Search Results

You are looking at 11 - 20 of 26 items for

  • Author or Editor: Ágnes Kiss x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az új koronavírus okozta járvány első hullámának jellemzői és esetleges kapcsolata a tuberkulózis elleni oltottsággal

A summary of characteristics of the first wave of new type coronavirus epidemic and potential association with tuberculosis vaccination

Orvosi Hetilap
Authors:
Blanka Emődy-Kiss
,
Ágnes Pataki
,
Gábor Deli
,
Sándor Papp
,
Mária Mátyus
, and
János Fent

Összefoglaló. Bevezetés: A COVID–19-járvány az egész világon elterjedt. A járvány Európában való első megjelenése során megfigyelhető volt, hogy a terjedés mértéke kisebb azokban az országokban, ahol a tuberkulózis elleni védekezésül kiterjedt BCG-vakcinációt végeznek. Célkitűzés: A jelen munkában olyan összefüggéseket igyekeztünk feltárni, amelyek befolyásolták a járványterjedés paramétereit, különös figyelemmel a BCG-vakcinációs gyakorlatra. Módszerek: A világ összes olyan országára vonatkozóan, ahol megfelelő minőségű statisztikai adatok álltak rendelkezésünkre, vizsgáltuk a járvány terjedésének első hullámát. A mozgóátlagolt járványgörbéken elemeztük a járvány időtartamát, a tetőzés mértékét, a fertőzöttek és a halálesetek egymillió lakosra vetített számát. Figyelembe vettük az országok gazdasági mutatóit (GDP, légi forgalom, a tengeri hajózás mértéke). Statisztikai analízis: A vizsgált paraméterek nem mutattak normális eloszlást, így nemparaméteres próbákkal (rangkorreláció, Kruskal–Wallis ANOVA) statisztikai kapcsolatot kerestünk a járványterjedés mértéke, a BCG-vakcináció és más paraméterek között. Eredmények: A járvány gyorsan elterjedt a világon, de mégis, február első három hetében a terjedésben egy szünet volt megfigyelhető. A járványhullám Európában nagyjából egyszerre ért véget. A járvány által leginkább azok az országok érintettek, ahol nem alkalmaztak rendszeres BCG-vakcinációt, bár a képet bonyolítja, hogy ezek az országok gazdaságilag többnyire fejlettek. A halálozási rátában nem mutatkozott ilyen különbség. Következtetés: Statisztikailag igazolható tény, hogy a vakcinációt végző országokból az első hullám alatt kevesebb fertőzöttet jelentettek; az ok-okozati összefüggés bizonytalan, hiszen az országok múltja, szokásai, társadalmi berendezkedése, gazdasági fejlettsége nem azonos. Eredményeink alátámasztják az összehasonlító kontaktkutatás fontosságát annak tisztázására, hogy a BCG-oltás hogyan befolyásolja az emberek vírussal szembeni érzékenységét, valamint a vírus terjesztésének, továbbadásának képességét. Orv Hetil. 2021; 162(4): 123–134.

Summary. Introduction: The new type of coronavirus (SARS-CoV-2) epidemic is widespread throughout the world. During the outbreak of the pandemic in Europe it was revealed that the rate of spread was lower in countries where extensive BCG vaccination is used to protect against tuberculosis. Objective: In the present work, we sought to explore relationships that influenced epidemic spreading parameters, with particular reference to BCG vaccination practice. Methods: We examined the first wave of the spread of the epidemic for all countries in the world where adequate quality statistics were available. We analyzed the duration of the epidemic, the extent of the peak, the number of infected people, and the number of deaths per million inhabitants with the moving average of epidemic curves. We took into account the economic indicators of the countries (GDP, air traffic and extent of maritime shipping). Statistical analysis: The examined parameters did not show a normal distribution, so we looked for a statistical relationship with non-parametric tests (rank correlation, Kruskal–Wallis ANOVA) between the extents of epidemic spread, BCG vaccination and other parameters. Results: The epidemic spread rapidly around the world, but still, in the first three weeks of February, there was a pause in the spread. The first wave of epidemics ended roughly at the same time in Europe. Those countries are the most affected by the epidemic where regular BCG vaccination has not been used, although the picture is complicated by the fact that these countries are mostly economically developed. There was no such difference observable in the mortality rate. Conclusion: Although this work clearly demonstrates that during the first wave of the pandemic, fewer infections were reported worldwide in countries where BCG vaccination is obligatory, however, the causal relationship is uncertain, as the countries’ past, customs, social organization and economic development are different. Our results support the necessity of comparative contact tracing to clarify how BCG vaccination affects people’s susceptibility to this new type of coronavirus as well as their ability to spread and transmit the virus. Orv Hetil. 2021; 162(4): 123–134.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Regina Lukács
,
Miklós Resch
,
András Papp
,
Antal Szabó
,
Ágnes Borbándy
,
Hanna Menkens
,
Huba Kiss
, and
János Németh

Bevezetés: Az exsudativ időskori maculadegeneráció kezelésére alkalmazott intravitrealis ranibizumabinjekcióval szerzett eddigi tapasztalatok kedvezőek. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki az intravitrealis ranibizumabterápia kétéves/hosszú távú funkcionális és anatómiai eredményeinek felmérését. Módszer: Egycentrumú prospektív vizsgálatban 46 beteg (átlagéletkor: 75±9,1 év) adatait dolgozták fel. A kezelési protokoll szerint a betegek az első három hónapban havonta kaptak 0,5 mg ranibizumabinjekciót, majd szükség szerint (pro re nata). A legjobb korrigált visus, illetve a centrális retinavastagság változását követték. Eredmények: A legjobb korrigált látóélesség változása a követési idő végére sem a kezelés előtti értékhez képest (p = 0,760), sem az első év végi eredményhez képest nem volt statisztikailag szignifikáns (p = 0,154). A centrális retinavastagság a kiindulási értékhez képest szignifikánsan csökkent (p = 0,000001), az első év végi értékhez képest nem volt szignifikáns a változás (p = 0,875). Következtetések: Nedves típusú maculadegenerációban szenvedő betegeknél pro re nata protokoll szerinti intravitrealis ranibizumabkezeléssel hosszú távon a látóélesség stabil marad, az exsudatio hatékonyan csökkenthető Orv. Hetil., 2013, 154(45), 1790–1797.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ágnes Szappanos
,
Katalin Mészáros
,
Zsolt Nagy
,
Annamária Kövesdi
,
István Likó
,
Emese Kiss
,
Miklós Tóth
, and
Attila Patócs

Absztrakt:

Az endogén glükokortikoidok az anyagcsere-folyamatok szabályozása mellett, immunmoduláns és immunszuppresszív hatásukon keresztül, kiemelt jelentőségűek a szövetszintű gyulladásos reakciókban. A szervezet endogén kortizolszabályozása kétféle mechanizmuson keresztül valósul meg. A szisztémás szabályozásért a hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengely, míg a lokális, szövetspecifikus glükokortikoidszabályozásért a kortizol biológiai hatását közvetítő glükokortikoidreceptor, illetve a prereceptoriális szinten ható, a sejtek glükokortikoidellátását biztosító, 11β-hidroxi-szteroid-dehidrogenáz enzim felelős. A legújabb kutatási eredmények alapján a mellékvesén kívül egyéb szövetek is képesek biológiailag aktív kortikoszteroidok bioszintézisére, amelyek kiemelt jelentőségűek a szövetspecifikus glükokortikoidhatás szabályozásában. Az extraadrenalis kortikoszteroidok szintéziséhez szükséges enzimek jelenlétét napjainkig már igazolták a bőrben, a bélben és a thymusban, valamint jelenlétük feltételezhető a központi idegrendszerben, a cardiovascularis rendszerben és a tüdőben. A de novo szteroidszintézis szabályozásában az autokrin és a parakrin jelátviteli rendszeren keresztül megvalósuló lokális szabályozási hurkok feltételezhetők. Jelentőségük felmerül a szövetszintű homeosztázis fenntartásában és immunológiai folyamatok szabályozásában. Orv Hetil. 2018; 159(7): 260–268.

Open access

Hospitalizációt igénylő gyermekkori akut rhinosinusitisek 2016 és 2022 között klinikánkon – retrospektív elemzés

Acute rhinosinusitis in children requiring hospitalization between 2016 and 2022 – retrospective analysis

Orvosi Hetilap
Authors:
Éva Kelemen
,
Zsolt Bella
,
Eszter Erdélyi
,
Beáta Kiss Fekete
,
Balázs Sztanó
,
László Rovó
, and
Ágnes Kiricsi

Bevezetés: A rhinosinusitis az orr- és orrmelléküregek nyálkahártyájának váladékképződéssel és ödémás duzzanattal járó gyulladása. Az akut bakteriális rhinosinusitis főként szövődményes eseteiben gyakran szükséges fekvőbeteg-intézménybe való felvétel. Célkitűzés: A Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájának fekvőbetegosztályára 2016 és 2022 között akut rhinosinusitis miatt felvett gyermekek anyagának retrospektív elemzése, illetve annak megállapítása, hogy a COVID–19-járvány befolyással volt-e a felvételt igénylő esetek arányára. Módszer: Demográfiai és klinikai adatok gyűjtése, az eredmények összehasonlítása hazai és nemzetközi irodalmi adatokkal. Eredmények: 497 gyermekből 471 beteg kezelése kizárólag ambulánsan történt. 26 gyermek, 17 fiú és 9 lány került felvételre (1 fő 2 alkalommal). Az átlagéletkor 7,65 év volt. A felvételek 52%-a a három téli hónapban, az összes felvétel 89%-a a novembertől áprilisig terjedő időszakban történt. 19 esetben akut ethmoiditis, 5 esetben akut sinusitis maxillaris, 2 esetben akut pansinusitis, 1 alkalommal akut sphenoiditis volt a felvételi diagnózis. A felvétel oka 19 gyermeknél a következményes szemhéjödéma, 7 esetben az alkalmazott terápia melletti progresszió volt, 1 betegnél intracranialis szövődmény igazolódott. Az átlagos hospitalizáció 4,2 nap volt. 16 esetben amoxicillin-klavulánsav, 11 esetben cefuroxim parenteralis adása történt. 9 esetben (8 orbitalis, 1 intracranialis szövődmény) elkerülhetetlen volt a műtét. Minden betegnél funkcionális endoszkópos beavatkozás történt. 2 alkalommal, orbitatályog miatt, külső megnyitásra is szükség volt, az intracranialis szövődménynél idegsebészeti műtét is történt. Megbeszélés: A vizsgált paraméterek korrelálnak az irodalmi adatokkal, a COVID–19-járványnak tulajdonítható esetszámváltozást nem tapasztaltunk. Következtetés: Az akut rhinosinusitis konzervatív terápiával általában gyógyítható, de előfordulhatnak súlyos, életet veszélyeztető szövődmények. Bár a kórházi felvételt igénylő esetek száma csökkent, a szövődmények aránya nem változott, ezért nagyon fontos azok gyors felismerése és hatékony kezelés. Orv Hetil. 2024; 165(19): 747–753.

Open access
Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica
Authors:
Márta Balogh
,
Krisztina Miró
,
Ágnes Dalmadi
,
Gábor Deák
,
Tünde Petrovics
,
Brigitta Dudás
,
Péter Kiss
,
Júlia Jakab
, and
György Kiss

A monogenic recessive Fusarium resistance determinant was identified in a diploid Medicago sativa population. The Fusarium susceptible and resistant phenotypes of the individuals in an F2 segregation population was inferred from a biological test using injured root test. The resulting phenotypes were used to position the Fusarium resistance determinant on linkage group 6 of the Medicago sativa genetic map. Using the DNA based molecular markers genome walk was initiated from both sides of the genetic region constructing two contigs which are about 0.5 centiMorgan (∼500 kilobasepairs) apart. The introduction of this genetic determinant into tetraploid alfalfa cultivars was unsuccessful since only triploid and pentaploid hybrids could be recovered from the 4×-2× crosses. The isolation of the gene and establishment of the function of this recessive Fusarium determinant is under progress.

Restricted access

Cadaverből és multiorgan donorból származó szaruhártyák túlélése 2008 és 2017 között klinikánkon

Graft survival using cadaver and multiorgan donors between 2008 and 2017 in our department

Orvosi Hetilap
Authors:
Klaudia Kovács
,
Nóra Szentmáry
,
Milán Tamás Pluzsik
,
Achim Langenbucher
,
Huba Kiss
,
Ágnes Füst
,
Dorottya Kriskó
,
Gergely Rácz
,
András Matolcsy
, and
Zoltán Zsolt Nagy

Összefoglaló. Bevezetés: Az első szaruhártya-bank 1944-es alapítása óta jelentős változásokon ment át. A szaruhártya túlélését számos tényező befolyásolja, így a tárolási mód, melynek a szövet lejárati ideje szerint rövid, közép és hosszú távú módszereit fejlesztették ki. Célkitűzés: Retrospektív vizsgálatunk célja a 2008. január 1. és 2017. december 31. között perforáló és lamelláris keratoplasztika során felhasznált cadaverből és multiorgan donorból származó szaruhártyák túlélésének vizsgálata volt a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján. Módszer: Feljegyeztük a recipiens nemét, életkorát, a műtétet indikáló klinikai diagnózist, a műtét időpontját, a szövettani vizsgálat eredményét, valamint, hogy a beültetett szaruhártya cadaverből vagy multiorgan donorból származott. Meghatároztuk, hogy a recipiens életkora korrelált-e a rekeratoplasztikáig eltelt idővel. Eredmények: 1451 szaruhártya-átültetés történt 1088 beteg (44,6% férfi) 1159 szemén (életkor 62,8 ± 18,5 év), melyek között 938 (64,6%) cadaver és 262 (18,0%) multiorgan donor került felhasználásra, 251 esetben (17,2%) nem állt rendelkezésre adat. A leggyakoribb primer diagnózis a szaruhártya-dekompenzáció volt (325 eset, 28%). A primer keratoplasztikák során felhasznált szaruhártyák 740 esetben (63,8%) cadaverből, 212 esetben (18,2%) multiorgan donorból származtak, 207 esetben (17,8%) nem állt rendelkezésre adat. Első rekeratoplasztika a primer keratoplasztikák közül 217 esetben (18,7%) történt. A leggyakoribb szövettani diagnózis az endothelsejt-degeneráció volt (130 esetben, 60,4%). 146 esetben (67,2%) korábban cadaver, 31 esetben (14,2%) multiorgan donor esetén került sor ismételt műtétre, 40 esetben (18,4%) nem állt rendelkezésre adat. Következtetés: Klinikánkon elsősorban cadaverből származó donorok biztosítják a szaruhártya átültetésekhez szükséges szövetet. Cadaverből vagy multiorgan donorból származó szaruhártyák esetén nem kerül gyakrabban sor rekeratoplasztikára. A szaruhártya-banki tevékenység további fejlesztésével növelhető a donorok túlélése hazánkban. Orv Hetil. 2021; 162(13): 488–496.

Summary. Introduction: Corneal banking methods have been changing since the foundation of the first corneal bank in 1944. Corneal graft survival may be affected by several factors, among others the storage method, which may be short-, middle- and long-term storage. Objective: To investigate corneal graft survival at the Department of Ophthalmology, Semmelweis University between 1 January 2008 and 31 December 2017, using cadaver and multiorgan donors for penetrating and lamellar keratoplasty, retrospectively. Method: Recipient sex, age, clinical diagnosis, date of surgery, histological examination results and origin of donors (cadaver or multiorgan donor) were recorded. Correlation between recipient age and time to repeat keratoplasty was also analyzed. Results: There were 1451 keratoplasties in 1159 eyes (age 62.8 ± 18.5 years) of 1088 patients (44.6% male) using 938 (64.6%) cadaver and 262 (18.0%) multiorgan donors, data was not available in 251 (17.2%) cases. There was repeat keratoplasty in 217 patients (18.7% of first keratoplasties). The most common histological diagnosis was endothelial decompensation (130 cases, 60.4%) in these cases. In patients with a first repeat keratoplasty, in 146 cases (67.2%) the first donor originated from cadavers, in 31 cases (14.2%) from multiorgan donors and in 40 cases (18.4%) data were not available. Conclusion: Corneal donors mainly originate from cadavers at our Department. The necessity of repeat keratoplasties does not differ using cadaver or multiorgan donors. With further development of corneal banking, donor survival may be increased in Hungary. Orv Hetil. 2021; 162(13): 488–496.

Open access

Krónikus myeloid leukaemia miatt 2003 és 2019 között a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinikáján kezelt betegek adatainak elemzése

Retrospective analysis of chronic myeloid leukemia patients treated in the Department of Internal Medicine and Oncology, Semmelweis University, between 2003 and 2019

Orvosi Hetilap
Authors:
Júlia Weisinger
,
Ilona Tárkányi
,
Eid Hanna
,
Ágnes Kárpáti
,
Zsolt Nagy
,
Botond Timár
,
Judit Csomor
,
Richárd Kiss
,
Ambrus Gángó
,
Csaba Bödör
, and
Judit Demeter

Összefoglaló. Bevezetés: A krónikus myeloid leukaemia a diagnosztika fejlődésének és a tirozin-kináz-gátlók bevezetésének köszönhetően az elmúlt évtizedekben kiváló prognózisú betegséggé vált. Célkitűzés: A betegséggel kapcsolatos ismereteink nagy része klinikai vizsgálatokból származik, emiatt kiemelt szerepük van a nem szelektált beteganyagon végzett elemzéseknek. Módszer: Retrospektív elemzésünkben a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinikáján 2003 és 2019 között tirozin-kináz-gátló kezelésben részesült betegek adatait tekintettük át. Eredmények: Klinikánkon összesen 88 beteg részesült terápiában, közülük 73 beteg az analízis időpontjában is kezelés alatt állt. A betegek 5 éves össztúlélése 86%, 5 éves progressziómentes túlélése 70% volt. 9 beteg halt meg, közülük 2 betegnél a halál oka a progrediáló alapbetegség volt. 38 betegnél volt szükség az első vonalban terápiaváltásra, a váltás oka akkor elsősorban az elégtelen terápiás válasz volt. A későbbi terápiaváltásokra elsősorban intolerancia miatt került sor. Az első vonalban a betegek több mint fele major molekuláris választ ért el, a jelenlegi kezelés mellett a betegek 85%-ánál major molekuláris választ detektáltunk. Megbeszélés: Adataink alapján az intézményünkben kezelt betegek túlélése és a betegek által elért terápiás válasz megfelel a nemzetközi adatoknak. Következtetés: Mivel nem válogatott beteganyagról van szó, a kapott eredmények pontosabb képet adhatnak a krónikus myeloid leukaemia tirozin-kináz-gátlóval történt kezelésének eredményeiről. Orv Hetil. 2021; 162(32): 1297–1302.

Summary. Introduction: As a result of advances in diagnostic techniques and the introduction of tyrosine kinase inhibitors, the prognosis of chronic myeloid leukemia has improved over the last decades. Objective: Most of our knowledge about chronic myeloid leukemia results from clinical trials, therefore data derived from non-selected patient population is substantial. Method: Data of chronic myeloid leukemia patients treated with tyrosine kinase inhibitors at the Department of Internal Medicine and Oncology, Semmelweis University, between 2003 and 2019 were analysed retrospectively. Results: 88 patients received treatment, 73 patients were on therapy at the time of the analysis. Overall survival at 5 years was 86%, progression-free survival at 5 years was 70%. 9 patients died, 2 of them due to progressive disease. 38 patients needed 2nd line therapy, the main reason of treatment change was failure of therapy. Subsequent treatment modifications were conducted mostly because of intolerance. More than half of the patients on 1st line treatment reached major molecular response and 85% of the patients on treatment at the end of the analysis are in major molecular response. Discussion: Based on our data, survival and therapeutic response of patients in our center are similar to the international results. Conclusion: This analysis provides real-world data about treatment results of chronic myeloid leukemia in the tyrosine kinase inhibitor era. Orv Hetil. 2021; 162(32): 1297–1302.

Open access

A láz kezelésének modern szemléletéről a LázBarátTM program első eredményeinek fényében

Modern views of fever management – about the FeverFriendTM program

Orvosi Hetilap
Authors:
Henrik Szőke
,
Ferenc Fekete
,
Tibor Kocsis
,
László Szijjártó
,
Zoltán Nyul
,
Ágnes Kiss
,
József Betlehem
,
Zsófia Verzár
,
János Hajdu Ráfis
, and
Anikó Balogh

Bevezetés: A gyermekkori láz pozitív hatásáról mára számos élettani, kórélettani és klinikai bizonyítékkal rendelkezünk. A lázhoz fűződő viszonyulás a köztudatban mégis tartósan negatívvá vált. A szociológiai kutatások ezt több tényezőre vezetik vissza: az indokolatlan félelemre, a segítségkereső viselkedésre, a tünetmentességre és közérzetjavításra törekvés komplex viselkedési mintázatára. A szemlélet változásának egyik kulcsa a legújabb kutatások fényében összefügg az egészségügyi dolgozók és a laikusok ez irányú tájékozottságának és egészségértésének változásával. Ebben a fiatal, médiahasználó generáció szerepe meghatározó. Célkitűzés: Egy olyan, hosszú távú kutatás létrehozása, melynek során médiaalapú „e-health” eszközök segítségével a gyógyszerhasználat (antipiretikumok és antibiotikumok), valamint az orvosi konzultációk száma csökkenthető, és a lázhoz való hozzáállás változtatható. Módszer: Megfigyeléses, adaptív, prospektív kohorszvizsgálatot indítottunk. A vizsgált intervenció egy nyilvánosan hozzáférhető applikáció és a kapcsolt ismeretterjesztő Tudástár. A gondozók önbevallással szolgáltatott adatait gyűjtjük. Az applikáció ezek figyelembevételével differenciáldiagnosztikai algoritmus alapján döntéstámogató állapotbesorolást nyújt. Eredmények: 1) A szakértő partnerek 100%-os konszenzussal Delfi-folyamat során határozták meg az applikációban rögzítésre kerülő paramétereket, elsődleges és másodlagos kritériumokat, valamint a vizsgálat adatgyűjtési és adatfeldolgozási módszertanát. 2) A rendelkezésre álló hazai és nemzetközi irányvonalak alapján a fenti paraméterekből hoztuk létre az állapotértékelési, döntéstámogató algoritmust, mely hosszú távon gépi tanulás kiindulópontja lehet. 3) Kiértékeltük a 2020. 11. 01-től 2022. 06. 15-ig terjedő időszak demográfiai, lázas eseményekhez fűződő és a lázcsillapítók használatát érintő alapadatokat. Következtetés: A LázBarátTM projekt a lázas gyermekek és felnőttek ellátása terén a bizonyítékokon alapuló modern lázmenedzsmenttel hozzájárulhat a fennálló egészségügyi rendszer medikalizációs és ellátási terheinek csökkentéséhez. A LázBarátTM program cél szerinti viselkedésváltozást befolyásoló hatását további adatfeldolgozásnak kell vizsgálnia. Orv Hetil. 2023; 164(5): 179–185.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Béla Telek
,
László Rejtő
,
Attila Kiss
,
Péter Batár
,
Gyula Reményi
,
Róbert Szász
,
Zsófia Ágnes Ujj
, and
Miklós Udvardy

Az akut myeloid leukaemiával kapcsolatos ismeretek az utóbbi években a citogenetikának és molekuláris biológiának köszönhetően jelentősen bővültek. A betegség nemcsak morfológiailag és immunfenotípusát tekintve heterogén, hanem citogenetikai és molekuláris biológiai szempontból is. Prognózisa, különösen időskorban, ma is kedvezőtlen. A fiatalabb (50–60 év alatti) betegek túlélése az intenzív kemoterápia (nagy dózisú daunorubicin és cytarabin) következtében javult, de kedvezőtlen prognosztikai tényezők (a citogenetika mellett a molekuláris biológiai jellemzők szerepe is fontos) esetén csak az allogén transzplantáció lehet eredményes. A további fejlődés a betegség biológiájának jobb megismerésétől és az ezen alapuló célzott („targeted”) terápiától várható. Orv.Hetil., 2012, 153, 243–249.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Andrea Ágnes Molnár
,
Asztrid Apor
,
Róbert Gábor Kiss
,
István Préda
,
Emil Monos
,
Viktor Bérczi
, and
György László Nádasy

Az ember nem feltételezett fölegyenesedése jelentős evolúciós kihívást jelenthetett a földi gravitációs térben. Az ortosztatikus toleranciáért felelős mechanizmusok jelentős része a vénás rendszerhez kapcsolódik. Munkánkban az ezzel kapcsolatos, újabban feltárt biomechanikai jelenségek élettani és kórélettani jelentőségét tárgyaljuk. Kiemelten foglalkozunk egy viszonylag elhanyagolt területtel, a vénák falának biomechanikai tulajdonságaival. Ezek érterületenként eltérőek, de változnak a kor, a nem, a testtömeg és talán még egyéb antropológiai szempontok függvényében is. A vénák antigravitációs adaptív viselkedése többszintű, a vénafal mindhárom rétegét érintő szabályozómechanizmusok összehangolt működésének eredménye, amelyek rövid távú és hosszú távú alkalmazkodást biztosítanak. Lokális miogén és humorális mechanizmusok, a távolabbi szervek-szövetek felől pedig hormonális és idegi mechanizmusok együttesen szabályozzák a vénák adaptív viselkedését. Ezek hosszabb távon hatva a vénafal strukturális és funkcionális átépüléséhez (újabban használatos szakkifejezéssel: remodelingjéhez) vezetnek. A vénák patológiás elváltozásainak jelentős része kóros vénafal-átépüléssel jár. Hemodinamikai tényezők (nyomás és áramlás) indukálta adaptív mechanizmusok, de gyulladásos folyamatok is részt vehetnek a vénafal kóros átépülésében, megváltoztatva ezáltal a vénafal biomechanikai viselkedését. Ez circulus vitiosusként hozzájárul a vénás kórfolyamat fenntartásához, illetve progressziójához. Az újabb noninvazív humán biomechanikai technikák lehetőségeit jelzi, hogy vénás betegség szempontjából klinikailag már, illetve még aszimptomatikus személyek vizsgálatával munkacsoportunk is ki tudott mutatni kóros vascularis biomechanikai viselkedést. Így a vénák biomechanikájának diagnosztikus célú vizsgálata nemcsak a patomechanizmus feltárásához nyújthat segítséget, hanem a vénás betegségek korai felismerésében és következményeinek objektív követésében is szerepet játszhat. A kóros jelek korai felismerése lehetőséget ad arra, hogy a vénák biomechanikai adaptációs folyamataira ható preventív és terápiás eljárásokkal csökkentsük ennek a ma még igen elterjedt népbetegségcsoportnak az előfordulási gyakoriságát, valamint az általa okozott emberi szenvedést és anyagi kárt.

Restricted access