Search Results
You are looking at 11 - 13 of 13 items for
- Author or Editor: Balázs Vásárhelyi x
- Refine by Access: All Content x
The purpose of this study was to evaluate changes in biomarker and synovial parameters following autologous osteochondral transplantation (AOT) in the equine stifle joint, to test the hypothesis whether synovial parameters would show significant differences at selected time points following the surgery (at days 3, 14, 60 and 180) compared to baseline level (at day 0). Surgical intervention was performed in both stifles of nine horses (n = 18). The joints were randomly assigned to operated and sham-operated groups. Grafts 8.5 mm in diameter were harvested from the femoropatellar (FP) joint under arthroscopic control and the medial femorotibial (MFT) joints had AOT using mosaicplasty (MP) instrumentation, while the sham FP and sham MFT joints underwent arthroscopy and miniarthrotomy without transplantation, respectively. Synovial fluid (SF) parameters were evaluated at days 4, 14, 60 and 180. Data were analysed by two-way repeated- measures analysis of variance (ANOVA), and P < 0.05 was considered significant. During the first 10–14 days after surgery, lameness of degree 2–3/5 [American Association of Equine Practitioners (AAEP) scores] was present, which disappeared after 60 days. Joints with transplantation showed significant increases in synovial white blood cell count (WBC), total protein (TP), substance P, C1,2C and CS846 epitope concentration at day 3 compared to baseline and shamoperated joints (P < 0.05). These parameters returned to the baseline values by two months after surgery and remained within normal levels at 6 months postoperatively.
A hepcidin a vasfelszívódást és a plazmavasszintet közvetlenül csökkentő endogén vegyület. Technikai okok miatt meghatározása nem terjedt el, klinikai jelentőségére vonatkozóan korlátozottak az adatok. Munkánk során nő gyógyászati műtétek kapcsán elemeztük a bekövetkező hepcidinszint-változást. Vizsgálatunk során 17 nőgyógyá szati műtéten átesett nő esetében a műtét előtt közvetlenül, majd azt követően 3 nappal vett vérmintában határoztuk meg tömegspektrometriával a hepcidinszintet, valamint ELISA-módszerrel a legfontosabb hepcidininduktor, az interleukin-6 szintjét. A műtét után csökkent a szérumvasszint [medián, interkvartilis (17,85 [15,25–24,9] versus 10,1 [7,6–15,0] μmol/L, p<0,01)] és transzferrinszint [60,3 (55,93–67,18) versus 53,1 (49,7–60,0) μmol/L, p<0,01], míg nőtt a hepcidinszint [2,75 (2,24–3,51) versus 8,01 (6,8–9,67) μg/L, p<0,01) és az interleukin-6-szint (ND – nem detektálható) [ND [ND – 2.2] versus 8,15 (2,31–12,86), p<0,01]. Következtetés: A műtétet követő vasanyagcsere-változásokkal egyidejűleg a hepcidinszint – hasonlóan más akutfázis-fehérjékhez – gyorsan emelkedik. Eredményeink alapján a hepcidinszint emelkedése és a vasszint csökkenése közötti ok-okozati kapcsolat valószínűsíthető. A hepcidinszint mérésének a mindennapos gyakorlatban a műtétet követő vasanyagcsere-változás monitorozásában, esetleges előrejelzésében lehet szerepe. Elterjedése azonban rutin laboratóriumi tesztek hiányában egyelőre nem valószínű. Orv. Hetil., 2010, 43, 1790–1794.
A genomikai vizsgálatok – elsősorban a genetikai polimorfizmus- és a génexpressziós vizsgálatok, valamint a betegségek kockázata közötti kapcsolat elemzése – egyre nagyobb szerepet kap az orvosi kutatásokban. Ezek természetszerűleg elválaszthatatlanok a betegek mintáitól. A gyűjtött, tárolt és megfelelen regisztrált biológiai minták, valamint hozzájuk tartozó klinikai adatok összességükben a biobankot alkotják. A biobankok együttműködésével, az itt tárolt minták és adatok kollaboratív megosztásával számottevően nő a kutatás hatékonysága. A szerzők közleményükben magyarországi kezdeményezésekről számolnak be, melyek célja biobankregiszterek kialakítása, az egyes biobankok működésének a feltérképezése és összehangolása. Bemutatják az Országos Biobank-honlap, a Semmelweis Biobank, a ritka betegségekre szakosodott Orphanet, a neurológiai és pszichiátriai betegségben szenvedők mintáira kifejlesztett NEPSYBANK szerkezetét, célkitűzéseit. Az utóbbi években egyre több biobankot hoznak létre genomikai vizsgálatok céljára. A közeljövőben a törvényi háttér szabályozásával ez a folyamat várhatóan felgyorsul, és jobban koordinálhatóvá válik. Várható, hogy a bemutatott biobankhálózatok ebben segíteni fognak.
