Search Results

You are looking at 181 - 190 of 236 items for :

  • Author or Editor: László Péter x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Hunyady, Zsuzsanna Gerlei, Judit Gervain, Gábor Horváth, Gabriella Lengyel, Alajos Pár, Zoltán Péter, László Rókusz, Ferenc Schneider, Ferenc Szalay, István Tornai, Klára Werling, and Mihály Makara

Absztrakt

A hepatitis C-vírus-fertőzés kezelése a rendelkezésre álló gyógyszereken és finanszírozási lehetőségeken alapuló, félévenként megújított hazai konszenzusajánlás alapján, átláthatóságot biztosító szervezeti körülmények között zajlik Magyarországon. Ebben az aktualizált ajánlásban új, speciális szempontok jelennek meg, egyebek között a szűrés, a diagnosztika, a legújabban elfogadott terápiák és allokációjuk vonatkozásában. A kezelés indikációja (ellenjavallat hiányában) a vírusszaporodás és az ezzel kapcsolatos májsejtkárosodás és/vagy fibrosis kimutatásán alapul, amelynek kimutatására a nem invazív (elasztográfiás vagy biokémiai) fibrosis módszerek kerültek előtérbe. A betegség kezelésére fordítható terápiás keret limitált. Emiatt az új, direkt ható antivirális kombinációk első kezelésként csak olyan betegek esetében alkalmazhatók, akiknél a korlátozás nélkül elérhető, de kevésbé hatásos és biztonságos pegilált interferonból és ribavirinből álló terápia mellékhatásának lehetősége magas és/vagy a tartós vírusmentesség elérésének esélye előre láthatóan alacsony. A kezelésbe vonás sorrendjét a fibrosis stádiumán alapuló prioritási pontrendszer határozza meg, amely figyelembe veszi a májelégtelenséget vagy egyéb komplikációkat, illetve ezek közvetlen veszélyét, a májkárosodás aktivitását és progresszióját, az átvitel kockázatát, valamint más meghatározott speciális szempontokat is. A kezelést végzők, a finanszírozó Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a betegszervezetek konszenzusával a betegcsoportonként választható gyógyszereket azok költséghatékonysága határozza meg, az egy vírusmentessé vált betegre jutó gyógyszerköltség és a vírusmentessé nem vált betegekre fordítandó várható többletköltség mérlegelésével. Szakmai szempontból előnyt élveznek az interferonmentes kezelések, valamint a rövidebb ideig tartó, biztonságosabb terápiák. Orv. Hetil., 2017, 158(Suppl. 1), 3–22.

Open access

A szorongás és a diabetes közti kapcsolat

The relationship between anxiety and diabetes

Orvosi Hetilap
Authors: Csenge Hargittay, Xénia Gonda, Bernadett Márkus, Zsófia Sipkovits, Krisztián Vörös, László Kalabay, Zoltán Rihmer, and Péter Torzsa

Összefoglaló. A cukorbetegség és a depresszió kapcsolatáról számos tanulmány született. A szorongás és a diabetes közti összefüggést már kevesebben vizsgálták, pedig jelentős szerepük van a szorongásos kórképeknek is, hiszen nagyon gyakori a két betegség együttes előfordulása. A diabetes már önmagában is nagy betegségterhet jelent a betegek számára, a társuló pszichiátriai kórképek pedig tovább rontják a kezelés minőségét, ezért fontos a korai felismerésük és kezelésük. Jelen összefoglaló közleményünk célja a szorongásos kórképek és elsősorban a 2-es típusú cukorbetegség közti összefüggés feltárása. Több elmélet született a köztük lévő kapcsolat magyarázatára. Egyesek szerint szerepet játszhat benne a közös etiológiai háttér, mások szerint a cukorbetegség diagnózisa és a gondozásával kapcsolatos feladatok vezetnek szorongáshoz. Megint mások pedig ellentétes irányból vizsgálva a köztük lévő kapcsolatot, arra a megállapításra jutottak, hogy a szorongás különböző fiziológiai mechanizmusokon keresztül vezethet cukorbetegséghez. A szorongás és a diabetes közti kapcsolat irányától függetlenül javasolt a depresszió mellett a szorongásnak a szűrése és minél korábbi kezelése a cukorbetegek körében, így csökkennének a komorbiditásból származó szövődmények, a kezelési nehézségek, javulna a betegek életminősége és a terápiával való együttműködésük. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1226–1232.

Summary. The relationship between diabetes and depression has been evaluated in numerous studies. The association between diabetes and anxiety was less investigated, although the importance of anxiety disorders is underlined by its frequent co-occurrence with diabetes. Diabetes alone carries a significant disease burden for patients. Comorbidity with psychiatric disorders deteriorates the quality of care, therefore early treatment and diagnosis of these conditions are essential. The aim of the present review is to outline the relationship between anxiety and mainly type 2 diabetes. There are several theories to explain the relationship between them. Some researchers suggest that common etiological background may play a role in their co-occurrence, some believe that the diagnosis of diabetes and the burden of self-management lead to anxiety, while others – investigating the relationship from the opposite direction – suggest that anxiety leads to diabetes through physiological mechanisms. Independently of the direction of the relationship, screening for anxiety and timely treatment among diabetic patients may decrease the risk of complications, the difficulty in treatment arising from the co-occurrence of these two conditions and may improve patients’ quality of life and adherence to therapy. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1226–1232.

Open access

Extracorporalis membránoxigenizáció intenzív osztályon

14 eset ismertetése

Extracorporeal membrane oxygenation in intensive care unit

Case series of 14 patients
Orvosi Hetilap
Authors: Éva Zöllei, Gábor Bari, Ivett Blaskovics, Kinga Bodó, Zsófia Csorba, Péter Hankovszky, Anita Korsós, András Lovas, Antal Szabó-Biczók, Barna Babik, Zsolt Molnár, and László Rudas

Összefoglaló. Az extracorporalis membránoxigenizációt egyre gyakrabban alkalmazzák világszerte refrakter légzési és/vagy keringési elégtelenség kezelésében. Intézetünkben 2015-ben kezdtük meg a program előkészítését és felépítését. Célunk az extracorporalis membránoxigenizációs kezelés élettani alapjainak rövid ismertetése, különös tekintettel a venovenosus konfigurációra, és az eddig kezelt eseteink eredményeinek összefoglalása. Az irodalom szisztematikus áttekintése és a kezelt esetek adatainak retrospektív értékelése voltak a módszereink. 2016 óta összesen 14 beteg esetében használtunk extracorporalis membránoxigenizációt (8 férfi, 6 nő, életkor 51 ± 15 év, APACHE II. score 24 ± 7). Az indikáció 9 esetben súlyos refrakter hypoxaemiás légzési elégtelenség, 1 esetben tracheooesophagealis fistula és légzési elégtelenség, 1 esetben műtét alatti támogatás tervezett trachearekonstrukció során és 3 beteg esetében refrakter cardiogen shock volt. Az extracorporalis membránoxigenizáció 11 betegben a légzés, 3 betegben a keringés támogatását szolgálta, 13 venovenosus, 1 venoarteriosus konfigurációban. Az extracorporalis támogatás ideje légzéstámogatás esetében 14 ± 6 nap, a cardialis támogatások esetében 5 ± 4 nap volt. Az intenzív osztályos ápolási idő 27 ± 13, illetve 21 ± 17 nap volt a két betegcsoportban. 9 beteget jó funkcionális állapotban bocsátottunk el, 5 beteg halt meg osztályunkon, további 3 később a kórházi bennfekvés során. Az extracorporalis membránoxigenizációs program regionális centrumokban Magyarországon is megvalósítható. A nemzetközi ajánlások, oktatási módszerek alkalmazásával a nemzetközi irodalomban közölt túlélési eredményekhez hasonló eredmények érhetők el hazánkban is. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425–431.

Summary. Extracorporeal membrane oxygenisation is commonly used worldwide for refractory respiratory and circulatory failure. We started to organise the introduction of this therapeutic modality in 2015. Our aim is to give a short review about extracorporeal life support, especially veno-venous extracorporeal membrane oxygenation, and to present our first results. We provide a systematic review of the currently available literature and a summary of our first treatments. As of 2016, we supported 14 patients with extracorporeal membrane oxygenisation (8 men, age 51 ± 15 years, APACHE II score 24 ± 7). The indications were refractory hypoxaemic respiratory failure in 9, tracheo-oesophageal fistula and respiratory failure in 1, support during surgery for planned tracheal reconstruction in 1, and refractory cardiogenic shock in 3 patients. We provided respiratory support in 11, circulatory support in 3 cases, with 13 veno-venous and 1 veno-arterial configuration. The support lasted for 14 ± 6 days in respiratory, and for 5 ± 4 days in cardiac cases. Intensive care length of stay was 27 ± 13 and 21 ± 17 days in the two patient groups. We discharged 9 patients in good functional state, 5 patients died during intensive care and further 3 later, during the hospital stay. Our results show that the implementation of an extracoporeal membrane oxygenation program is feasible in Hungarian tertiary centers. In line with international recommendations and adapting international training courses, the survival is very similar to that reported in the literature. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425–431.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Gyökeres, Eszter Schäfer, Attila †Szepes, Zsuzsanna Vitális, Mária Papp, István Altorjay, László Czakó, Áron Vincze, Attila Bursics, Péter Kanizsai, and Tamás Berényi

Absztrakt:

A gastrointestinalis vérzés gyakori előfordulása, súlyossága miatt kiemelkedő népegészségügyi jelentőséggel bír. Az antikoagulált és/vagy rendszeres thrombocytaaggregáció-gátló készítményeket, nemszteroid gyulladásgátlókat szedő, idősödő populáció arányának növekedésével az emésztőszervi vérzés a jövőben várhatóan számban és súlyosságban is egyre növekvő terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre. A gastrointestinalis vérzés ellátásában a sürgősségi szakember mellett a gasztroenterológus-endoszkóposnak van alapvető szerepe. A társszakmák (radiológus, invazív radiológus, intenzív terapeuta, sebész) képviselői sok esetben nem mellőzhetők a döntéshozatalban, a betegek ellátásában. Az érintett szakterületek képviselői szükségét érezték egy átfogó, multidiszciplináris, közösen elfogadott szemléletet tükröző, gyakorlati szemléletű hazai iránymutatás összeállításának az érvényes nemzetközi irányelvek alapján. A szerzők részletesen tárgyalják a gastrointestinalis vérzés ellátásának feltételeit, a kezdeti betegészlelést, a rizikóbecslést, a laborvizsgálatokat, a betegek resuscitatióját, valamint a vérzések diagnosztikájának és terápiájának lépéseit a vérzésforrás lokalizációja szerint külön csoportosítva. A szerzők iránymutatást adnak az elsődleges ellátás sikertelensége, illetve az ismételten fellépő vérzés eseteiben, végül a sebészet mai helyét is definiálják a gastrointestinalis vérzésekben. Orv Hetil. 2020; 161(30): 1231–1242.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Hunyady, Zsuzsanna Gerlei, Judit Gervain, Gábor Horváth, Gabriella Lengyel, Alajos Pár, Zoltán Péter, László Rókusz, Ferenc Schneider, Ferenc Szalay, István Tornai, Klára Werling, and Mihály Makara

Absztrakt

Magyarországon a hepatitis C-vírussal fertőzöttek kivizsgálása, antivirális terápiája és kezelés utáni gondozása évek óta országosan egységes szakmai ajánlás szerint erre kijelölt hepatológai centrumokban történik. A fertőzés időben történő felfedezése és meggyógyítása a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, a májzsugor és a májrák megelőzését, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását jelenti, míg a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását, a későbbi súlyos májbetegségekből adódó egészségügyi ráfordításigény jelentős csökkenését eredményezi. A betegek kezelésére hazánkban jelenleg is elsődlegesen alkalmazott pegilált interferon+ribavirin kettős kezelés 2003 óta áll rendelkezésre, 2013-tól pedig az ilyen terápiával meg nem gyógyuló, 1-es genotípussal fertőzöttek számára harmadik szerként bevezetésre kerültek a direkt antivirális hatású proteázgátló szerek (boceprevir, telaprevir, majd simeprevir), amelyekkel javult a gyógyulás esélye. Korszakváltást jelentettek 2015-ben a még ennél is lényegesen hatékonyabb és sokkal biztonságosabban, sokkal kevesebb mellékhatással alkalmazható interferonmentes kombinációk. Ezekkel a fertőzöttek több mint 90%-a (egyes kombinációkkal csaknem 100%-a) meggyógyítható, típusosan 12 hét alatt. Számos előnyük miatt szakmai szempontból valamennyi beteg kezelésére ezeket lenne indokolt alkalmazni. Hazánkban azonban – finanszírozási okok miatt – az interferonmentes kombinációkhoz csak korlátozottan, második vonalban juthatnak hozzá az arra leginkább rászoruló betegek. Az itt közölt, megújított ajánlás a 2015. április 11-én, majd 2015. szeptember 11-én konszenzussal elfogadott módosításokat/kiegészítéseket tartalmazza. Egyebek között módosult a kezelésbe vonás sorrendjét meghatározó Prioritási Index szisztémája, változott az ajánlás több speciális betegcsoport vonatkozásában, és bekerült az ajánlásba a várhatóan a közeljövőben törzskönyvezésre kerülő grazoprevir+elbasvir kombináció. A változtatások – az eredeti ajánlás szemléletének megfelelően – a szakmai és a finanszírozási szempontokat igyekszik összhangba hozni, a lehető legnagyobb számú és a legsürgősebben kezelendő betegek hozzáférésének biztosítása érdekében. Orv. Hetil., 2015, 156(Suppl. 2), 3–24.

Open access

A nyaki verőér-szűkületes betegek ellátási irányelveinek különbségei Európa különböző országaiban

Differences in guidelines for patients with carotid artery stenosis in some European countries

Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Mihály, Danielle Mariastefano Fontanini, Ágnes Dóra Sándor, Edit Dósa, Gábor Lovas, Endre Kolossváry, Illés Kovács, Lilla István, László Entz, and Péter Sótonyi jr.

Összefoglaló. A tudomány jelenlegi állása szerint – csoportok összehasonlítására épülő matematikai-statisztikai eszközökkel – a leginkább hatékonynak és hatásosnak vélt kezelési módszerek szisztematikus elemzése mentén, a bizonyítékokon alapuló irányelveken nyugvó gyógyító munkát tekintjük követendőnek. A nyaki verőérszűkület ellátása esetén az utóbbi években elkészült mind a hazai, mind az európai irányelv, mindemellett a társszakmák irányelveiben is megjelentek kezelési javaslatok. Közleményünkben összehasonlítottuk a témában publikált magyar, angol, német és olasz nyelvű, valamint az európai társaságok által kiadott irányelveket. Az irányelvek alapelveikben hasonlóak, formailag és tartalmilag azonban jelentős (időnként egymásnak ellentmondani látszó) különbségeket találhatunk. Az ellentmondások három leggyakoribb oka: 1) az egyes irányelvek által kitűzött célok különbözősége, 2) az aszimptomatikus és szimptomatikus betegcsoport definíciói, valamint 3) az eltérő evidenciaszintek. Az irányelvek összevetése alapján a tünetes, szignifikáns nyaki verőérszűkületek sebészi ellátása evidenciának tekinthető. A szimptomatikus nyaki verőérszűkület a definíció szerint ellenoldali cerebralis ischaemia okozta, tranziens vagy definitív plegia, paresis, aphasia és az azonos oldali arteria centralis retinae embolisatiója miatti amaurosis fugax. A tünetmentes nyaki verőérszűkületek ellátása tekintetében az európai és a nemzeti irányelvek nem azonosak, ezen esetek terápiás döntése egyéni mérlegelést igényel. Tünetmentes, 70%-os stenosis esetén vascularteam-konzílium javasolt. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2139–2145.

Summary. The correct practice is the one that is proven to be the most effective based on systematic statistical analyses of different treatment methods, and is applied according to evidence-based principles. In recent years, not only has the European Society of Vascular Surgery created a guideline about the management of supra-aortic steno-occlusive disease, but some nations’ vascular surgical societies and related disciplines have also developed their own guidance. In this paper, the guidelines by the European societies on the clinical care of patients with carotid artery luminal narrowing is compared to national guidelines published in Hungarian, English, German, and Italian. Although the fundamental points of the guidelines are similar, there are some important differences among them both in presentation and in content; as a result, they sometimes appear to be contradictory. The three main sources of inconsistency are the various goals, the discrepancy in the definition of symptomatic and asymptomatic carotid artery stenosis, and the bias arising from the use of distinct evidence levels. A comparison of guidelines suggests that the treatment of symptomatic significant carotid artery stenosis with surgery can be considered evidence. Symptomatic carotid artery stenosis is defined as transient or definite plegia, paresis, aphasia due to cerebral ischemia, and monocular blindness caused by embolism in the central retinal artery. However, in the case of asymptomatic 70% or greater carotid artery stenosis, the guidelines are quite heterogeneous, and these patients require individual consideration and a vascular team decision is recommended. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2139–2145.

Open access

Internetalapú, országos betegségregiszter adatainak minőségbiztosítása

Tapasztalatok a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter működtetése során, 2010–2020

Quality assurance of national internet-based patient register data

Experiences during the operation of the Hungarian Myocardial Infarction Registry, 2010–2020
Orvosi Hetilap
Authors: Erika Sinka Lászlóné Adamik, Péter Hári, Anikó Póth, Ágnes Zorándi, Anna Bradák, Judit Gál, Beatrix Berecz, Marianna Adamik, László Voith, and András Jánosi

Összefoglaló. Bevezetés: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben 111 788 beteg 122 351 infarktusos eseményéhez kapcsolódó 145 292 kezelés adatai szerepelnek. Módszer: A rögzített adatokat az üzemeltetők folyamatosan kontrollálják, bemutatják azokat a minőségbiztosítási módszereket, amelyekkel az adatbázis teljességét és megfelelőségét biztosítják. Az online informatikai rendszerben az adatbevitel során 119 automatikus ellenőrzési algoritmust működtetnek. Az automatikus ellenőrzési algoritmussal nem kezelhető adatok ellenőrzését 5 részállású, egészségügyi képzettségű kontroller és 2 főállású munkatárs végzi. A regiszter működése során folyamatosan fejlesztették az ellenőrzés módszereit, ennek során 2018-tól a kontrollerek által ellenőrzött adatlapok utóellenőrzésére is sor kerül. Az utóellenőrzés során a már ellenőrzött adatlapok 2,4%-ában további javításra volt szükség. Eredmények: Az utóellenőrzés eredménye, hogy a kontrolleri munkát hatékonyabbá sikerült tenni, mivel egyre kevesebb az utóellenőrzés során hibásnak talált adatlapok száma. Megvizsgálták, hogy az adatlap kérdéseire milyen arányban kaptak értékelhető választ. Az értékelhető válaszok aránya a legtöbb esetben meghaladta a 90%-ot, azonban a panaszok kezdetének ideje az adatlapok 39%-ában volt megadva, míg a dohányzási szokásokkal kapcsolatos válasz az esetek 59%-ában volt megfelelő. Megbeszélés: A szerzők rámutatnak arra, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisának folyamatos egyeztetése hozzájárul a regisztráció teljességének biztosításához, lehetővé teszi a betegek állapotának hosszú távú követését. Miután a program kötelező jellegűvé vált 2014. 01. 01-jén, az első évben a szívinfarktus-diagnózissal finanszírozott betegek kétharmada (67%) szerepelt a regiszter adatbázisában; ez az arány a 2017–2019-es években meghaladta a 90%-ot (91,7–93,6–91,3%). Következtetés: Vizsgálatukból a szerzők azt a következtetést vonják le, hogy a betegségregiszter működése során szükséges az adatok teljességének és megfelelőségének folyamatos ellenőrzése. A regiszter adatbázisának 90% feletti teljessége az ellátórendszer minőségi paramétereinek folyamatos követését teszi lehetővé. Orv Hetil. 2021; 162(2): 61–68.

Summary. Introduction: The Hungarian Myocardial Infarction Registry contains data on 145 592 treatments related to the 111 788 patients and the 122 351 myocardial infarctions. Method: The recorded information is continuously monitored, and the quality assurance methods used to ensure the completeness and adequacy of the database are presented. In the online IT system, 119 automatic verification algorithms are operated during data entry. Data that cannot be handled by the automated verification algorithm is checked by five part-time health-qualified controllers and two full-time employees. During the operation of the register, the control methods were continuously developed, during which the data sheets checked by the controllers will be post-checked from 2018 onwards. During the post-checked process, 2.4% of the datasheets required further correction. Results: The number of data sheets found to be incorrect during the post-audit was decreasing. The authors examined the proportion of evaluable answers to the questionnaire. The rate of evaluable responses was over 90% in most cases; however, the time of the onset of symptoms was given in 39% of the datasheets, while the answer to smoking habits was adequate in 59% of cases. Discussion: The authors point out that the continuous consultation of the database of the National Health Fund Management Centre and the Hungarian Myocardial Infarction Registry contributes to ensuring the completeness of registration, enabling long-term monitoring of the condition of patients. In the first year of the mandatory period of the program, two-thirds (67%) of patients treated with a diagnosis of myocardial infarction were included in the registry database, and this proportion exceeded 90% in the years 2017–2019 (91.7–93.6–91.3%). Conclusion: The study of the authors concludes that the completeness and adequacy of the data need to be constantly monitored during the operation of the patient registry. The integrity of the register database above 90% enables the continuous monitoring of the quality parameters of the system. Orv Hetil. 2021; 162(2): 61–68.

Restricted access

„Rés a pajzson” – a pajzsmirigy modern képalkotó vizsgálata multidiszciplináris szemszögből

“Gap in the shield” – imaging of the thyroid gland from the multidisciplinary perspective

Orvosi Hetilap
Authors: Péter Palásti, Tamás Zombori, László Kaiser, Sándor Magony, Flóra Kakuja, András Vörös, Zita Morvay, Zsigmond Tamás Kincses, András Palkó, and Zsuzsanna Fejes

Összefoglaló. A pajzsmirigy az első szervek közé tartozik, melyek megjelenítésében, betegségeinek felfedezésében az ultrahang-diagnosztikának fontos szerepe van. A pajzsmirigybetegségek a lakosság jelentős részét érintik, és a technika fejlődésével egyre több pajzsmirigyeltérés, göb kerül felfedezésre. A pajzsmirigy rosszindulatú folyamatainak nincs egy bizonyos specifikus jele, viszont az ultrahangkép alapján meghatározhatók a malignitásra gyanús eltérések. Erre az elmúlt években több összefoglaló rendszer is született. Jelen összefoglaló tanulmányunknak az a célja, hogy bemutassuk a pajzsmirigy ultrahangdiagnosztikájának fejlődését; összehasonlítsuk az egyes leletezési rendszereket, úgymint TIRADS, EU-TIRADS, K-TIRADS, melyek célja a feltehetőleg rosszindulatú göbök kiszűrése, azonosítása a mindennapi rutinmunka során; vizsgáljuk a különböző rendszerek kapcsolatát a patológia által használt Bethesda-pontrendszerrel. Az ultrahangvizsgálat megfelelő értékelése, a pontrendszerek ismerete segíthet a pajzsmirigygöb differenciáldiagnózisában, a követési frekvencia meghatározásában, csökkentheti az aspirációs citológiák számát, ezzel támogatva a klinikai döntéshozatalt. Orv Hetil. 2021; 162(14): 530–541.

Summary. The thyroid gland was one of the first organs, the ultrasound (US) examination of which has played an important role. The thyroid diseases affect a large part of the population, and with the development of imaging technology, more and more thyroid abnormalities, nodules and malignant lesions are being discovered. There are no specific signs of thyroid cancer, but the suspicious signs could be determined by US. In recent years, several systems have been developed. The aim of our review is to demonstrate the development of US diagnostics of the thyroid gland; to compare the different reporting systems, such as TIRADS, EU-TIRADS, K-TIRADS, which should help to identify the questionable lesions in the daily routine work. We examine the relationship between the different US systems and the Bethesda point score used by pathologists. The literature review shows that the US examination supports the clinical decisions, helps to select, who should have a fine-needle biopsy, and allows to determine the frequency of follow-up. The number of unnecessary fine-needle biopsies could be reduced, too. Our paper is part of a bigger research, the ethical license number is 23/2020, University of Szeged. Orv Hetil. 2021; 162(14): 530–541.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: T. László Tamás, Tibor Garai, István Király, Andrea Mike, Csaba Nagy, Ágnes Paukovics, Péter Schmidt, Ferenc Szatmári, Tamás Tompos, Árpád Vadvári, and Ágnes Szirmai

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szemmozgások analízisén és az akut halláscsökkenés detektálásán alapuló 1A evidenciájú új diagnosztikai módszer hatékonyságának vizsgálata akut vestibularis szindrómákban. A perifériás és a centrális eredetű vestibularis kórképek és az izolált szédüléssel jelentkező hátsóscala-területi stroke-ok előfordulási gyakoriságának elemzése. A stroke kizárása céljából végzett sürgősségi koponya komputertomográfiás vizsgálat diagnosztikus értékének a felmérése. Egy videookulográfiás szemüveg és az audiológiai vizsgálat segítségével végzett eszközös és az eszköz nélküli, ágy melletti módszer diagnosztikai hatékonyságának az összehasonlítása. Módszer: Egy prospektív tanulmány során a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Sürgősségi Osztályán akut vestibularis szindrómával jelentkező 125 páciensnél (62 nő, 63 férfi, átlagéletkor 53 év) 2016. március 1. és 2017. március 1. között koponya komputertomográfiás vizsgálatot követően az ágy melletti fizikális, műszer nélküli és a kvantitatív, műszeres, a szemmozgások analízisén és az akut halláscsökkenés detektálásán alapuló vizsgálatot végeztük el egy video-fejimpulzusteszt szemüveg- és tisztahang-küszöb audiometriai vizsgálat segítségével. A kiszűrt stroke-esetek neuroradiológiai verifikálását végeztük koponya mágneses rezonanciás képalkotás alkalmazásával. Eredmények: Az eszközös vizsgálati módszerrel detektálva az AVS-ek 67%-a perifériás, 33%-a centrális eredetűnek bizonyult. A hátsóscala-stroke-ok 62%-a izolált szédüléssel jelentkezett, egyéb neurológiai kísérő tünet nélkül, és a stroke kizárására akutan elvégzett koponya-CT-k eredménye az esetek 96%-ában negatív volt. Az eszközös teszt a fizikális vizsgálat hatékonyságát javította, mivel detektálta a neuronitis inferior és a csak covert saccaddal kísért neuronitis superior eseteket. Következtetések: Az új, ágy melletti vizsgálati módszer, tapasztalataink szerint, alkalmas az izolált szédüléssel jelentkező hátsóscala-stroke-ok kiszűrésére a diagnosztika korai szakában, amikor a neuroradiológiai diagnosztika még alacsony szenzitivitású vagy nem elérhető. Orv Hetil. 2017; 158(51): 2029–2040.

Open access

Az epilepsziasebészet eredményességének változása 2006 és 2016 között az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben

Changes of the outcomes of epilepsy surgery within 10 years in the National Institute of Clinical Neurosciences, Hungary

Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Jordán, Boglárka Horváth, Boglárka Hajnal, László Halász, Ákos Ujvári, András Fogarasi, Péter Halász, Anna Kelemen, Loránd Erőss, and Dániel Fabó

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A terápiarezisztens fokális epilepsziák sebészeti kezelése elterjedten használt kezelési lehetőség. Célunk az epilepsziasebészet-hatékonyság változásának vizsgálata egy évtizednyi távlatból a budapesti centrumban. Módszerek: Az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben reszektív epilepsziasebészeti beavatkozásokon átesett fokális epilepsziás betegek adatai kerültek feldolgozásra. A vizsgált 10 év beteganyagát két periódusra osztottuk a műtét időpontja szerint (2006–2010 és 2011–2016). Vizsgálati szempontjaink: demográfiai adatok, az epilepszia kezdete és típusa, mágnesesrezonancia-lelet, preoperatív rohamfrekvencia, műtéttípus és szövettani lelet. Az epileptológiai kimenetelt az Engel-klasszifikáció alapján értékeltük. Eredmények: Epilepsziasebészeti beavatkozás 187 betegen történt, akik közül 137-nél került sor reszekciós műtétre. A betegek 65%-ában temporalis, 18%-ában frontalis, míg 7%-ában olyan multilobaris epilepszia igazolódott, mely a temporalis vagy a frontalis lebenyt érintette. Teljes rohammentességet (Engel I/A) az 1. évben 68%-ban, a 2. évben 64%-ban, míg az 5. évben 63%-ban mértünk. A két intervallum összehasonlításakor az 1 éves rohammentesség aránya 60%-ról (temporalis: 67%, extratemporalis: 50%) 73%-ra (temporalis: 79%, extratemporalis: 62%) javult a második periódusban. Az etiológia szempontjából a hippocampalis sclerosis aránya 28%-ról 14%-ra csökkent, a fokális corticalis dysplasiák aránya 22%-ról 31%-ra növekedett. Következtetés: A sebészeti kezelés fokális epilepsziák esetén – alapos előzetes kivizsgálást követően – általában biztonságos és a legnagyobb arányban sikeres beavatkozás. A legkedvezőbb kimenetel temporalis lokalizációban érhető el. A hatékonyság az évek során egyre javuló tendenciát mutatott az egyre nehezebb sebészeti esetek ellenére. Ez magyarázható a sebészeti technikák fejlődésével, illetve a jobb, műtét előtti elektrofiziológiai és képalkotó technikákkal, amelyek bevezetésével pontosabb lokalizáció adható. Orv Hetil. 2021; 162(6): 219–226.

Summary. Introduction and objective: The surgical treatment of medically intractable focal epilepsies is a well established practice. Our aim was to examine the efficacy of epilepsy surgery within a decade long period in our centre in Budapest. Methods: Data of drug-resistant patients with resective epilepsy surgery in the National Institute of Clinical Neurosciences were evaluated. The examined 10-year period was divided based on the year of the operation in two parts (2006–2010 and 2011–2016). The following data were collected: demography, beginning and type of epilepsy, magnetic resonance, preoperative seizure frequency, type of surgery and histology. Epileptological outcome was based on modified Engel’s classification. Results: Out of 187 surgeries, we identified 137 patients with resective intervention: 65% temporal lobe, 18% frontal, and 7% multilobar epilepsy. Seizure-freedom (Engel I/A) was 68% in the first postoperative year, 64% in the second, and 63% in the fifth year. In the first period, 1-year seizure freedom was 60% (temporal: 67% extratemporal: 50%), while in the second period it was 73% (temporal 79%, extratemporal 62%). Hippocampal sclerosis ratio dropped from 28% to 14%, while focal cortical dysplasia ratio increased from 22% to 31%. Conclusion: Surgical treatment in focal epilepsy – after thorough presurgical evaluation – is generally safe and successful. The most favorable outcome is in temporal localization. The efficacy tended to improve over time despite of the more challenging cases. This can be explained with the development of surgical techniques and improvement of presurgical localization. Orv Hetil. 2021; 162(6): 219–226.

Restricted access