Search Results

You are looking at 11 - 19 of 19 items for

  • Author or Editor: Botond Lakatos x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Kritikus állapotú, szeptikus felnőtt betegek antibiotikumkezelésének farmakokinetikai és farmakodinamikai megfontolásai

Pharmacokinetic and pharmacodynamic considerations of antibiotic therapy among critically ill adult patients with sepsis

Orvosi Hetilap
Authors:
Lili Holub
,
Bálint Gergely Szabó
,
Lőrinc Závorszky
,
Rózsa Hümpfner
,
Péter Andréka
,
Gellért Balázs Karvaly
, and
Botond Lakatos

A szepszis életet veszélyeztető, komplex klinikai állapot, melynek kezelése jelentős kihívást és számottevő költségráfordítást jelent a betegellátás számára. A szepszis által előidézett patofiziológiai változások jelentős mértékben megváltoztatják a gyógyszerek és a szervezet kölcsönhatását, megnehezítve az optimális gyógyszerelést. A kapillárisszivárgás jelensége, valamint az ellátás során alkalmazott folyadékterápia hatására megemelkedhet egyes antibiotikumok megoszlási térfogata. A hypalbuminaemia következtében megnövekedett szabad frakció a nagy fehérjekötődésű antibiotikumok gyorsabb eliminációját okozhatja. A megnövekedett perctérfogat és a vascularis ellenállás csökkenése a fiatalabb betegpopulációkban megnövekedett renalis clearance-t idézhet elő. A betegek nagyobb hányadában azonban a hipoperfúzió miatt szepszis indukálta akut veseelégtelenség jellemző, melynek hatására a renalis clearance csökken. A klinikai képet tovább árnyalja, ha vesepótló vagy extracorporalis membránoxigenizációs kezelést alkalmazunk. Az antibiotikumok fizikai-kémiai jellemzői meghatározzák, hogy a patofiziológiai változások milyen mértékben befolyásolják az egyes gyógyszermolekulák farmakokinetikai paramétereit. A várttól eltérő gyógyszer-expozíciót előidéző folyamatok ellensúlyozására a farmakokinetikai-farmakodinamikai indexek, valamint a fizikokémiai értékek ismeretében többféle klinikai stratégia áll rendelkezésre. A terápia racionális szempontok szerint történő személyre szabásával és a terápiás gyógyszerszint monitorozásával növelhető a hatékonyság, és csökkenthető az antibiotikumrezisztencia kialakulásának esélye. Orv Hetil. 2024; 165(11): 403–415.

Open access

Béta-laktám antibiotikumok terápiás gyógyszerszint-monitorozása kritikus állapotú felnőtt betegekben: egycentrumos, prospektív, obszervációs pilotvizsgálat

Therapeutic drug monitoring of beta-lactam antibiotics in critically ill adult patients.

A single-center prospective observational pilot study
Orvosi Hetilap
Authors:
Lőrinc Závorszky
,
Andrea Rádler
,
Júlia Galgóczi
,
Bence Tóth
,
Ákos Csomós
,
Attila Erőss
,
Róbert Farkas
,
Gellért Karvaly
,
Lili Holub
,
Bálint Gergely Szabó
, and
Botond Lakatos

Bevezetés: A béta-laktám antibiotikumok a leggyakrabban alkalmazott antibiotikumok közé tartoznak. Effektivitásuk időfüggő, adagolásuk így akkor optimális, ha az antibiotikum plazmakoncentrációja az idő 100%-ában meghaladja a baktérium minimális gátló koncentrációját (100%fT>MIC). Az Európai Klinikai Mikrobiológiai és Infektológiai Társaság (European Society of Clinical Microbiology and Infectious Diseases – ESCMID) ezt a célértéket javasolja a béta-laktámok terápiás gyógyszerszint-monitorozása esetén. Számos vizsgálat alapján azonban úgy tűnik, hogy kritikus állapotú betegek esetében a béta-laktámok plazmakoncentrációja szuboptimális. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt egy hazai súlyponti kórház intenzív osztályán legnagyobb gyakorisággal alkalmazott béta-laktám antibiotikumok szérumkoncentrációinak meghatározása és a terápiás céltartomány elérésének vizsgálata pilotjelleggel a kritikus állapotú betegek körében. Módszer: Prospektív, obszervációs egycentrumos vizsgálatunkba intenzív osztályon fekvő, meropenem, piperacillin/tazobaktám vagy ceftriaxon antibiotikummal kezelt betegeket vontunk be. A gyógyszerek völgykoncentrációját mértük szérumban, nagy hatékonyságú folyadékkromatográfiás (HPLC) módszerrel és folyadékkromatográffal kapcsolt tandem tömegspektrométerrel (LC–MS/MS) a 100%fT>MIC farmakodinámiás cél elérésének megítéléséhez. A célkoncentrációt kórokozótól függően az Európai Antimikrobiális Érzékenységi Bizottság (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing – EUCAST) definíciói alapján határoztuk meg. Elsődleges végpontként a terápiás szérumkoncentrációt el nem érő betegek arányát vizsgáltuk. Eredmények: Vizsgálatunkban 28 beteg esetében összesen 60 antibiotikumszint-mérés történt. A betegek medián életkora 64,5 ± 28,7 év volt, 80,0%-uk (n = 22) férfi; 35,7%-uk (n = 10) belgyógyászati, 53,5%-uk (n = 15) sebészeti/traumatológiai okkal, míg 10,7%-uk (n = 3) égési sérülés miatt került intenzív osztályra. A betegek 39,3%-ánál (n = 11) volt detektálható a terápiás célt el nem érő antibiotikum-szérumkoncentráció. A meropenemkezelésben részesülő betegek közül 6 (66,6%), a piperacillin esetében 5 (41,6%), míg a ceftriaxon esetében 1 (12,5%) betegnél volt szubterápiás a mért koncentráció. Megbeszélés: Kutatásunk alapján a béta-laktám antibiotikumokkal kezelt, kritikus állapotú felnőtt betegek releváns része nem érte el a kívánt farmakodinámiás célt, különösen a piperacillin és a meropenem esetében. Következtetés: Pilotvizsgálatunk kisszámú hazai mintán reprodukálja a nemzetközi eredményeket, és megerősíti a terápiás gyógyszerszint-monitorozás szükségességét a béta-laktám-terápiában részesülő kritikus állapotú betegek körében. Orv Hetil. 2023; 164(48): 1904–1911.

Open access

Agyi myeloma képét utánzó toxoplasmosis

Toxoplasmosis masquerading as cerebral myeloma

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Eszter Nagy
,
Andrea Ceglédi
,
Bálint Gergely Szabó
,
Botond Lakatos
,
Viktória Kiss Anita
,
András Kozma
,
Attila Balogh
,
Hajnalka Rajnai
,
Péter Reményi
, and
Gábor Mikala

Bevezetés

Myeloma multiplexben és társuló plazmasejtes leukémiában szenvedő 63 éves nőbetegünk másodvonalbeli carfilzomib-lenalidomid-dexamethason mentőkezeléssel komplett remissziót ért el, melyet autológ őssejt-átültetéssel konszolidáltunk. A transzplantációt követően gyors relapszusa alakult ki, melyre harmadvonalbeli daratumumab-lenalidomid-dexamethason kezelést indítottunk.

A kezelések szövődményeként Clostridioides difficile okozta pseudomembranosus colitis jelentkezett, mely során intenzív osztályra került, így a kúrát felfüggesztettük. Osztályunkra visszavéve szótalálási nehézséget, jobb oldali felső végtagi túlsúlyú hemiparesist, ködös tudatállapotot észleltünk. Az elvégzett koponya MRI-vizsgálat a capsula interna-thalamus határán 28 × 25 mm-es térfoglalást igazolt, perifokális ödémával, bal oldali oldalkamra kompresszióval és középvonali áttolással. A kép myeloma multiplex agyi relapszusának alapos gyanúját keltette, de felmerült gyulladásos folyamat lehetősége is. Idegsebészeti javaslatra sztereotaxiás biopsziás mintavétel történt, melynek szövettana toxoplasmosist igazolt. Infektológiai megbeszélés alapján pyrimethamin, sulfadiazin és folinsav kombinációt kezdtünk, melyre a beteg jól reagált, az ágyból kikelt, sétált, tudata feltisztult. A klinikai javulást képalkotó vizsgálat is megerősítette. Közben a myeloma multiplex betegség progressziója alakult ki, ezért a daratumumab adását újrakezdtük. Sajnos a beteg klinikai állapota hanyatlott, újból ágyhoz kötötté vált, Klebsiella pneumoniae véráram-infekció miatt ismételten intenzív osztályos ellátást igényelt. A kontroll koponya-MRI újabb agyi góc megjelenését igazolta.

A beteget progresszív myeloma multiplex és agyi toxoplasmosis együttes fennállásában elveszítettük. Esetünk legfontosabb tanulsága, hogy agyi toxoplasmosis lehetőségére immunszupprimált, myelomás betegeink agyi plasmocytomának megfelelő képe esetén is gondolnunk kell.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Botond Lakatos
,
Helga Szabó
,
Katalin Csordás
,
Gábor Tatai
,
Radka Nikolova
,
Judit Csomor
,
Péter Reményi
,
Tamás Masszi
,
István Vályi-Nagy
, and
János Sinkó

Absztrakt:

Bevezetés: Az autológ haemopoeticus őssejtek transzplantációja ígéretes kezelési lehetőség egyes malignus és nem malignus betegségek körében. A beavatkozás ugyanakkor szövődményekkel járhat, ezek közül kiemelkedő fontosságúak a korai, illetve késői poszttranszplantációs szakban fellépő infekciók. Célkitűzés: A korai (<+100 nap) poszttranszplantációs infekciók gyakoriságának és kórokozóinak vizsgálata, továbbá a halálozás rizikótényezőinek meghatározása. Módszer: A 2007 és 2014 között intézetünkben autológ haemopoeticus őssejtek transzplantációjával kezelt 699 beteg prospektíven gyűjtött adatait retrospektív módon vizsgáltuk és dolgoztuk fel. Eredmények: A 699 beteg medián életkora 56 (interkvartilis tartomány: 43–62) év, 54%-uk (376 fő) férfi. 25 pácienst más centrumba irányítottak vissza további gondozásra, 19 beteg utánkövetése pedig megszakadt. A betegek 69,8%-ában (488 fő) fordult elő neutropeniás láz. 96 betegben (13,7%) összesen 102 infekciós epizódot azonosítottunk. A leggyakrabban – összesen 49 epizódban – bacteriaemiát észleltünk. Ezek előfordulási mediánja 7 (5–11) nap volt a transzplantációt követően. A bacteriaemiák döntő többsége (33/49) a megtapadás előtt lépett fel. Incidenciájuk a malignus lymphomában szenvedő betegek esetében szignifikánsan magasabb volt, mint a plazmasejt-rendellenességekben szenvedő csoportban (p = 0,0005, OR: 2,41, 95% CI: 1,49–3,99). Vírusfertőzés 12, míg bizonyított vagy valószínű invazív gombainfekció 8 alkalommal következett be. A poszttranszplantációs +100 napig követett 655 páciensnél a kórházi halálozás 2,4% (16 fő) volt, amelyből 8 haláleset infekciós szövődménnyel állt összefüggésben. A korai infekciók kedvezőtlenül befolyásolták a túlélést (p = 0,0001). Következtetés: Autológőssejt-transzplantáltakban az ismeretlen eredetű, neutropeniás láz gyakori. A dokumentált bacteriaemiák aránya azonban alacsony. A plazmasejtes alapbetegség miatt kezeltekhez képest a lymphomás betegekben nagyobb valószínűséggel lép fel bacteriaemia. A korai infekciók rontják a túlélés esélyeit, így megelőzésük és hatékony kezelésük továbbra is kiemelt fontosságú. Orv Hetil. 2020; 161(3): 103–109.

Restricted access

Abstract

Introduction

Over the past decade, enterococcal bloodstream infection (BSI) shows increasing incidence globally among the elderly and in patients with comorbidities. In this study, we aimed to assess microbiological and clinical characteristics and long-term outcomes of BSIs caused by Enterococcus spp. in adult patients with and without active onco-hematological malignancies hospitalized at a national referral institute.

Methods

A prospective analysis of consecutive enterococcal BSI cases was conducted in the National Institute of Hematology and Infectious Diseases (Budapest, Hungary) between December 2019 and April 2022. We compared characteristics and outcomes at 30-days and 1 year after diagnosis among patients with and without onco-hematological malignancies.

Results

In total, 141 patients were included (median age 68 ± 21 years, female sex 36.9%), 37% (52/141) had active onco-hematological malignancies. The distribution of species was as follows: 50.4% Enterococcus faecalis, 46.1% Enterococcus faecium, 1.4% Enterococcus avium and Enterococcus gallinarum, and 0.7% Enterococcus raffinosus. No statistically significant differences in all-cause mortality rates were observed between patient subgroups at 30 days (32.7 vs. 28.1%; P = 0.57) and 1 year (75.0 vs. 60.7%; P = 0.09).

Conclusion

Enterococcal bloodstream infections yielded a relevant burden of morbidity, but with no statistical difference in long-term outcomes of adult patients with and without active onco-hematological malignancies.

Open access

Az új típusú koronavírus okozta megbetegedés (COVID–19): összefoglaló hematológusoknak I. – virológia, molekuláris patogenezis és klinikum

The novel coronavirus disease (COVID-19): a review for specialists in hematology I – virology, molecular pathogenesis and clinical aspects

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Bálint Gergely Szabó
,
Ilona Bobek
,
Marienn Réti
,
László Gopcsa
,
Dóra Mathiász
,
Botond Lakatos
,
Gabriella Bekő
,
Mónika Pető
,
János Sinkó
,
Gábor Mikala
,
Zoltán Kis
,
János Szlávik
,
Péter Reményi
, and
István Vályi-Nagy

Absztrakt:

A COVID–19 a SARS-CoV-2 vírus által okozott, járványosan terjedő, légúti kiindulású betegség. A kórokozó magas patogenitású, zoonotikus eredetű humán coronavírus, mely hatékonyan terjed emberről emberre cseppfertőzéssel és közeli kontaktussal. A medián lappangási idő 5 nap, a maximum 14 nap. A COVID–19 kardinális tünetei a láz, dyspnoe és száraz köhögés. Az esetek 80%-a enyhe lefolyású, 5%-ban azonban intenzív terápiás ellátás és gépi lélegeztetés válik szükségessé. A COVID–19 akár súlyos, az egész szervezetre kiterjedő citokinvihart is kiválthat, mely gyors beavatkozás nélkül végzetes kimenetelű lehet. Jelen összefoglaló – melyet a diagnosztikai és terápiás szempontokat tárgyaló társközlemény követ – a betegséggel kapcsolatban 2020. május 25-ig elérhető legfőbb nemzetközi és hazai irodalmi eredményeket ismerteti; elsősorban, de nem kizárólag hematológus kollégák számára.

Open access

Az új típusú koronavírus okozta megbetegedés (COVID–19): összefoglaló hematológusoknak II. – a diagnosztika, terápia és prevenció lehetőségei

The novel coronavirus disease (COVID-19): a review for specialists in hematology II – aspects of diagnosis, therapy and prevention

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Bálint Gergely Szabó
,
Ilona Bobek
,
Marienn Réti
,
László Gopcsa
,
Dóra Mathiász
,
Botond Lakatos
,
Gabriella Bekő
,
Mónika Pető
,
János Sinkó
,
Gábor Mikala
,
Zoltán Kis
,
János Szlávik
,
Péter Reményi
, and
István Vályi-Nagy

Absztrakt:

A COVID–19 a SARS-CoV-2 vírus által okozott, járványosan terjedő, légúti kiindulású betegség. A kórokozó magas patogenitású, zoonotikus eredetű humán coronavírus, mely hatékonyan terjed emberről emberre cseppfertőzéssel és közeli kontaktussal. A vírusdiagnosztika a légutakból vett minta PCR-vizsgálatán alapul, melynek ismétlésére szükség lehet a fertőzés kizárására. A PCR-eredményt a klinikummal egybe kell vetni, mivel a preszimptomatikus beteg már vírust üríthet, a gyógyultak PCR-pozitivitása pedig hetekig elhúzódik. A terápiás stratégiák két ágát az antivirális gyógyszerek, valamint a hiperinflammációt gátló immunmodulánsok adják. Jelen összefoglalásunk a második azon két társközlemény közül, melyek célja a 2020. május 25-ig elérhető legfőbb nemzetközi és hazai betegséggel kapcsolatos eredmények ismertetése, elsősorban, de nem kizárólag hematológus kollégák számára.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Botond Lakatos
,
László Gopcsa
,
Enikő Gondos
,
Alexandra Riczu
,
Zsuzsa Várnai
,
Éva Nagy
,
Eszter Molnár
,
Gabriella Bekő
,
Ilona Bobek
,
Péter Reményi
,
János Szlávik
,
János Sinkó
, and
István Vályi-Nagy

Absztrakt:

Az elmúlt hónapokban pandémiához vezető, Kínából induló, új koronavírus okozta megbetegedés (COVID–19) rámutatott az emberiség kiszolgáltatottságára. Aktuálisan a COVID–19 kezelésére randomizált kontrollált vizsgálattal igazolt hatékonyságú, törzskönyvezett gyógyszer nem áll rendelkezésre. A súlyos akut légúti tünetegyüttest okozó koronavírus-2 (SARS-CoV-2) a jelen munka írásáig – a legóvatosabb becslések szerint is – közel 4 millió fertőzésért és megközelítőleg 300 000 halálesetért felelős. A patomechanizmus mélyebb megismerése fedte fel, hogy a fatális esetek hátterében az immunválasz diszregulációja, a citokinvihar-szindróma (CRS) áll. Eddigi ismereteink alapján a COVID–19-ben kialakuló citokinvihar sarkalatos szereplője az interleukin-6 (IL6). Esetleírások és kis betegcsoportokon végzett vizsgálatok eredményei alapján az IL6 monoklonális antitest gátló terápia (tocilizumab) eredményesnek mutatkozik a citokinvihar kezelésében. A szerzők egy eset leírása kapcsán foglalják össze a legfrissebb ismereteket a COVID–19 terápiájával kapcsolatosan. A jelen esetismertetés súlyos COVID–19-ben szenvedő betegben kialakult CRS sikeres terápiáját mutatja be, melynek során – a szerzők tudomása szerint – hazánkban elsőként került sor tocilizumab alkalmazására infektológiai osztályon. Orv Hetil. 2020; 161(26): 1070–1077.

Open access

Az első két sikeres, convalescens friss fagyasztott plazmával történő terápia hazai alkalmazása intenzív osztályon kezelt, kritikus állapotú, COVID–19-fertőzésben szenvedő betegekben.

(A COVID–19-pandémia orvosszakmai kérdései)

Successful administration of convalescent plasma in critically ill COVID-19 patients in Hungary: the first two cases

Orvosi Hetilap
Authors:
Ilona Bobek
,
László Gopcsa
,
Marienn Réti
,
Gabriella Bekő
,
Lilla Hancz
,
Botond Lakatos
,
Eszter Molnár
,
Sándor Nagy
,
Péter Reményi
,
Gabriella Sebestyén
,
János Sinkó
,
János Szlávik
,
Miklós Szolnoky
, and
István Vályi-Nagy

Absztrakt:

Bevezetés: Jelenleg nem áll rendelkezésünkre specifikus kuratív kezelés vagy vakcina az új koronavírus-2 (COVID–19, SARS-CoV-2) kezelésére. A súlyos citokinvihar-szindrómával társuló COVID–19-fertőzés kezelésére sürgősen szükséges alternatív kezelési megoldást találni. Célkitűzés: A convalescens plazmaterápia alkalmazása más, súlyos vírusfertőzések kezelésében a túlélés javulását eredményezte, és ígéretes terápiás megközelítés lehet súlyos COVID–19-betegek számára. Módszer: Két kritikus állapotú, COVID–19-fertőzött beteg convalescens friss fagyasztott plazmával történő kezelését mutatjuk be. Eredmények: A plazmaterápia megkezdésekor mindkét beteg gépi lélegeztetésre szorult, és antivirális kezelésben, valamint maximális szupportív ellátásban részesült. A COVID–19-fertőzésből nemrég felépült és a súlyos akut légúti distressz szindrómát okozó koronavírus-2 elleni immunglobulin-G-t termelő donorokból 3 × 200 ml convalescens plazma transzfúzióját alkalmaztuk. A convalescens plazma transzfúzióját követően mindkét betegnél javult az oxigénszaturáció, és a gyulladásos értékeket jelző paraméterek csökkenést mutattak. A convalescens plazma adását megelőző paraméterekhez viszonyítva növekedett a lymphocytaszám, és csökkent az interleukin-6-szint. Mindkét betegnél 2 héten belül megszüntethető volt a gépi lélegeztetés. Nem észleltünk a convalescens plazma adása során súlyos mellékhatást. Következtetések: Megfigyelésünk alapján a convalescens plazmával történő terápia jól tolerálható volt, és javíthatja a betegek gyógyulási arányát. A convalescens plazmával való kezelés optimális dózisának, időpontjának és klinikai előnyeinek meghatározására további nagy, kontrollált vizsgálatok szükségesek. Közleményünk megírásának célja az első két, hazánkban convalescens plazmával sikeresen kezelt, kritikus állapotú COVID–19-fertőzött beteg kórtörténetének bemutatása. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1111–1121.

Open access