Search Results

You are looking at 11 - 20 of 45 items for

  • Author or Editor: Adorjáni Zsolt x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

The Isthm . 5. 56–58 is one of the few highly controversial cruxes in Pindar, though it may be an interpretative and not a textual one. The kernel of the ambiguity is in the expression ὄπιζ ἐλπὶδων. After examining the various interpretations my paper analyses the concept underlying the rare and quaint word ὄπιζ from Homer on, which turns out to be a strong visual metaphor in Pindar as well. My reading of the passage: nec labor ingens occaecatus est, nec tot sumptus, qui aciem spei excitaverunt is examined within the context of the poem, and the relevance of the keen visual metaphor prevalent in Pindar’s whole poetry is elucidated.

Restricted access

The paper deals with some parts of the first, seventh, eighth and ninth book of the Pharsalia that focus either on Pompey or Caesar. The aim of the analysis of these passages is to show that Lucan alluded to Latin as well as Greek poets in order to place the characters of his heroes in a wider literary and mythical context.

Restricted access

In this paper I analyse two Pindaric poems in order to detect similarities in the imagery. The central motifs turn out to be strong optical metaphors that cluster around the extremes of light and darkness. Furthermore, these motifs support the same poetic message in both poems: The notion of victory bringing about harmony and equilibrium in the life of the victor. The artistic expression of this is the equinox in the Second, the new-moon ( synodos ) in the Third Olympian Ode. Therefore, the much controverted question of pythagorean-orphic influence in the Second seems to be futile, since the underlying system does not obey the rules of philosophy, but of poetry. Its meaningfulness is provided not by philosophic concepts, but by poetic vision.

Restricted access

Dolgozatomban a tekintet motívumának három különböző, ám egymással szorosan összefüggő megjelenését elemzem. A látási vonatkozás mindháromnál metaforikus, Pindaros értékrendszerének és hitvallásának szemléletes kifejezője. A költő tekintete különbözik aszerint, hogy a dalnok a dicsőítést vagy a rágalmazást választja életcéljául. Az atléta és az isten tekintete hasonlóan zárt képi-gondolati szerkezetbe illeszkedik. A tanulmány több hely és vers értelmezését új fénybe állítja, így például a 4. nemeai és 8. pythói óda egy-egy rendkívül vitatott részletét.

Restricted access

Dolgozatomban Pindaros költészetének egyik legvitatottabb szöveghelyét elemzem. Jóllehet a kódexhagyomány teljesen egységes, a legtöbb kiadó a kérdéses helyet javítással látja tisztázandónak. Én ezzel szemben a kézirati hagyomány minél teljesebb megőrzése mellett érvelek. A sor általam ajánlott értelmezése - immo nuper delectat Neptunum ad gentem Pelei cognatam etiam nunc transgressum materterus tuus, Pythea - a nemeai óda és a pindarosi kardal jobb megértéséhez segíthet hozzá. Az új megközelítési mód mindemellett azzal a tanulsággal is szolgálhat, hogy a győzedelmi ódák szövegkritikainak látszó problémái mögött alkalmasint herméneutikai problémák rejlenek.

Restricted access

A tanulmány a homérosi Hermés-himnusz néhány nevezetes szövegkritikai és értelmezési kérdésével foglalkozik. Az első fejezet a szandálkészítő jelenet (82–86) kapcsán Hermés leleményes tettének valódi indokát keresi, és megoldást kínál a romlott 86. sor javítására, a második egység a tettetési epizód összefüggésében a csecsemő isten színészképességeit vizsgálja, és javítja a szintén hibásan hagyományozódott 242. sort, végül az utolsó fejezet arra keresi a választ, hogyan alakul át Hermés a himnusz befejező részében ravasz tolvajból ihletett dalnokká, miközben mégis megőrzi eredeti tulajdonságait.

Restricted access

This paper aims to reexamine the arguments concerning the three main problems of the fragmentary Euripidean tragedy Phaethon , i.e. what character and conflict lies behind Phaethon's excessive reluctance to the marriage; who the mysterious bride is; and finally, what kind of exodos fits in the dramatic context on the basis of the fragmentary textual evidence. In my discussion Goethe's reconstruction is dealt with closely; moreover, the poet's suggestions prove to be valuable not only artistically, but philologically as well. Some personal bias of his treatment nevertheless hints at a new articulation of the Phaethontic character in the Euphorion-episode of FaustII and a general reevaluation of the hybris-drama.

Restricted access