Search Results

You are looking at 11 - 16 of 16 items for

  • Author or Editor: Andrea Dúll x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A vizsgálat háttere és céljai: az ember és a terek/tárgyak környezetpszichológiai tranzakciói során tudatosan és nem tudatosuló módon illeszkedés jön létre a környezet és használója között (személy–környezet összeillés). Az egész életen át tartó fejlődésben a személy–környezet tranzakció változásának fontos szerepe van (pszicho-bio kontextuális fejlődés). A helykötődés és a helyidentitás fejlődésmodellje szerint a pszichológiailag fontos helyek beépülnek a személyek (hely)identitásába. A környezetpszichológiai vizsgálatok szerint a gyerekek és a fi atalok számára – az otthon mellett – a kültéri környezeteknek fokozódóan nagy jelentősége van (tranzakcionális téri-idői társas kontinuum). Ehhez illeszkedik a szociofi zikai önállóság bel- és kültéri környezetekben egyaránt vizsgálható környezetpszichológiai, tranzakcionális fogalma, amelyet kutatásunkba környékhasználatra értelmezünk. A kutatások szerint a térhasználat gyerekkori emlékei nem térnek el építészek és nem építészek esetében, viszont a felnőtt építészek képzési tapasztalataik és vizualizációs módszereik segítségével másképp látják és ábrázolják a világot, mint a laikusok. Vizsgálatunk kérdése, hogy a szociofi zikai önállóság kezdetén használt fontos külterek mentális reprezentációját – közvetlenül a kamaszkor után – mi határozza meg inkább: az ezekhez a színterekhez kapcsolódó hétköznapi tapasztalatok vagy a kibontakozó szakmai tértudás?

Módszer: elsőéves építész (kezdő térszakértő) és tanulmányai elején járó nemépítész (kezdő humán szakértő, térlaikus) egyetemi hallgatók első önálló környezethasználatának retrospektív mentális térképeit vizsgáltuk transzdiszciplináris (TD), ötvözött kvalitatív és kvantitatív kutatási stratégiával. A rajzok feldolgozását kollaboratív transzdiszciplináris teammunkában végeztük.

Eredmények: az ábrázolás módja, elemei és relációik szerint két – megfelelően működő – főkategória (képszerű és térképszerű), és ezeken belül több alkategória formálódott meg. A térképszerű ábrázolás vártnál nagyobb arányú alkalmazása azt mutatja, hogy egy énközeli esemény szociofi zikai kontextusa képi kifejezésmódjának – térszakértelemtől függetlenül – inkább ez felel meg.

Következtetésünk, hogy a térszakértők és a térlaikusok térfelfogásának és -ábrázolásának sokszor igazolt eltéréseit érdemes és kívánatos a környezetpszichológiai szakirodalomban általában megszokottnál tágabb kontextusban kezelni és vizsgálni.

Restricted access

Inside the Mind and Heart of Homo Aedificator

Towards Revealing the Psychological Meaning of Historic Buildings and Sites#

Hogyan Észleli Környezetét A Homo Aedificator?

A Műemlékek Pszichológiai Jelentésének Feltárása Felé
Építés - Építészettudomány
Authors: Barbara Fogarasi and Andrea Dúll

While the reasons that lead to the current crisis of the heritage preservation sector in Hungary are manifold, it is worth looking into what might be done to draw attention to some issues that may help consolidate the ground of common values; the foundation, upon which a meaningful dialogue can be constructed, leading to the appreciation of and willingness to care for the historic environment by all actors. There seems to be a hidden conflict between the values of conservation experts and those of laypeople. Possessing thorough knowledge about the nature of historical and architectural values and trained to easily identify these, we are bound to focus more on people, their meanings and values. Much can be learned from pervious, human-centred architectural theory and practice, some of which are reviewed in the study, with special attention to the work of Gyula Hajnóczi. Referring to his space theory and ideas about the perception of space, we are especially grateful for his term homo aedificator suggesting that architecture satisfies material and spiritual needs universal to all human beings. Recognizing the challenges that stem from the differences between architects and non-architects, and likewise, heritage professionals and laypeople, the concepts of environmental psychology can help us show the way to universal values. We look into the method of the semantic differential scale to identify the affective meanings of built historic environments. The first steps of an empirical psychological research allow us to see into the minds and hearts of heritage professionals by assessing how they qualify the subject of their daily expertise. While these preliminary results are definitely intriguing, shedding light on how professionals tend to give meaning, our research continues with the aim to reveal the attitudes and meanings people associate with built historic heritage and find viable tools to mitigate the discrepancies between the profession and the general public.

Miközben a magyarországi műemlékvédelem jelenlegi válságának számos oka lehet, érdemes figyelmet fordítanunk arra, hogy mit tehetünk azért, hogy megerősítsük a közös értékek talaját; azt az alapot, amire olyan értelmes párbeszédeket építhetünk, melyek a történeti környezet értékelése és törődése iránti hajlandósághoz vezetnek. Egyre gyakrabban üti fel a fejét az a rejtett ellentét, ami a műemlékes szakértők és a laikusok értékei között feszül. Szakértőként, átfogó ismerettel a történeti és építészeti értékekről, melyeket megtanultunk könnyen azonosítani, hasznos lehet a figyelmünket az emberekre, az ő jelentésadásaikra és értékeikre fordítanunk. Sokat okulhatunk a korábbi, ember- központú építészetelméleti és gyakorlati példákból, melyek közül néhányat tanulmányunkban átte- kintünk, kiemelve Hajnóczi Gyula munkásságát. Térelméletére és térészlelési gondolataira hivat- kozva, különösen hálásak vagyunk a homo aedificator fogalmáért, utalva arra, hogy az építészet minden emberi lény anyagi és szellemi igényeit kielégíti. Felismerve az építész–nemépítész és ehhez hasonlóan a műemlékes szakember–laikus közötti különbözőségek kihívásait, a környezetpszicholó- gia segíthet az univerzális értékek felé vezető út megtalálásában. A szemantikus differenciál módsze- rét hívjuk segítségül az épített történeti környezet érzelmi jelentésének feltárására. Empirikus kutatá- sunk első lépéseivel betekintést nyerünk a műemlékes szakemberek vélekedéseibe, pontosabban abba, hogy hogyan minősítik szakértelmük tárgyát. Bár már ezek az előzetes eredmények is – melyek rávilágítanak arra, hogy a szakemberek hogyan értelmezik a műemlékeket – érdekesek lehetnek, kuta- tásunk azzal a céllal folytatódik, hogy általánosságban feltárjuk az emberek vélekedéseit és a történeti épületeknek tulajdonított jelentéseket. Eredményeinkkel használható eszközöket kívánunk nyújtani a szakmabeliek és a laikusok közötti ellentétek feloldására.

Open access

Kutatásunkban a helyidentitás elméletét új megközelítésként az identitásorientációkra vonatkozó elképzelésekkel kapcsoltuk össze. Azt feltételeztük, hogy a helyidentitás mérhető identitásorientációként, tehát értelmezhető és megbízhatóan mérhető egyéni különbségeket találunk abban, hogy a helyekkel kiépített kapcsolat milyen mértékben fontos a személyek számára önmaguk meghatározásában. Feltételeztük továbbá, hogy a vizsgálat keretéül szolgáló eredeti, angol nyelvű kérdőív (AIQ-IV, Cheek, Smith és Tropp, 2002) magyarra fordított változata az általunk használt mintán alkalmas az identitásorientációk mérésére.

Módszer: Feltételezésünk vizsgálatához az AIQ-IV kérdőív magyarra fordított változatát használtuk, amelybe beillesztettük az általunk a szakirodalom alapján megfogalmazott, helyidentitásra vonatkozó tételeket. A kérdőívet három változatban egyetemista mintákon (n = 318, 317, 281) teszteltük, majd az adatok alapján mindhárom esetben faktoranalízist végeztünk. A második változat az első verzió eredményei alapján elvégzett módosítások révén született. Az első változatot a helyekre vonatkozó tételek nélkül is teszteltük, hogy megvizsgáljuk, a helyekre vonatkozó tételek módosították-e az eredeti kérdőív integritását.

Eredmények: A helyekre vonatkozó tételek egy faktorba rendeződtek, a skála statisztikai mutatói megfelelőek, a kitöltők a helyekre vonatkozó tételeket tudták értelmezni önmaguk meghatározásával kapcsolatban. A kitöltők által a skálán elért pontszámok normál eloszlást követtek. Ugyanakkor a kérdőív második változatának faktorstruktúrája sem fedte pontosan az eredeti kérdőív skáláit.

Következtetések: A kapott eredmények hozzájárulnak a helyidentitás fogalmának árnyaltabb értelmezéséhez. Tervezzük a második változat eredményei alapján módosított újabb változat nagy elemszámú, más életkorú, nem egyetemista mintán történő felvételét.

Restricted access

Korábbi kutatási adatok egyértelmuen jelzik a droghasználat mértéke és a szabad ido felhasználásának jellemzoi közötti összefüggést, valamint specifikusan is felvetik a plázákban való jelentosebb mértéku idotöltés (csellengés) és a legális, illetve illegális szerekkel való visszaélés kapcsolatát. Kutatásunk célja ezzel összefüggésben a nagy bevásárlóközpontokban megforduló fiatalok életvitelének, droghasználati szokásainak, valamint egyéb szenvedélyproblémáinak kvantitatív és kvalitatív módszerekkel történo feltárása volt. A kutatás során a kvalitatív környezetpszichológiai vizsgálati módszert (szakértoi színtérbejárás) normál populációs kérdoíves felmérésekkel kombináltuk. Eredményeink szerint a gyakori plázalátogatók, azok, akik hetente többször, s különösen azok, akik (szinte) minden nap megfordulnak a plázákban, jelentosen eltéro plázalátogatási szokásokkal rendelkeznek, mint a plázákba kevesebbet járó társaik. Elobbiek valószínubben fordulnak elo a plázákban a délelotti idoszakban, s többet járnak oda egyedül, de egyúttal kiemeltebben használják a plázateret a barátaikkal, ismeroseikkel való találkozás céljából. Hasonlóképp szoros kapcsolat mutatkozott a plázalátogatás gyakorisága és a droghasználat mértéke között. Ily módon a havonta vagy annál ritkábban plázába járók (mind a középiskolások, mind pedig a fiatal felnottek esetében) a teljes populáció átlagánál (19,1%, illetve 25,1%) alacsonyabb prevalenciaértékeket mutatnak a droghasználat szempontjából, míg a (majdnem) minden nap plázába járó középiskolások harmada (33%), a fiatal felnotteknek pedig több mint fele (52,6%) használt már drogot életében. Hasonló eredmények mutatkoztak az egyéb problémaviselkedések vonatkozásában is. A tanulmányban a kutatási eredmények bemutatása mellett áttekintjük a pláza környezetpszichológiai sajátságait is.

Restricted access

Családlátogatás evészavarban szenvedőknél

Környezetpszichológiai megfontolások

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Ferenc Túry, Andrea Dúll, Márta Wildmann, and Zsuzsa László

A családterápiás irodalomban vannak szórványos adatok, amelyek a családlátogatás pozitív szerepére utalnak, de a mindennapos gyakorlatban ezt a módszert ritkán alkalmazzák. Családterápiás munkánkban az evészavarban szenvedo betegek otthonában végzett családlátogatás a terápiás folyamat rutinszeru részévé vált. A közlemény a látogatások tapasztalatait tárgyalja nyolc esetrészlet bemutatásával. A látogatásra a terápia középso fázisában egy alkalommal került sor. A személyes határoknak a környezetpszichológia és a strukturális családterápia elvei alapján történo megfigyelése fontos szempontokat nyújt a családdinamika megértésében (példa: hiányzó ajtók, összemosott határokra utaló alvási szokások, a vizit során hiányzó apa stb.). A látogatás elonyei a családterápia két területén mutatkoznak meg. Egyrészt jó lehetoség nyílik arra, hogy „in vivo” strukturális családterápiás feladatokat vezessünk be. A terapeuta a család és tagjai magánszférájának muködésérol közvetlenül, élményszeruen szerezhet tapasztalatokat. A személyes határokról szerzett információk hasznosak a terápiás intervenciók megtervezésében. Másrészt a látogatás a pszichoterápiás kapcsolat erosítésének jó eszközévé válik: megváltozik a hagyományos orvosszerep, családias atmoszféra alakul ki, a terapeuta beléphet a személyes helyekre. A terapeuta a kulturális antropológiából ismert „részt vevo megfigyelo” szerepébe kerül. A látogatások megerosítik azokat a korábbi megfigyeléseket, amelyek szerint az evészavarok paradigmatikus értéku pszichoszomatikus zavarok, és jellegzetes változások vannak a családi struktúrában.

Restricted access

A helyidentitás mérése identitásorientációként

Measuring place identity as identity orientation

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Iván Zsolt Berze and Andrea Dúll

A helyidentitás környezetpszichológiai fogalmát új megközelítésként személyiségpszichológiai szinten vizsgáló kutatássorozatunk második lépésében azt feltételeztük, hogy az egyetemista vizsgálati személyekkel elvégzett első mérés eredményeire (Berze és Dúll, 2018) alapozva létrehozott kérdőívünkkel felnőtt mintán is megbízhatóan mérhető a helyidentitás identitásorientációként (tehát az egyéni különbségek abban, hogy a helyekkel kiépített kapcsolat milyen mértékben fontos a személyek számára önmaguk meghatározásában), továbbá hogy az új kérdőívünk a korábbi változatnál megbízhatóbban méri az eredeti angol nyelvű kérdőívben (AIQ-IV, Cheek, Smith és Tropp, 2002) szereplő négy (személyes, társas/nyilvános, kollektív és kapcsolati) identitásorientációt is.

Módszer:

Feltételezésünk vizsgálatához az AIQ-IV kérdőív magyarra fordított, a helyidentitásra vonatkozó, általunk megfogalmazott tételekkel bővített, előző kutatási lépésünkben használt második változatán végeztünk módosításokat annak eredményeire épülő szakmai és módszertani megfontolások alapján. A kérdőívet jelen kutatásban két változatban felnőtt mintákon (n = 177, 432) teszteltük, majd mindkét esetben faktoranalízist végeztünk. A második kérdőívváltozat az ebben a kutatásban használt első verzió eredményei alapján elvégzett módosítások nyomán született.

Eredmények:

A helyidentitás identitásorientációként történő mérésének helytállóságát a felnőtt mintán felvett módosított kérdőív adatai és azok statisztikai elemzése igazolta, továbbá az előző kutatási lépés kérdőívén végzett módosítások nagyrészt elérték céljukat, hiszen – bár nem tökéletesen, de – igen nagy részben fedi a jelen kutatásban kapott faktorstruktúra az eredeti kérdőív skáláit.

Következtetések:

A kapott eredmények újabb lépést jelentenek a helyidentitás fogalmának árnyaltabb értelmezéséhez. További lépésekben megkezdtük a második változat angliai felnőtt mintán történő felvételét, továbbá tervezzük a magyar változat további pontosítását, valamint a finomított változat felvételét a helyidentitás aspektusait a személyiség szintjén mérő kérdőív mellett kiegyenlítettebb nemi és életkori eloszlású felnőtt hazai mintán.

In the second stage of our research series examining the environmental psychology’s concept of place identity, as a new approach, in personal psychological framework, we hypothesized that our questionnaire developed based on the results of the first measurement with undergraduate subjects (Berze, & Dúll, 2018) can reliably measure place identity as identity orientation (i.e., the individual differences in the extent to which the relationship with places is important for the individuals to their sense of who they are) in an adult sample, in addition, that the four (personal, social/public, collective and relational) identity orientations of the original US questionnaire (AIQ-IV, Cheek, Smith, & Tropp, 2002) can be more effectively measured with our new questionnaire than with our previous one in the sample of this study.

Methods:

We modified the second version of AIQ-IV translated into Hungarian and extended with the items relating to place identity, which we used in our previous step, based on professional and methodological considerations followed from its results. We tested two versions of the modified questionnaire in adult samples (n=177, 432), and we conducted factor analysis in both cases. We developed the second version after the revision of the first version used in this research, based on the results.

Results:

The adequateness of measuring place identity as identity orientation was confirmed by the statistical analysis of the modified questionnaire’s data collected in the adult sample. In addition, with the modifications of the questionnaire used in the previous research stage we largely achieved our aims, since the factor struct70ure of the second version of this research more exactly fit to the scale structure of the original questionnaire.

Discussion:

The results represent another step towards a more subtle interpretation of the concept of place identity. We started to test this second version in UK adult sample. Our future aim is to refine the Hungarian version, and to test the refined version together with a questionnaire measuring the aspects of place identity in personal psychological framework in age- and gender-balanced adult sample.

Open access