Search Results
You are looking at 11 - 20 of 41 items for
- Author or Editor: Anna Blázovics x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt:
A korábbi évszázadokban a társadalmi és gazdasági körülmények, az orvostudomány hiányosságai, a járványok és a háborúk miatt rövid volt a várható élettartam, így a nők többsége meg sem érte a változókort. Napjainkban a fejlett országokban az emberek átlagosan 75–80 éves korukig élnek, az átlagéletkor kitolódásával nő a menopauzában érintettek, illetve a menopauzában töltött évek száma, mára már a nők életük harmadát menopauzában töltik. A kellemetlen tünetek kezelésének egyetlen hatékony módját évszázadokon át a gyógynövények alkalmazása jelentette, amely ismeret szájhagyomány útján terjedt. A XX. században a szintetikus gyógyszergyártás kialakulásával és a hormonpótló kezelés bevezetésével ez a terápiás forma háttérbe szorult. A média hatására a XX. században kialakult az a társadalmi igény a nők körében, hogy minél tovább megőrizzék szépségüket és fiatalságukat. A hormonpótló terápia nagy népszerűségnek örvendett, mert a nők átmenetileg megszabadultak életminőségüket rontó tüneteiktől, viszont évekkel később kiderült, hogy a hormonpótlás komoly veszélyekkel járhat. A gyógynövényes terápiáknak határozott előnye a hormonpótló kezelésben használt szintetikumokkal szemben a kedvezőbb mellékhatásprofil. A nők ezért ismét szívesen fordulnak a bevált természetes gyógymódokhoz. Egyre növekszik az érdeklődés a gyógynövénytartalmú készítmények iránt. A fitoösztrogének hatásának tanulmányozása mára már a kutatások aktív területévé vált. Az állatokon és embereken végzett vizsgálatok eredményei azonban ellentmondásosak, egyes források szerint a fitoösztrogének hatékonynak és biztonságosnak bizonyulnak, más szerzők szerint hatástalanok menopauzában vagy kifejezetten veszélyesek, nem ajánlhatók mindenkinek. A nők testi, mentális egészsége és biztonsága érdekében fontos ezzel a kérdéssel foglalkozni, alkalmazásuk előtt ezért szükséges felmérni az előnyöket és a rizikót. Orv Hetil. 2017; 158(32): 1243–1251.
A Kanpó hagyományos orvoslás, ma is támogatott terápiás lehetőség Japánban.
Kanpó-készítmények
Kanpo traditional medicine nowadays is still a supported therapeutic option in Japan.
Kanpo preparations
Összefoglaló. A japánok hagyományos gyógymódja, a Kanpó a több ezer éves kínai gyógyító tapasztalaton alapul. A Kanpó filozófiája azonban csak részben hasonlít a hagyományos kínai orvosláshoz, bár megtartja annak több fontos alaptételét, de annak egyszerűsített, pozitivista és pragmatikus változata, amely igazodik a japán kultúrához. A Kanpó a japán egészségbiztosítási rendszer fontos része a korszerű nyugati gyógymódokkal együtt. A nyugati orvostudomány viszont kevésbé érdeklődik a Kanpó terápiás lehetőségei iránt, tekintettel arra, hogy a hagyományos kínai orvoslás és az Ájurvéda-gyógymódok széles körben elterjedtek a világban az utóbbi néhány évtizedben. A Kanpó készítményei elérhetők az internet különböző kereskedelmi honlapjain. Sajnálatos módon a készítmények összetétele általában pontatlanul van megadva. A gyógynövények fajait nem jelölik, így nemcsak félrevezető, hanem az összetevők hatása sem ismert. A dolgozat a leggyakrabban használt néhány hagyományos készítmény összetételét és hatását tárgyalja. Orv Hetil. 2022; 163(110): 386–392.
Summary. Kanpo, the traditional Japanese medicine, is based on thousands of years of Chinese healing experience. Kanpo’s philosophy, however, is only partially similar to traditional Chinese medicine. Although it retains several important basic tenets, it is a simplified, positivist, and pragmatic version of aligning to Japanese culture. Kanpo is an important part of the Japanese health insurance system along with modern western therapies. Western medicine, on the other hand, is less interested in Kanpo’s therapeutic options, given that traditional Chinese medicine and Ayurvedic therapies have become widespread in the world over the past few decades. Kanpo’s herbal preparations are available on various commercial internet websites. Unfortunately, the composition of the formulas is generally inaccurate. The species of herbs are not identified, so not only are they misleading, but the effects of the ingredients are not known either. The article discusses the composition and effects of some of the most commonly used conventional formulas. Orv Hetil 2022; 163(10): 386–392.
A rovarterápia jelene és jövője
Present and future of entomotherapy
A Cinnamomum cassia, a kínai orvoslás fontos gyógynövénye
A fahéjszármazékok kontroll nélküli alkalmazásának veszélyei
Absztrakt:
Bevezetés: A bél–máj tengely vizsgálata világszerte előtérbe került. A gyulladásos bélbetegségben szenvedőknél gyakran tapasztalható májenzim-emelkedés, amely diagnosztikus kihívást jelent a mindennapi gyakorlatban. A máj és az epeutak megbetegedései gyakori extraintestinalis manifesztációk mind Crohn-betegségben, mind colitis ulcerosában. A rutin májfunkciós paraméterek meghatározása nem ad pontos képet a májműködési zavarról, így azok prevalenciája alulbecsült lehet. Szükség lenne olyan nem invazív biomarkerek és/vagy pontrendszerek bevezetésére, amelyek a bélbetegségekhez társult májkárosodások diagnosztikájában segítséget nyújtanának. Célkitűzés: Munkánk során fontosnak tartottuk, hogy kiemeljük a bél–máj tengely jelentőségét. Colitis ulcerosában szenvedő betegek adatait használtuk fel bélbetegségek modelljeként, és megvitatjuk a májkárosodás patogenezise hátterében álló lehetséges tényezőket. Módszer: Retrospektív munkánk során mérsékelt aktivitású colitis ulcerosában szenvedő betegek (n = 100; férfi = 46, nő = 54; átlagéletkor: 42,5 ± 12,7) adatait elemeztük és hasonlítottuk össze egészséges kontrollokkal (n = 42; férfi = 17, nő = 25; átlagéletkor: 40,2 ± 13,5). Meghatározásra kerültek a májfunkciós paraméterek (ALT, AST, GGT, ALP, bilirubin, albumin, vérlemezkeszám), epesavszintek, valamint különböző szabad gyökös markerek (globális, enzimatikus) segítségével becsültük a betegek redox-homeosztázisát. Mértük a hidrogéndonor-aktivitást, a redukálóképességet, a szuperoxid dizmutáz és a glutation-peroxidáz aktivitásait, az összantioxidáns-státuszt és az indukált kemilumineszcenciát, tekintettel arra, hogy a betegek 5-amino-szalicilsav és/vagy azathioprin és elemi diéta kezelésben részesültek. Eredmények: A májenzim-aktivitások emelkedettebbek voltak colitis ulcerosában, és az összantioxidáns-státusz, valamint a redukálóképesség szignifikánsan csökkent, azonban nem volt szignifikáns különbség a kontrollcsoporthoz képest a glutation-peroxidáz és H-donor-aktivitásban, csak tendenciózus csökkenést tapasztaltunk. Az antioxidánsvédelem a betegcsoportban a betegek 54%-ánál volt szignifikánsan alacsonyabb mértékű az összes paramétert figyelembe véve. Kemilumineszcenciás módszerrel jobb szabadgyök-fogó képességet mértünk, mind a plazmában, mind az erythrocytában az alkalmazott terápia eredményeként, ugyanakkor a szuperoxid dizmutáz aktivitásának növekedését tapasztaltuk, ami a gyulladásos folyamatokra figyelmeztet. Az epesavszintek csökkenését tapasztaltuk a betegcsoportban, aminek okaként a felgyorsult passzázst is számításba kell venni. Következtetések: A mindennapi rutin során meghatározásra kerülő májenzimértékek nem adnak pontos képet a colitis ulcerosában létrejövő májkárosodás mértékéről. Az általunk meghatározott különböző speciális paraméterek segítségével megbecsülhetjük a bél–máj tengely eltéréseinek hátterében álló folyamatokat. Az epesavszint csökkenése prediktív faktornak tekinthető colitis ulcerosában is. Munkánk rávilágít a májbetegségek nem invazív szűrésének szükségességére gyulladásos bélbetegségben. Orv Hetil. 2017; 158(26): 1014–1021.
Absztrakt:
Az idült májbetegségek a megbetegedési és halálozási statisztikák vezető okai. A vírusfertőzések, toxikus bántalmak, anyagcsere-, autoimmun, tárolási betegségek okozta májkárosodások, a károsító hatás tartós fennállása esetén, a máj kötőszövetes átépüléséhez vezethetnek. A folyamat komplex, nem is minden részletében ismert; egyértelmű szerepük van benne sejteknek, citokinek, kemokinek felszabadulásának, bizonyos hepatokinek megváltozott elválasztásának, a lipotoxicitásnak, a veleszületett immunitásnak, a bélmikrobiomnak, a fémionoknak, valamint a szabad gyökös folyamatoknak is. Az idült májbetegségek gyakran tünetszegényen zajlanak, gyakran már csak a kötőszövetes átépülés, a májelégtelenség vagy a hepatocellularis carcinoma stádiumában kerülnek kórismézésre, amikor a kórjóslat rossz, és a kezelési lehetőségek is korlátozottak. A kutatások középpontját képezi olyan nem invazív, megfelelően érzékeny és fajlagos biomarkerek megtalálása, amelyek a májbiopszia szükségét csökkentik, a májban zajló folyamatot, a progresszióját jelezhetik, valamint a kezelés hatását is lemérik. A szerzők ismertetik a leggyakoribb idült májbetegségek progressziójában szerepet játszó folyamatokat, külön kitérve az egyes kórképekben a pro/antioxidáns egyensúlyt jellemző paraméterekre, hangsúlyozva egy kombinált biomarker szükségességét. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1441–1448.
Research justified that natural antioxidants and bioactive agents related to antioxidant effects could act on signal transduction pathways and/or phase II enzyme activities directly and/or indirectly. These molecules can also influence the apoptotic genes. In the case of plant extracts, which contain several active compounds, one might consider it is impossible to discover the single mechanism of action. This problem becomes even more complicated, when we bring the obtained data of in vitro and in vivo experiments into consideration. Therefore the multifactorial actions must be analyzed in long-term in vivo studies on redox homeostasis. The questions are: can the absorbed compounds of natural extracts from the gastrointestinal tract influence the changed cellular redox states and how can these molecules act on the redox homeostasis of blood in IBD patients? Our aim was to present the protective effect of a natural product made from Raphanus sativus niger squeezed juice (0.2 g/die Raphacol bile granule) in a twelve-month clinical study in patients suffering from IBD. Raphacol treatment did not influence the activity of IBD. Beside beneficial subjective judgement, bile acid level was elevated continuously and the values of redox parameters were decreased in the plasma during treatment. The granule diminished the erythrocyte chemiluminescence significantly and the HbA 1c -level moderately until the beginning of the ninth month. After this, the trend has changed until the end. Data showed that antioxidant and isothiocyanate-rich granule could influence the redox homeostasis of IBD patients even at low dose.
Absztrakt
Az ókori egyiptomi gyógyászatról alkotott ismereteink jelentős része az egyiptomi történelem különböző szakaszaiból fennmaradt papiruszokból származik. A leghosszabb és legátfogóbb a lipcsei Egyetemi Múzeumban őrzött Ebers-papirusz, amelyet több mint ezer évvel Hippokratész (c. Kr. e. 460–377) előtt jegyeztek le. Az Ebers-papirusz 20-as számon jelzett rejtélyes receptjében a „wrmyt” weremit hasból történő kiűzésére egy „jnnk”, kopt források alapján valószínűsíthetően Conyza dioscoridis gyógynövény tejjel vagy édes sörrel készült italát ajánlják. A szerzők feltételezése szerint a weremit Schistosoma mansoni és/vagy Schistosoma haematobium cercariafertőzést jelenthet. A Conyza dioscoridis teáját a mai egyiptomi népi gyógyászatban is gyakorta alkalmazzák reuma, puffadás és görcsök ellen, illetve izzadásgátlóként, valamint külsőleg a sebgyógyulás elősegítésére. A szerzők az írásos emlékek alapján a szer hatásosságát értelmezik a modern orvosi és gyógyszerészi ismeretek segítségével. Orv. Hetil., 2015, 156(50), 2045–2051.
