Search Results

You are looking at 11 - 14 of 14 items for

  • Author or Editor: Anita Kalapos x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Ferenc Tamás Nagy, Tamás Horváth, Tamás Ungi, Viktor Sasi, Zsolt Zimmermann, Anita Kalapos, Tamás Forster, Imre Ungi, and Attila Nemes

Az aortabillentyű-szűkület anginiform panaszokkal járhat együtt szignifikáns koszorúér-szűkület hiányában is, amelynek hátterében microvascularis eltérések állhatnak. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja koronarográfiás felvételeken denzitometriás mérések segítségével meghatározott myocardialis perfúziós paraméterek számítása volt aortabillentyű-szűkületben szenvedő betegekben. Módszerek: A vizsgálatba 20, aortabillentyű-szűkületben szenvedő beteget vontak be (átlagos transaorticus gradiens: 47,4±15,2 Hgmm) és az eredményeiket 30 kontrollesethez hasonlították. A koronarográfia során a szignifikáns coronariaszűkületet valamennyi esetben kizárták. A koronarográfiás felvételeken a koszorúereknek megfelelően kijelölt régiókban, az idő-denzitás görbékből a myocardialis perfúziót jellemző kvantitatív paramétert számítottak a maximális denzitás (Gmax) és a maximális denzitás eléréséhez szükséges idő (Tmax) hányadosaként. Eredmények: Az aortabillentyű-szűkületben szenvedők csoportjában a háromér-átlag Gmax/Tmax érték szignifikánsan alacsonyabb volt a kontrollcsoport értékéhez képest (2,55±1,02 1/s vs. 3,39±1,09 1/s, p<0,01). Következtetések: A denzitometria során koronarográfiás felvételeken meghatározott myocardialis perfúziót jellemző Gmax/Tmax értéke csökkent aortabillentyű-szűkületben szenvedő betegekben a kontrollesetekhez képest. Orv. Hetil., 2012, 153, 1256–1262.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kálmán Havasi, Anita Kalapos, Krisztina Berek, Péter Domsik, Mária Kohári, Gábor Kovács, Gábor Bogáts, István Hartyánszky, Tamás Forster, and Attila Nemes

Absztrakt

Bevezetés: A teljes nagyér-transzpozíció az egyik leggyakoribb, cyanosissal járó veleszületett szívfejlődési rendellenesség. Célkitűzés: A szerzők célja a teljes nagyér-transzpozíció miatt Senning- és Mustard-féle műtéten átesett betegeik hosszú távú túlélésének, funkcionális stádiumának, aritmológiai kontrolljának és életminőségének elemzése és összehasonlítása volt. Módszer: A vizsgálatban 85, teljes nagyér-transzpozíció miatt operált beteg vett részt, közülük 37 esetben Senning-műtét, míg 48 esetben Mustard-műtét történt. Valamennyi esetben utánkövetéses vizsgálatot végeztek. Eredmények: A több évtizedes utánkövetés sikeraránya 74%-nak bizonyult. A 31 utánkövetett Senning-műtött közül 12-en hunytak el a követés során (39%), míg a 32 Mustard-műtött közül 16-an haláloztak el (50%) (p = 0,45). Nem volt különbség a szívelégtelenség és az aritmiák jellemzői között sem a két betegcsoportban. Az életminőséget és a funkcionális kapacitást jellemző paraméterek kedvezőbbnek bizonyultak a Senning-műtött betegekben. Következtetések: A Mustard- és Senning-műtött TGA-betegek mortalitásában és morbiditásában szignifikáns különbség nem volt igazolható. A Senning-műtött betegek életminősége és funkcionális kapacitása a hosszú távú követés eredményei alapján kedvezőbb. Orv. Hetil., 2016, 157(3), 104–110.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktor Sasi, Anita Kalapos, Henriette Gavallér, Péter Domsik, Tamás Ungi, Zsolt Zimmermann, Ferenc Tamás Nagy, Tamás Horváth, Tamás Forster, and Attila Nemes

Bevezetés: Ismert tény, hogy a myocardialis perfúzió és a bal kamra funkciója között összefüggés mutatható ki. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre keresték a választ, vajon milyen kapcsolat áll fenn az ST-elevatióval járó myocardialis infarctus invazív ellátását követően a koronarográfiás felvételeken videodenzitometria során meghatározott myocardialis reperfúziót jellemző paraméterek és a mágneses rezonanciás képalkotás során vizsgált kései balkamra-funkció között. Módszer: A vizsgálatba 25 ST-elevatióval járó myocardialis infarctuson átesett beteget vontak be. Az invazív ellátást követően a koronarográfiás felvételeken a myocardialis (re)perfúziót jellemző kvantitatív paramétert számítottak a maximális denzitás (Gmax) és a maximális denzitás eléréséhez szükséges idő (Tmax) hányadosaként. Az ST-elevatióval járó myocardialis infarctust követően 387±262 nappal valamennyi esetben mágneses rezonanciás vizsgálat történt a bal kamra funkciójának meghatározása céljából. Eredmények: Szignifikáns korreláció volt igazolható a kései bal kamrai ejekciós frakció és az érmaszkolással mért Gmax (r = 0,40, p = 0,05) és Gmax/Tmax között (r = 0,41, p = 0,04). Következtetések: A denzitometriás Gmax/Tmax szoros összefüggést mutat a kései balkamra-funkció mértékével ST-elevatióval járó myocardialis infarctust követően. Orv. Hetil., 2014. 155(5), 187–193.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kálmán Havasi, Anita Kalapos, Krisztina Berek, Péter Domsik, Gábor Kovács, Gábor Bogáts, István Hartyánszky, Erzsébet Kertész, Márta Katona, Katalin Rácz, Miklós Csanády, Tamás Forster, and Attila Nemes

Absztrakt

Köszönhetően az egyre tökéletesedő műtéti technikáknak és a technikai fejlődésnek, ma már sok, congenitalis szívbetegségben szenvedő egyén éri meg a felnőttkort. Ezeknek a betegeknek a jobb ellátása céljából egy regiszter összeállítása mellett döntöttek, amely jelenleg 2770 beteg 3043 műtéti beavatkozásának adatait tartalmazza, amelyeket közel 30-féle diagnózis miatt végeztek. Jelen tanulmány célja a regiszter-összeállítás okainak és alapjainak bemutatása. Orv. Hetil., 2015, 156(20), 794–800.

Restricted access