Search Results

You are looking at 11 - 20 of 27 items for

  • Author or Editor: Balázs Horváth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors:
Balázs Bánky
,
Miklós Lakatos
,
Krisztina Varga
,
Edit Hansági
,
Éva Horváth
, and
Géza Járay

Absztrakt:

Bevezetés: A colorectalis betegek perioperatív kezelésében mintegy 20 éve új multidiszciplináris gyakorlat jelent meg, az úgynevezett „gyorsított felépülést segítő program”, angol terminológiával az „Enhanced Recovery After Surgery (ERAS)”. Az ERAS evidencián alapuló tevékenységsor, amely a laparoscopos műtéti technikával összekapcsolva a posztoperatív morbiditási mutatók javulását, a kórházi tartózkodás csökkenését és költséghatékony ellátást tesz lehetővé. Célkitűzés: A tatabányai megyei kórház Sebészeti Osztályán 2013-tól vezettük be a laparoscopia mellett az ERAS protokollt. A 2015–2016-os két év vonatkozásában a „hagyományos” és az ERAS szerint vezetett colorectalis perioperatív kezelési módszert hasonlítottuk össze. Betegek és módszerek: Retrospektív, egy centrumban végzett klinikai vizsgálatban a két, demográfiai és betegségjellemzők szerinti homogén betegcsoport kórházi tartózkodási idejét, a posztoperatív morbiditást, mortalitást, valamint a korai funkcionális eredményeket elemeztük. Eredmények: 130 beteget kezeltünk hagyományos, 84 beteget ERAS protokoll szerint. Az átlagos kórházi tartózkodási idő 8 és 6 nap (median) volt. A korai osztályos visszavételi arány az ERAS csoportban nem mutatkozott magasabbnak (3,1% és 1,2%). Posztoperatív morbiditásban az ERAS protokollt találtuk kedvezőbbnek (27,4% hagyományos, 8,3% ERAS), hasonlóan a mortalitási mutatók is enyhe javulást mutattak. Következtetések: Az ERAS protokoll sikeres bevezetéséről számolunk be egy megyei kórház gyakorlatában. A kedvező tapasztalatok alapján a 2017-es évtől egységes protokollként az ERAS-t minden egyes elektív colorectalis műtétes beteg esetére kiterjesztettük.

Restricted access

A káliumion-zavarok jelentősége a sürgősségi ellátásban

The importance of potassium ion disturbances in emergency care

Orvosi Hetilap
Authors:
Kitti Máté-Póhr
,
József Betlehem
,
Bálint Bánfai
,
Balázs Horváth
,
Norbert Dávid Bődi
, and
Emese Sánta

Bevezetés: A káliumzavarok előfordulása a sürgősségi osztályokon számottevő, ami jelentős morbiditással és mortalitással jár. Célkitűzés: A kutatás célja, hogy bemutassa a dyskalaemiák prevalenciáját hazai sürgősségi betegellátó osztályon, a kialakulás és a kezelés körülményeit, befolyásoló tényezőit. Módszer: Keresztmetszeti, retrospektív vizsgálatot végeztünk, anonim módon. A minta, nem véletlenszerű mintavételi módszert követően, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet Sürgősségi Betegellátó Osztályán 2021. szeptember és december között jelentkező, hypo- (n1 = 130) vagy hyperkalaemiával (n2 = 70) diagnosztizált páciensekből állt (n = 200). A kapott adatokat leíró és matematikai statisztikai számításokkal (khi2-próba, kétmintás t-próba, ANOVA és korrelációanalízis) értékeltük ki, SPSS 22.0 szoftver segítségével (p<0,05). Eredmények: A hypokalaemia hajlamosító tényezői közé tartozott a női nem (p<0,001) és a magasvérnyomás-betegség (p = 0,04). A középsúlyos hypokalaemiás páciensek 60%-a diagnosztizált hypertoniás volt (p = 0,003). A hyperkalaemiás állapotokhoz az emelkedettebb vércukorértékek (p<0,001), a diabetes mellitus (p<0,001) és a krónikus vesebetegség volt köthető (p<0,001). Minél súlyosabb volt a káliumeltérés mértéke, annál nagyobb valószínűséggel voltak jelen kórjelző diagnosztikus EKG-eltérések, melyek hyperkalaemia esetén 48,6%-ban fordultak elő (p<0,001). A prezentációs panaszok tekintetében a fulladással jelentkezők esetében volt a legmagasabb a szérumkáliumszint (p<0,001). Az életmentő beavatkozásra szoruló betegek többsége súlyos hypokalaemiával bírt (p<0,001). A hyperkalaemia, illetve a hypokalaemia gyakran járt kórházi felvétellel, míg ritkábban halálozással. Következtetés: Mindenképpen hasznos lenne a dyskalaemiás állapotok kezelésére egységes irányelvek kidolgozása, amelyek nagymértékben növelhetik a betegbiztonságot, és megkönnyíthetik a klinikus döntési helyzetét kritikus szituációkban. Orv Hetil. 2024; 165(5): 183–191.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Emese Irma Ágoston
,
Evelin Horváth
,
Balázs Győrffy
,
László Harsányi
, and
A. Marcell Szász

Absztrakt:

A colorectalis daganatra ma már igen heterogén betegségként tekintünk, mely heterogenitást a kialakulásában szerepet játszó genetikai faktorok, molekuláris eltérések, különböző jelátviteli útvonalak, valamint mikro- és makrokörnyezeti tényezők okoznak. A korábban ismert „klasszikus” adenoma-carcinoma szekvencia mellett az elmúlt évtizedben egy másik, alternatív útvonal is felismerésre került. Ezt „fogazott” útvonalnak nevezzük, mely az elváltozások kb. egyharmadáért felelős. Ezek a laesiók a molekuláris tulajdonságaikon felül makroszkópos és mikroszkópos képükben és progressziós hajlamukban, illetve prognózisukban is eltérnek a klasszikus útvonal daganataitól. Az alábbi összefoglaló közlemény ezen eltérések molekuláris tulajdonságait, makroszkópos és szövettani jellegzetességeit, illetve klinikai jelentőségét szemlélteti. Orv Hetil. 2018; 159(6): 206–214.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Katalin Borbély
,
István Sinkovics
,
Balázs Madaras
,
Zsolt Horváth
,
István Láng
, and
Miklós Kásler

A szerzők az emlőrák korszerű diagnosztikáján belül a nukleárismedicina-technikák szerepét tárgyalják, beszámolnak a Magyarországon jelenleg alkalmazott módszerekről és a jövőbeni lehetőségekről. Orv. Hetil., 2012, 153, 14–21.

Restricted access

A malignus eredetű dysphagia palliatív kezelésére használt merev és öntáguló sztentek eredményeinek összehasonlító vizsgálata

Comparison of outcome of rigid and self-expanding stents for palliation of malignant dysphagia

Orvosi Hetilap
Authors:
Ákos Balázs
,
Tamás Vass
,
István Hritz
,
Miklós Horváth
,
Veronika Papp
, and
Attila Szijártó

Bevezetés: A nyelőcső malignus szűkületeinek palliatív kezelésére 1984 és 2019 között 1005 merev protézist és 423 öntáguló sztentet ültettünk be. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a két protézisfajta kezelési eredményeinek összehasonlítása volt. Módszer: Retrospektív elemzés során összehasonlítottuk a két betegcsoport jellemzőit, kezelési eredményeit a technikai sikeresség, a szövődmények, az életminőség alakulása és a túlélés vonatkozásában. Eredmények: Az átlagéletkorok, az anamnézisidők, a testsúlycsökkenés értéke, a tumoros folyamat előrehaladottságának összehasonlítása azt igazolja, hogy a sztenttel történő palliáció több rosszabb állapotú beteg kezelését tette lehetővé. A szövődmények száma a sztenttel kezelt betegcsoportban szignifikánsan magasabb: 29,3%/20,9% volt. A szövődmények ellátására endoszkópos intervenciót végeztünk, a merev protéziseknél 68,6%-ban, a sztenttel kezelteknél 53,2%-ban. A dysphagia és a betegek életminőségének lényeges javulása volt észlelhető a merev protézissel kezelteknél 97%-ban, a sztenttel kezelteknél 91,3%-ban. A túlélési idő a sztenttel kezelt betegcsoportban szignifikánsan rövidebb, 4,3/5,4 hónap volt. Következtetés: Az öntáguló sztentek alkalmazása a malignus szűkületek palliatív kezelésében a lehetőségek bővülésével lényeges változásokat hozott a mindennapi gyakorlatban. A kezelési eredményeket az öntáguló sztentek szélesebb körű használata nem javította annyival, mint amennyivel a betegcsoport rosszabb állapota rontotta. Orv Hetil. 2022; 163(49): 1952–1961.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Andrea Horváth
,
Attila Patonay
,
Dénes Bánhegyi
,
János Szlávik
,
György Balázs
,
Dénes Görög
, and
Klára Werling

Az Echinococcus multilocularis infectio Magyarországon emberben eddig még nem diagnosztizált, ritka helminthiasis. Endémiás területe Európa középső része; a környező országok nagy részéből már jelentették előfordulását, és a hazai vörösróka-állományban is kimutatták a fertőzést. A szerzők ismertetik az első magyarországi humán esetet, és összefoglalják az alveolaris echinococcosis epidemiológiájára, klinikumára és kezelési lehetőségeire vonatkozó jelenlegi ismereteket. Felhívják a figyelmet arra, hogy – megfelelő klinikai tünetek esetén – az infiltratív hepaticus terimék differenciáldiagnosztikája során ma már figyelembe kell venni e ritka kórkép lehetőségét is.

Restricted access
Biologia Futura
Authors:
Rubina Tu¨nde Szabó
,
Mária Kovács-Weber
,
Márta Erdélyi
,
Krisztián Balogh
,
Natasa Fazekas
,
Ákos Horváth
,
Miklós Mézes
, and
Balázs Kovács

Background and aims

The aim of this study was to verify that the comet assay can be used to investigate the DNA damaging effects of T-2 and HT-2 toxins in the liver of broiler chickens. The comet assay is a favorable genotoxic analysis because it is cheap, simple, and can be used in many organisms and different tissues.

Materials and methods

Male broiler chickens were fed with T-2/HT-2 toxins-contaminated diet for 14 days. The comet assay was successfully adapted to chicken liver cells, and the DNA damage was determined by a decrease in the comet parameter (DNA % in the tail) in the experimental groups.

Results

The method of evaluation was found to be critical because DNA damage could not be detected exactly using the CometScore software, due to inaccurate separation of head and comet. However, this problem can be solved by visual evaluation.

Conclusion

In the case of the visual evaluation, each toxin-treated group differed significantly from the control group, indicating that the assay can be useful for the assessment of primary DNA damage caused by T-2/HT-2 toxins.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Sándor Hornok
,
José Fuente
,
Gábor Horváth
,
Isabel Fernández de Mera
,
Michiel Wijnveld
,
Balázs Tánczos
,
Róbert Farkas
, and
Frans Jongejan

To monitor the emergence of thermophilic, Mediterranean ixodid tick species and tick-borne pathogens in southern Hungary, 348 ticks were collected from shepherd dogs, red foxes and golden jackals during the summer of 2011. Golden jackals shared tick species with both the dog and the red fox in the region. Dermacentor nymphs were collected exclusively from dogs, and the sequence identification of these ticks indicated that dogs are preferred hosts of both D. reticulatus and D. marginatus nymphs, unlike previously reported. Subadults of three ixodid species were selected for reverse line blot hybridisation (RLB) analysis to screen their vector potential for 40 pathogens/groups. Results were negative for Anaplasma, Babesia and Theileria spp. Investigation of D. marginatus nymphs revealed the presence of Ehrlichia canis, Rickettsia massiliae and Borrelia afzelii for the first time in this tick species. These findings broaden the range of those tick-borne agents, which are typically transmitted by Rhipicephalus sanguineus, but may also have Dermacentor spp. as potential or alternative vectors. Ehrlichia canis was also newly detected in Ixodes canisuga larvae from red foxes. In absence of transovarial transmission in ticks this implies that Eurasian red foxes may play a reservoir role in the epidemiology of canine ehrlichiosis.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors:
Kornélia Szluha
,
Kornélia Lazányi
,
Ákos Horváth
,
János Szántó
,
Judit Tóth
,
Zoltán Hernádi
,
Róbert Póka
,
László Damjanovich
,
Zoltán Garami
,
Balázs Fülöp
, and
Péter Molnár

Absztrakt

Az egészségügyi dolgozóknak mindennapi munkájuk során gyakran meg kell változtatniuk valós érzelmeiket. Ezt a cselekvést a szakirodalom érzelmi munkavégzés névvel illette. A jelen cikkben a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum 50 onkológiai szakdolgozója által önkéntesen kitöltött, feleletválasztós kérdéseket tartalmazó kérdőív eredményei alapján mutatja be az érzelmi munkavégzés lehetséges negatív következményeinek leginkább kitett szakdolgozók jellemzőit. Az általunk vizsgált szakdolgozók közel 90%-a megváltoztatja munkája során a valós érzelmeit. Igen nehéz azonban meghatározni azok körét, akiket az érzelmi munka negatív pszichés hatásai fenyegetnek. Vizsgálatunk során érdekes munkamotivációs különbségeket találtunk, melyek szoros kapcsolatban voltak a válaszadók érzelmi munkavégzésével és az észlelt szerep/érzelmi elvárásokkal is. Sikerült három típuscsoportot körülhatárolnunk, melyeknek egyenként meghatároztuk a jellemzőit. A kapott eredmények arra utalnak, hogy a vizsgált szakdolgozók alig több mint fele igazi “segítő foglalkozású”. 45%-uk nem, vagy alig érzékelte a betegek munkájukra vonatkozó elvárásait. Fontosnak tartjuk ezért, hogy a szakdolgozók munkáját a munkahelyi környezet ne csak szakmai, de érzelmi dimenziók mentén is támogassa.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
József Furák
,
Zsolt Szabó
,
Theodor Horváth
,
Tibor Géczi
,
Balázs Pécsy
,
Tibor Németh
,
Aurél Ottlakán
,
Zsolt Molnár
, and
György Lázár

Absztrakt

Célkitűzés: A VATS-lobectomiákkal szerzett tapasztalatok növekedésével egyes centrumokban egyre gyakoribbá váltak az úgynevezett nem intubált VATS-lobectomiák (non-intubated thoracic surgery – NITS), amelynek során a beteget nem intubálják, nem relaxálják, hanem a műtét a beteg spontán légzése mellett történik. Munkánkban az egy metszésből elvégzett NITS-VATS lobectomiával szerzett tapasztalatainkat ismertetjük. Betegek, módszer: 2017. január 24. és 2017. március 10. között 16 betegnél (nyolc nő és nyolc férfi) végeztünk NITS-VATS uniportal lobectomiát tüdőrák indikációval. Átlagéletkor 59,6 év (42–73). Átlagos FEV1 87,7% (62–109). Átlagos body mass index 27,1 (18,8–32,8). A betegek a beavatkozást megelőzően benzodiazepinpremedikációt, a metszéshez helyi érzéstelenítést (lidokain), majd bupivakain intercostalis és vagusblokádot kapnak. Rutinmonitorozás mellett bispectral index (BIS-) vezérelt célkontrollált intravénás (TCI) propofolszedációt végzünk, laringealis maszk segítségével. A bőr- és lágyrész-metszés az axillaris vonalban, az ötödik bordaközben történik. Ezen keresztül végezzük a kamera bevezetését, a reszekcióhoz szükséges manipulációt, a lebeny eltávolítását és a mellkasi drén behelyezését is. A műtét során teljes atelectasia érhető el. Az eltávolított lebenyek megoszlása a következő: hét jobb felső, kettő középső, egy jobb alsó, egy jobb alsó + felső lebeny gépi ékreszekció, öt bal alsó. A reszekciót követően kiterjesztett mediastinalis sampling vagy blokkdissectio történik. Eredmények: Perioperatív mortalitás nem volt. Egy esetben sem kellett a beteget a műtét során intubálni. Átlagos műtét idő 96,5 perc (80–120), az átlagos drenálási idő 2,9 nap (2–8) volt. Tartós átszívás 1/16 (6,25%). A műtét utáni időszakban egy betegnél lázat, egy betegnél subcutan emphysemát és egy esetben tüdőgyulladást észleltünk. Egy betegnél kellett recidív légmell miatt mellkascsövezést végeznünk. Az eltávolított laesiók szövettani megoszlása a következő: egy bal alsó lebenyi teljes atelectasiát okozó endobronchialis hamartochondroma, egy gyulladás, illetve 10 adenocarcinoma, két laphámrák, egy carcinosarcoma és egy típusos carcinoid. A 14 malignus daganat stádiummegoszlása a következő: nyolc IA, kettő IB, egy IIA, kettő IIB, egy IIIA. Az eltávolított mediastinalis nyirokcsomók átlagos száma 12 (7–20). Következtetés: A nem intubált (NITS) VATS-lobectomia biztonsággal elvégezhető beavatkozás, amely során az onkológiai elveket teljes egészében érvényesíteni lehet. A műtét utáni mellkasdrenálási idő rövidebb, ami a műtét során elérhető teljes atelectasiának tudható be.

Restricted access