Search Results

You are looking at 151 - 160 of 236 items for :

  • Author or Editor: László Péter x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: Károly Gábor Szabó, Adrienn Csiszkó, László Sasi-Szabó, Sándor Bányai, Zoltán Szentkereszty, Zsigmond Varga, Károly Fekete, Péter Sápy, László Damjanovich, and Zsolt Szentkereszty

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők két sikeresen operált beteg esetét ismertetik. A 79 éves anticoagulált nőbeteg többszörös mellkasi és hasi szúrt sérülést szenvedett, a jobb tüdő IV. szegmentumának és a vena cava inferior retrohepaticus szakaszának szúrt sérülését látták el. Az első műtét során a cava sérülését nem ismerték fel. A második műtét során a máj anterograd, finger-fracture technikával történt szétválasztását követően sikerült a cava sérülését feltárni és elvarrni. A máj állományának sebét perihepaticus packing módszerrel tamponálták. A 3. posztoperatív napon újabb műtét során a tampon eltávolítását végezték. A beteg meggyógyult. Egy másik, 25 éves férfi beteg tompa hasi sérülést szenvedett. Első ellátásként a májruptura tamponálása történt. Ezt követően sorozatos (7×) tamponcserékre került sor. Ismételten jelentkező hasüregi vérzés és epefolyás miatti reoperációkor az epehólyagon lévő kb. 1 mm-es perforatiós nyílás miatt cholecystectomia történt. Két nappal később ismételt vérzés miatt végzett haematomaevakuálás után a vena cava inferior retrohepaticus szakaszán lévő, kb. 3 mm-es sérülés elvarrása történt. Posztoperatív epefolyás miatt EST történt. A beteg gyógyultan otthonába távozott. Megbeszélés: Az áthatoló retrohepaticus vena cava sérülések mortalitása magas, mintegy 78%-ra tehető. A sérülés ellátása nemcsak érsebészeti, hanem májsebészeti jártasságot is igényel. A máj szúrt és tompa sérülésének ellátása során gondolni kell a vena cava inferior retrohepaticus szakaszának sérülésére is. A sérülés elvarrása gyógyuláshoz vezet. A parenchyma szétválasztása utáni vérzés perihepaticus „packing” módszerrel megbízhatóan kezelhető. A posztoperatív epefolyás EST-vel sikeresen kezelhető.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Ildikó Szelechman, Gábor Jancsó, Gergely Vadász, Gábor Kasza, László Sínay, Gábor Fazekas, Péter Hardi, Tibor Nagy, László Benkő, Melinda Gadácsi, Nikoletta Lima, Gábor Menyhei, and Endre Arató

Bevezetés: Az atherosclerosis okozta krónikus, súlyos keringészavarral járó perifériás érszűkületek kezelésére a medencei régióban a leggyakrabban végzett műtéti beavatkozások a thrombendarterectomia (TEA) vagy az áthidaló (bypass) megoldások. Bypass során biológiai vagy szintetikus graftok használatosak. A szintetikus graftokkal végzett érműtéteket követően fokozott a veszélye a graftfertőzés kialakulásának, aminek medencei folyamatokban 70–75% a halálozási aránya. Egy szeptikus aortobifemoralis graft esetünk ismertetésének tükrében szeretnénk bemutatni a kérdéskör indikációs nehézségeit, dilemmáit. Esetismertetés: 58 éves nőbeteg jobb alsó végtagi trophicus ulcusa hátterében az elvégzett DSA aortobiiliacalis stenosist, illetve occlusiót igazolt, mely miatt Dacron grafttal aortobifemoralis bypassműtétet végeztünk. Graftszár-reocclusio kapcsán észleltük a műér fertőzését, így in situ silver Dacron graftcsere mellett döntöttünk. Az ismételt egyoldali elzáródást femorofemoralis crossover bypassműtététtel oldottuk meg, szintén ezüsttel impregnált műér felhasználásával. Fentiek ellenére a szeptikus folyamat progrediált, ezért a műerek explantációjára kényszerültünk egyidejű autológ mélyvéna-áthidalás alkalmazásával. Összefoglalás: A szeptikus szövődmények megoldására ismeretesek extraanatomikus és lokális megoldások. Medencei fertőzésekben a legjobb eredményeket az autológ mélyvénával végzett áthidalások adják. Az infekció eliminálása szempontjából is ez a leghatékonyabb eljárás, de egyúttal a legmegterhelőbb beavatkozás is a műtéti idő meghosszabbodása és a vérvesztés miatt. Az ideális műtéti technika megválasztása mindig individuális kell hogy legyen, mérlegelve a beteg életkorát, terhelhetőségét, a rendelkezésre álló technikai és infrastrukturális hátteret.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Endre Arató, Gábor Kasza, László Sinay, László Benkő, Gábor Fazekas, Péter Hardi, Árpád Füzi, Tibor Nagy, Shafei Masoud, Gábor Jancsó, Lajos Kollár, and Gábor Menyhei

Absztrakt

Esetismertetés: Közleményünkben egy relatíve ritka érsebészeti szövődmény nem szokványos műtéti megoldását ismertetjük. Esetünkben Leriche-syndroma miatt aortobifemoralis bypasst végeztünk a betegnél, melyet követően a beültetett Y graft septicussá vált, így az inficiált implantátum eltávolítására kényszerültünk. A hasi aorta elvarrása után az alsó végtagok keringésének biztosítása céljából axillobifemoralis bypassműtétet végeztünk. A későbbiek során a graft el-záródott, de 37 hónappal a műtétet követően a jobb arteria subclavia és az interpositum találkozásánál jelentős méretű anastomosis-aneurysma keletkezett. Ez az embolisatio, ruptura és kompresszió veszélye miatt újabb műtéti megoldást igényelt. A szokványos érsebészeti megoldás helyett (resectio, interpositio) endovascularis megoldást alkalmaztunk. Ennek során a jobb arteria brachialis feltárásából katétertechnikával, borított stent pozicionálásával iktattuk ki az álaneurysmát, megelőzve a vázolt szövődmények kialakulásának lehetőségét. Következtetés: Az újszerű, minimálisan invazív megoldás rendkívül alkalmas rá, hogy magas rizikójú betegeknél elkerüljük az anatómiai régióból fakadó egyéb képletek sérülését, minimalizáljuk a műtéti vérveszteséget, és csökkentsük a hosszú narkózist igénylő feltárásos műtétből fakadó általános szövődményeket.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Kajtár, Pál Jáksó, László Kereskai, Ágnes Lacza, Gábor Méhes, Mária Bodnár, Péter Dombi J., Zoltán Gasztonyi, Miklós Egyed, János Iványi, Gábor Kovács, Éva Marton, Aranka Palaczki, Sándor Petz, Péter Tóth, Erzsébet Sziládi, Hajna Losonczy, and László Pajor

Bevezetés: Az utóbbi években felfedezett számos új prognosztikai faktor segítséget nyújthat a várható túlélés meghatározásához krónikus lymphocytás leukémia esetében. Célok: Jelen tanulmány célja e prognosztikai faktorok gyakoriságának, valamint egymással való összefüggésének meghatározása volt 419 beteg mintáin. Módszerek: 160 esetben végezték el az immunglobulin-nehézláncgén mutációs vizsgálatát. Eredmények: Az esetek 62%-ában nem mutált immunglobulin gént találtak, a nehézlánc géncsaládok használata különbözött a mutációs státusz függvényében. A CD38 expresszió 78%-os konkordanciát mutatott a mutációs státusszal, a ZAP-70-expresszió tekintetében korrelációt nem figyeltek meg. Citogenetikai abnormalitást 76%-ban láttak, a leggyakoribb eltérések a del(13q) (57%), a 12-es triszómia (15%), a del(11q) (12%) és a del(17p) (6%) voltak. A del(11q)-t hordozó esetek 95%-a nem mutált, az egyedül del(13q)-t hordozó esetek 74%-a mutált IgH-gént tartalmazott. Következtetések: A vizsgált paraméterek nem függetlenek egymástól, ezért alkalmazásuk a klinikai gyakorlatban gondos tervezést igényel.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: László Kóbori, Tibor Németh, Péter Nagy, Gábor Dallos, Péter Sótonyi, Imre Fehérvári, Balázs Nemes, Dénes Görög, Attila Patonai, Katalin Monostory, Attila Doros, Enikő Sárváry, János Fazakas, Zsuzsanna Gerlei, Tamás Benkő, László Piros, Jenő Járay, and Koert Jong

Vascular complications are major causes of graft failure in liver transplantation. The use of different vascular grafts is common but the results are controversial. The aim of this study was to create an ‘ideal’ arterial interponate for vascular replacements in the clinical field. An autologous, tubular graft prepared from the posterior rectus fascia sheath was used for iliac artery replacement in dogs for 1, 3, 6 and 12 months. Forty-one grafts were implanted and immunosuppression was used in separate groups. The patency rate was followed by Doppler ultrasound. Thirty-seven grafts remained patent, 2 cases with thrombosis and 2 cases with stenosis occurred. There was no evidence of necrosis or aneurysmatic formation. The histological analysis included conventional light microscopic and immunohistochemical examinations for CD34 and factor VIII. The explanted grafts showed signs of arterialisation, appearance of elastin fibres, and smooth muscle cells after 6 months. Electron microscopy showed intact mitochondrial structures without signs of hypoxia. In conclusion, the autologous graft presents acceptable long-term patency rate. It is easy to handle and the concept of beneficial presence of the anti-clot mesothelium until endothelialisation seems to work. The first clinical use was already reported by our group with more than 2 years survival.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Péter Csébi, Tibor Németh, Csaba Jakab, Attila Patonai, Rita Garamvölgyi, Ferenc Manczur, Ádám Spitzner, Attila Arany-Tóth, and László Kóbori

Autologous vascular patch grafts developed from the internal rectus sheath were implanted onto the bilateral common iliac vein and jugular vein of 4 experimental beagle dogs. During the development and implanting of the grafts no technical difficulties or perioperative complications were encountered. The follow-up lasted 6 months and 3 months in the case of the common iliac vein grafts and the jugular grafts, respectively. In the postoperative period, the morphological and functional characteristics of the implanted venous sections were examined by Doppler ultrasonography and CT angiography. Normal patency was detected, and none of these check-ups showed obturation or stenosis. The histological survey showed no mesothelial cell layer, but the insides of the grafts showed total restructuring and were covered by a normal endothelial layer. No difference could be detected between samples harvested 3 and 6 months after implanting. The immunohistochemical examinations using anti-claudin-5 and anti-CD31 antibodies confirmed the preliminary results of the histological examinations that the luminal surfaces of the implanted grafts developed a differentiated monolayer endothelium which was free of degenerative and inflammatory signs. The control examinations show the suitability of the internal rectus sheath as a venous wall donor.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: István Zapf, F Tamás Molnár, István Benkő, Károly Kalmár Nagy, Zalán Szántó, László Pótó, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

A szerzők az utóbbi 5 évben operált colorectalis eredetű tüdő metastasisok sebészi kezelésének retrospektiv értékeléséről számolnak be. Megvizsgálják a colorectalis tumorok pulmonalis áttétképzésének sajátságait és a túlélést befolyásoló prognosztikus faktorokat, valamint összevetik saját tapasztalataikat a nemzetközi szakirodalommal.

2001 és 2005 között 33 betegen 37 műtétet végeztek. A betegek között 14 nő és 19 férfi volt, átlagéletkoruk 61.3 év (49–76 év). A műtéti típust, a betegségmentes időszakot (Disease Free Interval, DFI), az oldaliságot, az áttétszámot, a lokalizációt, a nyirokcsomó érintettséget, valamint a máj metastasisok jelenlétét vizsgálták lehetséges prognosztikus faktorként. A 37 műtét közül 20 szoliter, 17 multiplex elváltozás miatt történt. 25 esetben atypusos resectiot, 12 lobectomiát (melyből 1 sleeve resectio) és 1 esetben pulmonectomiát végeztek. 18 betegnél jobb, 9 betegnél bal oldali, és 6 betegnél kétoldali folyamatot operáltak. Hat páciensnél synchron ill. metachron hepaticus metastasis miatt máj resectio is történt.

A túlélést Kaplan–Meier módszerrel, a tüdő resectio időpontjától kezdődően számították. Az átlagos betegségmentes időszak 27.6 hónap volt. A teljes beteganyagra vonatkoztatott átlagos túlélés 28 hónap volt. Ha csak tüdő metastasis jelentkezett, a 3 éves túlélés 52% volt.

A colorectalis tumor utáni tüdőáttétek resectioja kedvezően befolyásolja a túlélést. A várakozással szemben, az operált szoliter ill. multiplex metastasisok (max. 7 metastasis) túlélési eredményei között nem találtak szignifikáns eltérést. A vizsgált beteganyagban a regionális nyirokcsomó áttétes betegek túlélése átlagosan 12 hónappal rövidebb, mint a nyirokcsomó negatív eseteké. A relatíve alacsony esetszám miatt a statisztikai következtetés korlátozott. A szakirodalom megfigyeléseivel ellentétben nem észlelték, hogy a 24 hónapnál hosszabb DFI után szignifikánsan hosszabb lenne a túlélés. A synchron ill. metachron májáttéttel rendelkező 6 beteg átlagos túlélése 10 hónappal rövidebb a többi betegénél, de az alacsony esetszám miatt ez nem bizonyító erejű. A vizsgált többi faktornak (lokalizáció, áttétszám, oldaliság) analízisük szerint nincs prediktiv értéke.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Hartyánszky, Gábor Bodor, Sándor Mihályi, Andrea Székely, Imre Kassai, Edit Novák, László Ablonczy, András Szatmári, and Péter Ofner

Másfél éves korában korrekciós szívműtéten átesett Fallot-tetralógiás gyermeken súlyos balkamra-elégtelenség miatt 17 éves korában sikeres szívátültetést végeztek. A szerzők ismertetik azokat a sebésztechnikai nehézségeket, amelyek komplikálják e műtéti beavatkozást. Ez az első olyan szívátültetés Magyarországon, amely nem szívizombetegség miatt, hanem veleszületett szívhiba korrekciós szívműtétjét követően történt. Orv. Hetil., 2011, 152, 23–26.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: József Pauer, Attila Fék, Barbara Buday, Botond Literáti-Nagy, Péter Pach, Márta Vitai, Éva Péterfai, and László Korányi

Bevezetés: A genetikai hátterű 2-es típusú cukorbetegség előállapotának a felismerése azért óriási jelentőségű, mert a praediabetes az utolsó pillanat, amikor még életmód-változtatással és esetenként kiegészítő gyógyszeres kezeléssel a betegség manifesztációja megelőzhető. Cukorbetegek első fokú rokonai jelentik a leginkább veszélyeztetett csoportot, ezért olyan szűrővizsgálatokra van szükség, amelyek a kockázatot még időben felfedik. Célok: A szerzők diagnosztikus értékű anyagcsere-különbséget kerestek normális szénhidrát-toleranciájú férfiak között, aszerint, hogy volt-e első fokú cukorbeteg rokonuk vagy nem volt. Módszer: A vizsgálatot 73 férfinél végezték, akik közül 21-nek volt első fokú cukorbeteg rokona. Eredmények: A klemp módszerrel mért glükózfelhasználás, a glükóztolerancia-vizsgálatok a két csoportot nem különítették el, de a cukorterhelés során a cukorbeteg rokonokkal rendelkező egyénekben a szabadzsírsav-szint nem volt szupprimálható, a testtömeg és a test zsírtartalma magasabb volt, akárcsak a leptin-IL-6 vérszint, míg az adiponektinszint alacsonyabb, a szabad zsírsav/adiponektin arány pedig jelentősen magasabb. Már ilyenkor is atherogen típusú volt a lipidkép, alacsonyabb a HDL-koleszterin és a nagy molekulájú, kis denzitású LDL-frakciók vérszintje. Következtetések: Egészséges, de első fokú, 2-es típusú diabéteszes rokonokkal rendelkező férfiakban a kialakuló inzulinrezisztenciát és glükózintoleranciát megelőzi a zsírsavanyagcsere zavara. Az észlelt szabad zsírsav/adiponektin arány eltérésének mérése vagy az orális, illetve iv. cukorterhelés első és utolsó időpontjában megmért szabadzsírsav-szint férfiak esetében lehetőséget nyújt egyszerű, informatív és olcsó szűrővizsgálati módszer kialakítására. Orv. Hetil., 2013, 154, 178–186.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Telek, László Rejtő, Attila Kiss, Péter Batár, Gyula Reményi, Róbert Szász, Zsófia Ágnes Ujj, and Miklós Udvardy

Az akut myeloid leukaemiával kapcsolatos ismeretek az utóbbi években a citogenetikának és molekuláris biológiának köszönhetően jelentősen bővültek. A betegség nemcsak morfológiailag és immunfenotípusát tekintve heterogén, hanem citogenetikai és molekuláris biológiai szempontból is. Prognózisa, különösen időskorban, ma is kedvezőtlen. A fiatalabb (50–60 év alatti) betegek túlélése az intenzív kemoterápia (nagy dózisú daunorubicin és cytarabin) következtében javult, de kedvezőtlen prognosztikai tényezők (a citogenetika mellett a molekuláris biológiai jellemzők szerepe is fontos) esetén csak az allogén transzplantáció lehet eredményes. A további fejlődés a betegség biológiájának jobb megismerésétől és az ezen alapuló célzott („targeted”) terápiától várható. Orv.Hetil., 2012, 153, 243–249.

Restricted access