Search Results

You are looking at 161 - 170 of 236 items for :

  • Author or Editor: László Péter x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: Rita Temesi, László Sikorszki, János Bezsilla, Ákos Botos, Attila Berencsi, András Papp, Örs Péter Horváth, and András Vereczkei

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: A sebészi technika és tapasztalat jelentősen meghatározza a rectosigmoidealis tumorok kezelését. Anyag és módszerek: 2005 és 2009 között 200 rectum- és rectosigmoidealis tumor miatt operált betegünket prospektíve 39,8 hónapig követtük. Recidív tumor és távoli áttét kizáró ok volt. Elsődleges célunk volt összevetni az átlagos túlélést a két csoport közt; a másodlagos célunk volt összehasonlítani a stádiumfüggő túlélést, a helyi kiújulás és távoli áttétek incidenciáját. Kielemeztük az intra- és postoperativ szövődményeket, műtéti időt, a specimen oncopathologiai minőségét és az ápolási időket. Eredmények: A hároméves követés alatt a túlélési és kiújulási adatok nem mutattak szignifikáns különbségeket. Az ápolási idő a laparoscopos csoportban szignifikánsan rövidebb volt, valamint a középtávú túlélési adatok is az előrehaladottabb stádiumú eseteknél jobbnak mutatkoztak. Az incisionalis sérvek aránya is szignifikánsan kevesebb a laparoscopos csoportban. Következtetések: A laparoscopos rectum- és rectosigmoidealis resectiók eredményei nem rosszabbak, sőt jobbak, mint a nyitott műtétek esetén. Hozzáadva a minimálisan invasiv technika előnyeit, elsőként választandó módszer lehet.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Csaba Dzsinich, Miklós Vaszily, Gábor Vallus, Máté Dzsinich, Péter Berek, László Barta, Gábor Darabos, Gabriella Nyiri, and Dániel Teknős

Bevezetés: Az érsebészeti megoldásokat forradalmasító új eljárások egyre több érterületen kerülnek alkalmazásra. Minimálisan invasiv jellegük miatt az aorta sebészete jelentősen átalakult, fokozott kockázat miatt megoldhatatlannak ítélt esetek váltak hozzáférhetővé. Az új eljárások számára új fogalmakkal és módszerekkel kell megismerkednünk. Módszerek: Régen ismert sebészi módszerek új jelentőséget kaptak az endograftok beültetésének előkészítésében. Az aorta nagy mellékágainak átépítése – a „debranching” – számos változata kerül alkalmazásra azért, hogy az endograft számára megfelelő „landing”-et, azaz rögzítési zónát alakítsunk ki. Következtetés: A hibrid megoldások sebészi lehetőségeinek ismerete a technika rohamos terjedése miatt alapvető követelménnyé vált éppúgy, mint az aorta elváltozásainak komputerizált mérése – az aortaméretek systolodiastolés változásainak figyelembevételével. Szükséges a graftok biomechanikai tulajdonságainak – stabilitás, flexibilitás, a koronakialakítás, beépülés stb. – ismerete. Alkalmazásuk, a szövődmények és kezelésük lehetőségeinek ismerete nélkülözhetetlen szakmai feladat. Ismernünk kell a hagyományos, nyitott sebészi beavatkozások szerepét a változó körülmények között. Közleményünkben a „debranching” technikai lehetőségeit ismertetjük.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kinga Hadzsiev, László Balikó, Katalin Komlósi, Anett Lőcsei-Fekete, Györgyi Csábi, Judit Bene, Péter Kisfali, and Béla Melegh

Bevezetés: A herediter spasticus paraplegia progresszív, változó súlyosságú alsó végtagi spasticitással járó, klinikailag és genetikailag is eltérő kórképek összefoglaló neve. Az autoszomális domináns öröklésmenetet mutató herediter spasticus paraplegiák leggyakoribb okai a spastin gén különböző mutációi, incidenciája különböző etnikai csoportokban változó, 15–40%-ra tehető. A génmutáció következtében kialakuló spastin-funkcióvesztés progresszív neuronalis zavarhoz vezet, ami végül axondegenerációt hoz létre. Célkitűzés: A szerzők intézetében 2014 óta elérhető a spastin gén vizsgálata. Közleményükben a szerzők ismertetik az első 11 beteg vizsgálata során nyert tapasztalataikat. Módszer: A spastin gén 17 exonjának vizsgálata során, polimeráz láncreakciót követően, a termékeket Sanger-féle direkt szekvenálással analizálták. A spastin gén nagyobb átrendeződéseinek vizsgálatát multiplex ligatiofüggő próbaamplifikáció-technikával végezték el. A vizsgálatokra beérkezett vérminták nagy részét az intézet genetikai tanácsadójában részletes fenotípuselemzésen átesett betegek (8 beteg) mintái képezték, kisebb részt a minták külső intézetekből érkeztek a laboratóriumba. Eredmények: A 11 beteg molekuláris genetikai vizsgálata során 5 betegben 4 különböző, feltételezhetően patogén mutációt azonosítottak, ebből 1 az irodalomban is ismert. Következtetések: Jelen közleményben a szerzők beszámolnak az első hazai adatokról, amit 11 beteg vizsgálatával szereztek. Öt betegnél mutattak ki mutációt a spastin génben, ez 45,5% gyakoriságot mutat, ami a nemzetközi adatoknak megfelel. A hazai herediter spasticus paraplegiás betegek molekuláris genetikai vizsgálatával és ezt követően a genotípus-fenotípus részletes összehasonlításával értékes, új információk szerezhetők, amelyek a későbbiekben esetleg befolyásolhatják a terápiás lehetőségeinket, illetve döntéseinket. Orv. Hetil., 2015, 156(3), 113–117.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Telek, László Rejtő, Attila Kiss, Péter Batár, Gyula Reményi, Róbert Szász, Zsófia Ágnes Ujj, and Miklós Udvardy

Az akut myeloid leukaemiával kapcsolatos ismeretek az utóbbi években a citogenetikának és molekuláris biológiának köszönhetően jelentősen bővültek. A betegség nemcsak morfológiailag és immunfenotípusát tekintve heterogén, hanem citogenetikai és molekuláris biológiai szempontból is. Prognózisa, különösen időskorban, ma is kedvezőtlen. A fiatalabb (50–60 év alatti) betegek túlélése az intenzív kemoterápia (nagy dózisú daunorubicin és cytarabin) következtében javult, de kedvezőtlen prognosztikai tényezők (a citogenetika mellett a molekuláris biológiai jellemzők szerepe is fontos) esetén csak az allogén transzplantáció lehet eredményes. A további fejlődés a betegség biológiájának jobb megismerésétől és az ezen alapuló célzott („targeted”) terápiától várható. Orv.Hetil., 2012, 153, 243–249.

Restricted access
Imaging
Authors: Chiara Nardocci, Judit Simon, Fanni Kiss, Tamás Györke, Péter Szántó, Ádám Domonkos Tárnoki, Dávid László Tárnoki, Veronika Müller, and Pál Maurovich-Horvat

ABSTRACT

Idiopathic pulmonary fibrosis (IPF) is a chronic progressive disease lacking a definite etiology, characterized by the nonspecific symptoms of dyspnea and dry cough. Due to its poor prognosis, imaging techniques play an essential role in diagnosing and managing IPF. High resolution computed tomography (HRCT) has been shown to be the most sensitive modality for the diagnosis of pulmonary fibrosis. It is the primary imaging modality used for the assessment and follow-up of patients with IPF. Other not commonly used imaging methods are under research, such as ultrasound, magnetic resonance imaging and positron emission tomography-computed tomography are alternative imaging techniques. This literature review aims to provide a brief overview of the imaging of IPF-related alterations.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Imre Rurik, W. G. Wienke Boerma, László Róbert Kolozsvári, Levente István Lánczi, Lajos Mester, Csaba Móczár, L. A. Willemijn Schäfer, Péter Schmidt, Péter Torzsa, Mária Végh, and P. Peter Gronewegen

Az alapellátás fontosságát már évtizedekkel ezelőtt felismerték és sok fejlett ország egészségügyében prioritást kapott. Európában igen eltérő keretek és feltételek között működnek az egyes országok alapellátási rendszerei. A QUALICOPC vizsgálat során 31 európai és három tengerentúli országban hasonlítják össze az alapellátás költségét, minőségét és méltányosságát. Hasonlóan a többi részt vevő országhoz, Magyarországon is a reprezentativitásra törekedve, országos koordináció alapján, 222 háziorvosi körzetben történt kérdőíves felmérés, a praxisokban dolgozó háziorvosok munkakörülményei, működési feltételei, megengedett és gyakorolt kompetenciája, érdekeltségi rendszere irányában. Minden körzetben 10 betegnek az ellátással kapcsolatos tapasztalatait, igényét és véleményét is kikérték a független kérdezőbiztos munkatársak. A szerzők a résztvevők és a metodika leírása mellett a vizsgálat kezdeti tapasztalatait mutatják be. A vizsgálat befejezését követően a részt vevő országokban nyert eredmények megismerése segítheti a politikai döntéshozókat és az egészségügy tervezőit. Orv. Hetil., 2012, 153, 1396–1400.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Péter Ofner, Béla Merkely, Péter Polgár, Péter Andréka, Károly Zámolyi, Róbert Gábor Kiss, János Tomcsányi, Zoltán László, András Vértes, Imre Varjú, Ferenc Juhász, János Simon, and Sándor Bajkó

A szerzők ismertetik a 2010. január 1-jén megkezdett Infarctus Regiszter Pilóta Vizsgálatot. A nemzetközileg elfogadott diagnosztikus kritériumokat alkalmazó és előre meghatározott adatokra kiterjedő, prospektív, epidemiológiai adatgyűjtés hosszas és széles körű szakmai egyeztetése után indult el Budapest öt kerületében és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Budapesten öt szívkatéteres centrumban és három – ilyen lehetőséggel nem rendelkező – kardiológiai osztályon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében egy szívkatéteres centrumban és három belgyógyászati osztályon kezdődött el a vizsgálat. A lakosok száma a szóban forgó területen 997 324 fő. A vizsgálat megkezdését követően – a program fontosságát felismerve – további 16 centrum csatlakozott a vizsgálathoz. A program indulásától 2011. május 1-jéig 4293 beteg adatait rögzítették. A regisztrált betegek 52,1%-ánál ST-elevációval járó (STEMI), 42,1%-ánál nem ST-elevációval járó myocardialis infarctust (NSTEMI), 3%-ánál instabil angina pectorist, 2,8%-ban egyéb diagnózist állapítottak meg a kórházi elbocsátás idején. A szerzők vizsgálják a programba tartozó STEMI miatt kezelt betegek ellátásának jellemzőit Budapesten és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A 301 budapesti beteg ellátásában öt, a 402 vidéki beteg ellátásában egy szívkatéteres centrum vett részt. A STEMI miatt kórházba került budapesti betegek 79,7%-a szívkatéteres centrumba került, és ezen betegek 84,6%-ánál intervenció történt. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a STEMI miatt kezelt betegek 62,9%-a került szívkatéteres centrumba, és a betegek 77%-ánál történt katéterterápiás beavatkozás. A 301 budapesti beteg esetén 8%-os, a 402 vidéki beteg esetén 10%-os kórházi halálozást észleltek. A kórházból eltávozott betegek esetén a szekunder prevenció szempontjából fontos gyógyszereket a Budapesten ellátott beteg esetén javasolták gyakrabban. A szerzők megállapítják, hogy az egységes diagnosztikus kritériumokat alkalmazó, prospektív adatgyűjtésen alapuló Infarctus Regiszter Pilóta Vizsgálat kivihető, az adatok népegészségügyi szempontból fontosak. A program országos bevezetése a finanszírozás során nyert adatoknál pontosabb képet adhatna az infarktusos betegek ellátásának helyzetéről. Orv. Hetil., 2011, 152, 1278–1283.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Lakatos, Zsófia Czeglédi, Gyula Dávid, Zsófi Kispál, Lajos S. Kiss, Károly Palatka, Tünde Kristóf, Tamás Molnár, Ágnes Salamon, Pál Demeter, Pál Miheller, Tamás Szamosi, János Banai, Mária Papp, László Bene, Ágota Kovács, István Rácz, and Péter László Lakatos

Az utóbbi évek tanulmányai a komplementer és alternatív gyógymódok (CAM) egyre gyakoribb alkalmazásáról tudósítanak gyulladásos bélbetegségben (IBD). Ugyanakkor az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a betegek jelentős hányada nem tartja be az orvos előírásait. A tanulmány célja a terápiás nonadherencia és a CAM-alkalmazás gyakoriságának felmérése volt hazai IBD-betegekben. Módszer: multicentrikus vizsgálatban 655 IBD-beteg [Crohn-beteg (CD): 344, átlagos életkor: 38,2 (SD 12,9) év; colitis ulcerosa (UC): 311, átlagos életkor: 44,9 (SD 15,3) év] töltött ki a szokásos szakorvosi vizit során a demográfiai adatokra, gyógyszer-adherenciára és CAM-ra vonatkozó kérdőívet. A klinikai adatokat a kezelőorvos egészítette ki a betegdokumentáció alapján. Amennyiben a beteg az előírt gyógyszerek több mint 80%-át bevette, adherensnek tekintettük. Eredmények: a betegek által önként jelzett nonadherencia (CD: 20,9%, UC: 20,6%) és CAM (CD: 31,7%, UC: 30,9%) használata CD-ben és UC-ben nem tért el. A nonadherencia leggyakoribb okai: feledékenység (47,8%), túl sok/feleslegesnek gondolt gyógyszer (39,7%), mellékhatásoktól való félelem (27,9%), túl gyakori adagolás. A CAM leggyakoribb formája a gyógytea (47,3%), a homeopátia (14,6%), a speciális diéta (12,2%) és az akupunktúra (5,8%) volt. CD-ben a betegségtartam, az utolsó vizittől eltelt idő, az alacsonyabb iskolázottsági szint és a megelőző műtétek voltak a nonadherenciára hajlamosító tényezők. Az alternatív módszerek használata fiatalabb életkorban, magasabb iskolázottsági szint és immunszuppresszív szer szedése esetén volt jellemző. UC-ben ezenfelül a CAM igénybevétele gyakoribb volt nők és pszichiátriai/pszichológiai kezelés alatt állók körében. Következtetés: a nonadherencia és az alternatív gyógymódok igénybevétele gyakori IBD-ben. Az ellenőrző vizitek során különös figyelmet kell fordítani a hajlamosító tényezők feltárására, a betegek együttműködésének és az orvos–beteg kapcsolatnak a javítására.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tímea Rengeiné Kiss, Anikó Smudla, Elek Dinya, László Kóbori, László Piros, József Szabó, Zoltán Máthé, Sándor Illés, Tamás Mándli, Tamás Szabó, Mónika Szabó, Szabolcs Tóth, Gellért Tőzsér, Csaba Túri, Balázs Füle, Péter Kanizsai, and János Fazakas

Absztrakt:

Bevezetés: A májtranszplantáció során a haemostasis a hagyományos alvadásifaktor-szintekkel és a viszkoelasztikus tesztekkel monitorizálható, nem szokványos megközelítése a coagulatiósfaktor-specifikus vérveszteség dinamikus követése. Célkitűzés: Kutatásunk célja az alvadásifaktor-specifikus vérveszteség alapján kiszámolt térfogati tartalékok vizsgálata, a vér- és faktorkészítmény-mentes májtranszplantáció első 48 órájában a Child–Pugh-score tükrében is. Módszer: 59, vér- és faktorkészítményt nem igénylő, májtranszplantált beteg hagyományos alvadásifaktor-szintjeit, viszkoelasztikus paramétereit és faktorspecifikus vérveszteségeit elemeztük Gross-metódus segítségével, kiindulási és „coagulopathiás” triggerszintek alapján. A haemostasistartalékokat Child–Pugh-osztályozás szerint is összehasonlítottuk. A hagyományos laboratóriumi vizsgálatok és a faktorspecifikus térfogati tartalékok kiszámítása a májtranszplantáció előtt (T1), végén (T2) és 12–24–48 órával utána (T3–T4–T5) történt. A viszkoelasztikus tesztek eredményeit a májtranszplantáció előtt (T1) és végén (T2) rögzítettük. Eredmények: A műtét végére az alapszintről a fibrinogén 1,2 g/l-rel, míg a protrombin és az V-ös, a VII-es és a X-es faktor 26–40%-kal csökkent. A posztoperatív időszakban a fibrinogénszint 0,9 g/l-rel (T2–T4, p<0,001), míg a II-es, az V-ös, a VII-es és a X-es faktor szintje 12–30%-kal emelkedett (T3–T5, p<0,001). A viszkoelasztikus tesztek paraméterei a normáltartományban maradtak a műtét végén is (T1–T2). A haemostasis-össztartalék 61%-os csökkenést mutatott az operáció végére (p<0,001), azonban a posztoperatív második napra elérte a kiindulási érték 88%-át. A kiindulási tartalékok a Child–Pugh A csoporthoz viszonyítva a dekompenzált Child–Pugh B és C csoportnál 36–41%-kal alacsonyabbak voltak, a 48. órára azonban a különbség már nem volt szignifikáns. Következtetés: A haemostasis térfogatalapú megközelítése kiegészíti a hagyományos laboratóriumi vizsgálatokat és a viszkoelasztikus teszteket, mivel dinamikusan jelzi a haemostasis aktuális tartalékát faktoronként, és a „leggyengébb láncszemet” mutatja meg a rendszerben. Orv Hetil. 2020; 161(7): 252–262.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Miklós Kásler, Nándor Ács, Zsuzsanna Bata, Dávid Dankó, Zoltán Hernádi, Mihály Kálmán, László Kornya, Julianna Kovács, Gyula Mészáros, Márk Péter Molnár, Zoltán Mór, Zoltán Novák, Gábor Sobel, Zoltán Szentirmay, László Takács, and Tímea Tisza
Open access