Search Results

You are looking at 11 - 13 of 13 items for

  • Author or Editor: Erika Orosz x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Extraabdominalis desmoid tumorral megjelenő Gardner-syndromás beteg kezelésével szerzett hosszú távú tapasztalataink és irodalmi áttekintés

Long-term experience with therapy of a Gardner's syndrome female, first presenting with extra-abdominal desmoid tumor, and review of the literature

Magyar Sebészet
Authors: Zoltán Mátrai, János Papp, Csaba Polgár, Erika Hitre, István Köves, Edit Oláh, Judit Andi, Andrea Kiss, István Vámosi Nagy, László Tóth, and Zsolt Orosz

Absztrakt

A Gardner-syndroma a familiaris adenomatosus polyposis klinikai altípusa, autosomalis dominánsan öröklődő betegség, amelyet a gastrointestinalis traktus polyposisa és extraintestinalis elváltozások jellemeznek, mint multiplex osteomák, valamint bőr- és lágyrésztumorok. A Gardner-syndromához társuló desmoid tumorok terápiás kihívást jelenthetnek. A szerzők egy 17 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél a Gardner-syndroma a lumbalis régió agresszív desmoid tumorával jelent meg. A beteget a 80 hónapos utánkövetés során sebészileg, non-steroid gyulladáscsökkentőkkel, tamoxifennel és sugárterápiával kezeltük. Következtetésként elmondhatjuk, hogy familiaris adenomatosus polyposisban vagy Gardner-syndromában a desmoid tumorok megjelenése megelőzheti a betegség gastrointestinalis manifesztációját. Az ilyen betegeknél genetikai vizsgálatot és colonoscopiát kell végezni, megelőzendő a későbbi colorectalis rosszindulatú daganat kialakulását. A desmoid tumor multidisciplinaris kezelést igényel.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Gabriella Liszkay, Vanda Plotár, Zsolt Orosz, Judit Székely, Erika Hitre, Alexandra Bartal, Zoltán Langmár, Katalin Bőcs, Ferenc Rényi Vámos, Ákos Sávolt, and László Tóth

A dermatofibrosarcoma protuberans alacsony vagy közepes malignitású, ritka, rosszindulatú daganat. A tumort a lassú, de agresszív lokális növekedés, az alacsony áttétképzési és a magas helyi kiújulási arány jellemzi. Az elsődleges kezelés a radikális sebészi eltávolítás hagyományos kimetszéssel vagy Mohs-féle sebészi technikával. Pozitív sebészi szél, recidív tumor esetén radio-, kemoterápia, illetve újabban imatinib mesylat alkalmazható. Célkitűzés: A szerzők 26, dermatofibrosarcoma protuberans miatt onkológiai centrumban multidiszciplinárisan kezelt beteg hosszú távú klinikopatológiai utánkövetését végezték. Módszer és eredmények: A betegek átlagéletkora 44,7 év volt. Az utánkövetés átlagideje 60,57 hónap volt. Tizenöt betegnél (57,7%) sikerült R0 eltávolítást végezni, míg 11 betegnél (42,3%) csak R1 reszekciót. Az R0 reszekciók eléréséhez átlagosan 1,87 kimetszésre volt szükség. Adjuváns kezelésként a primer tumor eltávolítását követően 6 beteg (23%) részesült radioterápiában és 2 (7,6%) beteg kemoterápiában. Tizenhat betegnél nem észleltünk kiújulást. Tíz betegnél (38,4%) alakult ki recidíva, amely miatt további kezeléseket folytattunk. Egy beteg távoli áttétek miatt elhunyt. Statisztikai módszerekkel vizsgáltuk az irodalomban prognosztikai faktornak számító 50 év feletti életkor és a sebészi radikalitás hatását a helyi kiújulásra. Következtetések: A dermatofibrosarcoma protuberans multidiszciplináris kezeléssel eredményesen kezelhető daganat. Pontosabb következtetések levonásához nagyobb esetszám és multicentrikus randomizált vizsgálatok szükségesek.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Lei Shi, Tanja Stachon, Lorenz Latta, Mohamed Ibrahem Elhawy, Gubesh Gunaratnam, Erika Orosz, Albrecht F. Kiderlen, Berthold Seitz, Markus Bischoff, and Nóra Szentmáry

We aimed to compare LDH release assay, trypan blue and fluorescent stainings, and non-nutrient Escherichia coli plate assay in determining treatment efficacy of antiamoebic agents against Acanthamoeba castellanii trophozoites/cysts, in vitro. 1BU trophozoites/cysts were challenged with 0.02% polyhexamethylene biguanid (PHMB), 0.1% propamidine isethionate (PD), and 0.0065% miltefosine (MF). Efficacies of the drugs were determined by LDH release and trypan blue assays, by Hoechst 33343, calcein-AM, and ethidium homodimer-1 fluorescent dyes, and by a non-nutrient agar E. coli plate assay. All three antiamoebic agents induced a significant LDH release from trophozoites, compared to controls (p < 0.0001). Fluorescent-dye staining in untreated 1BU trophozoites/cysts was negligible, but using antiamoebic agents, there was 59.3%–100% trypan blue, 100% Hoechst 33342, 0%–75.3% calcein-AM, and 100% ethidium homodimer-1 positivity. On E. coli plates, in controls and MF-treated 1BU trophozoites/cysts, new trophozoites appeared within 24 h, encystment occurred after 5 weeks. In PHMB- and PD-treated 1BU throphozoites/cysts, irregularly shaped, smaller trophozoites appeared after 72 h, which failed to form new cysts within 5 weeks. None of the enzymatic- and dye-based viability assays tested here generated survival rates for trophozoites/cysts that were comparable with those yielded with the non-nutrient agar E. coli plate assay, suggesting that the culture-based assay is the best method to study the treatment efficacy of drugs against Acanthamoeba.

Restricted access