patients were treated with sclerotherapy and 18.5% had ligation. 76.9% of the patients required blood transfusion. The overall mortality (including in-hospital bleedings) was 24.1%. The GBS predicted transfusions (AUC: 0.793; cut-off: GBS >8 points). The ASA Score was associated with transfusion (OR 7.6 [CI 95% 2.7–21.6]; p<0.001), endoscopic intervention (OR 12.6 [CI 95% 3.4–46.5]; p = 0.033), and showed similar trend with mortality (OR 3.6 [0.8–16.7]; p = 0.095). The increased international normalized ratio (INR) and creatinine levels were associated with mortality (p = 0.001 and p = 0.002). Conclusion: Incidence rates of acute variceal gastrointestinal bleeding in Western Hungary are high. The ASA Score, GBS predicted outcomes and transfusion requirements. The observed high mortality rates, coupled with relatively low rates of endoscopic ligation, warrant optimization of management strategies in acute variceal gastrointestinal bleeding. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1252–1259.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Viktor Jurkovich, Barbara Bognár, Krisztián Balogh, Mária Kovács-Weber, Kinga Fornyos, Rubina Tünde Szabó, Péter Kovács, László Könyves, and Miklós Mézes

Milk yield, milk ingredients, health and other, production-related parameters of subclinically infected, Mycobacterium avium ssp. paratuberculosis (MAP-) shedding (positive faecal PCR, n = 20) and non-shedding (negative faecal PCR, n = 10) dairy cows were compared in the period from 10 days prepartum to 120 days postpartum. Body condition, rumen fill and faeces scores were lower in the MAP-shedding cows. There was no significant difference in plasma or urine metabolic parameters between the groups. Milk yield and lactose content tended to be lower (P = 0.074 and 0.077, respectively), somatic cell count tended to be higher (P = 0.097), while milk fat content was significantly higher (P = 0.006) in MAP-shedding cows than in the controls. Milk protein content did not differ between the groups. All other health and production parameters [number of reproductive tract treatments, number of udder treatments, number of artificial inseminations (AIs), calving interval, and service period] were significantly better in the control group. It is concluded that MAP infection, even in a subclinical form, has a significant impact on some production and health parameters of dairy cows.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: László Z. Reinitz, Gábor Bajzik, Rita Garamvölgyi, Bianka Benedek, Örs Petneházy, András Lassó, Zsolt Abonyi-Tóth, Borbála Lőrincz, and Péter Sótonyi

Despite numerous studies on cerebrospinal fluid (CSF) and its importance during hydrocephalus or myelography, no reliable values exist about its overall volume in dogs. In this study, our aim was to measure the intracranial (IC) volume of CSF in dogs and assess its possible relationship with body size and the symmetry of the lateral ventricles. We ran a 3D magnetic resonance imaging (MRI) sequence on the central nervous system of 12 healthy, male mongrel dogs between 3–5 years of age and 7.5–35.0 kg body weight. A validated semiautomatic segmentation protocol was implemented to segment the CSF and measure its volume. Values for the volume of the ventricular compartment were between 0.97 and 2.94 ml, with 62.1 ± 11.7% in the lateral ventricles, 17.6 ± 4.9% in the third ventricle, 4.9 ± 1.6% in the aqueductus mesencephali and 15.5 ± 6.6% in the fourth ventricle. In 11 cases a significant asymmetry was found between the lateral ventricles. The results suggest that it may be normal for a dog to have one of the lateral ventricles 1.5 times larger than the other. The correlation between body weight and CSF volume was linear, indicating that the current dosage protocols for myelography, based on a hypothetical proportional relationship with body weight, may have to be revised.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Aurél Ottlakán, Tibor Géczi, Balázs Pécsy, Bernadett Borda, Judit Lantos, György Lázár, László Tiszlavicz, Péter Klivényi, and József Furák

Absztrakt

Célkitűzés: A myasthenia gravis (MG) kezelésében számos nyitott, illetve minimálisan invazív thymectomia ismert. A tanulmány ugyanazon intézeten belül a transsternalis (TS), illetve kétféle minimálisan invazív thymectomia (video-assisted thoracoscopic extended thymectomy – VATET; unilateral video-assisted thoracoscopic surgery – UL-VATS) eredményeit hasonlítja össze. Anyag és módszerek: Három különböző időintervallumban 71 betegnél történt thymectomia MG miatt (60 nő, 11 férfi): 23 transsternalis thymectomia (1995. január–2004. szeptember), 22 VATET (2004. szeptember – 2009. augusztus) és 26 UL-VATS thymectomia (2009. szeptember – 2011. december). Az eredmények értékelésénél a műtéti idő, MG-hez társuló neurológiai és a műtét utáni sebészi szövődmények, valamint az MG státuszában az egyéves utánkövetéskor észlelt neurológiai változások szerepeltek. Eredmények: Perioperatív mortalitás nem fordult elő. A műtéti idő 112, 211, 116 perc (p = 0,001), a kórházi napok száma: 8,9, 5,6 és 4 nap (p = 0,001) volt a TS-, VATET- és UL-VATS-csoportban. Az MG-hez kapcsolódó postoperativ neurológiai szövődmények 21,7%, 18,2% és 7,7% (p = 0,365) értékeket mutattak. A sebészi szövődmény 4,3%, 13,7%, 0% (p = 0,118) volt. Az MG tüneteinek javulása 91,3%, 94,7%, 87,5% (p = 0,712), míg komplett remisszió 13%, 10,5%, 11,5% (p = 0,917) volt a TS-, VATET- és UL-VATS-csoportokban. Következtetések: A műtéti idő, valamint a kórházban eltöltött napok száma UL-VATS esetében volt a legrövidebb. A kisebb sebészi beavatkozáshoz alacsonyabb sebészi, illetve MG-s neurológiai szövődmények társultak. Az MG-tünetek javulásában mindhárom módszernél kiváló eredményt értek el.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Csaba Dzsinich, Lajos Zsíros, Gábor Vallus, Péter Berek, Gabriella Nyiri, Sándor Pellek, János Görög, László Szentpétery, and Tibor Pataki

Absztrakt

A mellkasi aorta sérülése a traumatológia egyik legsúlyosabb fejezetét alkotja. A nyílt és transmuralis aortasérülés helyszíni halált okoz, a mellkasi aorta tompa sérülése azonban gyors szállítással, diagnosztikával és megfelelő kezelési taktikával az esetek egy részében eredményesen kezelhető. Az aorta tompa sérülése politrauma része, a beteg sorsát az aorta sérülésének súlyossága a társsérülésekkel együtt jelentősen befolyásolja. A prioritások meghatározása alapján dönthetünk a kezelés mikéntjéről és ütemezéséről. Az azonnali, a szubakut és a konzervatív kezelés lehetőségei változatosak, alkalmazásuk kiválasztása nagy tapasztalatot és megfelelő, egyénre szabott terápiás terv követését teszi szükségessé. A kórkép változatossága egységes vezérfonal kialakítását nehezíti, ezért fontosnak tartjuk saját tapasztalataink összefoglalását és a vonatkozó irodalom áttekintését.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Fanni Gelley, Gergely Zádori, Dénes Görög, László Kóbori, Imre Fehérvári, György Gámán, Zsuzsanna Gerlei, Péter Nagy, Enikő Sárváry, and Balázs Nemes

Abstract

Introduction

Recurrence of primary sclerosing cholangitis (rPSC) after liver transplantation (OLT) significantly affects longterm graft survival. We aimed to evaluate the incidence of rPSC and clinical data of these patients in Hungary.

Patients and Methods

We retrospectively analyzed data of 511 whole liver transplantations from 1995 to 2011. During the study period, 49 OLTs were performed in 43 adult patients with end-stage PSC (10%).

Results

Out of 49 OLT, 24 cases were excluded, rPSC was diagnosed in six patients (12%). Patients with rPSC had significantly higher mortality (p = 0.009) and graft loss (p = 0.009) in comparison to patients without recurrent disease. Younger recipient age, higher donor BMI was observed in the rPSC group. One patient was diagnosed with de novo IBD, the remaining five patients had worsening IBD activity in the posttransplant period. PreOLT colectomy was performed in 21% of the control and none of the rPSC group. PostOLT colectomy was performed in two rPSC patients due to severe therapy resistant colitis.

Conclusions

Recurrent PSC significantly affects long-term mortality and graft loss. Younger age at OLT, higher donor BMI and severe active IBD may be associated with PSC recurrence. PreOLT total colectomy might have protective effect against rPSC.

Restricted access