Search Results
You are looking at 11 - 17 of 17 items for :
- Author or Editor: Gábor Orosz x
- Medical and Health Sciences x
- Refine by Access: All Content x
Abstract
Background and Aims
The past-year prevalence of problematic pornography use (PPU) was 1–6% in adult populations. As a result of treatment obstacles and barriers, such as unaffordable treatments, only a minority of problematic pornography users may seek treatment. Having a free, online, self-help program may overcome treatment barriers and may help those individuals who cannot receive traditional or offline treatment for PPU. Although the effectiveness of such online programs reducing substance use and problematic gambling have been reported, no prior study has examined the efficacy of an online self-help intervention aiming to reduce PPU.
Methods
This two-armed randomized controlled trial (RCT) will examine the effectiveness of an online self-help program (Hands-off) to reduce PPU, while also considering psychopathological comorbidities. The six-week intervention condition includes six core modules developed to reduce PPU based on motivational interviewing, cognitive behavioral therapy, mindfulness, and wise social-psychological intervention techniques. The target sample size is 242 participants. Self-report questionnaires will be administered at baseline, right after the end of the intervention, at one-month, and three-month follow-ups after the end of the intervention. The primary outcome will be the level of PPU. Secondary outcomes will include pornography use frequency, pornography craving, pornography use-avoidance self-efficacy, sex mindset, sexual satisfaction, negative and positive emotions, and life satisfaction. Data will be analyzed on an intention-to-treat basis using linear mixed models.
Results
Results will be reported at conferences and published in a scientific peer-reviewed journal. The participants will be sent a lay-person-friendly summary of the results via e-mail.
Az antropometriai paraméterek szerepe a cadaveren végzett percutan tracheostomás módszerekben
Role of anthropometric parameters in percutaneous tracheostomies performed on cadavers
Bevezetés és célkitűzés: A tartós gépi lélegeztetésre szoruló betegeknél tracheostoma képzése javasolt, mely számos sebészi és percutan módszerrel történhet. Vizsgálatunk során három különböző percutan dilatatiós tracheostomás technikát alkalmaztunk. Célunk volt a megfelelő magasságban behelyezett légcsőkanüllel összefüggő antropometriai paraméterek azonosítása. Anyag és módszerek: Randomizált, kontrollált obszervációs cadavervizsgálatunk során 118 esetet vizsgáltunk. A tracheostomás technikák közül a Griggs-technikát (n = 37), az Élő szerint módosított Griggs-technikát (n = 45) és a Ciaglia szerinti Blue Rhino folyamatos tágítást (n = 36) alkalmaztuk. Megmértük a cadaverek nyakkörfogatát, jugulomentalis távolságát és felkarkörfogatát. Megvizsgáltuk ezek összefüggését a tracheostomás kanül helyzetével. Eredmények: A felkarkörfogat és a nem megfelelő magasságban (a 4. tracheaporc alatt) behelyezett kanülpozíció között találtunk szignifikáns összefüggést (p = 0,0287). Ideális vágópontnak a 30 cm-es felkarkörfogatot határoztuk meg (szenzitivitás: 63,63%, specificitás: 60,22%). Következtetés: Percutan tracheostoma tervezésekor fontos az antropometriai paraméterek mérése. 30 cm vagy annál nagyobb felkarkörfogat esetén egyéb vizsgálómódszer és/vagy fül-orr-gégészeti konzultáció javasolt. Orv Hetil. 2023; 164(16): 630–635.
Genus Acanthamoeba is an opportunistic protozoan that is widely distributed in the environment. Within this genus, numerous species are recognized as human pathogens, potentially causing Acanthamoeba keratitis (AK). AK is a corneal disease, associated predominantly with contact lens (CL) wear; its epidemiology is related to the specific Acanthamoeba genotypes. This study reports seven CL wearer, Acanthamoeba PCR-positive patients with AK, diagnosed between January 2015 and 2018. Patients had the diagnosis of AK 1.36 months after first symptoms. Genotyping allowed the identification of six isolates of the T4 and one of the T8 genotypes. At first presentation, pseudendritiformic epithelopathy/dirty epithelium (four eyes, 57.1%), multifocal stromal infiltrates (five eyes, 71.4%), ring infiltrate (three eyes, 42.8%), and perineuritis (one eye, 14.3%) were observed. AK was healed without later recurrence in two eyes (28.5%) using triple-topical therapy, in three eyes (42.8%) following additional penetrating keratoplasty. In one patient (14.3%), AK recurred following successful application of triple-therapy and was treated successfully with repeated triple-topical therapy and in one patient (14.3%), no follow-up data were available after diagnosis. We could not observe correlation of genotype and clinical course or the necessity of corneal transplantation in our case series.
In situ duktális emlőkarcinóma kombinált sebészi- és sugárkezelése: a magyarországi multicentrikus prospektív
Combined surgery and radiotherapy in the treatment of ductal carcinoma in situ of the breast: Preliminary results of the Hungarian multicentric prospective randomised study
Absztrakt
A közlemény célja a magyarországi multicentrikus, randomizált DCIS vizsgálat korai eredményeinek ismertetése. 2000 és 2007 között 278 DCIS miatt emlőmegtartó műtéttel kezelt beteget randomizáltunk a lokális recidíva szempontjából meghatározott rizikócsoportok szerinti besorolás után. Alacsony/közepes kockázat esetén (n=29) a betegek 50 Gy sugárkezelésben vagy szoros obszervációban részesültek. Magas kockázat mellett (n=235) 50 Gy vagy 50 Gy + 16 Gy tumorágy “boost” besugárzást adtunk. Igen magas kockázat (pozitív sebészi szél) esetén (n=14) a betegek emelt dózisú (50 Gy + 16 Gy “boost”) sugárkezelésen vagy reoperáción (reexcízió + sugárkezelés vagy masztektómia) estek át. Immunhisztokémiai (IHK) módszerrel vizsgáltuk a lehetséges molekuláris prognosztikai markerek (ER, PR, Her2, p53, Bcl-2 és Ki-67) expresszióját. A 36 hónapos medián követési idő alatt az alacsony/közepes és igen magas rizikójú betegcsoportokban daganatkiújulást nem észleltünk. A magas rizikójú betegcsoportban 4 (1,7%) lokális recidíva és 1 (0,4%) távoli áttét alakult ki, emlődaganatos haláleset nem volt. A magas rizikójú betegcsoportban a helyi daganatkiújulás 3 és 5 éves valószínűsége 1,1% és 3,1% volt. A pozitív IHK reakció a Her2 (38%), p53 (37%) és Ki-67 (44%) markereknél a nukleáris grade-del korrelált. Ezzel szemben az ER- (77%), PR- (67%) és Bcl-2- (64%) pozitivitás szignifikáns inverz összefüggésben volt a grade-del. Korai eredményeink alapján az emlő-DCIS kezelésében az emlőmegtartó műtét és posztoperatív sugárkezelés alkalmazásával a helyi daganatkiújulás éves aránya 1% alatt marad. A molekuláris prognosztikai faktorok IHK vizsgálata segíthet a DCIS biológiai heterogenitásának feltérképezésében.
A fibrosus dysplasia a csontok benignus, tumorszerű elváltozása, amelyre az örvényes lefutású kötőszöveti nyalábok és az érett-éretlen csontgerendák jellemzőek. A jelátvivő G-fehérje α-alegységét kódoló GNAS1 gén pontmutációja okozta fejlődési zavarról, az osteoblastok kóros differenciálódásáról van szó, amelynek következtében az érett csontszövet helyét rostos kötőszövet foglalja el. A szerzők célja a fibrosus és a nem fibrosus szövetben eltérően kifejeződő egyedi gének meghatározása volt, és leírni a közöttük lévő összefüggéseket multiparaméteres statisztikai analízisek segítségével. Módszer: Hat fibrosus dysplasiás és hét nem fibrosus dysplasiás nőbeteg csontmintáit vizsgálták. A hat fibrosus dysplasiás nőbeteg mintája magából a fibrosus elváltozásból származott, míg a hét nem fibrosus dysplasiás kontrollcsontmintát csípőprotézis-beültetés során, a combnyakból vették. A 118 kiválasztott gén expressziós különbségeit TaqMan-próbaalapú kvantitatív valós idejű PCR-technikával mérték. Eredmények: A Mann-Whitney-féle U-teszt 27 gén esetében mutatott szignifikánsan eltérő (p ≤ 0,05) expressziós különbséget a fibrosus dysplasiás és a nem fibrosus dysplasiás egyénekben. A fibrosus dysplasiás betegeknél kilenc gén kifejeződése szignifikánsan fokozott volt, további 18 gén esetén jelentős génkifejeződés-csökkenést mértek. Ezek a szignifikáns különbséggel szabályozódó gének elsősorban minor kollagén molekulákat, extracelluláris mátrixot bontó enzimeket, transzkripciós faktorokat, adhéziós molekulákat, növekedési faktorokat, gyulladást serkentő citokineket és lipidanyagcseréhez kapcsolt faktorokat kódolnak. A diszkriminanciaanalízis megmutatta, hogy a fibrosus dysplasiás és a nem fibrosus dysplasiás csontszövet megkülönböztethető részben a G-proteinhez kapcsolt számos gén, a BMP-kaszkád komponenseinek és az extracelluláris mátrixhoz kötődő molekulákat kódoló gének eltérő transzkripciós profilja alapján. Következtetések: A fibrosus dysplasiában szignifikánsan eltérő génkifejeződési mintázatok feltárása további segítséget adhat a csontszövet fibrosus átalakulásának és a kórfolyamat hátterének megismerésében. Orv. Hetil., 2010, 40, 1656–1665.
Abstract
Background and aims
Despite its inclusion in the 11th revision of the International Classification of Diseases, there is a virtual paucity of high-quality scientific evidence about compulsive sexual behavior disorder (CSBD), especially in underrepresented and underserved populations. Therefore, we comprehensively examined CSBD across 42 countries, genders, and sexual orientations, and validated the original (CSBD-19) and short (CSBD-7) versions of the Compulsive Sexual Behavior Disorder Scale to provide standardized, state-of-the-art screening tools for research and clinical practice.
Method
Using data from the International Sex Survey (N = 82,243; M age = 32.39 years, SD = 12.52), we evaluated the psychometric properties of the CSBD-19 and CSBD-7 and compared CSBD across 42 countries, three genders, eight sexual orientations, and individuals with low vs. high risk of experiencing CSBD.
Results
A total of 4.8% of the participants were at high risk of experiencing CSBD. Country- and gender-based differences were observed, while no sexual-orientation-based differences were present in CSBD levels. Only 14% of individuals with CSBD have ever sought treatment for this disorder, with an additional 33% not having sought treatment because of various reasons. Both versions of the scale demonstrated excellent validity and reliability.
Discussion and conclusions
This study contributes to a better understanding of CSBD in underrepresented and underserved populations and facilitates its identification in diverse populations by providing freely accessible ICD-11-based screening tools in 26 languages. The findings may also serve as a crucial building block to stimulate research into evidence-based, culturally sensitive prevention and intervention strategies for CSBD that are currently missing from the literature.