Search Results

You are looking at 11 - 20 of 20 items for

  • Author or Editor: Endre Zima x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: László Gellér, Szabolcs Szilágyi, Endre Zima, Marianna Srej, Gábor Szűcs, Levente Molnár, and Béla Merkely

Az 55 éves posztinfarktusos, öt évvel korábban gyors monomorf kamrai tachycardia miatt implantálható cardioverter defibrillátor (ICD) implantációján átesett betegnél gyakori, többször csak ICD-sokkra szűnő, 150/perc frekvenciájú monomorf kamrai tachycardia miatt endocardialis rádiófrekvenciás katéterablatiót végeztünk 2005 februárjában. Két hónapos ritmuszavar-mentesség után a korábbinál lassabb, 120/perces, de incessant kamrai tachycardia lépett fel, amelyet újabb endocardialis ablatióval nem tudtunk megszüntetni. Tartós sinusrhythmust elérni kombinált antiarrhythmiás gyógyszeres kezeléssel sem sikerült. 2005 júniusában ismételten sikertelen endocardialis ablatio után ultimum refugiumként epicardialis ablatio mellett döntöttünk. Subxyphoidealis percutan pericardialis punkciót végeztünk, majd az ablatiós katétert a pericardialis térbe vezettük fel, és a legkorábbi aktiváció helyén ablálva a másfél hónapja gyakorlatilag folyamatosan fennálló ritmuszavar 5 másodperc után megszűnt. További három ablatiót követően programozott kamrai extrastimulációval kamrai tachyarrhythmia nem volt indukálható. A hároméves utánkövetés alatt kamrai tachycardia kétszer lépett fel, az ICD mindkét ritmuszavart az első antitachycardia-ingerléssel megszüntette. A beteg NYHA II. stádiumban van. Esetismertetésünkben tudomásunk szerint hazánkban elsőként számolunk be posztinfarktusos incessant kamrai tachycardia sikeres epicardialis ablatiójáról.

Restricted access

Szívelégtelenség reszinkronizációs kezelése

Resynchronization therapy of heart failure

Magyar Sebészet
Authors: Béla Merkely, Attila Róka, Szabolcs Szilágyi, Endre Zima, Valentina Kutyifa, Astrid Apor, Gábor Szűcs, and László Gellér

Absztrakt

A szívelégtelenség magas prevalenciájú, a gyógyszeres terápiában tapasztalható fejlődés ellenére is rossz prognózisú betegség. A reszinkronizációs terápia biventricularis pacemakerrel az intraventricularis vezetési zavarral szövődött súlyos szívelégtelenség számos klinikai tanulmányban bizonyított hatékonyságú kezelési módja. Hagyományosan az indikáció alapja a súlyos szívelégtelenség (NYHA III-IV.) optimális gyógyszeres kezelés mellett, megnyúlt QRS időtartam (≥120 ms), echocardiographiás paraméterek (bal kamrai ejectiós frakció legfeljebb 35%). Új módszerek bevezetése (szöveti doppler echocardiograp-hia, CT, MRI, elektroanatómiai térképezés) segíthetnek a potenciálisan responder betegek kiválasztásában. Non-invazív és invazív módszerek segítségével a kezelés individuális beállítása elvégezhető, a hatékonyság responder betegeknél is fokozható. A reszinkronizáció kiemelkedő hatékonysága miatt az indikációs kör szélesítése is cél. Jelenleg enyhe szívelégtelenségben, illetve keskeny QRS esetén vizsgálják a kezelés hatékonyságát. Számos egyéb kérdésre (transzvénás vagy sebészi implantáció, implantálható de-fibrillator szükségessége) csak a jövőben tervezett vizsgálatok adhatnak választ.

Restricted access
Physiology International
Authors: E. Kovács, D. Pilecky, Z. Szakál-Tóth, A. Fekete-Győr, V.A. Gyarmathy, L. Gellér, B. Hauser, J. Gál, B. Merkely, and E. Zima

Abstract

Aim

We investigated the effect of age on post-cardiac arrest treatment outcomes in an elderly population, based on a local database and a systemic review of the literature.

Methods

Data were collected retrospectively from medical charts and reports. Sixty-one comatose patients, cooled to 32–34 °C for 24 h, were categorized into three groups: younger group (≤65 years), older group (66–75 years), and very old group (>75 years). Circumstances of cardiopulmonary resuscitation (CPR), patients' characteristics, post-resuscitation treatment, hemodynamic monitoring, neurologic outcome and survival were compared across age groups. Kruskal-Wallis test, Chi-square test and binary logistic regression (BLR) were applied. In addition, a literature search of PubMed/Medline database was performed to provide a background.

Results

Age was significantly associated with having a cardiac arrest on a monitor and a history of hypertension. No association was found between age and survival or neurologic outcome. Age did not affect hemodynamic parameter changes during target temperature management (TTM), except mean arterial pressure (MAP). Need of catecholamine administration was the highest among very old patients. During the literature review, seven papers were identified. Most studies had a retrospective design and investigated interventions and outcome, but lacked unified age categorization. All studies reported worse survival in the elderly, although old survivors showed a favorable neurologic outcome in most of the cases.

Conclusion

There is no evidence to support the limitation of post-cardiac arrest therapy in the aging population. Furthermore, additional prospective studies are needed to investigate the characteristics and outcome of post-cardiac arrest therapy in this patient group.

Open access

Halálozásikockázat-becslő pontrendszerek alkalmazhatóságának előzetes vizsgálata újraélesztett betegek körében

Pilot analysis of the usefulness of mortality risk score systems at resuscitated patients

Orvosi Hetilap
Authors: Boldizsár Kiss, Alexandra Fekete-Győr, Zsófia Szakál-Tóth, Anna Párkányi, Zsigmond Jenei, Péter Nyéki, Dávid Becker, Levente Molnár, Zoltán Ruzsa, Gábor Dér, Enikő Kovács, Dávid Pilecky, László Gellér, Harjola Veli-Pekka, Béla Merkely, and Endre Zima

Összefoglaló. Bevezetés: A cardiovascularis halálokok közül világszerte nagy jelentőségű a hirtelen szívhalál. Annak ellenére, hogy a cardiopulmonalis resuscitatio és a postresuscitatiós intenzív osztályos kezelés is komoly metodikai és technikai fejlődésen ment keresztül az elmúlt időszakban, kevés az olyan validált pontrendszer, amely jól becsülné a beteg intenzív osztályra kerülésekor a mortalitási rizikót. Célkitűzés: A sikeres újraélesztést követő intenzív osztályos kezelés kezdetekor felmért, a cardiogen shock rizikóstratifikációjára alkalmazott CardShock Risk Score (CSRS) és az általunk hozzáadott, specifikus súlyozófaktorokkal (iniciális ritmus, inotropigény) módosított CardShock Risk Score (mCSRS) összevetése a mortalitás előrejelzésében post-cardiac arrest szindrómás betegeknél. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunk során 172, kórházon kívül sikeresen újraélesztett és klinikánkon ellátott consecutiv betegből a CSRS- és mCSRS-pontrendszerek segítségével végül 123 beteg adatait elemeztük. A CSRS- és mCSRS-változók és a korai/késői mortalitás közötti összefüggést Cox-regressziós analízissel vizsgáltuk. A pontszámok alapján 3 csoportba (1–3, 4–6, 7+) soroltuk a betegeket. Az összevont csoportok túlélését log-rank teszttel hasonlítottuk össze. Eredmények: A betegpopuláció átlagéletkora 63,6 év volt (69% férfi), és a hirtelen szívhalál hátterében 80%-ban akut coronaria szindróma állt. A korai/késői mortalitást leginkább a felvétel utáni neurológiai állapot, a szérumlaktátszint, a vesefunkció, az iniciális ritmus és a beteg katecholaminigénye határozta meg. A mCSRS alkalmazását követően mind az „1–3” és a „4–6” (p≤0,001), mind a „4–6” és a „7+” (p = 0,006) csoportok között szignifikáns különbséget találtunk a túlélésben. Következtetés: A felvételkori pontok alapján a mCSRS pontosabban definiálja és differenciálja egymástól az általunk beválasztott két extra súlyozófaktorral az enyhe, a közepes és a magas mortalitási rizikóval bíró betegpopulációkat, mint a CSRS. Orv Hetil. 2021; 162(2): 52–60.

Summary. Introduction: Sudden cardiac death is one of the most significant cardiovascular causes of death worldwide. Although there have been immense methodological and technical advances in the field of cardiopulmonary resuscitation and following intensive care in the last decade, currently there are only a few validated risk-stratification scoring systems for the quick and reliable estimation of the mortality risk of these patients at the time of admission to the intensive care unit. Objective: Our aim was to correlate the mortality prediction risk points calculated by CardShock Risk Score (CSRS) and modified (m) CSRS based on the admission data of the post-cardiac arrest syndrome (PCAS) patients. Methods: The medical records of 172 out-of-hospital resuscitated cardiac arrest patients, who were admitted at the Heart and Vascular Centre of Semmelweis University, were screened retrospectively. Out of the 172 selected patients, 123 were eligible for inclusion to calculate CSRS and mCSRS. Based on CSRS score, we generated three different groups of patients, with scores 1 to 3, 4 to 6, and 7+, respectively. Mortality data of the groups were compared by log-rank test. Results: Mean age of the patients was 63.6 years (69% male), the cause of sudden cardiac death was acut coronary syndrome in 80% of the cases. The early and late mortality was predicted by neurological status, serum lactate level, renal function, initial rhythm, and the need of catecholamines. Using mCSRS, a significant survival difference was proven in between the groups “1–3” vs “4–6” (p≤0.001), “4–6” vs “7+” (p = 0.006). Conclusion: Compared to the CSRS, the mCSRS expanded with the 2 additional weighting points differentiates more specifically the low-moderate and high survival groups in the PCAS patient population treated in our institute. Orv Hetil. 2021; 162(2): 52–60.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Levente Fazekas, Balázs Sax, István Hartyánszky, Miklós Pólos, Ferenc Horkay, Tamás Varga, Kristóf Rácz, Endre Németh, Andrea Székely, Erzsébet Paulovich, Krisztina Heltai, Endre Zima, Zoltán Szabolcs, and Béla Merkely

Bevezetés: Magyarországon 2012-ben ünnepelte 20 éves évfordulóját a szívtranszplantáció, ám a mechanikus keringéstámogató eszközök ezalatt az idő alatt a végstádiumú szívelégtelenség korszerű terápiájának hiányzó láncszemét alkották. 2012 májusában, a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján átadott szívtranszplantációs és szívelégtelenség intenzív osztály, valamint az ehhez társuló eszközfejlesztések tették lehetővé a műszívprogram elindulását. Célkitűzés: A szerzők a program tapasztalatairól számolnak be. Módszer: 2012 májusa és 2014 decembere között 72 beteget 89 esetben kezeltek mechanikus keringéstámogató eszközökkel. A támogatás indikációja valamennyi esetben terápiarefrakter végstádiumú szívelégtelenség, illetve akut bal- vagy jobbszívfél-elégtelenség volt. Eredmények: Huszonhét esetben szívtranszplantáció utáni akut graftelégtelenség, 24 esetben súlyos végstádiumú szívelégtelenség, 21 esetben akut infarktus, 14 esetben szívműtét utáni akut balszívfél-elégtelenség, két esetben súlyos légzési elégtelenség, egy esetben gyógyszermérgezés következtében kialakult malignus ritmuszavar miatt kezdték el a terápiát. A teljes program 30 túlélő betege közül 13 került sikeres szívtranszplantációra. Következtetések: A rendelkezésre álló sokoldalú műszerparkkal a ma létező valamennyi lehetséges terápiás modalitás megvalósítható a rövid távú keringéstámogatástól a középtávú támogatáson át a szívtranszplantációig vagy a végleges műszívbeültetésig. Orv. Hetil., 2015, 156(13), 521–527.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: János Imre Barabás, Tivadar Hüttl, István Hartyánszky, Levente Fazekas, Zoltán Oláh, Endre Zima, Erzsébet Paulovich, Andrea Kőszegi, and Zoltán Szabolcs

Az epicardialis pacemakerek ritka, de akár életet veszélyeztető szövődménye a generátortelepnek a subcostalisan kialakított zsebből a hasüregbe történő elvándorlása. A szerzők 69 éves nőbetegük esetét ismertetik, aki aspecifikus hasi panaszokkal jelentkezett a klinika sürgősségi osztályán. Anamnéziséből kiemelendő, hogy korábbi mitralisműbillentyű-műtétét követően kialakult III. fokú atrioventricularis blokkja miatt epigastrialis pacemakert helyeztek be úgy, hogy a pacemakergenerátort a subcostalisan kialakított intramuscularis zsebben helyezték el. Mellkasátvilágítás igazolta, hogy a telep – eredeti helyétől messzire – a Douglas-üregbe vándorolt. A szokatlan helyre és távolságra vándorolt készüléket hasi feltárásból távolították el, közvetlenül azt követően, hogy új endocardialis pacemakerrendszer került beültetésre. A beteg szövődménymentesen, a 7. posztoperatív napot követően otthonába távozott. Orv. Hetil., 2015, 156(4), 154–157.

Open access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: András Mihály Boros, Péter Perge, Klaudia Vivien Nagy, Astrid Apor, Zsolt Bagyura, Endre Zima, Levente Molnár, Tamás Tahin, Dávid Becker, László Gellér, Béla Merkely, and Gábor Széplaki

Background

Cardiac resynchronization therapy (CRT) in chronic heart failure has been shown to improve mortality and morbidity. However, comprehensive data are not available as concerns how circulating biomarkers reflecting different organ functions, such as serum uric acid, blood urea nitrogen (BUN), albumin, cholesterol, or various liver enzymes, change over time as a consequence of CRT. The aim of this prospective study was to overview these possible changes.

Methods

A total of 20 routine laboratory parameters were measured in 122 control subjects and in 129 patients with chronic heart failure before CRT, 6 months, and 2 years later.

Results

The levels of serum uric acid [before: 432 (331–516) mmol/L, 6-month: 372 (304–452) mmol/L, 2-year: 340 (290–433) mmol/L; p < 0.001] and BUN [8.3 (6.4–11.5) mmol/L, 8.0 (6.3–11.1) mmol/L, 6.8 (5.0–9.7) mmol/L; p < 0.001) reduced statistically significant. Total bilirubin underwent reduction [16 (11–23) μmol/L, 11 (7–14) μmol/L, 8 (7–13) μmol/L; p < 0.001], while albumin increased [45 (43–48) g/L, 46 (44–48) g/L, 46 (43–48) g/L; p = 0.04]. Cholesterol concentrations elevated [4.3 (3.6–5.0) mmol/L, 4.5 (3.8–5.1) mmol/L, 4.6 (3.8–5.4) mmol/L; p < 0.001] and glucose decreased [6.2 (5.6–7.2) mmol/L, 5.9 (5.1–6.7) mmol/L, 5.7 (5.1–6.8) mmol/L; p < 0.001].

Conclusions

CRT influences the levels of routinely used biomarkers suggesting improvements in renal function, liver capacity, and metabolic changes. These changes could mirror the multiorgan improvement after CRT.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Dávid Pilecky, Gábor Szudi, Enikő Kovács, Zsigmond Jenei, László Gellér, Krisztina Heltai, Levente Molnár, György Bárczi, Dávid Becker, Béla Merkely, and Endre Zima

Absztrakt

Az enyhe terápiás hypothermia az utóbbi évtizedben elfogadott és elterjedt intenzív terápiás módszerré vált a hirtelen szívhalált elszenvedett és sikeresen resuscitált betegek kezelésében. Bár a rendelkezésre álló evidenciák alapján a terápiás hypothermia a resuscitatiós irányelvek részét alkotja, terápiás alkalmazása számos ponton csupán tapasztalati tényekre alapszik. Különösen intenzív szakmai vita tárgyát képezi az ideális célhőmérséklet és a nem sokkolandó ritmussal feltalált betegek hűtésének kérdése. A hypothermia szinte az összes szervrendszer működését befolyásolja, ezért ezek ismerete elengedhetetlen a mellékhatások korai felismerésében és kezelésében. A szerzők célja, hogy a rendelkezésre álló vizsgálati eredmények és saját gyakorlati tapasztalataik alapján összegezzék a terápiás hypothermia klinikai szerepét a resuscitatión átesett betegek kezelésében. Orv. Hetil., 2016, 157(16), 611–617.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Enikő Kovács, Zsigmond Jenei, Anikó Horváth, László Gellér, Szabolcs Szilágyi, Ákos Király, Levente Molnár, Péter Sótonyi jr., Béla Merkely, and Endre Zima

A normálistól eltérő, alacsonyabb testhőmérséklet, hypothermia terápiás alkalmazása az elmúlt évtizedben újra előtérbe került a neurológiai károsodás megelőzése, kialakulása esetén, illetve mértékének csökkentése érdekében. Használata nemcsak a szív- és idegsebészetben, hanem számos más, idegrendszeri sérüléssel vagy annak magas kockázatával járó folyamatban jótékony hatásúnak bizonyult. Jelenlegi ismereteink szerint ez az egyetlen olyan terápiás eszköz, amely az újraélesztésen átesett betegek neurológiai kimenetelét bizonyítottan javítja egy komplex folyamat révén, csökkentve az agy oxigénfelhasználásának és -ellátásának arányát. Jótékony hatása mellett számos olyan élettani és kórélettani hatással rendelkezik, amelyek pontos ismerete elengedhetetlen, hiszen ezek akár életet veszélyeztető állapotot is eredményezhetnek. Mindezek miatt nagyon fontos, hogy a terápiás hypothermiát csak olyan szakemberek használják, akik pontosan ismerik annak hatásait, és felkészültek a káros mellékhatások megelőzésére, illetve kivédésére. Írásunkban a hypothermia különféle szervekre, szervrendszerekre kifejtett élettani hatásait foglaljuk össze. Orv. Hetil., 2011, 152, 171–181.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Szudi, László Székely, Erzsébet Sápi, Zsolt Prodán, Jenő Szolnoky, Ákos Csomós, Noémi Nyolczas, Erzsébet Paulovich, Endre Németh, István Hartyánszky, Endre Zima, Balázs Sax, Andrea Bertalan, László Hejjel, Gábor Bogáts, Barna Babik, Károly Gombocz, Tamás Szerafin, György Koszta, and Andrea Molnár

Absztrakt:

Az alacsony perctérfogat szindróma jelentősen emeli a szívműtétek szövődményeit és a halálozást, megnyújtja az intenzív osztályos és kórházi tartózkodási időt. A kezelésére alkalmazott katecholaminterápiának nemkívánatos szisztémás és kardiális mellékhatásai lehetnek. A levoszimendán érzékenyebbé teszi a szívizom kalciumcsatornáit kalciumra, és megnyitja az adenozin-trifoszfát (ATP)-szenzitív káliumcsatornákat (KATP) is. Ennek köszönhetően javítja a szív teljesítményét, nem növeli a szívizom oxigénigényét, valamint védőhatást fejt ki a szívre és számos egyéb szervre is. A korábbiakban megjelent irodalom és szakértői vélemények alapján 2015-ben publikálták a szakértői véleményeket tartalmazó európai dokumentumot a levoszimendán szívsebészeti perioperatív alkalmazásáról. Ennek figyelembevételével, továbbá a hét magyar szívcentrum és a gyermekszívcentrum (szívsebész, aneszteziológus és kardiológus képviselőinek) bevonásával kidolgoztuk a magyar ajánlást, melynek két meghatározó pillére van: az irodalmi evidenciák és a magyar centrumok képviselőinek tapasztalatai. Az áttekintett területek: koszorúérműtétek, billentyűműtétek, keringéstámogató eszközök és szívtranszplantáció, mind felnőtt, mind gyermek szívsebészeti beavatkozások vonatkozásában. Orv Hetil. 2018; 159(22): 870–877.

Open access