Search Results

You are looking at 11 - 20 of 25 items for

  • Author or Editor: Gábor Tamás Tóth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Lukovich
,
Balázs Pőcze
,
Jenő Nagy
,
Tamás Szpiszár
,
Alpár György
,
Adrienn Boga
,
Emese Merza
,
Huba Szabó
,
Gábor Tamás Tóth
,
Gyula Demeter
, and
György Bodoky

Absztrakt:

Bevezetés: A onkoterápia ígéretes gyógyszerei ellenére a primer és áttéti májtumorok kuratív kezelését egyelőre még mindig a műtét jelenti. A májdaganatok sebészetében ma már nem a reszekálandó májszövet mennyisége jelenti a kihívást, hanem a máj nagy ereit infiltráló tumorok. Betegek és módszer: Retrospektív vizsgálat során felmértük a Szent János Kórház Sebészeti Osztályán 2017. május 1. és 2019. május 1. között májreszekción átesett 33 beteg adatait. Vizsgáltuk a demográfiai, műtéti, szövettani adatokat és a posztoperatív szakot. Adataikat összehasonlítottuk a két vena cava reszekciót is igénylő betegünk adataival. Eredmények: A májreszekált betegek (LR) műtéti ideje 91,7 perc volt, míg a cavareszekált betegeknél (CR) 250 perc. Az átlagos transzfúziós igény 1,2 E volt az LR-csoportban és 5 E a CR-csoportban. R0-reszekciót elérni 23 esetben sikerült, 8 esetben R1-, míg 2 esetben csak R2-reszekciót sikerült végezni az LR-betegeknél, a CR-csoportban mindkét esetben R1-reszekciót. A posztoperatív intenzív osztályos kezelés hossza és az ápolási napok száma is nagyobb volt a CR-csoportban (5,0 versus 0,91 nap, illetve 10,5 versus 8,84 nap). Öt, colorectalis metasztázissal operált beteg adjuváns kemoterápia után került műtétre. Két esetben laparoszkópos reszekció történt, illetve két esetben a colorectalis tumorral egy ülésben került eltávolításra a májmetasztázis, ebből egy esetben mindkét beavatkozás laparoszkóposan történt. Következtetés: A nagy ereket (vena cava, vena hepatica) infiltráló tumorok során végzett érreszekciók jelenleg a májsebészet legtechnikásabb beavatkozásának számítanak. Az eseteink kapcsán áttekintett szakirodalom megerősíti, hogy a vena cava reszekcióját és rekonstrukcióját szükségessé tevő onkológiai májműtéteknek van létjogosultságuk. Orv Hetil. 2019; 160(33): 1304–1310.

Restricted access

Az antropometriai paraméterek szerepe a cadaveren végzett percutan tracheostomás módszerekben

Role of anthropometric parameters in percutaneous tracheostomies performed on cadavers

Orvosi Hetilap
Authors:
Fruzsina Bódis
,
Gábor Orosz
,
Marcell Szabó
,
Viktória Molnár
,
T. József Tóth
,
László Gergely Élő
,
László Tamás
, and
Gábor Élő

Bevezetés és célkitűzés: A tartós gépi lélegeztetésre szoruló betegeknél tracheostoma képzése javasolt, mely számos sebészi és percutan módszerrel történhet. Vizsgálatunk során három különböző percutan dilatatiós tracheostomás technikát alkalmaztunk. Célunk volt a megfelelő magasságban behelyezett légcsőkanüllel összefüggő antropometriai paraméterek azonosítása. Anyag és módszerek: Randomizált, kontrollált obszervációs cadavervizsgálatunk során 118 esetet vizsgáltunk. A tracheostomás technikák közül a Griggs-technikát (n = 37), az Élő szerint módosított Griggs-technikát (n = 45) és a Ciaglia szerinti Blue Rhino folyamatos tágítást (n = 36) alkalmaztuk. Megmértük a cadaverek nyakkörfogatát, jugulomentalis távolságát és felkarkörfogatát. Megvizsgáltuk ezek összefüggését a tracheostomás kanül helyzetével. Eredmények: A felkarkörfogat és a nem megfelelő magasságban (a 4. tracheaporc alatt) behelyezett kanülpozíció között találtunk szignifikáns összefüggést (p = 0,0287). Ideális vágópontnak a 30 cm-es felkarkörfogatot határoztuk meg (szenzitivitás: 63,63%, specificitás: 60,22%). Következtetés: Percutan tracheostoma tervezésekor fontos az antropometriai paraméterek mérése. 30 cm vagy annál nagyobb felkarkörfogat esetén egyéb vizsgálómódszer és/vagy fül-orr-gégészeti konzultáció javasolt. Orv Hetil. 2023; 164(16): 630–635.

Open access

Bortezomib-thalidomid-dexametazon-terápiára refrakter myeloma multiplexes esetek elemzése két budapesti centrum adatai alapján

Evaluation of bortezomib-thalidomide-dexamethason refractory cases of multiple myeloma treated in two centers in Budapest

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
András Dávid Tóth
,
Gergely Varga
,
Nikolett Wohner
,
Péter Farkas
,
Laura Horváth
,
Gergely Szombath
,
Andrea Ceglédi
,
András Kozma
,
Péter Reményi
,
Tamás Masszi
, and
Gábor Mikala

Absztrakt:

A bortezomib-thalidomid-dexametazon- (VTD-) alapú rezsim az egyik leggyakrabban alkalmazott kemoterápiás protokoll a myeloma multiplex első vonalbeli kezelésében Magyarországon. A válaszarány jelentős, de előfordulnak refrakter esetek is. Sokszor ekkor is hatásosak lehetnek az új, de jelentős költségű másodvonalbeli szerek, ezért a VTD-refrakteritás mihamarabbi felismerése fontos feladat. Nem ismert, hogy mely esetekben számíthatunk VTD-terápiára elégtelen válaszra. Ennek vizsgálatára 16, a Dél-pesti Centrum Kórházban és a Semmelweis Egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinikáján 2009 és 2019 között kezelt VTD-refrakter beteg adatait elemeztük retrospektíven. Meglepő módon a refrakter betegek többsége nem rendelkezett az ismert kedvezőtlen prognosztikai faktorokkal. A szérum β2-mikroglobulin-, albumin-, LDH-szintekben a kiugró eltérések nem voltak jellemzőek, továbbá csak két esetben találtunk magas kockázattal járó citogenetikai (del(17p), illetve t(4;14)) elváltozást. A másodvonalbeli kezelésig medián 89 nap telt el, és amennyiben lehetséges volt, a terápia során törekedtünk autológ őssejt-transzplantáció végzésére. A másodvonalbeli kezelésre a betegek többsége már jól reagált, 16-ból 10 esetben nagyon jó részleges válasz vagy komplett remisszió lépett fel. A VTD-refrakter betegek medián túlélése 47 hónap volt, ami összevethető a nem VTD-refrakterek túlélési adataival.

Következtetésként elmondható, hogy az eddig használt prognosztikai faktorok nem alkalmasak a VTD-refrakteritás előrejelzésére myeloma multiplexben. Az adatok felhívják a figyelmet új markerek szükségességére, melyek segítségével korábban juthatna ez a betegpopuláció hatékony terápiához, valamint a kezelés során végzett szoros kontroll fontosságára, hogy mielőbb felismerjük a terápiaváltás szükségességét.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
János Fazakas
,
Tamás Mándli
,
Gábor Ther
,
Balázs Füle
,
Szabolcs Tóth
,
Judit Fazakas
,
Endre Németh
,
Márta Hidvégi
, and
Mónika Árkosy

Az élődonoros májlebeny-donáció után a posztoperatív cardiovascularis és thrombemboliás szövődmények a donor halálozását okozhatják, amelynek kockázata részletes kivizsgálással csökkenthető. A preoperatív funkcionális tesztek felmérik a fiziológiás tartalékot, és kiszűrik azt a donort, aki kevésbé alkalmas a sebészeti beavatkozásra. A CT-volumetria, MR-vizsgálat és a máj funkcionális rezervkapacitásának meghatározása alapján (indocianin zöld retenciós arány) a májreszekció biztonságosan végezhető. A donor citokrom P-tesztjei kiszűrik a kóros metabolizmussal rendelkező gyógyszereket. Epiduralis anesztéziával kombinált balanszírozott anesztézia során máj- és veseprotektív, illetve ischaemiás prekondicionáló gyógyszereket alkalmaznak. Fontos a normovolaemiás extrahepaticus perfúziós és oxigenizációs viszonyok fenntartása. A hepaticus oxigenizációs és hemodinamikai viszonyok biztosításával a centrális vénás és arteria hepatica nyomás csökkentése kedvező a májreszekció szempontjából. Intraoperatív trombózis profilaxisra szekvenciális összeszorító készüléket használunk. Egy májreszekciót követően a donormorbiditás csökkenthető hatásos fájdalomcsillapítással, trombózis-profilaxissal, májprotektív gyógyszerekkel, a beteg szórós megfigyelésével. Mobilizálás előtt javasolják az alsó végtagi vénás áramlás ultrahang-Doppler-vizsgálatát.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Bajzik
,
Anett Tóth
,
Tamás Donkó
,
Péter Kovács
,
Dávid Sipos
,
Attila András Pandur
,
Mariann Moizs
,
Janaki Hadjiev
,
Imre Repa
, and
Árpád Kovács

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az ionizáló sugárzást használó keresztmetszeti képalkotó modalitások alkalmazása során kiemelt szerepe van a pácienseket érő sugárdózis mennyiségének. A betegeket érő sugárterhelés csökkentésére fókuszálva fontos felmérni a különböző dóziscsökkentő technikák adta lehetőségeket a sugárvédelem optimális megvalósítása céljából a képminőség minél magasabb szinten tartása mellett. Módszer: Kutatásunk során az intézetünkben használt iteratív képrekonstrukciót (SAFIRE) és a szűrt visszavetítéses rekonstrukciót (FBP) alkalmazó CT-berendezések sugárterhelését és képminőségét hasonlítottuk össze. Vizsgálatunkban prospektív módon 2017. február–április intervallumban 105 beteg képanyagával dolgoztunk. A CT-vizsgálatok során a beteget érő effektív dózis került meghatározásra a dózis-hossz szorzat (DLP) és a dóziskonverziós együttható szorzataként. A képminőség értékeléséhez manuális terület kijelölés (ROI-) alapú adatfelvételt követően jel-zaj arányt (SNR) számoltunk. A statisztikai elemzést egymintás t-próbával és Wilcoxon-teszttel végeztük el. Eredmények: Az effektív dózis iteratív rekonstrukciót alkalmazva szignifikánsan alacsonyabb (p<0,001) volt natív és kontrasztanyagos hasi, illetve kontrasztanyagos mellkasi CT-vizsgálat esetén, továbbá a betegeket ért összes effektív dózis tekintetében is. A felvételek zajtartalma natív és kontrasztanyagos hasi CT-vizsgálat során szignifikánsan alacsonyabb (p<0,001) értékeket mutatott az iteratív rekonstrukcióval készült képek esetén. A kontrasztanyagos mellkasi CT-vizsgálatok során szignifikáns eltérés nem mutatkozott a kétféle eljárással készült képek zajtartalma között (p>0,05). Következtetés: Az ismételt CT-vizsgálaton átesett betegek körében szignifikáns dóziscsökkentés vált lehetővé az iteratív képrekonstrukció alkalmazásával, a képminőség megtartása mellett. A képek zajtartalma egy régió vizsgálatánál sem volt szignifikánsan magasabb az iteratív rekonstrukció alkalmazásakor a szűrt visszavetítéses rekonstrukcióhoz képest, így felmerül a további dóziscsökkentés lehetősége optimális képminőség megőrzése mellett. Orv Hetil. 2019; 160(35): 1387–1394.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Mándli
,
János Fazakas
,
Gábor Ther
,
Mónika Árkosy
,
Balázs Füle
,
Endre Németh
,
Judit Fazakas
,
Márta Hidvégi
, and
Szabolcs Tóth

A májreszekció a hepatocellularis carcinomának, a biliaris tumoroknak, a colorectalis és más extrahepaticus tumorok metasztázisainak, az élő donoros májátültetéseknek és egyéb jóindulatú májbetegségeknek a gyógyító eljárása. Célkitűzés: A májfunkció kiértékelési módszereinek áttekintése élő donoros májátültetést és májreszekciót megelőzően. Módszer: Az irodalmi adatok áttekintése és összefoglalása a májfunkció kiértékelése szempontjából. Eredmények: A perioperatív morbiditást, mortalitást elsősorban a májra irányuló preoperatív kivizsgálás határozza meg. A reszekciót követően a maradék májszövetnek meg kell felelnie a fokozott metabolizmus, a portális keringés fokozódása, a csökkent érhálózat és epeútmennyiség, valamint a műtétet követő oxidatív stressz okozta kihívásoknak. Amennyiben a maradék májszövet nem képes ellátni feladatát, akut májelégtelenség alakul ki. Ez felveti a máj funkcionális rezervkapacitásának és a maradék májszövet meghatározásának szükségességét. A Child–Pugh-osztályozás széles körben elterjedt a kimenetel megítélésére. A dinamikus funkcionális tesztek, mint az indocianin zöld retenciós teszt, a galactosyl humán szérumalbumin-szcintigráfia és az aminopirin kilégzési teszt a máj rezervkapacitásának megítélésére használhatók. A visszamaradó máj volumenének meghatározására olyan korszerű képalkotó eljárások állnak rendelkezésre, mint a CT-volumetria és a hepatobiliaris szcintigráfia. Következtetések: A részletes kivizsgálást követően a reszekció mértéke az onkológiai szempontból még elfogadható mértékűre csökkenthető, annyi parenchyma megkímélésével, mely elegendő a túléléshez (1% visszamaradó májszövet/tskg). Az alapos preoperatív kivizsgálás közel nullára csökkentheti a mortalitást.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Lajos Sándor Kiss
,
Tamás Szamosi
,
Tamás Molnár
,
Pál Miheller
,
László Lakatos
,
Áron Vincze
,
Károly Palatka
,
Zsolt Bartha
,
Beáta Gasztonyi
,
Ágnes Salamon
,
Gábor Horváth
,
Gábor Tamás Tóth
,
Klaudia Farkas
,
János Banai
,
Zsolt Tulassay
,
Ferenc Nagy
,
Mária Szenes
,
Gábor Veres
,
Barbara Dorottya Lovász
,
Zsuzsanna Végh
,
Petra Anna Golovics
,
Miklós Szathmári
,
Mária Papp
, and
Péter László Lakatos

Az adalimumab a tumornekrózis-faktor-alfát célzó, teljesen humán monoklonális antitest, amely randomizált klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a Crohn-betegség kezelésében. A jelen tanulmányban a szerzők célja a középtávú klinikai hatásosság és a nyálkahártya-gyógyulás prediktorainak meghatározása volt a magyarországi speciális gasztroenterológiai centrumokban adalimumabkezelésben részesülő Crohn-betegekben. Módszer: A tanulmányba 201 Crohn-beteget vontak be. A klinikai adatok prospektíven kerültek rögzítésre, majd később feldogozásra (férfi/nő arány: 112/89; median életkor: 24 év; időtartam: nyolc év). Korábbi infliximabterápiában 97 (48,3%) beteg részesült, párhuzamosan kortikoszteroidot kapott a betegek 41,3%-a és azathioprint a betegek 69,2%-a (mindkettőt: 26,4%). Eredmények: A klinikai javulás és remisszió aránya a 24. héten 78% és 52%, illetve az 52. héten 69,4% és 44,4% volt. Az endoszkópos kép javulása, illetve a nyálkahártya-gyógyulás a betegek 43,1 és 23,6%-ában volt kimutatható. Logisztikus regressziós modellben a 12 hónapos klinikai kimenetel független prediktorai a klinikai válasz és normális C-reaktív fehérje a kezelés 12. hetében, a kombinált immunszuppresszió szükségessége az indukciós kezelés során, a rövidebb betegségtartam és a dohányzás voltak. A kezelés 12. hetében mért normális C-reaktív fehérje, a 24. héten tapasztalt klinikai remisszió, a korábbi relapsusok gyakorisága és a dohányzás állt összefüggésben a nyálkahártya-gyógyulás mértékével. A dózis emelésére a betegek 16,4%-ának volt szüksége. A párhuzamos azathioprinkezelés és a 12. héten tapasztalt klinikai remisszió csökkentette a dózisemelés esélyét. Következtetés: Az adalimumabkezelés során a középtávú klinikai hatékonyság és a nyálkahártya-gyógyulás előrejelzésében meghatározó tényezők a 12. héten tapasztalt klinikai hatékonyság és normális C-reaktív fehérje, a kombinált immunszuppresszió szükségessége, a luminalis betegség és a dohányzás voltak. A párhuzamos azathioprinkezelés csökkentheti a dózisemelés valószínűségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1433–1442.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Valcz
,
Tibor Krenács
,
Ferenc Sipos
,
Barnabás Wichmann
,
Kinga Tóth
,
Katalin Leiszter
,
Zsófia Balogh
,
Annamária Csizmadia
,
Krisztina Hagymási
,
Györgyi Műzes
,
Tamás Masszi
,
Béla Molnár
, and
Zsolt Tulassay

A vastagbél gyulladásos folyamataiban kialakuló regenerációban csontvelői eredetű mesenchymalis őssejtek (MSC) is részt vehetnek. Ezek a sejtek a vastagbél hámrétegébe vándorolnak, ahol hámsejtté érnek, vagy megtartva őssejttulajdonságaikat, utódsejteket hoznak létre. Az MSC-sejtek feltehetően a lymphoid aggregátumok területén lépnek ki az erekből, majd innen vándorolnak a környező cryptákba. Vándorlásuk során a szöveti mikrokörnyezet hatására megváltoznak. Célkitűzés: Munkánkban a csontvelői őssejtek vastagbélhámba épülésének jellegzetességeit vizsgáltuk egészséges és gyulladásos mintákban. Megvizsgáltuk a lymphoid aggregátumok szerepét is a hámréteg regenerációjában. Anyagok és módszerek: Tanulmányunkhoz férfi donor csontvelővel átültetett nők vastagbeléből származó biopsziás mintákat használtunk fel. A mintákon először nemi kromoszómákat mutattunk ki fluoreszcens in situ hibridizációval (FISH), majd a metszeteket digitálisan archiváltuk, ez után CD45 és cytokeratin (CK) kettős fluoreszcens immunhisztokémiai (IF) jelölést végeztünk. A metszeteket ismételten digitalizáltuk, a mintákat virtuális mikroszkóp (Mirax Viewer) segítségével párhuzamosan értékeltük. Eredmények: A crypták hámrétegébe beépülő Y-FISH-pozitív, CD45-negatív potenciális MSC-sejtek száma lényegességi szintet meghaladó (szignifikáns) emelkedést (p = 0,002; p = 0,003) mutatott (1,075%) a lymphoid aggregátumok környezetében, mind a normális vastagbélszövet (0,027%), mind az enyhe gyulladásos (0,045%) mintákhoz képest. Következtetés: Adataink arra utalnak, hogy a szöveti őssejtek kapacitása elégséges a kisfokú gyulladásos folyamatok regenerációjához. Az aspecifikus gyulladás esetében azonban a hámrétegbe beépülő MSC-sejtek száma megnő, ezek funkcionáló hámsejtté érése gyakoribb, mint az utódsejtek létrehozása. Eredményeink azt mutatják, hogy a lymphoid aggregátumok részt vesznek a hám regenerációs folyamataiban.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Andrea Párniczky
,
László Czakó
,
Zsolt Dubravcsik
,
Gyula Farkas
,
Péter Hegyi
,
István Hritz
,
Dezső Kelemen
,
Zita Morvay
,
Attila Oláh
,
Ákos Pap
,
Miklós Sahin-Tóth
,
Flóra Szabó
,
Zsolt Szentkereszti
,
Richárd Szmola
,
Tamás Takács
,
László Tiszlavicz
,
Gábor Veres
,
Ákos Szücs
, and
Natália Lásztity

A hasnyálmirigy gyulladásos megbetegedése gyermekkorban ritka és etiológiája változatos. Az utóbbi 10–15 évben a gyermekkori pancreatitisek gyakorisága növekedést mutatott világszerte. A betegség korszerű és bizonyítékokon alapuló kezelési útmutatót igényel. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport célul tűzte ki, hogy a jelenleg elérhető nemzetközi irányvonalakat, illetve evidenciákat alapul véve a gyermekkori pancreatitis kezelésének kulcskérdései vonatkozásában bizonyítékalapú irányelveket fogalmazzon meg. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport által kijelölt előkészítő és konzulens munkacsoport lefordította, és ahol szükségesnek találta, kiegészítette és/vagy módosította a nemzetközi irányelveket. Összesen 8 témakörben (Diagnózis, Etiológia, Prognózis, Képalkotók, Kezelés, Epeúti beavatkozás, Szövődmények, Krónikus pancreatitis) 50 releváns kérdést állított össze. Az evidencia osztályozását az UpToDate® rendszere alapján határozta meg. Az összeállított irányelvek a 2014. szeptember 12-ei konszenzustalálkozón kerültek bemutatásra és megvitatásra. A résztvevők minden kérdést teljes (95% feletti) egyetértéssel fogadtak el. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport kezelési irányelvei az első, bizonyíték alapján készült gyermekkori pancreatitis kezelési útmutató hazánkban. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport gyermekkori pancreatitis kezelési irányelvei komoly segítséget nyújtanak a gyermekkori pancreatitis oktatásához, a mindennapi betegellátáshoz és a megfelelő finanszírozás kialakításához, ezért bízunk benne, hogy ezen irányelvek minél szélesebb körben alapreferenciaként fognak szolgálni Magyarországon. Orv. Hetil., 2015, 156(8), 308–325.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Richárd Szmola
,
Gyula Farkas
,
Péter Hegyi
,
László Czakó
,
Zsolt Dubravcsik
,
István Hritz
,
Dezső Kelemen
,
Natália Lásztity
,
Zita Morvay
,
Attila Oláh
,
Andrea Párniczky
,
Gábor Rubovszky
,
Miklós Sahin-Tóth
,
Zsolt Szentkereszti
,
Ákos Szücs
,
Tamás Takács
,
László Tiszlavicz
, and
Ákos Pap

A pancreasrák gyakran későn diagnosztizált kórkép, amely a legrosszabb kórlefolyású betegségek csoportjába sorolható, ezért a szűrése, diagnosztikája, kezelése és palliációja korszerű és bizonyítékokon alapuló útmutatót igényel. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport célul tűzte ki, hogy a jelenleg elérhető nemzetközi irányvonalakat, illetve evidenciákat alapul véve a pancreasrák kezelésének kulcskérdései vonatkozásában bizonyíték alapú irányelveket fogalmazzon meg. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport által kijelölt előkészítő és konzulens munkacsoport lefordította, és ahol szükségesnek találta, kiegészítette és/vagy módosította a nemzetközi irányelveket. Összesen 10 témakörben (Rizikófaktorok és genetika, Szűrés, Diagnózis, Staging, Sebészi kezelés, Patológiai feldolgozás, Szisztémás kezelés, Sugárterápia, Palliáció és szupportív kezelés, Utánkövetés és rekurrencia) 37 releváns irányelv került összeállításra. Az evidencia osztályozása a National Comprehensive Cancer Network (NCCN) rendszere alapján került meghatározásra. Az összeállított irányelvek a 2014. szeptember 12-ei konszenzustalálkozón kerültek bemutatásra és megvitatásra. A résztvevők 15 irányelvet teljes (95% feletti) egyetértéssel, míg 22 irányelvet erős (70% feletti) egyetértéssel fogadtak el. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport kezelési irányelvei az első, bizonyíték alapján készült pancreasrák-kezelési útmutató hazánkban. Az irányelv komoly segítséget nyújthat a pancreasrák oktatásához, a mindennapi betegellátáshoz és a megfelelő finanszírozás kialakításához. Ezért a szerzők bíznak abban, hogy ezen irányelvek minél szélesebb körben alapreferenciaként fognak szolgálni Magyarországon. Orv. Hetil., 2015, 156(8), 326–339.

Open access