Search Results
You are looking at 11 - 20 of 29 items for
- Author or Editor: Ferenc Jakab x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt
A „hanging maneuver” (LHM – Liver Hanging Maneuver) emelőszalag átvezetését jelenti a vena cava inferior és a májparenchyma között a resectio megkönnyítésére. A szerzők áttekintik a „hanging maneuver” májsebészeti alkalmazását, különböző módosításait, anatómiai és szövettani alapjait. Megállapítják, hogy a módszer a májsebészet biztonságának fokozására és a radikalitás növelése érdekében alakult ki. Kezdetben a jobb májfél nagy kiterjedésű, rekesszel összekapaszkodott daganatainak eltávolításához használták, később számos új indikációja és módosítása született. A szerzők két újabb indikációt dolgoztak ki a „hanging maneuver” alkalmazására. A IVA szegmentumban elhelyezkedő colorectalis májmetastasis, illetve a HCC resecabilitásának műtéti megállapítására és vérmentes resectiójához használták. A VII. szegmentumban lévő vena cava inferiort infiltráló daganat esetében pedig a hanging maneuver a partialis cavaresectiót könnyítette meg. A szerzők 4 esetüket mutatják be röviden. Megállapítható, hogy az LHM részint a IVA, VII. szegmentum resectiójának kivitelezhetőségét, részint biztonságát fokozza. A képalkotó eljárások utalhatnak a vena cava inferiorhoz közel fekvő daganatra, de a fali infiltratiót kizárólag intraoperatíve lehet teljes biztonsággal megállapítani. A vascularis infiltratio igazolására vagy kizárására az intraoperatív ultrahang és a jelenlegi előadásban javasolt LHM alkalmazható.
A szerzők 29 éves, késsel hasba szúrt nőbeteg esetét ismertetik. A megkezdett sokktalanítás és tájékozódó jellegű képalkotó vizsgálatok után a hasüregben kimutatott folyadék és hypovolaemiás keringésmegingás miatt azonnali laparotomiát, gyomorvarratot és a lép eltávolítását végezték. A hasüreg átvizsgálásakor észlelték a bal rekesz centrális sérülését. A műtétet indikáló mellüregi szervsérülések kizárására, az explorativ thoracotomia elkerülésére intraoperatív szonográfiát végeztek. A transzducert és az akusztikus gélt steril plasztikzsákba helyezve, a hasüreg felől tekintették át a rekesz feletti szerveket. Az eljárással egyértelműen ki lehetett zárni a rekesz közeli intrathoracalis sérülést.
A mesenterialis cysták ritka hasüregi elváltozások, amelyek jellegtelen panaszokat okozhatnak, és sokszor még a modern preoperatív képalkotó eljárások segítségével sem diagnosztizálhatóak egyértelműen. A definitív ellátás a sebészi reszekció, amely nyílt, laparoszkópos és akár retroperitoneoszkópos technikával is elvégezhető. Műtéti indikáció áll fenn preoperatív igazolt mesenterialis cysta esetén, ha a cysta panaszokat okoz, növekszik, ha malignitás gyanúja merül fel. Sürgős beavatkozásra vérzés, volvulus, torquatio vagy bélelzáródás miatt lehet szükség. Leggyakrabban ismeretlen eredetű tapintható hasi cystosus rezisztencia miatt végzett műtét során intraoperatív igazolódik a mesenterialis cysta. A szerzők egy 32 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél laparoszkópos technikával reszekálták a mesenterialis cystát. Posztoperatív szövődmény nem volt, a beteg panaszmentesen gyógyult. A szövettan mesotheleredetű sejtsorral bélelt cystát igazolt. A szerzők szerint bizonytalan cystosus elváltozások sebészi megoldása esetén is biztonságos és javasolt a minimálisan invazív eljárások alkalmazása.
We investigated the molecular epidemiology of extended spectrum β-lactamase (ESBL) producing Klebsiella pneumoniae isolates derived from the teaching hospitals of University of Pécs, Pécs, Hungary in the time period 2004–2008. Molecular typing, antimicrobial susceptibility testing, detection of common β-lactamase genes (bla CTX-M, bla TEM and bla SHV) and virulence associated traits (hypermucoviscosity, magA, k2a, rmpA, siderophores, type 1 and 3 fimbria, biofilm formation, serum resistance) were performed for 102 isolates. The results showed the presence of three major ciprofloxacin resistant CTX-M-15 producing clones (ST15 n = 69, ST101 n = 10, and ST147 n = 9), of which ST15 was predominant and universally widespread. Considering distribution in time and place, ST101 and ST147 were detected at fewer inpatient units and within a narrower time frame, as compared to ST15. Beside major clones, eleven minor clones were identified, and were shown to harbour the following β-lactamase genes: six clones carried bla CTX-M, four clones harboured bla SHV-5 and one clone possessed both bla CTX-M and ESBL type bla SHV. Among the SHV-5 producing K. pneumoniae clones a novel sequence type was found, namely ST1193, which harboured a unique infB allele. Different virulence factor content and peculiar antimicrobial susceptibility profile were characteristic for each clone. In contrast to major clone isolates, which showed high level resistance to ciprofloxacin, minor clone isolates displayed significantly lower MIC values for ciprofloxacin suggesting a role for fluoroquinolones in the dissemination of the major K. pneumoniae clones. This is the first description of the CTX-M-15 producing K. pneumoniae clone ST101 in Hungary.
This short report describes a case of tricuspid valvular metastasis of canine disseminated histiocytic sarcoma in a 9-year-old female Rottweiler. Immunohistochemically the malignant neoplastic cells gave a strong reaction for vimentin and lysozyme, and showed negativity for serotonin, CD3, CD79a and cytokeratin. The intratumoural microvessels were detected by immunohistochemistry using CD31 and claudin-5. This appears to be the first report of a valvular metastasis of canine malignant histiocytosis.
Western honey bees (Apis mellifera) are important pollinators in the ecosystem and also play a crucial economic role in the honey industry. During the last decades, a continuous decay was registered in honey bee populations worldwide, including Hungary. In our study, we used metagenomic approaches and conventional PCR screening on healthy and winter mortality affected colonies from multiple sites in Hungary. The major goal was to discover presumed bee pathogens with viral metagenomic experiments and gain prevalence and distribution data by targeted PCR screening. We examined 664 honey bee samples that had been collected during winter mortality from three seemingly healthy colonies and from one colony infested heavily by the parasitic mite Varroa destructor in 2016 and 2017. The subsequent PCR screening of honey bee samples revealed the abundant presence of Apis mellifera filamentous virus (AmFV) for the first time in Central Europe. Based on phylogeny reconstruction, the newly-detected virus was found to be most closely related to a Chinese AmFV strain. More sequence data from multiple countries would be needed for studying the detailed phylogeographical patterns and worldwide spreading process of AmFV. Here we report the prevalent presence of this virus in Hungarian honey bee colonies.
Absztrakt:
Bevezetés: Világszerte jelentősen növekszik a cukorbetegség előfordulása. A distalis típusú szenzomotoros polyneuropathia (DSPN) a leggyakrabban előforduló és a legkorábban kimutatható microvascularis szövődmény, mely változatos klinikai megjelenése és sokszor atípusos tünetei miatt gyakran csak a cukorbetegség előrehaladott stádiumában kerül felismerésre. Célkitűzés és módszer: Munkánk során 431 beteg adatait dolgoztuk fel, akiket 2011 és 2018 között a Debreceni Egyetem Diabeteses Neuropathia Centrumában vizsgáltunk Neurometer® segítségével, és összefüggéseket kerestünk a különböző szív-ér rendszeri és microvascularis szövődmények (retinopathia, microalbuminuria), a laboratóriumi paraméterek és a DSPN súlyossága között. Eredmények: A betegek átlagéletkora 63,4 év, 62%-uk nő volt, 92%-uk 2-es típusú cukorbetegségben szenvedett. A cukorbetegség fennállásának átlagos ideje 13,7 év volt. Cardiovascularis betegség a betegek 42%-ánál volt ismert. A microvascularis szövődmények közül a retinopathia előfordulása 12% volt, perzisztáló microalbuminuria a betegek 16%-ánál volt igazolva. A vizsgált betegek 19%-ánál a típusos DSPN-panaszok ellenére sem tudtunk idegi károsodást kimutatni; 49%-ban enyhe fokú, 19%-ban közepes fokú és 13%-ban súlyos fokú neuropathia volt kimutatható Neurometer® segítségével. A cukorbetegséggel összefüggő idegi károsodás kifejezettebb volt diabeteses retinopathia (p<0,001) és perzisztáló microalbuminuria esetén (p<0,001), e microvascularis szövődmények előfordulása összefüggést mutatott a DSPN súlyosságával. A cardiovascularis szövődmények megjelenése nem mutatott korrelációt a perifériás idegkárosodás mértékével, és nem találtunk összefüggést a DSPN súlyossági foka és a cardiovascularis betegségek előfordulása között. Következtetés: Eredményeink alapján a diabeteses neuropathia progressziója előre jelezheti az egyéb microvascularis szövődmények megjelenését 2-es típusú cukorbetegségben, adataink azonban nem mutattak összefüggést a cardiovascularis betegségek kialakulásával. A Neurometer® segítségével végzett perifériás idegrendszeri vizsgálat alkalmas a DSPN követésére és a neuropathia súlyosságának megállapítására. A cardiovascularis kockázatot az autonóm idegrendszeri funkciót vizsgáló Ewing-féle reflextesztek segítségével jobban meg tudjuk ítélni cukorbetegeinknél. Orv Hetil. 2020; 161(30): 1243–1251.
A laparoszkópos appendectomia az elsőként kidolgozott minimálisan invazív sebészeti eljárások egyike, mégis a mai napig ellentmondásos a megítélése mind az előnyeit, mind az indikációit tekintve. Módszer: A szerzők áttekintik és elemzik 3 év alatt laparoszkópos (LA) és nyílt technikával appendectomizált (OA) betegeik adatait. Betegek: Az Uzsoki Utcai Kórház Sebészeti Osztályán 2005. január 1.–2007. december 31. között 273 betegnél történt appendicitis acuta diagnózissal appendectomia. Száznyolcvanöt (68%) betegnél laparoszkóposan, 88 (32%) betegnél nyílt technikával végeztük a műtétet. Két év óta alapelvünk, hogy appendicitis esetén laparoszkópos appendectomia az elsőként választandó eljárás, a legutóbbi évben az esetek 89%-ában már laparoszkóposan történt a műtét. Eredmények: Laparoszkópos kezdést követően konverziót végeztünk a betegek 27%-ánál, 35 esetben (70%) a betegség előrehaladott volta, 15 esetben (30%) technikai ok miatt. Sebfertőzés a laparoszkópos csoportban 8%-ban, a nyílt csoportban 18%-ban fordult elő ( p = 0,022). A laparoszkópos és a nyílt csoport között nem volt szignifikáns különbség sem a reoperációk, sem a kórházi visszavételek tekintetében. Csonkinsufficientiát a laparoszkópos csoportban 1 esetben észleltünk, ez drén mellett spontán gyógyult. Az átlagos ápolási nap szignifikánsan csökkent a laparoszkópos csoportban ( p = 0,031). Megbeszélés: A vizsgálat igazolta a laparoszkópos appendectomia előnyeit a nyílt műtéttel összehasonlítva. Gyakorlatunkban akut appendicitis gyanúja esetén elsőként választandó eljárás a laparoszkópos műtét.
A szerzők egy 65 éves, jó általános állapotú, érdemben negatív kórelőzményű férfi esetét ismertetik, aki kullancscsípéssel is összefüggésbe hozható, elhúzódó lázas állapot miatt került kórházi felvételre. A felmerült tularaemia-, illetve bartonellosisgyanú, valamint az első képalkotó vizsgálatok által felvetett szigmatumor és multiplex májmetasztázis lehetősége infektológus bevonásával folytatott részletes kivizsgálás alapján kizárható volt. Májtályogra gondolva ultrahang vezérelte aspiráció történt, amely során 150 ml barna, sűrű, gennynek imponáló folyadék volt leszívható. Mikrobiológiai vizsgálat a bennékben Actinomyces meyeri jelenlétét igazolta. A szigmaelváltozás diverticulitisnek bizonyult, a diverticulumok egyike a retroperitoneum felé fedetten perforált, s a hematogén úton kialakuló májtályogok forrása lehetett. Műtéti beavatkozás, a tályogok és a szigmabél egy részének eltávolítása hozott a betegnek végleges gyógyulást. Az esetismertetés kitér a kórismézés nehézségeire, kiemelve a sokszakmás együttműködés fontosságát. A szigmadiverticulitis, mint actinomycosis lehetséges forrása, irodalmi ritkaságnak számít, ez indokolja az eset bemutatását. Orv. Hetil., 2011 152, 268–272.
A kutatócsoport sebészeti műtétek során eltávolított daganatos szövetekből vesz ischaemiás időn belül molekuláris genetikai vizsgálatokra mintákat, amelyeket folyékony nitrogénben tárol. A betegek klinikai adatait egy saját fejlesztésű informatikai rendszerben tárolja. A vizsgálatokba bevont betegeket egy erre a célra létrehozott, nem OEP-támogatott ambuláns rendelésen követi. A szövettani mintákkal és a követési adatokkal molekuláris genetikai laboratóriumokkal alakít ki kutatások céljából együttműködéseket. Orv. Hetil., 2011, 152, 606–609.
