Search Results

You are looking at 11 - 19 of 19 items for

  • Author or Editor: Erzsébet Molnár x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors:
Ildikó Takács
,
Szabolcs Horváth
,
Borbála Balatonyi
,
Szaniszló Jávor
,
Ágnes Molnár
,
Sarolta Gáspár
,
Rebeka Hajós
,
Ágnes Meczker
,
János Lantos
,
Erzsébet Rőth
, and
György Wéber

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: A hasfali sérvek laparoscopos megoldásában a sebészi háló intraperitonealis pozícióban kerül beültetésre. Állatmodellekben és a humángyakorlatban egyaránt ígéretesek a kombinált, többrétegű hálók. Jelen kísérlet célja két eltérő szerkezetű, szilikonbevonatú polipropilén háló biológiai viselkedésének összehasonlítása volt. Anyag és módszerek: Új-zélandi fehér nyulak hasfalán egy 3 × 4 cm nagyságú, teljes vastagságú hasfaldefektust készítettünk, melyet összetett hálóval fedtünk. 20 állatba a felszínén lamináris szilikonréteggel bevont hálót (LSPP), a másik 20 nyúl esetében szilikonnal impregnált polipropilén filamentumból szőtt hálót (MSPP) ültettünk be. Az intraperitonealis adhaesioképződés mértékét és a hálók beépülését vizsgáltuk. Immunhisztokémiai módszerrel az osztódó sejtek jelenlétét és eloszlását az idegen anyag környezetében (Ki-67), az érújdonképződést (VEGF) és a kialakuló neoperitoneum-réteget (CK) vizsgáltuk, scanning elektronmikroszkóppal a halók felszínét tanulmányoztuk. Eredmények: Az intraperitonealis adhaesioképződés mértéke az első héten nem mutatott eltérést, míg a harmadik héten az LSPP szignifikánsan kevesebb kitapadást generált. A Ki-67 antitest jelölés szignifikánsan alacsonyabb aktivitású volt a makroporózus hálók csoportjában. Ugyanebben a csoportban a VEGF pozitivitás időarányosan nőtt, míg az LSPP esetében nem változott. A vékony neoperitoneum-réteg csak a makroporózus háló felszínén volt szövettanilag kimutatható (CK jelölés), az LSPP esetében hiányzott. Következtetések: A sebészi háló alapanyaga és textúrája is meghatározó szerepet játszik a befogadó szövetbe történő integrációban, mely arányos a kiváltott idegentest-reakcióval.

Restricted access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Éva Erzsébet Magyar
,
Dalma Tényi
,
Ashley Gearhardt
,
Sára Jeges
,
Gallusz Abaligeti
,
Ákos Levente Tóth
,
József Janszky
,
Dénes Molnár
,
Tamás Tényi
, and
Györgyi Csábi

Background

Childhood obesity proves to be an important public health issue, since it serves as a potential risk factor for multiple diseases. Food addiction could also serve as an important etiological factor. As childhood obesity plays a serious issue also in Hungary, we aimed to adapt and validate the Hungarian version of the Yale Food Addiction Scale for Children (H-YFAS-C).

Methods

A total of 191 children were assessed with the H-YFAS-C and the Eating Disorder Inventory (EDI). The following psychometric properties were analyzed: internal consistency, construct validity, convergent, and discriminant validity.

Results

A good construct validity was revealed by confirmatory factor analysis (RMSEA = 0.0528, CFI = 0.896, χ2 value = 279.06). Question 25 proved to have no significant effect on its group and was removed from further analyses. The Kuder–Richardson 20 coefficient indicated good internal consistency (K20 = 0.82). With the use of the eight EDI subscales, a good convergent and discriminant validity could be determined. Food addiction was diagnosed in 8.9% of children. The mean symptom count was 1.7 ± 1.2 (range: 0–7). Females were more often diagnosed with food addiction than males (p = .016; OR = 3.6, 95% CI: 1.2–10.6). BMI percentiles were significantly higher in children with diagnosed food addiction (p = .003). There proved to be no correlation between age and the occurrence of food addiction.

Discussion and conclusion

Our results show that H-YFAS-C is a good and reliable tool for addictive-like behavior assessment.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Eszter Sarkadi Nagy
,
Márta Bakacs
,
Éva Illés
,
Barbara Nagy
,
Anita Varga
,
Orsolya Kis
,
Erzsébet Schreiberné Molnár
, and
Éva Martos

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A vizsgálat célja a magyar felnőtt lakosság táplálkozási szokásainak, tápanyagbevitelének és ezek időbeli változásainak monitorozása. Módszer: A táplálkozási adatfelvétel háromnapos táplálkozási naplóval történt. A minta a 18 éves és a 18 évesnél idősebb lakosságot reprezentálja nem és életkor szerint. Eredmények: A magyar lakosság táplálkozásában kimutatható a túlzott zsírbevitel (38 E% férfiak, 37 E% nők), ezzel szemben a szénhidrátok energiaaránya túl kevés (45 E% férfiak, 47 E% nők), míg a fehérjebevitel megfelelő. Következtetés: Kedvezőtlen változás a 2009-es táplálkozási vizsgálathoz képest a nők zsír és telített zsírsavak energiaarányának növekedése, és mindkét nem esetén a zöldség-, gyümölcsfogyasztás csökkenése, amely utóbbi magyarázza a rostbevitel csökkenését. A hozzáadott cukor energiaaránya a 2009-es vizsgálathoz képest mindkét nem minden korosztályában növekedést mutat. Így a zöldség- és gyümölcsfogyasztás növelésére, a hozzáadott cukor és telített zsírsavak energiaarányának csökkentésére fókuszáló beavatkozások szükségesek a lakosság egészségi állapotának javítása érdekében. Orv. Hetil., 2017, 158(15), 587–597.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Andrea Molnár
,
Ágnes Anna Csontos
,
Sarolta Dakó
,
Rita Hencz
,
Dániel Áron Anton
,
Erzsébet Pálfi
, and
Pál Miheller

Absztrakt:

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegeknél kóros tápláltsági állapot alakulhat ki (gyulladásos citokinek termelődése, műtétek utáni katabolizmus, beszűkült étrend miatt), amit táplálásterápia elrendelése mellett is nehéz hatékonyan kezelni. Célkitűzés: A táplálásterápia hatékonyságának vizsgálata. Módszer: Kombinált tápláltsági állapot rizikószűrése (kérdőíves felméréssel és bioimpedanciás testösszetétel-analízissel) a vizsgálat elején és az egyéves vizsgálati periódus végén. Eredmények: A 205 betegből 82 bizonyult veszélyeztetettnek. Összesen 44-en részesültek hosszú távú táplálásterápiában, 45%-uknak elegendő volt a diétamódosítás, 50% orális és 5% parenteralis táplálást is igényelt. A mindkét mérési eljárás alapján magas rizikójúnak minősülők száma a beavatkozásokkal 31-ről 21 főre csökkent, a teljes és a zsírmentes testtömeg nyolc, illetve kilenc esetben 10%-ot meghaladóan növekedett, a tömegindexek (∆BMI: +1,3 kg/m2, p = 0,035, s.; ∆FFMI: +0,5 kg/m2, p = 0,296, n. s.) szintén növekedtek. A kutatás korlátai az alacsony esetszám és a monocentrumos bevonás. Következtetések: Kóros tápláltsági állapot kialakulásának magas kockázata miatt javasoljuk a kombinált rizikószűrést és a táplálásterápia hatékonyságának vizsgálatára a bioimpedanciás testösszetétel-analízist. Orv Hetil. 2017; 158(19): 731–739.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Erzsébet Schreiberné Molnár
,
Zsuzsanna Nagy-Lőrincz
,
Barbara Nagy
,
Márta Bakacs
,
Orsolya Kis
,
Eszter Sarkadi Nagy
, and
Éva Martos

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az Országos Táplálkozás- és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2014 az előző vizsgálathoz hasonlóan az Európai Lakossági Egészségfelmérés egy kisebb almintáján valósult meg. A szerzők a jelen közleményben a magyar lakosság vitaminbevitelének adatait ismertetik. Módszer: A felmérés a Magyarországon 2013. december 31-ig a 18. életévét betöltött, nem intézményben élő lakosság vitaminbevitelét reprezentálja. Eredmények: A férfiak és a nők vitaminbevitele között jelentős eltérés állapítható meg. Férfiaknál a C-vitamin kivételével valamennyi vízben oldható vitamin bevitele nagyobb, mint a nőknél, a D- és E-vitamin esetében a különbség szignifikáns. Pozitívumnak tekinthető a lakosság ajánlásoknak megfelelő B1-, B2-, B6-, B12-, C-vitamin- és niacinbevitele, a férfiaknál azonban az előző vizsgálathoz képest csökkent az A-vitamin- és β-karotin-bevitel. Továbbra is alacsony a D-vitamin- és folsavbevitel, főleg az idősek D-vitamin-bevitele kritikusan alacsony. A biotin- és pantoténsav-bevitel sem érte el az ajánlott értéket. Következtetés: A megfelelő vitaminellátottság eléréséhez a lakosság tájékoztatása mellett nélkülözhetetlen az egészséges élelmiszer-választék elérhetővé tétele is. Orv Hetil. 2017; 158(33): 1302–1313.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Bálint Szalai
,
Éva Hercegh
,
Nóra Magyar
,
Dániel Déri
,
Mónika Rózsa
,
Zsuzsanna Molnár
,
Dávid Kuti
,
Zoltán Kis
,
Katalin Szomor
,
Mária Takács
, and
Erzsébet Barcsay

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon 2020. március 4-én sikerült először kimutatni a SARS-CoV-2 jelenlétét két iráni beteg felső légúti mintájában. Az első pozitív esetek megjelenését követően felmerült a kérdés, hogy a vírus mikor kerülhetett be Magyarországra, esetleg okozott-e korábban megbetegedést. 2020. március 4-ét megelőzően a kifejezetten SARS-CoV-2-vizsgálatra beküldött 224 légúti minta közül egyetlen sem bizonyult pozitívnak a fent említett 2 minta kivételével. Célkitűzés: A Nemzeti Népegészségügyi Központ Légúti Vírusok Nemzeti Referencia Laboratóriuma célul tűzte ki, hogy a 2020. január 1. és 2020. április 19. között légútivírus-vizsgálatra beérkezett mintákat visszamenőlegesen megvizsgálja az új koronavírus irányában. Módszer: A tanulmányhoz felhasználtuk egyrészt az influenzafigyelő szolgálatban részt vevő, virológiai mintavételezésre is felkért (ún. sentinel) orvosok által rendszeresen vett, hetente beküldött légúti mintákat, másrészt az egyéb, diagnosztikus céllal beérkezett beteganyagokat. A vizsgálatokat real-time PCR-módszerrel végeztük. Eredmények: A sentinel orvosok által beküldött 465 légúti mintából egy sem bizonyult SARS-CoV-2-pozitívnak. Az egyéb (nem SARS-CoV-2) légúti diagnosztikus vizsgálatra érkező 551 minta között sem találtunk március 4-e előtt vett pozitív mintát. Következtetések: Ezen adatok alapján valószínűsíthető, hogy az elsőként 2020. március 4-én diagnosztizált esetek előtt a SARS-CoV-2 nem okozott klinikai tünetekkel járó fertőzést az országban. Orv Hetil. 2020; 161(38): 1619–1622.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
László Szudi
,
László Székely
,
Erzsébet Sápi
,
Zsolt Prodán
,
Jenő Szolnoky
,
Ákos Csomós
,
Noémi Nyolczas
,
Erzsébet Paulovich
,
Endre Németh
,
István Hartyánszky
,
Endre Zima
,
Balázs Sax
,
Andrea Bertalan
,
László Hejjel
,
Gábor Bogáts
,
Barna Babik
,
Károly Gombocz
,
Tamás Szerafin
,
György Koszta
, and
Andrea Molnár

Absztrakt:

Az alacsony perctérfogat szindróma jelentősen emeli a szívműtétek szövődményeit és a halálozást, megnyújtja az intenzív osztályos és kórházi tartózkodási időt. A kezelésére alkalmazott katecholaminterápiának nemkívánatos szisztémás és kardiális mellékhatásai lehetnek. A levoszimendán érzékenyebbé teszi a szívizom kalciumcsatornáit kalciumra, és megnyitja az adenozin-trifoszfát (ATP)-szenzitív káliumcsatornákat (KATP) is. Ennek köszönhetően javítja a szív teljesítményét, nem növeli a szívizom oxigénigényét, valamint védőhatást fejt ki a szívre és számos egyéb szervre is. A korábbiakban megjelent irodalom és szakértői vélemények alapján 2015-ben publikálták a szakértői véleményeket tartalmazó európai dokumentumot a levoszimendán szívsebészeti perioperatív alkalmazásáról. Ennek figyelembevételével, továbbá a hét magyar szívcentrum és a gyermekszívcentrum (szívsebész, aneszteziológus és kardiológus képviselőinek) bevonásával kidolgoztuk a magyar ajánlást, melynek két meghatározó pillére van: az irodalmi evidenciák és a magyar centrumok képviselőinek tapasztalatai. Az áttekintett területek: koszorúérműtétek, billentyűműtétek, keringéstámogató eszközök és szívtranszplantáció, mind felnőtt, mind gyermek szívsebészeti beavatkozások vonatkozásában. Orv Hetil. 2018; 159(22): 870–877.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Brigitta László
,
Edina Czellár
,
Judit Deák
,
Ágnes Juhász
,
Julianna Kovács
,
József Kónya
,
Júlia Mészáros
,
Zsófia Mészner
,
Ilona Mihály
,
Péter Molnár
,
Zoltán Nyúl
,
László Pátri
,
Erzsébet Puskás
,
Ferenc Schneider
,
Csaba Siffel
,
András Tóth
,
Erzsébet Tóth
,
György Szűcs
, and
Krisztián Bányai

A rotavírusok okozta gyermekkori akut gastroenteritisek megelőzésében a vakcináció játssza a főszerepet. Az új generációjú rotavírus-vakcinák bevezetése, illetve piaci megjelenése óta a vadvírus-surveillance világszerte még fontosabbá vált. Jelen tanulmányban a magyarországi posztvakcinációs törzsmonitorozás első évének eredményeit ismertetik a szerzők. A 2007-ben gyűjtött, rotavírust tartalmazó székletmintákból kivont virális RNS genotipizálása multiplex PCR segítségével történt. A szerzők a VP7 gén esetében G1–G4, G6, G8–G10 és G12 típusokra, a VP4 gén esetében pedig P[4], P[6], és P[8]–P[11] típusokra specifikus primereket alkalmaztak. A 482 betegtől származó 489 rotavírus-pozitív székletmintából 466 esetében sikerült a G típust, és 474 mintában a P típust azonosítani. Összesen 457 törzs esetében volt sikeres mindkét felszíni antigén genotípusának meghatározása. A vizsgált időszakban a G4P[8] törzsek voltak túlsúlyban (31,5%), ezeket követték a G1P[8] (28,3%), G2P[4] (19,3%) és G9P[8] (10,2%) genotípusok. A gyakori törzstípusok mellett ritka antigén-kombinációkat is sikerült azonosítani: G1P[4] (0,4%), G2P[8] (1,3%), G3P[9] (0,2%), G4P[6] (0,7%), G6P[9] (0,4%) és G12P[8] (0,4%). A G8P[8] (0,2%), G9P[4] (0,2%) és G9P[6] (0,8%) genotípusok 2007-ben első alkalommal kerültek felismerésre hazánkban. A minták kis hányadában (1,2%) kevert fertőzést lehetett igazolni. A nem tipizálható törzsek aránya 4,9% volt. A Magyarországon cirkuláló, klinikailag fontos rotavírustörzsek a vizsgálat adatai szerint szinte teljes átfedést mutatnak a vakcinákban is megtalálható antigéntípusokkal. A következő évek surveillance-eredményei számos nyitott kérdésre adhatnak választ, köztük tisztázhatják a máig ellentmondásos szerotípus-specifikus (homotípusos) vagy a heterotípus-specifikus védettség elsődlegességét.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Petra Anna Golovics
,
Péter László Lakatos
,
Gyula Dávid
,
Tünde Pandur
,
Zsuzsanna Erdélyi
,
Ágnes Horváth
,
Gábor Mester
,
Mihály Balogh
,
István Szipocs
,
Csaba Molnár
,
Erzsébet Komáromi
,
Barbara Dorottya Lovász
,
Miklós Szathmári
,
Lajos S. Kiss
, and
László Lakatos

A Crohn-betegség gyógyszeres kezelése az utóbbi 20 évben jelentősen megváltozott, az immunszuppresszív szerek egyre gyakrabban és egyre korábban kerülnek alkalmazásra. Ezzel szemben a sebészi beavatkozások száma még mindig magas, és kevés bizonyíték van arra, hogy a Crohn-betegség kimenetele változott az utóbbi évtizedben. Célok: A szerzők célkitűzése az volt, hogy megvizsgálják a sebészi beavatkozások rizikóját és a változó gyógyszeres kezelési stratégia közötti kapcsolatot a Veszprém megyei populációs alapú adatbázis alapján. Módszer: 506, az adott periódusban diagnosztizált (incidens) Crohn-beteg adatait elemezték (életkor a diagnóziskor 31,5 SD 13,8 év). A fekvő és a járó betegek adatait folyamatosan követték. A tanulmány által vizsgált populációt három csoportba osztották a diagnózis éve szerint (kohorsz A: 1977–1989, kohorsz B: 1990–1998, kohorsz C: 1999–2008). Eredmények: Összességében az azathioprint, a szisztémás szteroidot és a biológiai kezelést (ami csak 1998 óta érhető el) a betegek 45,8%-a, 68,6%-a és 9,5%-a kapott. Az egy és öt éven belüli azathioprinkezelés 3,2% és 6,2% volt az A csoportban, 11,4% és 29,9% a B csoportban és 34,8% és 46,2% a C csoportban. Többváltozós Cox-féle regressziós analízisben szignifikáns összefüggés volt kimutatható az azathioprinkezelés kezdete és a diagnózis időpontja (p<0,001), a diagnóziskori életkor (p<0,001), a betegség viselkedése (p<0,001) és a szisztémás szteroid adásának igénye (p<0,001) között. A sebészeti beavatkozások száma a vizsgált periódusban csökkent (PLogrank = 0,022, PBreslow = 0,07). Többváltozós Cox-analízisben (HR: 0,43, 95% CI: 0,28–0,65) és propensity score modellben (HR: 0,42, 95% CI: 0,26–0,67) a korai azathioprin adása szignifikáns kapcsolatot mutatott a reszekciós műtét valószínűségével. Következtetés: A szerzők populációs alapú vizsgálatban igazolták, hogy az utóbbi években sebészeti beavatkozások számának csökkenése független kapcsolatot mutat az agresszívebb kezelési stratégiával, az egyre gyakoribb és korábbi azathioprinhasználattal. Orv. Hetil., 2012, 153, 541–552.

Open access