Search Results

You are looking at 11 - 20 of 31 items for

  • Author or Editor: Dóra Tamás x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A depresszió klinikai képe és differenciáldiagnosztikája időskorban

Clinical picture and differential diagnosis of depression in old age

Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Szekeres
,
Dóra Perczel-Forintos
, and
Szilvia Kresznerits

Az időskori depresszió gyakran aluldiagnosztizált, noha az egyik vezető mentális egészségügyi problémát jelenti ebben az életkorban. Felismerése és megfelelő kezelése kiemelt jelentőségű, hiszen az idősek körében a depresszió jelentősen rontja az életminőséget, számos krónikus betegségcsoportban növeli a morbiditást és a mortalitást. Emellett elsődleges kockázati tényező a más életkori csoportokhoz képest, akár háromszor gyakrabban fordul elő befejezett öngyilkosságban. Nem szisztematikus (narratív) összefoglaló tanulmányunkban röviden áttekintjük idős betegek körében a depresszió klinikai képét és differenciáldiagnosztikáját, továbbá a szűrés és a kezelés legfőbb szempontjait. A tüneti kép jellegzetességei és a kórkép specifikus lefolyása ebben az életkorban számos módszertani kérdést vet fel, melyek további empirikus vizsgálatok tárgyát képezhetik. Orv Hetil. 2023; 164(39): 1537–1543.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Antal Tamás Zemplényi
,
László Mangel
,
Zoltán Kaló
,
Dóra Endrei
, and
Imre Boncz

Absztrakt

Bevezetés: A technológia fejlődése új lehetőségeket nyitott a prosztatadaganat sugárkezelése terén, ugyanakkor kevéssé ismert a korszerű technológia költsége. Célkitűzés: Jelen elemzés célja, hogy összehasonlítsa a háromdimenziós konformális sugárterápia, a normál- és hipofrakcionált intenzitásmodulált sugárterápia költségét lokalizált prosztatarákos betegek kezelésében. Módszer: A retrospektív költségelemzés egy hazai onkológiai centrum adatai alapján készült az egészségügyi szolgáltató szemszögéből. Az irradiáció időtartamát 20 beteg összesen 100 kezelési frakciójának egyedi mérése alapján határozták meg. Az egységköltségeket az intézmény kontrollingrendszere alapján számították ki. Eredmények: Egy frakció átlagos időtartama a hagyományos háromdimenziós konformális sugárterápia esetén 14,5 perc, intenzitásmodulált sugárterápia esetén képvezérelt eljárással 16,2 perc, míg képvezérelt eljárás nélkül 14 perc volt. A kezelés teljes költsége háromdimenziós konformális sugárterápia esetén 619 ezer forint, intenzitásmodulált sugárterápia esetén 933 ezer forint és hipofrakcionált intenzitásmodulált sugárterápia esetén 692 ezer forint volt. Következtetések: A már bizonyítottan költséghatékonyabb intenzitásmodulált és hipofrakcionált intenzitásmodulált sugárterápia alkalmazása nagyobb költséggel jár a szolgáltatók számára, ugyanakkor a jelenleg hatályos finanszírozás nem ösztönöz a hatékonyabb terápia alkalmazására. Orv. Hetil., 2016, 157(12), 461–468.

Restricted access
Magyar Terminológia
Authors:
Eszter B. Papp
,
Ágota Fóris
,
Eszter Sermann
,
Emese Szladek
, and
Dóra Tamás
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Réka Borbála Tamás
,
Dóra Perczel-Forintos
,
Orsolya Máté
, and
Zsuzsanna Gyenge

Absztrakt:

Bevezetés: A teljes populációt tekintve az alapellátásban és a szakellátásban megjelenők mintegy 25–30%-át teszik ki a „szomatizáló” betegek, akiknek testi tünetei mögött nem találnak orvosilag kimutatható szervi eltérést. A szomatikus panaszok gyakorisága az időskor mellett gyermek- és serdülőkorban a legmagasabb. A 7–12 év közötti gyermekek között a szomatikus tünetzavar jelenléte az alapellátásban közel 20%, a gyermekklinikák szakambulanciáin pedig 47%. A leggyakoribb szomatizációs panaszok a fejfájás, a hasfájás vagy a különböző végtagfájdalmak, amelyek magas komorbiditást mutatnak más mentális zavarokkal, elsősorban szorongásos megbetegedésekkel. A szomatizációs zavarok esetében mindig multikauzális problémáról van szó, amelynek kialakulásában a biológiai, környezeti és pszichés tényezők komplex módon kapcsolódnak össze. A tapasztalatok alapján a szomatizáló páciensek sokszor évekig vándorolnak az egészségügyi rendszerben, ahol adekvát kezelés hiányában legfeljebb gyógyszeres ellátásban részesülnek, így a panasz könnyen krónikussá válhat. Célkitűzés, módszer: Tanulmányunk célja a gyermekkori szomatizációs zavarok bizonyítottan hatékony kezelési módszereire vonatkozó legfrissebb szakirodalom áttekintése, különös tekintettel a komplex, pszichoterápiás lehetőségekre. Szemléltetésül egy szédüléssel, gastrointestinalis panaszokkal és alvászavarral küzdő serdülő fiú kognitív viselkedésterápiás kezelését ismertetjük. Megbeszélés: A hatékonyságvizsgálatok eredményei egyértelműen a kognitív viselkedésterápiát, valamint kiegészítésként a családterápiát/családkonzultációt javasolják a nagy gyakorisággal megjelenő szomatizációs zavarok adekvát kezelésére. A terápiás ellátás során a pszichoszociális stresszoroknak, az egészségszorongásnak, a katasztrofizáló gondolkodásnak a felismerésére és csökkentésére, az eredményes megküzdési és kommunikációs készségek kialakítására és az életkornak megfelelő aktivitás fenntartására kell fókuszálni. Következtetés: A biopszichoszociális szemléletű állapotfelmérés és kezelés kulcsfontosságú a szomatizáló betegeknél, hogy a megbetegedés kialakulásában és fenntartásában szerepet játszó pszichés és környezeti tényezőket feltérképezve, bizonyítottan hatékony kognitív viselkedésterápiában részesüljenek. Orv Hetil. 2020; 161(25): 1050–1058.

Open access

A COVID–19-járvány miatt kialakult betegségszorongás és depresszió kezelése kognitív viselkedésterápiával egy emlőrákos nő esete kapcsán

A case study of cognitive behavioral therapy for illness anxiety and depression caused by COVID-19 in a breast cancer patient

Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Szekeres
,
Dóra Perczel-Forintos
,
Magdolna Dank
, and
Gabriella Vizin

A rosszindulatú daganatos megbetegedések, az orvosi vizsgálatok és kezelések jelentős testi-lelki kihívást jelentenek a betegeknek, hozzátartozóiknak és a kezelőszemélyzetnek egyaránt. Az adherencia és a compliance kritikus tényezőkké válnak az onkoterápiák során. A rosszindulatú daganatos betegséggel küzdő személyek lelkiállapota, a kezeletlen pszichés tünetek befolyásolhatják a túlélést azáltal, hogy fokozzák a distresszt és a megélt szenvedés mértékét, gyengítik az életminőséget, és csökkentik az adherenciát. A jelen tanulmány célja bemutatni egy emlőrákkal küzdő, 66 éves női páciens esetén keresztül a pszichoterápiás indikációt és a kognitív viselkedésterápia eszközeit a krónikus szomatikus betegség mellett megjelenő pszichés zavarok (a koronavírus-járványhoz kapcsolható betegségszorongás-zavar és enyhe depressziós epizód) kezelésében. A pszichoterápia célja a páciens tüneteinek súlyos szervi betegségként való értelmezése helyett új, adaptívabb beállítódások és megnyugtatóbb értelmezések kialakítása, továbbá a másodlagosan megjelenő depresszió csökkentése volt. A 16 üléses kognitív viselkedésterápia elemei a viselkedésaktiváció, a tüneti viselkedés elemzése, a naplóvezetés, az új alternatívák kialakítása és viselkedési kísérletek, a konceptualizálás, a tanult technikák összefoglalása és a jövő tervezése voltak. A pszichoterápia hatékonyságát az állapotkövető kérdőívek eredményei alátámasztották. Orv Hetil. 2022; 163(23): 895–901.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
József Klem
,
Dóra Dömötör
,
György Schneider
,
Tamás Kovács
,
András Tóth
, and
Gábor Rákhely

The emergence of the multi-drug-resistant Staphylococcus aureus strains has prompted interest in alternatives to conventional drugs. Among the possible options one of the most promising is the therapeutic use of bacteriophages. Over the recent decades, increasing amount of literature has validated the use of bacteriophages for therapy and prophylaxis against drug-resistant staphylococci. This work attempts to review the current knowledge on bacteriophages and their usages for treatment of staphylococcal diseases.

Restricted access

Számít-e, ha közös a cél? Párok személyes terveire vonatkozó közös értékelés, megküzdés és élmény szerepe a párkapcsolati elégedettségben

Do shared goals matter? Shared evaluations, coping and experiences in personal projects of couples and their role in relationship satisfaction

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Viola Sallay
,
Orsolya Rosta-Filep
,
Dóra Vajda
,
Anna Dorka Kocsis
, and
Tamás Martos

ABSZTRAKT

Elméleti háttér: A célok egyéni szintű konstruktumok, amelyek az önszabályozás és a jóllét fontos tényezői. A párkapcsolati partnerek céljai emellett egyetlen önszabályozó rendszerként is értelmezhetők. Cél: Az egyéni és a közös célok három jellemzőjének vizsgálata (a célok közösként való elismerése, a célokkal kapcsolatos pozitív élmények, és a közös páros megküzdés), illetve ezek összefüggéseinek feltárása a párkapcsolati elégedettséggel. Módszerek: A keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálat résztvevői házas és együtt élő heteroszexuális párok voltak (n = 270 pár; átlagéletkor: 40,1 [SD = 11,2] év és 37,8 [SD = 10,9] év a férfi és női partnereknél). Mérőeszközök: Személyes Terv Kérdőív (a terv közös voltára, a közös pozitív élményekre és a közös páros megküzdésre vonatkozó kérdésekkel), Kapcsolati Elégedettség Skála (RAS-H). Eredmények: A többváltozós elemzésekben az összefüggéseket kontrolláltuk az életkorra, a párkapcsolati státuszra, a párkapcsolat hosszára és a válaszadók szubjektív anyagi helyzetére. Az útelemzés eredményei szerint a partnerek saját terveinek három közös jellemzője egymással összefüggő rendszert alkot. Minél inkább közösnek tekintik a partnerek a személyes terveiket, annál inkább alkalmaznak közös megküzdési stratégiákat a stressz kezelésére (β = 0,37 és 0,35; p < 0,001; a férfi és a női partnernél), és annál több pozitív élményt is élnek át a tervvel kapcsolatban (β = 0,40 és 0,41; p < 0,001; a férfi és a női partnernél). A párkapcsolati elégedettség előrejelzésére felállított aktor– partner interdependencia modell eredményei alapján pedig azt találtuk, hogy az elégedettséget elsősorban a saját közös páros megküzdés jelzi előre mindkét partnernél (β = 0,24 és 0,43; p < 0,001; a férfi és a női partnernél), illetve a férfiak kapcsolati elégedettségét előre jelezte a partnerük közös páros megküzdése is (β = 0,29; p < 0,001). Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy a személyes tervek „kapcsolati beágyazottsága” létező és jelentős párkapcsolati tapasztalat, amelynek része a terv közösként való értékelésének kognitív, affektív és viselkedéses komponense is. A párkapcsolati elégedettség azonban elsősorban a viselkedésbeli megnyilvánulással, azaz a közös megküzdés tapasztalatával függ össze.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Róbert Pónusz
,
Dalma Kovács
,
László Bence Raposa
,
Márta Hock
,
Tamás Decsi
,
János Kránicz
, and
Dóra Endrei

Absztrakt

Bevezetés: A magyar egészségügyi szférában munkát vállaló szakdolgozók körében növekvő tendenciát mutat a külföldi munkavállalás. Célkitűzés: A szerzők célja a magyar gyógytornászok migrációs és pályaelhagyási magatartásának, illetve a hátterében lévő főbb kiváltó tényezők bemutatása. Módszer: 2014. áprilistól augusztusig országos felmérést végeztek a Magyarországon munkát vállaló gyógytornászok körében. Összesen 215 fő vett részt a felmérésben. Eredmények: Az eredmények szerint az életkor (p<0,05), illetve a munkahelyen tapasztalható anyagi megbecsülés mértéke (p<0,01) számottevő hatást gyakorol a migrációs gondolatok megjelenésére. Azon gyógytornászok, akik nem érzik anyagilag megbecsültnek magukat, több mint 55-szörös eséllyel vállalhatnak munkát az országhatáron kívül (OR = 55,28, CI [95%] = 18,85–162,12). Ennek hátterében lévő leggyakoribb okok az anyagi és erkölcsi megbecsüléssel kapcsolatos elégedetlenség (p<0,01) mindkét esetben). Következtetések: Annak érdekében, hogy megelőzzük a szakképzett gyógytornászok külföldi munkavállalását, illetve pályaelhagyását, szükséges növelni az anyagi és erkölcsi megbecsülés mértékét a magyar egészségügyi ellátórendszerben. Orv. Hetil., 2016, 157(9), 342–349.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Szili-Török
,
Szabolcs Szeghy
,
Attila Kardos
,
László Környei
,
Dóra Paprika
,
András Szatmári
, and
András Temesvári

A veleszületett szívbetegségek miatt végzett szívsebészeti beavatkozások után nem ritka a ritmuszavarok megjelenése. A ritmuszavarok egy része a szívbetegség előrehaladása miatt lép fel, de jelentős hányada éppen a szívsebészeti műtétek következményeként jön létre. A gyógyszeres próbálkozások gyakran csődöt mondanak ezekben az esetekben, az intervenciós kezelés pedig bonyolult lehet az aritmia kiindulásának összetett jellege miatt. Célkitűzés és módszer: A szerzők közleményükben a veleszületett szívbetegség miatt operált betegeiknél 2004 és 2006 között végzett katéteres ablatiós beavatkozások eredményeit foglalják össze retrospektív elemzéssel. Eredmények: A vizsgált időszakban 26 esetben végeztek katéteres ablatiós beavatkozást, 24 betegnél eredményesen (92%). Kiújulás miatt ismételt beavatkozásra 3 esetben került sor (11%). Jelentős szövődményt nem észleltek, kisebb szövődmény (vérömleny a szúrás helyén) 4 esetben fordult elő. Következtetések: Ebben a betegcsoportban a katéteres ablatiók hatásásos esélyt nyújtanak a gyógyszeres kezeléssel szemben, kis megterhelést rónak a betegekre, és gyógyító eljárásnak számítanak. Ugyanakkor az összetett ritmuszavarok kezelése megfelelő szakértelmet és technológiai hátteret kíván, a klasszikus aritmiákhoz képest a beavatkozás megismétlése gyakrabban válik szükségessé.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Antal Tamás Zemplényi
,
László Mangel
,
Zoltán Kaló
,
Dóra Endrei
,
Szimonetta Lohner
, and
Imre Boncz

Absztrakt

Bevezetés: A sugárterápia technológiai fejlődésének egyik célterülete a prosztatarák megfelelő sugaras ellátása. Célkitűzés: Az elemzés célja a normálfrakcionálású és a hipofrakcionált, illetve a konvencionális és a magas dózisú intenzitásmodulált sugárterápia biztonságosságának vizsgálata. Módszer: A sugárkezelés szövődményeinek gyakoriságát metaanalízissel elemezték. Eredmények: Magasabb dózisú intenzitásmodulált sugárterápiával sem a súlyos urogenitalis (akut: p = 0,9, késői: p = 0,95), sem a mérsékelt vagy súlyos gastrointestinalis (akut: N/A, késői: p = 0,08) mellékhatásokban nincs eltérés a hagyományos besugárzási eljárásokhoz képest. A mérsékelt akut (relatív kockázat = 1,39, 95%-os konfidenciaintervallum: 1,09–1,78, p = 0,008) és késői (relatív kockázat = 1,48, 95%-os konfidenciaintervallum: 1,26–1,75, p<0,00001) urogenitalis mellékhatások relatív kockázata magasabb. A hipofrakcionált besugárzás súlyos urogenitalis (akut: N/A, késői: p = 0,73) és mérsékelt vagy súlyos gastrointestinalis (akut p = 0,73, késői p = 0,55) mellékhatásrátája sem tér el a normálfrakcionálású kezeléstől, azonban a mérsékelt késői urogenitalis mellékhatás kockázata magasabb (relatív kockázat = 1,39, 95%-os konfidenciaintervallum: 1,00–1,94, p = 0,05). Következtetések: Intenzitásmodulált sugártervezés és képvezérelt kezeléskiszolgáltatás mellett a hipofrakcionált és az emelt dózisú protokoll egyaránt biztonságos. Orv. Hetil., 2016, 157(20), 776–788.

Restricted access