Search Results

You are looking at 11 - 13 of 13 items for

  • Author or Editor: Dénes Kovács x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Csenge Hargittay
,
Judit Dénes
,
Erika Hubina
,
Gábor László Kovács
,
Zoltán Görömbey
,
Sándor Czirják
,
László Kovács
,
Krisztián Vörös
, and
Miklós Góth

Absztrakt:

Az acromegalia ritka, de klinikailag fontos betegség, amelyet a növekedési hormon és az inzulinszerű növekedési faktor-1 krónikusan magas szintje okoz. Számos tünete és komplikációja lehet, amelyek közül a diabetes mellitus gyakori szövődmény. A növekedési hormon különböző mechanizmusokon keresztül hathat a szénhidrát-anyagcserére és idézhet elő inzulinrezisztenciát. Cikkünkben egy acromegaliás beteg esetét dolgozzuk fel, kiemelve a beteg szénhidrátanyagcsere-eltéréseit, valamint az eset kapcsán ismertetjük az acromegalia kezelésében használt terápiás lehetőségeknek a glükózháztartásra gyakorolt hatását a nemzetközi irodalom áttekintésével. A contrainsularis hatású növekedésihormon-túlprodukció rontja a glükóztoleranciát. Ennek megfelelően a kórosan fokozott növekedésihormon-termelést csökkentő különböző kezelési módok (mint a sebészi vagy radioterápia, illetve a gyógyszeres kezelés bizonyos típusai) hatására javul a szénhidrát-anyagcsere. Ugyanakkor a gyógyszeres terápiás lehetőségek közül az első generációs szomatosztatinreceptor-ligandok az esetek kis részében ronthatják a szénhidrátháztartást, míg a második generációs pazireotid a betegek jelentős részénél hyperglykaemiát okoz. Az acromegaliás beteg kezelése komplex feladat, több diszciplína képviselői (endokrinológus, idegsebész, radioterapeuta, az egyes speciális problémák megoldásában részt vevő orvosok, fogorvosok) végzik, de a kezelés összefogásáért az endokrinológus szakorvos a felelős. Az acromegaliának, illetve a kezelés szövődményeinek, kiemelten a szénhidrátháztartás zavarainak ellátásában a háziorvosnak is fontos szerepe van, ehhez pedig ismernie kell a kezelési módozatok főbb pontjait és potenciális mellékhatásait. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1724–1729.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Attila Dobos
,
György Gábor
,
Enikő Wehmann
,
Béla Dénes
,
Bettina Póth-Szebenyi
,
Áron B. Kovács
, and
Miklós Gyuranecz

Abstract

Q fever is one of the commonest infectious diseases worldwide. A Coxiella burnetii prevalence of 97.6% has been found by ELISA and PCR tests of the bulk tank milk in dairy cattle farms of Hungary. The herd- and individual-level seroprevalence rates of C. burnetii in the examined dairy cows and farms have dramatically increased over the past ten years. Three high-producing industrial dairy farms were studied which had previously been found ELISA and PCR positive for C. burnetii by bulk tank milk testing. Coxiella burnetii was detected in 52% of the 321 cows tested by ELISA. Pregnancy loss was detected in 18% of the cows between days 29–35 and days 60–70 of gestation. The study found a higher seropositivity rate (80.5%) in the cows that had lost their pregnancy and a seropositivity of 94.4% in the first-bred cows that had lost their pregnancy at an early stage. The ELISA-positive pregnant and aborted cows were further investigated by the complement fixation test (CFT). In dairy herds an average of 66.6% individual seropositivity was detected by the CFT (Phase II) in previously ELISA-positive animals that had lost their pregnancy and 64.5% in the pregnant animals. A higher (Phase I) seropositivity rate (50.0%) was found in the cows with pregnancy loss than in the pregnant animals (38.5%). The high prevalence of C. burnetii in dairy farms is a major risk factor related to pregnancy loss.

Open access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors:
Gabriella Vácz
,
Attila Cselenyák
,
Zsuzsanna Cserép
,
Rita Benkő
,
Endre Kovács
,
Eszter Pankotai
,
Andrea Lindenmair
,
Susanne Wolbank
,
Charlotte M. Schwarz
,
Dénes B. Horváthy
,
Levente Kiss
,
István Hornyák
, and
Zsombor Lacza

Purpose

Human amniotic epithelial cells (hAECs) are promising tools for endothelial repair in vascular regenerative medicine. We hypothesized that these epithelial cells are capable of repairing the damaged endothelial layer following balloon injury of the carotid artery in adult male rats.

Results

Two days after injury, the transplanted hAECs were observed at the luminal side of the arterial wall. Then, 4 weeks after the injury, significant intimal thickening was observed in both untreated and cell implanted vessels. Constriction was decreased in both implanted and control animals. Immunohistochemical analysis showed a few surviving cells in the intact arterial wall, but no cells were observed at the site of injury. Interestingly, acetylcholine-induced dilation was preserved in the intact side and the sham-transplanted injured arteries, but it was a trend toward decreased vasodilation in the hAECs’ transplanted vessels.

Conclusion

We conclude that hAECs were able to incorporate into the arterial wall without immunosuppression, but failed to improve vascular function, highlighting that morphological implantation does not necessarily result in functional benefits and underscoring the need to understand other mechanisms of endothelial regeneration.

Open access