Search Results

You are looking at 11 - 20 of 23 items for

  • Author or Editor: Ildikó Horváth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Acta Biologica Hungarica
Authors: G. Zapantis, G. Zapantis, Ildikó Csóka, E. Csányi, E. Csányi, G. Horváth, G. Horváth, I. Erős, and I. Erős

The aim of this study was to evaluate the systemic absorption of the topically administered ketamine using different vehicles and additives, in order to develop a transdermal therapeutic system (TTS) of this drug. After the application of different ketamine preparations (1% in hydrogel, o/w cream, or organogel) the ketamine appeared in the blood. The lowest level could be observed with o/w cream, while the highest concentration was achieved by means of the hydrogel system, however this difference was not significant. Further studies are going to be performed with higher drug concentrations for the characterization of the differences in the pharmacodynamics of the drug with different vehicles and to evaluate the correlation between the in vitro and in vivo absorption.

Restricted access
Acta Biologica Hungarica
Authors: Gabriella Fábián, B. Tombor, Ildikó Németh, Emese Kicsi G., Margit Szikszay, Gyöngyi Horváth, and Mária Szűcs

Morphine was provided to rats in drinking water for 21 days. Profound analgesic tolerance was detected both in hot-plate and tail-flick tests. The density of [3H]DAMGO binding sites increased by 76% in spinal cord membranes due to morphine exposure compared to those in opioid naive animals. Slightly augmented [3H]DAMGO binding was measured in the synaptic plasma membranes, with a concomitant decrease in the microsomal membranes, of morphine tolerant/dependent brains. These observations suggest that the regulation of spinal mu opioid receptors might be different from those in the brain. It is emphasized that the molecular changes underlying tolerance/dependence are influenced by several factors, such as the tissue or subcellular fractions used, besides the obvious importance of the route of drug administration. Results obtained after voluntary morphine intake further support the growing number of experimental data that chronic morphine does not internalize/downregulate the mu opioid receptors in the central nervous system.

Restricted access

Exercise-caused metabolic changes can be followed by monitoring exhaled volatiles; however it has not been previously reported if a spectrum of exhaled gases is modified after physical challenge. We have hypothesized that changes in volatile molecules assessed by an electronic nose may be the reason for the alkalization of the exhaled breath condensate (EBC) fluid following physical exercise.Ten healthy young subjects performed a 6-minute running test. Exhaled breath samples pre-exercise and post-exercise (0 min, 15 min, 30 min and 60 min) were collected for volatile pattern (“smellprint”) determination and pH measurements (at 5.33 kPa CO2), respectively. Exhaled breath smellprints were analyzed using principal component analysis and were related to EBC pH.Smellprints (p=0.04) and EBC pH (p=0.01) were altered during exercise challenge. Compared to pre-exercise values, smellprints and pH differed at 15 min, 30 min and 60 min following exercise (p<0.05), while no difference was found at 0 min post-exercise. In addition, a significant correlation was found between volatile pattern of exhaled breath and EBC pH (p=0.01, r=−0.34).Physical exercise changes the pattern of exhaled volatiles together with an increase in pH of breath. Changes in volatiles may be responsible for increase in EBC pH.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Fekete, Vince Pongor, Ágnes Fehér, Márta Veresné Bálint, János Tamás Varga, and Ildikó Horváth

Absztrakt:

Bevezetés: Krónikus obstruktív légúti betegekben a tápanyagok fokozott felhasználása és a szükséglethez képest alacsonyabb energiabevitel miatt alultápláltság alakulhat ki. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt felmérni a 40 év feletti, krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő emberek tápláltsági állapotát, valamint megvizsgáltuk az összefüggéseket a betegség súlyossága és a betegek tápláltsági állapota között. Módszer: Retrospektív obszervációs vizsgálatot végeztünk az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet légzésfunkciós laboratóriumában 2017. évben megjelent betegek körében; a légzésfunkciós és antropometriai adatokat az egészségügyi elektronikus nyilvántartási rendszerből nyertük ki. A beválasztási kritériumok a 40 év feletti életkor és a COPD diagnózisa voltak. A légúti obstrukció súlyosságát a mért FEV1-értékek alapján GOLD-stádiumok szerint kategorizáltuk. Eredményeinket SPSS Statistics V22.0 programban dolgoztuk fel. Eredmények: A betegek átlagéletkora 66 év volt; a nemi megosztást tekintve 49,3% férfi és 50,7% nő volt. A COPD-s betegek körében az átlagos testtömegindex (BMI) 27,14 kg/m² volt, értéke széles tartományban mozgott: a cachexia, valamint a súlyos obesitas egyaránt előfordult. A FEV1 (ref%)-értékek alapján a 3236 vizsgált beteget GOLD I.: 30%, GOLD II.: 40%, GOLD III.: 23% és GOLD IV.: 7% stádiumba soroltuk be. Pozitív korrelációt találtunk a mért FEV1-értékek és a tápláltsági állapot között (H = 0,2297, r = 0,1401), azaz a cachexia mértéke a betegség súlyosságával összefüggést mutatott. Varianciaanalízis alapján szignifikáns összefüggést találtunk a betegek tápláltsági állapota és a betegség súlyossága között (p<0,001), azaz a magasabb BMI-vel rendelkező betegek jobb tüdőfunkcióval rendelkeztek. Következtetés: A malnutritio kedvezőtlen hatású a légzésfunkcióra, gyengül a légzőizmok teljesítménye. Vizsgálatunkban a BMI növekedésével a FEV1-értékek javultak, tehát a BMI hasznos mutató lehet a COPD-s betegek légzésfunkciós prognózisának előrejelzésében. Orv Hetil. 2019; 160(23): 908–913.

Open access

Alsóvégtag-amputált érbetegek új protetizációs lehetősége: kezdeti tapasztalataink az osszeointegrációs technikával

A new method for prothetisation of vascular patients with lower limb amputation: initial experiences with osseointegration technique

Magyar Sebészet
Authors: Sándor Ferencz, Viktória Mangold, Katalin Dérczy, Ildikó Takács, Borbála Balatonyi, Szabolcs Horváth, Szaniszló Jávor, Rickard Brånemark, Örs Péter Horváth, Erzsébet Rőth, and György Wéber

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: Az alsóvégtag-amputált betegek nagy része a művégtagját nehezen tudja használni. A panaszok legtöbbször a művégtag tokjával hozhatók összefüggésbe, ezért javulást a tokot nem igénylő osszeointegrációs technika bevezetésétől várhatunk. Célunk a módszer hazai bevezetése, illetve az indikációs terület érbetegekre való kiterjesztésének vizsgálata volt. Anyag és módszerek: A technika két műtéti és egy rehabilitációs fázisból áll. Az első műtét során titániumcsavar kerül beültetésre a combcsont velőüregébe, majd ehhez rögzül a második műtét után egy, a csonk bőrén is keresztülhaladó, a protézist a combcsonthoz közvetlenül rögzítő fémtoldalék. Ezután a beteg a rehabilitációs fázis során csonterősítő gyakorlatokat végez, és járni tanul új művégtagjával. Eredmények: 2005-ben két combamputált nőbeteg operációjával kezdtük a módszer első magyarországi alkalmazását, majd a második műtét 2006 januárjában történt (ekkor két férfibetegnél csavarbeültető műtétet is végeztünk). A titániumcsavar valamennyi betegnél maradéktalanul beépült a csont velőüregébe, első betegeink rehabilitációja is sikeresen végződött, a betegek az új végtagjukat könnyebben használják. Egyik férfibetegünk nyolc hónappal az első műtét után szívinfarktus következtében meghalt. Következtetések: Tapasztalataink alapján osszeointegrációs technikával protetizált betegeink művégtagjukat könnyebben használják. Tapasztalataink szerint az érbetegség önmagában nem képezi az osszeointegrációs technika ellenjavallatát, de a szigorú kritériumok meghatározásához további klinikai vizsgálat indokolt.

Restricted access
Acta Ethnographica Hungarica
Authors: Dóra Kovács, Vivien Szőnyi, Beáta Gatti, Petra Horváth-Bálint, Judit Czövek, Katalin Fenyves, Tamás Ildikó, Sándor Varga, and Gábor Vargyas
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Endre, Sarolta Láng, Adrienn Vámos, János Bobvos, Anna Páldy, Ildikó Farkas, Zsuzsa Collinsné Horváth, and Mihály János Varró

Bevezetés: A magyarországi asztma prevalencia a legutóbbi 15 évben egyenletesen nőtt, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet nyilvántartása szerint 2004-ben elérte az 1,8%-ot. A gyermekkori asztma hazai gyakoriságára vonatkozóan csak szórványos felmérésekből származó adatok vannak. Célok: Szerzők célul tűzték ki a területet ellátó gyermekorvosoktól nyert adatok segítségével a budapesti gyermekek asztma prevalenciájának a felmérését 1995-ben, 1999-ben és 2003-ban. Megkísérelték az esetleges változás okát is felderíteni. Módszerek: Ennek érdekében kérdőíveket küldtek a 23 kerületi szakfelügyelő gyermekgyógyász főorvosnak, melyet ők a területet ellátó kollégáknak továbbítottak. Ebben csupán azt kérdezték, hány gyermek tartozik a körzetükbe és közülük hányról tudják biztosan, hogy asztmában szenved. Emellett Budapest 8 pontján folyamatosan mérték a levegő CO, NO 2 , SO 2 , O 3 és szálló por koncentrációját, valamint külön Pesten és Budán a pollenszámot. Eredmények : 1995-ben 11 kerületből 108 gyermekorvos válaszolt. Az általuk kezelt 104.060 gyermek közül 1962-ről tudták, hogy asztmában szenved, ami 1,88±0,87%-os prevalenciát jelent. 1999-ben 22 kerületből, 153 kollégától kaptak választ. A gondozásuk alatt álló 142.679 (0–18 év közötti) gyermek 2,26±0,94%-át asztmásként tartották nyilván (összesen 3228-at). 2003-ban már mind a 23 budapesti kerületből sikerült válaszhoz jutniuk. A 204 kolléga által ellátott 176.049 gyermek között minden eddiginél több (4712) az asztmában szenvedő, ami a prevalencia 2,68±1,31%-ra történő emelkedését jelenti. A növekedés üteme mind 1995 és 1999, mind 1999 és 2003 között szignifikáns (p < 0.0001). Ez a szignifikáns növekedés akkor is igazolható, ha csak azt a 11 kerületet hasonlítjuk össze a vizsgált években, amelyekből már 1995-ben is érkezett válasz. A mért légszennyező anyagok koncentrációja nem nőtt a vizsgált évek alatt és a leginkább allergizáló növények pollenszáma sem emelkedett. Következtetések: Jóval több mint 100 ezer gyermek vizsgálati adata alapján megállapítható, hogy 1995 és 2003 között az asztmás gyermekek aránya másfélszeresére nőtt Budapesten, miközben a légszennyezettség nem romlott és a pollenszám sem emelkedett.

Restricted access

Transvaginalis cholecystectomia állatmodellen – kezdeti tapasztalataink

Transvaginal cholecystectomy in animal model: first series in Hungary

Magyar Sebészet
Authors: Szabolcs Horváth, István Gál, István Rákóczi, Szaniszló Jávor, Borbála Balatonyi, Ildikó Takács, Andrea Ferencz, Sándor Ferencz, and György Wéber

Absztrakt

Bevezetés: A természetes testnyílásokon keresztüli sebészet (NOTES) a minimálisan invazív sebészet legújabb irányvonala. Az eddigi klinikai tapasztalatok szerint a transvaginalis megközelítésben végzett epehólyag-eltávolítás kisebb fájdalommal, megterheléssel, rövidebb ápolási idővel jár, és a betegek hamarabb, bőrmetszés nélkül térhetnek vissza normál életvitelükhöz. Anyag és módszerek: Hazánkban először végeztünk sertésen transvaginalis cholecystectomiát ún. hibrid technikával, laparoscopos eszközök használatával. A köldöknél bevezetett 5 mm-es trokáron keresztül történt a cysticus képletek kipreparálása, a klippek felhelyezése valamint a hólyag kifejtése. A műtét követését a transvaginalisan, 10 mm-es trokáron keresztül behelyezett optika biztosította, az epehólyagot a műtét során – az ugyancsak itt bevezetett – hajlított végű fogóeszköz segítségével pozicionáltuk. Az epehólyag eltávolítása is transvaginalisan történt. Eredmények: Hat esetben végeztünk transvaginalis cholecystectomiát. A műtéti idő átlagosan 78 perc volt (40–145 perc). A műtétek során, illetve a megfigyelési idő alatt (3 hónap) szövődményt nem észleltünk, mortalitás nem volt. Következtetések: Tapasztalataink szerint a műtét, az általunk használt eszközökkel biztonsággal végezhető állatmodellen, és a módszer alkalmas a klinikai bevezetésre.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Vokó, Magdolna Barra, Anett Molnár, Anna Kerpel-Fronius, Gábor Bajzik, Ildikó Horváth, Mariann Moizs, and Balázs Nagy

Absztrakt:

Bevezetés: A tüdőrák gyors lefolyású, jellemzően végzetes kimenetelű betegség, amely világszerte jelentős terhet ró a társadalomra. A magyar egészségügy forrásoldalának szűkösségét ismerve egészségpolitikai szempontból alapvető jelentőségű a szűrés bevezetésével kapcsolatban a költség-hatékonyság kérdése. Célkitűzés: A tanulmány célja a magyarországi alacsony dózisú komputertomográfiával végzett tüdőrákszűrés költség-hatékonysági modell koncepciójának kialakítása, illetve az elemzés megvalósításához szükséges lépések számbavétele. Módszer: Célzott irodalomkutatást végeztünk a szűrés hatásosságára és költség-hatékonyságára vonatkozó bizonyítékok azonosítására, majd a találatokat a magyarországi viszonyokra való általánosíthatóság alapján értékeltük. Emellett áttekintettük a hazai tudományos bizonyítékokat és rekonstruáltuk a szűrés során előforduló betegutakat. Eredmények: Mindezek alapján Magyarországon az alacsony dózisú komputertomográfiával végzett tüdőrákszűrés teljes körű gazdasági elemzéséhez egy komplex, több almodellből álló modellstruktúrát javaslunk, amely alkalmas a kockázatnak kitett populáció élethosszig tartó követésére. Következtetések: A költség-hatékonysági modell adatokat szolgáltathat további olyan elemzésekhez, amelyek segítik az alacsony dózisú komputertomográfiával végzett tüdőrákszűrés népegészségügyi programként történő bevezetésére vonatkozó szakmai döntések meghozatalát. Orv Hetil. 2017; 158(25): 963–975.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dávid László Tárnoki, Ádám Domonkos Tárnoki, Zsófia Lázár, Kinga Karlinger, Andrea Ágnes Molnár, Zsolt Garami, Viktor Bérczi, and Ildikó Horváth

Bevezetés: A zigozitásbeli különbségek dohányfüst-expozíció terén még ismeretlenek ikrekben. Cél: Az aktív és passzív dohányzásbeli tulajdonságok felmérése ikrekben. Módszer: A vizsgálatban 151 egypetéjű és 62 kétpetéjű magyar és amerikai felnőtt ikerpár (életkor 43,8±16,5 év, átlag±SD) vett részt. Eredmények: Az egypetéjű ikrek 1,8 évvel korábban kezdtek dohányozni, mint a kétpetéjűek (p = 0,08). A kétpetéjűek hosszabb ideig dohányoztak (p<0,01) és több szülői dohányfüst-expozíciót szenvedtek el gyerekkorukban (p<0,05). Az egypetéjű ikrek szigorúbb dohányzási szabályokról számoltak be otthonukban és munkahelyükön (p<0,005), s kevesebb dohányfüst érte őket a beltéri közhelyeken (p<0,01). Az egypetéjű ikrek 85,7%-a dohányzott vagy dohányzik, míg a kétpetéjűek csupán 69,5%-a (p<0,01). Az egypetéjű ikrek kevésbé érzékenyek az éttermi és kávézóbeli dohányfüst-szennyezettségre egy önbecslő kérdőív szerint, mint a kétpetéjűek (p<0,05), amely különbség nem volt megfigyelhető a bárokkal, kocsmákkal és közlekedési eszközökkel kapcsolatosan. Következtetések: Eltérő pszichológiai családi orientáció lehet jelen az ikrek zigozitásától függően. Preventív szülői gondviselés szükséges a dohányfüstnek kitett ikercsaládokban. Orv. Hetil., 2012, 153, 1552–1559.

Open access