Search Results

Jelen tanulmányban a Magyarországon jellemzően előforduló nehézfém-szennyezők közé tartozó króm, ólom és cink hatását vizsgáltuk egyes talajmikrobiológiai és -biokémiai mutatókra, valamint összefüggést kerestünk e fémek különböző kivonószerekkel oldható frakciói és a vizsgált biológiai paraméterek között. A kísérletben az egyre elterjedtebben alkalmazott lignitet használtuk stabilizálószerként. A 8 hetes inkubációs modellkísérletet 2006-ban nyírlugosi savanyú homoktalajjal, DISITOBI kísérlettervező és értékelő modellel állítottuk be, mely lehetővé tette a változók lineáris, kvadratikus és párkölcsönhatásainak vizsgálatát. A nehézfémeket és a lignitet 5 különböző dózisban juttattuk az edényekbe. Mértük a Cr, az Pb és a Zn „összes” királyvízzel, illetve desztillált vízzel, acetát-pufferrel, Lakanen-Erviö-féle kivonószerrel oldható fémtartalmat. A talajmikrobiótában bekövetkező változásokat az invertáz enzimaktivitás, az FDA (fluoreszcein-diacetát) hidrolitikus aktivitás (fluoreszcein-diacetát), a mikrobiális biomassza-C (CFE), valamint az „összes” foszfolipid-zsírsav tartalom (PLFA analízis) meghatározásával becsültük. A DISITOBI modellen kívül a változókat főkomponens-analízissel és lineáris korreláció vizsgálattal is értékeltük (StatSoft Statistica 9-es verzió). A vizsgált kivonószerekkel kioldható fémtartalom és az alkalmazott talajmikrobiológiai és -biokémiai mutatók között ugyan tudtuk igazolni a korrelációt, de jelen kivonószerekkel ez egy esetben sem volt szoros. A főkomponens-analízis, illetve a korreláció vizsgálat alapján megállapítható, hogy nem találtunk összefüggést a királyvizes, a desztillált vizes, az acetát-pufferes, a Lakanen-Erviö-féle kivonószerekkel oldható Cr-, Pb- és Zn-tartalmak, illetve a talajmikrobiológiai és -biokémiai mutatók változása között. E szerint ezek a kivonószerek nem jelezték a talajmikrobióta számára hozzáférhető frakciót. A króm talajmikrobiótára gyakorolt egyértelműen negatív hatását közepes és laza korrelációban is tapasztaltuk, kivonószertől függetlenül. Részben igazolható volt az ólom negatív hatása, ez azonban eltérő a vizsgált talajmikrobiológiai és -biokémiai mutatók szerint. A cink esetében szinte egyáltalán nem tudtunk negatív hatást kimutatni. Ennek oka feltételezhetően az, hogy a Zn (mint esszenciális elem) jelentős pozitív szerepet játszik a talajmikrobióta működésében.

Alapvetően hiányoznak a talajbiológiai változók közötti összehasonlító vizsgálatok különböző magyarországi talajoknál. Első lépésként hat különböző fizikai féleségű, szervesanyag-tartalmú, tartamkísérletben szereplő talaj összehasonlító elemzését céloztuk meg tíz talajbiológiai és -enzimológiai módszer együttes felhasználásával. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a mintavételi időpont (tavasz vagy ősz) lényegesen befolyásolja-e a mért változó értékét. A tavaszi és őszi mintavételek között szignifikáns különbség adódott a legtöbb talajbiológiai változó között. Áprilisban általában kisebb mikrobiális biomassza és aktivitás értékeket kaptunk, mint novemberben, és a vízoldható szerves-C és -N tartalomra is elmondható ugyanez. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy novembertől áprilisig a szervesanyag-képződés lecsökken, ugyanakkor a lebontás folyamatosan történik. A kloroform fumigációs módszerrel meghatározott mikrobiális biomassza az alaprespirációval, a szubsztrát indukált respirációval, az FDA hidrolitikus aktivitással, az ureáz- és foszfomonoészteráz-aktivitással mutatott szoros összefüggést. A lemezöntéssel meghatározott aerob heterotróf baktériumszám semmilyen más változóval nem mutatott szignifikáns kapcsolatot, a mikrogombák száma a dehidrogenáz enzimaktivitással volt szoros összefüggésben. A vizsgált talajok fizikai és kémiai tulajdonságai közül a humusztartalom, és főleg a vízoldható szerves-C tartalom befolyásolta a talajbiológiai változókat. Az Arany-féle kötöttségi szám a szubsztrát indukált respirációval, a FDA hidrolitikus aktivitással és a foszfatázaktivitással mutatott szoros összefüggést. Az általunk vizsgált változók közül az ureáz- és dehidrogenázaktivitás egyetlen talajfizikai vagy kémiai változóval sem mutatott korrelációt. Az eddigi eredmények megfelelő kiinduló pontot jelenthetnek a tartamkísérletek monitorozásához szükséges háttérértékek rögzítéséhez, ugyanakkor szükség van a vizsgálatok kiterjesztésére további talajtípusokra is.

The estimation of environmental risk caused by pollution with potentially toxic elements (PTE) is usually carried out using the (3+1) step sequential extraction procedure suggested in 1993 by the Community Bureau of Reference (BCR). In the 1st step the water-soluble, exchangeable and carbonate-bound element content is extracted with acetic acid. In 2002 a fractionation procedure based on the application of supercritical CO₂, subcritical H2O and of a mixture of subcritical H₂O/CO₂ was proposed, which allowed the water-soluble and carbonatebound element contents to be extracted separately from sediment or soil samples weighed into the preparative column of a supercritical fluid extractor and diluted with quartz sand in a mass ratio of 1:20. The aim of the present study was to develop a new reduced-size column construction with which this dilution rate could be decreased to 1:2. A kinetic study was performed to determine the extraction time necessary for samples with different carbonate contents and the extracted element contents were compared to the results of the BCR sequential procedure on the same samples. It was established that fractionation using the reduced-size column may be a rapid way to obtain more reliable information on the easily mobilizable (watersoluble and carbonate-bound) PTE content of soils and sediments than was previously available to supplement BCR fractionation.

The basement of the Pannonian Basin is made up of tectonostratigraphic terranes of varying origin. They gradually amalgamated to form the large Alcapa and Tisza-Dacia composite terranes that were juxtaposed during the Tertiary. In North Hungary, in the basement of the Tertiary volcanic complex of the Mátra Mts and in the western part of the Bükk Mts, remnants of a Jurassic accretionary wedge were encountered. Ore exploration boreholes encountered several hundred-meter thick carbonate and siliceous shale-radiolarite successions in the basement of the Mátra Mts (Darnó Complex). Based on detailed studies of Core Recsk-109, the carbonate succession consists predominantly of grainstone with packstone-wackestone intercalations. Peloidal bioclastic grainstone is the most common texture type but sand-sized intraclasts and oncoid and ooid grains also occur locally. The most spectacular feature is the large amount of coarse to medium sand-sized fragments of calcified cyanobacteria ("Porostromata"). Platform-derived foraminifera and fragments of crinoids are also common. Gravity flows transported the carbonate detritus to the site of deposition at the lower foreslope and proximal toe-of-slope. Based on foraminifera the succession is Aalenian? or Early Bajocian in age.  In the southern part of the Bükk Mts fine-grained, graded oolitic, peloidal grainstone with shale and radiolarite interlayers occur in surface exposures and cores (Bükkzsérc Limestone Formation). These deposits were formed via turbidity currents in a basin relatively far from the carbonate producing platforms. Based on foraminifera the age of the formation is Early Bajocian-Bathonian. Radiolarian faunas suggesting Late Bajocian-Early Bathonian and Early Bathonian-Early Callovian age respectively, were found in a silicified carbonate and radiolarite succession that occurs below the Bükkzsérc Limestone with a tectonic contact. In the wider region Middle to Late Jurassic carbonate platforms and reef facies are known only in the Dinarides, in the area of the Adriatic (Dinaridic) Carbonate Platform. Coeval platform-derived redeposited carbonates and intercalated pelagic basin deposits were reported from the slopes of the Adriatic platform and the periplatform basins of the Slovenian Trough and the Bosnian Flysch Zone. These data confirm the previously suggested paleogeographic connections between the Dinaridic units and the Darnó and Bükk units during the Jurassic

Összefoglaló. A lateralis cysticus nyaki terimék két leggyakoribb oka a branchiogen cysta és a cysticus nyaki áttét. Az átfedő lokalizáció (a leggyakrabban a IIA nyaki régióban), a betegek életkora és az esetenként hirtelen kezdet alapján a két leggyakoribb ok differenciáldiagnózisa nagy kihívást jelenthet. Egy hirtelen fellépő fájdalmas, bal oldali nyaki duzzanattal, dysphagiával és lázzal jelentkező 72 éves férfi esetét ismertetjük. A nyak komputertomográfiás vizsgálata egy 6 cm legnagyobb átmérőjű, vastag falú, többrekeszes cysticus terimét igazolt. Infektív branchiogen cysta lehetőségére gondolva az elváltozást eltávolítottuk. A szövettan azonban p16-pozitív laphámrákot igazolt. A primer tumort végül az ipsilateralis tonsilla palatina állományában sikerült azonosítani. A beteg definitív radioterápiában részesült, és 18 hónappal a diagnózis után tumormentes. A nyaki cystákon, az infektív nyaki cystákon és a cysticus metastasisokon kívül a humán papillómavírussal összefüggő szájgarati laphámrákok infektív cysticus vagy necroticus metastasisait is figyelembe kell venni a lateralis cysticus nyaki terimék differenciáldiagnózisában. Orv Hetil. 2020; 162(15): 595–600.

Summary. Branchial cleft cysts and cystic neck metastases are the two most common causes of cystic lateral neck masses. Based on the overlapping location (neck level IIA), patient age at onset and the occasionally sudden onset, their differential diagnosis is challenging. We present a 72-year-old male presenting with a suddenly emerging painful, left-sided neck swelling, dysphagia and fever. Computed tomography showed a 6 cm thick-walled multicystic mass. With the suspected diagnosis of an infected branchial cleft cyst, the lesion was removed. Histology confirmed p16 positive squamous cell carcinoma. Primary tumor was identified in the ipsilateral palatine tonsil. Definive radiotherapy was performed and the patient is free of disease at the 18-month follow-up. Beyond pure and infected branchial cleft cysts and pure cystic metastases, infected cystic or necrotic metastasis of human papillomavirus associated oropharyngeal squamous cell carcinoma should be included in the differential diagnosis of cystic lateral neck lesions. Orv Hetil. 2021; 162(15): 595–600.

Abstract

We tested several sample pre-treatment protocols for the study of oxygen isotope ratios in the phosphate phase of mammalian enamel of ten different fossil samples. We investigated the effect of different pre-treatment methods and the duration of the hydrogen fluoride treatment on enamel samples from skeletal phosphate with known δ¹⁸O values. The samples had been measured previously, so we could compare the ratios measured in our laboratory with the previous values to choose the best chemical preparation procedure. Four pre-soaking methods and two different time intervals of 2 mol dm⁻³ hydrogen fluoride treatment were compared during our experiments. In our experimental conditions, the distilled water wash and the 6 h of soaking in hydrogen fluoride gave the closest results to the expected δ-values. The steps of the tested preparation processes were repeated at least three times on each sample, so the reproducibility of the process could be also investigated.

Theoretical background: Research on burnout has widespread interest in mental health sciences. The Demands-Resources Model of Burnout represents a new direction in research. Similarly to the most popular model of burnout, the Multidimensional Model, it embeds burnout in an organizational framework. Goals: The purpose of this study is to analyze the dimensionality and divergent validity of the Mini Oldenburg Burnout Questionnaire (MOLBI), the measurement tool of the Demands-Resources Model. Our work also tests the multidimensional theory, which posits that the burnout dimensions are independent of one another and do not form a global burnout factor. Method: Participants' (n = 406 people, 59.1% female) mean age was 39.4 (SD = 11.06) years and most of them had a graduate degree. In addition to the MOLBI questionnaire, participants completed the Work-Family Balance and Mental Health Test. We conducted a parallel analysis and exploratory factor analysis to analyze the structure of MOLBI; a bifactor analysis and model-based reliability test to analyze the validity of global and specific factors. We assessed the relationships between MOLBI and other parameters with Kendall's tau-b correlation. Results: Our results showed that the original two-factor structure of the questionnaire fit our data best (χ²= 78.489, DF = 26, p < 0.001; CFI = 0.977; NNFI = 0.960; RMSEA = 0.068; RMSEA CI₉₀:0.066-0.070). The reliabilities of factors and global scores were adequate. Besides, the bifactor analysis showed that the global burnout dimension and disengagement subscale had enough explanatory power. The exhaustion factor of burnout was moderately associated with work-family balance and resilience. The disengagement factor was moderately related to creative problem-solving capacity. Conclusions: MOLBI demonstrates appropriate psychometric characteristics and can be reliably used for the assessment of global burnout (with the total score) and disengagement. Therefore, it fits the dimensional perspective of mental health problems. Considering the construct and divergent validity analysis, exhaustion and global burnout show a similar correlation pattern, while disengagement measures the motivational and behavioral aspects of the phenomenon.

Elméleti háttér: A kiégés kutatása széleskörű érdeklődésre tart számot a mentális- és egészségtudományokban. A kutatásban új irányt képvisel a kiégés Követelmény-Erőforrás Modellje, amely a fogalom legnépszerűbb modelljéhez, a Multidimenzionális modellhez hasonlóan szervezeti keretbe ágyazza a kiégés jelenségét. Cél: Tanulmányunk célja a kiégés Követelmény-Erőforrás Modelljéhez mérőeszközként illeszkedő Mini Oldenburg Kiégés Kérdőív (MOLBI) pszichometriai elemzése. Munkánk kiemelten vizsgálja a multidimenzionális teória egyik alapvető állítását, miszerint a kiégés dimenziók egymástól függetlenek és nem alkotnak egy globális kiégés faktort. Módszer: A vizsgálatban 406 fő vett részt (59,1% nő). Átlagosan 39,4 (SD = 11,06) évesek és legtöbbjük felsőfokú végzettségű. A résztvevők a MOLBI kérdőív mellett a Munkahely-Család Egyensúly és a Mentális Egészség Kérdőívet is kitöltötték. A MOLBI struktúrájának elemzésére parallel analízist és feltáró faktoranalízist alkalmaztunk. A globális és specifikus faktorok létjogosultságának elemzésére bifaktor elemzést és modellfüggő megbízhatósági vizsgálatokat végeztünk. A MOLBI kapcsolatrendszerét Kendall tau-b korrelációval elemeztük. Eredmények: Eredményeink azt mutatták, hogy a kérdőív kétfaktoros eredeti faktorstruktúrája megerősíthető (χ² = 78,489, DF = 26, p < 0,001; CFI = 0,977; NNFI = 0,960; RMSEA = 0,068 ; RMSEA CI₉₀:0,066-0,070). A dimenziók megfelelő reliabilitás értékekkel rendelkeztek. Emellett a bifaktor elemzés eredményei szerint a kérdőív két faktorának összege - a teljes kiégés dimenzió - is megfelelő magyarázó erővel bírt. A kiégés kimerülés faktora elsősorban a munka-család egyensúllyal, valamint a rezilienciával mutatott közepes erősségű kapcsolatot. Következtetések: A MOLBI megfelelő pszichometriai paraméterekkel rendelkező mérőeszköz, amelynek alkalmazásával mind a teljes kiégés, mind a kiábrándultság megbízhatóan mérhető. Ezáltal jól illeszkedik a klinikai diagnosztikában jelenleg uralkodó dimenzionális szemlélethez. A vizsgálatban használt konstruktum és divergens validitás elemzését figyelembe véve, a kimerültség és a teljes kiégés hasonló korrelációs mintázatot mutat, a kiábrándultság viszont a jelenség motivációs és cselekvéses aspektusát méri.

Females and males differ in several features of their spindle oscillations, as well as in the hemispheric lateralization of their neurocognitive processes. In addition, the hemispheric lateralization of cognitive functions was shown to vary in an age-dependent manner. In spite of the above knowledge, data on the hemispheric lateralization of these oscillatory phenomena are scarce and no sex differences or age effects in the hemispheric lateralization of sleep spindles were reported. Here, we aim to fill this gap by the description of the hemispheric lateralization of sleep spindles in healthy human subjects. Data sets from three research groups were unified (N = 251, age range: 4−69 years, 122 females) in this retrospective multicenter study. The amplitude, density, and duration of slow (frontally dominant) and fast (centroparietally dominant) spindles were analyzed using the individual adjustment method. Hemispheric lateralization was quantified by the (L − R)/mean (L, R) index. Orbitofronto-temporo-occipital and parietal fast sleep spindle measures are left lateralized, while prefrontal spindle amplitude is characterized by right hemispheric dominance. Left lateralization of fast spindle density and duration in the temporal and orbitofrontal regions, respectively, increases as a function of age in males, but not in females. In turn, females are characterized by higher left hemispheric dominance in occipitally measured fast spindle durations as compared with males. Sleep spindles are asymmetrically distributed over the two hemispheres. This phenomenon is sexually dimorphic and region-specific perhaps indexing sex differences in neurocognitive architectures.